Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
így élünk mi A jövő művelődési intézménye Irányelvek a kis települések kulturális ellátásának javítására Ma már nem érdemes kutatni annak az okát: 'miért váratott oly sokáig magára a közművelődés távlati tervezése. Tény azonban, hogy csak az 1958-as évet — a Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikai irányelveinek megjelenését — követően történtek meg az első lépések a művelődési folyamat, majd a közművelődés egységes szemléletének kialakítására, a különböző művelődési ágak, a művelődéssel foglalkozó szervezetek tevékenységének egységes elvi irányítására. Az egységes alapelvek és -célok hiányában pedig nehezen lett volna elképzelhető a közművelődési intézményhálózat modelljeinek kimunkálása. Ez a viszonylagos lemaradás — főként a művelődési otthonok esetében — a funkcionális szempontból nem megfelelő, rendszerint egyetlen nagytermet magába foglaló, korszerűtlen épületek százait, az intézményeknek a kis lélekszámú, fogyó népességű, vonzáskörzettel nem rendelkező kis községekbe történő indokolatlan telepítését eredményezte. Az a pezsgés, kollektív töprengés, társadalmi méretű erőfeszítés, amely az utóbbi években kulturális életünket jellemezte, az egységes köz- művelődési szemlélet térhódítása. s különösen az MSZMP KB 1974 márciusi, közművelődési határozata, átgondolt tervek kialakításához vezetett. Nemcsak a közművelődés egészének távlati fejlesztési koncepciója készült el, hanem formálódnak ezen belül a részterületek fejlesztési elképzelései is. Az egyik ilyen fontos koncepció, amelyet nemrégiben az Oktatási és a Kulturális Minisztérium — más szervek bevonásával — közösen dolgozott ki, s terjesztett az Országos Közművelődési Tanács elnöksége elé megvitatásra, ezt a címet viseli: „A kis települések kulturális ellátásénak javítása és komplex művelődési intézmények létesítése”. A véglegesen kidolgozott irányelveket a két minisztérium a közeljövőben nyilvánosságra hozza. Az irányelvek kiindulópontját a közművelődési párt- határozat következő megállapítása képezi: „Az intézményeket úgy keli fejleszteni, vagy átalakítani, hogy minél nagyobb tömegek részére biztosítsák a közösségi élet, ■ a művelődés, a folyamatos önművelés feltételeit. A fejlesztésijen a meglévő adottságok mérlegelésével lehetőleg komplex intézmények (könyvtár, művelődési ház, iskola, filmszínház, sport létesítmény együttesének) létrehozása legyen a fő cél”. gasabb ellátást nyújtó közműhálózat és a közösségi lé- tesitmények is. 1971-ben, például 138 apró faluba nem vezetett bekötő út, s komoly hiányok mutatkoznak a tanterem, és óvodaelláíottságban is. 1200 község nem rendelkezik négy tanteremmel, ami lehetetlenné teszi az osztott oktatást. Sorolhatnám a könyvtári és művelődési otthonbeli ellátás hiányosságainak példáit is, melyek világossá teszik, hogy. a kisközségek lakosai a köz- művelődés vonatkozásában is kedvezőtlenebb helyzetben vannak a más településen élőknél. Ezeknek az életfeltételbeli különbségeknek a csökkentését kell elősegíteni az alsófokú — ezen belül a közművelődési — ellátás minél ésszerűbb megszervezésével. A kis települések, községek kulturális fejlesztésének legjárhatóbb, legésszerűbb útja olyan komplex művelődési intézmények létrehozása, amelyek — mint alapellátó egységek — az iskolát, könyvtárat, művelődési otthont, filmszínházat és a sport- létesítményt is egyesítik magukban. Az ilyen intézmény a község lakosságának egészét szolgálja, egy-egv település közoktatási' és közművelődési funkcióinak teljességét valósítja meg. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden kis településen ilyen korszerű intézményt lehet és kell építeni. Azoiéról a várhatóan fejlődő, központi támogatást is élvező községekről van szó, amelyek népessége emelkedést mutat, s amelyek ki- sebb-nagyobb vonzási körzettel is rendelkeznek. Az előzetes felmérések szerint 5—600 községben indokolt összevont közoktatási, köz- művelődési és tömegsportintézmények létesítése. A gyengén fejlődő, stagnáló, központi támogatásban nem részesülő apró falvakban a kulturális ellátást, a meglévő lehetőségekre alapozva, ésszerűbb szervezéssel lehet javítani. Indokolt a kérdés: melyek a fenti művelődési modell előnyei? Egyetlen mondatban így válaszolhatunk: gazdaságosabban, olcsóbban felépíthető és üzemeltethető, hatékonyabban oldhatja meg művelődési feladatait. Az összevontságban rejlő előnyöket a fiatal és a felnőtt lakosság egyaránt kamatoztathatja, feloldva ezzel azt a gyakori ellentmondást, hogy sok településünkön tanterem* ány van, amikor művelődési házak, termek állnak üresen, kihasználatlanul. Ráadásul az ilyen intézmény nagyszerű lehetőségeket nyújt a közoktatás és közművelődés régen óhajtott összekapcsolására, módszereinek és hatásainak egymásra építésére. A komplex intézmény mellett, hogy megoldja az általános iskolai oktatás és nevelés gondjait, a felnőttoktatás és -továbbképzés bázisa is egyszersmind, s a közösségi élet olyan központja lehet, ameiy biztosítja a szabad idő tartalmas-okos éltöltését. Természetesen megoldja — méghozzá az eddiginél magasabb szinten — a könyvtári ellátást is, és színhelyévé válhat jelentős tömegkulturális események megrendezésének. Ahol az anyagi keretek engedik majd, befogadja a sportolókat is, sőt, napközi otthonos ellátást, étkeztetést biztosíthat iskolásoknak és nyugdíjasoknak egyaránt. Ügy vélem, az elvek önmagukért beszélnek: olyan intézményhálózat létrehozását vetítik előre, amely az ésszerűség és mai anyagi lehetőségeink keretei között már a jövőt szolgálják. Természetes, hogy amíg az elvekből valóság lesz, sok akadályt kell leküzdeni. Bizonyos, hogy szemléletformáló munkára is szükség lesz ahhoz, hogy az összevont művelődési intézmény előnyeit mindenhol felismerjék és a cselekvés irányelveként befogadják. (Emlékezzünk csak rá, mennyi kicsinyes akadékoskodást, vélt csoportérdekből fakadó ellenállást kellett és kell ma is legyőzni a művelődési intézmények ,közös fenntartásával kapcsolatban.) S természetesen sok tornyosuló kérdést kell megoldani a tervezés, építés, üzemeltetés területén is. Szükség van új követelményrendszer kidolgozására, a mo- dellvariánsok elkészítésére, az érvényben lévő jogszabályok felülvizsgálására, a pedagógiai és működési kérdések folyamatos tanulmányozására, az első tapasztalatok összegyűjtésére és általánossá tételére. Az új elvek alapján több községünkben — Kecel. Tótkomlós', Vésztő. Mezőhegyes, Földes, Besenyőtelek stb. — hamarosan hozzákezdenek a komplex művelődési intézmény felépítéséhez. E „kísérleti” időszakban közművelődésünk érdekei azt kívánják, hogy mindenki erejéhez mérten támogassa a kezdeménye, zőket Havas Ervin Kislányom irányította a kezemet... Csípőre teszi a kezét Bangó Kálmánná. Megtámaszkodik az asztalnak, úgy meséli élete történetét. Árad belőle a szó. Talpraesett, bőbeszédű, asszony. Csodálták is, amikor a Parlamentben felszólalt és papír nélkül, olyan előadást tartott, hogy még levegőt is ritkán vett közben— Nagy élmény volt az nekem, amikor öt évvel ezelőtt a vastömegcikk-szövet- kezet elnöke, Rácz Béla magával vitt Budapestre, egyenesen a Parlamentbe. Alig láttam a nagy fényességtől, de szerencsére nem vagyok félős asszony. Kiálltam a mikrofon elé és úgy meséltem a cigányok régi és mai életéről a közönségnek, mint-, ha a tűzhely mellett ülnék az ismerőseim között. Igazítgatja a babos kendőt, közben élénken jár sötét szeme. Érződik, annyi a mondanivalója, hogy sorját sem tudja. — Tagja vagyok én kérem a megyei nőbizottságnak is. Minden gyűlésre meghívnak Sa.gótariánba. ha tehetem fel is szólalok, Most meg már különösen büszkén, magabiztosan lépek a terembe. Csodálkozva nézünk rá, mire a nagy büszkeség? — Ügy volt az sokáig, hogy beszélni azt tudtam, de írni nem. Amikor kiosztották a papírt, amire fel kellett iratkozni a megjelenteknek én lapítottam. leütöttem a fejemet. Az asszonyok nem gúnyoltak, inkább biztattak; próbálkozzak a tanulással, legalább annyira, hogy a nevemet le tudjam írni. Gondoltam, van nekem akaratom, hát miért ne? Beiratkoztam az esti iskolába. Fene nehezen ment először. Otthon a 11 éves kislányom fogta, irányította a kezemet-,, úgy kanyarítottuk a betűket. A ceruzát sután, görbén tartottam! Aztán elmentem a következő gyűlésre és saját kezemmel írtam fel a nevemet a papírra. Az asz- szonyok meg kézről kézre adták, velem együtt örültek. Bangó Kálmánná azóta már túl van az ötödik-hatodik osztályon, s csak akkor mond búcsút az iskola padjának, ha már a nyolcadikat is végezte. Egy magyar, egy cigánycsalád — így mondják Nógrád- megyerben. így sorakoznak a két-három szobás takaros házak a falu utcáiban. És nincs ebben semmi különös. Természetesnek veszik a falu lakói. — Nagyot forult itt a cigányság sorsa. Nemhiába emlegetik szerte az országban a megyeri példát. Mindent a ktsz-nek köszönhetünk. amely munkalehetőséget biztosított számunkra. Segített a régi környezetünk felszámolásában. Azt akarjuk, hogy a gyerekeinknek már más élet jusson, mint a. miénk vo’.t. A putrikat, a mezítlábaskodást, csak hírből ismerjék — mondja Bangóné, aztán mintegy mondandója erősítésére, a maguk életének változását meséli. '— Az alsó cigánytelepen nevelkedtem — egyszobás lakásban szorongtunk tízen. Édesanyám beteges volt. így aztán én, mint a legidősebb lány gondoskodtam a többiekről. Gyékénnyel házaltam, vályogot vetettem, hogy fel tudjam táplálni a testvéreimet. Most meg? Háromszobás, pincelakásos, házunk van az Orgona .utca- . ban. Sokat dolgoztunk, spóroltunk rá. A férjem a ktsz alapitó tagjai között volt. Én magam hét éve vagyok csiszoló. 2500—2600 fo-. rint is kerül a borítékba havonta! öt gyereket neveltem fel tisztességgel. A lányomból tanult embert szeretnék nevelni. Jöjjenek el egyszer a lakásomra, nézzenek szét! Van abban minden. Külön szobi a kislánynak, külön nekünk. Bangóné büszkén dicsek* szik a családdal, az otthoni környezettel. Erősen gon- do'kodik, semmit nem szeretne kihagyni a felsorolásból. — Jő család a miénk. Szabad szombatokon együtt főzünk, takarítunk. Marika, a kislányom horgolgat. Engem is próbál tanítani. Igaz, hogy háromunokás nagymama vagyok, de a vígságot, az éneklést, táncolást nagyon szeretem. Ott vagyok én a színpadon a cigányegyüttesünk minden próbáján, szereplésén. Ha látnának, milyen fürgén ropom én még a pattogós cigánytáncot. —vkm— Diák építők Érden A Nógrád megyei középiskolák fiútanulóinak már harmadik csoportja dolgozik a Pest megyei Érden, a Ságvá- ri Endre KISZ-építőtáborban• A fiatalok hat brigádja a kivetkező években felépülő lakótelep előkészítő munkálatait — tereprendezést, útépítést. közműcsatornázást. — végzik nagy odaadással, munkájuk hasznosságának tudatában. A tábor lakóinak zöme a balassagyarmati Szondi György Ipari Szakmunkásképző Intézetből és a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskolából került ki: A munkában és az ezt követő szórakozásban is jó kollektív hangulat .uralkodikA, korai ébredést, a nehéz fizikai munkát. a meleget jól hil-ják a fiúk- Azt eredményeik is igazolják- A tábor kommunális feltételei megfelelőek- Az élelmezés — a tanulók szerint — mennyiségben és tartalmában is kitűnő. Nemcsak a járókelők tudnak az építőtáborról, hanem kapcsolatuk van a tanáccsal. a helyi KISZ-szel. a művelődési házzal. Társadalmi munkát is vegeznek a községi könyvtár előtti parkban. A tábor kulturális programja különösen figyelemre méltó- A legnagyobb sikert a színművészeti főiskola másodéves hallgatóinak műsora aratta. » A késő délutáni órákban a tábor labdarúgó-bajnokságának döntőjét nézhettük végigösszegezve elmondhatjuk, hogy Buleszja István. Ve* szelka László. Zachar Bé'a és 60 társa, sok élménnyel és az építők jó érzésével térhet haza NógrádbaA felismerés fokozatosan alakul ki, azzal párhuzamosan, ahogy a közművelődés égiszének, s benne intézményrendszerének szétapró- zoJ.sága gátolni kezdte a mind nagyobb követelmér.vek előtt álló művelődési munkát. íme, egy jellemző adat a gondok érzékeltetésére: hazánkban jelenleg — településenként — átlagban 8 3 darab épület szolgál valamilyen művelődési célt. Könnyű elképzelni, hogy, ha ezek a kis, elaprózott létesítmények összevontan épültek volna, akkor az egyetlen intézmény korszerűen és gazdaságosan .kielégíthetné az illető község oktatási, nevelési, művelődési, sportolási igényeit. az ott élők közösségi vágyait is. A művelődésiintézménv- fe.ilesztés legproblematikusabb pontját az a 3015 kisközség és település képezi, amelyben a népességnek 53.4 százaléka, nagyjából öt és fél millió ember él. Ebből csaknem kétmillió azoknak a száma, akik olyan 2000 lé- lekszám alatti apró faluban laknak, ahol hiányzik a ma-
