Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-20 / 170. szám

Képernyő előtt sA/yári bo Kell a játék, különösen a vidám bolondság, ilyenkor, nyáron, amikor tűz a nap, te­li van párás forrósággal a lég, és legszívesebben a víz­parton heverésznénk késő sötétedésig. Csak örülhettünk tehát, amikor a tévéelőzetes­ben a „Nyári bolondságok” címet- olvastuk, amit ezúttal a nemcsak a közismert já­tékmester vezetett, hanem ugyanő irt és szerkesztett is. Szinte vártuk a Játék a be­tűkkel-bői és az Aki mer, az nyer-ből megszokott kedves bakisorozatát, ami mindig te­li volt igazi humorral. Ilye­nekre gondolok: „Köcsög. Na­gyon jó szó. Talán még egy e-betűt hozzá lehetett volna tenni, hogy köcsöge. Így egy betűvel több, kár, hogy nincs semmi értelme”. Vagy pedig: „Az utolsó forduló előtt Nagy Jánosné 298 pontot gyűjtött, Pöszöge Tihamérnak is van 23 pontja. Kíváncsian vár­juk, sikerül-e behoznia Nagy Jánosnét”. Az eddigi Egri-játékoknak nagy erénye, hogy soha nem nélkülözték az ismeretter­jesztő célzatot, s nemcsak a képernyőn folyt a »küzdelem, hanem a képernyő előtt, a fotelekben is tetemre hívtuk memóriánkat, tájékozottsá­gunkat. Tehát milliók ját­szottak együtt, habár a fag­gatószékben csak hárman ül­tek, a Játék a betűkkel tábla előtt pedig csak ketten áll­tak. A játékvezetéshez az is elég volt, hogy a játékvezető is oly’ játékosnak mutatko­zott, mint aki szívesebben ül­ne a másik oldalon, és nyom­kodná a villanykockát. Mind­ezt azért bocsátottam előre, hogy ezúttal homlokegyenest más játékról, más szórakozás­ról esett szó. A négy helység — Győr, Tatabánya, Nádudvar és Bá­bolna — vetélkedője ezúttal nem vindikált magának kul­turális tevékenységet, csupán öncélú szórakoztatást. amin állítólag a felvétel közben a szereplők harsányan kacag­tak. A cél az lett volna, hogy mi is harsányan kacagjunk, ami. bizony, csak elvétve si­került, olykor a mosoly is az ajkunkra fagyott. Ez a mű­sor minden szándéka ellené­re sem váltotta be az előle­gezett reményeket, legfeljebb az tartogatott némi vonzerőt, hogy számunkra ismert és ro­konszenves bemondónők. sportolók, színészek, tánc- dalénekesek, riporterek vo­nultak fel. A játék alapvető hibája a forgatókönyv, amely nélkülözte a spontaneitást, s csak a legnaivabb tévénéző hihette, hogy itt valóban reá­lis vetélkedés folyik, s te­szem azt. Sinkó László szü­letett kétbalkezességből ke­rékpározik le a porondról, vagy fut az autó után. (Egyéb­ként alighanem ezt a két je­lenetet lehet próbálkozásnak nevezni a tévénézők megne- vettetésére.) A műsorvezető temérdek bakija és dadogása ezúttal nem tűnt kedvesség­nek, sőt, sokkal inkább za­varólag hatott. A rendezés sem brillíro­zott, talán csak a sajátos tár­sastánc-vetélkedőbe vitt bele kívülről humoros elemeket. A zsűri tréfás indoklásai agyonütötték — most már többszörösen — a játék ve- \ 20.00: DUDA GYŰ Rí.ÜGY. Tévéjáték. „Lírai nyomozásnak” neve­zi Szász Péter, a rendező, a Duda Gyuri-ügyet. Elhatároz­ták ugyanis, hogy felderítik ré­gi emlékezések, cikkek, doku­mentumok segítségével; a ré­gen volt mutatványosok bevo­násával azt; mi is történt 34 évvel ezelőtt, a Népligetben, a Duda Gyuri előadása körül. 1942-ben ugyanis néhány fia­tal színész — Pásztor János, Lázár Gida, Major Tamás, Eőry Kató, Gobbi Hilda, Szendrő József — kiment a Népligetbe bakáknak, kis- cselédeknek, hintáslegények- nek Moliére-t játszani. S télkedő jellegét. Márpedig ahol a vetélkedő a keret, két dolog megengedhetetlen: hogy magát a vetélkedőt ne ve­gyük komolyan, s ennek meg­felelően ne kövessenek el mindent a versenyzők csapa­tuk sikeréért. Talán nehe­zebb feladatok kitűzésével elérhető lett volna a spon­tán hibaelkövetés is. A játék lényege, hogy nem szabad megrendezni. Ez alkalommal kilátszott a lóláb. Az ilyen hosszú lélegzetű műsorba nagyobb koncepció, több humoros ötlet, s abszur­dabb kivitel szükséges. Ér­zésem szerint, a szereplőket nejji érheti vád, ők mindent elkövettek, amit e játék ke­retei megengedtek. Ismétlem, kell az ilyen já­ték, esetleg vetélkedő jelleg­gel is, de akkor valóban le­gyen vetélkedő, ahol a hu­morban sem ismernek tréfát, de a műsorba nem szabad beleépíteni, belerendezni a sinkói hibát, tévedéseket. Hibázzon maga a versenyző. Azon lehet nevetni. Mert ne­vetni mindig szeretünk. Nyá­ron meg még inkább, amikor a nap is kacag. Radnóti Miklós fordításában' Hont Ferenc és Major Tamás átdolgozásában Georges Dan- din — Duda Gyurivá válto­zott, Soten vilié — Űritökké (ezt a nevet jelölték meg ké­sőbb az előadás betiltásának egyik okaként). Ezzel az előadással 1942- ben a haladó művészek tilta­kozásukat fejezték ki a fasiz­mussal, a háborúval szem­ben. Az eredeti előadás rész­vevőivel Vitray Tamás készí­tett interjúkat. Az egykori Duda Gyurival, Major Tamás­sal és Üritöknével, Gobbi Hildával. (Mindketten szerep­lői a mostani tévéjáték, Duda Gyuri-ügynek is.) (b. t.) Mai tévéajánlatunk Smeberényi Lehelt t. Két asszony osont felfelé a kihalt hegyi falucska mellék' utcájában- Világos nappal volt- reggeli nyolc óra. A kö­vek fehéren és gömbölyűn ragyoglak a talpuk alatt, a fe­kete cipők alatt, a kék szok­nyájuk alatt, mely olyan volt. mint az ég kékje, itt az er­dők fölött az éles fényű reg­geli órán­Ha megindultak a hegyi vi­zek. a görbe utca vízfolyássá alakult, s midőn újra száraz lett. a kövek mindig gömbö­lyűbbek és fehérebbek lettek, és mind hasonlatosabbak az emberi koponyához. A két asszony sietősen ipar­kodott felfelé a köveken- akár­csak a dolguk után menné­nek. De annyira igyekeztek- annyira gondosan igazgatták kőről kőre lépteiket. hogy ordított róluk az ellenkezője. Szerencsére egy lélek se ▼olt az utcában, aki láthatta volna őket, még a házakból se nézett ki senki- mert az emberek már nem tartózkod­tak otthon, különben egy pillanat alatt szétfutott volna a hír. hogy Marisa és Teré­zia a trafik tájékán gyanús dologban sántikálnak­Valóban megálltak a. trafik előtt- mely belül volt egy udvarban- és Teréza suttogva biztatta Marisát- Majd be is mentek az üvegajtóhoz, mely­re egy deszkalap volt szögez­ve- De itt csak röviden időz­tek, máris továbbmentek. Teréza ment elöl, mintha ő lenne az elszántabb. Más­kor Marisa került az élre- Egymásba öntötték a lelket­Az út kivezetett a faluból, fel a dombra, ahol egy vad- körtefa alatt cifra művű ke­reszt állott, friss ezüstben- A köalapzatról is letakarították a monát. Közeledett a bú­csú- Péter-Pál ünnepe. Magában állt a vadkörtefa és a kereszt a kopasz dombon. Csak arrébb kezdődtek a bok­rok. a templom mögött. De még át kellett vágni a teme­tőn is. A két asszony elsietett a kereszt mellett- Lopva pillan­tottak rá, szemük résén at- nagyon is úgy, mint akik se­merre se mernek nézni. es mint akiket mindenfelől néz­nek­Szótlanok voltak, de ■ be­szédes az arcuk: a bokrok vé­delmében szerettek volna már lenni­A keresztre pillantván pír lobbant arcukon, s midőn a templom előtt húztak el- a kényszerű keresztvetés, úgy tetszett: bűntudatot csal ki leeresztett szemhéjuk alól. Pedig Teróza azt hajtogatta magában, hogy semmi bűnös nincs abban a dologban- ami­ben járnák. De a kereszt jele másodszor ismétlődött- Mintha sötéten mutatna a közelgő harmadik­ra, aminek jelentősége volt gondolataikban- Most homá­lyos szorongás lebbent meg körülötte, mint mikor hirte­4 NŰGRÁD - 1976. július 20., kedd len fuvallat támad- s nem tudjuk: honnan, mi okból­A halottak kertjén úgy es­tek át. mint futók a célszala­gon. Az út itt már elkeskenye­dett. gyalogösvényként ka­nyargóit a sírhantok között- A temetőt hiába borította a díszes sírkövek erdeje, ez in­kább a domb kopárságát hangsúlyozta, mintsem fede­zéket nyújtott. Az utolsó sírnál elérték a bokrokat, a falut körülzáró. sőt itt-ott mar a házak közé lopakodó erdő előőrseit. Épp csak kifújták magukat; kendőjüket meglazítván. ki­pirult arcukat kissé megle­gyezték vele. — Indíts! — mondta Teréza­A bokrok védelmében ha­ladtak tovább- Ámbár lelkűk mélyén tudták, hogy ez a vé­delem is öncsalás- A nadrág- szíjpareellák a bokrokig le­nyúltak. s hemzsegett a ha­tár a munkálkodóktól. — És ha valaki ránk kö­szön? — aggódott Marisa. — Láthatják, hová me­gyünk- A Dolinába­Ebben menyugodtak, ezt fogják mondani- A Dolinába sok asszony jár- napszámba az erdészethez. De szerencsére senki se köszönt rájuk. Távolabb mu­tatkoztak csak asszonyok, akik kapáik után hajladoztak színesen- Igv nem sikerült el* árulniok magukat, hiszen tudja azt mindenki, ily öreg délelőtt napszámosmunka aligha veszi kezdetét. Különben ürügyük sántán is csak pár száz lépésre lett volna jó- mert midőn letér­tek a patakmederbe, ürügy nélkül maradtak. , A patakmeder, az öreg er­dőbe vitt. ahol legsötétebb es legmélyebb volt a- rengeteg, és ahová csak gombazni jár­nak- de nem ily szárazság­ban. A málna sem érett meg- hogy arra hivatkozhatnának. Sűrű bozótjai közt lépkedtek, az árok mélyén- a meder íe­Kemerovóban jártunk (7.) ' AMIRŐL CSAK ÁLMODNI MERTEK Szibéria a nagy hidegek és a jég hazája. E sorok egyik írójának édesapja az első vi­lágháborúban négy évig volt itt hadifogoly. Gyermekkori élményei közé tartoznak a szibériai emberekről, a nagy folyókról, a végtelen hóme­zőkről szóló elbeszélések. A világon itt mérték a legna­gyobb hideget, mínusz 71 fo­kot! Nincs tavasz és ősz, csak dermesztő, hosszú havas tél és forró, rövid nyár. Mínusz 50, sőt 71 fok és plusz 40 fok, vagyis 100 fok körüli hőmérsékletingadozás. Itt nem könnyű élni és dol­gozni. Már azért is elisme­rést, csodálatot érdemelnek a szibériai emberek. De ilyen nehéz körülmények között le­győzték a természet erőit, az egykor lakatlan sztyeppén, folyók mentén, mocsarak he­lyén 300—400 ezer lakosú, modern városokat építettek. Ezek között egyre több akad, amely ipari, kulturális, tudo­mányos központ. hér kavicsain, vízgyalulta, termetesebb köveket kerül­getve- A kavics rengve ropo­gott talpuk alatt, s ürügy hiányában visszasettenkedett a szorongás, szívükbe- Ki­szolgáltatottnak érezték ma­gukat- holott itt már aligha volt esélyük, hogy fia lélek­kel találkozzanak- Persze vasárnap más. Akkor itt fut­balloznak a fiatalok a közeli réten, és kirándulók verik fel az erdő csendjét. De most hétköznap volt. és bogárzümmögése6 esend­ők se szóltak egymáshoz- Lehajtották a fejüket és egyet gondoltak: Eszükbe jutott­hogy a patakmeder a ,.nemjó" banjárás” útja­A harmadik, az erdei ke­reszt juttatta eszükbe, ahova igyekeztek és ahol várakoz- nlok kellett. Máskor is jártak erre. sok­szor jártak málnázni. gombáz­ni. de akkor nem jutott eszük­be. hiszen régen volt az a dolpg. Most eszükbe jutott és ösz- szekoccant. a foguk, összekoc­cant. mert nem volt tiszta a lelkiismeretük. — Forduljunk vissza —, mondta Marisa. — Nem tehetjük —> szólt Teréza —, szavunkat adtuk. — Ügy csikarta ki- Addig beszélt­Teréza nem felelt, mentelő­re a köveken- így Marisa Is elhallgatott. Csak a kavics konok muzsikája zengett a talpuk alatt. Az árok zegzugos lett és hirtelen a rengeteg sötét fa­lába ütközött- Vastag gyöke­rek markolták az árok om- ladékos partját, s odafönt erős fák magasodták a napig. Megálltak a homokkőnél, melyet a zuhanó vizek le­gömbölyítettek. Termetes kő volt. jókora rönkre emlékez­tetett. A belevesett keresztnek mély árnyéka volt. (Folytatjuk); A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom előtt Szibériá­ban vadászó, feudaüsztikus viszonyok között tengődő nép élt. Bár 1918. február utolsó napjaiban Kuznyeckben is győzött a forradalom, s a szovjetek vették át a hatal­mat, de a győzelem nem volt teljes és végleges. A keme- rovói, a kuznyecki gyárosok, bárók, és földbirtokosok, va­lamint a cári fehérgárdisták ellenállást szerveztek *a mun­kásmozgalommal szemben. Nehéz harcok után, 6ok küz­delem nyomán kezdődhetett az új élet. Ma. annál jobban becsülik, tisztelik azokat, akik sokat tettek a szocializim-usért, a kommunizmusért. Több helyen elismeréssel említették Zalka Máté nevét, és azokat a magyar katonákat, volt ha­difoglyokat, ' akik a szovjet csapatokkal együtt küzdöttek a megye szabadságáért, a szocialista forradalom győ­zelméért. A Marinszknál elesett ma­gyar internacionalisták emlé­két Reuka faluban hősi em­lékmű őrzi. A magyar vörös­gárdisták neve, Zalka Máté főhadnagy századának hőstet­te ma is olvasható a talap­zatán. Lenin nagy fontosságot tu­lajdonított Szibéria természe­ti kincseinek. Akkor még sokan nem bíztak a szovjet nép alkotó erejében, ezért javasolták, hogy külföldi szakemberekkel és nyugati tőkével valósítsák meg az ipar fejlesztését. De a bolse­vikok azt mondták, hogy az iparosítást saját erőből, a gyárak és a természeti kin­csek államosításával, gyors fejlesztéssel kell megoldani. Szibériában és Kemerovo megyében vasutat, utat, ipari központokat építettek. Külö­nösen az utóbbi 15 év fejlő­dése nagyszerű. Kemerovó megye területén évente sok­millió tonna szenet adó kül­színi és mélyművelésű szén­bányákat, ezer megavattnál nagyobb teljesítményű villa­mos erőműveket, óriási kohá­szati üzemeket láttunk. De ez a vidék nemcsak a szén és a vas országa, hanem fej­lett vegyiparral, alumínium­gyártással is rendelkezik. Mindezt alig egy emberöltő alatt érték el. Hogyan? Mind­erre szemléltető példa az ionit előállítása. Kijevben és másutt már 1946-ban folytak laboratóriumi kísérletek ionit előállítására. A kémiku­T K — Képzeld, három napja elvesztettem egy láda dinami- tot — közli bizalmasan Vbj- le>k a barátjával. — Akkor menj el a Talált Tárgyak Hivatalába, nem ad­ta-e le ott valaki. Itt van a sarkon. — Tévedsz. Ott tegnap óta már nem áll sémán. ~ _, s ok tudták, hogy ez a cso­dálatos szer a tenger vizéből képes az aranyat kiválaszta­ni, a vegyületekből eltávolít­ja a nem kívánt szennyező­dést, a turbinák faláról a le­rakodott sókat és ezáltal ug­rásszerűen növekszik a villa­mos áramot termelő berende­zések teljesítménye. M. A. Szlobodnyik Kemerovóha ér­kezett és a Karbolit vegyi­kombinátban kísérleti üzemet szervezett. Gyors ütemben képezték a szerelőket, a kü­lönböző szakembereket, kuta­tókat és 1966-tól üzemszerű­en működik az ország leg­nagyobb ionitgyártó üzeme. Azóta Kemerovóban, az Azot kombinátban kaprolaktánt és 25 vegyianyagot gyártanak, a tudományos kutatás és a gya­korlati tapasztalatok eredmé­nyeit a Szovjetunió különbö­ző területein hasznosítják. Az Azot kombinát osztály­vezető mérnöke műszerész­ként, a 19 bányát és évi 31 millió tonna szén termelését irányító műszaki igazgató- helyettes lakatosként kezdte, ök és rajtuk kívül sokan szakmérnöki képesítést, poli­tikai főiskolai végzettséget szereztek és olyan nagy ter­melési egységeket irányítanak, amelyekhez nálunk legfeljebb a Csepel Művek hasonlítható. A szovjethatalom évei alatt a távoli Szibériában hány millió tonnával növelték az acél-, a szén-, vagy a gabona- termelést? A viszonyítás bi­zonyos határon túl már ne­hezen érzékelhető. A társa­dalmi fejlődést sokkal jobban kifejezi az a tény, hogy az 1917. előtti vadászó, hűbéri életet élő nép ma már a kommunizmus ’ legnagysze­rűbb alkotásait hozza létre. A kuznyecki föld két űrha­jóst: Alexej Leonovot és Bo­risz Volinovot adta a Szov­jetuniónak és az emberiség­nek. Szibériában járva tárgyi­lagosan megállapíthattuk: a szovjethatalom megteremtette annak lehetőségét, hogy a föld jelentős hányadán a tár­sadalmi, gazdasági fejlődés nagy szakaszait átugorva, megvalósítsák a kommuniz­must. Elérhető emberközel­ségbe hozták a korszakot, amelyről a legtávolabb látó forradalmárok csak álmodni mertek. (Vége) Fazekas László Rozgonyi István F ék Férj: Képzeld, éjjel feléb­redtem, s zajt hallottam. Feleség: Mi történt? Férj: Körülnéztem, s lát­tam, hogy valaki kinyitja a pénztárcámat. Előkaptam a pisztolyt, és.. . Feleség: Miért nem lőttél drágám? Férj: Mert akkor özvegy lennék,,, 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom