Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)
1976-07-18 / 169. szám
Képünkön: Pintér András. Kmety Antal, Bede Imre és Lengyel József szerelők. Munkájuk a tolózárak felső részének kiemelése és a tömszelencék tömítése. A múlt évhez hasonlóan, az végezni. A tervekben szerepel idén is megkezdték a tolózá- négyszáz méter vezeték kirak, csövek és a hőközpont építése a Salgótarjáni Kohá- karbantartását Salgótarjánban, szati Üzemektől az Arany A július ötödikén megkezdett János utcáig. A karbantartá- munkát körülbelül két és fél si munkálatok megközelítőleg hét alatt szeretnék a nyolc- másfél millió forintba kerül- van karbantartó emberrel el- nek. Mai kommentárunk Kölcsönkombájnok Nem az idei nyár az első, amikor a megye termelőszövetkezetei az aratási felkészülés során számoltak minden eshetőséggel, s intézkedési tervükbe vették, hogy azokkal a gazdaságokkal, ahol a gabona betakarítása később kezdődik a természeti adottságok miatt, együttműködnek. Úgy szokták emlegetni a szakemberek maguk között: „kölcsönkombájnokat” vesznek igénybe. ízelítő az idei kooperációkból: a homokterenyei négy gép Ártányon, a karancslapujtői két kombájn Versegen segít; Mát- romindszentről Szurdokpüspökibe öt, Alsótoldról Ecsegre 7, Nagybátonyból és Nagybár- kányból a Pásztói Állami Gazdaságba 3 kombájn érkezett, s jelenleg is kinn dolgoznak a búzatáblákban. A sort lehetne folytatni. A mezőgazdaságban is régen felismerték, hogy a kampány- munkák gyors teljesítése, a veszteségek minimálisra csökkentése önerőből nem mindig könnyen elérhető cél. Az ok: a gépállomány korszerűtlen, viszonylag alacsony teljesítményű, s a nógrádi domborzati viszo-, nyok között az állag rohamosan romlik, magas az igénybevétel. Az utóbbi azonban nem jelenti azt, hogy a kapacitás kihasználása is optimális lenne. így a kooperáló szövetkezetek, állami gazdaságok két legyet ütnek egy csapásra. A drága szerkezeteket igyekeznek minél jobban kihasználni, s ezzel most a gabonabetakarítást könnyítik meg. Kölcsönösek az előnyök, hiszen a jelenleg Ecsegen dolgozó kombájnok a jövő héten már az alsőtoldi közös gazdaság tábláiban vágják a búzát. S nem csupán kombájnok kölcsönbe vételéről" van szó, ott vannok a szállítójárművek, bálázógépek, s nem utolsósorban a kezelőik. Az összefogás eredménye felbecsülhetetlen. Mérhető mágiákban, tonnákban, de valóságosan kimutatni számokkal az együttműködés e formájának előnyeit, nagyon nehéz. S a gazdaságosság örök szempontja mellett másik oldala is van a „kölcsönkombájnok” időszakos jelenlétének. Az együvétartozás kifejezői, a közös érdekek megvalósításának hordozói. Volt idő, amikor a szomszédos termelő- szövetkezetek hiúságtól feltüzelve versengtek, s pár kataszt- rális hold terület hovatartozásáról élvitatkoztak hónapokig is. A mezőgazdasági üzemek vezetői azonban idejében felismerték mindazokat a lehetőségeket, amelyek gyökeres kihasználása valamennyiük javát szolgálja. A „kölcsönkombájn” kicsit szimbólum is. Azt az együttműködést jelképezi, amely az utóbbi években egyre terebélyesedett az irodákban, a szántóföldeken. A kukorica-, burgonya-, cukorrépa-termelési rendszerek, a növényvédelmi, állattenyésztési társulások a szövetkezetek új típusú kapcsolatainak jegyeit hordozzák méhükben, s hozzájárulnak a szövetkezeti tulajdonforma erősítéséhez, A betakarítási együttműködésnek különleges a szerepe. A tolmácsi és a romhányi termelőszövetkezetek felismerve ezt még év elején megállapodást kötöttek az egész esztendős kooperációról, kezdve a növényápolási munkáktól a cukorrépa ásásáig. S ez nemcsak a tér. melés segítésével, a termés mielőbbi biztonságba helyezésével, tapasztalatszerzéssel is jár. Mert a közelség ellenére a vezetési módszerek, a gépesítés foka, a dolgozók közötti kapcsolatok formái változékonyak. A kedvező jelenségek gyorsan „ragadnak” a másik gazdaságból érkezettekre, s a hasznosítás újabb lendítőerő lehet. A „kölcsönkombájnok" fáradhatatlanul róják a búzatáblákat. S csak a leltári szám alapján lehet kideríteni: ez a gép néhány faluval arrébb való. A ,;kölcsön" jelző nyugodtan elmaradhat. Sz. Gy. Kutatások nyomában Öntözés Kevesebb papírt! tengervízzel A sótartalmú vizeik népgazdasági hasznosításának kutatásait kezdték meg a Türk- mén Tudományos Akadémia sivatagkutató intézetének új laboratóriumában. Türkméniában igen nagy mennyiségben fordulnak elő enyhén sós vizek. A köztársaságot nyugatról a Kaszpi- tengei* határolja. A Kara- Kum sivatag homokja alatt szintén kiterjedt föld alatti „sós tenger” húzódik. Ezenkívül a gyapotföldek öntözése után lefolyó enyhén sós vízből is sok milliárd köbmétert vezetnek az élővizekbe, vagy a sivatagba. Hogyan lehetne ezeket a vízkészleteket öntözésre felhasználni? — E kérdés megoldásával foglalkozik az új laboratórium. A Kaszpi-ten- ger vize is a gyengén sós kategóriába tartozik. Kevesebb benne a só, mint bármely más tenger vizében. Már az első kísérletek is biztatóak. A kísérletek során a köny- nyű, . sós talajokat a Kaszpi- tenger vizével mosták át, majd növényekkel telepítették be. Az eredmény kielégítő: a literenként 18 gramm sót tartalmazó vízzel átmosott talajban a sótartalom 0,6— 0,8 százalékra csökkent. A siker titka, hogy a víz homokos talajon könnyen áthatol. Ma már a sót tűrő homoki akácfák és bizonyos bokot-fé- lék virulnak itt. A Nebit-Daig környékén már 220 hektárt borít zöld növényzet. Öntözésére sok ezer köbméter — ugyancsak sós — talajvizet használnak. A vizet 15 kút biztosítja. A sótartalmú vizek öntözés formájában történő hasznosításával kapcsolatban már a módszer gazdasági hatékonyságát felmérő vizsgálatok is megindultak. POSTÁT BONTOTT a terület vezető pártfunkcionáriusa, amikor beléptem hozzá, s láttam, elkomoruló arccal válogat a súlyra is tekintélyes borítékok halmazában. Ez a MESZÖV-től jött, emez a METESZ-től, a sokpecsétes a tanácstól, aztán az egyetem rektori hivatalától, néhány pedig országos főhatóságtól. Hogy mit tartalmaznak? Mint rendesen: tájékoztatókat, összefoglalókat, jelentéseket, tervezeteket. Számoszlopokkal, kimutatásokkal, vitajegyzőkönyvekkel. S ki győzné felsorolni, mennyi érkezik egy-kéLhét alatt! Hát még elolvasni, érdemben tanulmányozni őket, véleményt formálni róluk, megjegyezni, esetleg megvitatni, ami szükséges. Áradatként hömpölyög felfelé is, lefelé is az iratfolyam, s egy valamire való tájékoztató anyag nem is adja 20—30 oldalnál alább. Tudom magam is. Nevem véletlenül felkerült és rajta is maradt egy megyei tanácsi elosztólistán, s azóta is kapom a vaskos csomagokat. A legutóbbiban negyvenkét oldal volt csupán a napirendi előterjesztések anyaga, s még mellékelve hozzá egy 14 oldalas jelentés, a megyei Földhivatal munkájáról, annak nyilvántartási tapasztalatairól. S ez még csak nem is rekord, mert a legnagyobbak a félszáz oldalt is meghaladják. Néhány hónapja egy egészen kis őrségi faluban jártam, a tanácselnökkel volt dolgom, aki beszélgetés közben egyre sűrűbben pillanthatott órájára. Aztán kifakadt. Most éppen egy tűzrendészeti bizottsági ülésre várták, ahol ott lesz a tsz-elnök, az iskolaigazgató és még jó néhány vezető. Aztán egy állategészségügyi értekezlet lesz, ahol hagyjá- ból ugyanazok lesznek jelen. Az előterjesztések pedig ott lapulnak degeszre tömött aktatáskájában, de őszintén megmondja: még belepillantani .se volt ideje. Jó, ha elolvassa azokat, amelyeket alá kell írnia és felfelé küldenie. Azon a héten egyébként a kilencedik bizottsági ülés lesz, amelyen részt vesz. Hát így állunk valahogy a közigazgatásban, s így a vállalati gazdálkodás területén, így szinte mindenütt, ahol őrölnek a hivatalos: malmai, és végtermékük, a papír, folyamban áramlik felfelé és lefelé. Időnként vannak nagyobb csapolások, mint például a tanácstörvény megszületése és a közigazgatási munka átszervezése után. Elzárnak jó néhány eret, de aztán eltelik néhány hónap, néhány év, és ismét szinte ott vagyunk a papíráradattal, ahol azelőtt. Tv-ben látjuk és rádióban is hallgatjuk,*hogy olykor legegyszerűbbnek látszó ügyekben, mint például néhány száz forintos szociális segély kiutalásában, milyen bonyolult előírások vannak* s kérdőívek számtalan rovatát kell kitöltenie az amúgyis nehezen eligazodó idős embernek, amíg érdemi intézkedésre sor kerülhet. Mindezeket a bürokrácia megátalkodott konoksága és vasiejűsége teremtené?. Régen tudjuk, hogy igen is meg nem is. Van ko- nokság is és vasfejükég — pontosabban szólva egy rossz hivatali magatartásra hangolt- ság, többnyire az egyéntől függően —, ez sem lebecsülendő dolog. Ám valóban vannak más, komoly, objektív okok; amelyek szívós felderítése, kiküszöbölése, megváltoztatása sokkal-sokkal nehezebb, mint a körülmé- ny-eskedő tisztviselőt gyorsaságra, egyszerűségre és jó belátásra bírni. Egész adatszolgáltatási és nyilvántartási rendszerünk korszerűsítésre szorul, mind technikai értelemben, mind pedig a követelményrendszer tekintetében. A velük összefüggő jogszabályok, előírások is egyszerűsítést kívánnak, s aki tudja, hogy itt mi mindenről van szó, azt is érti: ez egyáltalán nem csekély dolog! S csak ezekkel összefüggésben lehet és Kell nagyon kitartó munkával változtatni az igazgatási-hivatali munka szemléletén. Méltatlan és igazságtalan dolog tehát le- bürokratázni olyan derek közhivatali vagy gazdasági adrninisztrációtoan dolgozó embert, akit érvényes utasítások és előírások köteleznek ilyen és ilyen adatszolgáltatásra. A bürokrata ott kezdődik, ahol az ember érzéketlenné lesz mindenféle emberi viszonylattal szemben, s ha lehet, még körülmé- nyeskedő módon csavar is egyet az ügymeneten: mert irtózik az egyszerűtől. Ami pedig az adatszolgáltatás csökkentését illeti, arra ugyan bő lehetőség nyílik számos helyen, viszont a modern gazdasági és igazgatási apparátusok is természetszerűen egyre több és pontosabb adatot követelnek, hogy megalapozott döntést hozhassanak. Technikai értelemben ezt csak a számítógéprendszerek, központi elektronikus adattárolók, adatbankok oldják meg kívánatos módon, ügyviteli értelemben pedig az ilyen eljárásoknak megfeleld egyszerűsített, gyors ügyintézkedések. Mindenki tudja, hogy ez jórészt anyagi kérdés, és a fejlesztés máris sok éves késésben van a követelményektől. Ha viszont azokra a lehetőségekre és tartalékokra gondolunk, amelyek mindenütt, a saját területünkön mutatkoznak, akkor feltétel nélkül állíthatjuk: kevesebb papírralis lehet! Rövid ebben és egyszerűbben, lényeg- retörőbben is lehet. Az együttműködés, a kölcsönös tájékoztatás, a testületi munka pedig egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindenkinek, mindenről, azonos részletességgel kell informálódnia. A jogi nehézségeket sem kell feltétlenül tetézni házon belüli felesleges papírgyártással és körülményes eljárásokkal. AZ ADMINISZTRATÍV létszámzárlat, min. den nehézségével és problémájával nagyon is felszínre hozta és éles megvilágításba helyezte az igazgatás, az adminisztráció, a nyilvántartás és adatszolgáltatás eljárásbeli és technikai-technológiai gyengéit. Oktalanság lenne, ha nem vonnánk le mindenütt a szükséges tanulságokat, ha nem ismernénk fel, hogy merő fecsegés magas termelékenységű munkáról beszélni ott, ahol meddő, idöfecsé- relő, lassú és körülményes az az adminisztrációs-igazgatási szektor, amely egymással összeköti, informálja, utasítja és szabályozza a termelőfolyamatokat, vagy az állampolgárt, mint egyént is ekként szolgálja. R. L, Mária-majori délután M ária-major a változatosságok helye. Még áll a régi uradalmi cselédházsor, de az udvaron a legkorszerűbb gépek forognak. Olyan, mint az emeletes háznak tűnő sárga Rába-Stei* ger, a mindentudó. Aztán halkan, elegánsan, szintén besuhan az udvarba a fényesre pásztázott Ikarus, amelyik a tagokat viszi, hozza a földekről- És az ugrásra kész kombájnok, amikkel alig pár napja fejezték be az aratás első futamát. Mondják, sikeres próba volt. Beljebb a majoi~ ban, a tehénistálló kornyékén, mutatványnak is beillő ügyességgel egy karikással a kezében Horváth Jóska, a tehenész pattogtatott kedvére. Akár nagyapám idejében. Varbó alatt, a réten pattogtattak a pásztorok. Pauiik Vincével beszélgettünk egy íróasztalokkal zsúfolt hűvösben, mert a meleg nem tágított. Most volt egy kis ideje, hogy bemutathassa munkájukat. A korai érésű gabonát levágták már, a többinek érnie kellett. Érzékelhette, mire gondolok a színes forgatag láttán, mert kérdés nélkül is mondta: — Jól felszereltek vagyunk gépekkel — az ostorpattogást illetően js volt véleménye- — A vásárban vette, és nem tud betelni vele... Mindezt olyan természetességgel tálalta, mintha azt akarta volna érzékeltetni, hogy nincs ezen semmi csodálkoznivaló, hiszen ők már a jövőben járnak, de, még ott sodródik mögöttük a múlt is. Aztán éppen azért, mert igazi vezető típusú ember Pauiik Vince, semmit nem hagyhat magyarázat nélkül. Kemény arcvonása van. Szeme nem mutatja érzéseit. Amikor felvillan a tekintete, akkor érzékelhető, hogy mondanivalója van. — Nem a múlt, a jövő foglalkoztat minket. A múltat tiszteletben tartjuk, ha érdemes arra... Amikor elindultam. hogy megkeressem Pauiik Vincét, találkoztam Hegedűs Andrássá!, a pártvezetóseg titkárával. Régi. hivatásos pártmunkás, jó emberismerettel rendelkező. Külön is felhívta a figyelmem Paulikra. Azt mondta: amellett, hogy a növénytermesztési ágazat vezetője, a pártcsoport élére is öt választották a párttagok. Sok minden 6zólt amellett, hogy ez így legyen. Nagyon jó tanítómesterei voltak Pauláknak. A Tóth István igazgatósága alatt működő szakmunkás képzőben tanult Balassagyarmaton, aztan ment továbbtanulni Keselyűhalomra Romány Pálhoz. A közvetlen tanítómesterének azért Keresztesi Istvánt tartja. Ö volt, aki a párt soraiba'’ irányította és nem is olcsó áron. Ha feladatot kapott, arra nemet nem mondhatott. Egyszer történt, amikor már gyakornokként végezte munkáját, hogy a körzetét nem járta végig, de a munkaértekezleten számot adott. mintha minden a legnagyobb rendben történt volna. Mestere nézte őt, aztán inkább szomorúan, mint haraggal, csak annyit mondott neki: „Édes fiam. nem voltál te a körzetedben. . •” Még ma is elevenen élhet Pauiik Vincében a-z ebből keletkezett kellemetlen érzés, amit elárult a hangja: — Nagyon restelltem magam. .. jó iskola sokat ér, kivált, ha a tantárgy talajra talál. PauliK. később hazatért a megyébe. Jól ismert ember lett a mezőgazdálkodásban. Végigdolgozta az átalakulás nehéz napjaiú Egyszer hírül hozták Cserhát- halápról, hogy egy vasárnap az agronómus etette a jószágom kát, mert senki sem vállalkozott a munkára. Tiltakozott az ellen, hogy erről egyáltalán szóljak, de ez is az életéhez tartozik, hiszen így formálódott a mai Pauiik Vincévé, az őrhalmi tsz növény- termesztési ágazatának irányítójává, a pártcsoport vezetőjévé- Beszélgettünk arról. hogyan tudja a feladatokat kettéválasztani. — Nem kell kettéválasztani, hiszen szorosan összefüggnek ezek — halk és megfontolt a szava. Szépen sorjába rakta, hogy a nyári munkákat megelőző pártcsoporftanácskozáson éppen a gazdaságra váró feladatokról beszéltek, és úgy. hogy abban milyen szerep vár a párttagokra. Hegedűs András a cselekvési program végrehajtásának részleteit mondta el, Márton András a tagok jó tájékoztatásáról és munkaüteméről beszélt és az ügyelet megszervezéséről. Király János azt részletezte, hogy a kongresszusi határozatok, hogyan kelnek életre az ő üzemükben. Győri István a takarékosságot feszegette, Kenyeres Pali pedig azt, hogy a munkát mindig ésszerűen, a gondokat rugalmasan. megoldva kell végezni. Kint. a Mária-major udvarán egy kiszolgált traktor motorja éktelen zúgásba kezdett. A szerelők vallatták. Nemsokára halkan, elegánsan kiindult az autóbusz. Alkonyatba hajlott az idő. az emberekért ment a földekre, aztán befelé pedig jött az új, emeletes, háznak tűnő sárga gép, a Rá- ba-Steiger- Egv motor fordult az ablak alá. és utasa beszólt Fauliknak. — Hozzátok be a pusztáról az embereket, várják... Mély gondolatokba merült volt Pauiik Vince arca, , csak éppen, hogy biccentve fejével jelezte, érti a kérdést. Nagyot sóhajtott, két erős kezét az asztalra tette, és mintha nagyon távolba néáne, mondta: — Ugye. mennyire összefügg a pártmunka és a gazdasági munka. Csakhogy nekünk a felelősségünk nagyobb. .. K i tudná, mire gondolt, mikor ezt mondta, talán éppen mesterére. Keresztesi Istvánra, aki megtanította őt párttagnak lenni. Horváth Jóska, a tehenész megint rázendített a karikásával- Harsogott az udvar, de most nem csupán szórakozásból. Jött a gulya a rétről, azt terelte. Pauiik Vince feszengett a széken, mennie kellett, munkatársai egy farönkön ülve az akác alatt várták. Bobál Gyula NOGRÁD — 1976, július 18., vasárnap 3
