Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

/ Tesfvcrmegyénk, Kemerovo Salgótarjáni tárlatok a Szovjetunióról / A szovjet tudomány és>,kafeltételek javításáról és kultúra napjai Nógrád me­gyében rendezvénysorozat programjaként két figyelmet érdemlő kiállítás nyílt meg a salgótarjáni Megyei József egészségük védelméről, A tab. állítás képeit megtekintve, hogy a kuznyecki fold a szov lókon meggyőzően lárul elénk jethatalom alatt újjászüle­ez a gondoskodás- Képekben kapunk tudósítást, többi kö­zött, az ingyenes orvosi ellá. Attila Művelődési Központban tásról, az oktatás és a szak­június 11-én. A szovjet szak- szervezetek című kiállítást mai továbbképzés mozzana­tairól, a gyermekek ellátásá­Godó Györgyné, az MSZMP ról, nyugdíjasokról való gon- Nógrád megyei Bizottságának doskodásról. Szovjet katonaművészek baráti üzenete Dúzelőodás Salgótarjánban osztályvezetőié, a Testvérme­gyénk. Kemerovo című tárla­tot l. F. Kapilov. a kemero- vói területi pártbizottság osz­tályvezetője nyitotta meg. Ez utóbbi, megnyitó ünnepségen Hangsúlyosan szerepel a fotókiállíáson a munka. A szakszervezetek központi fel­adata a tömegek mozgósító sa a fő gazdasági feladatok teljesítésére: a kommunizmus jelen volt Brutyó János. ’az anyagi-műszaki bázisának megteremtése. S a szakszer­vezetek fő módszere, amely - lyel az ország gazdasági fej­lődésére mozgósítanak, a szo­cialista munkaverseny. 1975- ben például nyolcvanöt és fél millió ember vett részt a szocialista versenyben. A tablók összeállítása gon­dos és céltudatos válogatás­ról vall. sikerül a látogató­nak összképet kapnia a szov­jet szakszerveze'ek sokolda­lú tevékenységéről- E na­pokban a szakszervezetek me­gyei bizottságai vállaltak véd­nökséget a kiállítás felett. Szakmai napokat tartanak, beszélgetéseket szerveznek, a szocialista brigádokkal, szakszervezeti tisztségviselők­kel. MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Nóg­rád megye országgyűlési kép­viselője, L. A. Gorskov. az SZKP Központi Bizottságá­nak tagja, a kemerovói terü­leti pártbizottság első titká­ra, a delegáció vezetője és tagjai, Géczi János. az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, a Szov­jetunió magyarországi- nagy- követségének képviselői, s mindkét megnyitón jelen vol­tak a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek veze­tői, illetve képviselői és a vá­ros ipari üzemei szocialista brigádjainak képviselői. A Godó Györgyné mondotta megnyitójában: „A szovjet szakszervezetek a belső és a nemzetközi szakszervezeti egység megteremtése útján indullak el bet évtizeddel ez­előtt. A Szovjetunió szak- szervezetei ma is egyik leg­fontosabb feladatuknak tart­ják ennek az egységnek a megőrzését, fejlesztését, a munkásosztály nemzetközi akcióegységét a monopóliu­mok, az imperializmus el­len” Miről vallanak e tárlat tab­lói, miről tudósítanak a fo­tók? Mindenekelőtt arról, hogy a szocializmus, amely­nek építési tervét Lenin vá­zolta fel, a Szovjetunióban valósággá vált. A képek er­ről a valóságról vallanak. Egyik tablón Brezsnyevet idézik: „Az emberek anyagi és kulturális igényeinek leg­teljesebb kielégítése a társa­dalmi termelés legfőbb cél­ja a szocializmusban”. A kommunista párt, a szovjet kormány, a szovjet szakszer­vezetek valóra váltják Le­nin hagyatékát, állandóan gondoskodnak a dolgozok anyagi és kulturális színvo­nalának emeléséről, a mun­A Testvérmegyénk, Keme­rovo című foiokialiítas egy kis része a hatalmas Szov­jetuniónak. Különös érdek­lődésre tarthat igényt ez a tárlat, hiszen Kemerovo és Nógrád megye között immár egyévtizedes kapcsolat áll fenn, amely az évek során mind gazdagabbá vált az élet különböző területein. Első­sorban azt tudjuk meg e ki­tett- Napjainkban ez a ha­talmas országrész a Szovjet­unió fejle't ipari területei kö­zé tartozik. A képek tematikailag rend­kívül változatosak. A csak­nem félszáz fotó az ipar, a mezőgazdaság, a sport, a kul- i turálódás megannyi mozza­natát mutatja be, hozza élet- j közeibe- A fotók által kicsit j idejött Salgótarjánba a szi­bériai ipar, a szibériai em­ber, a szibériai természet a maga időnként zordon fen- gégével, s találkozunk Szibé-- ria élenjáró embereivel. Nincs mód a gazdag anyag részletes bemutatására. Igen sok kép megragadja a figyel- met- Például P. Kosztyuko- va: Nagyolvasztó üzem cí­mű képe. Nagy erő árad e képből, amely a kuznyecki föld fő építkezéséről, a Nyu- ga'-szibériai Kohászati Kom­binátról készült. A dübörgő munka képei szomszédságá­ban rendkívül hatásos A. Ra- vilova képe,, a Csendes táj- V. Kafo: Eszkavátor kezelő­je lenyűgöző erejű. A kuz­nyecki szén küls?'ni fejté­séből a világ széntermelésé­nek egyötöde származik- Ez a magas termelékenységű és gazdaságos kitermelési mód­szer a X. ötéves tervben gyorsan fejlődik. P. Kosz- tyukova: Hősök között: című felvétele szintén rendkívül izgalmas- A világűrben az el­ső lépést a kuznyecki föld fia, A. A. Leonov tette meg. A képen sajátjai között áll Aztán: Füröd tek-e? — kér­dezi a tajgai medve A. Kar­pova képén. De nincs mod a részletezésre, inkább a fi­gyelmet kívánjuk felhívni e sokszínű kiállítás iránt­T. E. Mai tévéajánlatunk 20.35: FURCSA PAR. Amerikai film. A Nell Simon színdarab­jából készült film nagv si­ta a felesége. Oscar maga mellé veszi lakótársnak, mi­vel Félix „jó háziasszony” hí­rében áll. Oscar viszont ren­ker volt a mozikban. A kel- detlen és barátja jó tulaj- lcmes, vidám történet most a donságai az idegeire men- képernyőn pereg előttünk. nek. Kirúgja Félixet, aki is- Oscar Madisont elhagyta mét meglepetéssel szolgál ba- felesége és takarítónője is, rátáinak. ezárt felettébb rendetlen la- Oscar Madison és Félix Un- kásában foga f ia pókerparti- ger szerepében Walter Mát­ra barátait. Félixet, a parti thaut és Jack Lemmont lát- egyik tagját szintén otthagy- hatjuk. A% tánckar. női tagjai a rivalda előtt. Aki április 4-én figyelem­mel kísérte a televízió adása­it, már ismerősként üdvö­zölhette a salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Köz­pontban szereplő szovjet ka­tonai művészegyüttest, a dé­li hadseregcsoport központi együttesét. A televízió a Gel­lérthegyről közvetítette elő­adásukat, melyet a magyar néphadsereg művészegyütte­sével közösen adtak. Az 1957-ben alakult együt­tes már bejárta szinte egész Magyarországot. Muranov őr­nagy, a Szovjetunió érde­mes művésze, az együttes mű­vészeti vezetője, jóleső érzés­sel eleveníti fel beszélgeté­sünk alkalmával az utóbbi idők fellépéseinek kiugró ál­lomáshelyeit, az ózdi, kom­lói. miskolci, a budapesti XXII. kerületi szerepléseket. P.epertoárjuk — az együttes sajátos helyzetéből, felada­tából adódik — java részben katonadalokból, katonatán­cokból áll, de természetes módon kap helypt benne a népi muzsika, a népdal és a néptánc is. — Salgótarjáni. — s Nóg­rád megyei — bemutatkozásuk ebből a repertoárból ad más­fél órás ízelítőt. Az összeállí­tást első ízben tavaly május 9-én, a győzelem napja al­kalmából mutatták be, . s az­óta járják vele diadalútju- kat városainkban. Elsőként Petrov: Lenin himnuszát hallhatja a közön­ség, az énekkar és Alekszandr Mirosnyicsenko előadásában. Megragadó pillanatok. A tiszta artikulációs éneklés, a zengő íérfihang dúsan ára­dó ércessége. Mirosnyicsenko átélt, belső feszültségektől telített előadásmódja azon­nal légkört teremt, s megha­tározza az egész est erőtől duzzadó, szerétéiből fakadó alaphangulatát. A műsorszám után felcsattanó taps inten­zitása már az újabb kiugró siker tényét vetíti elénk. S va'óbsn a fokozódó, cso­dálattal telítődő hangulat — az előadók, mosolygó éneke­sek, zenészek, a résztve­vő nézők körében egyarán* újabb és újabb szépségeke- csillogtat fel Tuhmar'Á’ szerzeményének — ame'v / .< győzelem napjáról szól —. utolsó taktusait már a kö­zönség tapsai mellett fejezi be az együttes és Georgij Beglecov szólóénekes. És még mindig van hangu­lat' ráadás: például a két magyar népdal és a katona­tánc. Ahogyan felcsendül az Erdő, erdő, marosszéki kerek erdő című népdal a szovje* emberek hangján, több mint egyszerűen megható: művé­szi élmény és a pvcletár in­ternacionalizmus valóságos megnyilvánulása. Azt bizo­nyítja — amit mindig ésany- nyiszor —, hogy a zene, a népért való, a népből sarja­dó dal. nem isryier határokat: értői és hű tolmácsolói van­nak határon innen és túl. A Trojka című orosz népdal játékosságát ugyanúgy élvez­zük, mint Kodály Zo'tán Há­ry Jánosának katonás patlo- Sású. népi ihletésű töborzó- iát, Gennagyij Cserkaszov es Anatolij Litvinyuk szólóének­lésében. A kórus —■ Valerii Kacsnov vezetésével — mindennek szerényen háttér­ben maradó, de aktív siker- kovácsolója. A zárókép, amelyben az egész 70 tagú együttes részt vesz, egyenesen felejthetet­len A népek közötti fegv- verbarátságról szóló produk­ció mindazt összegzi, sűríti magába, amit korábban hal­lunk és látunk: a dal, a ze­ne, a tánc szépségét, az em­ber barátságának forró hi­tét és eszmei tisztaságát, te­hetséget és szeretetet. Ana- tolij Bolbot koreográfus ki­tűnő munkát végzett. A katonák művészegyütte­se tegnap Nagybátonvban mu­tatkozott be, ma Pásztón. a hét kővetkező napjaiban Ba­lassagyarmaton és Rétságon vendégszerepei, bizonyságául a szépnek és a jónak, a né­pek közötti barátságnak, amelynek fényes bizonyíté­kát adták — és adják. Sulyok László $ Fjodor Abromov; PEIL AGEJ ^ & 'SSSSSSSSSfSSSSSSSS'SSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSTSSSSSSSSSSfSSSSSfSSSSSSSS*, 18. Pelageja két álló héten át éjjel-nappal virrasztóit a beteg férje mellett. Ezenkívül még egy csomó mindent el­intézett: feltöltötte a krumplit, lekaszalia a Kis Manyu szé­náját..- No, és a tehén, meg a malac? Meg az ebéd? Meg a mosás? Azt se csinálták meg helyette a jóielkű szom­szédasszonyok. Hogy az a sütöde milyen rémes — kipihen­te inagat! Mintha szabadságon lett volna- Legalábbis így erezte, amikor három hét saünet*’útin elindult a túlpart­ra. Minden új volt neki ezen a napon. Az is, hogy fényes nappal a sütödébe megy, üres kézzel. Nem siet, elvezi a de­rűs, szép időt, és azt is furcsállotta, hogy a mezőn már nem szénáidat szállong, hanem az érlelődő, zsenge gabonáé ön­magát is újnak érezte — olyan frissen és könnyedén járt. Mintha legalább tíz évet fiatalodott volna. Az egyetlen, ami időnként elhomályosította örömét: Anyiszja folyton Atkára panaszkodott. Amint hazajött a pékségből, majd’ minden este szóba hozta a tisztet- Egyre gyakoribb vendég, naponta nem is egyszer benéz a sütö­débe. Nem ülik. — Miért ne illene? — vetette ellen Pelageja. — Hi­szen a megrendelőnk- A mi sütödénkből viszi a kenyeret a katonáinak. Miért ne^nézne be? — De nem a megrendelés miatt jön ám. Folyton csak Alku jár a fejében. — Ugyan már, néném, pálcát törsz a rokonod felett- Te esak ne ítélkezz, ne ítélkezz, Anyiszja Zaharovna- Az ide­genek úgyis elítélik. Na és, ha csintalankodnak egy kicsit, azért fiatalok, hát nem? Te, meg én, mi is el-eltícáztuvik annak idején-.. — Nem addig van az — nem jó a tűzzel játszani —, hajtogatta makacsul a magáét Anyiszja. Végül is Pelageja elindult a sütödébe, rászánta magát, hogy a saját szemével győződjék meg róla, miért fújtat annyira Anyiszja­A folyó szinte anyai gyengédséggel fogadta Pelageját. Bögöly már nem volt — lejárt az ideje. Viszont csak úgy nyüzsögtek a partlfec3kék. Alacsonyan, a víz színe felett repdestek, csivitelve­Megállt a füves part mellett kitaposott ösvényen, s boldogan figyelte játszadozásukat, aztán sietve leszaladt a gázlóhoz: valamiféle pajkos, a korához nem ülő vágya tá­madt, hogy lerúgja a cipőjét, és mászkáljon egy kicsit a part mentén a langyos vízben, mezítelen talpával megsi­mogassa a tutaj homokos kötőfáját, a murvás kiszögellés- nél. Kisvártatva azonban meglátta Antonyida Petrovnát, vagyis Tonyecskát, ahogyan magában Pjotr Ivanovics lá­nyát nevezte, és úgy ment a folyóhoz, mint máskor- . Tonyecska napozott. Egy takarón. Könyvvel a kezében. Gyönyörű takaró — az a hatalmas, zöld bojtos nagyken­dő, amit az anyja hordott télen —, a piros színű könyv szinte tüzelt a kezében. Antonyida Petrovna viszont mint­ha csak mos' jött volna a háborúból- Soványka, véznácska és olyan fehér, akár a tej — még a nap se fogja- Igaz, a szeme nagyon szép- Ezt aztán senki se tagadhatja. Akár az angyalé. Tisztább és finomabb, mint az ég. De most elta­karta a napszemüveg. — Szépítkezünk, szépítkezünk. Antonyida Petrovna? — kérdezte Pelageja- — Napozgatsz, hát csak napozzál. A tu­domány szerint kell élni. De mi az, hogy egyedül vagy? A filmekben a kisasszonyok mindig a lovagjukkal sütkérez­nek. . • Megsértette — aztán megsajnálta. Pjo'r Ivanovicsnak mind a ké; gyereke olyan nebáncsvirág. Antonyida is, Szer- ge.i is Isten tudja, kire hasonlítanak ezek — olyan félén­kek, nyámnyilák- / Szerette volna jóvátenni a hibáját, s igazán őszintén, nagyon szívélyesen meghívta Tonyecskát, menjen át vele. (Folytatjuk) Jelenet a férfiak vidám, fergeteges katonatáncából. Salgótarjánban is Szovjet énekesnő és zenekar vendégjátéka Június 15-től vendégszere­pei hazánkban Ludmilla Zi- kina, a Szovjetunió népmű­vésze, Lenin-díjas énekesnő és 14 tagú zenekara. Az Or­szágos Rendező Iroda szer­vezte turné a könnyűzenét kedvelő közönség világszerte ismert tehetséget'„fedezhet fel”, akinek nevét a kritika együtt emlegeti Edit Piaiéval, Ella Fitzgeraldéval, Ludmi’la Ziki- na, aki a Pjatnyickij együt­tes tagjaként kezdte művé­szi karrierjét, eddig nyolc nemzetközi fesztivál nagydí­ját hódította el, s a 60-as évek második felétől bejárta a vi­lág számos országának szín­padait. Európán kívül siker­rel szerepelt az Egyesült Ál­lamokban is. A. szovjet éne­kesnőnek eddig 30 nagyleme­ze jelent meg, mintegy hat­milliós példányban, s elnyer­te a legnagyobb nyugatné­met cég, az Ario'a-Eurod’sk aranylemezét. Repertoárján ősi orosz népdalok is mai slágerek egyaránt megtalál­hatók. Ludmilla Zikina és együt­tese június 15-én mutatko­zik be Szigetszentmiklóson, majd Kecskeméten, Salgó­tarjánban, Siófokon, Ajkán, Balatonlellén, Keszthelyen, Debrecenben ad koncerte­ket. Június 17-én Budapes­ten a Madách Színházban ren­dezik meg hangversenyét. A kéthetes turné, június 28- án Nyíregyházán eárul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom