Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-13 / 139. szám

tey élüiui mi Szüretelés közben... Egy szép napon azt mond­ta Bonus Mihálynak az egyik munkatársa: — Hallod-e paj­tás! Ha jól tudom, te alföldi gyerek vagy. Biztos értesz a_ disznóöléshez. Tudod, itt Pes-’ ten kevesek tudománya az ilyesfajta foglalatosság. Bonus Mihály rábólintott a felkérésre és másnap megmu­tatta a kollégájának, hogyan is néz ki a valóságban egy i^azi, amolyan jó falusi disz­nóölés. Este aztán, a vacsorá­nál, amikor a friss hurka, a sült hús már az asztalon il­latozott, Bonus Mihály fel­figyelt a társaság körül sür­gölődő, csinos fiatal lányra. Beszélt a szem, szó szót kö­vetett. Kiderült,, hogy a há­zigazda feleségének húga nta- ga sem pesti lány. Egy kis nógrádi faluból, Ipolyvecéről került a fővárosba szerencsét próbálni. Hosszas beszé’geté- sek, újabbnál újabb találko­zások és a két fiatal egyre közelebb került egymáshoz. Az esküvő után még egy ideig Pesten éltek, aztán ha­zaköltöztek a fiatalasszony fa­lujába, Ipolyvecére. X — így kezdődött hát, ilyen ka'andosan A véletlen sodort össze a férjemmel — moso­lyog Bónusné, Marika. A vécéi határban, az eper­földön. szüretelés közben Is­merkedünk a családdal. Könnyű a dolgunk, hiszen az egész háznép a sorok között szorgoskodik. Bár a tízéves Zsuzsi szívesebben üldögél a fa alatt, az árnyékban. Test­vére, a két évvel idősebb Mariann pedig a nagymamát kísérte orvoshoz. Bónus Mihály felegyenese­dik. Megtör’! izzadt homlo­kát. Jólesik egy kis pihenő, derékegyengetés. — A tanácsi építőipari vál­lalatnál dolgozom, mint to­ronydarus. Sok helyen meg­fordultam. Bebarangoltam az országot. A megyeszékhely, Salgótarján építésében is ki­vettem a részem Jól ismerem az emeletes házakat, minden porcikájukka’, építőelemük­kel együtt. Emlékszem, hogy Tani 'is (slnin: Csupa csók e város csupa ifjúság Óh élni kéne még Oh élni kéne már csodálták az emberek, amikor felhúztuk a 13-as jelű épüle­tet. Ez volt az első modern ház a városban. Aztán ott volt a Pécskő utcai, Arany János utcai építkezésen is. Tudja, úgy vagyok én vele, hogy szépek, szépek azok a házak, de a magam három­szobás kertes portáját egy egész tömbért sem cserélném el. A szabad mozgás, a 'tágas tér. a jó ’evegő megfizethe­tetlen. Marika, a fiatalasszony, amióta búcsút vett Buda­pesttől, a háziasszonyi teen­dőket látja el. Ez nem azt jelenti, hogy tétlenkedik s nincs munkája. Talán fárasz­tóbb a háztartás vezetése, a jószág gondozása, mintha dol­gozna. — Mit tegyünk? Szükség van rám otthon. Valakinek el kel' látni a két gyereket, az Idős szülőket. Több mint tíz éve foglalatoskodunk az eperrel — jól jön a pénz az egész családnak. A kapálásá­val nincs sok . vesződség, de ha megérik, három hétig szinte megállás nélkül szed­jük. Kora reggeltől sötétedés­ig. A férjem szabadsága min­den esztendőben az eperszü­retre megy el. — De aztán, ha befejezzük Igyekszünk az - időnket szóra­kozásra, pihenésre fordítani. Van egy Skodánk, valameny- nyiünk jó barátja. Segítsége­vei eljutottunk már a Mát­rába, Tatára, bebarangoltuk a Duna-kanyart, megcsodáltuk Esztergomot, sőt, Csehszlová­kiában is megfordultunk — mondja a férj. A kis Zsuzsi is előkerült az árnyékból. Érdeklődve hall­gatja a beszélgetést, s ami­kor arról kérdezzük, milyen lesz a bizonyítvány, azt mondja: — Még nem tudom, de az biztos, hogy a számtan és a nyelvtan nehezen megy. Olvasni szeretek a legjobban. Magasan jár a nap, az eperföldek felett. Bónusék szalvétát terítenek a fűre. Gyors ebédet rögtönöznek. Előkerül a szalonna, száraz kolbász, hagyma. Jólesik a falatozás a reggeltől tartó munka után. Meg e'ábrándoz- ni az őszre tervezett lengyel- országi üdülésről. — Szeretnénk elmenni Krakkóba, Zakopanéba. Ránk fér egy kis világlátás,’ a sok vesződséges, fáradságos hét­köznap után. Nógrády Andor: Lányok ülnek a toronyban Realitások és a művelődéspolitika Az MSZMP politikája — immár két évti­zed tényei és fejlődése bizonyítja — a tár­sadalmi élet minden területén kiállta az idő, a történelem próbáját- Ez főképpen lenini elméleti alapjainak, elviségének, következe­tességének köszönhető. Ha például a XI. kongresszus dokumentumait összevetjük a 18—20 évvel ezelőttiekkel, akkor szembetűnő az elvek azonossága, amelyhez hozzátartozik a világhelyzethez, a hazai fejlődéshez való al­kalmazkodás. a változó körülmények gondos figyelembevétele. Ez utóbbi miatt is joggal szoktuk mondani, hogy a párt mindig szá­mol a valósággal, abból indul ki: tehát rea­lizmus-, realitásérzék hatja át a politikát. Mindez a politika egészéré érvényes, tehát egyaránt jellemzi például gazdasági és kül­politikánkat, a szövetségi vagy a művelő­déspolitikát. Felmerülhet a kérdés: miképpen számolt a művelődéspolitika a realitásokkal? Például — a közművelődési törekvésekben határozott fejlődés és változás látható. Immár három évtizede egységes célja a kibontakozott kul­turális forradalomnak, hogy az egész műve­lődés ügyét a szocializmusért folyó harc szolgálatába állítsuk, hogy a gondolkodásban győzedelmeskedjék az új világnézet, hogy az életmód szocialista jell^űvé váljék- Az 50- es, 60-as években ezért a tömeges ismeret- szerzésre, a művelődési lehetőségek megte­remtésére esett a hangsúly- Később viszont — az 1974 márciusi KB-határozat nyomán — előtérbe kerültek olyan feladatok, amelyek a közösségi művelődés, a kisebb kollektívák, az önművelés, az érdeklődés és az ízlés, az életmódban testet öltő képzés és tanulás ügyét szolgálják. (Ezeket a különbségeket fe­jezte ki egyébként a népművelés szóhaszná­latáról a közművelődésre való áttérés is!) Ez a változás miben tükrözi a realitásér­zéket? Abban, hogy időközben lényegesen megváltozott a társadalom szerkezete, arcu­lata. A mezőgazdaság szocialista átalakítása révén egyseges, fejlett termelőeszközökkel dolgozó tsz-parasztság alakult ki. teljesen megváltozott életvitellel- Lényegesen meg­nőtt és megerősödött a vezetőszerepet be­töltő munkásosztály- És az eredeti céloknak megfelelően lényegesen megnövekedtek a művelődés intézményi és egyéni lehetőségei, feltételei is. Talán elegendő csupán néhány adatra hivatkozni. 1950. és 1972. között a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak száma 4333-ról 8720-ra szaporodott, a múzeumoké 62-ről 189-re. Csupán 1958. és 1972- között a kiadott könyvek 235 százalékra, példányszá­muk 227 százalékra emelkedett, a könyvi á- rak állománya megháromszorozódott- A tele­vízió-előfizetők száma 1962-ben 0.3 napjaink­ban több mint 2,5 millió. Háromszor annyi könyvet vásárolt a lakosság 1972-ben, mint 1958-ban. Nos, e számokkal is tet*enérhető változások számba vétele tette lehetővé, hogy a közművelődés-politika újabb és magasabb követelményeket fogalmazzon meg, amelyek továbbra is tartalmazzák a folyamatos meny- ayiségi fejlesztés elemeit, ám nagy hangsúly int a minőségre, nagyobb, mint azelőtt bár­mikor. Ebben már a fejlett szocializmus építésének igénye fejeződik ki­Hasonlóképpen nyilvánul meg a realitás- érzék a művészetpolitikában is. Itt persze még inkább számolni kell azokkal a sajátos­ságokkal, amelyek a művészi allco’ás és a művészeti élet lényegéből, teime-retáből adódnak. Ezért kíséri végig az MSZMP mu- vészetpolitikai dokumentumait az a míg gondolás, hogy stííusvitákba a párt nem szól bele. Ezért volt és maradt meghatáro­zó elv, hogy a művészet irányítása elsődlege­sen és főképpen az eszmei befolyásolás révén valósítható meg. Ezért törekszik a művészet- politika arra, hogy — elismerve a haladó, de még nem marxista gondolati forrású alkotá­sok létjógát ■*— a szocialista művészet élvez­ze a legnagyobb támogatást- Viszont ez a művészeti életen belül ideológiai vitákat té­telez fel. Ebben nagy része van a marxista művészetkritikának, ám ezt úgy kell bonyo­lítanunk, hogy politikai szövetségeseinket (hisz a művészek döntő többsége ide tarto­zik!) ne távolítsuk, hanem világnézetben és politikai hovatartozásban is egyszerre kö­zelítsük. A mindennapi életben ezek az elvek fő­képpen az alkotó műhelyek (kiadók, színhá­zak, szerkesztőségek, filmstúdiók stb) mun­kájában öltenek testet, ahol persze nem-et is tudni kell mondani a-döntések sorában, es teszik is ezt. Ám a művészeti viták és a kri­tika a nagy nyilvánosság előtt is folyik a rádió és a televízió adásaiban, a lapok es folyóiratok hasábjain, nem egyszer a művé­szetkedvelő közönség összejövetelein és szinte mindenütt az országban (gondoljunk egy-egy nagyszabású tv-ben látott produk­cióra), kis községekben, családi és baráti körökben is. A közművelődés és a művészetpolitika kö­zös nevezője az a szüntelen törekvés, hogy a művészetek és a tömegek közelebb kerülje­nek egymáshoz. Ugyanez a szerepe a művészetnek a kul­turális forradalom keretében is, határozot­tan szocialista tar'alommal és rendeltetéssel. Ezért a kulturális vezetés mindent megtesz annak érdekében, hogy a művészet a legszé­lesebb felületen találkozzék a közönséggel. Erre használja fel a művésze'! intézménye­ket és a közművelődés hálózatát, a rádiót és a televíziót, a személyes találkozások le­hetőségeit. S így támaszt követelményt a művészet iránt is. Kádár János mondta leg­utóbbi kongresszusi referátumában a kövei- kezőket: „Továbbra is biztosítjuk az alkotói szabadságol- Ugyanakkor a pártnak, a műn- kásállamnak jogában áll, hogy a művek kö­zött társadalmi és művészeti értékük szerint válogasson. Az idők folyamán szükségszerű­en változnak a kifejezési formák is. művé­szeinknek meg kell azonban érteniük, hogy a forradalom elsősorban nem a művészeti formákban, hanem a társadalomban megy végbe. Az alkotók azonosuljanak a néppel, a művészeti alkotások érthetően és valóban a népről, a néphez szóljanak, a szocializmust építő magyar nép életét, munkáját, harcát fejezzék ki” A művelődéspolitika két ágáról ejtettünk szót, s abban főként az irányítást hangsú­lyoztuk. Ez azonban mégsem a kevesek dol­ga. És sokak beleszólása nem egyenlő csu­pán a részvételiéi (tehát a közművelődés le­hetőségeivel való éléssel, vagy a műéivezés- sel) — bár, ez sem kevés. Társadalmunk fej­lettsége azt is igényii, hogy felelős gazda­ként nemcsak a gazdálkodás, a közigazgatás dolgaiba szóljunk bele, hanem a művelődés alakulásában is hallassuk szavunkat- A köz- művelődés valamennyiünk ügye, nélkülünk az adottságok csak puszta lehetőségek marad­nak.- A művészetnek pedig nemcsak „fo­gyasztói”, hanem „megrendelői”, „mecénásai” is az állampolgárok: igényeik megfogalma­zásával. a valóság „közvetítésével” vehetnek részt alakításában. A fórumok mindkettőre többnyire adottak —, de élnünk is érdemes a lehetőségekkel. Füleki József Az est Az éj A kö A pa rt Az út Az úttalan S a szín s ami e színek mögött van Csupa csók e város Csupa ifjúság Óh élni kéne még Oh élni kéne már Sarah Bernhardt <?s a férfiak Sarah Bernhardt, a világ­hírű francia színésznő és színigazgató Párizs . légkö­rül rajongottabb asszonyai kö­zé tartozott. Egyik kolléga­nője kérdésére, hogy mi a titka az erősebb nemre gya­korolt vonzerejének, Sarah Bernhardt így válaszolt: — Tulajdonképpen minden férfi gyáva, bármilyen vak­merőén lépjen is fel- Legfel­jebb annyi a különbség, hogy a férfiak egyik csoportját bá­torítani kell. a másikat pe­dig nem szabad megfélemlí­teni. * vén betyár fotóriporter volt és elég jól élt. Sze­rette a csaladját. Oko­san, franciás kedvességgel és szellemességgel vigyázott ti- I zennyolc éves lányára. Ideje­korán kezébe adta Fritz Kahn könyvét, mert sokkal helye­sebbnek tartotta, ha a lány ebből és nem az ő dadogó szavaiból érti meg a nemek párviadalát. Az asszonyt be sem kalkulálta' ebbe. mert az ugyan már húsz éve a fele­sége, gyermeket is szült, de ma is megmaradt ártatlan naivságában, legalábbis, ami a dolgok szerelmi oldalát illeti. Egyébként jól megfért az asszonnyá1. Sok pénzt kere­sett. és ha a felét hazaadta, akkor is többet adott, mint amennyit a házban bármelyik férj tesz fizetés napján az asztalra. Ennek tudatában volt, nem beszéltek róla, de mindannyian tudták. hogy így van. Külföldről is hordta a cuccot, büszke volt, hogy magának semmit — a „nők­nek” mindent! Élvezte, hogy a szomszédok irigyük az asz- szonyt és a lányt, a cipőkért, a kabátokért. Ez az irigység lelki nyugalmat adott neki. Egyébként külföldre nem sze­retett járni. Fáraszlotla és unta az utakat és utóbbi idő­ben azon kapta magát, hogy fukarkodik, meggondolja a feketét és a narancslevet is. Párizsban a Notre Dame melletti kis bisztróban hatá­rozta el, hogy egy évig nem hagyja el Pestet. Megmászta a templom tornyát, fáradtan leült a teraszon egy fonott székbe és kért egy narancs­szörpöt. A pincér segítségé­vel meghívta a szomszéd asz­talnál ülő fiatal nőt. Az át­jött, leült, megivott három abszintet, egy feketét, egy na- ra*cslevet, elmajszolt egy sós süteményt és elköszönt. Ami­kor utolérhetetlen párizsi gra- ciőzitással csókra nyújtotta kezét és hősünk leheletfi- noman megcsókolta azt, szin­tén utánozhatatlan pesti gon­dolatai támadtak a nő er­kölcsét illetően, amit végül is tömören, egyetlen szóval fe­jezett kij magyarul, de akkor már a nő messze járt. Pénztárcája vékonyabb lett, szájíze keserű. Azért még csi­nált néhány képet a Sacre Ceur-ről, a Montmartre bo­lond öltözetű festőiről és ha­zajött. — Te, anyukám, borzalmas erkölcstelenség van Párizs­ban. -A nők olyanok, mint a hiénák, mint az aligátorok. Ráúsznak az emberre, férfi legyen a talpán, aki szaba­dulni tud — Mindezt ásítva mondta és unott arccal pakol­ta az asztalra a sok finom holmit, mintha mindez őt nem is érdekelné, ezért hálát nem várna. Másnap bement a redakció­ba. Örömmel fogadták, jó ké­peket hozott. Délután kapott egy jó témát, kiküldték egy antialkoholista riportra. A Majakovszkij utca közel volt, oda ment és az Aranyfácán előtt lesbe állt gépével. A té­mára „rálőtt” 24 kocka fil­met. Jönnek a részegek, men­nek a részegek, célprémiumos ripcsi lesz — gondolta. Fel- ielkesedelt, elpakolta a gépet és bement ö is a korcsmába. Kiválasztott egy jó asztalt, a szomszédban egy fiatal nő ült. Megivott egy fél konya­kot és minden pipcéri segéd­let nélkül meghívta a nőt asztalhoz. Huszonöt éves volt, szőke. Margitnak hívták, gép­író volt egy vállalatnál. Meg­ivott ő is két konyakot ' es közben elmondta az életét. A megfagyott gyermek meséje — gondolta a férfi —, de saj­nos, mi gyártjuk a sablono­kat. az újságokat ilyesmivel tömjük meg. Némi behelyet­tesítéssel bármelyik bukott nő elmondhatja ezt a mesét. Vagy talán az esett, zilált csa­ládok élete ilyen sablonosán szomorú ? Megittak még két konyakot. Közben a lányára gondolt, az otthon biztonságára, melynek erkölcsi és anyagi alapjait ő teremtette meg. Margit befe­jezte rövid, de eseményekben gazdag életének történetét, ekkor úgy érezte, neki is kell valamit mondani, beszélt hát munkájáról, sikereiről, a nőkről, külföldi élményeiről, nagyon finoman célzást tett Jövedelmére, biztos volt a si­kerben. Megnézte az óráját és meg­hívatta magát a lányhoz. Igen, ez hazai pálya. Ismeri aZ ember a játékszabályokat. Az Aranyfácánban fizetés után a nő nem a kezét nyúj­totta csókra A lépcsőházban bukott le. A kapu alatt kissé sunyítva, gyorsan átsiettek, egyébként Is mindössze egy halvány kis szürke fényt terjesztő körte égett fenn magasan, a meny- nyezeten. A lépcsőnél már biztonságban érezte magát, szinte nekifutottak. Az ötödik lépcsőnél felkiáltott! — Jaj! — A hang fájdal­mas volt. éles. A nő semmit sem értett, kérdezte, mi baja. A férfi beszélni a ka r t arról a borzalmas fájdalomról, me­lyet immár húsz éve. mint most Is hatalmas kötőtűszü- rasna:: vélt a derekában, hol­ott csak a reumája tört rá orvul, várat'anul. De lehet, hogy isiász, zsába — az or­vos sem tudta megmondani soha biztosan, hogy mi. — Malőr, fiacskám! Malőr — válaszolta, de eszébe ju­tott, hogy ez a lány nem francia, ezért megmondta ma­gyarul is — így bukik le a vén be­tyár, kedves kislányom. Elka­pott a reuma és ahogy én is­merem ezt a dögöt, most nem enged egy lépést sem tovább a lépcsőn. — Sajnos, ná'unk/lift nincs, de szívesen hazakísérem. Je­nő bácsi 1 — fordította egy­szerre a lány magázásra is, bácsizásra is a szót. — Csak a kapuig gyere, fiacskám. Fájdalomtól meggörnyedt derékkal baktatott hazafelé. Esett az eső. Ütközben fogott egy taxit, alig tudott beülni. Otthon az asszony meleg sót rakott a derekára és kétszer is megcsókolta a szenvedő ember arcát. A lanya kissé későn érke­zett haza Gyanús sze­mekkel vizsgálta, tiszta tekintetében a bűnt kereste. Kérte, csókolja őt meg. De csak azért: érezze a ’eheletén, nem ivott-e? Megnyugodott, de azért nagyokat nyögött még. NÖGRAD - 1976. június 13„ vasárnap 5 V r l r \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom