Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-08 / 134. szám

Könyvhéti vendégünk volt Jauikotizki Éva r '„Velem mindig történik Valami”, „Ha én felnőtt vol­nék”, „Jó nekem!”, „Kire ütött ez a gyerek?” Ismerős címek a legtöbb gyakorló szülő előtt. A könyvek írója Janikovszky Éva. Az ünnepi könyvhét alkalmából néhány napra megyénkbe látogatott- Községi és gyermekkönyv­tárakban találkozott ifjú ol­vasóival- Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy naponta több intézményben Is megfordult, a meghívások­nak csak negyedét állt mód­jában teljesíteni. A gyerekek mindenütt örömmel fogad­ták, sok kérdéssel halmoz­ták el. A salgótarjáni gyer­mekkönyvtárban tartott író- olvasó találkozó után kértük meg, válaszoljon néhány kér­désre. — Hogyan lett a gyermekek Írója? — Mindig érdekeltek a gye­rekek. Érdekelt a gyerekek, felnőttek kapcsolata- Ennek ellenére első könyvemet „ren­delésre” írtam, több mint húsz éve. A víz körforgásá­ról szólt. Későbbi meséim, képeskönyveim azokra a kér­désekre próbálnak választ adni, melyeket a gyerekek talán fel sem tesznek. Ta­pasztaltam, hogy a gyerekek és felnőttek nagyon sokban nem értik meg egymást, s itt a felnőttek előnyben vannak, hiszen ők egyszer már vol­tak gyerekek- Úgy érzem, kö­zelebb visz a megértéshez, ha !ke*ten ugyanazon a dolgon nevetnek. — Ezek szerint könyvei Nnemcsak a gyerekeknek szól. nak? — Természetesen elsősor­ban nekik, de —■ nem aka­rok dicsekedni — a jól meg­írt gyermekkönyvek a fel­nőtteknek is tudnak monda­ni valamit. Nem titkolt szán­dékom, hogy szeretnék al­kalmat szolgáltatni a szülők­nek. hogy foglalkozzanak a gyerekeikkel, szeretnék a könyvekben leírtakhoz ha­sonló beszélgetéseket provo­kálni- Ugyanis általános ta­pasztalatom, hogy a szülők nagyon kevés időt fordíta- hak a gyerekeikre, amit a ro­hanó élettel indokolnak- Pe­dig a gyerekeknek nagy szükségük van a szüleikre. — Könyveiből kitűnik, hogy nagyön jól elsajátítot­ta a „gyermeknyelvet”, na­gyon jól ismeri a gyerekeket. Hogyan szerzi élményeit? — Szerintem tulajdonkép­pen nincs külön gyermek­nyelv, legalábbis abban az ér­telemben nincs, hogy a gye­rekekkel gügyögve, ve kell beszélni. Én igyek­szem minden szereplőmet és minden gyereket egyenran­gú partnerként kezelni. Ami az élmények gyűjtését illeti, ez igen sokrétű dolog- Első­sorban természetesen saját tapasztalataimra utalok, van egy fiam, mikor első meséi­met írtam, óvodás volt. Ta­lán nem árulok el titkot az­zal, hogy a „Kire ütött az a gyerek?” című könyv kau masz főszereplőjét is. róla mintáztam. Természetesen igyekszem minél többet gye­rekek közt lenni. Mikor a ..Már óvodás vagyok” című könyv született, előtte hóna­pokig jártam rendszeresen óvodába, látogatom egy cso­portot, figyeltem fejlődésüket­— Könyveinek nagy részét Réber László illusztrálta. Ho­gyan jött létre ez a kapcso­lat, hogyan dolgoznak? — Az ötlet a kiadótól szár-' mázott és kitűnően bevált. Most már, ha egy mód van rá, én kérem, Réber László rajzolja könyveimet- Ha egy-egy munka elkészül, egyeztetjük elképzeléseinket, szükség esetén változtatok is a szövegen­— ön foglalkozását, mun­kahelyét tekintve szerkesztő a Móra Kiadónál így abban a szerencsés helyzetben va­gyok, hogy véleményt kér­hetek a magyarországi gyer­mekkönyvkiadásról. — Ügy vélem, ezen a té­ren joggal lehetünk büsz­kék. A közművelődési és if­júságpolitika határozat óta nagyot fejlődött gyermek­könyvkiadásunk. Tavaly 11 millió volt a példányszám, s az idén kiadásra tervezett művek száma megközelíti az utóbbi négy év eredményét- Az élő magyar költők leg­java saját színvonalán írt gyerekverseket, s ezt kevés ország mondhatja el magá­ról.- A mai magyar prózaírók , .. közül is egyre többet igyek­szünk megnyerni. —' Van-e valamilyen kap­csolata Nógrád megyével? — Nem is akármilyen. Én magam szegedi vagyok, de a férjem sokgyermekes mun­káscsalád legfiatalabb sarja­ként itt nevelkedett fel az acélgyári kolóniában- Mikor először Salgótarjánba láto­gattam, még állt a régi vá­ros. Később, hosszabb idő elteltével megismételve a lá­togatást, mindkettőnket el­ragadott Salgótarján fejlő­dése. Nincs még egy ma­gyar város szerintem, ami ilyen fantasztikusan gyor­san alakult volna át- Nekem különösen a városközpont, a főtér tetszik, és Radnóti cso­dálatos szobra a könyves­bolt előtt­, Tizenhárom könyve jelent meg eddig Janikovszky Évá nak, műveit tizenhét nyelvre fordították le, grúztól a spa nyolig. A „Ha én felnőtt vol­nék” című az NSZK állami díját kapta meg. Néhány hónapon belül megjelenik tizennegyedik munkájú,,. „A nagy zuhé” című, amely a tíz év körüli gyerekeknek' szól Valószínű, hogy ez is, mint a szerző korábbi művei, nagy népszerűségre tesz szert gye­rekek, felnőttek közt egy­aránt. Gáspár Imre Ssloviikia as iparosítás fejlettebb szintjén Szlovákia a második világ- haoorú után a cseh terüle­tekkel szemben iparilag, gaz­daságilag jelentősen elmara­dott volt. Ezért az új Cseh­szlovákia egyik fő feladata az volt, hogy Szlovákiát a fej­lett cseh területek színvonalá­ra emelje. Az iparosítás jelentős be­ruházásokkal, építkezéssel járt. Az elmúlt 30 évben Szlová­kiában 300 új ipari üzem épült fel, miközben a munka termelékenysege tizenötszörö­sére emelkedett. Az ipar szerkezete alapjai­ban megváltozott. fiz ország keleti részében — amely a múltban a legelmaradottabb volt — Kassán modern ko­hászati bázis létesült, a kelet­szlovákiai vasművek. Közép- Szlovákiában, Ziar nad Hro- nomban nagy alumíniumüzem, a nyugati országrészen, Sere­den pedig nikkeikobászati művek épült. A vegyipar is erőteljesen fejlődött. A szlo­vák iparban azonban a döntő fölényt a gépipar szerezte meg.' Olyan szakágazatok jöt­tek létre, amelyeknek az or­szágban nem volt hagyomá­nyuk. Érdemes megemlíteni a komáromi szlovák hajógyá­rat, ahol folyami, személy- és fehérhajókat építenek, az ér­sekújvári Elektrosvitet, ahol hűtőszekrényeket és világí­tótesteket állítanak elő, to­vábbá a terület északi hegy­vidékén levő Tesla Oiava-i gyárat, amely a hazai és a külföldi piacokon ismert. Az iparosítást a vasúti köz­lekedés bővítése és villamosí­tása, a közúti hálózat kiépí­tése és korszerűsítése, az épí­tőipar teljesitöképessegének és műszaki színvonalának no­velese kísérte. A termelőesz­közök bővítése rendkívül je­lentős volt a mezőgazdaságban is. A szlovák mezőgazdaság műszaki felszereltsége ma kö­rülbelül tízszer nagyobb, mint 1948-ban volt és ez természe­tesen a mezőgazdasági ter­melés színvonalának növeke­désében is mérhető. A beruházásokkal természe­tesen nemcsak a termelő­berendezéseket bővítették, bár ezek voltak túlsúlyban. Az iparosítással egyidejűleg az infrastruktúra kiépítése is folyt. Szlovákiában 1945-től kezdve több mint 700 000 la­kás épült. Jelenleg a lakos­ságnak több mint fele új la kásba, vagy házba költö­zött. Harminc év alatt 1945 általános iskola épült, 16 500 tanteremmel, új, korszerűen felszerelt kórházak, rendelő- intézetek és gyógyintézetek létesültek. Petya az Szlovákia arcúi ata mind­ezek következtében megvál­tozott: leküzdötte gazdasági, szociális és kulturális elma­radottságát, megközelítette a cseh területek színvonalát. A gazdasági kiegyenlítődésben továbbra is az iparé lesz a fő­szerep A MINAP Egerbe látogatott Petya. Nem űrhajóval érke­zett, egyszerű, de kényelmes földi járművel. Ehhez v'olt szabva öltözéke is: nadrág, s rövid ujjú- ingpulóver, amely bizonyára kényelmesebb moz­gást enged, mint a szkafan­der Bár az is igaz, hogy itt Földön mindennek súlya van. 1 A KISZ-kongresszusán részt vett Komszomol-küldöttség tag­jaként érkezett hazánkba Pjotr Klimuk űrhajós ezredes, a Szovjetunió kétszeres hőse, akiből nálunk egyszerűen csak Petya lett. S nemcsak közvet­len, megnyerő, barátságos mosolya avatta Petyává, ha­nem az a vitathatatlan tény, miszerint kiderült. kollégák vagyunk. Petya is újságíró! Jómagam a földi dolgok sze­rény krónikása, ő pedig iga­zi hős, aki a messzi kozmosz­ból, a Szojuz—4 fedélzeté­ről küldte tudósításait. Ponto­san hetvenszer jelentkezett a keringés 63 napja alatt, s ép­pen ezért kapta meg a szov­jet újságíró-szövetség ripor­teri díját. — Hogyan lesz egy űrhajós­ból újságíró, és milyen körül­mények között születtek azok a bizonyos riportok? — te­szem fel a szakmai kíváncsi­ság kérdéseit. — Nem könnyen, az bizo­nyos. Ügy látszik, az újság- írnkepzésnek is sokfajta útja, formája van. Most kiderült, hogy nemcsak egy lapnál, vagy tv-stúdióban, hanem az űrben, is el lehét tölteni azt a bizonyos gyakornoki időt. Én legalábbis ott töltöttem. Eddig már kétszer jártam az űrben. Legutóbb 1975. má­jus 24-én startoltunk a Szo­juz—18 űrhajóval, másnap haj­nalban már megközelítettük a Szaljut—4. orbitális állomást. Este megkezdtük az űrrande­vú sJőkészítését. Másodper­cenként 13 kilométeres se­bességgel száguldottunk a kozmoszban űrhajós társam­mal, Vitalij Szevasztyjanov­val, amikor bekapcsoltuk az automatikus közelitő szerke­zetet, majd néhány perc múl­va megláttuk az állomást, amely akkpr már 2375-ször kerülte meg a Földet. Már egész közel voltunk, amikor engedélyt kaptam, hogy az au­tomatától átvegyem az irá­nyítást. Vaksötét volt, hiszen a randevúra, illetve az össze­kapcsolásra a kozmikus nap­lemente után kerül sor, s ne­hezítette helyzetünket az is, hogy ezekben a nillanatok- ban űrhajónk kívül esett a földi állomások rádióöveze­tén. Egyszóval, nem volt kap­csolatunk a Földdel. De azért itt vagyok, vagyis sikerült. Átszálltunk. kicso­magoltuk a műszereket. be­rendezéseket, beállítottuk a tv-kamerákat, s elkezdtük a munkát. Tgv kezdődött az én újságírói pálvám. Elmondva miiven egyszerű! Petya úgy beszél az űrrande­vúról, a dokkolásról, az át­»fS»« szállásról, mint mi, amikor felszállunk a budapesti gyors­ra, s így említi azokat a bi­zonyos riportokat is. — Az volt a legfontosabb, hogy gyorsan és aktuálisan reagáljak mindarra, amit lá­tok, amit érzek és tapaszta­lok. Tehát az élményeket, a friss élményeket kellett köz­vetítenem. — Az űrből nézve hogyan látszik a Föld? — Amikor 350 kilométer magasságban repülünk, és mondjuk balra nézek, akkor Afrikát látom, ha jobbra, Skandináviát. Amerika felett például egyszerre látható mind a két óceán, amely e hatalmas földrész partjait mossa. Fent- ről bizoijy kicsi a Föld! Ha egyik tenyeremet ráteszem az ablakx-a, eltakarom vele egész Európát. Kicsi a Föld. de azért minden jól kivehető rajta. Még a Balatont is ész­revesszük, ha fölötte repü­lünk. Odafönt ugyanis van egy földgömbhöz hasonló mozgó műszerünk, amely pon­tosan jelzi, hol járunk. — NEHÉZ elszakadni a Földtől? * — Inkább megszokni ne­héz. .. Tréning kell hozzá. — Elmondana néhányat? — Vadászt'epülő-iskolába jár­tam, 23 éves koropitól dol­gozom az űrhajósközpontban, ahol azóta kitartó edzéssel mindig készülök. A legnehe­zebb talán a pszichológiai fel­program végrehajtásáért. Köz­ben persze, ugyanúgy dolgo­zik, mint a társa, hiszen ket­ten vagyunk odafönt egymás­ra utalva. — Család? —• Feleségem gyógyszerész- egyetpmet végzett, van egy hétéves fiam, Misa. — Misa természetesen űr­hajós akar lenni. — Nem. Misa azt mondja, mérnök lesz De még lehet belőle űrhajós is. — Hogyan fogadja egy gye­rek apja hősiességét, rend­kívüli hírnevét? — Azt hiszem, ezt köny- nyen elviseli, hiszen látha­tóan nagyon büszke az apjára, de a kimaradásaimat”, azt már nehezen. Igaz. nekem sem volt könnyű az a 63 nap, amelyet odafönt töltöttem, család nélkül, Misa nélkül. S hogy mindezt komolyan mondja, elmesél egy kedves történetet. — Már több mint két hete keringtünk, amikor egyszer- csak váratlanul meghallottam 1 a fiam hangját. Köszöntött, beszélt hozzám, kérdezgetett és ismételte: Válaszolj, apa! Én meg csak forgattam a mikrofont, egy szó nem jött ki a számon, s majdnem el­sírtam magam. Azt hittem ugyanis, hogy Misa magne­tofonról beszél. A központ meglepetést akart nekem sze­rezni, ezért nem közölték elő­re, hogy a családomat beviszik a vezérlőterembe. — Azt mondják, csodála­tos érzés repülni, s odafent minden olyan szép, nagysze­rű. így igaz? — Én nem azt mondanám, hogy csodálatos érzés. in­kább azt, hogy nagyon ne­héz feladat repülni. Es egyre nehezebb, bonyolultabb. Az első napok azzal telnek el. hogy az ember megszokja a súlytalanságot, a kozmikus ál­lapotot, s aztán jön a mun­ka. Az űrhajósok nem azért repülnek a kozmoszba, hogy lenézzenek a Földre, s megfi­gyeljék, milyen szép és cso­dálatos a „kilátás”. Ilyen is van, de mindez néhány perc csupán. Az idő nagy részét a munka tölti ki. Több mint kétszáz kísérletet végeztünk odafönt, több, ezer felvételt készítés, az úgynevezett ideg- csináltam az üstökösről. edzés. 6—8 órán át kell ülni üres szobában egy üres asz­talnál, mozdulatlanul. A má­sik sem könnyű, sötét szo­bában egy tv, s a képernyőn fekete és piros számok fut­nak, miközben zene szól és1 különböző szavak hangzanak el. Figyelni kell! — Vannak egy űrhajósnak nehéz percei? — Azt hiszem, csak nehéz percei vannak. Nekem pél­dául egyszerre két hajóm .............................. a nap-i f oltokról, amelyeket most dol­goznak fel. Kutatunk, tanul­mányozunk, hogy még job­ban megismerjük a naprend­szert és a Földet, amin élünk. — HATALMAS méretű mun­ka, energia és anyagi áldozat összpontosul az űrhajózás­ban. Nem túlzók, ha azt mon­dom, hogy a mi utazásunk előkészületein csaknem egy fél ország dolgozott. A koz­moszban keringeni persze, volt. A Szojuz—18, amelyen szép és nagyszerű feladat, de utaztunk és a Szaljut—4. űrállomás, amelyre átszáll­tunk. — Mi a dolga fent egy pa­rancsnoknak? — Olyasmi, mint ide’ent. Teljes egészében ő felel a olyan jó dolga az embernek sehol nincs, mint itt. a Föl­dön. Ezt nekem elhiheti, kol­léga — teszi hozzá mosolyog­va. — Elhiszem. Márkus* László-r.XXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-XM.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.XXXXXX' Á Szovjetunió külkereskedelmi forgalma ' A Szovjetunió külkereske­delmi forgalmának értéke 1975-ben 5QJ milliárd ru­bel volt, s az előző évhez képest 28,1 százalékkal növe­kedett — közli a Szovjetunió külkereskedelmének statisz­tikai évkönyve. Az export értéke 24 mil­liárd, az importé pedig 26,7 milliárd rubel volt. A Szov- jetúnió 1975-ben 115 ország­gal kereskedett. A Szovjetunió külkereske­delmében^ a vezető helyet a szocialista országok foglal­ták el, s a kereskedelmi for­galomban 56,3 százalékos arányban vettek részt. A Szovjetunió áruforgalmá­nak értéke a fejlődő orszá­gokkal 6.3 milliárd rubel volt, s az előző évhez viszonyítva 9,2 százalékkal nőtt. A tőkés­országok a szovjet külkeres­kedelemben 31.2 százalékban részesültek, 15,8 milliárd ru­bel értékben. (TA§ZSZ) A magyar földtől távol esik a Szovjetunió, am a földrajzi nehézségek nem gátolján a barátság egyre erősödő szá­lainak szövődését. Naponta érkeznek a hírek, információk e hatalmas ország sikereiről, eredményeiről- az ember által alkotott újabbnál újabb cso­dákról. Ismerjük a szovjet emberek életét, mindennapjait, hiszen a kapcsolatteremtés legtöbbször már gyermekkor­ban megkezdődik. Azt hiszem- alig akad olyan általános is­kolás, aki ne büszkélkedhetne szovjet levelező partnerrel. Jönnek-mennek a levelek- íróik beszámolnak az otthon­ról. iskoláról. szülőhelyről. Gyűlnél* a képeslapok, fény­képek- apró ajándékok. Az utóbbi években egyre többen ..ugorják át” a távolsá­got. a sok száz kilométert- és látogatnak el a Szovjetunió­ba. A személyes ismerkedés varázsa, a rengeteg élmény még szorosabbá teszik a szov­jet emberekkel való kapcsola­tot. A kölcsönös ismerkedést nagyban segítik a nagy ha­gyományokra visszatekintő MSZBT-tagcsöportok- amelyek a gyárak, üzemek, intézmé­nyek kollektíváit. dolgozóit fogják össze, és azon fáradoz­A barátság szálai nak. hogy a két nép közötti barátságot tovább mélyítsék — Munkánk. tevékenysé­günk igen sokrétű, szerteága­zó. Nem a látványosságra tö­rekszünk, hanem arra. hogy kövessük a mindennapok ese­ményeit és emberközelbe hoz­zuk a szovjet népet. Erre a személyes találkozások a leg­alkalmasabbak- ezért igyek­művészegyüttes mutatkozik be Salgótarjánban. a ZIM dol­gozói is ott vannak az elő­adáson. Ki tud többet a Szovjet­unióról? Ezt a címet viselte az a vetélkedő, amelyet már két alkalommal hirdettek meg a gyár fiataljainak. Nos. a versenyzők mindkét esetben felkészültségről. tájékozott­kötni. Sok jó ismerősünk van a Magyarországon tartózkodó szovjet alakulatok tagjai so­rában. Mái- hagyomány. a gyárban, hogy a nőnapi ün­nepségre mindig meghívjuk a szovjet katonák feleségeit, beszélgetünk velük, megaján­dékozzuk őket. A KISZ-esek a fiatalokkal tartják a kapcso­latot, egy-egy gyárlátogatás közös szórakozás jó alkalom egymás közelebbi megismeré­sére — tájékoztat Angyal An­dor. a ZIM sa'gófa,-.iáni gyá­rában működő MSZBT" tag­csoport elnöke. A gyárban gyakoriak a szov­jet kultúra, tudomány ered­ményeit bemutató kiállítások, sok előadás is p’imngTák eb­ben a témában. Ha szovjet Az egyre növekvő ide­genforgalom nagyon kedvez a mi munkánknak. Míg a ko­Az idegenforgalom, az uta­zási kedv azt is lehetővé te­szi. hogy mind több magyar ember jusson él a Szovjetunió- . ba. — A vállait vezetése biz­tosítja. ho.gy évente 5—6 em­ber utazhasson a békevonat­tal. Ily módon eddig 116 dol­gozó jutott el Kijevbe, Moszk­vába, Leningrádba. nem szól­ván azokról, akik turistaként ismerkedtek a szovjet földdel. A Csizmadia úti iskolát pat­ronáljuk. és azt hiszem, érde­mes megemlíteni, hogy négy úttörőnek adtunk lehetőséget a költség teljes térítésével szovjetunióbeli utazásra. Végezetül szóljunk az, idei rábbi években csupán a híva- év programjáról, elképzelései talos küldöttségeket, delegá- rőü ciókat tudtuk vendégül lát­ni. mostanában egyre több IBUSZ- és turistacsoport is ellátogat hozzánk. Nemrégi­ben ismerkedtünk meg a szovjet munkaverseny fiatal győzteseivel, akik megnézték a gyárban folyó munkát és a látogatás közepette még szak­mai kérdések is szóba kerül­tek. Volt köztük ugyanis ön­tő- zománcozó, akiket különö­sen érdekeltek a mi gépeink, munkamódszereink. — A legfontosabb talán a X. ötéves terv és a XXV. kongresszussal összefüggő kérdések propagálása, megis­mertetése. Úgy tervezzük, hogy előadásokat. kiállításo­kat rendezünk a szocialista brigádoknak, a gyár dolgozói­nak. Hiszen a Szovjetunió eredményei, sikerei csak a hétköznapok apró küzdelmein keresztül érthetők meg igazán. — vkm — i NÓGRÁD — 1976. június 8., kedd H I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom