Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-05 / 132. szám

LUKACS GYÖRGY és kultúránk Járási munká*miívelodási napok Egy kezdeményezés tapasztalatairól A kulturális szemléletün­ket meghatározó tényezők kö­zött bizonyára kiemelkedő he­lyet kapnak azok a filozófiai é* kulturális teljesítmények, amelyek korunk haladó szel­lemiségéből kinőve, elszakít- hatatlanul összefonódtak a szocialista mozgalmak céljai­val és törekvéseivel, s döntő mértékben járultak hozzá, hogy e célokat és törekvéseket megszabadítsák az ösztönös- ség. ese legessé seit ől s a fogal- miság és a művészi kép rang­jára emeljék. Marx. Engels, Lenin neve jól mutatja ennek az összefüggésnek történelmi jelentőségét, valamint egye­temességét. Nyugodtan hoz­zátehetjük azonban: a szocia­lista mozgalom egyetlen klasz- szikusa- sem takaríthatja meg számunkra azt a fáradságot és munkát, amelyet saját nem­zeti fejlődésünk különösségé­nek megértése igényel. Mi több: hogy mennyire értettük meg a marxista elmélet e'ő- feltevéseit és lényedét, azt ép­pen azon bizonyíthatjuk be. hogy milyen mértékben vol­tunk és vagyunk kénesek a magyar valósáé összefüggése­inek megragadására, ellent­mondásainak feltárására és problémáinak’ megoldására. Csak, ennek a nemzeti tarta­lomnak alkotó feltárásával ér­hető el az egyetemes marxiz­mus eszméjének igazi életre keltése: a gyakorlati munka vezérfonalává tétele. * A magyar szocialista kultú­ra ide vonatkozó teljesiime- nyeit nézve az öt éve elhunyt Lukács György személye és munkássága az elsők között érdemel említést. Századunk történelmi, társadalompoli­tikai és -kulturális fejlődésé­nek mély törései és ellent­mondásai szolgáltatták gon­dolkodói tevékenysége szá­mára az alapvető ösztönzése­ket. Ezek feltárásán dolgo­zott élete végéig. De ezeknek a mély töréseknek a tőkés társadalom lényegiségéből eredeztetése igazgatta útját, a kommunista mozgalommal való elkötelezettséghez is. Ma nem lehetséges ezekről a problémákról tudományosan, színvonalasan ■ és kulturáltan beszélni, ha nem ,ismerjük mindazt, amit Lukács György filozófiai és esztétikai mun­kásságával teremtett. Ez még azokban az esetekben is így van. amikor a problémák lu­kácsi megvá 'aszol ásához kri - tikailag viszonyulunk. Lukács György munkássága egyébként is ösztönöz | a vi­tára. Életének folytonosságát alaptörekvése, a valóság el­lentmondásos teljességének (totalitásának) gondolati megragadása és a társadalmi­emberi lehetőségek és al­ternatívák tudományos meg­alapozása adja. Ugyanakkor ez a folytonosság megannyi — tárgyában is változó — gondo­lati kísérletben is újrafogal­mazásban realizálódik. A szá­zadelőn azoknak az értelmisé­gi csoportosulásoknak egyik vezéregyéniségeként tűnik fel. akiknél elméleti-kritikai programként a hagyományos — konzervatív értékelések széttörése, a politikai és vi­lágnézeti radikalizmus szem­pontjainak érvényesítése je­lenik meg. Ez idő tájt a kor társadalmi valósága elleni szubjektív — romantikus lá­zadását rendkívüli világiro­dalmi és elméleti műveltsége és Ady költészetének hatása nyomán kísérelte meg for­mába ölteni. További fejlő­désének. világnézeti és filozó­fiai tájékozódásának- a marx­izmushoz való közeledésének döntő ösztönzést adott a vi­lágháborús válság és az 1918—19 es eseményekben va­ló aktív részvétele, a kommu­nista mozgalomhoz való csat­lakozása. A kor és a mozga­lom ellentmondásos fejlődés- tendenciái azonban csak fo­kozatosan tette lehetővé szá­mára. hogv a ..Marxhoz veze­tő utat” végigjárja, s megta­lálja filozófiai és esztétikai gondolkodásában azt a mér­téket, amelynek alapján élet­művének belső arányai végül is kiformálódtak. Európai — mindenekelőtt német — műveltsége, világiro­dalmi .tájékozottsága és tuda­tos törekvése arra. hogy a német nyelviségen keresztül utat találjon a világ felé, fel­vetheti azt a kérdést. hogy vajon az életmű teljességé­hez képest nem ese'.leges-e Lukács Györgynek a magyar társadalomhoz és kultúrához való viszonya. Egy ilyen véle­mény már tényszerűen sem igazolható. A magyar fejlődés problémái. az irodalmi-mű­vészeti események nyomonkö- vetése értékelése állandó összetevőjét képezik az élet­műnek. S ezek az értékelések minden bizonnyal az életmű elméleti-módszertani alap­jainak kőnkre,tizálódása szem­pontjából sem hanyagolhatóak el. Mert például nem joggal tehetjük-e fel. hogy más. köz­vetlenebb tényezők mellett a világirodalmi rangú magyar költészet politikusságának" közéleti töltetének is szerep jutott annak a mércének a kiformálódásában. amellyel az alkotások politikai-közéle­ti töltetét mindenkor számon kérte a kritika? Éppen azért kellett megküzdenie a teore­tikusnak, hogy ne maradidnak az esztétikai elismerés körén kívül azok az alkotások, ame­lyek egy másfajta társadalmi­politikai közeg vagy alkotói szemlélet termékeként közve­tettebben — általánosabban teljesítették a művészeti meg­formálás mindenkori követel­ményeit. (Az esztétikum sa­játosságának - realizmuskon­cepciója már ezt a tágabb — dialektikusabb műérzékenysé­get tükrözi). Lukács György -.különössé­gének” egy lényeges mozza­natát is inkább csak a magyar kultúra filozófianélküliségé­nek tradícióján határozhatjuk meg. Lukács György^ az első magyar filozófus, aki európai szintű teljesítményével egy­úttal elsőként szüntette meg azt az űrt. amelyet a magyar műveltség vonatkozásában még Erdélyi János vetett fel a múlt században, firtatván a magyar filozófiai teljesítmény hiányát. Ezzel olyan problé­makomplexumot közvetített a magyar kultúrába, amelynek hatása elől ' nem térhet ki a kulturális-társadalmi gon­dolkodás egyetlen fontos te­rülete sem. Az ösztönösség és tudatosság dialektikája. és ennek érvényesülése a mun­kásmozgalom politikai — in­tézményes struktúrájában. a szocialista demokrácia kérdé­se. a politikum és etikum összefüggése, a társadalmi gyakorlat alternatívákban mozigó kerete. a racionaliz­mus és irracionalizmus ellen­téte. a művészet és társadalmi megbízatásának értelmezése- a szocialista értékrendszernek az emberi kultúra haladó áramlataihoz és törekvéseihez csatolása — megannvi ,-luká­csi” kérdés- amel'Tek megol­dása a filozófia és szocialista fejlődésünk számára egyaránt sorsdöntő. ★ Lukács György aktualitása ily módon napjaink eleven társadalmi-emberi proble­matikájában gyökerezik. Ol­vasnunk kell őt. Egyetértve vagy polemizálva, de semmi­képpen sem az érdektelenség közönyével. Egyre szélesebb körök társadalmi szemléleté­nek korszerűsége múlik ma azon. hogy az életmű teljesít- ménvei megjelennek-e életünk kérdéseinek megközelítésénél H. I. A PÁSZTÓI LOVÁSZ Jó­zsef Művelődési Központ má­jus 20—30 között első ízben rendezte meg a járási mun­kásművelődési napok komp­lex eseményprogramját. Első alkalomról beszélünk — s ha a program tartalmi vonatko­zásait tekintjük, teljes joggal —, mégsem tarthatjuk a ren­dezvényt előzmények nélkül valónak. Létrejötte tulajdon­képpen abban a több éves gyakorlatban gyökerezik, me­lyet a járás öntevékeny mű­vészeti csoportjainak bemuta­tó sorozataiként tartottunk számon eddig. Ily módon az öntevékeny művészeti csopor­tok seregszemléje most is ge­rincét képezte a sorozatnak, de ennél már 6okkaI többet jelentett, mind tartalmában, mind formájában jelentéke­nyen kibővült. . A tíz nap alatt a járás négy községe — Pásztó. Mátrakeresztes, Mát- raszőllős és Ecseg — lakói képzőművészeti kiállításokban gyönyörködhettek, hivatásos énekesek, együttesek, előadó- művészek produkcióit tekint­hették meg. fórumokon talál­kozhattak a járás és a köz­ségek vezetőivel. A művelődési központ tö­rekvését —, hogy a kisközsé­gek kulturális életét színesít­sék. a helyben lakók komp­lex. sokirányú művelődési, szórakozási igényeit .kielégít­sék. gazdagítsák — csak a legnagyobb elismerés és bá­torítás hangján szólhatunk. Hiszen az ötlet alkalmasnak tűnik arra. hogy olyan tár­sadalmi rétegeket is bevon­jon a művelődés nemcsak ün­nepi. hanem hétköznapi áram­körébe is, amelyeket eddig Restaurálás A Jogjakartában álló híres ősi buddhista .templom, a Borobudur restaurálásánál számítógéprendszert alkal­maznak. Az indonéz kulturális és nevelésügyi minisztérium megállapodást kötött az IBM vállalattal, hogy a számítógép­pel megvizsgálják a templom­ba beépített. 300 000 faragott követ. Ez megkönnyíti, hogy a szakemberek az eredetivel azonos követ találjanak, s azt használják . fel a Borobudur rekonstrukciójánál. A Borobudur templom fel­újítása már harmadik éve tart. s a befejezés 1982_re várható. /////////////. //ZW/. * $ í § $ $ $ í | Fjodor Abramov: | FELAGEJ ,ssssss,ssss/sssss/sssssssssssss/ssj,ssssssssssrssss/ssssssss//ssssssssssssssssssssss, 10. Hát így állunk. Feláll ez a csenevész ördög, és fog­hegyről parancsokat osztogat, mintha nem rendes emberek- keí volna dolga, hanem éppen az állatorvosi minősegében lovakat törne be. , , . — Az ifjúság világszövetségére! A földkerekseg egesz fiatalságára! Ezt jól megmondta! A gyerekekkel kezdték, most meg már azt se tudják, miről van szó. — Inni — mindenki! — vezényelt újra Afqnyka. Úgy körözött a fekete fejével, mint a varjú a szárnyával. Te­kintete nem is végigsiklott, hanem végigmasírozott az asz­tal, körül — és hirtelen Pavelra meredt — egyedül Pavel nem emelte fel a poharát. — Afanaszij Platonovitsnak — állt ki a férjéért Pe- lageja —, mára elég, beteg a szíve. — Ra-gasz-ko-dom hoz-zá! Pjotr Ivanovics odaszaladt : ne húzódozz, egyezz bele. Ez a szörnyeteg meg mintha szónoki emelvényen állna: — Elvileg ragaszkodom hozzá! — Igyál már egy cseppet — lökte meg a könyökével férjét Pelageja, és halkan a fülébe súgta: — Ügyse nyug­szik addig ez a vaddisznó. Hát nem ismered? Igyál már, na. kinek beszélek! — Most már haragudott az asszony. (Afonyka áll, Pjotr Ivanovics kérleli.) — Meddig könyö­rögjek még? Mindenki rád vár. Pavel remegő kézzel fogta meg a poharat. — Hurrá! — rikkantotta Afonyka. — Hurr-rrá! — üvöltöttek mindnyájan. Aztán jött még a jánosáldás — mert hát miféle házi­gazda, aki búcsúpohár nélkül engedi el a vendégeit —, az­tán még egy kör a „békére és barátságra” — a házigazda a küszöbön még egyet töltött annak, aki akart , és csak az­tán mentek ki a szabadba. A tornácon valaki nótára gyújtott, de Afonyka állat­orvos (ez egyszer hasznos volt a parancsnoksága), élénken rendreutasította a rakoncátlant: — Lejjebb a hanggal! fnekelj-mulass — most nincs dologidő. De aztán halkan, halkan nekem! Ezután az egész társaság a fakitermelő szövetkezet el­nökéhez indult, akire Pelagejának, őszintén szólva, semmi szüksége nem volt. Legalábbis azok alatt az évek alatt, amióta a pékségben dolgozott, semmi dolguk nem akadt egymással, de ki tudja, mit hoz a holnap. Ma semmit se te­het érted, de talán holnap az utadba kerül. Szóval, nem lett volna rossz elmenni a fakitermelő szövetkezet elnökéhez. De hát mit tehet Pavel most már teljesen összeomlott, az asszony karon fogta és haza­vitte. — Láttad1 a Pjotr Ivanovics nyári konyháját? Azt mondja az asszony: maga a mennyország. Egész nyáron nem lesz meleg a házban. Pavel egy mukkot se szólt. Pelageja elmesélte a férjének a községi tanács elnöké­vel folytatott beszélgetést a szénáról meg a bizonyítvány­ról. Különben nem volt nagyon dühös, hogy az elnök megint elmismásolta az igazolást a személyazonosságihoz. Alkának még egy éve van hátra — ősszel nyolcadikba megy —, addig még megtalálja ő a kiskaput. Valami kis ismeretsége még a kerületben is van. Például Ivan Fedoto- vics a kerületi végrehajtó bizottságból. A háború után hányszor kisegítette kenyérrel — lehetetlen, hogy ne emlé­kezne rá, milyen jót tett vele. Pelageja most máson törte a fejét — azon a rejtélyen, amelyet Pjotr Ivanovics adott fel neki. Három éven át mintha.nem is tudott volna róluk, ma viszont meghívta — vajon miért? őrá semmi szüksége, az biztos — tűnődött Pelageja. Az ő ideje lejárt — ki hajhászná ma már a pék-né kegyeit? Az emberek már rég tele törr ték pbendőj ültet kenyérrel- Ta­lán Alkával volna valami szándéka? Fél füllel. hallotta, hogy Szergej Petrovics nagyon me­rész tgeti a szemét Alkára, ha legalább valamivel célzott volna rá Pjotr Ivanovics: hát. ügye, Pelageja. mostanában nem nagyon talá’koz+unk, ki tudja, mit hozhat még az élet — hisz’ ért ő a szóból. De semmilyen célzást nem tett. (folytatjuk) még. minden másféle Igve- kezet ellenére, nem sikerült. Ha a rendezvényeket „ka­tegóriánként” vizsgáljuk, el­mondhatjuk, hogy legjobban az ismeretterjesztő előadások és a kiállítások sikerültek. Dr. Schneider Miklós megyei le­véltár-igazgató, levéltári ér­dekességekről szóló előadását mintegy százötvenen hallgat­ták végig. S'mon Imre, járási tanulmányi felügyelő. rend­hagyó kiállítás-megnyitója után pedig olyan élérrk kér- dezz-felelek bontakozott ki közte és a megte’ent mun­kások között, amelyre még nem volt példa. CSAK RÉSZBEN SIKE­RÜLT viszont az öntevékeny, hagyományőrző együttesek mátraszőllősi találkozóia. Itt nem az érdeklődés hiányával volt probléma, inkább a be­mutatott műsorok színvonalá­val, népi eredetének valósá­gosságával. Hasonló tapaszta­latokkal jártak a munkásfóru- mok is. Pászión és Mátra­keresztesen jó hangulatban és érdeklődés mellett zajlottak le, a másik két községben. Ecsegen és Mátraszőllősön azonban fiaskóval jártak. Alig négy-öt helyi lakos ment el a találkozóra. A sikerek és a sikertelen­ségek egy közös feladatra hívják fel a figyelmet: arra, hogy a körültekintő, az érin­tett helység szélesebb rétegeit bekapcsoló szervezés nélkü­lözhetetlen feltétele minden rendezvénynek. Becsó Károly, a Lovász Jó­zsef Művelődési Központ igazgatója le is vonta a szük­séges következtetéseket: — A kivitt programoknál nem elégséges csak a közművelő­dés dolgozóját megnyerni az ügynek. Meg kell nyerni és bevonni a szervezésbe a köz­ségben lakó értelmiségeket, a helyi szervezetek. szervek munkásait, aktivistáit is. Má­sik, talán legfontosabb ta- nulsáca még a rendezvén’* sorozatnak, hogy a követ- k ezők b qp rend »?vénve:"iket jobban, egyegy üzemre épít­ve kell megszerveznünk, m - nél többet kell ide kivívnunk. Megítélésünk szerint, ugvan's az előadások és a k'-'-Hítások sikerében ez a tény látszotta a döntő szerevet: a Mezőgeo Vá'lalat. a S / ’szám- és Ké­szülékgyár naevszet'öen tud'a felkelteni a dolgozók érdek­lődését és mozgósítani. A pásztói járási munkás­művelődési naook rendez­vénysorozata tehát c^ak rész­ben érte el a célját. Felvil­lantotta a tartalmasabb, szín­vonalasabb közműve'ődési munka és művelődés lehető­ségét, de még nem tudott él­ni vele igazán Pozitívuma, hogy megmutatta a községek­ben a közjművelődési tevé­kenység új, hatékonyan mű­ködtethető formáit, melyeket meghonosítani érdemes, s rá­irányította a figvelmet a kö­zös éneklés és játék szépsé­geire. a munkásfórumok tu­datformáló szerepére. HOGY A ..MAGVETÉS” mennyire hullott termékeny talajra, az a művelődési köz­pont szakembereinek odaff- avelésén és a helyi szervek akaratán, felelősségén együt­tesen múlik. Jövőre, amikor másodszor rendezik meg a munkásművelődési napokat, már erről is képet kapha­tunk. (ok) U| műhelyterem épül Érsek vadkerten Az iskolai oktató-nevelő munka egyik fontos része a tanulásnak a munkával; a gyakorlati éiettel való össze­kapcsolása. Ehhez szüksége­sek a tárgyi feltételek — a megfelelő gyakorlati műhely- terem. felszereléssel. A leg­több iskolában ez okozza a nehézségeket. Érsekvadkerten egy régi tan,termet használtak fel ilyen célokra, ám ebben az évben új műhelyterem épi* tését kezdik meg a 8 osztályos általános iskola szomszédsá­gában. A beruházás több mint egymillió forintba ke­rül. az új műhely átadását még erre az évre tervezik. A község vezetői számítanak a helyi intézmények, gazdasági egvségek támogatására- tár­sadalmi munkafelajánlására Is. A mongol kultúra ünnepe Mongol kulturális napokat tartottak a Szovjetunióban a mongol népi forradalom 55. évfordulója. s a mongol test­vérpárt küszöbön álló kong­resszusa alkalmából. A tízna­pos rendezvénysorozat a két nép barátságának méltó szim­bóluma volt. A szövetséges köztársaságok fővárosaiban- a nagyobb városokban és ipa­ri központokban nagy tetszést aratott a mongol népi együt­tes, a filharmonikus zenekar, az állami operaház és balett- együttes szólistáinak műsora. A sikerhez — egzotikus szá­maikkal — hozzájárultak a mongol nemzeti cirkusz mű­vészei is. A kulturális napok fontos eseményét jelentette a mongol filmek fesztiválja. Hatalmas érdeklődést váltóit ki a mon­gol szépművészeti kiállítás is. A Tretyakov Képtár híres termei ez alkalommal a mongol festészet és népmű­vészet középkori és jelenkori remekműveinek is otthont ad­tak. A szovjet emberek ezekben a napokban megismerkedhet­tek a mongol könyvkiadás legújabb termékeivel. A szovjet rádió és televízió pe­dig számos műsort sugár fttt a mongol néo életéről, a szo­cializmus énítésében elért eredményekről. Mai tévéajánlatunk 2J.50: A MEm*:. Ví{«^era. Csehov azonos című egyfclvo- násosából az angol William Wal­ton írt vígoperát, amelyet a Ze­né« Tévészínház évadzáró darab­jaként mutat be a televízió. A vígopera története a követ­kező: jelene Ivanovna Popova, a nemrég megözvegyült fiatal föld- birtokosjiö a világtól elzárkózva éj kúriáján. Nincs mellette senki, csak öreg szolgája, Lulta. A gyász magányát a szomszéd földbirto­kos váratlan, sót, kissé erőszakos látogatása szakítja meg. .felena Ivauovnát felháborítja a betola­kodó. Dühödt civakodás támad a szép özvegy és a földbirtokos kö­zött, de a veszekedés egyszerre csak szerelembe fordul. A főszerének ben Házv Erzsébe­tet és Melis r- rgvöt láthatjuk. Jelenet a medve című vígoperá­ból.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom