Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-25 / 149. szám
V T anacsko.sik es országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) A törvén,., vaslat szükségességét indokolja- hogy a korábbi átfogó jogszabályi rendezés óta csaknem két évtized telt el. Azóta jelentős változások következtek be a nyersanyag- termelésben. az élelmiszer-előállításban, a gyártási eljárásokban. valamint az élelmiszerekkel szemben támasztott bel- és külföldi igényekben. Az emberi táplálék előállításának jogi szabályozottságára immár világszerte nagy figyelmet fordítanak, nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az alapvető követelményeket tartalmazó keretjogszabályok mellett különböző szintű egyéb rendelkezésekkel állapítjá'- meg az élelmiszerek terme.csével. forgalmazásával kapcsolatos magatartási szabályokat. A szocialista országok jogalkotása egységes abban az alapvető kérdésben, hogy a fogyasztók érdekeit tartja szem előtt. Ezeket az érdekeket- a mi javaslatunk is igyekszik hangsúlyozottan és következetesen érvényesíteni. Időszerű, hogy a magyar élelmiszerek hírnevéhez méltóan országgyűlésünk korszerű törvénnyel szabályozza az élelmiszerek gyártását és forgalomba hozatalának legfontosabb követelményeit. Ismert az is, hogy a magyab nép élelmezésében milyen nagy utat tettünk meg — és milyen akadályok leküzdése órán —, amíg a mai magaslatokra eljutottunk. A kormány tudja, hogy ez még nem a csúcs, hogy az élelmiszer- termelés és az élelmiszer- ellátás fejlesztése folyamatos és következetes, rendsze. résén ismétlődő • cselekvést kíván. A következő években — az ötéves tervről szóló törvény szellemében — a vállalati és a népgazdasági erőforrások ;jó összehangolásával e téren is előre akarunk lépni. Mindezt tudva, az előttünk levő új feladatokat is látva, kívánja szolgálni és a maga eszközeivel előmozdítani. Magyarországon az egy főre jutó napi 3290 kalóriafogyasztás több az élettanilag szükséges optimálisnál is. Az egy főre jutó napi fehér- jeíogyasztás 200 gramm körüli, amelynek fele állati eredetű fehérje. Fogyasztásunk összetétele — bár sokat változott — ma is eltér több hasonló fejlettségű ország fogyasztási arányaitól. Táplálkozási szokásaink természetesen a földrajzi környezet hatásait is éppúgy tükrözik, mint a hagyományokat, vagy a kínálati hatásokat. A benyújtott törvényjavaslat kidolgozása során ezekre a felFő helyen: » (o»Ta§zlói érdekek A törvényjavaslat a fogyasztói érdekeket helyezi a szabályozás középpontjába. Ennek érvényesülését azzál biztosítja- hogy szigorítja az élelmiszeripari üzem létesítésének élelmezés-egészségfigvi és műszaki feltételeit az élelmiszer-előállítás személyi, tárgyi és minőségi követelményeit. Kibővíti a javaslat az előállítóknak a fogyasztók tájékoztatására vonatkozó kötelezettségét. A fogyasztói érdekek védelmének természetszerűleg a népgazdaság érdekeivel és teherbíró képességével mindenkor összhangban kell lennie. Nyilvánvaló például, hogy az élelmiszeripari termékek kulturált kiszolgálásához fűződő fogyasztói érdek azt követeli, hogy az élelmiszert már az ipari üzemben fogyasztói egységekbe becsomagolva, tehát úgyneve- zett ipari csomagolásban készítsék el, és így jusson el az élelmiszer-kereskedelemhez, a fogyasztóhoz. Ennek a kívánatos követelménynek minden élelmiszerre kiterjedő megvalósítása azonban ma még nem lehetséges. Ezért a törvény követelménynek tekinti az ipari csomagolást, számolva azzal, hogy annak általánossá válására fokozatosan kerülhet sor. Fontos elve a javasolt szabályozásnak, hogy az előállítással, a forgalmazással és az ellenőrzéssel kapcsolatos szabályok minden élelmiszerre, tehát minden ételre és italra, valamint minden élelmiszer-előállító tevékenységre és — felügyeleti hovatartozásukra tekintet nélkül — valamennyi élelmiszer-előállító szervre és személyre vonatkoznak. Ez lehetővé teszi az egészségügyi és minőségi követelmények egységes érvényesülését mind az élelmiszeripar, mind a vendéglátás és a cukrászat körében előállított termékekre. A törvényjavaslat alapvető célja az ember egészségének védelme. Az egészség védelmét szolgáló szabályoknak nyilvánvalóan minden élelmiszerre egyformán vonatkozniuk kell. Az élelmiszerek előállítását hazánkban zömében állami iparvállalatok végzik. Az állami ipar elsődleges feladata marad továbbra is az élelmiszerek döntő többségének az előállítása. Emellett a törvényjavaslat azonos feltételekkel teszi lehetővé az állami gazdaságoknak. a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek és egyéb szövetkezeteknek, valamint a gazdasági társulásoknak az élelmiszer-előállító tevékenység folytatását. Népgazdasági érdekből azonban néhány tevékenységet, így a szeszfinomítást és a fű- szerpaprika őrlését változatlanul csak a kijelölt állami vállalatok végezhetik. Nem zárja ki a javaslat az élelmiszer-előállítók köréből a kisiparosokat. Lehetővé teszi azt is, hogy a mezőgazdasági kistermelők saját termelvényeik elsődleges feldolgozása útján készített élelmiszereket meghatározott feltételek _ mellett forgalomba hozhassák. Javaslatunk az egészség- ügyi követelmények mellett nagy súlyt helyez az egyéb minőségi előírások következetes érvényesítésére is. Szigorítja a javaslat az élelmezés-egészségügyi és műszaki feltételeket. A közvélemény mindenkor érzékenyen követi az élelmiszerek bőségének, vagy hiányának, mennyiségének és minőségének alakulását. joggal értékelhető nagyra a megtett üt, a fejlődés a mezőgazdasági. termelésben, népünk ellátásában. Ma már a múlt ködébe vész, pedig nem feledhető, amiről a korabeli krónikás így számolt be: „A magyar földművelő nép eledele hihetetlenül silány \ és kevés tápláló értékű... éppen ezért nagy munkaidőben a mezőgazdasági munkás emberi testsúlyából 10—15 kg- ot is léád”. így írt 1939-ben a Magyar Nemzet a földművesek, az aratómunkások ellátásáról, de így írhatott volna a magyar nép döntő többségének, városiaknak és falusiaknak ellátottságáról egyaránt. Az élelmiszer-termelés és -forgalmazás fejlesztése, színvonalának emelése elsőrendű politikai feladatnak tekinthető. Érthető, hogy mind az életszínvonal alakulásának, mind a népgazdasági egyensúly fenntartásának, javításának lényeges tényezője ez. Éppen ezért az ezzel foglalkozó tervezés, a jól meghatározott feladatok következetes megvalósítása' együttes feladata a mezőgazdaságnak és az élelmiszer- iparnak, valamint a szállítógépeket és a munkaeszközöket gyártó gépiparnak, a talaj tápanyag-utánpótlásában, a tartósító-, a fertőtlenítő- és más kémiai anyagok gyártásában érdekelt vegyiparnak, valamint a kapcsolódó összes többi népgazdasági ágnak. Másképpen szólva: korunkban nincs fejlett mezőgazdasági termelés fejlett, erős népgazdaság nélkül. Kedves képviselő elvtársak.' A beterjesztett törvényjavaslat annak a sokoldalú élelmiszer-ellátási igénynek kielégítését szolgálja, amelyre a hazai fogyasztó és külföldi vevőink a következő években számítanak. Á jogi szabályozás ezeket a célokat tételekre is tekintettel voltunk. A felszabadulás óta végbement társadalmi változások táplálkozási kultúránkat, szokásainkat, s ehhez igazodva az élelmiszer-termelést és -feldolgozást is változtatták. Ma már nemcsak többet, hanem mást is kell termelnie a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatoknak. Nemcsak többet fogyasztunk, hanem mást is és másképpen. A lakosság összetétele megváltozott — ahogy a szociológusok mondani szokták —. „átrétegződött”. Sokan kerültek át a mezőgazdaságból az iparba, vagy más népgazdasági ágazatba és tízezrek költöztek faluról a városba. Mindez megváltoztatta az élelmiszer-keresletet. A társadalmi változás a nők nagyobb mértékű foglalkoztatásával jár, ennek nyomán megnőtt az igény a háztartási munkát könnyítő, konyhakész élelmiszerek iránt is. A szerkezetváltozással járó kívánságok kielégítése, az állandó és folyamatos fejlesztés nemcc-'k az itthoni igények — ide értve az idegenforgalmat is —, iianem a külkereskedelmi kereslet, a külföldi lehetőségek kihasználása miatt is fontos. Növekszik — több cikknél — a feldolgozott mezőgazdasági termékek iránti kereslet. Alapvető népgazdasági érdekeink fűződnek ahhoz, hogy kedvezőbb áron, ne nyersanyagként értékesítsük az arra alkalmas mezőgazdasági termékeinket. Az. élelmiszeripar fejlesztésekor arra is törekszünk, hogy az élelmiszeripari üzemek műszaki színvonalát a tervidőszak során az élenjáró nemzetközi színvonalhoz igazítsuk, fogadókészségüket növeljük. Élelmiszer- ipari üzemeink új kapacitásokkal bővülnek. Még ebben az évben átadják a Szegedi Szalámigyár csaknem 1 milliárd forintos új beruházását, s lehetővé válik, hogy Hozgatgatunk... (II.) A ZIM salgótarjáni gyárában, az ez évi, júniusi adatok szerint, a kétezret alig meghaladó munkáslétszámból több mint háromszázötvenen foglalkoznak anyagmozgatással. Hivatalosan. .. x Sokan, még az onnan idekerültek is, azt mondják: ez a munkahely százszorta rosz- szabb, mint a bánya. Mert, hogy meleg, az ember tüdejét percnyi kiszámítottság- gal járja át az óntödéből kiáramló füstgáz, ami éppen errefelé hagyja el a csarnokot, mert erre húz — a huzat. Aztán meg száll, szilái, orrot, szájat, légcsövet, tüdőt tömít a fekete öntödei homok. No, és a munka... Ez a hely, a csarnoknak éppen a vége, a rámolóké. Igen, így fogalmaznak hétköznapi prózaisággal, mert tényleg ezt csinálják: az öntvényeket távolítják el a szekrényekből. Leszedik a kon- vejorsorról a „kasznit”, kézzel. aztán rádobják a rázórostára, ami vagy kidobatja az öntvényt a szekrényből, vagy, ha nem, hát rávernek néhányat a kalapáccsal. Utána egy meghajlított acélhoroggal, a kamuval nyúlnak bele az öntvény egy-egy lyukába, s emelik ki. — Nehéz munka? — Az hát. A segédmunka mirAl ilyen. — Mennyi súlyt mozgat meg egy műszak alatt? — Változó. Attól függ, mit öntenek. Ha nagyobb darabokat többet, ha kisebbeket, kevesebbet. — Mióta dolgozik itt? — Éppen tizenkettedik éve. — Mennyit keres? — Ügy háromezer-száz, háromezer-kétszáz körül. Mikor, hogy. — Bírja? — Muszáj! Hová mehetnék ilyen végzettséggel? — Milyennel? — Restellem: két általános iskolám van mindössze. — Lehetne könnyíteni ezt a munkát? — Hát persze! Gépesíteni kellene. Hallottam is, hogy tárgyalnak valamilyen automatasor megvásárlásáról, de hát... Nem tudom, mi lesz belőle. Gács Mártonnal, a negyvenéves, Endrefalváról bejáró munkással, három gyermek • édesapjával váltottuk a szót, aki, függetlenül attól, hogy a korszerűsítés miatt esetleg más munkahelyre kerülne, ne adj’ isten, kevesebb pénzért is, de hiártyol- ja a gépesítést. Mert hát ez a munka... X Szóval, mozgatgatunk, moz- gatgatunk. . Van, akinek ez'a munkája, van, akinek nem, mégis nyolc órájának nagy részét erre a tevékenységre fordítja. Mert kell, mert hiányzik a gépesítés... Állunk és nézzük a kimért, egyenletes mozdulatokat, amelyekkel Szota János gépi formázó lapátolja tervszerű kiszámítottsággal, mint egy programozott automata, a fekete öntőhomokot a formázószekrénybe. Mélyen belemerít lapátjával a cipőjébe is befolyó homokhalomba, egyszer, kétszer, sokszor. Számolni sem érdemes. — Munkám, s a többieké is, amolyan anyagmozgató, közel, ha jól számolóm — persze, lehet eltérés ide. oda is — hetvenöt százalékban, öntvénymérettől függ, hogy mennyi súlyt kell megmozgatni — már mint csak a szekrénybe. Most olyan 35—40 kiló megy bele, de nagyobb darabok öntésénél belapátolunk 80—100, meg százhúsz kilót is. — Hányszor, naponta? — Műszakonként...? — Igen. — Darabbéresek vagyunk, szóval, embere válogatja. Sokat. Meglehetősen sokat. — Megtöltik a szekrényt, megrázatják, simítják. És aztán? — Ha ezt vesszük példaként, a . negyvenkilóst, hát megfogom, és elviszem az öncőhelyré. Ha nagyobb a darab, ketten markoljuk meg. — Mekkora ez a távolság? — Láthatja! Olyan húszhuszonöt méter. —i ön gépi formázó. — Igen. Meg anyagmozgató és segédmunkás... X Bandúr Mihály üzemvezetővel találkozunk a csarnokban, a gépek között. Bosz- szús, látszik rajta az indulat. — Miért? — Képzelje! Éppen most hagy itt bennünket egy dolgozónk, akinek éppen két hete adtam át a negyedszázados, egy helyben töltött munkája jutalmául a jubileumi pénzt, meg ami ezzel jár. Most megy el tőlünk, , nyugdíjazása előtt, négy évvel. — Miért? — Nemcsak ő, mindenki, aki kiveszi a munkakönyvét, több mint 50 százalékkal növeljük a szalámigyártást. Ezt követően — gyorsított beruházásként — a gyulai húskombinát, maid Baú-’n a bácskai húskombinát készül el. Ez utóbbi, amely félmil- liárd forintos befektetéssel épül, öt állami gazdaság, az állami húsipar és 19 tsz társulásában valósul meg. Folynak az előkészületek a szekszárdi húskombinát felépítésére és számos kiegészítő, járulékos beruházásra is. Élelmiszeriparunknak elő kell segítenie, hogy a korszerű táplálkozástudomány követelményei és eredményei az élelmezésben kellően érvényre jussanak, hogy kielégítse a lakosság kiegyensúlyozott, biológiailag optimális táplálkozási igényeit. A termelés- növelést elsősorban a termelékenység fokozásával kell megoldani, mert több munkáskézre az élelmiszeripar sem nagyon számíthat. Gyári áscs gyári máai y fej!c«lcs A törvényjavaslatban előírt műszaki, technikai feltételek megteremtése időt vesz igénybe, amit a rekonstrukciók várhatóan rövidíteni tudnak. A gyártmány- és gyártásfejlesztéssel arra törekszünk, hogy a mezőgazdaságban megtermelt alapanyagok belső tartalmi értékét jobban megőrizzük, gazdaságosan feldolgozzuk és hasznosítsuk. A termékek minőségének javítását bizonyára elősegíti, hogy növelni kívánjuk a minőség szerinti műszeres átvételt és ennek megfelelő árrendszert alkalmazunk. Azt tervezzük, hogy meggyorsítjuk a következő években a speciális készítmények, az úgynevezett célélelmiszerek előállítását. Ennek megfelelően bővítjük a vitaminokkal és ásványi anyagokkal, illetve különféle eredetű fehérjékkel dúsított, kalóriaszegény élelmiszerek és a diabetikus készítmények, valamint a gyermektápszerek körét. A bel- és külkereskedelmi követelményeket figyelembe véve törekszünk az eltarthatósági, mikrobiológiai, egyszóval minőségi előírások következetes érvényesítésére. Az élelmiszereknek az emberek táplálkozásában betöltött szerepe indokolja, hogy ne tűrjünk semmiféle felületességet, lazaságot és a jó minőséget — ha kell —, az állam akaratával is biztosítsuk. Az engedélyezési eljárás, az ellenőrzés ennek fontos és hasznos eszköze. Külön figyelmet fordítunk a fogyasztói igényekhez jobban igazodó csomagolási módok és adagméretek választékának bővítésére, a közétkeztetés és a korszerű árusítási formák elősegítésére. Fel kell készülnünk a 80-as évek fogyasztójának igényére. amely legfontosabb jellemzőivel ma már ismert előttünk. teljesen függetlenül attól, hogy milyen bejegyzés kerül bele, arra hivatkozik: köny- nyebb, lakóhelyéhez közelebbi munkát talált. — És a pénz? Nem a bérezés miatt? — Ugyan! Hová gondol! Akit az előbb említettem, havonta legalább négy és fél, ötezer forintot is megkeresett.' Az egyik legkiválóbb munkás volt. — Hová távozott? — Ó ugyan azt mondta nekem, egy téesz-melléküzemágba, de aztán ismerősei elújságolták: állítólag vécé- kiszippantó-társasághoz szegődött. — Ott többet keres? — Mikor beszélgettem vele, tegnap, hétezres jövedelmet • emlegetett. — És az itt letöltött huszonöt év? — Számomra is érthetetlen az elhatározása. Nem egyedi eset a példa sajnos. Mert emberek mennek, jönnek — bár ezek lényegesen kevesebben vannak, hiszen, mint az üzemvezető is elmondotta, januárhoz képest már közei hússzal kevesebb a létszám. Miért? Karácsony György (Folytatjuk) Tisztelt országgyűlés! Az V. ötéves terv időszakában a mezőgazdasági és élelmiszeripari exportot 40 százalékkal tervezzük növelni. Ez igen jelentős feladatkülönösen, ha figyelembe vesszük, hogy egyik-másik élelmiszeripari ágazatban a külkereskedelmi részarány igen tetemes. A konzervipar termelésének csaknem háromnegyede- a vágómarha* és a baromfiipar termékeinek 30—40 százaléka, a boripari termelésnek pedig a negyede kerül külföldi piacokra. A friss és feldolgozott gyümölcs, a zöldség, a vágómarha’ és a húscsirke- valamint a bor és a növényolaj a legfontosabb magyar éleim iszerexportri érmék, a búza és a kukorica mellett. Az ötödik ötéves terv időszakában a növénytermesztés gyorsabban fejlődik, mint az állattenyésztés. Céljaink között nagyon fontos helyet foglal el a gabonatermelés 20 százalékos növelése, amely a hazai szükségletek kielégítése mellett jelentős exportra is módot ad. Az ipari növények közül az olajos magvak és a cukorrépa-termesztés jelentősebb fejlesztését kell megoldanunk, és mindkét terméknél az élelmiszeripari kapacitásokat is jelentősen növelni fogjuk. A kertészeti ágazat fejlesztése. mind az élelmiszeripari termelés . nyersanyaggal való ellátása, mind a fogyasztói szükségletek, valamint a kiviteli lehetőségek kielégítése szempontjából elmaradt a népgazdaság igényeitől. A tervtörvény előírása! szerint 1980-ig közel 40 százalékkal kell növelni a zöldség- termelést. A kertészet más ágazataiban. így a gyümölcs— a szőlőtermelésben is új telepítéseket kell végrehajtanunk, hogy 1980 után a régi. kiöregedő ültetvények helyett, új korszerű ültetvényeink legyenek. Ahhoz, hogy a belső ellátás követelményeinek és a külföldi keresletnek megfeleljen a mezőgazdaság és az élelmiszeripar, sok még a tennivaló. Mezőgazdaságunk minden fontos ágazatának általános és arányos fejlesztése nagy feladat. A magyar mezőgazdaság két fontos kultúrájának — mondhatni kulcsnövényének — a búzának és a kukoricának a termelésében az elmúlt években imponáló ütemű növekedést értünk el. Minden reményünk megvan arra. "hogy ez a fejlődés az idén is folytatódik. Tudnunk kell azonban, hogy e két termény — roppant fontossága mellett is — csupán 20—25 százalékát képezi a magyar mezősazdaság teljes termelési értékének. Tisztelt országgyűlés! Az előbbiekben vázolt célok állanak előttünk. A mezőgazdaság iránt megnyilvánuló igények nagyok, a megtett út. az eddig elért eredmények, a szocialista gazdaság ereje nem kevésbé. E nemes feladatok sikeres elvégzéséhez soksok erőfeszítésre s öszeh angolt munkára van szükség. A Minisztertanács név,ében kérem a tisztelt országgyű'ést. hogy az előterjesztett törvénytervezetet vitassa meg és fogadja el. Ma délelőtt 10 órakor az élelmiszerekről szóló törvény- javaslat fölötti vitával folytatja ^munkáját az ors'/á;?szülés. (MTI) NÖGRÁD — 1976. június 25., péntek 3 t t
