Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-25 / 149. szám

\ Tisnőcskozik az országgyűlés iFolytatds az l oldalról) denben alkalmasak a szük­ségletek folyamatos kielégí- 1 tésére. Sok keresett áru hiány­zik, ugyanakkor van fölös­leg is. A hiányt felnagyította a vásárlók természetes ma­gatartása, mivel, ha bizony­talan az áruellátás, rögtön tartalékolni igyekeznek, el­sősorban azok a vállalatok, amelyek külpiacról szerzik ,be a termeléshez szükséges anyagokat. Folyamatosak a teendőink azoknak az okoknak a meg­szüntetésében, amelyek az ér­telmetlen készléthalmozásra vezettek. Ezeket az okokat leginkább a termelés szerve­zettségének és ütemességének a zavaraiban, s a nem eléggé rugalmas beszerzési és érté­kesítési munkában kell ke­Á világpiac hatása Tisztelt országgyűlés! A belföldön felhasznál­ható nemzeti jövedelemre változatlanul erősen hatott a külgazdasági kapcsolatok alakulása, főleg az árak vál­tozása. A világpiacon folytatódott az áremelkedés, bár az üte­me valamelyest mérséklő­dött. A külföldről behozott áruk árai 1973-ban összes­ségükben 6, de 1974-ben már 16 százalékkal nőttek, s 1975- ben még további 14 százalék­kal volt nagyobb az áremel­kedés. Az általunk exportált termékek árai is emelkedtek, de kisebb mértékben, mint a behozatalunké. Kivitelünk árszínvonala 1973-ban 5,1974- ben 8 és 1975-ben csak 6 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Ilyen körül­mények között akkor tart­hattuk volna fenn külgazda­sági egyensúlyunkat, ha év­ről évre nagyobb és nagyobb tömegű árut exportálunk a megdrágult import ellentéte­leként. Ám a tőkésországok vállalatainak többsége a gaz­dasági visszaesés miatt csök­kentette külföldi vásárlásait. Következésképpen fokozód- tak értékesítési nehézsé­geink. A tartós nemzetközi piaci ármozgások nem hagyhat­ták változatlanul a KGST-or- szágok egymás közti forgal­mában érvényesülő árakat sem. Az elöljáróban emlí­tett cserearányromlásban ezeknek az árváltozásoknak is szerepük volt a múlt év­ben, s a jövőben is számí­tanunk kell a KGST piaci árak folyamatos, tervezett mozgására. Mindemellett a szocialista országok forgal­mában érvényesülő árak színvonala sokkal kedvezőbb számunkra, mint a tőkéspia­con érvényesülő áraké. Tisztelt képviselő elvtár­sak! A negyedik ötéves terv­időszak utolsó évének elem­zése abból a szempontból is értékes tanulságokkal szol­gál, hogy a végbemenő gaz­dasági folyamatok milyen körülményeket teremtettek az új középtávú terv indulásá­hoz. Áz ötödik ötéves tervről Az V. ötéves tervidőszak nehéz gazdálkodási körül­mények között kezdődött, de fokozatos leküzdésükre — mint említettük — már ed­dig is számos intézkedést tet­tünk. Az idei év első felének ta­pasztalatai alapján bízunk benne, hogy a kedvező folya­matok erősödnek. Az első öt hónapban az ipar 4 százalék­kal termelt többet, mint a múlt év azonos időszaká­ban. A mezőgazdasági fel­adatokra felkészültek a gaz­daságok. Az állatfelvásárlás még kisebb a tavalyinál, de az állomány szaporodik, a hozamok javulnak. A nö­vénytermesztés terméskilátá­sai biztatóak. Javuló keres­kedelmi mérlegünk biztos hátteret nyújt mértéktartó hitelfelvételi és hitelnyújtá­si politikánkhoz. A nagy- beruházások megvalósítása általában a terveknek meg­felelően halad. A lakosság pénzbevétele a múlt évinél szerényebben nőtt, a kerese­tek tervszerűen alakulnak. Az ellátásnak most az a leg­főbb gondja, hogy néhány közszükségleti cikk tekinte­tében — főleg a hús- és zöid- ségellátásban — helyenként átmeneti nehézségek mutat­koztak. Ezek megszüntetésé­re átfogó intézkedések soro­zatát indítottuk el, figyelem­be véve s összehangolva a termelés ösztönzésének és a fogyasztói árak jobb szabá­lyozásának szempontjait. A tapasztalatokból okulva rendszeresen elemezzük a vi­lággazdaság várható változá­sait. Az előrejelzések szerint a világgazdaság kedvezőtlen hatásaival tartósan kell szá­molnunk. A vállalatok az ötéves időszakra már megtervezték feladataikat és teendőiket. Terveik azt tükrözik. hogy megértetnék a népgazdasági terv követelményeit, cél­jait. A jól felkészült, tapasztalt vezetők tudják, hogyan ve­gyék figyelembe munkájuk­ban és döntéseikben a nép­gazdaság! és vállalati érdeke­ket; egyre többen azt is lát­ják, hogy elsősorban saját erőfeszítéseik eredményeivel küzdhetik le a gondjaidat, s biztosíthatják be a vezetésük alatt álló vállalatok jövőjét. Mindemellett a tapaszta­latok arra is rávilágítanak, hogy jobban kell hasznosíta­ni a műszaki fejlesztés jár­ható útjaira. vonatkozó is­mereteket, az árak alakulá­sáról és az értékesítés lehe­tőségeiről szerzett piaci in­formációkat. A vállalatoknak az eddiginél reálisabban kell számításba venniük gazda­ságunk adottságait és korlá­táit, főleg a munkaerő bőví­tésében és a beruházásokban, s ki kell elégíteniük a nép­gazdaság igényeit a gazdasá­gosság javításában és az ex­portban. Az állami vállalatok 1975. évi nyereségükből kereken 49 milliárd forintot fordítot­tak érdekeltségi alapjaik képzésére. Ez az előző évit 5 milliárd forinttal. több mint 10 százalékkal haladta meg, tehát a vállalatok idén is rendelkeznek azokkal a pénzeszközökkel. amelyek a személyi jövedelmek növe­lésére és a vállalat fejlesz­tésére irányuló elhatározá­saik megvalósításéhoz szük­ségesek. De lehetőségeiket még tovább növelhetik a tartalékok feltárásával! Néhány iparvállalatnál azt tapasztaljuk, hogy tartaléka­ik hasznosításában és kez­deményezéseikben fölöttébb óvatosak. Ezt azzal magya­rázzák, hogy az állami irá­nyító szervek meggondol­hatják magukat, s utólag el­vonhatják a növekvő nyere­séget. Megnyugtatásul kije­lenthetjük, hogy ilyen in­tézkedéseket nem tervezünk, gondoskodunk a szabályozás stabilitásáról, s felkaroljuk a jó kezdeményezéseket. A mezőgazdasági nagyüze­mekben a fejlesztés munká­jában több helyütt észreve­hető volt. hogy mérséklődik a vállalkozási kedv. Most már nincs ok a tartózkodásra, a várakozásra: a módosult szabályozás ismeretében minden üzem felmérhette- hogy adottságaira építve ho­gyan fejlesztheti gazdaságo­san nővén vtermészt étet ál­lattenyésztését és feldolgozó- részlegeit, annak is megte­remtjük a feltételeit, hogy a háztáji és kisegítő gazdasá­gokban kiegyenlített színvo­nalon termelhessenek. Nem vitatható, hogy a vál­lalatok adottságai, a gaz­dálkodás föltételei és köve­telményei, valamint a fej­lesztés népgazdasági keretei időnként ellentmondásba'ke­rülhetnek. A társadalom szá­mára az a leghasznosabb ha az ilyen ellentmondást a vállalatok nagyobb erőfe­szítéssel, jövedelmezőbb gazdálkodással küzdik le. Eh­hez olyan társadalmi környe­zetet kell kialakítanunk- amelyben a kezdeményező, a reális kockázatot vállaló, eredményes gazdasági ve­zetők nyugodtan, a bizalom légkörében, önállóan dolgoz­hatnak. Hogy ez nemcsak a mának a követelménye. azt mutatja a párt XI. kong­resszusán elfogadott prog­ramnyilatkozat, amidőn megállapítja: -,az országos érdekkel összhangban növel­ni kell az állami vállalatok és szövetkezetek vezetésé­nek kezdeménvezők eszesét, felelősségét és önállóságát...” Az ilyen légkör megterem­tésében és fenntartásában meghatározó szerepe van az állami irányításnak ezért nagy a központi szervek fe­lelőssége is. A közgazdasági feltételnenidszert úgy kell alakítania, hogy a hatékony­ság dolgában egyre „iagyobb követelményeket támasszon a vállalati gazdálkodás iránt. Egyidejűleg gondoskodnia kell róla, hogy anyagi elő­nyökhöz, elismeréshez és jó szóhoz jussainak azok a vál­lalatok. amelyek a gazda­ságosságban, a tervekben fog­lalt és a szabályozók által közvetített irányokban az átlagosnál nagyobb eredmé­nyeket érnek el. A minisztériumok és töb­bi központi szervek tanul­mányozzák és bírálják a vál­lalati terveket abból a szem­pontból, hogy összhangban vannak-e az ország fejlesztési törekvéseivel, a népgazdasá­gi érdiekekkel. . Az irányítás az ellentmondások feloldá­séban átalában olyan in­tézkedésekkel érhet el tar­tós eredményt, amelyek a gazdasági környezetre hat­nak, s lehetővé és jól felis­merhető érdekké teszik az előidéző okok megszüntetését. Ha ilyen módszerekkel erősítjük a központi irá­nyítást. ez növelni fogja a kezdeményező­előkészítésében a társada­lom előrevivő támogatására épít: a munikaverseny-moz- galom megújulására- a szo­cialista brigádok közösség- formáló erejére, állampol­gáraink közéleti aktivitásá­ra, a gazdasági vezetők kez­deményezésére és mindenki becsületes munkájára. A kormány megbízásából kérem a tisztelt országgyű­lést. hogy a törvényjavasla­tot fogadja el. Az országgyűlésen többek között felszólalt Havasi Fe­renc, a Minisztertanács elnök- helyettese. Szót kapott me­gyénk országgyűlési képvi­selője- Szomszéd. Gy István Szomszéd Gy. István felszólalása Megyénk országgyűlési kép­viselője hozzászólása első részében azt hangsúlyozta: ahogyan az ország egészé­ben, úgy Nógrád megyében is az eddigi legeredménye­sebb középtávú tervet zár­tuk az 1975. esztendővel. A tervezés, a gazdálkodás, an­nak alkalmazott rendszere, a tervciklus során történő to­vábbfejlesztése, tökéletesíté­se eredményesen segítette a gazdaságpolitikai célkitűzé­sek megvalósítását, a vállala­ti önállóság és a tanácsi ön- kormányzat kibontakoztatá­sát. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek és az 1975. évi tapasztalat alapján is az a megítélés; sokoldalú előnye van annak, hogy a területen működő valamennyi gazda­sági egység valamilyen szál­lal összekötött a tanáccsal. A tanácsi vezetők ma már jól érzékelik, hogy számukra nem lehet közömbös ‘ a terü­letükön működő vállalatok eredménye. Tudják, hogy an­nak függvénye a bevételük alakulása, a fejlesztésük nagy­ságrendje, és ellátási lehető­ségük színvonala. Kijelen­tette: — A termelőüzemek kol­lektívái, dolgozói és mi, gaz­dasági vezetők is tudjuk, hogy a tanácsi bevételek alakulá­sa jelentősen befolyásolja a szociális, kommunális, kul­turális ellátást, az életkörül­mények javulását. Mindez visszahat a termelői munká­ra, az emberek közérzetére, a munkafegyelemre. Beszédét így folytatta: — Választókörzetemben meghatározó szerepe van a szénbányászatnak. A Nógrádi Szénbányák vállalati tevé­kenysége Nagybátony térsé­gébe koncentrálódik. Az el­múlt években, 1975-ben, és a következő tervidőszakban is jelentős költségvetési jutta­tást kapott ez a terület a la­kásépítés, a gyermekintéz­mények fejlesztése, a közmű­rekonstrukció, a szakember- képzés feltételeinek megva­lósítása érdekében. Mindez hozzájárul a vállalatnál dol­gozó emberek életkörülmé­nyeinek megnyugtató rende­zéséhez. A legpozitívabb ered­ménynek azt tartom, hogy ezt a kölcsönhatást, az egymás­ra utaltságot a dolgozó kol­lektívák egyre nagyobb szá­ma felismeri, nemcsak ná­lunk, hanem más gazdasági egységeknél is... Szomszéd Gy. István ez­után számokkal bizonyította feladataikat. Többek között azt, hogy az 1975. évi 132,3 millió forintos veszteséget ebben az évben 115,5 millió forintra csökkentik. Ennek érdekében fokozzák a gépesí­tettséget, növelik a tömeg- termelést, és 17,8 százalék­kal emelik a produktív telje­sítményt úgy, hogy javítják a minőséget. Jelentős szerepet tulajdonítanak az anyag- és energiatakarékosságnak. Ter­veikkel szemben 30 tonna gázolajat, 15 tonna tüzelő­olajat, 330 ezer kilowattóra villamos energiát kívánnak megtakarítani. Hozzászólása további ré­szében a tanácsok és az üze­mek kapcsolatával foglalko­zott Kijelentette, hogy me­gyénkben sok szép példája van a tanácsok hasznos kap­csolatainak és együttműkö­désének. Beszédét így fejezte be: — A gazdasági egységek­ben működő párt- és tömeg- szervezetek az együttműkö­dés rendszerességére, állan­dósítására' és szélesítésére ösztönzik a vállalatok veze­tőit és kollektíváit. Jó alka­lom volt erre az. 1976. évi cselekvési program elkészí­tése, a vállalati kollektív szerződéseknek a közelmúlt­ban lezajlott vitája. — Ennek során többek kö­zött különösen felszínre ke­rült két együttműködési igény és lehetőség. A vállala­tok ma már világosan lá\iák, hogy a munkaerő biztosítá­sa érdekében feltétlenül részt kell vállalniuk a gyermek- . intézmény-hálózat fejleszté­sében és fenntartásában, Fel­ismerték, hogy a munkások átlagműveltségének növelé­se, szakmai ismereteik és felkészültségük gyarapítása legcélszerűbben a tanácsi szervekkel való együttmű­ködés révén érhető el. — Bízhatunk abban, hogy a kölcsönös előnyökön ala­puló, állandóan erősödő együttműködés révén esetleg a tervezettet is meghaladóan, fejlesztjük a lakosság ellá­tottságát; — Tisztelt országgyűlés! — A Magyar Népköztársa­ság 1975. évi költségvetésé­nek végrehajtásáról szóló je­lentést elfogadom, s tisztelt képviselőtársaimnak elfoga­dásra javaslom. Faluvégi Lajos záróbeszé­dé után' dr. Romany Pál mondta el expozéját. vállalatok készségét Is! Miközben beszámolunk a múlt év gazdálkodásáról, s javában doigoizutok aiz ez évi népgazdasági terv vég*' rehajtásán. jövő évi teendő­ink ,részletes meghatározá­sára is gondolunk. A soron levő feladatokra való alapos felkészülést azzal is segíte­ni kívánjuk, hogy az 1977. évi terveket a szokásosnál korábban dolgozzuk ki. Ez azért is lehetséges, mert semmiféle nagyobb változ­tatást nem látunk szükséges­nek a szabályozókban. Az 1975. és az 1976. évi gazdasági folyamatoknak az elemzése megerősítette az ötödik ötéves terv céljait, megmutatta, hogy a terv és a hozzájuk tartozó követel­mények teljesíthetők, a kor­mány idei tervünk teljesíté­sében és a következő év jó Dr. Romany PAI expozéja Politikai feladatunk áss élelmiszer-termelés és -forgalmazás fejlesztése Tisztelt országgyűlés! A beterjesztett • törvény- javaslat az élelmiszerek ter­melésének, s forgalmazásá­nak szabályozásával foglal­kozik. A törvényjavaslat — elfogadása esetén — új jog­forrást. lehetőséget nyújt ar­ra- hogy egységesen és kor­szerűen rendezzük a mezőgaz­dasági termények és élelmi- szeripari termékek — mint a legfontosabb fogyasztási ja­vak — kezelési módját, sza­bályozzuk az élelmiszerek gyártásának és forgalmazásá­nak feltételeit. A magyar törvényhozás el­ső ízben tárgyal ilyen jelle­gű, ilyen célokat szolgáló ja­vaslatot. Benyújtását közös munka, az érdekeltek össze­fogása és a viták sorén kiala­kult egyetértése előzte meg. A törvényjavaslat előkészí­tésében részt vett több mi­nisztérium és több szakszer­vezeti és szövetkezeti érdek­képviseleti szerv is. Megvi­tatta a javaslatot — társa­dalmi egyesületekben — a ter­melők- a forgalmazók és a felhasználók, minőségei, len- őrök. egészségügyi . és más szakértők széles köre is. Szeretném e helyről is meg­köszönni a munka során ta­pasztalt megértést, hathatós támogatást és a közös mun­kát. (Folytatás a 3. oldalon) NÓGRÁD - 1976. június 25., péntek Gáspár Sándor, Fock Jenő, Biszku Béla és Kádár János az ülésteremben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom