Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-18 / 116. szám

Aép fironttitkár ÉrseTaadkerlen Sértődött ember Miéit mondóit le Loksa András? Barák Imre népfronttitkár- ral olvassuk a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának kiadványát, amely a szeptem­berben összeülő VI, nép­frontkongresszus legfonto­sabb állásfoglalásait tartal­mazza- Az egyik fejezetben ez áll: ..Feladatunk a település- fejlesztési társadalmi munka folytatása, az abban még meg­levő bőséges tartalékok fel­színre hozása- El kívánjuk ér­ni, hogy a társadalmi munka a helyi tanácsi tervek lénye­ges kiegészítő része legyen.. — Ez a passzus nagyon igaz- Sok-sö-k példát mond­hatnék. amit itt nálunk, Ér- sekvadkerten is a falu gyara­podását segítette — bizonyít­ja Barák Imre. A népíronttitkár — egy­úttal a község gyógyszerésze — tizenhét éve él Érsekvad- kerten. Jól ismeri az elmúlt évek történetét- Emlékszik a gondokra, örömökre. közös tennivalókra­— Több mint négyezer la­kosa van Vadkertnek. Nagy község vagyunk, nagyközségi rang nélkül. Sokan eljárnak innen dolgozni, legtöbbjük Budapestre. Sok új ház épült, az emberek sokat költenek öltözködésre, autót vesznek- A televízió, mosógép, centrifuga már nem ú'ság. A népfronttitkár tanácstag is. — Tapasztalatból mondha­tom — sokan bizonyíthatják ■— szívesen dolgoznak az em­berek a közösségért is. Nem­csak a saját boldogulásukkal törődnek, hanem a falu előbb- reiépésével is­Egy friss példa- A Zrínyi utca ottjártunfckor alaposan feltúrva, mindenütt földihá­nyások- . — Dülőút volt nemrégiben. — mutatja Barák Imre. — Szépen kiépült a házsor, ut­ca is kell. A tanács adott kö­vet, mi pedig társadalmi mun­kában elterítjük- Hét végére tervezzük a közös munkát, akkorra egy úthengert is „szer zünk”. • . Társadalmi munkára ilyen nagy faluban, mint Érsek- vadkert, bőven akad lehető­ség. Most is, de a jövőben is. — Az iskola éoítésére na­gyon büszkék vagyunk mind­annyian- Az olyan jó példa volt az összefogásra, hogy me- gyeszerte beszéltek róla- Dol­gozott ott kőműves, ács. taní­tónő. tsz-tag. A családok a munka mellett anyagilag is hozzájáru'tak. örült minden­ki. Annak viszont kevésbé örülünk, hogy az akkor fel­rakott radiátorok most egy­más után lyukadnak ki, sok bosszúságot okozva- , — A mostani elképzelések? — Itt van a víz mindjárt. Sok helyen fertőzöttek a ku­tak- Tanácsülésen már sok szó esett I róla. hogy Dejtár, Nagyoroszi. Patak. Drégely- palánk és Érsekvadkert közös vízvezetéket kap. Itt aztán bőven lehet majd munkát szervezni, Nem állunk rosz- szuil, tavaly háromszámyoic forint volt az egy lakosra eső társadalmi munka értéke. — Az iskolánál is tervez­nek? — Valóban. Műhelyterem, tanterem épül- Az alapokat már megcsinálták. Szükség van társadalmi munkára és anyag; hozzájárulásra is. Ügy döntöttünk, hogy egv tanács­tag és egy népfrontbizottsági tag közösen meglátogat min­den családot. Végül összegez­zük, ki, mit vállal. Még most, a nyáron szeretnénk rendbe tenni az iskolát. A népfronttitkár arról is tájékoztat, hogy az iskola- bővítéssel a központi óvoda is jól jár. Ott felszabadul két tanterem, amelyekkel aztán az óvoda gyarapodik- A másik óvoda, amely Patak felé épült, egyelőre nem okoz gondot. Szép is, tágas is. Barák Imre egyúttal lelkes népművelő- Tizenegy éve könyvbizományo6: — Három évig motorkerék­párral hordtam a könyveket Balassagyarmatról- Véletle­nül csöppentem az egészbe, de nagy örömmel csinálom. Kaptam elismerő oklevelet, büszke vagyok rá. Annyi hasz­not hoz. hogy a magunk szá­mára is vásárolunk szép köny­veket. De legjobban azt sze­retem. ha egy-egv öreg néni az unokájának könyvet vesz ajándékba-.. (salai Erzsébet Jobb szolgái tatást keruek Üzemi étkezde9 üzemi ebéd Salgótarjánban A kedvezményes munkásét­keztetés az üzemekben a mun­kásellátás egyik jelentős ré­sze- Korábban végzett fel­merések szerint azonban ko­rántsem kihasznált. A mun­kásoknak Nógrád megyében csak mintegy 29 százaléka veszi igénybe a szolgáltatást- Ebben vélhetőleg része van annak is. hogy az üzemi ét­kezdéknek, szolgáltatásoknak nincs mindenütt jó hírük, s ez nem is alaptalan. Salgótarjánban a legna­gyobb „forgalmat” a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek üzemi étkezdéje bonyolítja le, mely a Felső-magyarországi Ven­déglátó Vállalat 71. számú egysége- Az itt étkező dolgo­zók elsősorban két dolog el­len emelnek kifogást- Gyak­ran csak hosszabb várakozás után jutnak ebédhez. S mi­re odaérnek, már csak egy­féle étel van. Nincs miből vá­lasztani. Különösen elégedet­lenek a leves minőségével. Rikker Pálné, a konyha ve­zetője a következőképpen lát­ja a helyzetet: — A sorban állás tízeszten­dős gond. Az étkezők nagy része egy időben érkezik, s a 140—150 helyünkre sokan van­nak- Az itt étkezőket négy adrg’oló szolgálja ki. Több el sem férne, ha valamelyik megbetegszik, nehéz helyette­síteni. Ha kell magam is be- á lók- Tartalék dolgozóm nincs. Négyféle ételt főzünk- Egyszerre általában kétféle van, de ha az egyik kedvel­tebb, az nagyon hamar el­fogy. Talán kisebb választék­kal biztosíthatnánk, hogy to­vább megmaradjon a kétféle menü. A minőségi kifogásra két ténnyel válaszolt. Egyrészt a 6.93 forintos nyersanyagnor­mát említette, mely . nehezen teszi lehetővé a gazdálkodást, másrészt az akadozó el átásra hivatkozott: — A szállítók néha csak a rendelés felét, negyedét hozzák zöldáruból, tésztafélé­ből- A múltkor is telefonál­tam a FÜSZÉRT-hez. mert kevés volt a szállítmány. Azt válaszolták, menjek le hozzá­juk a hét közepén. Hol van erre nekem időm? * Egy-két éve ugyancsak a tumultus volt a fő kifogás a LAMPART ZIM salgótarjáni gyárának étkezdéje ellen, mely ugyanennek a vendéglá­tó vállalatnak 62-es egysége. Itt 1300—1400 adagot főznek. Azonban csak 600 adagot fo­gyasztanak helyben a gyár dolgozói, a többit különböző üzemek és intézmények dol­gozói saját munkahelyi ét­kezdéjükbe szállítják el­— A tolongást azzal szün­tettük meg — mondja Hohol Barnabásné konyhavezető —, hogy elküldjük az itt étkező, de más vállalathoz tartozó dolgozókat- Így megfelelő az étkezde befogadóképessége. Legfeljebb tíz percet kell vá­rakozni, azt is ritkán­— Van-e kifogás a válasz­ték ellen? — Régebben volt, de meg­szüntettük- Bevezettük az elő­re rendelhető A—B-menü- rendszert, így mindig tudjuk miből mennyit kell készíte­nünk- A 6.90-es keretből ne­hezen jövünk ki. Jó lenne va­lami emelés, egy forint is so­káét számítana. — Adódnak-e szállítási ne­hézségek ? — Néha előfordulnak, de igyekszem tartalékolni. Az ét­kezde panaszkönyvéöen az utóbbi időben panasz csak elvétve fordult elő- Dicséret annál több­A megyeszékhelyen a leg­jobb híre a salgótarjáni öb­lösüveggyár konyhájának var. Nem a Felső-magyarországi Vendég'átó Vállalat üzemelte­ti. hanem maga a gyár. Az étkezők száma 8—900, akik már tíz éve egy kalóriadús és egy kímélő menü közül vá­laszthatnak heti előrerende- léssel­— A legnagyobb előnyünk a vendéglátó üzemi konyháival szemben a 7,20-as norma. El­látási nehézségek nincsenek. Az alapanyagot megszerezzük — mondja a vezető. Banos Jánosné- — Ha a MÉK-né! nincs, akkor tsz-hez megyek. Személyes jó kapcsolatban ál­lok a szá'Utókkal Persze így is nagyon sokat kell talpal­nom, hogy mindent megkap­jak. Munkaerőgondom sincs A panaszkönyvünk a gyári ét­kezdében van, de az utolsó bejegyzés hároméves ben­ne. Az öblösüveggyárihoz ha­sonló szolgáltatás színvonala jobb a megyei átlagnál. Pe­dig mindenütt ilyen színvo­nalat kellene elérni! Ennek természetesen sok helyen hiá­nyoznak a tárgyi feltételei. Az SKÜ-ben például a közel­jövőben sem várható az ét­kezde bővítése- A zsúfoltság növeli az elégedetlenséget, és néha kellemetlen személyes konfliktusokhoz vezet- Az el­látás javításának mégis van módja. Jobb szervezéssel, a szállítókkal kiépített jobb kap­csolatokkal például. Kétségte­len, hogy a vendéglátó válla­lat normája a jelenlegi árak­nak kevéssé felel meg. A felsorolt példák többsége az átlagnál jobb szolgáltatást nyújtó éttermeket mutatta be. Van ahol nem ilyen jó a he’vzat, nem is beszélve azok­nak az üzemeknek, intézmé­nyeknek dolgozóiról, akik nem helyben ebédelnek. A nem kielégítő körülmények miatt : "•kan lemondanak az üzemi étkezés lehetőségéről. Mások jelentkeznének, de a legtöbb helyen — a fent említetteken is — teljes kapacitással mű­ködnek a konyhák, így az újonnan jelentkezők nem min­dig részesülhetnek a szolgál­tatásban. Fő köveíe'mény te­hát a minőség javítása mel­lett az üzemi étkezdék kapa­citásának lényeges növelése­— g — ŐSZINTÉN meglepte a Rét­sági közős községi Tanacs ve­zetőit, apiiko- eljutott hoz­zájuk a hír, hogy a 42-es szá­mú választókörzetben Tolmá­cson, 10 éves folyamatos ta­nácstagság után lemondott Loksa András. Egymásnak tet­ték fel a kérdést. Vajon meg­sértődött? És ki sértette meg? Amikor az erdőben, faki­termelés közben rátaláltunk, készséges volt. Először kur­tán, de azért megfontoltan válaszolt. — Belefáradtam! — hang­súlyozta. — Az az igazság, hogy tíz év alatt nem kap­tam semmi segítséget. A vá­lasztókörzetemben, a Béke ut­cában negyven család él. Meg­építettük ugyan a járdát, de az utca építésében nem se­gít a tanács. Még csak nem is ígérgetnek. A járdaépítés­nél pedig bizonyítottuk, hogy ha összefogunk, akkor sok­mindenre képesek vagyunk. Hordtuk a vizet, kevertük a betont. Egy vezető volt csak a többi munkát mi végeztük el. Príma járda lett. Ilyen nincs is több a községben. Amikor pedig a beszámolóban az hangzott el, hogy nem csi­náltunk semmit, akkor dühös lettem. .. — Tolmács nem „mostoha gyereke” Rétságnak — sum­mázza a véleményét dr. Zom- bori Erzsébet, a közös tanács vb-titkára. Aztán sorolja a tényeket. A negyedik ötéves tervben Tolmács fejlesztésére 4,3 mil­lió forintot költöttek! Soha eddig ilyen nagy összeget! Az Arany János és a Szabadság utca korszerűsítésére 1,4, a Ságvári, a Béke, a Csokonai, Széchenyi és a Kossuth ut­cára 227 000 forintot költött a tanács. Tűzöl tószertár épí­tésére 250 000, a művelődési ház felújítására 70 000, a pe­dagóguslakás felújítására 242 000, az óvoda átalakításá­ra, az iskolai tornaszoba ki­alakítására 350 000 forintot használtak fel. A község, Tol­mács lakóinak régi kívánsá­ga volt a vízrendezési felada­ilomkutatás Rossen dóri hun Az NDK Központi Atomku­tató Intézete 1956- óta műkö­dik a Drezda melletti Rossen- dorfban. Az intézet tevékenysége je­lentősen hozzájárul ahhoz, hogy a következő évtizedben a nemzetközi fejlődésnek megfelelően — az NDK-ban is atomerőművekből nyerjék az elektromos energia jelen­tős részét. A rossendorfi intézet kuta­tásai a KGST-országok atom­energia-program iának meg­felelően, a tagországok atom­kutatóival szoros együttmű­ködésben folynak- A lengyel- országi Swierk, a csehszlo­vákiai Réz. a budapesti Köz­ponti Fizikai Kutató és a moszkvai Kurcsatov Intézet a partnerek- Velük együtt dol­goznak például a gyors te- nyészreaktor kialakításán. Ro6sendorfban ezenkívül módszereket dolgoznak ki a reaktorok ellenőrzésére, ve­zérlésére. a keletkező káro­sodások korai felismerésére. Galgagután ebéd után.- kj tok megoldása. Erre a célra 1,2 millió forintot biztosítot­tak. Az intézményhálózat fej­lesztésére. fenntartására, a köz- világításra felhasznált összeg kereken 11 millió forintot tett ki! Mostoha gyermek-e ezek után Tolmács? Ha csak eze­ket a lényeges munkákat vesz- szük igazolásul, a válasz egy­értelmű és határozott, még­pedig az, hogy nem! DE MIT TETTEK saját községük fejlesztése érdeké­ben a tolmácsiak, s mit a töb­bi társközségek? A közös ta­nácshoz tartozó községek dol­gozói a IV. ötéves tervben ösz- szesen hárommillió forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek. Csupán az elmúlt év­ben a közös tanács területén elvégzett munka értéke 711 900 forint volt. Ebből a rétságiak 425 841, a bánkiak 354 199, a tolmácsiak pedig csupán 8740 forinttal vették ki részüket! Pedig Tolmácson 1200 ember él. — Ez igaz. Mégis az a vé­leményem, hogy a tíz év alatt az én körzetem nem kapott semmit — folytatja a beszélgetést Loksa András. — De van itt más is. A fiam már három éve szabadult fod­rászsegéd. Vácott dolgozik. Azt kértem a tanácstól, hogy biz­tosítson a községben egy he­lyiséget, ahol a fiam másod­állásban nyírhatná, borotvál­hatná a tolmácsi embereket. Ezt a kérésem sem teljesítet­ték. Ennyit sem érdemiek meg? Ültünk a farönkökön, s gon­dolkodóba estem. Loksa And­rás sértődött ember lett. Ezért mondott le a tízéves tanács­tagságról, ezért fordított hátat választói bizalmának. Annak a 130 embernek, akik a Béke utcában laknak. Eszre veszi ezt iioksa András is. — Nem mondom, a terme­lőszövetkezetből mindig el­engedtek, ha a közösségért kellett tanácstagi munkát vé­gezni. Ebben nem is volt baj. Csak tudja, most nehéz a munka. Hol uszályt, hol va­gont kell kirakni, vagy a ve­tésnél kell ott lenni. Látja, most fát termelünk... Szóval, belefáradtam. No, meg hát. . ha ennyit sem érdemiek meg. Vannak jogaim is. azt szeret­tem volna érvényesíteni. Tanulságos eset a Loksa Andrásé. Semmiképpen sem az a járható út. hogy akár a közösséget ért csorbáért, akár az egyéni sérelméért há­tat fordít a közéletiségnek, cserben hagyja azokat a vá­lasztópolgárokat, akik 1967- től folyamatosan Loksa And­rásra adták a voksukat. Egy tanácstagnak, közéleti ember­nek meg kell birkózni a na­gyobb feladatokkal, de türe­lemre is szüksége van. Ha nem most, de később bizo­nyán korszerűsítik a Béke ut­cát, amit a közös tanács is indokoltnak tart. De most nincs erre pénz! A türelem sokkal jobb tanácsadó, mint az indulat, a sértődöttség. S még valamit. A tavaly végzett társadalmi munka értékesem arról tanúskodik, hogy Tolmá­cson szaggatták a hámot. Bi­zonyára, ha a tanácstag irá­nyításával az utca lakói több társadalmi munkát ajánlotta« volna fel, a Béke utca korsze­rűsítése is előbb megvalósul. Már lezajlott a körzetben aa új tanácstag jelölő gyűlése. A Béke utca lakói egyönte­tűen az Erdőkémia fiatal kar­bantartó lakatosát. Balogh Im­rét jelölték tanácstagnak. Az időszakos tanácstagi válasz­táson várhatólag reá adják voksukat. — Szóval belefáradtam. En is ott voltam a jelölő gyűlé­sen. Arról biztosítottam Ba­logh Imrét, hogy támoga­tom, átadom a tízéves ta­pasztalatom. Járjon ő siker­rel — így Loksa András. SÉRTŐDÖTT EMBER lett az alig 45 éves Loksa And­rás. Ebben csak az baj, hogy az egyéni sérelmén nem tud­ta túltenni magát. De téve­dését még jóvá lehet tenni! Somogyvári László Hz őszinteségre neveles Az ősz nt es égre nevelésnek leghatásosabb eszköze a jó példa- Olyan légkörben kell élnie a gyermeknek, ahol a csaiad tagjai őszinték egy­máshoz- Hallania kell a gyer­meknek, hagy a szülei beszá­molnak egymásnak munkahe­lyi élményeikről, jó és rossz eseményekről egyaránt, nem hallgatnak el semmit, nem csapják be egymást. Sajnos, sok szülő „bekap­ja” a gyermekét.. anr>or or­voshoz viszi. Tudja, hogy ol­tásra, vagy injekció példásá­ra kerül a sor, de előre ígéri, esküdözik a gyermeknek, hogy semmit sem fog csinál­ni ,a doktor bácsi, csak meg­hallgatja. A gyanútlan kis­gyermek, aki bízik példaképé­ben. a szülőben, nyugodtan viselkedik, s egyszercsak ott éri a szúrás váratlaiiui, ami nem is lenne olyan fájdalmas, ha előkészítették volna rá- S nem fájna még az is neki, hogy becsapták. Így csak egy­szer szedjük rá a gyermeket! Másodszor és a továbbiakban sokkal nehezebb dolgunk lesz- Akkor sem bízik majd ben­nünk, ha valóban csak vizs­gálatra visszük. Az ilyen szü­lő többszörös hibát követ el: gyermeke gyűlölni fogia az orvost, akit szeretnie kellene, mert meggyógyítja, ha beteg, csalódik a - szülőjében. mert n?m mondott igazat neki. Vé­gül, de nem utolsósorban, oéldát kap arra. hogyan kell hazudnia, mást becsapnia. A jó példa mellett vannak az őszinteségre nevelésnek ap­róbb „fogásai”- Nem büntet­jük, vagy legalábbis eny­hébben büntethetjük a gyer­meket. ha őszintén elmondja, hogy elkövetett valami csínyt, NÓGRAD - 1976. vagy hibát- Ilyen esetben fel­tétlenül mutassunk rá, hogy azért nem kap büntetést, vágj' azért kao enyhébbet, mert őszinte volt. A hazugságon, elhallgató- "on tét en, ért gyermeket bün­tessük meg- A büntetés kisza­básakor mondjuk meg. hogy ha őszinte lett volna, akkor egészen kicsi büntetést ka­pott volna. Soha ne büntes­sünk veréssel! Annyi más. fi­nom. de a gyermeknek még­is fájó büntetés létezik, hoav kár lenne a testi fenvjtéssel durvává tenni gyermekünkéi- Elhallgatta azt, hogy egvest kapott az iskolában? Legyen az a büntetése, 'hogy nem nézheti meghatározott ide'g a kedvenc tv-műsorát. nem masrtózhat n mm'-3""'’' °-- ti mesét neki, elzárjuk egy időié a legkedvesebb iáti at stb- Ezek és hasonló bünte­tések fájóbbak, a vcésné' és nevelési szempontból sokkal hatásosabbak. Hiba lenne, ha őszinteség esetén. soha nem kapna büntetést a gyermek. Az ér­telmesebbre hamar megta­nulná, hogy nem is olyan nagy baj hibát elkövetni, ha annak ára az őszinteség. Az ilyen őszinteségnek az erköl­csi értéke hasonló lenne a ha­zugsághoz. hiszen mindkettő­nek az a forrása, hogy a gyer­mek szabadu'ni akar a bünte­téstől. Kisebb hibák őszinte bevallásáért ne büntessük, első esetekben a súlyos hiba bevallása után sem. De jár­jon büntetés a kisebb hibá­kért is. ha azok sorozatosan ismétlődnek­Dr. Gergely Károlyné május 18., kedd __ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom