Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

A Salgótarjáni Kohászati Üzemek kisterenyei gyáregységének Osztyapenko aranykoszo- mís szocialista brigádja minden negyedévben felülvizsgálja a normaidőket, és ha lehet, csökkenti azokat. így például az első negyedév végén öt norma módosítását javasolták. A tizennégy brigádtag többek között ezzel a felajánlással szeretné elérni a tervezett 112 ezer forintos megtakarítást. Képünkön: a brigád két tagja — Pierog Ferenc és Nagy Gábor — új szerszámot szerel az esztergagépen. Munkahelyi légkör—demokrácia Bányagépgyári tapasztalatok AZ ÜZEMI DEMOKRÁ­CIA. a munkások hangulata, a munkahelyi légkör egymás­tól elválaszthatatlan fogal­mak. Nem lehet az egyikre azt mondani, hogy jó, ha a másikkal baj van. Erről még inkább meggyőzött egy leg­utóbbi bányagépgyári beszél­getés két szakszervezeti bi­zalmival. Sándor Zoltán, az acélsüveggyártók bizalmija már tizenöt éve tölti be ezt a tisztséget, Mezőli Elemér is több mint tíz éve bizalmi a lakatosoknál. — A dolog lényege, vélemé­nyem szerint, ma már nem ott kezdődik, hogy a munká­sok véleményét kikérik, ja­vaslatait hasznosítják. Ez ná­lunk természetes dolog. A lé­nyeg inkább az, hogy milye­nek a munkafeltételek, bizto- sított-e minden a termelés­hez, amiből végső soron a kereset, a jövedelem szárma­zik — mondja Sándor Zoltán. — Az utóbbi években a munkafeltételek lényegesen megváltoztak — kapcsolódik a beszélgetésbe a lakatosok bizalmija. — A darabolás, előkészítés nagyon sokat javult. Az anyagmozgatás is sokkal könnyebb lett a szállítóútvo­nalak kialakításával, targon- cásítással. Most, hogy az új csarnok elkészült, a lakato­sok munkakörülményei to­vább javultak. Azelőtt a sza­badban kellett sok munkát elvégezni. Most van korszerű, tágas darusított műhely. Bizonyára a követelmények is nagyobbak ma; a megvál­tozott körülmények miatt. — Igen, de mégis könnyebb megfelelni a nagyobb köve­telményeknek. Korábban ezekkel a gondokkal nagyon sokat foglalkoztunk. Ma már erre nincs szükség, mert meg­oldódtak, — kapom a választ. Munka és a kereset össze­hasonlítása általában minde­nütt gyakori beszédtéma. Itt a gépgyárban is? — Kétségtelen, itt is sok­szor szóba kerül a bér. Azt is elmondhatom, hogy az Utóbbi években jelentős a változás Nem volt mindig ilyen egyértelmű a bérpoliti­ka nálunk — mondja Sándor Zoltán. Azután meg is ma­gyarázza, mit ért ez alatt. — Egyes munkahelyeken, például a betanított munká­val könnyebb volt , nagyobb keresetet elérni, mint ott, ahol kvalifikált szakemberek dol­goztak. Olyanok, akiknek rajzról kellett dolgozniuk. Ez a feszültség természetesen nemcsak beszéd tárgya volt, hanem az emberek közérze­tére is kihatott. Néhány év alatt, ezen is lényegesen si­került változtatni. Nem azt mondom, hogy nem lehetne még több a bér, de azért szépen alakult az utóbbi idő­ben. — Van olyan hely, ahol korábban szakmunkások dol­goztak és ma betanított mun­kásokat foglalkoztatnak. Per­sze van még olyan is, ahol a munka jellege nem kívánna feltétlenül szakmunkást, de azok dolgoznak. — AKKOR EBBEN a gyár­ban mindenki elégedett a bérével ? — Ezt nem mondanám. Ki az, aki nem szeretne többet kapni. Van olyan is, aki rek­lamál. és bizony el kell be­szélgetni vele, meggyőzni, amikor nincs igaza. A bérfej­lesztésben, jutalmazásban itt, a műhelyben döntünk. A ke­retet megkapjuk. A műveze­tő nemcsak a mi vélemé­nyünket veszi figyelembe, ha­nem a brigádvezetőét is — mondja Mezőfi. — Amiben ott döntünk, azt meg is tud­juk magyarázni, hogy ki, mi­ért kapott esetleg többet vagy kevesebbet. Az emberek egy­más munkáját ismerik, tud­ják értékelni brigádon belül is. — A szocialista brigádmoz­galomnak jelentős szerepe van az üzemi demokrácia fej­lődésében — veszi át a szót ismét Sándor Zoltán. — Ott a brigádnál jobban felszínre kerülnek a problémás dolgok is. Jobban elmondják egymás között az emberek a vélemé­nyüket, mint a termelési ta­nácskozáson. Egységesen is fellepnek ezek a brigádok, ha valamiről szó van. Saját ma­guk intéznek el olyan dolgo­kat. amivel korábban esetleg a felsőbb vezetőknek kellett foglalkozni. Például a fegye­lemmel kapcsolatos kérdések­ben is határozottan fellépnek, ha éppen szükséges. Szerin­tem ez is jó dolog és a fejlő­dést tükrözi A munkahelyi demokrácia, művezető és bizalmi kapcso­lata, a közvetlen irányítás, a mindennapos dolgok megbe­szélése egy kisebb kollektí­ván belül hogyan történik? Erről mit tudnának monda­ni? — Nem állítom; hogy nem lehetne még jobb, szervezet­tebb ez a kapcsolat, de sokat változott az utóbbi időben — mondja Sándor. — Nálunk a művezető egy- egy nagyobb munka előtt összehívja a brigádvezetőket, lakatosokat. Ilyenkor, nem­csak arról van szó, hogy mit kell csinálni, hanem véle­ményt, tanácsot kér a műve­zető, hogyan lehetne még job­ban, gyorsabban elvégezni a munkát. Van véleményük a munkásoknak, mert az irá­nyítás is közvetlenebbé vált — közli Mezőfi. Ki, hogyan érzi magát a munkahelyén? Fontos kérdés ez, mert meghatározója is annak, hogy végzi a munká­ját; jókedvvél, vagy esetleg csak kényszerérzetbőL — ÉRTEM, MIRE GON­DOL — vág a szavamba Sándor Zoltán és így folytat­ja: — A szocialista brigádok­kal is kapcsolatos ez. A leg­több brigádunknál van közös kassza. Havonta tíz—húsz forintot összeadnak, amiből közös kiadásokat fedeznek. Beteglátogatásra is kerül eb­ből. Én is több betegnél vol­tam az utóbbi időben. Már várták a gyárból a látogatót. Olyenkor nem győz az ember válaszolni a kérdésekre; mi, hogy van bent. Mi újság? Többen panaszkodtak, hogy az orvos nem írja ki őket, pedig már jönnének, de még nem jöhetnek. Kérdezem én, — siet-e oda vissza valaki, ahol nem érzi jól magát a kollektívában? Ugye, hogy nem! Ehhez megjelelő mun­kahelyi légkör szükséges, aminek az elmondottak mel­lett még nagyon sok összete­vője van — állapi tóttá meg Sándor Zoltán. B. J, Felnőttként dolgoznak A megnövekedett önállóság jegyében Kritikus önvizsgálattal Tavaly, a pásztói járási pártbizottság testületi ülésén foglalkozott a Váci Kötöttáru- gyár pásztói gyárának jövő­jével. önállóságának Hovábbi bővítésével, a termelési fel­tételek megteremtésével, a meglévő lehetőségek okos kihasználásával, a bérek nö­velésével. Ügy fogalmazha­tunk, a felnőtté válás felté­teleivel­Ebben a nagyszerű elkép­zelésben jó szövetségesre ta­lált az új vállalati igazgató. Bárány Istvánban, aki egy­úttal a Budapesti Finomkö­töttárugyár vezérigazgatója is­Mi változott a pártbizottsá­gi ülés óta, mit hajtottak végre a határozatokból, mi­lyen gondokkal birkózik az alig néhány éves múltra visszatekintő kollektíva­ALAPVETŐ VÁLTOZÁSOK Míg korábban a normaóra és darabszám alapján ítélték meg a pásztóiak tevékenysé­gét. addig ma már az önálló elszámolás jegyében az aláb­bi feltételeknek kell megfe­lelniük: a normaóra és a da­rabszám mellett új előírás az árbevétel, a bérszínvonal­gazdálkodás, a programszerű termelés. Ezenkívül az igaz­gatót és vezető munkatársait a központ meghívja a gyárt- mányzsürikre. ahol vélemé­nyüket kérik egy-egy termék előállításával kapcsolatban­A vállalat igazgatója a program időbeni kialakítása érdekében csak határidőig fogad el megrendelést- Ily módon elég idő jut az előké­születekre. a munka jó meg­szervezésére, a program ala­pos áttekintésére. Kedvező hatása mindenekelőtt a ko­rábban sokat kifogásolt anyagellátás ugrásszerű ja­vulásában jelentkezik­— Nem túlzók, ha azt ál­lítom. hogy minden anyag­igényünket időben kielégíti a központ. Jó kapcsolatunk van a vállalati termelést irá­nyító vezetőkkel. Velük rész­leteiben is megbeszéljük a tennivalókat, minden segítsé­get megkapunk tőlük — ál­lítja Széplaki László. gyár­igazgató. Ebből is látszik,- hogy 380 fokos fordulat következett be a gyár életében- A fejlődés to­vábbi gyorsítását szolgálják azok az intézkedések, ame­lyeket eddig tettek, illetve a jövőben tesznek. Kölcsönös intézkedések alapján megszüntették a kö­tődét- A szabászok közül je­lenleg már csak harmincán dolgoznak, de csak az első fél év végéig- Az előbb emli- tett átszervezés eredménye­ként Pásztón csak konfek­ciót állítanak elő- Ennek megfelelően kapták meg az idei tervet. Ez ötven száza­lékkal nagyobb, mint az el­múlt évi, eléri a 150 millió forintot­Miként birkóztak meg az első két hónapban az új, na­gyobb követelményekkel ? MOST MÁR RAJTUNK MÜLIK —- Február végéig az első negyedévi terv időarányos részét 98 százalékra teljesí­tettük- A lemaradást március végéig pótoljuk. Ehhez min­den adottságunk megvan- Nem magyarázatként, mert nekünk most minden tekin­tetben bizonyítani kell, de szükséges megemlíteni, hogy a kétszázalékos lemaradás­ban része van annak, hogy új • termékre tértünk át. Egyes dolgozóknak szokatlan a mostani feszítettebb tempó, azaz még nem tudtak felzár­kózni az új előírásokhoz. Már ismerjük a második negyedév programját, termékfajtán­ként. Az előgyártmányok is készülnek. Anyagellátásunk továbbra is jó lesz- Előre­láthatólag a második negyed­évben 44—45 milliós terme­lési értéket kell teljesítenünk. Most már rajtunk múlik minden — állítja a gyár igaz­gatója­A cél érdekében több olyan intézkedés született és születik. amelyek főleg a jövőben éreztetik kedvező hatásukat­— Nem vagyunk elégedet­tek a munkánkkal. Sok még a tennivaló — folytatja az igazgató­— Mely területeken? — A vezetői, irányítói munkában- A színvonal nö­velése érdekében már eddig is történt személycsere, egé­szen a felső vezetőkig. Ügy néz ki, hqgy ilyen intézkedés­re a jövőben is szükség lesz- De nem ez az elsődleges! A nagyobb önállóság máris megmutatta gyengeségeinket. Ezek a munka hiányos meg­szervezésében. a folyamatok helyes, ésszerű és gyors ki­alakításának gyengeségei­ben, az önállósággal járó döntések elhúzódásában, az előrelátás vontatottságában, a kombi natív készség rész­beni hiányában adódnak. Mindezeket a nagyobb fela­datok elvégzése közben kell elsajátítani a jelenlegi veze­tőgárdának. Ugyanakkor eh­hez kell igazodni a dolgozók­nak is- Jóleső érzéssel mond­hatom, tenniakarásban nincs hiány! Nem lesz könnyű megbir­kózni a feladatokkal, mert az idesereglett 440 dolgozónak csupán öt százaléka szak­munkás. Vezető beosztásban is vannak olyanok, akik ez­után végzik el a szakközéo- iskolát, a kiegészítő ■ és át­képzés tanfolyamott, a vezető­képző tanfolyamot­A LEHETŐSÉGEK Nemcsak az idő. a feladat nagysága sürget, hanem a jövő biztonságos előkészíté­se is- Ugyanis az átszerve­zés következtében az üzem termelő alapterületét jelen­leg csak harminc százalékban tudják kihasználni- Két mű­szakban 2000—2500 dolgozót tudnának folyamatosan fog­lalkoztatni, nagyszerű mun­kakörülmények mellett, ki­tűnő saociális és egészség- ügyi feltételekkel. S ami még fontos: ahogy nő a ter­melés üteme, úgy emelkedik a dolgozók bére is- 1975- első fél évéhez viszonyítva. a bérszínvonal 1976. első fél - évében eléri az 1900 forintot- De már vannak olyan asszo­nyok, akik megkeresik a havi 2800—3000 forintot. A pásztói gyár vezetői kri­tikus önvizsgálattal végzik irányító-vezető tevékenysé­güket. Szembenéznek gya­korlatlanságukkal, tapaszta­latlanságukkal, hibájukkal, mert csak így tudnak előrelép­ni így képesek eleget tenni az önálló elszámolási rendszer követelményeinek. V. K. ÚJRA A HATARBAIV El ne kiabáljuk, de úgy tű­nik, hogy itt van már az iga­zi tavasz, amikor „bimbóz­nak a fák”. Ebben az idő­szakban a főszerepet ismét átveszik az agronómusok, a traktorosok, a kertészet gond­jait vállaló asszonyok. Jó dolog ez. A mezőgazdaságban a hely­zet egyetlen sommás mondat­tal soha nem jellemezhető. Az összkép mindig előnyök és hátrányok egybevetéséből alakulhat ki csupán. Hogyan állunk most? Előny, hogy végre kitava­szodott, de hátrány, hogy csak ily’ későn. Jó dolog, hogy a mélyszántásokat ősszel-télen el tudták végezni, jó ágyba kerülhet a mag. Ám rossz do­log, hogy a visszacsapkodó hideg, a hótakaró hiánya miatt fagykárokkal kell szá­molnunk a szőlőkben, a gyü­mölcsösökben és az őszi ga­bonákban is. Megnyugtató, hogy most van elegendő mű­trágya; aggasztó, hogy leg­alábbis az első fél évben még továbbra is „szoros” lesz a géphelyzet, nagyon be kell osztani a lóerőket. Biztató, hogy nincs belvíz, nem is fe­nyeget, tehát gyakorlatilag minden földön dolgozni le­het. Nem megnyugtató, hogy alaposan összetorlódtak a munkák. Örülünk, hogy a mezőgazdasági üzemek min­den jel szerint alaposan fel­készültek az idei tavaszra, de nem örülhetünk annak, hogy az idén is nehezen halad a dohány- és a különböző zöld­ségfélék termelési szerződé­seinek megkötése. összképet alkotva: a hely­zet nem rossz, de arra sincs lehetőség, hogy kényelme­sen, lazán induljunk neki a tavasznak.. Legfontosabb az agronómusok és traktorosok szerepe: a kicsit összetorló­dott munkát úgy kell elvé­gezni, hogy a minőségéből egy jottányit se engedjenek, viszont mire a legnagyobb ta­vaszi munka, a kukoricave- tés elérkezik, addigra a töb­bi — az ezt megelőző — rendben legyen. Jó munka- szervezés szükséges ehhez. Jó munkaszervezés és jó emlékezet, Sajnos, nem isme­retlen az a gyakorlat, hogy „télén fogadkozunk, tavasz- szal pedig kapkodunk”. Ezen a télen sok jó elhatározás született a takarékosságra, a hatékonyság növelésére, a ho­zamok fokozására. Nem sza­bad most egyetlen ilyen ha­tározatot sem félretolni azzal az indoklással, hogy „sürget a munka”. A kapkodás nem­csak a takarékossági elképze­léseket hiúsíthatja meg, de az ésszerű gépkihasználást is, és nem csupán a jövő évi mérleg egyensúlyát veszé- Jyeztetheti, hanem a hoza­mok fokozását, azaz a leg­szorosabban vett népgazda­sági érdeket is. Ez a népgazdasági érdek más tekintetben is jelén van télben és tavaszban egyaránt. A nagyüzemek soha nem en­gedhették meg maguknak, hogy tavasszal csak a határ­ral törődjenek, most pedig különösen nem. Inkább csak emlékeztetőül két különös­képpen jelentős feladatról tavasszal is, külön is meg kell emlékezni. Az egyik a hústermelés. A tél később ért véget, a friss zöldtakarmány még várat ma­gára. Akkor már könnyebb lesz, de addig is mindenna­pos feladat a hús- és a tej­termelés fokozása. Sertéshiz­lalásban sajnos, alaposan visszaestünk, de a tejterme­lés is csak alig-alig fedezi a mindennapi szükségletet. A fellendülést elsősorban a nagyüzemektől várjuk. A másik nagy jelentőségű tényező: a nagyüzem ma már nem maradhat meg a száz-, vagy több száz hektáros táb­lák mezsgyéin belül, hanem egyre inkább magára kell vennie az egész falu minden agrárproblémáját. A terme­lés fokozásában, a nehéz gondok enyhítésében a párt-, az állam, a terv, az ösztön­zőrendszer fokozódó mérték­ben számít a kistermelők közreműködésére. A traktorosoké, az agronó- musoké, a kertészetben dol­gozó asszonyoké most a fő szerep. Ezt az állítást nem vonjuk vissza. De feltétlenül hozzátesszük, hogy ezzel nem csökken a vezetők, a közgaz­dák, a szervezők felelőssé­ge, és nem lett mellékes kér­dés az állattenyésztők mun­kája. Ebben a tudatban in­duljunk a megjött tavasz­nak! Földeáki Béla Természeti értekeink védelmére Üjabb tájakat vontak oltalom alá Űjabb tájakat nyilvánított védetté az Országos Termé­szetvédelmi Hivatal, azoknak az országos és nemzetközi je­lentőségű természeti értékek­nek a megóvására, amelyeket a technika fejlődése követ­keztében a pusztulás veszélye fenyeget. Pusztaszer környé­két, a sümegi mogyorósdombot és a Szelidi-tavat jelölték most ki védett területnek, a Péteri-tavon pedig madár­rezervátumot alakítottak ki, a természetvédelmi hivatal el­nökének határozata nyomán. Az újonnan oltalom alá vett területekkel százezerről több mint 140 ezer hektárra növekedett a természetvédel­mi területek nagysága, s a hivatal terve szerint a kö­vetkező 10—15 évben továb­bi tájakat vonnak védelem alá — összes területük eléri a 400 ezer hektárt. Más álla­mok gyakorlatát is figyelem­be véve ugyanis, az ország területéhez viszonyítva ekko­ra védett terület elegendő a civilizáció terjedésével a kör­nyezetünkre nehezedő megter­helés ellensúlyozására. Ezek az „oázisok” menedéket nyúj­tanak a kipusztulásra ítélt nö­vény- és állatvilágnak, s élő múzeumként őrzik természeti értékeinket. NŰGRAD — 1976. április 1., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom