Nógrád. 1976. április (32. évfolyam. 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

Értelmiségiek, vezetői« felelőssége A VEGVÉSZMERNÖKNÖT megállítja a hivó szó. Az ál­lásról, a kőművesek munka­helyéről kiáltanak utána: — Lenne egy kérdésünk: nem értjük a kémiaanyag­ban azt, hogy... A mérnöknő tehát megáll. (Hiszen miért ne állna meg?) A problémát közösen, köny- nyen megoldiák. A segítség­nyújtás és "kérés mindössze egymás, az alaposabb tudás, tájékozottság becsületén mú­lik És a munkahelyi légkö­rön — amit az előbbiek is formálnak, tehát az, hogy ér­demesnek tartják-e az önkép­zést, a szakmai tudás gyara­pítását, kapnak-e biztató sza­vakat hozzá, vagy a tekin­télyféltés falat emel a mun­kahelyi vezetők, értelmiségi­ek és a dolgozók között. Azt mondják, hogy a spon­tán, pár perces „korrepetá­lás”, a reggeliidőben zajló is­kolai táméjú beszélgetés nem „fehér holló” a ZIM-ben. Kü­lönösen azóta, hogy beindult a szakmunkások kihelyezett szakközépiskolája és nőtt az egyéb állami oktatási formá­ban résztvevők száma. A leg­több tanuló a tmk-sok közül kerül ki. Négyen beszélgetünk a gyárrészleg egyik kis irodájá­ban: Borszukovszky Gyula gyárrészlegvezető, Turiczki János párttitkár, Rohács J5- zsefné, a megbízott verseny­felelős, kulturális mindenes, aki az egyik tmk-s brigád se­gítését vállalta a kísérleti formában — ők beszélgető- partnereim. — A huszonhárom műszaki értelmiségi közül bárkit meg lehet kérni, hogy segítsen a tanulási gondokban. És ez szerintem természetes: a ter­melés magasabb színvonalá­nak elérése munkaköri köte­lességük — ehhez pedig szo­rosan hozzátartozik az, hogy biztosítani kell a továbbkép­zést. — Másrészt: törvények van­nak arra, milyen jogok, ked­Mai tévéajánlatunk 21,30: Pór Bertalan. Portréfilm. A csaknem egyórás színes film emléket állít Pór Ber­talannak, a több mint tíz éve elhunyt Kossuth-díjas kiváló művésznek. Aki alapí­tó tagja és egyik legjelentő­sebb képviselője volt a Nyol­cak nevű képzőművészeti csoportnak. Az I. világháború •aa*R«aaaaBapaaaaaai«aaaaaa«aaBBBaaaRRaaRaRaMaaaaaaRaaaBaRBaaRaaaRaa«a*aBapaaR*aRaaa«aRaaaRBiRRRaRa*RRi Gerencsér Miklós: EMLÉKE TISZTA FOR ■ ■ ' ; 300 éve született II. Rákóczi Ferenc ■ ■ •aaaaaaa«aa*i*ieeMee*etaaa«iiaaR«a«eaaaaaaaaaaaaiaeaaa«aaaaaaaaa«aaaaaaaaiaaaaaaaaaBaaaaaBaaaaaaaaiaBaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaajaa»aaaBa 16. A Kartográfiai Vállalat műhelyében évente 8400 darab földgömb készül. A glóbuszok nélkülözhetetlenek az oktatásban. Képünkön: a kész földgömböket a szárítóba helye­zik Úttörők emlékesnek a vezérlő fejedelemre Sokat betegeskedett a fe­jedelem gyermeket váró fe­lesége. ezért biztosabbnak látta Rákóczi, ha a szülésre Bécsben kerül sor. Felesége és második fia József láto­gatására indult- Bercsényi­nek is dolga volt a birodalom fővárosában. Hosszas fontol­gatások után Bécsben fogal­mazták meg azokat a levele­ket- amelyek XIV- Lajos, francia királynak és hadügy­miniszterének, Barbessieux- nek szóltak. Kifogástalan po­litikai tájékozottságra valló, és áz ügy komolyságához mél­tó érveléssel indokolták meg, miért érdeke a francia nagy­hatalomnak. hogy támogassa Magyarország régi függet­lenségének feltámasztását. A levelek átadásakor alapos, minden részletre kiterjedő szóbeli utasításokkal látta el bizalmasát Rákóczi- 1700- november elsején történt vezmények illetik meg a ta­nuló dolgozókat. Persze, ke­veset teszünií, ha csak ezeket adjuk meg. Mert a tanulás kemény munka, különösen annak, aki már régebben fe­jezte be a szakmunkásképzőt. Gyakori a megtorpanás, könnyen lemorzsolódhat az egyébként jó képességű em­ber is, ha nem törődnek ve­le. Az emberek igénylik, hogy figyelemmel kísérjék a kultu­rális vállalásukat, hogy meg­kérdezzék, miben tudnak se­gíteni. Ez teljesen jogos igény... ELMONDJÁK, hogy a mos­tani vezetők, értelmiségiek között igen sokan „kinevelt” káderek — a gyár szakmun­kásai voltak, különböző ta­nulási formák elvégzése után töltik be jelenlegi állásukat. A tanulásnak persze, nem egyetlen értelme: sőt igen so­kan nem is akarják a szak­munkát otthagyni érettségi után sem. — Fölvetődhet azért a kér­dés, nem lehet presztízsféltés­sel találkozni? — Mindenhol, azonos kép­zettséggel több ember is szá­mításba jöhet. A presztízsfél­tés helyett produkálni kell. Folyamatosan bizonyítani a rátermettséget. — Nem csak a tanulás le­het kulturális vállalás. A mű­velődés egyéb területein mi­ben tudnak segíteni a veze­tők? Rohácsné több minőségben is érdekelt ebben a kérdés­ben. Sokáig volt brigádveze­tő. Akadtak jó kezdeménye­zéseik. Örömmel kapcsolódott be az egyéni vállalást előtér­be helyező kísérleti formába, patronálást vállalt a villanv- szerelő-brigádnál. Ez a kísér" let „lefutott”, a támogatás hivatalosan megszűnt, de az érdeklődése a brigádok mos­tani elképzelései, kulturális megmozdulásai iránt nem. — A szakszervezet és a vál­lalat gazdasági vezetése meg­egyezett, hogy a tartalmas, alatt frontrajzoló volt, s a fel­dúlt és elhagyott földekről készült szép rajzaiból később Brüsszelben litográfiaalbu­mot adtak ki. 1918-ban a for­radalom mellé állt és 1919- ben, mint direktóriumi tag, sőt, egy ideig a festődirektó­rium titkára segítette a Ta­nácsköztársaságot és készítet­te remek toborzóplakátjait. A fehérterror elől Szlová­míndez. Véletlenül épp azon a napon, amikor meghalt az örökös nélküli spanyol ki­rály, s elszabadulhattak a birtoklási vágy szenvedélyei a hatalmas jelentőségű spa­nyol trón megszerzésére- A két legnagyobb kontinentális uralkodóház, a Habsburgok és a Bourbonok egyaránt igényt tartottak Hispánia legendás koronájára. Longueval* látszat szerint tökéletesen megfelelt felada­tának- Míg kettős játékéval foglalkozott, aközben Rákó­czi dajkákra hagyva kisfiát, feleségével hazautazott. 1701. januárjában toppant be Sá­rospatakra a francia szár­mazású osztrák kapitány- írásban csupán a francia hadügyminiszter válaszolt- ő is mindössze udvariassági frázisokkal fizette ki önkén­tes szövetségesüket. Longue- val azonban olyan ékesszó­lással adta elő XIV. Lajos állítólagos üzenetét, hogy Rá­élménytadó kulturális válla­lások támogatása érdekében segít pár színvonalas rendez­vényt. Keres Emil | műsora volt ilyen, nemsokára Psota Irén jön a művelődési há­zunkba. Ebben az évben in­dult. kéthetente van a ZTM- eseknek a megyei művelődési központban brigádvezetők klubja, Plichta Anikó vezeté­sével. Itt mindig értesülnek a legújabb műsorokról is — én meg lelkes közönségszervező­höz illően igyekszem jegyeket szerezni. A vezetők segíthetik vagy gátolhatják a propagan­dát. Vannak még vitadélutá­nok: ebben nem mellékes ,a munkahelyi vezetők hozzáál­lása. Mert egészen más az üzemi demokráciáról, jogok­ról, kötelességekről velük együtt vitázni, beszélgetni. — Nálunk a komolyabb brigádértekezletekre a gyár­részleg vezetőit is rendszere­sen meghívják. A brigádve­zetői értekezleteken, a párt­vezetőségi ülésen gyakran té­ma a közművelődés. Mit tet­tünk, mit kellene tennünk, hogyan lehetne a sablonoktól még jobban megtisztítani a vállalásokot — sokszor beszé­lünk erről — mondja a párt­titkár. Borszukovszky Gyula hozzáfűzi: — A KÍSÉRLET elindította a folyamatot, vagy mondhat­juk azt is, megerősítette azo­kat a törekvéseket, hogy min­denki egyénileg vállaljon. A brigádok tudják: a kulturális vállalás éppoly’ fontos, minta gazdasági. Én nem tartom el- vetendőnek a javaslatot, hogy az egy-egy brigáddal szoro­sabb kapcsolatban álló mű­szakiak is tagjai legyenek a kollektívának. Az új felfogás kizárja annak veszélyét, hogy a brigád nevében a műszaki­ak „teljesítik” a kulturális vállalást. De több lehetőség nyílna véleménycserére, a közvetlen segítésre, a kultu­rális élmények közös megvi­tatására. Megérné! G. K. M. kiába és a Szovjetunióba, majd Párizsba emigrált. Pá­rizsban főleg szimbolikus értelmű állatrajzokat készí­tett. Kedvelt témaköre volt a bikamotívum. 1948-tól itt­hon nagy lendülettel vett részt a szocialista művészet kialakításában. Zsigmondi Boris filmje a művész mun­kásságának összefoglalására vállalkozik. kóczi .változatlanul remény­kedett a Napkirály cselekvő jóindulatában- Üjabb levelet írt XIV- Lajosnak, és feb­ruár derekán megint Párizs­ba sietett Longueval. Húsvét után Munkácsról Nagysárosra ment a fejede­lem. hogy lássa beteg felesé­gét- 1701. április 17-én este sürgős levelet kézbesítettek neki- Júlia nővére értesítet­te, hogy Longuevalt Linz­ben letartóztatták- magyar főurak leveleit találták nála. Alig tudta meg Rákóczi a vészjósló hírt. néhány órá­val később kastélyába ron­tottak a Salm-ezredbeli kato­nák és foglyul ejtették. Eper­jesre kísérték- Hiába tiltotta meg feleségének- hogy köves­se- az asszony nem tágított mellőle- Eperjesről aztán ló­halálában Bécsbe utazott, lé­péseket tenni férje érdekében. Rákóczival lassan tudott ha­ladni a nagyszámú fegyve* rés kíséret. Hintóját erős gyűrűbe fogták a lovas- és gyalogos katonák. Salari ez­Országos úttöröünnepek helyszíne lesz a tavaszi va­kációban több Szabolcs-Szat- már megyei település. Az or­szág úttörői az április 5-én Vaján kezdődő rendezvény- sorozaton emlékeznek meg II. Rákóczi Ferenc születésének 300. évfordulójáról. Az Őrs­vezető című lap pályázatának nyertesei — az ország szinte valamennyi megyéjéből ér­kező úttörők — a vezérlő fe­jedelem udvari kapitányá­nak, Vay Ádámnak egykori birtokközpontjában, a vajai várkastélyban találkoznak, amelynek parkjában a hét­főn este feilobbanó tábor­tűz . jelzi az ünnepségsoro­zat kezdetét. Másnap a kis­diákok végigjárják Rákóczi vajai útját, bebarangolják a környéket, hadijátékban vesz­nek részt. A 6-i programban „Rákóczi a néphagyományok­ban” címmel kiállítás nyílik, s ekkor adják át R. Várko- nyi Ágnes és Esze Tamás tör­ténészek — a kuruc kor elis­mert szaktekintélyei — a Rá- kóczi-pályázat legjobbjai­nak járó díjakat. Szerdán a kuruc kapitány, Esze Tamás szülőfalujában, redes ült mellette a hintó­bán, udvariasan bánt vele, de az óvintézkedéseket szigo­rúan megtartotta. Még az alvó fejedelem ágyát is fél tucat fegyveres vette körül. Jobbágyai tudomást szerez­tek letartóztatásáról, nagy csapatokban követték, el­szánták magukat kiszabadí­tására, de Rákóczi tudta, hogy az erőszakra kegyetlen mészárlás lenne a válasz, ezért jobbágyait mielőbbi szétszéledésre utasította. Bécsújhelyre szállították. A komor emlékű börtönben ugyanabba a mély cellába zárták, ahol nagyapja, Zrí­nyi Péter kivégzéséig rabos­kodott. Semmi kétsége nem lehetett, milyen sorsot szán neki Bécs bosszúja. Eleve úgy bántak vele, mint fel­ségárulóval, tehát fővesztés­nek nézett elébe. Szerepé­hez, rangjához, őseihez mél­tón viselkedett. Egy pilla­natra sem rémült meg. Hiá­ba szembesítették Longue- vallal, nem ismerte el bű­nösségét. Kitartott amellett, hogy fölötte, mint magyar főúr felett, csakis a magyar országgyűlés jóváhagyásával, magyar bíróság hozhat íté­letet. Minden egyéb meg­hurcoltatás törvénytelen. Amikor pedig behozták bör­tönébe a vádiratot, hozzá sem nyúlt. Krétával kört hú­zott köréje, ezzel jelezvén, hogy az aktához semmi kö­ze. (Folytatjuk) Tarpán rendeznek ünnepsé­get. A község főterén, felidéz­ve a korabeli zászlóbontás emlékét, jelképesen a pajtá­sok ismét kibontják a sza­badságharc zászlaját. Meg­koszorúzzák Esze Tamás szob­rát, majd délután Tiszabe- csen, a Rákóczi-seregek első sikereinek helyszínén kerül Érsekvadkerten gyár léte­sült. Kevesen tudják ezt a megyében, pedig a készítmé­nyek messzeföldre is eljut­nak, többek között a Német Szövetségi Köztársaságba, Angliába, Brazíliába, meg a testvéri szocialista országok­ba. Hosszú volt idáig az út. 1950-ben gépállomás alakult Itt, azzal a céllal, hogy ki­elégítse a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és a ma­gánosok gépi, gépjavítóigé­nyeit. 1964-ig ez volt a fő profil. 1968-tól a megye me­zőgazdaságának technikai bá­zisát kellett biztosítani nem­csak javítással, hanem már önálló gyártással is. A fej­lődés újabb állomása 1971; a székhely ekkor Eger lett, a MEZŐGÉP Vállalat, s en­nek megfelelően mezőgazda- sági alkatrészeket, egysze­rűbb mezőgazdasági eszkö­zöket kezdtek gyártani. A Szerszámipari Művek gyár­egysége, pontosabban az esz­tergomi marógépgyár telepé­vé nem egészen egy évvel ez­előtt lett az üzem. Most már igazi gyár: nem javít, nem mezőgazdasági gépek kar­bantartásával foglalkozik, ha­nem ipari szerszámgépeket gyárt. — Ahogy a gyerek járni kezd, úgy tanultuk meg ezt a munkát — mondja Káposz­ta Antal, a gyáregység igaz­gatója. — Bizonyos fokig még a régi tevékenység is rányomja bélyegét a mai munkánkra, de most már ma­rógépek, gyalugépek alkatré­szeinek a megmunkálásából áll túlnyomó részben. — Értettek ehhez a mun­kához? — Nem. A hasonlatot egyébként ezért mondtam. Minden új volt a számunk­ra. Az emberek nem ismer­ték ezt a munkit, úgy kel­lett mindent külön megta­nulniuk. Átképzésen Esz­tergomban voltak, ahol elsa­játították a szükséges ismere­teket, s ma már ott tartunk, hogy jól tudják, és ismerik a feladatokat. A gyárnak rendkívül nagy szüksége van sZakemberek­sor koszorúzási ünnepségre. Befejezésül az ország úttö­rőcsapatainak képviselő a „házigazda” szabolcsi úttö­rőkkel együtt Sárospatakra utaznak, ahol a vár lovag­termében megrendezendő ün­nepségen fejeződik be az út­törők megemlékezése a nagy fejedelemről. re. A vele szemben támasz­tott követelmények maga­sak. A 190 dolgozónak az idén 32 millió forint terme­lési értéket kell teljesítenie. S a munka jelentős része tő­késexportra készül. — Hogy kötelezettségein­ket teljesíteni tudjuk —. mondja az igazgató —, ah­hoz szakmunkások kellenek. Minél képzettebb, jobb szak­munkások. A munkaerőhely­zetet figyelembe véve, kész szakmunkásokat már nem­igen tudunk kapni. Ezért a szakmunkásképzésre v össz­pontosítjuk minden erőnket. — S mit tettek ennek ér­dekében ? — Mindenekelőtt beren­deztünk egy tanulóműhelyt. Augusztus 18-án adtuk át kompletten, szépen felszerel­ve. Kapcsolatba léptünk a balassagyarmati szakmun­kásképző intézettel is. Az is­kola 30 forgácsoló szakmun­kástanuló beiskoláztatását biztosítja, s őket megállapo­dásunk szerint főként a mi gyárunkba irányítja, vagyis afféle bázisüzemnek tekint bennünket. — Engedjen meg egy „tisz­teletlen” kérdést: érdemes-e a fiataloknak ebben a gyár­ban dolgozniuk? — Anélkül, hogy hazabe­szélnék, nyugodt lelkiisme­rettel mondhatom, igen. Szak­májukban foglalkoztatjuk őket, s ráadásul nem is fize­tünk rosszul. Dolgozóink át­lagkeresete 3600 forint körül mozog. — Valóban szép pénz — ismerem elT — Kezdetben embereinket főként így, anyagiakkal tud­tuk megfogni — jegyzi meg az igazgató. — Mert nagy volt ám az idegenkedés. Nem is a munka miatt... Az em­berek nem láttak perspektí­vát a gyárban. Állandóan a „mi lesz” kérdése foglalkoz­tatta őket. Most már meg­nyugodtak, nincsenek kétsé­geik a jövőt illetően. Az érsekvadkerti gyáregy­ségben nem is lehetnek. Az üzem nélkülözhetetlen mun­kát végez. (ok) j 4 NÖGRAD — 1976. április 1., csütörtök Gyár született Javítástól a készítésig

Next

/
Oldalképek
Tartalom