Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

Virág helyett ihm uniti ii in ii mi mi ii in in ii ni mi ni ii mii iiiiiiiiiimiiiiiimiiitmiiiiiilliiilliiiillilliliiimiilli Ilyenkor minden esztendőben őket köszöntjük, a nő­ket; március 8-án ünnepeljük a nőnapot. Van ebben vala­mi jelképes, szép és felemelő; tavasz és ünnep, az első ta­vaszi napok első ünnepnapja. Méltó hozzájuk, az asszo­nyokhoz, édesanyákhoz, hitvesekhez és lányokhoz. Azt mondta a minap egy asszony, sóhajtva, kissé fel­hős arccal: nőnap, sajnos, csak egyszer van egy évben! Va­lóban, hivatalosan csupán egyszer, március 8-án ünnepük ezt szerte a világom, az idén 66-odszor. Magyarországon há­rom évtizeddel ezelőtt foglaltuk törvénybe a nők jogait, a női egyenjogúságot. De a nők, függetlenül a nőnaptól, ál­landóan jelen vannak mindennapi életünkben, hétköz­napjaink társai, s nemcsak ünnepeken emlékezünk rá­juk. Gyakran humorizálunk, talán kissé gúnyosan is ejtjük ki. ilyenkor; női egyenjogúság! Sok minden történt ezen a téren az utóbbi esztendőkben: a nők szerepet vállaltak a közéletben, szellemi életünk irányításában, szavazati jo­guk van, egyenjogúak valóban minden téren. Én mégis in­kább arról beszélnék ma, s arra emlékeztetném az olva­sókat, amiben mi, férfiak nem vagyunk velük mégsem egyenlóek. Mert, valljuk be, otthon az „egyenjogú” nő, aki hazamegy a hivatalból vagy más munkahelyről, nyomban »ekilát takarítani, főzni, mosni. Ellátja a családot is, s ezt­..A • család el is várja tőle. Mert „ez így van rendjén”. Való­ban így van rendjén? Ez a kérdés ne legyen csupán nő­napi kérdés. Éljen bennünk állandóan, s keressünk rá vá­laszt, olyant, ami megoldja hitvestársunk, édesanyánk, nő- , testvérünk gondjait, ami könnyebbé teszi az életüket. Hazánkban a lakosságnak több mint a fele nő, és a nőtanács elnökének nyilatkozata szerint az országban a munkaképes korú lányok, asszonyok 70 százaléka — Bu­dapesten 90 százaléka —, dolgozik. Ami azt jelenti, hogy a nők többségének két műszak­ja van. Az az első, a gyár, a hivatal, az egyenjogúságból eredő, de a másik, az már családi vonatkozású, plusz­munka, ami csakis érettünk van. így mondtam; érettünk. Férfiakért. A családért. Hogy életünket szebbé, könnyebbé tegye. Hogy hétköznapi dol­gokra fordítsam: hogy megkapjuk időben az ebédet, a tisz­ta fehérneműt, hogy mindig rendben legyen a lakásunk. Hogy legyen, aki gondoskodik a gyermekekről, s átvegye tőlünk nemcsak a bevásárlást és az ehhez hasonló minden­napi feladatokat, de a gondokat is. Igen, a gondokat. Mert azokat is megosztják velünk, s bizony, ha őszinték aka­runk tpnni, ezekből a gondokból rájuk, több jut. Mert min­denütt, nemcsak nálunk, az egész világon ők viselik a gon­dok nehezét. ök, az asszonyok, a nők nemcsak az íróasztalok mel­lett állnak helyt, hanem az üzemek gépei, szövőszékek mö­gött teljesítik feladatukat, és kint, a mezőkön is, a határ­ban, amelynek tavaszi pirkadását kihasználva, asszonyok és lányok hada kezdte meg máris a Veteményezést. És ezen az ünnepen a mezőkön dolgozó, a falusi házakban élő nők­ről is meg kell emlékeznünk, hiszen köztudott, hogy az ő helyzetük még nehezebb, mert a falusi asszonyokra még több gond és teher hárul, mint a városiakra. Ami nem a társadalmi különbségek következménye, hanem a körülmé­nyekből fakadó: vidéken nehezebb a beszerzés, s több a ház körüli munka, tehát a gond és a feladat is. „Női dolgok” — írják gyakran egy-egy vicckép fölé. Humorizálunk: női dolgok! Ám ezek a női dolgok, ha mo- solygunk is rajtuk, a mi dolgaink is. A férfiaké. Emberi dolgok... A férfi dolga, hogy jobban megbecsüljük őket, és ez nemcsak a nők egyenjogúságának követelménye, ha­nem a saját becsületünké is. Ezt akartam elmondani a 66. nemzetközi nőnapon. És virág helyett, minden nőinek átnyújtani a köszönet és hála szavát azért, mert mellettünk állnak. i. s. Befejeződtek a felvételik A tavalyinál mintegy 300- al több, összesen 2900 ké­pesítés nélküli pedagógus kezdi meg tanulmányait szepterrlberben a tanár- és tanítóképző főiskolák, va­lamint az óvónőképző inté­zetek esti és levelező tago­zatán. Befejeződtek a képesí­tés nélküliek felvételi vi6gái a pedagógusképző intézmé­nyekben, a jelentkezettek az j sredményekről ezkbén a na­Tudatosan, alkotó módon... Beszélgetés Batta Istvánnal, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével A megyei pártbizottság 1973, június 22-én vitatta meg a párttagság eszmei-politikai helyzetét és határozatot ho­zott az eszmei-politikai nevelő munka fejlesztésére. Az alapszervezetek a közelmúltban taggyűlésen értékelték a két és fél éves munka tapasztalatait. Batta Istvánnal, a me­gyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetőjével beszélgettünk a pártalapszervezetek eszmei, politikai nevelő tevékenységének eddigi tapasztalatairól. — Az utóbbi két-három év­ben a pártszervek és az alap­szervezetek rendszeresen fog­lalkoznak a párttagság eszmei, politikai nevelésével. Testüle­ti üléseken, taggyűléseken gyakrabban elemzik a párt­tagságot foglalkoztató elvi, politikai kérdéseket. Milyen politikai igényekből fakad a, munkastílus ilyen irányú fej­lődése? —1 A fejlett szocialista tár­sadalom építését új, bonyo­lultabb, az eddigieknél nehe­zebb feltételek között kell folytatnunk. A megváltozott helyzet egyik jellemző voná­sát pártunk XI. kongresszusa így fogalmazta meg: Fejlődé­sünk most következő idősza­kában tovább növekszik a tu­dati tényezők szerepe. Az alapszervezetek az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai alapján és az V. ötéves terv feladatainak kidolgozása so­rán ig igazolva látják ezt a tapasztalatot. A szocialista építés minden területe, a társadalmi viszonyok fejlesz­tése, az anyagi javak termelé­se, a tudat szocialista voná­sainak gazdagítása, a szocia­lista kultúra és életmód ter­jesztése, mind, mind az ide­ológiai munka fejlesztését, a párttagság eszmei, politikai ismereteinek bővítését igény­li az alapszervezetekben. Ál­talános az a felismerés, hogy a társadalom, az emberek tu­dati viszonyainak fejlesztésé­ben a pártra, a párttagságra, az egyes kommunistára élen­járó, példamutató szerep há­rult és hárul a jövőben is. Eszméink, politikánk, a kom­munisták által mutatott cé­lok, személyes példamutatá­suk gyakorolta mindig a leg­nagyobb hatást környezetük­re. Ez politikai sikereink egyik forrása. A következő évek eredményes munkája is jelentős mértékben attól függ, hogy a megváltozott körülmé­nyek között meg tudjük-e erősíteni az élet minden te­rületén a párt vezető , szere­pét. Ezek azok a legfonto­sabb tényezők és felismeré­sek, amelyek ösztönzik az alapszervezeti ideológiai mun­kát. — Milyen tapasztalatokat hoztak e tekintetben az esz­mei, politikai tevékenységet értékelő taggyűlések? — Az alapszervezetek, mint a politika megvalósítá­sának legfontosabb műhe­lyei, az! ideológiai munkától elsősorban azt várják, hogy segítse elő a párt szervezeti szabályzatában megfogalma­zott elvek és normák megis­merését, elsajátítását, gyakor­lati érvényesülését. A párt­tagság eszmei, politikai ne­velését nem elvontad, hanem abból kiindulva vizsgálták, hogy az alapszervezeti párt­fórumok mennyire segítették az alapszervezetet, a kommu­nistákat a párt politikájának megismerésében, terjesztésé­ben, megvalósításában, az élenjáró szerep érvényesülé­sében. — A tapasztalatok kedve­zőek. Különösen értékes az a sokoldalú eszmei, politikai munka, amelyet a kongresz- szusi munkavgrsenyben vé­geztek, a KB 1974. decemberi határozatának megvalósításá­ért folytatnak az alapszerve­zetek. Ez nagy jelentőségű, széles körű eszmecserét, sok kérdésben a nézetek tisztá­zását és a gyakorlati munka fejlődését eredményezte. ,A párttagság saját tapasztalatai alapján látja, hogy az élet' minden területen növekvő követelményeket támaszt, és kifejezték, hogy készek a nö­vekvő feladatoknak megfelel­ni. Elismeréssel szóltak ar­ról, hogy az elmúlt években ugrásszerűen nőtt a rendsze­resen művelődő párttagok száma. Mind szélesebb az a felismerés* hogy a helyi vi­szonyok tudatos alakítása, politikánk elmélyült tanul­mányozását igényli. A párt­tagság jelentős eredménynek értékelte, hogy a tömegpro­paganda különböző formáinak és lehetőségeinek átgondol­tabb felhasználásával tovább javult a párt tisztségviselői­nek és a párt tagságának el­méleti, politikai felkészültsé­ge, ami elsősorban a politika helyi feladatainak kidolgozá­sában, a tömegkapcsolat ja­vításában, tehát a megvaló­sításban növekvő szerepet játszott. Hangsúlyozták, hogy a káderek, a tisztségviselők tudatosabb politikai képzése, a pártoktatás fejlődése, az alapszervezetek politikái ere­jét növeli. — Hogyan ítélték meg az alapszervezetek a párt vezető szerepét? — A párt vezető szerepét az alapszervezetek, a kom­munisták nem valamiféle el­vont elméleti kérdésként szemlélik. A párttagság elvi, politikai jelentőséget tulajdo­nít a párt vezető szerepe ér­vényesülésének. Ezt sokféle módon fogalmazták meg a taggyűléseken. Az általános elveken és követelményeken túl most jobban hangsúlyoz­ták a helyi lehetőségeket és feladatokat, rámutatva a párttagok ilyen irányú lehe­tőségeire, személyes feladatai­ra. Arra, hogy a párt vezető szerepéért az egyes párttag politikai és személyes felelős­séget is visel. Megállapítot­ták, hogy a párttagság dön­tő többsége legjobb tudása szerint, becsülettel dolgozik, a párt normái szerint él, ál­dozatkész, önzetlen tevékeny­ségével szolgálja a közössé­get, amelynek maga is tagja. S ezért elismerés, tisztelet övezi őket környezetükben. — Sokoldalúan foglalkoztak a kommunista példamutatás­sal, s itt elsősorban a minő­ségi jegyeket: a gondolko­dást, a magatartást, az élet­módot, a közösséghez való viszonyt, a tudást, a hozzáér­Fizetik a nyereségrészesedést pókban kapják meg az érte­sítést. Az általános iskolákban és az óvodákban egyaránt mint­egy 4600—4600 képesítés nél" leüli dolgozik: az általános is­kolai pedagógusoknak 6.9 százaléka, az óvónőknek 22,5 százaléka tanít, megfelelő kép­zettség nélkül. Több mint 50 százalékuk azonban már je­lenleg is továbbtanul. A Kohó- és Gépipari Mi­nisztériumhoz tartozó .válla­latoknál megkezdték a nye­reségrészesedés kifizetését. Ezzel kapcsolatban a KGM közgazdasági ‘ főosztályán tá­jékoztatták az MTI munkatár­sát a vaskohászat és a gép­ipar gazdálkodásának múlt évi eredményéről, a nyereség- részesedésről. Mindkét ágazat teljesítette 1975. évi feladatait. A kohá­szatban a terveknek megfele­lően 5—6 százalékkal több nyersvasat és hengereltárut állítottak elő, mint egy évvel korábban, de a kohászati vál­lalatok 1975. évi nyeresége mégsem érte el az előző évit, ryiert exporttermékeik árai a tőkéspiacon az 1974-es árak­hoz képest csökkentek, s így az exportbevétel is alacso­nyabb volt. A gépipar a ter­vezett 7 százalékos termelés- növekedés helyett 10 szá­zalékot ért el. A KGM-vál- lalatok a szocialista országok­ba 18, a tőkéspiacra 25 szá­zalékkal szállítottak többet, mint 1974-ben. Mindezt fi­gyelembe véve a kohászat 5.5 milliárd, a gépipar 19 milliárd forint nyereséget könyvelhet el 1975-re. A vaskohászati vállalatok átlag 17 napi, a gépipariak pedig 16 napi bérnek megfe­lelő nyereségrészesedést fi­zethetnek ki dolgozóiknak. A legtöbbet, körülbelül egyhavi bért főleg azoknál a vállala­toknál fizetnek, ahol az el­múlt években jelentős fej­lesztéseket, eredményes gyártmánykorszerűsítést va­lósítottak meg. így például az Ózdi Kohászati Üzemek­ben, a December 4. Drótmű­ben és a Magyar Vagon- és Gépgyárban. tést, a munka minőségét, vagyis a politikai elemeket emelték ki. Talán tanulságos, hogy egy-két helyen felve­tették: nem könnyű így él­ni, az elvek, a párttagokkal szemben támasztott követel­mények arra „kényszerítik” a kommunistákat, hogy sok mindenről lemondjanak. A viták azonban világosan tisz­tázták, hogy a kommunisták­nak nem kell lemondaniuk semmiről, ami a szocialista értelemben a teljesebb, szebb emberi élethez tartozik. sőt éppen a szocialista élet igénye alakít ki bennük tartalmasabb értékrendet. Növekvő , öntu­datukkal, felelősségérzetük­kel, munkájukkal, magatar­tásukkal, egész életükkel bi­zonyítják, hogy az ember bol­dogsága nem képzelhető el az egész közösség — a munka­helyi, a lakóhelyi, a kommu­nista kollektíva, a megye, az ország — anyagi és szellemi gyarapítása nélkül. Ez pedig nem lemondás, hanem ellen­kezőleg a legértelmesebb, a legtartalmasabb élet. Nem könnyű, de értelmes, nemes küzdelem. — A politikai műveltséget, az elvszerűséget, a párt poli­tikájának alapos ismeretét, alkotó megvalósítást sok alapszervezetbem .szorgalmaz­ták. A Volán 2. számú Válla­latának 'egyik ala^szervezeté- ben így fogalmazták ro’®: mindent a párt politikáját következetesen és alkotó mó­don megvalósítani, a pártta­gok eszmei, politikai felké­szültségét gyarapítani, a párt egységét, fegyelmét szilárdí­tani, a kommunisták kezde­ményezőkészségét, személyes felelősségét fejleszteni ezek a párt vezető szerepének alap­szervezeti lehetőségei, felada­tai. — Milyen kapcsolatot ta­láltak a kommunisták a párt vezető szerepének növelése és a pártegység között? Hogyan jelentkezik mindez a párt­munka gyakorlatában? — A párt vezető szerepé­nek érvényesülése egyben azt is jelenti, hogy a legalapve­tőbb kérdések megítélésében, végrehajtásában a párttagság egységes. Az alapszervezet egysége azonban nem egy­szer, s mindenkorra adott. Az egység erősítése, magasabb színvonalra emelése állandó és sokoldalú ideológiai, poli­tikai munkát igényel az alap­szervezetekben. Mindez egy­re inkább tudatosul a pártve­zetőségekben, a párttagság­ban. A taggyűlési beszámo­lók, a felszólalások azt tük­rözték, hogy egyre kevesebb azoknak a kommunista kö­zösségeknek a száma, ahol az egységen valamiféle staM- kus, merev, mozgás nélküli állapotot tételeznek, ahol a döntés előtti vitában, a kriti­kai észrevételekben, az egy­ség bomlását látják, amely­től legjobb tartózkodni. Lát­ják. hogy a fejlődés szünte­lenül új és új kérdéseket hoz felszínre, új szituációkat te­remt, amelyek megítélésében átmenetileg lehetnek véle­ményeltérések. Ezeket párt­szerű, érvelő, elvi vitában lehet és szükséges is tisztáz­ni. — A taggyűlések azt a ta­pasztalatot összegezték, hogy _a pártegységért folyó munka nem szervezeti, hanem első­sorban eszmei, politikai tevé­kenység. A szervezeti intézke­dések is eszmei, politikai cé­lokat szolgálnak. Az egységet erősíti, ha a kommunisták ismerik, helyesen értelmezik a párthatározatok lényegét és belső meggyőződéssel dol­goznak megvalósításukon. így vezethetik a határozatok meg­valósításáért folyó küzdelmet a legkülönbözőbb területe­ken. Így a párt egysége, a párttagság fegyelmezett mun­kája, magatartása tartalmá­ban is több, gazdagabb lesz. A határozatokhoz való vi­szony tehát nem formális hű­séget, hanem azok — szelle­mét, lényegét értő, azzal azo­nosuló, megvalósításukért tu­datosan dolgozó kommunis­ták egységét és fegyelmét je­lenti. Bírálták azt a gyakor­latot, amely a feladat „konk­rétságára” hivatkozva mel­lőzi a politikai helyzet, a cé­lok, a feltételek sokoldalú be­mutatását. — A határozatok végrehaj­tásának hangsúlyozása nem mond ellent a megértés, az elsajátítás, az azonosulás je­lentőségének. A végrehajtás akkor lehet igazán alkotó, a szervezet és az egyes kom­munista számára cselekvésre, alkotásra ösztönző, ha hozza tudja adni azt a képességet, ami „csak” ott és „csakis” az egyes kommunista személyi adottságaiban létezik — fo­galmazták meg a kohászati üzemek egyik taggyűlésén. De ez egységet, eszmei, politikai egységet tételez, ami folya­matos és sokrétű ideológiai munkát, a párttagság eszmei, politikai nevelését igényli. Sok helyen tették szóvá, hogv az alapszervezeti fórumok, a vezetőségi ülések, a pártcso- portolt, a taggyűlések, a párt­oktatás — bár munkájuk so­kat fejlődött — az alapszer­vezeti pártegység fejlesztésé­ben tervszerűbb, összehan­goltabb munkával többet te­hetnének. — Az eszmei-politikai ne­velő munka hatása hogyan je­lentkezik a szocializmustól idegen eszmék, nézetek és gyakorlat elleni küzdelem­ben? Mennyire érzékeli a párttagság az ideológiai mun­ka jelentőségét a pártmunká­ban? — A kommunisták eszmei, politikai elkötelezettségüket, a közösségért végzett önzet­len munkájukat, a szocialista értelemben gazdagodó életü­ket, életmódjukat állítják szembe a kispolgáriság kö­zösségellenes megnyilvánulá­sával. Ezzel pozitív választ adnak a kérdésre. Emelték a közösségért végzett munka er­kölcsi, politikai rangját. Ké­peseknek bizonyultak a szo­cialista életmód kérdéseinek megfogalmazására és propa­gálására. Az alapszervezetek az ideológiai munkát „köze­lebb” vitték az élethez, az előttük álló konkrét és jövő­beli feladatokhoz. — A párttagság igénye: az alapszervezetekben is szín­vonalas eszmei, politikai te­vékenység valósuljon meg, a párt politikáját torzulásmen­tesen közvetítsék, alkotóan alkalmazzák. A határozat vég­rehajtásában, a közgondolko­dás formálásában, a párt- szervezet tömegbefolyásának növelésében, a munkahelyen, a közéletben az egyes kom­munista is több politikai fel­adatot kapjon. Az egyes párt­tag, mint aktív közéleti em­ber látni, érzékelni akarja, mit és hogyan tehet és ha tesz, mi annak a politika; ér­téke, hol és hogyan szolgálja a közösséget, a szocialista épí­tést. — A különböző szintű párt­szervek, az alapszervezetek ezekben a hónapokban poli­tikai munkával segítik a kongresszusi határozatok vég­rehajtását. ötéves gazdasági feladatokat, éves cselekvési programokat dolgoztak ki, s megkezdődött a tagsági köny­vek cseréjével kapcsolatos beszélgetések sora. Ezek a fel­adatok — a pártmunká sok­éves tapasztalata igazolja — csak akkor valósíthatók meg eredményesen, ha a gyakor­latban is szoros kapcsolat ala­kul ki a gazdaság és ideoló­giai munka, a szervezeti tevé­kenység és az eszmei, politi­kai nevelés között. — Az alapszervezetekben egyre erőteljesebb a felisme­rés, hogy a párttagok min­denkori eszmei, politikai ál­lapota, fejlődése egyben fel­tétele is annak, hogy a párt* egyre jobban megfeleljen a vele szemben támasztott kö­vetelményeknek. Ez a törek­vés folyamatosan alakítja az ideológiai munka, a nevelés helyzetét a párt életében. Egy­re élőbb a felismerés: az esz­mei, politikai nevelés nem „valami más”, a gyakorlattól független tevékenység, ha­nem az egész párt ügye. Mind­ez az ideológiai munka mód­szereit; belső arányait is fo­lyamatosan alakítja. Abba az irányba, amelyet a XI. kong­resszus jelölt meg számunk­ra: az elméleti munkában, a szocializmus propagandájá­ban erősíteni kell az élettel, a szocialista építőtevékenység­gel való kapcsolatot. Vincze Istvánné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom