Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

Kongresszus után H szakszervezetek nevelő munkájának megyei feladatairól A SZAKSZERVEZETI moz- galofn N ógrad megyében több mint 80 ezer, tagot számlál. A választott tisztségviselők száma pedig eléri a 15 ez­ret. Ez olyan erőt jelent, amely képes megbirkózni a nevelés területén jelentkező feladatokkal, képes lényeges változtatásokat megvalósíta­ni és meggyökereztetni. Mert szükség van a változásokra, azt nagyon is határozottan bi­zonyítják az utóbbi időben végzett helyzetelemző vizs­gálatok tapasztalatai. A szakszervezeti nevelő- tevékenység — országos és megyei vonatkozásban is —, sokat fejlődött ugyan, ám közelről sem kielégítő mér­tékben. Sok még a fogyaté­kosság. a formalizmus, a se­bezhető pont. Általánosságban állapíthatjuk meg: a nevelő munka elmaradt a szakszer­vezet belső törvényszerűsé­geiből fakadó feladatoktól, a kedvező közművelődési lég­kör biztosította lehetőségek­től és a társadalmi követel­ményektől. A szakszervezetek­nek tehát, hogy kiküszöböl­jék a hiányosságokat, meg kell változtatniuk eddigi mun­kastílusukat, ki kell lépniük önnön „bűvös” ■ körükből. De hogyan? Erről beszélgettünk Kálo- vits Gézával, az SZMT kul­turális, agitációs és propagan­daosztályának vezetőjével. — A társadalmi építés je­lenlegi szakaszában mi a szakszervezeti nevelés legfon­tosabb feladata? — Társadalmunkban —köz­tudott — a gazdasági építő­munka kérdései kerültek na­pirendre. A nevelés területén dolgozóknak tehát minde­nekelőtt ezeknek a feladatok­nak a megvalósítását kell se­gíteniük. Sajátos eszközeik felhasználásával fel kell is­mertetniük az emberekkel, hogy a gazdasági célkitűzé­sek sikeres teljesítése nem választható el a tudatos te­vékenységtől, a kulturális ne­velő munkától, amelynek lé­nyege a szocialista életmód hirdetése és terjesztése. — Miként jelentkezik eb­ben a munkában a veze­tők, tisztségviselők szerepe? — A szakszervezeti veze­tőknek, aktíváknak az eddi­ginél sokkal többet kell tö­rődniük választóikkal, sze­mélyes példamutatással, a meggyőződés és a meggyőzés erejével kell segíteniük a po­zitív törekvések meggyöke­reztetését, ugyanígy a téves nézetek leküzdését. A terme­lési agitáció konki'ét feladat, melyet csakis a vállalati ter­vek és hatékonysági ténye­zők ismeretében, a helyi va­lóságból eredeztetően lehet elvégezni — Természetesen, mindez' több, elmélyültebb ismeretet követel. — FELTÉTLENÜL. Éppen ezért fokozottabb gondot for­dítunk a tisztségviselők kép­zésére. öt évre szóló közép­távú nevelési tervünk sze­rint 1500 tisztségviselő kép­zését oldjuk meg. Emellett több ezer ember képzése va­lósul meg a szakszervezeti bi­zottságok, a szakmai szerve­zetek és a megyeközi szak- szervezeti iskola égisze alatt. Meggyőződésünk, hogy előre­haladásunk kulcskérdése a képzett, a mozgalmi inunkét értő káderek sokasága. Ezzel együtt a szakszervezeti moz­galomnak hatékonyabb agi- tációt kell kifejtenie a nem­zetközi kérdések területén, főként az internacionalizmus­ra nevelésben. A történelmi évfordulók nyújtotta lehe­tőségeket is kihasználva bi­zonyítsuk, hogy gazdasági és társadalmi életünk perspek­tívája a Szovjetunióhoz és a szocialista országokhoz, fű­ződő szoros kapcsolatainktól függ. — Vállalt feladataikat mi­lyen, más megyéktől eltérő, sajátos módon akarják telje­síteni? — A kulcsfontosságú po­zíciókat tartjuk kézben. Több olyan elképzelésünk van, me­lyek — állíthatom — orszá­gosan is úttörő kezdeménye­zések. Például Salgótarján­ban megszervezzük a szocia­lista brigádvezetők vezető- képzését,- a sajtó munkás­levelezőinek megyei tanfo­lyamát. Több tartalommal te­lítjük a képzőművészek és az üzemek szocialista szer­ződéseit, véglegesítjük az „egy üzem — egy iskola” mozgalmat. Kísérletképpen mi is bevezetjük a női szb-tit- károk levelező tanfolyamát. S nagy jelentőségű esemény­nek tartjuk a munkásfiatalok országos versmondóverse- nyét és az első ízben meg­hirdetett munkásművelődési hetek programját. — Mit tesznek a szocialis­ta brigádmozgalom fejlesz­téséért? — Szeretnénk elérni, amit a pártdokumentumok is hang­súlyoznak: a mozgalom hár­mas követelménye kapjon egységes értelmezést. Ezért 1977-től a brigádvállalások új rendszerben fogalmazódnak meg, de addig is több új ele­met kell bennük érvényre juttatnunk, főként a szocia­lista módon való élés és az általános iskolai végzettség követelményét. Olyan prog­ram elindításán is gondol­kodunk, amely szerint a szo­cialista brigád tagja és tár­sai kötelezettséget vállalná­nak gyermekeik általános is­kolai végzettségének meg­szerzéséért. ’ — Ennyi minden hallatán önkéntelenül ide kívánko­zik a kérdés: megvalósítha­tók ezek az elképzelések? — HISZÜNK abban, hogy igen. A mozgalom sok — ta­pasztalt — társadalmi aktí­vával rendelkezik, s ténni- akarásuk a megvalósítás fe­dezete. És anyagi szempont­ból is biztosítottak a feltéte­lek. Sulyok László A henger éssbrigád ötlete A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek hengerműi József Attila Szocialista Brigádja a napokban megbeszélést tartott, s meg­vizsgálta az idei vállalás tel­jesítésének eddigi tapaszta­latait. különös tekintettel a művelődési feladatokra. Lan­tos Miklós brigádvezető el­mondta, hogy a brigád 26 tagja három műszakra jár dolgozni, s jelentős részük bejáró dolgozó. Ez nehézsége­iket okoz. S miyel a termelé­si feladatok teljesítése, az idei vállalás lehetőséget ad- Ba az arany fokozat elnyeré­sére is, a művelődésben még nem tartanak .ott, hogy a szintet elérhetnék. A brigád — másik két hen­gerészbrigáddal — tavaly decemberben már megpró­bált segíteni magán, s az in­dítékot látva a Kohász Műve­lődési Központ és a gyári TIT- alapszervezet támogatásával kulturális napot rendezett december elején. Tulajdon­képpen ennek a sikere ösztö­nözte arra a József Attila brigádot, hogy ismét lépjen egyet a műveltség gazdagítá­sában. A brigád elhatározta, hogy a napokban kéréssel fordul a TIT megyei szervezetéhez: adjanak a brigádnak lehető­séget. hogy áprilisban, az egyik szabad szombaton a TIT-székházban rendezhes­sék meg a kulturális napot, s ennek a lebonyolításához - ad­janak segítséget. A brigád tagjai egyhangúlag elfogad­ták a brigádvezető javasla­tát; Egyikük riiár megbízást kapott, hogy a kérést fogal­mazza meg és juttassa el a TIT megyei szervezetéhez. Salgótarján képzőművészeti tárlatai sorában kiemelt je­lentőségű Kondor Béla • em­lékkiállítása, amely március végéig várja az érdeklődő közönséget a megyei József Attila Művelődési Központ tivegcsamokában. Kondor Béla korszakos je­lentőségű művész, az érdeklő­dőknek Salgótarjánban sem kell bemutatni. Ehelyett csu­pán néhány életrajzi adat: 1931-ben született Pestlőrin- een, 1951-től 1956-ig a Kép­zőművészeti Főiskola hallga­tója, 1954 óta szerepeltek ki­állításon művei. Derkovits- ösztöndíjas volt 1957-től 1959- ig, közben párizsi tanulmány­útat tett. A II. miskolci or­szágos grafikai biennálén nagydíjat nyert 1963-ban. 1965-ben a Munkácsy-díj II., 1971-ben a Munkácsy-díj I. fokozatát kapta meg. Tra­gikusan, fiatalon hunyt el Bu­dapesten 1972 decemberében. Munkássága nemzetközi jelen­tőségű. Halála óta életművének je­lentősége tovább növekedett. Hatása eleven, művei a kö­zönség körében szintén élénk érdeklődést keltenek. Többi között, erről vallanak hagya­téki kiállításai. 1973-ban pél­dául Tihanyban, 1974-ben a Magyar Nemzeti Galériában KONDOR láthattuk hagyatéki kiállítá­sát. Tavaly Miskolcon Kon­dor-emlékszoba nyílt. X Nógrád nagy nyereségét je­lentik Kondor Béla hagyaté­kából a salgótarjáni múzeum­ba került képek. Ezeket a mű­veket a közönség most lát­hatja először Salgótarján­ban, kiegészítve, gazdagítva a Magyar Nemzeti Galéria tu­lajdonában lévő alkotások­kal. A nógrádi közönség Kon­dor Béla életművének egy ré­szét tekintheti meg. Olyan válogatást, amely elsősorban a művész grafikái munkássá­gát kívánja bemutatni, a mú­zeumi szervezet képzőművé­szeti gyűjteményében lévő művek alapján. (Mint már ko­rábban hírül adtuk, a Ma­gyar Nemzeti Galéria, a Kon­dor- hagyaték gondozójaként 1974-ben 66 műből álló anya­got helyezett el a szervezet gyűjteményében. A kiállítást a galéria segít­ségével a megyei József Atti­la Művelődési Központ és a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága rendezte. Kondor Béla szuverén stí­lusú művész, különösen a grafi­kában iskolateremtő mester az 1950-es évek vége óta. Munkásságához fűződik a mai magyar grafika megújítása, az a korszakos jelentőségű tett, melynek nyomán a főként áb­rázoló, leíró grafika helyett megjelent a hazai kiállítóter­mekben is az a felkavaró, Né­meth Lajos szavaival „szub­jektív hitelű” grafika, amely a szuverén teremtőerő pro­duktuma, minden fájdalmas kínjával, lángoló örömével. Kondor Béla nem sorolható egyetlen magyar képzőmű­vészeti irányhoz sem. Azok­nak a művészeknek sorába tartozik, akik mindezen irá­nyok tanulságait ismerik, tisz­tában vannak az európai, il­letőleg házai irányok - mine- műségével, számukra használ­ható hagyományait folytat­ják is, anélkül, hogy ezen bármilyen tartalmi és formai követést, nyilvánvaló hatást lehetne értenünk. Ismeri a tradíciót — és továbbfejlesz­ti. Szokás művészetével kap­csolatban — a művészek kö­4 NÓGRÁD ~ 1976. március 7.,' vasárnap ■ zötti párhuzam kedvéért is'— Juhász Ferenc és Nagy László Mai tévéaján!afunt< 21.10: Inkognitóban Buda­pesten. Tévéjáték. Mihályfi Imre rendező mondja — egy ember, tör­ténetesen egy író portréját kell a filmben megrajzol­nunk, olyan valakiét, aki már sok mindent megért, akinek kialakult viszonyla­tai, kapcsolatai vannak, aki de úgy ábrázolja a mai fia­talokat, mint amilyenek húsz évvel ezelőtt voltak. Szóval olyan író, aki elszakadt a valóságos élettől. ír, ír, de nem a dolgok valódi isme­retében. Ügy író, hogy tu­lajdonképpen csak viszi a kezét a ceruza. Főszereplők: Kállai Fe­renc, Tolnay Klári, Öze La­jos, Gombos Kati. * Megjelent a Szovjet Irodalom már határozott életformát alakított ki magának. A szakadatlan ráhatások kö­vetkeztében azonban a ki­alakult életforma már a film kezdetén felbomlik. Egy író­olvasó találkozón számta­lan figura vonul fel körü­lötte, akik az adott pillanat­ban részben hatással van­nak rá, részben nem. Ezek a mozaikok felkeltene^, az íróban egy félig-meddig ha­mis lázadást. Érzi: valamit tennie kéne. Elhanyagolt anyját is felkeresi, de itt sem talál önmagára. Mi az író tulajdonképpe­ni vétsége? Az, hogy olyan életformát teremtett a ma­ga számára, amely a valódi élettől eltávolította. Mun­kásokról ír, de kívülről né­zi őket, nem tudja, hogyan élnek, miként dolgoznak. Fiatalokról szólnak írásai, „gondolati lírá”-jának emlí­tése. Okkal emlegethetjük a költészetet Kondor Béla élet­művével kapcsolatban, hiszen a párhuzam valóban fenn­áll, Kondor képei is mélysége­sen gondolatiak és szimbó­lumgazdagok. Éppen szimbólumgazdagsá­ga okozhatja — többi között —, hogy alkotásai nem tar­toznak az úgynevezett köny- nyen érthető művek közé. A burjánzó szimbólumok azon­ban határtalan szépségek hordozói, az emberi élet, a lét és nemlét 'örök kérdéseinek boncolói. Szürrealisztikus ví­ziói, expresszív ereje, de ugyanakkor mélyen roman­tikus indulata, s minduntalan feltörő áhítata is szívszorítóan emberi. Kondor Béla művé­szetében az ember áll a fó­kuszban, a társadalmi és a természeti viszonyok közép­pontjában. Egyesíti önmagá­ban a létezés minden mocs­kát és ragyogását, miközben „bohóccá” válhat, s e minő­ségében villantja felénk léte örömét és döbbenetes tragi­kumát. márciusi száma Márciusban két, hazánkban is jól ismert világirodalmi rangú író kisregényét közli a Szovjet Irodalom. Csingiz Ajtmatov legújabb művét, a Korai darvakat a múlt év szeptemberében közölte a Novij Mir. s az új folyóirat­nak hála máris olvasható magyarul. A kisregény egy kirgiz faluban játszódik 1943- ban, s a háborús hátország küzdelmét mutatja be. Nagy költői erővel érzékelteti azt a népi magatartást, amely hőseit, az Akszaisztyepp fel­szántására induló kamasz­fiúkat áthatja. Kitűnően áb­rázolja Ajtmatov azit, aho­gyan a serdülőlélek háborgá­sai, kitörései a haza ügyét szolgáló hősiességgé válnak. Valentyin Raszputyin kisregé­nye, az Élj és emlékezz! amelynek első része jelenik meg e számban, egy tragikus konfliktust dolgoz fel. A há-! ború utolsó hónapjaiban egy harcos, miután súlyos sebesü­lésből felgyógyult, a kórház­ból nem a front felé* veszi útját, hanem hazafelé. Az író rendkívül finom lélektani elemzéssel érzékelteti és hi­telesíti azt a folyamatot, amely a háborút bátran vé­gigharcolt katonát ehhez a végzetes lépéshez vezeti. Iga­zából persze nem térhet haza, nem mutatkozhat az ismerő­sök előtt, szüleinek sem fedi fel magát, egyedül feleségé­nek. S ekkor történik az a „csoda”, ami tulajdonképpen a mű magja és mondanivaló­ja: ebben a rendkívüli hely­zetben lesz tulajdonképpen igazán mély, teljes értelemben vett szerelemmé a feleségével való kapcsolata, amely ko­rábban csak olyan volt, mint minden házasság a faluban. Ennek a kapcsolatnak, e kapcsolat fejlődésének rajza viszi, fel Raszputyint helyen­ként az orosz próza legna- gyobbjaira emlékeztető ma­gasságokba. i A folyóirat versrovata a nemzetközi nőnap alkalmá­ból szovjet költőnek verseit közli, az alkalomhoz illően magyar költ önök fordításában. A kétnyelvű rovatot ezúttal a közelmúltban elhunyt kitűnő szovjet költő- és írónő. Olga Bergholz emlékének szenteli a lap, három versét közli itt Rab Zsuzsa, Veress Miklós és Weöres Sándor fordításá­ban, Az a rét című elbeszé­lését, pedig a közelmúltban nagy sikerrel bemutatkozott fiatal író, Balázs József for­dította magyarra. Magas szinten szól a lap a múlt évi szovjet kultúra nap­jairól. Molnár .terenc Kultu­rális államtitkár, Pozsgay Imre kulturális miniszter- helyettes, Szabó B. István a filmfőigazgatóság vezetője. Frogány ö. Gábor a Nemzed Galéria főigazgatója és Ko­vács Dénes a Zeneművészed Főiskola rektora szép és tar­talmas írásokban mutatják be az eseményekben gazdag művészeti „fesztivált”. • Külön említést érdemel Jaan Kressnak, a világszerte ismert észt írónak, (akinek Menny-kő című kisregényét a lap múlt évi 6. száma közöl­te) Julij Szmelkov kritikus­sal folytatott beszélgetése. Folyóiratainkban szokatlanok az ilyen természetű műhely­beszélgetések. ahol az alk >- tás belső titkaiba annyire mélyen és ilyen világosan, közérthetően vezetik be az olvasót. A Művészetről rovatban a szovjet—amerikai kopro­dukcióban készült Kék ma­dár című filmről m vadra unk Szemjon Csertik tollából, valamint az alkotók, George Cukor, Jane Fonda és Eliza­beth Taylor nyilatkozatait közli a lap. A Szemle rovatban Tvar- dovszkij prózakötetével fog­lalkozik V. Akatkin A nagy, „kis világ” című cikke. Szovjet—bolgár tudományos együttműködés Kondor Béla salgótarjáni emlékkiállítása kétséget kizá­róan az idei évad legkiemel­kedőbb* tárlata. Méltán várja mind nagyobb számban a képzőművészet kedvelőit, a szép iránti fogékony embert. Tóth Elemér A bolgár vegyészet a szovjet tudománnyal * szoros együttműkö­désben fejlődik. A bolgár vegy­ipari minisztérium tudományos központjai jelenleg is húsz fon­tos probléma megoldásán, dol­goznak közösen szovjet tudomá­nyos intézményekkel. A bolgár vegyipari minisztéri­um 1975-ben megkezdte a tudo­mányos kutatások átszervezését. A vegyipari tudománvos tevé­kenység megszervezésében arra fordítják a legnagyobb figyel­met, hogy a tematikus kutatási program elsősorban a termelés­sel kapcsolatos problémákat foglalja magába. Idén csaknem minden tudomá* nyos kutatást a termelési kérdé­sek megoldásának szolgálatába állítanak,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom