Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-25 / 72. szám

Ma m£r csak emlék — Éppen egy éve. hogy ha- raiöttem — emlékezik Xvády Árpád, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek műszaki fej­lesztési főosztályának beru* házási előadója. — Kazincbarcikáról, a vegyipari technikumból ab­ban az évben heten jelent­keztünk a Szovjetunióba. A leningrádi Kalinyin Mű­szaki Egyetem kohómér­nöki karára kerültem. Már az első évben új kezdemé­nyezésként, 40 aktív fiatallal önálló KISZ-alapszervezetet hoztunk létre. Éves feladat­tervünket a Komszomol-szer- vezet akcióprogramjával egyeztetve készítettük el. Így indult az a szoros kapcsolat, mely a diploma megszervezése után — haza­térve Magyarországra — ma is él. Ezt bizonyítjá az a számtalan levél és képeslap, melyeket a még kinn tanuló diákok küldenek az egykori alapítónak. — Akcióprogramunk na­gyon sokrétű és változatos feladatokat tartalmazott. A politikai oktatásokat a kom- szomolistákkal együtt egye­temi és más közéleti előadók vezetésével szerveztük. Eze­ken mélyrehatóan foglalkoz­tunk kül- és belpolitikával, valamint a legaktuálisabb gazdasági kérdésekkel. Vita­fórumokon és vetélkedőkön bizonyíthatta mindenki tudá­sát. — Diákok voltunk. Ezért legfontosabb feladatunknak a tanulást tekintettük. Kezdeti időben gondot jelentett az orosz nyelv tökéletes elsajá­títása. Ebben komoly segít­séget kaptunk a szovjet fia­taloktól — mondta. Kezében orosz nyelvű szak­könyvet lapozgatva, mélyen maga elé nézett. Egyik he­lyen hirtelen megállt. Sze­me gyorsan futott a soro­kon, hangosan olvasni kez­dett. — Most az üzemben egy hasonló rendszer elkészítésén dolgozunk. Ez itt a CO-, he- gesztőhuzal-gyártó üzem fej­lesztésének terve. A könyv lapjai közül szí­nes, nyomtatott meghívó ke­rült elő. Kezembe vettem, próbáltam kibetűzni. — Az egyik leningrádi ál­talános iskola pionírcsapa­tától kaptam. Előadásokat tartottunk Magyarországról és sokat meséltünk az ittho­ni úttörőszervezetről, moz­galmakról. A gyerekek szám­talan érdekesnél érdekesebb kérdésekkel fordultak hoz­zánk és élvezettel hallgatták a beszámolókat. — Minden évben egyik legnagyobb megmozdulásaink közé tartozott a piszkorjevói emléktemető meglátogatása és a hősök sírjának megko­szorúzása. A komszomolisták- kal együtt emlékműsorokat szerveztünk a nemzeti és nemzetközi ünnepeken. — Kapcsolatunk további erősödését szolgálták a közös sportrendezvények. Mókás nemzetközi labdarúgó-, asz­talitenisz*, kézilabda- és sakk- bajnokságokon mindig szíve­sen vettünk részt. — Mindez ma már csak emlék. De visszagondolni rá csodálatos! Voltak köztünk fekete, sárga bőrű diákok a világ minden részéből. Ha levelet kapok tőlük, az em­lékek , újra felelevenednek és a szívem kicsit mindig össze­szorul. . b. zs. Hej, mozdon füstcsináiók 3 ÜGY MEGÁLL az aprócs­ka iroda ajtajában, mintha gyökeret vert volna a lába. Kezet sem nyújt, mert le kell előbb törölgetni a rongy­csomóval; a tenyeret is, a kézfejet, meg nagyjából, úgy t'élkönyékig, az alkart, amin az olaj alatt is jól láthatóan rajzolódnak ki az erőltetés­től megvastagodott émyalá- bok. Lassan, komótosan csi­nálja, s közben olyasfélét mo­solyog az orra alatt, hogy b zony, nem patika ez. Aztán elkészül vele. Kezet fogunk és bemutatkozik: — Kukolik József vagyok! — A mozdony doktor? — Hát, ha úgy vesszük, az. És megint elmosolyodik. Mintha jó tréfát eszeltünk volna ki. Pedig dehogy gon­doltunk ilyesmire. A ked­vünk sem fékevesztett, meg valahogy a környezet is in­kább komorságra késztetne: fekete, fekete, minden feke­te. Persze, milyen is lehetne egy fűtőház? — Festhetnék ezt akár zöldre, vagy bármilyen szí­nűre, nem érne az se sem­mit. Szóval, marad fekete Ku­kolik József munkahelye, a balassagyarmati fűtőház. De izgatja-e mindez az embert, aki huszonhatodik éve dolgo­zik már falai között? — Igen, negyedszázadnál is több ideje javítgatom itt a mozdonyokat, ezeket a régi, agyonagyusztált füstcsináló- kat, ezeket a nekem leg­kedvesebb „jószágokat.” Igen, így mondja: jószá­gok. Mert lelke van vala­mennyinek, sikoltva jajdul- nak a rossz fékezéskor, tü­dejük dohogása köp füstcso­mókat az emelkedőknél, s le­felé szaladtukban fütyülve ör­vendeznek a teher könnyülé­sén. — így van ez — magya­rázza tovább a mozdonydok­tor, aki még csak ötvennégy éves múlt. — Lelke van ezek­nek az ócskavasaknak, tudni kell a nyelvüket is. Mert igaz itt is a mondás: rossz moz­dony nincs, csak ember, aki nem ért hozzá. ELHISSZÜK néki, kevesen vannak, kik nálánál több időt töltöttek volna közöttük. Bizony, itt tartunk már évek dolgában. S vajon, valaha, gondolta volna ezt? — Dehogyis! Cselédember volt az apám. Aztán meg pa­rádéskocsis az uradalomban. Nemigen láttam én vonatot tíz egynéhány éves koromig. Kovács akartam lenni, az ő műhelyében fordultam meg leggyakrabban gyermekfej­jel; tapostam a fújtatót, ad­tam kézre az izzó vasat. így aztán kovácsinasnak is adtak a jószüleim, Ipolyságra. Három év volt a tanulóidő, gyermekdajkálással. szőlőka­pálással, házimunkával is, persze, de csak-csak az lett, Gyártmányfejlesztés, ipari előrejelzés fővállalkozás — Bővült a Bútoripari Tervező Iroda feladatköre A gyártmányfejlesztés to­vábbi elsődlegessége mellett az utóbbi időkben számos új feladattal bővült a most ne­gyedszázados Bútoripari Ter­vező Iroda tevékenységi kö­re. Technológia-, üzem- és munkaszervezéssel, közgazda- sági elemzésekkel, átfogó iparági koncepciók előkészíté­sével, végrehajtásuk ellenőr­zésével foglalkoznak és egé­szen új feladat á kutatás-fej­lesztési tevékenység. Faipari mérnökök, iparmű­vészek, belsőépítészek, szak- technikusok — összesen mintegy százan — munkál­kodnak az iparág fejlődésé­nek, a termelés hatékonysá­gának előmozdításán. Nemré­giben a Könnyűipari Minisz­tériumtól azt a feladatot kap­ták, hogy az elkövetkező öt évre határozzák meg a gyárt­mányfejlesztés főbb irányait, s ezt az előrejelzést ajánlás formájában még az idén kapják meg a vállalatok is. A belföld igényeinek vá­lasztékosabb kielégítése mel­lett ez az intézkedés a tőkés­export növelését is célozza. A szakemberek eddigi meg­állapításai szerint a kiviteli­ben leginkább a szállodai be­rendezéseknek van nagy jö­vőjük, s az eddig nagyon ke­resett stílbútorokról a ruszti­kus szobaberendezések felé fordult a külföld érdeklődé­se. Ez a magyar bútoripar számára egyébként előnyös fordulat, mert rusztikus bútorod hazai faanyagból ké­szülhetnek. Változatlan az ér­deklődés a gyermekbútorok iránt is. A bútoriparban a kemizá- lás új módszerein is kísérle­teznek. Nem műanyag búto­rok vannak születőben; a ke- mizálás itt kemény és puha habpalást alkalmazását je­lenti az ülőbútorokon, illető­leg korszerű felületkezelést, ragasztóanyagokat, újfajta szerelvényeket. A kemizálás előrehaladása azonban nagy­mértékben függ a műanyag­ipartól. A Bútoripari Tervező Iro­da ellát fővállalkozói felada­tokat is. Közreműködésével 14 vertikális’ faipari üzemet építenek a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságban. Ezek­ben az üzemekben a rönk­feldolgozástól a késztermékig összefüggő technológiai sor valósul meg. A tervezést, a szerelést, a művezetést és a dolgozók betanítását is az iroda szakemberei végzik. Az iroda ajánlatai alapján a tervek szerint hasonló faipa­ri kombinát létesül Peruban amit elhatározott magában: tűzikovács! — Dunakeszire kerültem, már jóval benne a háború­ban, 1942-ben, a MÁV jár­műjavítóba. Nem, nem ek­kor kezdődött ismeretségem a mozdonyokkal: csak kocsikat javítottunk, szétlőtt háborús roncsokat. Ötvenben kezd­tem el a füstösökkel foglalkoz­ni, amikor ideköltöztünk. Gyarmatra, , — És azóta ? — Azóta? Hát, csak ők vannak. Mármint a mozdonyok, „akikből” annyit javított már, hogy hosszas , fejtörés után sem tudná összeszámolni, mennyit. A legelsőre viszont emlékszik: 375 908 volt a so- rozatszáma. 375-ös és 424-es típusú mozdonyokat javítanak a Ku­kolik Józsefhez hasonló ezer­mesterek; igen, azok, hiszen kovácsnak is, lakatosnak is, hegesztőnek is kell lenni egy kicsit, v És néha gondterhelt. Mert, bár közel hat éve van még vissza a nyugdíjazásig, de már most is néha az jár az eszében: hogy lesz nélkülük? — Biztos nehéz lesz meg­szokni, hogy nincs több moz­dony, amit rámbíznak, rend­behozásra, de hát ez az élet, rendje. Gondolom, más is így van azzal, amit nagyon szeret... Legfeljebb vonato­zom, ülök a kényelmes ülé­sen, nem, nem a -mozdonyon, mert bár elvezetném, de so­sem tettem. Fene tudja, de valahogy jobban szeretem, ha áll. Van egy kocsim, kikap­csolódni, horgászni most is inkább azzal járok. A dol­goknak ez a része csak elsi­mul valahogy, de itt vannak még az ismerősök, a barátok, a munkatársak, a brigádta­gok. .. Igen, róluk sem feledkezik el. Nem is bírna, hiszen bri­gádját, a Madách-ot, tizen­nyolc éve vezeti immár. — Ez tizenegy ember volt sokáig. Mostanában csappant meg a létszám. Ki ide, ki oda ment, úgyhogy hatan ma­radtunk. KIMEGYÜNK a mozdony­színbe, ahol a szerelőcsatorna felett állnak a mozdonyok. Furcsák így kihűltén, moz­dulatlanul, élettelenül. És rácsodálkozom: vajon hol vannak most a lelkűk? Ta­lán csak nem Kukolik Jó­zsef melengeti őket szíve leg- beljében? Karácsony György M : U-. a tudatban? — I VQn leszi fei néha magának a kérdést egy-egy meghökkentő, újszerű — vagy makacsul kitartó — magatar­tás vagy vélemény kapcsán az ember. Hol úgy tűnik: mennyire elmaradt; mennyi­re konzervatív ez a tudat. Aztán pont fordítva: honnan, hogyan kerülnek ezek a soha nem látott, soha nem tapasz­talt tartalmak- — ötletek, vé­lekedések, gondolatok — a tudatba? Nem új a benyo­más a tudat kettőségéről: hol a múlthoz kötődik, hol pedig elrugaszkodik. nemhoev a múlttól, hanem jelenünktő1 is. Hol „elmarad’, hol „elóre- rohan”. Vagy nem akar vál­tozni, v.agy úgy változik, hogy abban biztos eligazodások alig lelhetők fel. Mi minden van a társada­lom tudatában? Definíció helyett kezdjük el felsorolni. Szokások és normarendszerek. (Vonatkoz­hatnak ezek az erkölcsre,' az ízlésre, a divatra, a fogyasz­tásra, az életmódra.) Vannak benne hirtelen támadt hiedel­mek és igencsak stabil be­idegződések, közhangulatok és előítéletek. (Vonatkozhatnak ezek politikai helyzetre, em­bercsoportokra, intézmények, országok népek, nemzetisé­gek megítélésére.) Már itt lát­ható: a társadalmi tudat olyan gyűjtőmedence, amely­ben az ismeretek, a véleke­dések nem a valóság fény- képszerű másolatai. A nor­mákba, a beidegződésekbe, az előítéletekbe belejátszik a Konzultáció Társadalmi tudat — köznapi tudat hagyomány, belejátszanak ér­zelmeink, belefolynak a tár­sadalmuk vezetésére hivatott intézmények es tömegnii'Koz- lő szervek. Valamennyien már értelmezett formában bo­csátják rendelkezésünkre éle­tünk szűkebb és tágabb tár­sadalmi képét, amelyet saját magunk újabb értelmezések tárgyává teszünk. A lényeg mindenképpen az, hogy a társadalmi tudat — amely a társadalmi lét valamilyen ki­fejeződése — soha nem olyan „egy az egyhez” „képezi” le a valóságot, mint a fényké­pezőgép. Miért? Mert a tár­sadalmi tudat meg van ter­helve, időnként túl van zsú­folva a múltból, a történe­lemből, más társadalmi hely­zetekből átörökölt, vagy át­vett tartalmakkal. Olyannyira, hogy ezek — mint előítéletek, mint jelképek, szimbólumok, mint tekintélytisztelet, mint erkölcsi beidegződések —ese­tenként el is takarhatják a társadalmi jelenséget. Ami ar­ra mutat, hogy a társadalom tudatának bizonyos mérték­ben önálló élete, belső, sajá­tos törvényeknek engedelmes­kedő folyamatossága van. Másszóval a társadalmi tu­dat megőrző jellegű: őrzi az egyszer már megtörténtet, s azt esetenként „nerp oda il­lő” módon tükrözteti. Az ebből adódó visszás helyzetek, a tudat és a lét időnként szemetszúró meg nem felelése azonban bizo­nyos pozitívumot is hordoz: a társadalmi tudat megőrző jellege teszi lehetővé, hogy tudatosítsuk az időt, hogy kifejezzük és aktualizáljuk azt, ami a múltban történt, ahol nem lehettünk jelen, amit nem élhettünk át saját élményünkként. A történelmi korszakok, a történelmi idő­beliség jelentkezik ezért a társadalmi tudatban, amikor az „nem felejt”, nem hajlan­dó „megtörténtként” letudni eseményeket, amikor tanulsá­gosnak vél és aktualizál má­sok által átélt tapasztalato­kat, amikor „makacs”, „kon­zervatív”, nehezen változó. Megmozdításához ezért — legalább ennyi kézenfekvő — az emberi életfeltételek radi­kális megváltoztatása, kíván­tatik meg. És ne felejtsük: a társadalom tudata nemcsak a múlt szócsöve. Éppígy tar­talmazhat és tartalmaz is valóságként számontartott híradásokat, tényként elfoga­dott előrejelzéseket a társa­dalom jövőjéről. A társadal­mi tudat jövőt előre jelző jellege megintcsak lehet nagy pozitívumok és visszásságok forrása. Pozitívum, hogy a társadalom tudata képes „le­képezni” a jövőbeli még meg nem történtet, hogy a tudo­mányos valóságmegismerés segítségével hipotíziseket al­kosson, hogy következtessen a várhatóra, hogy közeibe hoz­za és kikalkulálja a1 lehetősé­geket. De ez a sajátossága vissza is üthet: a társadalmi tudat, — miközben kifejezi a jövőbeli még meg nem tör­téntet, a várhatót, az esedé­kest —, ezt időnként behe­lyettesíti az adott valóságba. Az egyelőre csak ésszel el­gondolható jövő megjelenik, mintha már lenne. Jövő és jelen ebben az esetben azo­nos valósággá válnak; a még sohanemvolt világot elkezdik aktuálisként, jelenvalóként számontartani; vagyis a jövő felől tódulnak be a tudatba olyan tartalmak, amelyek el­takarják vagy eltorzítják a tudat elé álló jelenségeket. És ez még nem minden. A valóság „tiszta” tükrözése azért sem valósulhat meg egykönnyen, mert az, ami tükrözi, a tudat, maga is ak­tív. Az egyszerű tükör ön­erejéből soha nem képes a valóságot más és más ará­nyokba mutatni. Az emberi tudat- viszont aktív, képes — önerejéből — kinyílni és be­zárulni, a valóságot külön­bözőképpen tükrözni. C—.,. a ponton azonban áttérünk a tudat köznapinak nevezhető világá­ba. A köznapi tudat az egyes emberek konkrét élethelyze­teinek és társas kapcsola­tainak tudata. A társadalmi tudat erre a szintre az embe­ri viszonyla’trendszerek köz­vetítésével, felerősítve vagy meggyengítve jut el. Éppen ezek a közvetítőrendszerek — család,- ' munkahely, baráti társaság, egyéb kapcsolatok — teszik lehetővé, hogy az emberek köznapi tudata me­gintcsak bizonyosfokú önál­lóságot, öntörvényűséget, sőt „védettséget” tudjon magának teremteni a széles értelemben vett társadalmi tudattartal­mak hatásaival szemben. A köznapi tudat a társadalom alapegységeinek (család, mun­kahely, stb.) beiktatásával tu­datosítja a társadalmi össze­függéseket, az ember csak ezek szövevényébe ágyazódva találkozhat ,,a” társadalom­mal és „a” társadalmi tudat­tal. És így termeli újjá azt — miközben a tudomány, a tu­dományos ismeretterjesztés, a köznapi életbe betörő objek­tív összefüggések jóvoltából valóban vissza is tükrözi. Hi­szen csak e visszatükrözés ré­vén lehet zökkenőmentesen — vagy legalábbis kevés zökke­nővel — működtetni magát a társadalmat, lehet kitűzni történelmi irányokat és meg­közelíteni történelmi célokat. Döntés előtt Ma délelőtt összeül Nógrad megye Tanácsa, hogy dönt­sön a megye V- ötéves és 1976- évi tanácsi és pénzügyi tervének felhasználásáról- Dönt arról az intézkedési tervről, amely a tervmunka következő feladatainak meg­szervezéséről, a tei-vek végre­hajtásáról szól- Más szóval miliiárdok sorsáról lesz ma szó a testületi ülésen­Elöljáróban annyit. hogy tanácsaink a IV- ötéves terv­vel az eddigi legeredménye­sebb középtávú tervidőszakot zárták- Tevékenységükkel jelentősen hozzájárultak a lakosság életkörülmén vernek további javításához- A párt politikai irányítása és segít­sége mellett az eredmények­ben nagy szerepe volt annak az összefogásnak, anyagi ál­dozatvállalásnak és társadal­mi munkának, melyet az üze­mektől- szövetkezetektől in­tézményektől, a szocialista brigádoktól, a Hazafias Nép­frontól, a szakszervezet és a KISZ-szervei tői, a dolgozók tízezreitől kaptak- Különösen a nagy politikai, társadalmi, eseményekhez kapcsolódó mozgalmak segítették a gyermekintézmények fejlesz­tését, az út, járda, parképí­tés, a lakótelepek szépítését, városokban és a falvakban egyaránt­A tanácsok intézkedéseik­kel eredményesen szolgállak a társadalompolitikai határo­zatok végrehajtását- Az át­lagosnál gyorsabb ütemben fejlesztették a munikáslakta településeket- A gyermekne­velést és gondozást segítő be­ruházásokkal, a háztartási murikat könnyítő szolgáltatá­sokkal javították a dolgozó nőik, a nagycsaládosok, hely­zetét- Bővítették az ifjúság­politikái és közművelődéspoii- tikai határozat végrehajtáisát szolgáló intézményhálózatot­A IV- ötéves terv után mondhatjuk, hogy rendkívül jó. példa áll Nógrád megye Tanácsa előtt, még akkor is, ha a dinamikus fejlődés el­lenére sem sikerült minden területe^ a jogos igényeknek megfelelően előbbre lépni- A megyei tanács az V- ötéves terv készítésénél éppen ebből indul ki és a szocialista de- I mofcratizmus alapjá,n az alul- j ró; jövő javaslatok, a jelölő I gyűléseken, falugyűléseken elmondott Közérdekű bejelen­tések után, azok figyelem.be- vétaJjevel, az országos, minisz­tériumi Gzorvekkel egyeztet­ve készítette el megyénk V- ötéves tervét- Figyelembe keiiett venni, hegy különösen a városokban számottevő a lakáshiány- A közműves víz­ellátásban továbbra is gond az alsófokú központok és az egyéb település-:-: alacsony színvonala. Korábban a köz. oktatási és közművelődési ha­tározatban megfogalmazott követelmények teljesítését nehezítette a tárgyi feltételek elégtelensége- A lakossági szolgáltatásban, különösen a kisebb települések helyzete hátrányos­ilyen alapvető gondok, fe­szültségek feloldására töre­kedett a tanács az V- ötéves fejlesztési célkitűzések ki* alakításakor, figyelembe vé­ve, hogy az anyaga-műszaki lehetőségek korlátozottak es egy középtávú tervidőszakban nem nyújthatnak mindenre lehetőséget- Ezért a feladatok sorrendiségét az MSZMp XI- kongresszusának határozata, az V- ötéves népgazdasagi tervtörvény, a megyei párt-' bizottság V- ötéves terület- fejlesztési irányelvei alapján alakították ki, azzal az általá­nos céllal, hogy a terv Közpon­ti feladata továbbra is a párt politikájának szolgálata. az alapvető társadalompolitikai ■ célkitűzések megvalósításá­nak segítése legyen­Fontos a mai nap, hiszen megyénk idei és középtávú fejlesztését határozzák meg a testületi ülésen- Döntés szü­letik, amelyben biztosan a kollektív bölcsesség érvénye­sül megyénk lakói érdekében­NOGRAD — 1976. március 25., csütörtök i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom