Nógrád. 1976. március (32. évfolyam. 52-77. szám)

1976-03-03 / 53. szám

4 tanácsokról van szó / A terület gazdái A TANÁCSOKAT a terület gazdáiként Is szokás emlegetni, hiszen a település — vá­ros vagy falu — sokirányú fejlesztésében, a lakosság életszínvonalának - emelésében je­lentős a szerepük. A párt XI. kongresszusá­nak dokumentumai hangsúlyozzák: az álla­mi munka középpontjába egyre inkább a gazdasági szervező és a kulturális nevelő funkciók erősítése kerül. Az ötödik ötéves terv gazdaságpolitikai céljainak végrehajtá­sa feltételezi, hogy a tanácsok fokozottab­ban érvényesítsék gazdasági szervező, irányí­tó és ellenőrző jogkörüket. Nagy szükség van rá, mert az új tervciklus tennivalói az eddiginél körültekintőbb, átgondoltabb te­vékenységet követelnek az államigazgatási munka valamennyi területén. A negyedik ötéves terv idején a tanácsok­nak alkalmuk nyílt tapasztalatokat gyűjteni a gazdaságszervezés, -irányítás, -tervezés, -ellenőrzés területén egyaránt. Most azon a sor, hogy a tanulságok birtokában, az eddig . Is kamatozó módszereket felhasználva, fino­mítva munkálkodjanak. Nem egy tanácselnökkel találkoztam, g panaszkodtak: „Kevés a pénz, sok a feladat”. Két-három évvel ezelőtt is ez volt a „nóta", de a legszükségesebb dolgokra — nemegy­szer nélkülözhetőkre is — mindig jutott. A mostani, némi kétkedést takaró szavak sok­kal inkább azt a kérdést álcázzák: vajon a velük szemben támasztott magásabb követel­ményeknek miként felelnek meg? Mert hiába a szűkebb közösségnek a tisz­tes összeg, ha a társadalompolitikai célok alapos rangsorolása hiányában vágnak neki a fejlesztési feladatoknak. A jó értelemben vett „ügyeskedés” sem segít, ha a rendelke­zésre álló összeg befektetésének nem a leg­hatékonyabb módját választják. Alapköve­telmény a népgazdasági és a helyi érdekek egyeztetése. Ezen a területen a megye né­hány tanácsának van mit javítania, mert a félreértelmezett önállóság saját szempontjaik eltúlzásához vezet, átgondolatlan beruházá­sokhoz. Pedig az önállóság alapja a meg­fontolt gazdasági munka, s csak addig ter­jedhet, míg az anyagi háttér biztosított. Az első ilyen közös érdek a takarékos­ság, mint az erőforrások növelésének egyik eszköze. Nem léegyszerűsített filléreskedés­ről, hanem a beruházások körültekintő elő- késziTéséről, a lehetőségekre épülő helyes döntések sorozatáról van szó. Példának ele­gendő a lakásépítkezést említeni: központi forrásokból nincs több lehetőség a tanácsi költségvetés hiányossága5 nak foltozgatására, ezért, ha a lakások kivitelezésének költségei emelkednek, az előirányzott tervszám telje­sítése kétséges lehet. Ám, ha sikerül a rá­fordítások arányát csökkenteni, ugyanabból a pénzből az eredetinél több lakás épülhet. A tétel érvényes a közműfejlesztésre, az in­tézményhálózat bővítésére, utak, járdák épí­tésére. A takarékosság a tanácsok vezetőitől ma­gas szintű szervezettséget, s az államigazga­tásban dolgozóktól növekvő politikai, erköl­csi és szakmai felelősséget követel. Az em­beri tényezők nagyobb szerepe a megfon­tolt, reális helyi döntések alakításában, a késedelem nélküli helyzetfelismerés és cse­lekvés feltétele, hogy a tanácsok gazdasági munkájának színvonala javuljon. A gazda­ságszervezés, a pénz- és munkaerő-gazdál­kodásban az anyagi és szellemi tartalékok feltárása, mozgósítása pedig a hatékonyság nöVelését célozza. • A másik fontos tennivaló, hogy a taná­csok az ötödik ötéves terv időszakában az irányításuk, felügyeletük alatt levő vállala­tokkal, szövetkezetekkel, intézményekkel szorosabb kapcsolatot hozzanak létre, a nem tanácsi gazdálkodó szervek és a saját fej­lesztési terveik közötti összhangról folyama­tosan gondoskodjanak. Ez akkor is kívána­tos, ha a közigazgatási határt esetleg túl kell lépni, hiszen közösek a célok, azonosak a törekvések, az életkörülmények javítása, a szolgáltatás fejlesztése, a gazdasági munka tervszerűbbé tétele. A párt XI. kongresszusán is elhangzott, hogy a tanácsok munkájában a vpllalatfel- ügyeleti és intézményirányító tevékenység javításra szorul. Enélkül nehéz betölteni a területi szerepkört, korszerűsíteni az ellen­őrzési rendszert. Az állami felügyelet és el­lenőrzés akkor lesz hatékonyabb, ha demok­ratizmusa szélesedik, s fokozottabban tá­maszkodnak a tanácstagokra, a tanács szer­veiben, bizottságaiban dolgozó társadalmi munkásokra, az üzemi népi ellenőrzési cso­portokra. A TÚLSZABÁLYOZOTTSÁG Időnként fel­lelhető jeleinek, a bürokratikus vonások csökkentésének feltétele, hogy a hatósági munka gyümölcsözőbben szolgálja a társa­dalom- és gazdaságpolitikai célkitűzések vég­rehajtását! Ezért is kell politikai kérdésként kezelni az ügyintézést, a lakossági bejelenté­sek, panaszok kivizsgálása körüli, ma még olykor tapasztalható huzavonát, lélektelen- séget. Tekintélyes gazdasági feladatok állnak a megye tanácsai előtt 1976—1980. között. Ah­hoz, hogy a népgazdaság igazi segítői legye­nek, s a gazdaságszervező teendőket enjel­kedő színvonalon lássák el, hatékonyabban, az érdekek jobb egyeztetése alapján kell te­vékenykedniük. S akkor még inkább a te­rület gazdáiként szerepelnek. Szabó Gyula Segítség a háztájinak Á Cserhátvidéke Takarék- szövetkezet a háztáji terme­lés fokozása érdekében vál­lalta. hogy segítséget nyújt a különböző szakcsoportok meg­alakításához, s ezek tagjai részére — igényeiknek meg­felelően — ebben az évben 1.5 millió forint termelési hi­telt folyósít. A központi üz­letház és a kirendeltségek dolgozói mezőgazdasági szak­könyvek árusításával is fog­lalkoznak és ügyfeleik ren­■••■■■•■••■••a delkezésére bocsátják a Ker­tészet-Szőlészet című szak­lapot. A takarékszövetkezet 'szo­cialista brigádjainak 1976. évi vállalásában szerepel a s be­tegség, vagy iskolai tanulmá­nyok miatt távol levő dolgo­zók helyettesítése: továbbá az egységek környékének tisz­tán tartása, parkosítása is. Az év folyamán a társadalmi munka értéke várhatóan 20 ezer forint lesz. Azokban a nagyobb közsé­gekben, ahol nincs kirendelt­ség és taglétszám jelentős, a takarékszövetkezet dolgozói fogadónapot tartanák, hogy a tagság pénzügyekkel kapcso­latos kérdéseire helyben biz­tosítsák a gyors eligazodást. Bevezetik a bel- és külföldi utazások szervezését és szol­gáltatási kölcsönnel történő támogatását is a COOPTOU- RIST szövetkezeti utazási iro­dával kötött megállapodás alapján. Elment de mégis Ilyenkor estefelé egymás után érkeznek a munkásjára­tok a faluba. Egyre több fia­tal jár a környék üzemeibe, gyáraiba dolgozni. Köztük Dúzs István, a palotási KISZ- alapszervezet tikára. Együtt indultunk hazafelé a gyéren világított kis utcákon. — Ez még csak hagvján — kezdte. — Mi, ha egy kicsit későn is, de mindennap hazajövünk. Sokan bizony egy héten csak egyszer tehetik meg. Azt hi­szem, én nem tudnék elszakad­ni az otthontól. Itt nőttem fel, mindenkit ismerek, megszok­tam ezt az életet, jól érzem magam. Esténként már alig várom, hogy megérkezzünk. Fárasztó az utazás, mert elő­fordul, hogy Hatvanig há­romszor át kell szállni. — Miért nem dolgozik a fa­lujában? — Autószerelő vagyok, és a szakmát különösen szere­tem. Hatvanban a Volán­szerv':’'?! dolgoz n T't’ion csak a termelösz ... ■ .'.ben lett volna munkám. Fiatal vagyok, és egyre több új gé­ljét szeretnék megismerni. A traktorok és egy-két mezőgaz­dasági gép javítása erre nem adott volna lehetőséget. Ez az egyik ok, amiért elmentem. — A másik? — Két éve, hogy megvá­lasztottak a palotási községi KIŰZ-alapszer vezet titkárá­vá. Előtte az iskolában szin­tén titkárként, később a fa­luban, mint agitációs és pro­pagandista tevékenykedtem. Megpróbáltam a tapasztalatai­mat hasznosítani, mert elég sok gondunk volt, és még van is. Hiányzik a tagokból az aktivitás. Egv-egy társadal­mi munkaakcióra, vagy kul­turális rendezvényre tobo­rozni kell a fiatalokat. Fe­ladatunk, hogy a politikai ok­tatásokat rendszeresítsük, politikailag képzett előadó­kat hívjunk meg. A társszer­vekkel való kapcsolatunk nem a legjobbnak mondható. Az idei mozgalmi év akció- programjának összeállításá­nál ügyeltünk ezekre a gon­dokra ! — Mivel tölti szabad ide­jét? maradt — Ebből nagyon kevés van. Ha tehetem olvasok. Rajongok a könyvekért. Késő éjszaká­kon át a kis lámpa sápadt fé­nyénél, néha már alig látom a betűket. Különösen a ro­mantikusokat kedvelem. — Tavasszal és nyáron, amikor már később esteledik a ház körül dolgozgatok, vagy barkácsolok. A kisebb javítási, vagy szerelési mun­kával mindig szívesen töl­töm az időmet. Ha ismerő­seim, vagy barátaim megkér­nek, örülök, hogy segíthetek. Tudom, ha én szólnék, ők is meghallgatnák. és minden tőlük telhetőt megtennének. Szombaton és vasárnap ház­építésen dolgozunk. A .. továbbiakban terveiről beszélt a község fiatal KISZ- titkára. Legfontosabb fela­datai közé az ifjúság KISZ* életének szilárdítása. vala­mint a szakmai továbbképzés tartozik. Megszüntetni, vagy legalábbis csökkenteni az alapszervezetből a vándorlást. Aktív, cselekvőkész, egysé­ges csoport kialakítását tér-. Keíten Üxlie^i§K(áiiból Beszélgetés kongresszusi küldöttekkel A több mint 15 millió párt­tagot mintegy 5 ezer küldött képviseli az SZKP XXV. kongresszusán. Az Üzbég Szö­vetségi Szocialista Köztársa­ság kommunistái megyénként 15 küldöttet választottak. Kö­zülük mutatunk be kettőt: Kutatóintézet tízezer munkatárssal M. Mirzejeziv, a Széder ne­vet viselő gyümölcs- és sző­lőkutató intézet igazgatója. Az intézet, amely Szamar- kand mellett mintegy ezer hektár területen végzi a ku­tatási munkát, egy, az Üzbe­gisztánban működő 117 tudo­mányos központ közül. — Húsz éve állok az inté­zet élén — mondotta M. Mir­zejeziv. — Minden egyes is­mert gyümölcsből — almából, körtéből, szilvából stb. — 50 —100 fajtát kísérleteztünk ki. A legjobb termést hozókat szaporítjuk, s azt bocsátjuk a kolhozok, szovhozok rendel­kezésére. Az igazgató amellett, hogy kiválóan vezeti az intézetet, amit a Lenin-rend és több más magas elismerés bizonyít, maga is ismert kutató. Nevé­hez 5—6 olyan szőlőfajta ki­kísérletezése fűződik, amely az Éhségsztyeppétől „elhó­dított” sivatagos földeken több kilós szőlőfürtöket te­rem. A csonthéjasok kísérlete­zésében is igen szép eredmé­nyeket ért el. Néhány éve pedig azzal foglalkozik, mi­lyen gyümölcsfajták élnek- meg leginkább a hegyek lej­tőin. A Mirzejeziv vezette kuta­tóintézetnek nagy része van abban, hogy az Üzbég Szö­vetségi köztársaság 448 ezer négyzetkilométer területéből, amelynek mindössze 10 szá­zaléka alkalmas mezőgazda- sági művelésre, olyan fajtá­kat sikerült elterjeszteni, amelyek nemcsak a köztár­saságot látják el friss gyü­mölccsel, szőlővel, haném szállítani is tudnak belőlük az ország más területeire is. Az igazgató — a pártszer­vezet titkárának szavai sze­rint — mint kommunista is nagy elismerést vívott ki. Nem könnyű olyan kutató- központot vezetni, ahol az idénymunka idején • 10—12 ezer ember dolgozik. Ez csak úgy lehetséges. hogy a leg­jobb emberi tulajdonságokkal rendelkezik. M. Mirzejeziv érdemeit dicséri, hogy a ku­tatók közül minden harmadik dolgozó valamilyen kitüntetés tulajdonosa. M. Mirzejeziv volt az, aki bevezette az in­tézetnél a tudományos mun­katársak 5 évenkénti minő­sítését, mert mint hangsú­lyozza: tudnia kell a kuta­tóknak, mi róluk a vélemény. Négymillió rubel a tarsolyban A Lenin-renddel kitüntetett Buhara megye küldöttei kö­zött van Muhinov elvtárs, a megyei pártbizottság másod­titkára. Muhinov elvtárs és még 14 küldött azokat a kommunistákat képviselik, akik az Üzbég Köztársaság déli részén élnek. Buhara megyét egymillió 140 ezren lakják, 80 nemzetiséget kép­viselve. Az egység, az cssze- forrottság azonban olyan erős, hogy nekik már nem is tűnik fel a sok nemzetiség. — Buhara megyét, amelyet képviselek, az SZKP XXIII. kongresszusáig úgy tartották számon, mint mezőgazdasági megyét. Ma pedig már egy agrár-ipari települést képvi­selünk — mondotta Muhinov elvtárs. A 107 kolhozban és az 50 szovhozban változatlanul a fő termék a gyapot, de mi­után földgázlelőhelyre buk­kantak, elkezdték azt kiter­melni. Csővezetéket fektettek le, s tavaly már 29 milliárd köbméter gázt továbbítottak. Az utóbbi időben * műtrágya- gyárat építettek, elkezdték az érckibányászást is, jelentős az aranybányászat is. — Nem jöttünk üres kéz­zel az SZKP XXV. kongresz- szusára. 1976. januárjában 4 millió rubellel teljesítette túl a megye havi tervét. Ez a buharaiak ajándéka a kong­resszusnak — mondotta. Muhinov elvtárs a megyei pártbizottság ideológiai titká­ra, s ígv az emberek megvál­tozott életéről beszél legszí­vesebben. Az októberi forra­dalomig 100 emberből csak kettő tudott írni-olvasni. Most 360 ezren tanulnak a megyében. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik lakos képezi magát. 16 ezer peda­gógus dolgozik a megyében, 50 tudományos központjuk van. A megyében igen jó a pártmunka. A 46 ezer kom­munista példát mutat a ter­melésben, a tanulásban. S Muhinov elvtárs már a hol­napra gondol. — A legfontosabb felada­tunk az lesz a közeljövőben, hogy mindenki — legyen az párttag, vagy pártonkívtili —. megismerje az SZKP XXV. kongresszusának hatá­rozatait. Ennek érdekében két lépcsőben végezzük a munkát. A tömegkommuni­kációs eszközök tudósításain, cikkein túlmenőleg (a megyei újság 109 ezer példányban jelenik meg üzbég' és kazány nyelven) élménybeszámoló­kat tartunk majd, s már dön­töttünk arról is, hogy a párt­oktatás keretein belül is fel­dolgozzuk a kongresszus anyagát — mondotta a me­gyei ideológiai titkár. Moszkva, 1976. február 28. Fodor László Újabb gondoskodás a gyermekes szülőkről Gyakran előfordul, hogy a megbetegedett gyermeket ha- zaküldik a bölcsődéből, óvo­dából. Eddig a szülőknek, aki — munkahelyét otthagyva — hazavitte * gyermekét, még aznap táppénzbe kellett vé­tetnie magát, ha ez — ldq| hiányában nem sikerült, és aznap nem dolgozott le leg­alább négy órát — munka­napját igazolatlannak tekin­tették. Ezzel kapcsolatban sok panasz hangzott el az utóbbi időben, hiszen a szülő megbetegedett gyermekét minden esetben köteles haza­vinni a közösségből. Nem biztos azonban, hogs* táppénz­be vételét is el tudja aznap intézni, visszamenőleg pedig erre nem volt mód. vezik. összehangolt munká­val, és a társszervek segitsé- gével, nemcsak az ifjúsági klubra korlátozódó mozgal­mi élet megvalósítása a cél. b. zs. Fiatal szakmunkás Küldöttnek választották SZERSZAMKÉSZlTÖ-la- katos László Gyula Salgó­tarjánban. Munkahelye a vegyesipari vállalat egyik kis műhelye. Mindössze hárman dolgoznak ott gé­pek mellett. — Nem különleges sors az enyém. Azt hiszem na­gyon sok hozzám hasonló akad. Amikor elvégeztem a 8. osztályt, szerettem volna továbbtanulni. Még­hozzá a gépipariban. Gye­rekfejjel talán nem vet­tem komolyan a dolgokat. Akkoriban mondták rám a tanáraim, „tehetséges gye­rek, csak éppen nem elég szorgalmas...” Mivel a gépipari meg­hiúsult, nem ment gimná­ziumba sem. A műszaki pálya vonzotta. Szakmun­kástanuló lett. — Nem mondom, hogy ugráltam az örömtől. Bán­tott sokáig a kudarc. Ma­gamra is haragudtam, ta­lán másokra is. De aztán az élet ment a maga remi­jén tovább. Megkapta a szakmunkás­oklevelet. A vegyesipari vállalathoz került. Ennek tíz esztendeje. Behívták katonának. Megkomolyo­dott. — Valahogy más szem­mel néztem mindent. Egy­re inkább azon törtem a fejemet, tanulni kellene. Az embernek legyen véle­ménye a körülötte levő dolgokról. Ez fontos. Meg­szerezni a szélesebb látó­kört, csak tanulással lehet. Nem is habozott sokáig. Immár felnőtt fejjel, szak­munkás-oklevéllel a zse­bében, munka mellett el­végezte a középiskolát. Megkapta az érettségi bi­zonyítványt. — Nehéz volt? — Ahogy vesszük. Sok mindent tanultam. De még többet lehetett volna. Nem is hagytam abba. Szak­technikusi vizsgára készü­lök. Járok különbözetire. Remélem sikerül megsze­reznem az oklevelet. — Miért tanul? — Nem szeretem a nagy szavakat. Ügy mondanám, hogy magáért a tudásért. Előbbrelépést jelent a i szakmámban. A gépem mellől nem akarok elsza­kadni, különösképpen ve­zető oeosztásba sem kerülni. Aki csak az előléptetésért tarul, szerintem rossz lóra tesz... László Gyula, a Béke­telepen, a Micsurin utcá­ban lakik. A városkörzeti népfrontbizottság napok­ban megtartott gyűlésén küldöttnek választották. A városi népfrontértekezlet­re. Szabó Ferenc népfront- titkár úgy mutatta be László Gyulát, hogy tevé­keny, közösségi ember. Mindig szívesen vesz részt a népfront munkájában. — Évekkel ezelőtt, ami­kor tagja lettem/ a városi bizottságnak, úgy kere­sett meg valaki: „Olyan emberekre van szükség a népfrontban, akik bátran kimondják a véleményü­ket. Akkor sem hallgatnak, ha a hibákról esik szó...” Lehet, hogy ez jellemző rám, nem tudom. Ha lá­tok, hallok dolgokat, akár az utcánkban, a munka­helyemen, vagy csak úgy baráti beszélgetés alkal­mával és úgy érzem, az többekre tartozik, továb­bítom. Például nagyon örülük annak, hogy a környékünkön csatornáz­nak. Azt el is mondtam, előre készítsék fel a csa­ládokat. Mert ilyen Jet­ben közműfejlesztési hoz­zájárulást kell fizetniük. Ne érje váratlanul egyi­küket. sem a kiadás. JÓZANUL, megfontoltan fogalmazza a njondatokat. Hozzátéve, nem szeret el­rugaszkodni a valóságtól. — Ha vállalok valamit, azt — akár könnyű, akár nehezebb — szeretem a lehető legjobban megcsi­nálni. Bizonyára ez a tulaj­donsága is hozzájárult, hogy két éve párttag. Csatai Erzsébet'

Next

/
Oldalképek
Tartalom