Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-01 / 27. szám

Versenyek előttS U r •• B rr m r készülődés Vágta a tornateremben. Vívó-pillanat. Ki mit tud a sport- mozgalomról ? (>) Megkezdjük hatfordulós ve­télkedőnket, melynek címe: Ki mit tud a sportmozgalom­ról? Az első forduló kérdései a következők: I. Hány sportegyesület mű­ködik Nógrád megyében? II. Ki gyújtja majd meg az olimpiai lángot Innsbruckban? III. Mikor és hol rendezték az első téli olimpiát? IV. Egy régi munkássíelő figyelemre méltó eredményt ért el az első olimpián. Ki és milyen számban? V. Ugyanitt tűnt fel egy 12 éves norvég kislány. Még utol­só számában. Később azonban a sportág koronázatlan ki­rálynője. Kiről van szó? VI. Hányszor nyerte el a „vidék legjobbja” címet az SBTC labdarúgócsapata? VII. Kik ellen volt utoljára válogatott Szőj ka Ferenc, es mi volt az eredmény? VIII. Az olimpiai sportágak közül melyik sportág nemzet­közi szövetsége a legrégibb? A kérdésekre adott válaszo­kat levelezőlapon kérjük szer­kesztőségünk címére (Nóg­rád, 3101. Salgótarján, Petőfi u. I.) február 6-án, pénteken déli 12 óráig beküldeni. A legjobb megfejtőit között há­rom darab 50, forintos könyv- utalványt sorsolunk ki. A résztvevők pontjaikat ma­gukkal viszik, és a hatodik forduló végén a legjobb há­rom versenyző indulhat a Ki mit tud a sportmozgalomról? megyei döntőjén. Az egyes fordulók eredményeit min­dig keddi számunkban tesz- szük közzé. Csak levelezőla­pon beküldött válaszokat fo­gadunk el. Kérjük mellékelni az alábbi szelvényt: Sport ki mit tud I. Tóth Edit, liiegyei bajnok egy ifjúval. Alkalmi gát, de a célt jól szolgálja. (Herbst képriportja) Magashegyi túrák hegymászóknak Gyakorlott hegymászók ré­szére nyári magashegyi túrá­kat rendez a Magyar Ter­mészetbarát Szövetség hegy­mászó bizottsága. A magas­hegyi túrák közül a bulgáriai Rila- hegységbe rendezendő túra időpontja augusztus 5— 16, (a Fogarasi havasokba augusztus 13—23) és a Magas Tátrába augusztus 27. szep­tember 6. A bizottság két magashegyi vándortúrát is szervez a romániai Keleti Kárpátokba í&lius 31., augusz­tus 11. között, a bulgáriai Balkán-hegységbe pedig au­gusztus 14—29. között. A ma­gas tátrai túra kivételével, ahol a résztvevőket túrista- házban szállásolják el, vala­mennyi túránál a jelentke­zettek sátorban nyernek el­helyezést. Jelentkezési lapot február 28-ig lehet a Magyar Természetbarát Szövetség hegymászó bizottságnál (1374. Budapest 5. Post&fiók 614) le­vélben, , vagy személyesen csütörtökönként 17—19 óra között igényelni, amikor is a részletekkel kapcsolatosan készséggel szolgálnak felvilá­gosítással. Nyilatkozik a főtitkár Cél: erősíteni az ifjúsági labdarúgást (A Nógrád megyei Labdarúgó Szövetség a hét közepén ülést tartott. Ame- megyei I. és II. osztályú baj nokság őszi értékelése melle tt összeállították a szö­vetség 1976. évi munkatervét, ugyanakkor az aktuális ten nivalókról is szó esett. A legeredményesebben működő aktívák jutalmat kaptak.) Felkerestük Gótai Gyulát, a megyei Labdarúgó Szövet­ség főtitkárát, akivel beszél­getést folytattunk a megye labdarúgását érintő legfonto­sabb kérdésekről. — Megyénket úgy emlege­tik, mint „labdarugó-centri­kus” települést. Mit jelent ez a szövetségnek? — Valóban, megyénkben a legnépszerűbb sportág a lab­darúgás! Szövetségünk 216 csapat dolgát intézi. Ponto­sabban 109 felnőtt, 78 ifjúsá­gi és 29 serdülő együttes lép hétről hétre pályára. Itt em­líteném, hogy edzők dolgában nem a legjobban állunk, sőt... összesen 41 szakedző és 34 felkészítő dolgozik a megyei szakosztályoknál, ami bizony édeskevés. De erről majd ké­sőbb. — Hogyan összegezné az őszi évad szakmai tapasztala­tait? — Kiegyenlített küzdelem, javuló állóképesség és küzdő- szellem jellemezte az őszt. Sok mérkőzésen az utolsó tíz percben dőlt el a küzdelem. A megyei I. osztályban még több esélyes van a bajnoki címre. Jellemző, hogy a 6. és a 16. helyezett között mindösz- sze nyolc pont a különbség. A lejátszott 120 mérkőzésen 371 gól esett, ami mérkőzé­senként 3,09-es gólátlagnak felel meg. A megyei II. osz­tály keleti csoportjában az Ötvözet MTE és a Bárna vív nagy harcot, míg a Nyugati csoportban a Rétság és a Szendehely vetélkedik a fel­jutásért. Kiegyenlített küzde­lem folyik mind két csoport­ban és különösebben kiemel­kedő tudású együttest nem találunk. Azoknál a csapatoknál, ahol szakedző működik, a megyei követelményrendszert mara­déktalanul teljesítik és itt észrevehetően javult a szak­mai munka. Dicsérnünk kell a KM Egyetértés csapatát (Pál József az edző), az St Síküveggyár (Kollár Gyula az edző) és az St. Volán együt­tesét. Utóbbi csapatnál Patkó József dolgozik. A megyfei II osztályban sok gondunk van. A csapatok többségénél a szakosztályi modell még ki­alakulatlan. Úgynevezett „szükség emberek” láják el a funkciókat, vagy épnen aki vállalkozik, hogy segíti a csa­patot. — Ismert, hogjl n megvet szövetség is és az MLSZ kö- "cta'ményrendszeréhez kav- rso^ódi'a hozott eov sereg in­tézkedést a hninokság indu­lása előtt Miben sikerült előbbre Iqrmi? — Mondhatom. szövetsé­günk minden tagia egvértol- mű»n naev povetértessel fo­gadta az' MLSZ követelmény­rendszerét. Ügy érezzük, cél­kitűzéseinket igen sok terü­leten sikerült megvalósíta­nunk. Mire gondolok? Először a megyében serdülő­bajnokság kezdődött 29 csa­pattal, három csoportban! Készt vettünk az országos ser­dülő- és ifjúsági kupa küzdel­meiben. A megyei győztesek közül — hadd mondjam el, ha már itt tartunk — a Nagybá- tonyi Bányász ificsapata feb­ruár 15-én Leninvárosban mérkőzik, míg a serdülő­győztes SBTC március 7-én az ózdi Kotlásit gárdáját fogadja. Kiegészítettük, fel­frissítettük szövetségünket. Egyrészt régi szakemberekkel, másrészt lelkes. a labdarú­gást szerető fiatalokkal. ' Bi­zottságaink így zavartalanul folytathatják a munkát. Sike­rült megerősíteni a kapcsola­tot a megye NB-s labdarúgó egvesületeivel. Úgy is mond­hatnám, most már 'partner­szövetségünk. Megértették az egyesületek, hogy nagvon so­kat segíthetünk a fiatal te­hetségek felfelé „áramoltatá­sában” .Célunk változatlan: a megyei tehetségek marad­janak itt, jöjjenek az NB-s csapatokhoz. Megyei I. osztá­lyú együtteseink edzésterv szerint dolgoznak. Sikerült az ellenőrzést is rendszeressé tenni, és annak köszönhető, hogy jó a kapcsolatunk az edzőbizottsággal. Az NB-s edztők közül többen segíte­nek szövetségünknek. Hogy mást ne mondjak Dávid Ró­bert. az SBTC vezető edzője, a szakbizottság elnöke. A fe­gyelem megszilárdítása érde­kében is lépett szövetségünk, hikzen a kiállított játékos — ha csak nem súlyosabb az ügy — automatikusan két hétre kizárja magát a játék­ból. — Maradjunk az utolsó mondatnál. Bizonyára oka volt a szövetségnek, ha „be­vezette” a két hét eltiltást. A fegyelemmel még mindig sok baj van a megyei 1. gsztály- b an. így igaz. Ezért is vezettük be a két hetet, és ha kell, további szigorításokat érvé­nyesítünk. Bizony, nem di­cséretre méltó dolog, hogy nem volt olyan csapat a me­gyei I. osztályban, amelyből ne állítottak volna ki vala­kit. A 44 felnőttjátékos mellett nagyon sok ifjúsági labdarúgónak kellett elhagy­ni a pályát. A prímet a ZIM és a Dejtár csapata vi­szi hét-hét ki állításbal. de nem dicsekedhet a SÜMSE és a PKSE csapata sem négy-négy kiállítással. Igen sok dolga volt az intéző bi­zottságnak Rendzavarás for­dult elő a Dejtár—Mátrano- vák mérkőzésen. (Sajnos, Dej táron nemcsak ezen a ta­lálkozón fordult elő botrány). Jobbágyiban a közönség vi­selkedésére van panasz. A megyei II. osztályban, a Ke­leti csoportban dicsérnünk kell Bárna, Nógrádmegyer es Szurdokpüspöki** csapatat. Ugyanakkor ott szerepel az árnyoldalon Egyházasgerge 9, Etes 8 és Mihálygerge 5 kiállítással. A Nyugati cso­portból 28 felnőttjátékost állítottak ki. Sajnos, a B osz­tályban többször előfordult ki nem állás Még mindig a régi nóta járja: „Otthon fe­lejtettük az igazolást”. Akadt egy sajnálatos eset is, amely idekívánkozik. A Bánk—Szé- csény ifjúsági mérkőzésen megegyeztek a csapatok ve­zetői a 0:0-ban, nem játszot­ták le a mérkőzést — nem voltak csapatok — mégis ki­állították a jegyzőkönyvet, és beküldték a Szövetségnek. Itt jegyzem meg, hogy a baj­nokság tisztaságán változat­lanul őrködünk, és a legki­sebb szabálytalanságot is büntetni fogjuk. Ne így le­gyen, de az, esetleges kizá­rástól sem fogunk visszari­adni! — A szövetség ez évi célki­tűzései közül a legfontosab­bakról szeretnénk hallani. — Szeretnénk elérni, hogy a megyei I. osztályban sze­replő valamennyi csapatnál minősített edző működjön! Egy következő lépés lenne, hogy az 1976 77-es bajnok­ságban a megyei II. osztály­ban is megszervezzük a serdülőbajnokságot. Válto­zatlanul célunk a tartalmi munka javítása és a fegye­lem megszilárdítása. Nagy figyelmet fordítunk a serdü­lő- és ifjúsági bajnokságokra. Minőségi javulást szeretnénk elérni a serdülőbajnokság­ban csakúgy, mint az ifjú­ságiaknál. A „fehér foltokon” is lépni szeretnénk, hiszen furcsa dolog, hogy egy járá­si székhelyen, mint Rétság, ne legyen ifjúsági csapat. Tervünk, egy ütőképes me­gyei ifjúsági válogatott kia­lakítása! Sorrend nélkül itt jegyzem meg, hogy az -isko­lákkal is megkezdjük a kap­csolatok kialakítását. Ez ta­lán a legfontosabb teendőnk! Végezetül hadd hívjam fel a figyelmet egy közeljövőben sorra kerülő kezdeményező- ■ sünkre: február 15-én Salgó­tarjánban, február 22-én pe­dig Balassagyarmaton rfeh-, dezünk mezei futóversenyt a! megyei I. osztályban szerep­lő csapatok játékosainak részvételével. Segít az atlé­tikai szövetség is — fejezte be a beszélgetést Gótai Gyu­la, a megyei labdarúgó szö­vetség főtitkára. Szokács László Neve: Székely Zoltán. Születési helye és ideje: Budapest, 1954. május 2. Magassága: 194 cm. Súlya: 90 kg. Foglalkozása: jelenleg ka­tona. Klubja: U. Dózsa. Edzője: Mohácsi Attila. Gyarmati Dezső, a vízilab­da válogatott szövetségi kapi­tánya híres arról, hogy meg­lepő „húzásokkal” rukkol ki a nagy világversenyeken. így volt ez 1973-ban a belgrádi világbajnokságon, amikor a hatalmas termetű újonc, Csa­pó Géza; majd egy évvel ké­sőbb a bécsi világbajnoksá go jn, amikor a mozgékony technikás „kis” Horkai Györg bevetésével addig ismeretlen játékost állított szembe a kül­földiekkel. Csapó bombaerős labdáival rendre átlőtte az ellenfelek védelmét: Horkai cikázásaival és mértani pon­tosságú átadásaival szinte ál­landó gólhelyzetet teremtett a kapuk előtt. Vajon Montre­Monfrcali reménységek alban ki lesz Gyarmati új „ásza”? Vizilabdaberkekben a legtöbben Székely Zoltánra adják le a voksukat, aki dr. Szívós, Csapó és Faragó után középpályának lett az egyil a csapat negyedik „óriása” le­het. — Hatéves koromban az Uj­A válogatott újoncának eré­nyei közé tartozik az is, hogy átlagon felüli gyorsasággal rendelkezik, a 100 métert 57 —58 másodperc alatt ússza, így a labdákért vívott ver­sengésből gyakran kerül ki győztesként. De nem önző, „ . „ , , ,, , , , egyénieskedő vízilabdázó, erossege. Sokat tanult klub- ahogy mondják: „kollektív já- t.arsatol, jatekosidealjatol, a tékos” Székely Zoltán öt éve, tehát már fiatalon bekerült az U. Dózsa első osztályú csapatá­ba, s a védelemnek, illetve a pesti Dózsában tanultam meg úszni, s egészen az általános iskoláim befejezéséig ennek a sportágnak hódoltam — mond­ja az új vizilabdareménység — Többnyire a gyorsúszásba' ersenyeztem mint serdülj majd ifjúsági, s a legjobb redményeimet 200 és 800 mé­ter között értem el. Ezt több érmém is bizonyítja. .. kor szakközépiskolába tem, az üzemi gyakorlatok és az edzések időpontbeli ütkö­zése miatt fel kellett J-tgyan hagynom az úszással, de a vízhez nem lettem hűtlen: a pólót választottam. — Megszoktam klubomban, s ha bekerülök a válogatott­ba, ott is szeretném folytatni a „közösségi játékot”, vagyis azt, hogy a csapat érdeke az első — mondta befejezésül. — sokszoros válogatott Sárosi Lászlótól, de saját „értékelé­se’-’ szerint még nagyon mesz- sze van attól, hogy esetleg utida legyen. — Nem tartozom a félénk itikosok közé, s talán kicsit Mindenesetre nagyszerű érzés, urcsának tűnik, hogy szíve- hogy én is ott szerepelek a sebben veszem fel a párhar- montreali jelöltek között, s cot a hozzám hasonló terme- ha valóban tagja leszek a ki­tű csatárokkal, mint az olyan utazó együttesnek, életem Ieg- Ami- mozgékony, fürge ellenfelek- szebb napjainak örülhetek, kerül- kel, mint Horkai György. Ha Ennél szebb már csak az le- a „kicsikkel” szemben sza- hét, ha meg is nyerjük a baj- bálytalankodunk, azt hama- nokságot! rább észreveszik... K. M. NÓGRÁD — 1976. február 1., vasárnap *

Next

/
Oldalképek
Tartalom