Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)
1976-02-27 / 49. szám
\ Radies István a művészeti nevelésről Műalkotás elemzés Kisterenyén AZ OKA EGY RÖVID galériabeli látogatással ér fel. De legalábbis ízelítőt adhat az' effajta örömből. A kisterenyei gimnázium audiovizuális termében peregnek a képek- Huszonöt lány — negyedik osztályosok — figyelj a vásznon feltűnő műalkotásokat, a magyar festészet remekeit a XIX. századbólRaddcs István, festőművész tanár vezeti az órát. fűz kommentárt a művekhez, nyugtázza a kérdésekre adott válaszokat. Radios István ..tárlatvezetőnek” is kiváló, Egyébként kezében összpontosul a megyei rajzszakfelügyelet. Ebből következik, hogy pontosain kialakult képe van általában is a megye általános- és középiskoláiban folyó művészeti nevelésről- Legalábbis annak egy igen fontos részéről, a vizuális kultúra napjainkban érvényes állapotáról. Ennek fontosságához — mint hangoztatja —- nem férhet kétség, hiszen például a műalkotások elemzése a szocialista erkölcsre nevelésnek is lényeges része, semmiképpen sem hanyagolható el a tudatformálásban. A novemberi nevelési értekezleten mondotta; összefüggésben a világnézeti neveléssel:”' „A látás nem egyéb, mint jelenségek értelmezése vizuális képekben- Része a megismerésnek, mely bonyolult, összetett, összefüggő rendszer. Vannak a valóságnak olyan minőségei, melyek látás nélkül nem ismerhetők meg. •. Érteni a láthatót — ez a látás lényege-” Egyébként, az úgynevezett vizuális megismerés a többi tantárgyakhoz is segítséget nyújt. Radics István egyik példája szerint a forgás- és szögletes testek ábrázolása szoros kapcsolatban van a gyakorlati élettel, a munkával is- Gondoljunk munkadarabok készítésére az iparban, vagy a tervezésre, és így tovább. Általában pedig az érzéki megismerésével jutunk el a-z absztrakcióig. NEM KÖZÖMBÖS (természetesen), az sem, hogy kialakul-e az iskolai évek alatt a fiatalokban a műemlékek, múzeumok látogatásának igénye, a szabad idő hasznos, tartalmas eltöltésének vágya. Kisterenyén, a gimnáziumban tudatos törekvés következménye, hogy a művészeti nevelést a maga összetettségében kívánják megvalósítani- Például a rendszeres színházlátogatások idején, múzeumokba, képzőművészeti kiállításokra is ellátogatnak a kisterenyei gimnazisták. Ezáltal formálódik ízlésük, tágabb látókörrel rendelkezhetnek. Szükség van-e erre? Természetesen. Az -új embertípus jegyeihez mindez szorosan hozzátartozik. Nem nélkülözhető a harmonikus életvitel alakítása szempontjából sem. Kisterenyén külön jelentőséget ad e törekvésnek, hogy a gimnázium tanulói, főként lányok. a környező községekből járnak be- Fizikai dolgozók gyermekei, akik otthon általában jó anyagi körülményekv kei rendelkeznek. Kulturális szempontból azonban még nem ennyiré egyértelműen jó a „háttér”. A korábbi években például, egy vizsgálódás kapcsán kiderült, viszonylag kevés az otthoni könyvtár. Csaknem mindenhol van televízió, sokuknál magnó. és így tovább- Szükség van arra. hogy helyes irányítással, értelmesen éljenek ezekkel a lehetőségekkel. Ezt jól segíti az iskola. X A terem nem csillog márványban. mipt a Budavári Palota. Számomra mégis kicsit ünnepélyes. A vásznon azok a képek tűnnek fel, amelyekkel találkozom a Magyar Nemzeti Galériában- Több kislány fűz megjegyzést a képekhez. Szó esik, irányzatokról. Varga Piroska. Fodor Julianna és mások próbálják megfogalmazni véleményüket festőkről, színekről, formákról. A szuhai kislány, Hajdú Mária elmondja, hogy már jártak a Nemzeti Galériáiban is. ARRA GONDOLOK, miközben váltakoznak a képek a vásznon, hogy a gimnázium fokozottabb igényt tarthat a „második otthon” megtisztelő címre. A két otthon, a család és az iskola együtt gazdagítja, neveli munkára, értelmes, szellemiekben is gazdag életre a felnövekvő embert. Amit a család ma még kevésbé tud megadni ebben a körzetben a fiataloknak — az anyagi javakon túl a szellem, a művészet értékeinek tiszteletét és becsülését —, azt kívánja' változatos módon pótolni az iskola. Tóth Elemér C súfos és méltatlan vita folyt a közelmúltban egy nagyüzemben. Arról volt szó, hogy az üzem illetékesei közül néhányan megkísérel- •ték a továbbtanuló dolgozóktól megtagadni a törvényes tanulmányi szabadságot < és közülük a bejáróktól az útiköltség-hozzájárulást is. A takarékosságra hivatkoztak. A pártszervezet és a szakszervezet erélyes közbelépésére volt szükség, hogy a továbbtanuló dolgozók ne rövidüljenek meg. Mondhatnánk: ritka eset. Rendhagyó, nem jellemző. Hiszen a vállalatok, gyárak, intézmények vezetői ma segítik és nem akadályozzák a dolgozók tanulását, művelődését. A támogatás valóban nem tagadható, gyakorlati megvalósulása mégsem mindig sima. Felesleges példákat felhozni, hogy egyes helyeken milyen nehézségekbe ütközik — a jóindulat és a megértés mellett is — a megFe'elő szabad idő- biztosítása, a kedvező műszakbeosztás ' megvalósítása. Igaz, ellenpéldákat is mondhatnék, — példákat arra, hogy az üzemek, ipariak és mezőgazdaságiak, miként biztosítják a feltételeket dolgozóik művelődéséhez. Nem mondhatjuk tehát, hogy valamféle „általános szemléletváltozásra” van szükség. De azt igen. hogy nem árt alaposabban elgondolkodni néha azon, milyen gyakorlati haszonnal jár a munkások, alkalmazottak művelődése a munkahely számára. A szakmai ismeretek gyarapodásának a haszna 'magától értetődő: itt felesleges a bizonyítás. De igen nagy Haszna, bár forintokban csak kéGyermekek a zeneiskolában A nagybátonyi zeneiskolába a salgótarjáni és a pásztói járás negyven településéről több mint 300 tanuló jár. Tizennégy zenetanár Nagvhátonyban és a két kihelyezett tagozaton — Pasztán és Kisterenyén — látja el színvonalas zenei nevelését e nagy munkáskörzet gyermekeinek. Sok oklevél, díj és dicséret fémjelzi az itt folyó zenepedagógiai munkát — Ángyán Károly igazgató vezetésével Bolyky József fuvolatanár munkája eredményeként több tanuló került a budapesti Bartók Béla Zenei Szakközépiskolába Radicsné Baranyai Mariann az egyik kedvenc tanítványa val gyakorlás közben —s. 4 NÖGRAD - 1976. február 27., péntek Beszélgetés Jókai A közelmúltban megyénkben járt, s találkozott az olvasókkal Jókai Anna. — Mit jelentenek önnek az író-olvasó találkozók? — kérdeztük az írónőt. — Nagyon szívesen és gyakran találkozom 'az olvasókkal. Mit jelentenek? Emberi kapcsolatokat. Az emberek szeretik, ha őszintén szólnak hozzájuk, s én ezt próbálom meg írásaimban és a beszélgetések alkalmával is. Mert a legtöbbször kialakul a beszélgetés. Ügy érzem, rendelkezem azzal a képességgel, hogy viszonylag gyorsan megértem a hallgatók gondjait, hamar megteremtődik köztünk a „közlési vágy”. Én mindig a szemeknek beszélek. A beszédes, a figyelőó szemeknek. Pedagógusként is mindig igényeltem, hogy figyeljenek fám. A főiskolásokkal történt mostani találkozó volt az egyik példa arra, hogy — a szakmai érdeklődésen túl — mennyire érdekli fiatalságunkat a jelen, ennek irodalmi ábrázolása, a jövő sokféle lehetősége. De ugyanezt az érdeklődést tapasztaltam a szakközépiskolások részéről, akikkel irodalmunk gondjairól szóltunk, vagy az üveggyár munkásasz- szonyaival történt találkozón, ahol a mindennapok ügyei, a család-, a gyermeknevelés kérdései kerültek elő. Változatosan összeállított programot teljesítettünk a megyei könyvtár és az SZMT központi könyvtárának* munkatársaival. Két nap alatt sokat láttam Salgótarjánban és a pásztói járásban. Pásztón egy kisüzem munkásaival és tar! — többségében fizikai dolgozó — olvasóimmal találkoztam. Hozzáteszem, hogy harmadik ízben jártam Nóg- rád megyében, amelynek székhelyéhez, Salgótarjánhoz kedves — fiatalkori — emlékeim fűznek. A felszabadulás utáni években három boldog nyarat is itt töltöttem nővéreméknél, aki a gimnáziumban tanított. — A könyvtárosok panaszolták, hogy az olvasók hiába keresték könyveit a boltokban. Mindössze 10 példányt sikerült egész Nógrád megyében találni, bár más megyék könyvesboltjainak segítségét is kértek. A könyvtárakban sincs elég példány a műveiből. Mivel magyarázza könyvsikerei, népszerűsége titkát? — „Hagyományos” vagyok. A legfontosabb ebben a realitás. Sohasem írok mást, mint árrá igaz, vagy az lehet. Gyakran* kérdezik, hogy vajon figuráimat élő személyekről mintázom-e. Sok embert ismerek, sok barátom van. Nem őket írom meg. Az élet ismerete. általánosítható tapasztalataim segítenek a szereplők megrajzolásában. Kevés harmonikus emberrel találkoztam. Talán ezért ilyenek figuráira is. Azt Nyelvtanórák nyári tanfolyamai A nyári szabadságból ' két, két és fél hetet 800 orosz szakos nyelvtanár egészen bizonyosan hasznosan, kellemesen — ahogy mondani szokás — aktív pihenéssel fog eltölteni. Az Országos Pedagógiai Intézetben elkészültek a nyelvtanárok hagyományos nyári továbbképző tanfolyamainak tervei, ezekben* a napokban már a részletes napi programok formálódnak. A sokéves gyakorlatnak megfelelően az idén is az orosz nyelvi tanfolyamok iránt várható a legnagyobb érdeklődés. Az OPI-ben számolnak ezzel: a tavalyinál mintegy 150— 200-zal több, pontosan 800 pedagógusnak hét tanfolyamot szerveznek június végi kezdettel. Az általános iskolai tanároknak Debrecenben, Hódmezővásárhelyen, Szombathelyen és Zalaegerszegen, a középiskolai tanároknak Mosonmagyaróváron és Szegeden indul tanfolyam. Az idén először — kísérleti jelleggel — két és fél hetes intenzív továbbképzést szerveznek Esztergomban, az erkölcsi és anyagi támogatást nyújtó Heves Komárom és Pest megye 160 pedagógusának részvételével. A tanlolyamok vezetésére a Szovjetunióból 80 tanárt, kiváló elméleti és gyakorlati szakembert hívnak meg, köztük olyan pedagógusokat, akik otthon is idegen anyanyelvűek tanításával foglalkoznak. A tanfolyamokra márciusban a fővá/os illetve a megyei művelődésügyi osztályokon lehet jelentkezni. Műveltség és az üzem sőbb, s áttételesen mérhető haszna, van az általános műveltség gyarapodásának is. Szemléletbeli félresiklások, félreértések inkább ekörül adódnak manapság, ezért érdemes ezt a dolgot jobban szemügyre venni. Rádiósbeszélgetésben kérdezte a múlt év végén egy vidéki nagyüzem termelési osztályvezetője: milyen termelési javakat nyújt a gyárnak, ha egy gépkezelő általános gimnáziumi érettségit szerez? A kérdés hangsúlyában benne volt a válasza is: semmilyent. Ha már mindenáron tanulni akar, szerezzen inkább, magasabb szakmai képesítést. Csakhogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. Kétségtelen, hogy az általános műveltség — legyünk szerényebbek: az általános műveltség alapjainak — megszerzése elsősorban inkább az egyénnek, mint az üzemnek van hasznára. Szakképzett munkaerő hiányával küszködő iparvállalat vezetői számúra csekély öröm, ho§y néhány tucat munkásuk — például — általános gimnáziumi érettségi megszerzésére készül. Közvetlen érté- ke-eredménye a munkahely számára aligha van, — mondják. 'Igaz is, nem is. Mindenesetre: a műveltségbeli gyarapodás társadalmi értéke ilyen számítással nem közelíthető meg. Ellenérvként mondjuk el a közhelyszerű igazságot, hogy magasabb képzettségű, szélesebb látókörű emberekkel könnyebb szót váltani szakmai kérdésekről is, — hogy a kultúra nagyobb felületeivel való! találkozás felébreszti az érdeklődést a részletek, adott esetben a szakmai ismeretek iránt is. Hogy, aki magasabbról lát az többet lát. S hogy a gyárnak azért is érdeke a kollektíva általános ismereteinek emelése, mert annak haszna a jobb közösségi szellemben, az élénkebb gondolkodásban mutatkozik meg hamarosan. Nem kétséges, hogy a nagyobb távlatokban gondolkodó emberek számára ezeknek az érveknek súlyuk van. Kivált, ha módjukban van kö- rülpillantani, benyomásokat szerezni olyan ipari, mező- gazdasági közösségekben, ahol a kulturális élet nemcsak formális, időnkénti műsoros estek rendezésében, hanem elmélyült, tartalmas művelődési tevékenységben nyilatkozik meg. E sorok írója az elmúlt hónapokban énnen ilven iel- legű tájékozódás céljából járt több vállalatnál, mezőgazdasági üzemben. A tapasztalatokról „tételesen” beszámolni lehetetlen, — dé idézhetők azoknak a beszélgetéseknek a v summája, amelyek egy-egy munkáskoi- lektívával való találkozás folyamán alakultak ki. Többen elmondták: az általános Iskola felsőbb osztályaiba (ak'k valami miatt nem fejezték be a tanulmányaikat), a gimnáziumba, főiskolák levelező tagozataira ' elsősorban természetesen a jobb egyéni boldogulás reménye vitte el őket. Az ember — régi igazság — önmaga számára tanul. De elmondták azt is, hogy a kultúra különféle forrásainak Annával hiszem, hogy írásaim olvasmányosak, hiszen az események mozgatásával foglalkozom. ylól tudok bánni a párbeszédekkel. Mindez része lehet könyveim kedvező fogadtatásának. — A kritikusok gyakran a szemére vetik, hogy írásainak hősei keserűek, csalódottak, magányosak — A kritika inkább azt kifogásolja — talán így pontosabb-—, hogy csak a konfliktusokat, az élet árnyoldalait írom meg. Az emberekben nagyon ég a vágy — különösen, ha sok a cukor —, hogy a keserűség, a szomorúság segítse őket az élet teljesebb ismeretében. A keserű, a szomorú nekem is fáj. Segíteni, gyógyítani szeretnék, azért írom meg. Mindez azért is érdekes, mert magam nagyon optimista vagyok — bár sok minden fáj — s ezért írásaim — hiszem, tudom — nem lekötnek/ hanem arra intenek: éljünk szebben, értelmesebben. ne engedjük a „piramisok” építését! Felelősek vagyunk egymásért, jövőnkért! — Mikor látjuk legközelebb? / — Szeptemberben. A szé- csényiek meghívásának teszek eleget, s megnézem Hollókőt is. Erre nógrádi barátaim nagyon kedvesen hívtak. K. S. Múzeumok nyílnak Még ebben az évben több múzeum nyílik Pest megyében. Szentendrén házat vásárol a megyei múzeumok igazgatósága, amelyben Bar- csay Jenő Kossuth-díjas festőművész alkotásait állítják ki. A tervek szerint itt mutatják be a Ferenczy Károly Múzeum tulajdonában levő Barcsay-festményeket, a szentendrei mozaik vázlatait, előtanulmányait és a művésztől kapott alkotásokat. A város főterén álló, kereskedők háza néven ismert műemlék- épületben alakítják ki a szentendrei /szalont. Már megkezdték az üzletek kiköltöztetését, s helyükön, valamint az emeleteken kialakított - termekben a város képzőművészeidnek alkotásaiból nyílik állandó kiállítás. megismerése a tartalmasabb közösségi élet megteremtéséhez is hozzájárul. Eszmecseréik, beszélgetéseik magvasabb tárgy körül forognak. Értőbben nézik a világ dolgait. Világnézetük tudatosab- bá válik. Közelebb kerülnek a politikához is. A művészeti élményeket céltudatosabban keresik. Gyakrabban járnak színházba. A televíziós műsorok között igényesebben válogatnak. Közelebb kerülnek lakóhelyük, városuk művelődési intézményéhez. Olvasmányaikról gyakrabban, elr mélyüitebben beszélgetnek el egymással. Meglehet, így túlságosan „kislmítottnak” hat mindez. De hát a valóságban nem ilyen egyszerűen és problémátlanuí következtek be a változások, mint ahogy fentebb felidéztük. A műveltség eredménye nem máról holnapra mutatkozik meg, aki tegnap örömét lelte egy giccses porcelánban, holnapután nem > fut súlyos művészi élményeket nyújtó tárlatokra. A folyamat lassú, — de biztosan emelkedő tendenciát mutat. Egyik beszélgetőtársunk kifakadt: — Ki gondolta volna, hogy egy nagyüzemben bizonygatni kell az általános műveltség fontosságát és az tizemben hasznosítható értékeit? Bizonyára nem tapasztalatok, nélkül beszélt így. Lehettek kellemetlen élményei. U arci feladat volna tehát " a művelődési lehetőségek megteremtése? Nem, ezt nem mondhatjuk; az üzemek, vállalatok nagy többsége megadja hozzá a lehetősége1 e* a támogatást. T. I. I 5
