Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-27 / 49. szám

Szocialista brigádok Ecseaen A jók kősóit is vannak jobbak Népfrontgyűlések Salgótarjánban Társadalmi munka és úiabb tervek ' A TERMELÉST SEGÍTŐ eredményes mozgalomnak, s a szocialista embertípust ala­kító jó iskolának nevezte a szocialista brigádversenyt a pásztói járási pártbizottság egyik legutóbbi ülésén Ka- zinezi János, az ecsegi Béke Termelőszövetkezet elnöke. A tanulságos eszmecsere után ismét hallhattam az elnököt, amikor a tsz zárszámadó köz- gvűlésen elismerően szólt a versenymozgalomban részt­vevő brigádokról. Mi rejlik az elismerés mö­gött? — erre voltunk kíván­csiak. Kazinczi János, s a pártvezetőség titkára. Takács László egybehangzóan állítot­ták: a Tyereskova és az Út­törő brigád a legjobb. Rendszerető, pedáns asz- •zonykézre vall a Tyereskova brigád naplója. A hónapról hónapra precízen bejegyzett számok rögtön elárulják, a nyolc assaony és lány ho-, >gyan teljesítette munkáját. Baromfitenyésztők. így min­denekelőtt az kiderül a köny­vecskéjükből: mennyi tojást értékesítettek, mennyire sike­rült leszorítani az elhullást. De másról is árulkodik a napló! Augusztusban 'például tíz napon át répát kapált tár­sadalmi munkában a brigád. Egy nap pedig cseresznyét szedtek. Más területről ismét csak ízelítőnek: szeptemberben öt alkalommal vettek részt szak­mai továbbképzésen. A ba­romfibetegségek megelőzése, az ésszerű takarmányozás és igondozás, a vitaminok adago­lása és a tenyesztojások he­lves kezelése érdekében gya­rapították tudásukat. A kira­gadott példák is jelzik, hogy a Válóczi Ferencné vezetésé­vel dolgozó brágád azonosul a szocialista versenymozgalom hármas jelszavával: ..Szocia­lista módon élni, tanulni, dol­gozni”. Markáns, ősz férfi fogad a Béke Termelőszövetkezet gép­Alapanyagok a Vaskohászatunk fejlesztéséhez ebben az ötéves tervben Is nagy­mértekben hozzá'árulnak a szov­jet alapanyag-szállítások és azok az ugyancsak szovjet tmooríból származó berendezések, techno­lógiai sorok, amelyekkel a hazai acélművek gyártókapacitását bő­vítik. A vaskohászati alapanyagokat továbbra is elsősorban a szovjet­unióból vesszük. Vasércigényünk több mint SO százalékát, ötvözö- anvag-szükségletünk 80—85 szá­zalékát, a kohókokszieénv 07 százalékát fedezzük szovjet szál­lítmányokkal. Az idén vasércből például több mint 4 millió ton­nát. öntecsből, bugából és hen­gerhuzalból 155 ezer tonnát vá­sárol külkereskedelmünk. ötvö­zőanyagokból 44 ezer tonnát im­portálunk évente, de a tervek szerint a Ounai Vasmű konver- tcs üzemének üzembelépésekor, 1970 ben már csaknem 50 ezer tonnát veszünk majd. Ezeket műhelyében. Moravcsik Fe­renc, az Úttörő brigád veze­tője. — Régi már a brigád, de ez a kiforrott együttes még nem sok időt töltött el közösen — kezdi a bemutatkozást. — Az előde hatesztendős, a trakto­rosok már külön versenyez­nek a címekért. Nem valami rosszízű rivali­zálás. hanem az ésszerűség diktálta a külön brigád meg­alakítását. Szétszórtan dol­goztak ugyanis — néhánvan még a kiskörei vízlépcső épít­kezésén is megfordultak —, ,s ezJ nagymértékben akadályoz­ta a kollektív élet kialakítá­sát. — MOST KÜNNVEB ösz- szefogni a társaságot — véle­kedik a brigádvezető —. Nem gond az sem, hogy bekapcso­lódjunk a közösségi életbe, amely a faluért folyik. A mi brigádunk az iskolát és óvo­dát segíti. Szabad időben építettünk mi már kerítést, oszlopokat állítottunk fel, ál­landóan rendben tartjuk a gáz- és olajkályhákat, ingyen és bérmentve elvégezzük a különböző javításokat. A gondot levesszük a gyermek- intézmények válláról. Nemes feladat. Az Úttörő műhelybrigád tagjait azon­ban még sok más helyen ott lehet látni. Ahol tenni, csele­kedni kell. Méltán kiérdemel­ték a dicséretet az ABC-áru- ház építésénél végzett sok­sok társadalmi munkáért is. . — Tovább kell látni a tsz határain, ez is követelmény brigádunknál. A napilapok hozzátartoznak életünkhöz. Megbeszéljük a szakfolyóira­tok írásait. Nagy többségünk részt vett a téli háromhetes politikai oktatáson, s még na­gyobb aktivitás .jellemzi a szakmai továbbképzést. Ebből egyébként még két előadás lesz ebben a hónapban. — Milyen feladatokat tű­zött maga elé a brigád az eredményesebb műhelymun­ka érdekében? Szovjetunióból az alapanyagokat a tőkéspiacról alig lehelne beszerezni ilyen meunjűségben. A vaskohászatban széles körű műszaki-tudományos kanesola to­kát tartanak fenn a két ország kutató- és tervezőintézetei is. A közelmúltban H KOGÉPTERV pél­dául kidolgozta a nagvolva^ztói granulált salak víztelenítóberen- tíezését és a szivattyúk terveit, míg a szovjet Gipromez intézet kidolgozta és átadta az ívfényes acélgyártó kemencék füstgázcl- vezetésére és -tisztítására alkal­mas eljárások dokumentációit. Ezeket a Lenin Kohászati Mű­vek fejlesztéséhez használják majd fel. Eredményes együttmű­ködés alakult ki a vaskohászat­ban alkalmazott legújabb mű^zpki megoldások szabad alomeseréjé­ben, az üzemekben alkalmaz tt számítástechnikai rendszerek te­lepítésében és ífejlesztéséVen, valamint a műszaki-gazdasági in­formációcsere terén is. — Mindenekelőtt elhatá­roztuk, hogy a műhelyben egy munkaóra nem haladhatja meg a huszonhárom forintot — válaszol Moravcsik Fe­renc. A vállalást sikeresen teljesítettük, hiszen csupán 18,50 forintot használtunk fel. A jobb, figyelmesebb munka­végzést szolgálta az a célki­tűzésünk is, hogy ugyanazzal a hibával gép nem kerülhet vissza a műhelybe. Betartot­tuk a szavunkat. Hogyan is állunk? Erre a kérdésre kerestek választ a negyedévenkénti értékeléssel. Jó alkalom nyílotjt ilyenkon arra is, hogy a vállalások tük­rében felmérjék további fel­adataikat. így aztán a végső értékelésnél sem kellett szé­gyenkeznie az Úttörő brigád­nak. — Három arany-, egy ezüst, és egy bronzjelvény — eb­ből áll brigádunk éremgyűj­teménye. Most is arany fokoza­tot értünk el, de munkánk el­ismeréseként jólesett a pénz­jutalom is. A brigád* ötezer forintot kapott a termelőszö­vetkezet vezetőségétől, ugyan­akkor öt brigádtag személyi jutalma 1000—1000 forint. Jo­gos, hiszen a jók között is vannak jobbak. Örömmel beszélt Moravcsik Ferenc arról, hogy a személyi jutalmak megállapításánál kérték a brigád véleményét. A munkahelyi demokráciá­nak és a szocialista verseny­mozgalom megnövekedett sú­lyának, tekintélyének egy­aránt jele ez. — Hogyan tovább, mik az idei terveik? — kérdeztük vé­gezetül* — MUNKA UTÁN SEM sajnáltuk az estét, a szombat délutánt, a vasárnapot. En­nek köszönhető, hogy méltók lettünk az elismerésre. Az idén? Vállalásainkban ..rátet­tünk” egy lapáttal. Elvégre nagyobbak a követelmények. És verseny van. Kelemen Gábor Nemzetközi autóstalálkozó Az idén is megrendezik Kő­szegen és Szombathelyen a hagyományos húsvéti nem­zetközi autóstalálkozót. Áp­rilis 17-től 19-ig tartó prog­ram szerint Kőszegen autós­ügyességi és hegyi versenyre, Szombathelyen pedig gokart versenyre kerül sor. A találkozó iránt máris nagy az érdeklődés. A hazai autósokon kívül többek kö­zött a szomszédos Ausztriá­ból, Jugoszláviából és Cseh­szlovákiából jelezték eddig vendégcsoportok érkezését. Sok helyre vitt meghívót Salgótarjánban az elmúlt na­pokban a postás. A borítéli szélén a piros, fehér, zöld csík jelezte, hogy a népfront küldte. Másutt népfrontos ak­tívák kopogtattak be a csa­ládokhoz: várják őket a nép­frontgyűlésre! Salgótarján négy városkör­zetében megtartották a ta­nácskozásokat, melyeken kö­zel hatszázan vettek részt. X Rónafaluban alig fértek be az emberek a mozihelyiségbe, annyian voltak a népfront­gyűlésen. Mindenkit kedves szóval invitáltak. A városi tanácsot Morvái Ernő általá­nos elnökhelyettes képvisel­te. Hulitka Tibor népfrontel­nök üdvözölte a résztvevőket. Kadlót Sándor titkár adott számot a végzett munkáról. Rónafalu rendkívül sokat fej­lődött az elmúlt két évben, mióta Salgótarjánhoz tarto­zik. Többet mint a megelőző 15 évben. Jó munkát végzett a róna­falui népfrontbizottság. A népfront állandó résztvevője- és mozgatója a közéletnek. Ha társadalmi munkáról van sző, mindenki szívesen -vál­lalja a ráeső részt. Három­százötvenen laknak a telepü­lésen, s hatvanezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek az elmúlt évben. A tanács a kért anyagot minden esetben elküldte. A családok pedig megcsi­nálták a tervezett járdát, víz­elvezetőt, átereszt, utat. Szó esett arról is, hogy a tanácsi rendeleteket jobban be kellene tartani. Aki az utcára önti a szennyvizet, ne panaszkodjon, hogy sár van. Ha úton tárolják az építő­anyagot, nyilván rendezetlen a környék. Ha kiengedik az állatokat, me^nt nem lehet rend. Hulitka^lóbert elmond­ta, hogy társadalmi munká­ban vállalja a könyvtár ke­zelését, ha az illetékesek hoz­zásegítik egy kis könyvtár be­rendezéséhez. A fiatalok már két épületet lebontottak, har­madikat kaptak a tanácstól, hogy klubot építsenek maguk­nak. Remélhetőleg az idén meglesz. ~ Megválasztották az új, ti­zenhét tagú népfrontbizottsá- goí. Titkárrá Kadlót Gábort, alelnóknek Kadlót Lajosnét választották. Az elnök to­vábbra is" Hulitka Tibor ma­radt. X Az öblösüveggyár, Z1M kör­zetének népfrontgyülésén a városi tanács elnöke,, Fekete Nándor is részt vett. Ebben a városrészben az üvegyár es a ZIM mögötti kolóniák Ja­A Mátra aljában, a pásztói MuzsL ’ egy tövében vidám asszonybrigád serénykedik. A meg-megújuló szélben, a inár vizet engedő, latyakos földet dagasztva haladnak a közös gazdaság szőlőjében, metszik a tőkéket. A Tyereskova sző­lészeti brigád asszonyai, elükön Kelemen Józscfné brigád vezetővel, január közepétől v-ízik a kora tavaszi munkához tartozó szőlőmetszést, s előreláthatóan a termelőszövetkezet 159 holdas területén április közepéig végeznek mun­kájukkal. Makra I.ászlónc, Alapi Sándorné és a többiek keményen birkóznak a feladatokkal. Az őszi szüret csak akkor ad bő termést, ha már mostanában lelkiismeretesen dolgoznak. — kulcsár — kóinak élete, a lakások bont tásá került legfontosabb kérdésként napirendre. Elavult, régi épületek. Ré­gen megértek arra, hogy vég­leg eltűnjenek a városképből. Ezt hangoztatta a városi ta­nács elnöke, amikor arról szó­lott, hogy a tanács fontosnak tekinti a kolóniák bontását. Sok az idős ember. Szeretné­nek a közelben maradni. Ak­kor is, ha új lakásba költöz­nek. Nyolcán szólaltak fel. Elmondták, hogy jó a nép­front kapcsolata a tanácsta­gokkal. Közösen oldják meg a feladatokat. A választás so­rán elnöknek Gedeon Jánost, titkárnak Ivády Viktort, al- elnöknek Szíjgyártó Józsefnét választották. X Csizmadia-telepen tréfásan úgy mondták „szanálták a népfrontot”.... Komolyra for­dítva a szót: az eddigi nép­frontvezetők Zagyvapálfalvá- ra, a Zöldfa utcába költöztek. Elnöknek Orosz Lajost, tit­kárnak Pisch Károlyt, alel- nöknek Mede Lászlónét vá­lasztották. Ebben a városkör­zetben is jól elvégzett társa­dalmi munkáról adott számot a népfront. Sok a gond a bu­szokkal. Kimaradnak a> jára­tok, a somlyói busz pedig nem áll még. Kérték a taná­csot, járjon közbe a VOLAN- nál. Nem maradt el a köszö­nőszó sem. Olaj Pái eddigi elnöknek kívántak — az új városrészben is — jó egészsé­get munkájához. X A belváros ll-es körzetében két új bizottságot választot­tak. így1 lett a belváros II-es körzetének elnöke Fráter Ló- rand, alelnöke Tóth Gyula, titkárai 1 Tuskai Mihály. A belváros Ill-as körzetben ugyancsak új a vezetés: Rá­kos József, Herczeg József és Kiss Imréné. A legtöbb szó a parkok védelméről, a játszó­terek bővítéséről, és nagyon is érthető módon, a levegő szennyezettségéről esett. Szá­mot adtak az elvégzett tár­sadalmi munkáról is. — esc — Erős szálak kötnek — Amit nap mint nap csinál az ember, arról ne­héz beszélni. Vagy talán csak én nem tudom el­mondani ? Azt tartom, a munkát becsülettel el kell végezni, aztán kész. Aki túl sokat beszél, az keve­sebbet tesz. Érettségi után rögtön idekerültem a Budapesti Finomkötöttárugyárba. Méghozzá nagy könyörgés­re vettek fel, pataki lány létemre, Balassagyarmaton akkoriban nem kapkodtak a női munkaerő után. Nagyon-nagyon boldog voltam, hogy az üzembe jöhettem. Gép mellett dol­goztam. Pulóvereket, ru­hákat cipzáraztam. Minden darabot úgy vettem a ke­zembe, mintha valamikor én viselném. Elküldték KISZ-iskolára, majd Budapestre szakmai tanfolyamra a központi gyárba. Többféle munka­helyen és beosztásban dol­goztam. öt esztendeig mű­szakvezetőként. Ez teljes embert igényel. Közel száz­ötven ember munkáját irányítani nagy felelősség Most művezető vagyok és egyben az üzem párttitká­ra. A mi gyárunk „különle­ges” üzem. Hatszázötvenen dolgoznak nálunk, ebből csak ötven a férfi. A töb­bi mind asszony, lány. Sok a fiatal. Ez külön jó dolog. Nálunk a népese­déspolitikai határozat iga­zán érvényesül. Amennyi­re örülünk á kismamáknak és az új emberkéknek, annyi gondot is okoz. Száz­hatvan kismama van távol most is. A munkájukat pó­tolni kell. Dehát ez az élet rendje. A munkaidőm hivatalo­san reggel 8-kor kezdődik. Ha sürgős dolgom akad. korábban itt vagyok. Azzal kezdem, hogy az asszo­nyokhoz megyek az üzem­be. A mosoda, a hőrögzi- tő gép, a gőzvasalónál dől - gőzök művezetője vagyok. Megkérdezem, hogy halad­nak. Beszélgetek az asszo­nyokkal, csoportvezetők­kel, intézem amit kell. Mi a varroda „kiszolgálói” va­gyunk, adjuk, amit ők kérnek. A napom rendsze­rint úgy folytatódik, hogy megbeszélésre megyek. A gazdasági vezetéssel közö­sen megvitatjuk a legfon­tosabb ügyeket. A párt­munka is sokat elvesz az probléma, gond, megol­dandó feladat. Lehet, hogy furcsa mon­dani, de engem mindig serkentenek a tennivalók. Ha tudom hogy nehéz, hogy sok fejtörést igényel, még nagyobb hévvel ve­tem magam a munkába. Félve fogadtam a párttit- kári megbízatást. Nem a munkától féltem, nem is a felelősségtől. Attól tartot­tam, esetleg nem tudok helytállni úgy, ahogy vár­ják tőlem. Mindig az ve­zérelt, hogy az ember csi­nálja becsülettel, amit el­vállalt. Sokan megkeresnek az asszonyok, lányok közül. Az irodámba — nehezen szok­tam meg, hogy saját iró­niám van — bármikor le­het jönni, akár kopogtatás nélkül is. Legtöbbször lenn az üzemben hívnak félre,' jönnek hozzám. Sok a fia­tal házas, sokuknak kelle­ne lakás. Abból viszont kevés van. Most egy fia­talasszony gondja foglal­koztat. Egyedül neveli a gyerekét, munkáslakást nem tud építeni. Hogyan is, a fizetéséből? Ügy döntöttem, hogy a személy­zeti vezetővel elmegyünk a tanácselnökhöz. Szemé­lyesen beszéljük meg, mit lehetne tenni az érdeké­ben. Már említettem, hogy sok a fiatal édesanya ná­lunk. Az élet kényszerített rá, hogy megoldjuk a mű­szakbeosztásukat, A kis­gyerekes édesanyák és az iskolába járó nők 8-tól ne­gyed 5-ig dolgoznak. így nyugodtan ellátják a gye­rekeket, vagy készülhetnek a vizsgákra. Nagyon szeretem a gyá­rat és az embereket. Sem­mi pénzért nem válnék meg ai üzemtől. Igaz. hogy a természetemmel sem fér össze a vándorlás. Engem minden ideköt. Erős szálak. Tíz évi mun­ka, a jó légkör, a közös feladatok. A már megol­dottak is. Három hónapja balassagyarmati lakos let­tem. így sokkal több időm marad, pem veszi el az ál­landó /Utazgatás. A ruha­ipari szakközépiskolában a"z idén kapok oklevele! ív egyensúlyozott ember­nek tartom magam. Egye! szeretnék.- Továbbra is úgy tenni a dolgomat, ahogy azt várják tőlem. . . időmből. Nagy gyár va- l;ln,,>luUa: Kiss Erzsébet gyünk. Sok ember, sokféle Lejegyezte: Csatai Erzsébet NÖGRAD -1976. február 27., péntek 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom