Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-25 / 47. szám

Leonysd irezsnyev beszéde Másodszor választották kongresszusi küldöttnek Jegor l’roszkurin zaporozsjei kohászt. Húsz esztendővel ezelőtt vi­déki parasztfiúként került a gyárba, bejárta a szakma min­den lépcsőfokát, míg eljutott a legmagasabb rangig: acél­gyártó-olvasztár lett. Közben esti tagozaton elvégezte a kohászati technikumot. „Bármiként nevezzék is korunkat, kozmikusnak, elektronikusnak, a XX. zsázad még belátható időn belül vaskor marad”. így értékelte a munkás a ko­hászmesterség fontosságát. (Folytatás a 2. oldalról) természetesen döntő jelentő­sege volt annak a kedvező fordulatnak, amely a tőkés­világ legnagyobb hatalmához, az Egyesült Államok­hoz fűződő viszonyunkban ment végbe. Ez a fordulat kétségkívül hozzájárult az egesz nemzetközi légkör, s ezen belül az európai lég­kör megjavításához. A Nixon amerikai elnökkel Moszkvában és Washington­ban folytatott tárgyalások, majd a Ford elnökkel Vlagyi­vosztokban és Helsinkiben lezajlott találkozók eredmé­nyeként fontos elvi kölcsönös megértés jött létre a Szovjet* unió ás az Amerikai Egyesült Államoik vezetői között ab­ban, hogy szükség van a két ország békés, egyenjogú kap- cso.atainak fejlesztésére. A szovjet—amerikai meg­állapodások bizonyos mér" fékben csökkentik a nukleá­ris háború kirobbanásának veszélyét. Mi éppen ebben látjuk a szovjet—amerikai viszony legutóbbi ötéves fejlődésének fő eredmé­nyét. Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolataink távlatai is kedvezők — annyiban, amennyiben továbbra is ezen az együttesen megteremtett reális alapon fejlődnek, vagy­is olyan körülmények kő* zótt, amikor a két állam osz- tálytermészetének és ideoló­giájának nyilvánvaló kü­lönbözősége mellett megvan az a határozott eltökéltség, hogy nézeteltéréseiket és vi* táikat ne erővel, fenyegeté­sekkel és fegyvercsörtetéssel oldják meg, hanem békés po­litikai eszközökkel. A szovjet—amerikai kap­csolatok általánosságban vé­ve pozitív fejlődését azonban az utóbbi években egész sor, nem erkély jelentőségű té­nyező bonyolítja. Zavarni próbálják ezt a fejlődést az Egyesült Államoknak azok a befolyásos erői, amelyek nem érdekeltek sem a Szov­jetunióhoz fűződő viszony javításában, sem pedig állta* Iában a nemzetközi feszültség enyhülésében. Ezek az erők hamis fényben mutatják be a Szovjetunió politikáját, és a kiagyalt ,szovjet veszélyre” hivatkozva a fegyverkezési hajsza újabb fokozását kö­vetelik az Egyesült Államok­ban és a NATO-ban. Ismere­tes, hogy az Egyesült Álla­mok diszkriminációs keres­kedelmi intézkedéseinek el­fogadásával kísérletek tör­téntek a belügyeinkbe való bevatkozásra is. A Szovjetunió eltökélt szándéka a szovjet—amerikai kapcsolatok további javítá­sát célzó irányvonal megva­lósítása, szigorú összhangban a létrejött megállapodások és a vállalt kötelezettségek szellemével és betűjével — a két nép és a világ békéje érdekében. Tartalmukat tekintve egy-' re gazdagabbá válnak Kana­dával való kapcsolataink. Észrevehetően szélesedtek kapcsolataink a latin-ameri­kai országokkal. Támogatjuk ezeknek az országoknak a po­litikai önállóságra és a gaz­dasági függetlenség megszi­lárdításéra irányuló törekvé­sét. s üdvözöljük azt a tényt, hogy növekvő szerepet tölte­nek be a nemzetközi életben, Japannal fenntartott kap­csolataink fejlődése általá­nosságban kedvező irányú. A Szovjetunió átfogó keres­kedelmet folytat Japánnal. A békés rendezés kérdéseivel összefüggésben azonban Ja­pánban egyesek néha köz­vetlen külső uszításra, meg­alapozatlan és jogtalan köve­teléseket próbálnak támasz­tani a Szovjetunióval szem­ben, A nemzetközi légkör javu­lása kedvező atmoszférát te­remtett a gazdasági tu­dományos-műszaki és kulturális együttmű­ködés megélénkülésé­hez. Az SZKP KB és a szovjet kormány külpolitikai tevé­kenységének egyik fő iránya volt és marad —, ahogyan azt a békeprogram előírja — a fegyverkezési haj­sza megszüntetéséért, a leszerelésért vívott harc. Ez a feladat ma min­den eddiginél fokozottabban jelentkezik. A fegyverkezési hajsza hí­veinek fő módszere az úgyne­vezett szovjet veszély bizony- gatása. A Szovjetunió nem készül senkinek i megtámadására. A Szovjetuniónak nincs szük­sége háborúra. A Szovjetunió nem emeli katonai költségve­tését, másrészt viszont nem csökkenti, hanem szüntelenül növeli a népjólét fokozására irányuló kiadásokat. Orszá­gunk következetesen és meg­ingathatatlanul küzd a béké­ért, újra meg újra konkrét Javaslatokat terjeszt elő a fegyverzet csökkentésére, a leszerelés előmozdítására. Pártunk minden népet, minden országot felszólít: egyesítsék erőfeszítéseiket an­nak érdekében, hogy véget vessünk a fegyverkezési haj- szának. Végső célunk eb­ben a tekintetben az általá­nos és teljes leszerelés volt és a jövőben is az marad. Emellett a Szovjetunió min­dent megtesz azért, hogy elő­rehaladást érjen el a végcél felé vezető út egyes szaka­szain. Miután felvázolta a leszere­lésért kifejtett erőfeszítések eredményeit, Leonyid Brezs- nyev így folytatta: Külön szólok a stratégiai fegyverek további korlátozá­sára vonatkozó szovjet—ame­rikai tárgyalásokról. Ezeken a tárgyalásokon arra törek­szünk, hogy valóra váltsuk az 1974. évi vlagyivosztoki meg­állapodást és megakadályoz­zuk, hogy megnyíljék a fegy­verkezési hajsza egy olyan * új csatornája, amely semmis­sé tenné eddigi eredményein­ket. Érthető, hogy mind a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak to­vábbfejlesztése, kölcsönös bi­zalmának erősítése, mind pe­dig az általános béke meg­szilárdítása szempontjából igen nagy .jelentőségű volna, ha e kérdésben sikerülne megállapodást kötni. Konkrétan azt javasoltuk: egyezzünk meg, hogy betilt­ják az új, az eddiginél még nagyobb erejű fegyverrend­szerek, többek között a bal­lisztikus rakétákkal felszerelt új Trident típusú tengeralatt-. járók és a B—1 típusú új hadászati bombázók gyártá­sát az Egyesült Államokban és a hasonló rendszerek gyár­tását a Szovjetunióban. Saj­nos, az amerikai fél nem fo­gadta el ezeket a javaslato­kat. Javaslatunkat ennek ellené­re továbbra is fenntartjuk. Az utóbbi időben több or­szágban is, egyre 'inkább sür­getik, hogy az Indiai-óceán térsége ne váljék különböző államok katonai támaszpont- jainkk színterévé. Rokonszen­vezünk ezekkel a követelé­sekkel. Bizonyosan eljön az idő, amikor elkerülhetetlen lesz, hogy a hadászati fegyverek korlátozásának 'folyamatába más nukleáris hatalmak is bekapcsolódjanak. Amelyek pedig erre nem lennének hajlandóak, óriási felelősséget vállalnak maguk­ra népükkel szemben. Szamos nagyhatalom még mindig nem hajlandó a fegy­verkezési hajsza beszüntetésé­re. Az enyhülés és a leszere­lés ellenfelei még számottevő erőtartalékokkal rendelkez­nek. Igen jelentős a leszerelési világkonferencia összehívásá­ra vonatkozó javaslat, ame­lyet az ENSZ-tagállamok túlnyomó többsége támogat. A politikai enyhülést a ka­tonai enyhüléssel kell meg­erősíteni. A békeprogram vi­lágos célt tűzött ki: Közép- Európában csökkenteni kell a fegyveres erőket és a fegyver­zetet. Erről már több mint két esztendeje folynak a bé­csi tárgyalások, de kézzelfog­ható haladást nem értek el. Ennek egyetlen oka van: a NATO-országok még mindig nem mondanak le azokról a kísérleteikről, hogy a tárgya­lásokat egyoldalú katonai elő­nyök biztosítására használják fel. A szocialista államok — hogy elmozdítsák az ügyet a holtpontról, nemrég újabb javaslatokat tettek. Javaslataink a Közép-Euró- pában kialakult erőviszonyok fenntartására, az egyensúly biztosítására, mint az egyedül reális alapra épülnek. A háború veszélyének to­vábbi csökkentése a leszerelés ügyének előrevitele érdeké­ben most azt javasoljuk, hogy kössünk az egész vilá­got átfogó szerződést az erő­szaknak a nemzetközi kap­csolatokban való elutasításá­ról. E szerződés résztvevői — köztük természetesen nukleá­ris hatalmak —, köteleznék magukat, hogy az egymás kö­zötti viták megoldása során tartózkodnak a fegyverek, így a nukleáris fegyver alkalma­zásától. A Szovjetunió kész más államokkal együtt meg­vizsgálni a gyakorlati lépése­ket e javaslat megvalósításá­ra. Napjainkban nagy a béke megszilárdításáért indított társadalmi tömegmozgalom szerepe és felelőssége. Az el­múlt öt évet e mozgalom fej­lődésének olyan határkövei jelzik, mint a békeszerető erők moszkvai világkongresz- szusa, az európai biztonság harcosainak brüsszeli köz­gyűlése, a nők berlini világ- kongresszusa. Az SZKP főtitkára ezután a jövő feladatait körvonalaz­ta. A békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és íüggetlenségéért folytatott további bare programja Országunk nemzetközi hely­zetét, és a nemzetközi hely­zetet értékelve pártunk Köz­ponti Bizottsága azt a követ­keztetést vonja le, hogy a bé­kéért, a népek szabadságáért és függetlenségéért vívandó további harc most elsősorban a következő feladatok meg­oldását követeli meg. — Szakadatlanul szilárdí­tani kell a testvéri szocialista államok egységét, és az új társadalom építésében kifej­tett sokoldalú együttműködé­süket fejlesztve növelni kell a béke szilárdításához való együttes, aktív hozzájárulásu­kat. — Törekedni kell a növek­vő, a béke számára veszedel­mes fegyverkezési hajsza megszüntetésére, rá kell térni a felhalmozott fegyverkészle­tek csökkentésére, a leszere­lésre. Ebből a célból: a) Mindent meg kell tenni a hadászati fegyverek korlá­tozására és csökkentésére vo­natkozó újabb szovjet—ame­rikai megállapodás előkészí­tésének befejezése érdekében, a nukleáris kísérletek általá­nos és teljes beszüntetéséről, a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisítéséről, az újabb tömegpusztító fegyver­fajták és fegyverrendszerek létrehozásának betiltásáról szóló, valamint az emberi környezet katonai, vágy más llenséges célokból történő befolyásolását megtiltó nem­zetközi szerződések megköté­se érdekében. b) Üjabb erőfeszítéseket kell tenni a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalá­sok aktivizálása érdekében. E térségben az első konkrét lé­pésekről történő megállapo­dást követően, majd a legkö­zelebbi években tovább kell tevékenykedni a katonai eny­hülés ügyén. c. ) El kell érni, hogy szá­mos országban a katonai kia­dások jelenlegi állandó növe­lését e kiadások rendszeres csökkentésének gyakorlata váltsa fel; d. ) mindent meg kell ten­ni a leszerelés világérte­kezlet mielőbbi összehívása érdekében. — A békeszerető államok erőfeszítéseit összpontosíta­ni kell a még meglevő hábo­rús tűzfészkek felszámolására és mindenekelőtt a közel- keleti helyzet igazságos es tartós rendezésére. Ezzel a rendezéssel összefüggésben az érintett államoknak meg kell vizsgálniuk azt a kérdést, ho­gyan járulhatnak hozza a Közel-Keleten a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez. — Mindent meg kell teng­ni a nemzetközi feszültség enyhülésének elmélyítéséért, azért, hogy az enyhülés az államok közötti kölcsönösen előnyös együttműködés konk­rét formáját öltse. Aktívan folytatni kell az összeurópai tanácskozás záródokumentu­ma teljes megvalósításának irányvonalát, a békés egymás mellett élés fejlesztését Euró­pában. A békés egymás mel­lett élés elveinek megfelelően folytatni kell az Egyesült Ál­lamokkal, Franciaországgal, az NSZK-val, Nagy-Britanniával, Olaszországgal, Kanadával, valamint Japánnal és más kapitalista államok­kal való hosszú távú, kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztését politikai, gazdasági, tudományos és kul­turális téren egyaránt. — A kontinens államaipak közös erőfeszítéseivel tovább kell munkálkodni az ázsiai biztonság megteremtésén. — Törekedni kell az egész világot átfogó olyan szerződés megkötésére, amely megtiltja a nemzetközi kapcsolatokban az erőszak alkalmazását. — Az egyik legfontosabb nemzetközi feladatnak kell tekinteni a gyarmati elnyomás összes maradványának felszá­molását, a népek függetlensé­ge és egyenjogúsága megsér­tésének megszüntetését, az el­nyomás és a faji politika va­lamennyi fészkének felszámo­lását. — A nemzetközi kereskede­lem területén el kell érni a diszkrimináció és minden mes­terséges akadály megszünteté­sét, a jogegyenlőtlenség, a diktátumok és a kizsákmányo­lás megnyilvánulásainak a nemzetközi gazdasági kapcso­latokban való felszámolását. Ezeket a javaslatokat a XXIV. pártkongresszuson meghatározott békeprogram szerves folytatásának, a bé­kéért, a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programjának, tekintjük. E feladatok megoldásának szolgálatába ál­lítjuk országunk külpolitiká­ját és e területen együtt fo­gunk működni a többi béke­szerető állammal. Az SZÍÍP és a nemzet közi for rad almi folyamat A gyökeres társadalmi vál­tozások korában - élünk. To­vább erősödnek és bővülnek a szocializmus pozíciói. A nemzeti felszabadító mozgal­mak győzelmei új távlatokat nyitnak meg azok előtt az or­szágok előtt, amelyek kivívták függetlenségüket. Fokozódik a dolgozóknak a monopóliumok elnyomása, a kizsákmányoló rendszerek ellen vívott har­ca. Mind nagyobb méreteket ölt a forradalmi, demokrati­kus, imperialistaellenes moz­galom. Mindez összességében a nemzetközi forradalmi fo­lyamat fejlődését jelenti. Az emberiség társadalmi fejlődésének fő irányát a szo­cializmus országainak fejlődé­se, erejük növekedése, nem­iül! viszálykodás. A nemzet­közi monopóliumok növekvő gazdasági hatalma még kímé­letlenebbé tette a konkurren- ciaharcot. A jelenlegi válság nem a zetközi politikájuk jótékony hatásának erősödése határozza meg. A kapitalizmus általános válsága tovább mélyült, az utóbbi években. A termelés szembetűnő' szokásos. Mindenki világosan csökkenése és a munkanélkü- látja: szertefoszlott a burzsoá liség növekedése a kapitális- ideológusok és reformisták ta országok többségében ősz- egyik fő mítosza, az a mítosz, szefonódott a kapitalista vi- amely szerint napjaink kapl- lággazdaság olyan súlyos meg- talizmusa képes a válság ki- rázkódtatásaival, mint a va- küszöbölésére. A kapitalizmus lutaválság. az energiaválság^ ingatag volta mind nyilván- a nyersanyagválság. A válsá- valóbbá válik, got élezte az infláció, amelyet fokozott a békeidőben soha nem látott méretű katonai ki­adások állandó emelkedése. Erősödött az imperializmu­son belüli vetélkedés, a „Kör zös Piacon, és NATO-ri be­A munkásosztály fokozza harcát a nagytőke, a társa­dalmi bajok fő okozója ellen. Fokozódott a burzsoá tár­sadalom eszmei-politikai vál­sága. Ez a válság kikezdi a hatalom intézményeit, a bu.- zsoá politikai pártokat, meg­ingatja a legalapvetőbb erköl­csi normákat. Mind nyíltab­bá válik a korrupció, még az államgépezet legfelsőbb szint­jein is. Folytatódik, a szellemi kultúra hanyatlása, nő a bű­nözés. A kommunistáktól távol áll, hogy a kapitalizmus ..automa­tikus csődjét” jósolják — folytatta beszédét Leonyid Brezsnyey. — A kapitalizmus még nem kis tartalékokkal rendelkezik. Az utóbbi évek eseményei azonban újult erő­vel bizonyítják, hogy a kapi­talizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője. Az elmúlt öt év folyamán a nemzetközi reakció néhány bástyáját súlyos csapás érte. ,Ebben az időszakban zajlott le a chilei és a portugáliai for­radalom. Peruban jelentős si­kereket értek el a forradalmi- felszabadító erők. Görögor­szágban megbukott a katonai fasiszta kormány. Spanyolor­szágban megingott a francois- ta rezsim. A portugáliai helyzetről szólva az SZKP főtitkára le« szögezte: A Szovjetunió kategóriku- san ellenez a portugál bel- ügyekbe való minden beavat­kozást. A portugál népnek minden más néphez hasonló­an joga van olyan úton jár­ni, amelyet ő maga határoz meg. Engedjék meg, hogy er­ről a szónoki emelvényről ki­fejezzem a szovjet kommu­nistáknak Portugália forra­dalmi népével, kommunistái­val, demokratáival való forró szolidaritását. A chilei forradalom világo­san kifejezésre juttatta az or­szág népének arra irányuló szenvedélyes törekvését, hogy megszabaduljon a hazai bur- zsoázia és a külföldi monopó­liumok kizsákmányolásának terhétől. A chilei reakció ősz- szeesküvése, amelyet — mint az már mindenkinek ismere­tes — a külföldi imperializ­mus terveit ki és fizetett meg, rajtaütésszerűen csapott le a forradalomra. Chile ^ tragédiája nem ér­vényteleníti a kommunisták következtetéseit. a forradalom különböző útjainak lehetősé­géről. beleértve a békés for­radalmat is, ha megvannak ehhez a szükséges feltételek. Itt, a kongresszusunkon va­lamennyi szovjet ember ne­vében újbój követeljük: „Sza­badságot Luis Corvalánmak! Szabadságot a fasiszta junta valamennyi foglyának”.! A forradalmi mozgalom tapasztalata az elmúlt évek­ben szemléltetően bizonyí­totta: amikor a monopóltöke és politikai uszályhordozói uralmát reális veszély fenye­geti, az imperializmus min­dent elkövet, minden látsza­tát leveti mindenféle demok­ráciának. Kész lábbal tiporni az államok szuverenitását, minden törvényességet, nem is beszélve a humanitásról. Rágalom, a közvélemény fél­revezetése, gazdasági blokád, szabotázs, ínség és romlás előidézése, megvesztegetés és fenyegetés, terror, politi­kusok meggyilkoltatása, fa­siszta típusú pogromok — ez annak a mai ellenforrada­lomnak a fegyvertára, amely mindig a nemzetközi imperi­alista reakcióival szövetségben lép fel. Mindez azonban vég­ső soron kudarcra van kár­hoztatva. A szabadság ügye, a haladás ügye legyőzhetet­len. Az eltelt öt esztendő egyik nevezetes jelensége volt a tőkésvilág kommunista párt­jai befolyásának növekedése. A nemzetközi kommunista mozgalom sikereiről tanúsko­dik az a tény, hogy az 1969- es tanácskozáson felvázolt antiimperialista akcióprog­ram legtöbb pontja megvaló­sult. A kommunisták között időn­ként keletkezhetnek véle­ménykülönbségek egyes kér­dések elbírálásában. Marxis­ták—leninisták azonban az (Folytatás a 4. oldalon) NÓGRÁD - 1976. február 25., szerda í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom