Nógrád. 1976. február (32. évfolyam. 27-51. szám)

1976-02-21 / 44. szám

Járuló feltételek mellett Művelődési eredmények Balassagyarmaton Máiké György: ROMJAIBAN IS SZÉP (8.) Csak egy aranykard maradt A nagy A művelődési központ új épülete összehasonlíthatatlanul kedvezőbb körülményeket te­remtett a közművelődési mun­ka számára Balassagyarma­ton az előző évekhez képest. S ezek a kedvező körülmé­nyek — a jobb munkaszer­vezés. az igényesebb helyzet­felmérés, a társadalmi kap­csolatok átgondoltabb kiépí­tése révén — eredményesebb tevékenységgel is párosultak. Számszerű mutatói a ren­dezvények számának megdup­lázódása, a megsokszorozó­dott nézőszám és a bevételi terv túlteljesítése. Ez utóbbit konkrétan is érdemes meg­jegyeznünk: a tervezett 200 ezer forint helyett 350 ezer forint bevételre tettek szert a különböző rendezvényekből, metyek között csupán két al­katommal (!) szerepelt bál. Milyen változások, ténye­zők magyarázzák a jelentős­nek mondható eredményes­séget? tJJ MUNKATÁRSAK A már említett ' jellemzők mellett különös figyelmet ér­demel a személyi feltételek­ben — igaz, csak az utolsó negyedévben — bekövetkezett változás. Az Intézmény két új népművelővel gyarapodott, s ennek következtében már több idő és energia jut a tényle­ges közművelődési feladatok, az úgynevezett tartalmi mun­ka megvalósítására. Az elsők között átszervez­ték a munkamegosztást. Ha­tározottabb, élesebb kontú­rokkal rajzolták fel az egyes munkaköröket. A hat mun­katárs már képes átfogni mindazokat a közművelődé­si munkaterületeket, amelyek az intézmény státuszából szük­ségszerűen következnek. Hosszú időn keresztül gon­dot okozott a szakképzettség hiánya. Ez úgy látszik, to­vábbi gond marad a jövőben is, mert a két új munkatárs közül egyik sem végzett nép­művelő. A régiek közül csu­pán a klubokkal foglalkozó előadó szerzi meg az idei nyáron a szakképesítést. Vi­szont csaknem valamennyien több év óta, aktívan foglal­koznak népműveléssel, s ket­ten országosan Ismert ama­tőr művészeti csoportot ve­zetnek. A gyakorlat, a köz- művelődési munka szeretete tehát mindenképpen mellet­tük szól, természetesen, hosz- szabb távon, életre szólóan csak egy feltétellel: az elmé­leti képzettség megszerzésé­vel. Az intézmény az elmúlt esz­tendőben jelentős többlettá- mbgatásban részesült. A me­gyei tanács művelődésügyi osz­tálya 90 ezer forintot adott a munkásművelődés feltételei­nek megteremtésére. Így sze­rezték be a felnőttoktatás eredményes művelése számára elengedhetetlenül szükséges technikai, szemléltetőeszkö­zöket, amellyel korábban nem rendelkeztek. A Népművelési Intézet 30 ezer forintos tá­mogatását az audiovizuális esz­közök és a döntő részben 20 —25 éves fotószakköri felsze­relés kiegészítésére és kicse­rélésére fordították. Ily mó­don jelentős hátrányokat si­került leküzdeni. BŐVÜLŐ TÁRSADALMI KAPCSOLATOK Minden közművelődési in­tézmény csak úgy tud ele­get tenni társadalmi és köz­művelődés-politikai feladatai­nak, ha széles társadalmi ala­pokra helyezi tevékenységét. Közvetlen, élő és tartalmas kapcsolatot alakít' ki a von­záskörzetébe tartozó üzemek­kel, vállalatokkal, szövetke­zetekkel, más kulturális intéz­ménnyel, s ebből a kapcsolat­ból építi, erre alapozza egész munkáját. Hogyan vélekedik az intéz­mény társadalmi kapcsolatai­ról az igazgató? — Kapcsolataink szintjét egy fokkal magasabbnak ér­zem az egy, vagy fél évvel ezelőttinél — mondja Halmai László. — A kulturális intéz­ményekkel eddig sem volt kü­lönösebb problémánk, s most már remélem, hogy az üze­mekkel sem les£. Munkánk egyik fontos feladatának te­kintettük a termékeny, élő kapcsolat kialakítását. Törek­véseink sikerrel jártak. Meg­alakíthattuk a szocialista bri­gádvezetők klubját, amelynek egyik érezhető hatása, hogy rendezvényeinken ma már j ó­val több a munkás, mint ko­rábban volt. Nagyon sok öt­letet, segítséget kapunk tő­lük. A művelődő kisközösségek sorában különösen a klubok fejlődtek számottevő mérték­ben. Az elmúlt évben ala­kult meg a niese-, a kisma­ma-, a szocialista brigádveze­tők és a pedagógusok klub­ja; rövidesen munkához lát a nyugdíjasklub is. Ezzel csak­nem valamennyi társadalmi réteg számára biztosítva lesz a közösségi művelődés és szó­rakozás lehetősége. A kapcsolatok további erő­sítését a nagyobb üzemekkel kötendő szocialista szerző­dések megkötésével, a közös érdekek alapján kívánják megvalósítani. Ennek sorá­ban rendeznek brigádtalálko­zókat a bejáró dolgozók la­kóhelyein. KEZDEMÉNYEZÉSEK A HÁLÓZATI TEVÉKENYSÉGBEN Legtöbb járási feladatokkal is rendelkező intézményben a hálózati tevékenység jelen­tette — és még jelenti is — a leggyakoribb gondot, álta­lában többnyire a korlátozott, vagy minőségileg elégtelen személyi és tárgyi feltételek miatt. Az utóbbi hónapokban ezen a területen is történtek figyelemre méltó kezdemé­nyezések. — Ebbéli tevékenységünk a munka koordinálásában és megszervezésében szorul javí­tásra — fűzi hozzá Halmai László. — Az eddigieknél job­ban kell egyeztetnünk el­képzeléseinket és lehetősége­inket a megyei művelődési központtal, valamint a járási könyvtárral. A szükséges sze­mélyi feltételekkel rendel­kezünk. a tárgyiakkal nem. Hónapok óta nem sikerül, az alacsony bérlehetőség miatt, gépkocsivezetőt kerítenünk a mikrobuszra. A műsorpolitikai célok meg­valósításában, a már említett visszacsatolási módszerekkel, az intézmény egyre szélesebb társadalmi rétegek vélemé­nyére és igényeire támasz­kodik. Igyekszik sokrétű, az igényesebb és a kevésbé igé­nyes nézők érdeklődését egy­aránt kielégítő műsorprogra­mokat kialakítani, a progra­mokban rejlő nevelési lehe­tőségeket kiaknázni. Ma talán ez a legnehezebb a népműve­lésben: milyen közművelődési formák alkalmazásával lehet elmélyültebbé és hatékonyab­bá tenni a munkát? Megke­resésük sok ismeretet, türel­met és elmélyültséget igé­nyel. A balassagyarmati intéz­mény elképzeléseivel, tervei­vel magasra állította a mér­cét, olyanra, amelyre erkölcsi­leg kötelezték az előző évi eredmények. Sulyok László Angkor lakói sokat adtak a tisztaságra. Tudatában vol­tak, hogy a betegségeket úgy kerülhetik el, ha munka után, étkezés előtt kezet mosnak. A ház mellett fürdőmeden­cét építettek maguknak: a vizet benne gyakran cserél­ték. Előbb a gyerekeket für­dették meg benne, aztán a felnőttek következtek. Ouan mester elmondja egy kaland­ját is: tanúja volt vagy ezer pucér asszony csoportos für­désének. Forró nap volt, az emberekről csurgóit a verí­ték. Estefelé a folyóban 'száz és száz, szép khmer lány és asszony úszkált és lubickolt. Nem is szégyelték magukat. Maga is közéjük vegyült. Nem kergették el, éppen el­lenkezőleg — locsolták, víz alá nyomták. A kínai követ nem volt szégyenlős ember: többször is ír a nők szépségéről. Ha kö­zeledni próbált némelyik­hez, nem kapott kosarat. Más helyen ismeri be csak, hogy egy asszony visszautasította közeledését; elnézését kérte, de nem akarja megcsalni a férjét. Amikor a királyi palotá­ban akadt dolga, ott is a fe­hérnép látványa kötötte le. Dicséri a király öt feleségé­nek szépségét: arcukat a 3a- de-kő ragyogásához, keblü­ket a friss tejhez hasonlítot­ta. Bőrük nem bámulhatott meg a napon — kislány ko­rukban már beköltöztek a pa­lotába és azt soha többé nem hagyhatták el. Uruk egyéb­ként kedvelte a változatossá­got; a királyasszonyokon kí­vül 5000 ágyas várta-leste, hátha egyszer magához ren­deli a király; ők takarítot­tak, varrtak, mostak, főztek; sorsuk kegyetlen lehetett, mert Ouan szerint gyorsan öregedtek. A tizenöt eszten­dős korában ragyogóan szép leány húszéves korában olyan volt már, akár a negyven­éves kínai nő. Sok minden tetszett Ang- korban a kínai követnek; lel­kesen emjjékezik meg az er­dőről, az állatvilág gazdagsá­gáról. A vevő arannyal, ezüst­tel. vagy szövettel fizetett. A szövet volt ezek közül a leg­kedveltebb. Az erős, izmos férfi rab­szolgát. a szép és szende rab­nőt száz szövetdarabért árul­ták. Idősebb férfiért, csú­nyább nőért 30—40 darabkát adtak csak. A jómódú angko- ri embernek száz rabszolgá­ja volt; a tehetősebb megelé­gedett ötvennel. Akit csak tíz rab szolgált, szegény em­bernek számított. A rabszol­gák jogtalanok voltak; fé­szerben, ólban aludtak, si­lány ételt kaptak; ha uruk házában akadt dolguk, a kü­szöbön térdre rogytak, majd arcukra borultak. Lehajtott fejjel tűrték az ütlegel. Ha engedetlenek voltak, vagy szökést kíséreltek meg, uruk megölhette, tüzes vassal meg­bélyegezhette, megvasalhat­ta őket. A rabszolga munká­jára nagy szükség volt. A ki­rály és udvartartása súlyos adót szedett Angkor szabad­jaitól, hogy eleget tehessenek kötelezettségüknek. Nagy földdarabot .műveltettek szol­gáikkal. A faluközösségek is rabszolgákkal végeztették el a legnehezebb munkát. A király abban az időben hatalmának csúcspontján állt. Á kínai követ elmondja, az uralkodó hogyan vonult végig a városon. A menetet katonazenekar nyitotta meg: utána selyemzászlóerdő kö­vetkezett. Figyelmét aztán ötszáz szépséges, fiatal leánv menete ragadta meg. Bullá­juk sokszínű, sötét hajukat a mező tarka virágaiból font koszorú díszítette. Kis kezük­ben égő gyertya — a hűség és az odaadás megannyi ap­ró jelképe. A legszebbek hoz­ták a királyi hatalom drá­gaköves jelvényeit. A gyönge szüzek csoportját fegyveres amazonok felvonulása kö­vette. Mögöttük, ló, vagy kecske vontatta, arannyal, drágasággal díszített hintó- sor: a királyi udvar nagysá­gai, tisztek, papok, adósze­dők, kincstárnokok. A her­szentcly cegek és a miniszterek, a kf» rálynők es a kedvenc ágya­sok elefántháton vonultak fel. A király maga a legszebb,' vén elefántra szerelt arany­toronyban jelent meg alatt­valói előtt;, az állat két hosz- szú agyarát aranylemezzel vonták be. Körülötte testőrei. Magas növésű, durva arcú nemesek — széles pengéjű, görbe kardjuk éle a tömeg felé ford.ult. A szerzetesek népes csoportja görnyedve cipeli a királyi hátalom jel­képét, az óriási méretű, szín­aranyból készült szent kar­dot... A fél. évezreddel lekésett látogató hajlamos arra, hogy azt higyje: a kínai utazó a bayoni dombormű hatására, annak alapján írta le ezt a ragyogó parádét, és a szerény emberek nyomorúságát. De nem. Ha az ember tovább ha­lad észak felé, rájön, hogy a falu népe most is nagyjából úgy él Kambodzsában, mint Ouan mester idejében. Rá­adásul a Phnom Penh-i volt királyi palota kincseskamrá­jában ma is őrzik az óriási méretű, színaranyból készült szent kardot, Angkor egyet­len ránkmaradt ingóságát. (Vége) MMmiHllllllllltMIflMMMMUMIilMM Mai tévéajánlatunk 22.40: Hedda Gabler. Angol tévéfilm. Az Ibsen színművéből ké­szült filmben a címszereplő Ingrid Bergman mellett a legkiválóbb angol művészek játszanak. Emlékezetesen formálják meg Hedda Gab­ler tragédiáját. A jómódú katonatiszt leánya nem ment feleségül szerelméhez Éjiért Lövborghoz, mert mindket­ten erős akaratúak voltak, egyik se hajtott fejet a má­sik előtt. Éjiért tehetséges ember volt, írásai, kutatásai híressé tették nevét. A sze­relmi csalódás után ivásnak adta magát. Hedda már egy középszerű ember felesége, amikor évek múlva újból ta­lálkozik Ejlerttel. Az asz- szony rádöbben, nem hagy­hatja el már férjét, de azt sem engedi, hogy Éjiért bol­dog legyen. S a férfi a Hed- dától kapott fegyverrel agyon­lövi magat. Hangverseny A Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ nagyter­mében február 23-án a Jo­hann Sebastian Bach kama­raegyüttes és Keveházi Gyön­gyi zongoraművész hangver­senyét rendezik meg. A ba­lassagyarmati kamaraegyüt­tes tagjai Drahos Béla (fu­vola), Fogarasi Béla (gitár), Szűcs Ferenc (cselló) és Ko- mády Gerzson (ének) zene­iskolai tanárok. A nagy ér­deklődésre számot tartó kon­cert Bach, Ravel és Mu­szorgszkij műveiből ad ízelí­tőt, s a résztvevők a magyar népzene kincsestárából is hall­hatnak részleteket. Az esten Martos László működik köz­re. Neveztek Hagyományossá vált, hogy a munkásfiatalok országos versmondóversenyét az Üvegipari Művek salgótar­jáni öblösüveggyárának Kos­suth Művelődési Háza ren­dezi. A versmondóverseny­re az idén április 9—11 kö­zött kerül sor. A rangos ver­senyre már beérkeztek a ne­vezések. Minden megye öt ifjúmunkás versmondót küld a seregszemlére, Budapest pedig tizenöt fős „csapattal” vesz részt az erőpróbán. A 110 versenyző fogadására, a verseny lebonyolítására a művelődési ház az előkészü­leteket megkezdte. Üsletháa és lakások Pásztón a Szabadság úton — a pártbizottsággal szemben levő területen — megkezdték a régi. rossz állapotban levő házak szanálását. A nagyköz­ségi tanács az így felszaba­duló területen ezer négyzet­méter alapterületű ÁBC-áru­házat és 28 lakást kíván épít­tetni a helyi ÁFÉS2, illetve az OTP együttműködésével. Az épülettömb egyben része a község új centruménak. A SZÖVTERV már elkészítette a beépítési tervet. OMOSKÖI ÖDÖN KÉPEIRŐL Nemrég nyílt meg Szé- csényben, a II. Rákóczi Fe­renc Művelődési Központ szervezésében Somoskői Ödön festőművész kiállítása. En­nek kapcsán szívesen ejtünk szót a fiatal művész mun­kásságának néhány jellem­zőjéről. Annál is inkább tesz- szük ezt, mert Somoskői Ödön azok közé tartozik, akik mű­veiken keresztül is mind szo­rosabb kapcsolatban kíván­nak jutni a közönség széle­sebb rétegeivel. Követendőnek véljük a tö­rekvést. Szívesen hívjuk fel a figyelmet a, megyei kiállí­tási program azon tárlatai­ra. amelyek üzemekbe, ki­sebb községekbe, iskolákba, intézményekbe viszik a mű­vészetet. Legutóbbi alkalom- ‘mai Somoskői Ödön képeivel éppen Salgótarjánban, a Lampart Zománcipari Mű­vek gyárának galériájában találkoztunk. Ez a kiállítás akkor — tapasztalatunk sze­rint — felkeltette a munká­sok érdeklődését, eleven ha­tást gyakorolt. Hogyan vélekedik Somos­kői Ödön művészi tevékeny­ségéről? Mint írja, hitvallá­sa: „Megfesteni a változó vi­lágot ügy, hogy az általam érzett emberi és társadalmi igazság munkáimban minél jobban kiteljesedjék. Szí­neim: égetett siena, umbra, sárga, okker, angolvörös, me­lyek természetes formáik­ban is megtalálhatók. En­gem valahogyan a földre, mint ősanyagra emlékeztet­nek, melyből terem az élet. Nagyon szeretem a földet, a frissen szántott föld mély, termékeny illatát, s ezzel birkózó, küzdő ember kérges tenyerét, mélyen barázdált, kemény arcát, melyet a mun­ka tett ilyen nemessé és igaz­zá”. Rokonszenves hitval­lás. Ügy tűnik, Somoskői Ödön képes arra, hogy eszerint irányítsa alkotótevékenysé­gét. Képeinek jellemzői kö­zött tehát mindenekelőtt a fegyelmezett alkotói folya­matról tanúskodó jegyeket emeljük ki. A fiatal művész fegyelmezett festő. S jói át­gondolt tartalmak megfo­galmazója. Milyeneké? Egyrészt, nagyon közel ér­zi magához a földet, a termé­szet jelenségeit, az évszakok váltakozásának fegyelmezett rendjét, s a mozgó, változó világ zajai közé időnként és helyenként szorosan ékelő­dő csendet. A természet sok- arcúságára utalnak művé­szetében a változatos „földta­ni” formák ábrázolásai is. Például a Dolomitok, a Fo­lyópart, a Tengerpart, az Ad­ria, az Áradás című műve­ket említhetjük, többi között megállapításunk igazolásá­ra. E formák, természeti je­lenségek ábrázolásai nem önmagukért valók. A fiatal művészt — amint azt mina­pi beszélgetésünkkor " emlí­tette — élénken foglalkoz­tatja az ellentmondás, amely az ember és a természet egy­mástól való távolodásának, elszakadásának tényében nyil­vánul meg. A természettől el­távolodó ember bizonyos ér­telemben önmagától távolo­dik. önmaga „elveszítésé­hez” járulhat hozzá. Ez nem csupán az egyén szempontjá­ból jelenthet veszélyt. Elég, ha csak a pusztuló vizekre, levegőre, földre, a halmozó­dó szemét, melléktermékek, mérgező anyagok veszélyei­re utalunk. Reális gondjaink ezek. A csend foltjait hor­dozó tiszta folyópart, a ten­ger világító kékje, a művész által kedvvel festett csend­életek nyugalma az „ellen­pontot” jelzi, s figyelmeztetj óvja magát az ember! Ablakokat fest, rajzol szí­vesen- Somoskői Ödön. Ezek­ből az ablakokból változatos kilátás nyílik. Időnként mesz- szire látni, valódi kitekintés­re nyújtanak lehetőséget. Az úgynevezett egyszerű embe­rek világa jön közel, a tevé­keny emberé, a munkálkodó és az eszméért harcolni, éle­tet adni is tudó emberé. (Ez utóbbira említjük példaként a Vörösőr című képet.) * Somoskői Ödön grafikái szervesen tartoznak képé­hez, ugyanazon gondolati tar­talom hordozói Rol-pns-en- ves szerénységgel m -ká!- kodó művész Som >s' ">n, (tű tli|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom