Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
Képernyő előtt (4 csalódás Az esztendő második Hetében jócskán megcsappanok újévi reményeink. Egy héttel korábban, még bizakodással az eljövendők iránt, csupa szépről, jóról, hasznosról számolhattunk be. S ha voltak is homályos érzéseink a tekintetben, hogy azt a bőséget, melyben az év első napjaiban a tv részeltetett. nemigen kapjuk hosszabb távon, azzal mégsem számoltunk, hogy ilyen hamar vége lesz a jónak. Bizony, több a nap. mint a kolbász — használhatjuk szabadon a népi bölcsedelmet, csak az a kár, hogy a kolbász túl hamar elfogyott, s jelek szerint maradnak immár a szűkös napok? De reméljük inkább. hogy csak a műsorszerkesztők pillanatnyi kifulladásáról van szó. az év végi. és áv eleji hajrá fáradalmairól. Az elmúlt hét adásnapjainak legtöbbje szürke foltnak tetszik a programot lapozva. Kedden például a fő műsoridőt kisfilmek töltötték ki, melyek. ha önmagukban színvonalasak voltak is, esti várakozásunknak csak részben feleltek meg. A legtöbbe1: talán a Változó Ázsia című olasz televíziós produkció nyújtotta. Ezúttal a dokumentumsorozat első epizódját ismerhettük meg,- Koreáról. E napon kezdődött el a labdarúgás barátainak kedvező, Csapatjáték és taktika a labdarúgásban című angol sorozat is. Habár korai még ítélkezni felőle, első benyomásunk szerint jóval alatta van annak, amit a Peléről korábban látott sorozat nyújtott, A szerdai programból Hel- tai András: Forradalmár, vagy színes polgár című, az USA- ban élő feketék problémáival foglalkozó riportfilm elgondolkodtató társadalmi képet nyújtott, az Ißmert riportertől megszokott színvonalon. A hét legizgalmasabb műsoreseményét jelentette csütörtökön este A tenger titkai című, mind érdekkeltőbben bontakozó dokumentumsorozat Hadihajók sírja című epizódja, mely a csendes-óceáni Truk-szigetek környékének tengertitkait tárja elénk. Sajátos atmoszférájával, történetének egyszerű benső- ségességével vonta magára a tévénézők figyelmét pénteken a Vonatok között című NSZK- film. Ugyancsak szívesen néztük A legutolsó mohikánok? címmel Heltai András riportsorozatának második jelentkezését. Baranvi Ferenc. a kitűnő költő, új oldaláról mutatkozott be ezen az esten: eivezetes, szórakoztató operakalauznak bizonyult abban a zenés válogatásban, melynek Simándy József. Dunszt Mária, Thirring Viola, Radnai György voltak többek között a közreműködői. A szombat este műsora az immár megszokott színvonalon. mondhatnám a szokványosat nyújtotta. Láthattunk rajzfilmet, tévéjelenetet, zenés útifilmet, és láthattuk-hall- hattuk ..dióhéjban” Lehár: A víg özvegy című nagyoperettjét. a nagyszerű Házy Erzsébettel. továbbá Rátonyi Ró* berttel, Bende Zsolttal, Homm Pállal, Hozott anyagból címmel pedig Bilicsi Tivadar, Gobbi Hilda. Királyhegyi Pál. Kozák László, Mednyánszky Ági könnyed diskurzusát élvezhettük. Érdekes politikai és társadalmi miliőre irányította figyelmünket vasárnap este Rodolfo Usigli. mexikói író A szélhámds című művének tévéjáték-változata. A meglehetősen riasz+ó műsorelőzetes után kellemes csalódást nyújtott a mű. s ebben Men sáros Lászlónak. Békés Ritának. Huszti Péternek. Bárdi Gvörgynek is jelentős része volt. (b. I.) Balassagyarmaton, a járási tanács tanácstermében tartották meg a testápolási és fogászati hónap pályázatainak sorsolását a járási és városi Vöröskereszt, valamint a művelődésügyi osztály rendezésében. Az eseményt vetélkedő előzte meg; Balassagyarmat öt iskolájának, Nógrádkövesd, Bércéi. Szügy, Érsekvadkert és Cserhátsurány általános iskolájának legjobb tanulói bizonyították, hogy ki tud többet a testápolás hygiénéjének Ismeretéből. A vetélkedőt dr. Marton Tibor főorvos vezette. A sok kiváló felelet alapján a zsűrinek igen nehéz dolga volt a helyezések eldöntése körül. Végül is a város csapatai közül első helyre a Bajcsy úti Általános Iskola, a járási csapatok közül pedig a Berceli Általános Iskola került. Képünkön Barna Ferenc, a zsűri tagja, a megyei művelődési osztály ifjúsági fele'őse átadja az első c^jat a Bajcsy ] úti iskola képviselőjének. Mai tévéajánlal’unk 21.40 Az emberi hang. Az elegánsan berendezett párizsi lakásban cseng a telefon. S aki felveszi, mindannyiszor reménykedik: most ő jelentkezik, a kedves, a hűtlen. — A telefon a legfontosabb kellék ebben a játékban — mondja Házy Erzsébet —, ez az egyetlen szál, ami az éjszakai városban még az élethez köti a magára maradt, csalódott asszonyt. Minden te- lefoncsengés egy-egy megrázkódtatás, Ezer apró jelből, ki nem mondott szavakból, mondatícwzlányokból kell megértenie, hogy elhagyták, hogy kedvese végleg szakított vele. Csodálatos hangszer az emberi hang. Nagyzenekar és szólóhangszer egyszerre. A lélek minden rezdülése eljátszható vele — rajta. Érzékeny, változatos kifejező eszköze a színésznek, énekesnek. Jean Cocteau, egy asszony és kedvese éjszakai telefonbeszélgetését írta meg az Emberi hang című monodrámában, amelyből Francis Poulenc 1959-ben operát komponált. 4 NÓGRÁD - 1976. január 13., kedd J Ukrán skanzen Szeptemberben fogadta első látogatóit az Ukrán Népi Építészet Múzeuma, amelyet Kijev egyik legszebb városrészében nyitottak meg. Létrehozásában építészek, etnográfusok, történészek és művészettörténészek vettek részt. A szabadtéri múzeum területén mintegy száz különböző épület készült el: szélmalmok, parasztházak és kunyhók, gazdasági épületek, kápolnák es a népi építészet más emlékei, sőt, a modern ukrán falut bemutató részlet is. A skanzen hasaiban mintegy 30 ezer különböző tárgy is látható, köztük ruhák, népviseleti és díszítőszövetek, kerámiaedények, háztartási és munkaeszközök. A múzeumfaluban népművészeti műhelyeket is felállítottak, amelyekben a mesterek művészetüket fogják bemutatni a látogatóknak. Különös érdekessége a múzeumnak az „énekesek mezeje”, ahol népdalokat énekelnek, illetve amatőr és hivatásos együttesek léphetnek fel. 1. Ha váratlanul jönne. azt ajánlom, kopogjon. Nem az ajtón, annyira nem rázzuk a rongyot, ajtó nincs az irodámon. Kopogjon csak nyugodtan a pad sarkán, ott a pádon vagyok titkár, ott az én irodám. A nénémtől ragadt rám ez a nagy kopogási mánia. Marhán előkelő csaj, otthon mindig kopog, mielőtt belép apámék szobájába. Húsz éve házasok. Egy röhej. Tehát ez van, ez a Klub a parkban. Egy délután kilépek a kapun, állati az unalom, valahogy levari álódom a parkba. Jönnek a többiek. Na, srácok, tavasz lesz. A Mandelen űj pulcsi, az apja kereskedelmileg utazik. A bóvli árut sózza a fejletlen népek nyakába. A kifejezés tőlem, persze nem tetszik. Az apám mondta. Amit egy gyerek otthon hall. az hétszentség, va'ahol el is köpi. Ha figyel rám, biztosan megért. A Berecznek mindig jár az etetője. A többiek Fecskét szívnak, vagy Marlborot. A Mandel az apjától kapja a cigarettát, hogy ne hízzon még jobban. Néha szivart is. Jó fej, nem? Díjazom az ilyen családokat. A tíerecz mondta, hogy a Várai legyen a titkár. Ez én vagyok. Így lettem én a titkár. Élég sok mindent kell itt össze-vf$sza csinálni a titkárnak. Ezek a srácok csavarognak. hülyülnek, rohannak, szövegelnek. Van olyan is köztük, aki feireáll. a másiknak stex kell, mert bement bírt műtermek Szóra SZÓRA BÍRT műtermek címmel, a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg Frank János könyve. « Kétségkívül igaz, reneszánszát éljük a memoárnak, az interjúnak. A könyvkiadásban és a tömegkommunikációban is jelentős helyet foglalnak el e műfajok termékei. Természetesen, változó színvonalúak. A televízióban sugárzott interjúk szinte az egész ország közvéleményében visszhangot keltenek, jelezve — többi között — azt az érdeklődést, igényt, hogy az emberek az alkotásokon túl, mindinkább kíváncsiak magukra az alkotókra, az alkotás folyamatára stb. is. A szaporodó interjúk tehát egyrészt társadalmi igényt elégítenek ki. (Másrészt, persze, hiba volna azt gondolni, hogy a művészek nyilatkozatai, egyéb közvetlen megnyilatkozásai hosszabb távon helyettesíthetik magát az alkotást, a művet az irodalomban, a képzőművészetben , a zenében. A művész elsősorban művében „nyilatkozik”, érveit, ellenérveit, a társadalmi haladást segítő szándékát abban mondja el.) Mindezzel távolról sem vitatjuk azon formák, köztük az interjú jogosságát, melyek lehetőséget nyújtanak a művészeknek arra, hogy a felgyorsult társadalmi mozgások közepette közvetlenül is hozzászóljanak bizonyos kérdésekhez, időnként ily módon is hangoztassák álláspontjukat, felfogásúkat az alkotásról. saiát szerepükről, lehetőségeikről. Izgalmas műfaj az interjú. Csak a legíelületesebb szemlélő hiheti ugyanis, hogy egyszerű kérdezz-felel játékról van szó. (Sajnos, a jelenkori újságírás nem mindig győzi meg az olvasót e felfogás helytelenségéről. Sőt, időnként megerősíti azt. Hiszen gyakran interjúként tálalja azt, ami pedig egyszerűen csak nyilatkozat, esetleg sematikus hírlapírói kérdésekkel tördelt sematikus kommentár valamely témáról. Persze, nem mindig a nyilatkozó a felelős ebben az esetben, legalább annyira az a nyilatkoztató is.) HOGY AZ IGAZI interjú minden objektivitásén túl, valójában erősen szubjektív műfaj is. így élénk érdeklődést válthat ki a közvéleményben, arra példa az interjúkötetek szétkapkodása, a televízió egy-egy adásának, például Vitray Tamás interjúinak, méltán nagy sikere. Szubjektív abban az értelemben, hogy az interjú készítőjének minden szerénység ellenére valójában partnerének kell lennie annak, akivel beszél.' Nem úgy. hogy sokat beszél — sőt, leggyakrabban hallgatnia kell —, hanem úgy, hogy felkészült legyen az adott tárgyban, ismerje alanyát. Frank János interjúit mindig érdeklődéssel olvasom az Élet éS Irodalomban, portréi, műleírásai találóak, egyéniek. A kötetbe gyűjtött interjúk meglepően változatos képét nyújtják a jelenkori magyar képzőművészetnek. Ezek az interjúk 1964-től 1971-ig készültek. Hogyan ? Frank erről így ír: „A legtöbb esetben négy ülésre — „ziccre” — van szükségünk. Első a vizit, ilyenkor mindenről szabad beszélnünk, csak művészetről nem, második a valódi kikérdezés, a harmadik alkalommal a lényeget írjuk hozzá, ami a múltkor történetesen kimaradt. Negyedszerre megmutatom a legépelt szöveget ügyfelemnek, a régi újságírói etika szabályai szerint. Nem íratom vele alá, ez nem elegáns, de hiteles forrásanyagnak merem használni és ajánlani művészeim nyilatkozatait.” Frank János igazi „portréista”. Portréi a lényegeset adják, célratörőek. Az interjúsorozatban, persze, egymástól nagyon is különböző véleményekkel találkozhatunk, s e vélemények kommentálásával. Természetes is, hiszen minden művészi alkotás egymástól eltérő látásmódot tükröz, a művészi alkotás öntörvényű belső folyamat. Frank János nemcsak műveket ismer, hanem a művek alkotóit is. Az embert — s mint írja —, annak mozdulatait, hangjának jellegzetességét, és így tovább Ez a személyesség érződik a portrékon, mintegy hitelesíti azokat. VÉGEZETÜL arról néhány szót, hogy a kötetnek van néhány nógrádi vonatkozása is. A mintegy száz megszólaltatott művész kőiül jelenleg egy él Nógrád megyében. Já- nossy Ferenc Balassagyarmaton. Vele 1970-ben készített interjút Frank János. Közvetett módon, természetesen, több alkotó kapcsolódik művei révén Nógrádhoz, Salgótarjánhoz, például Jánossy György építész, vagy Varga Imre szobrászművész, aki fontos szobrokkal van jelen Salgótarjánban Tóth Elemér Volt egyszer, hol nem volt Volt egyszer, hol nem volt címmel jelent meg Gyarmati Mihály (azaz Michei Gyarmat- hy) balassagyarmati születésű világhírű rendezőnek, a párizsi. Folies Bergeres művészeti igazgatójának második verses- kötete. Az elsővel lapunk 1971. évi március 2-i számában szintén foglalkoztunk és a rövid ismertetést akkor egy Balassagyarmatról szóló kis verssel zártuk. Gyarmathy a második verseskötetében szintén, versel a „szülőfaluról”. Íme egy részlet: „Rákóczi Fejedelem űt, hetvenhét.., volt számunk Ba 1 áss agyar ma ton, Ott volt a mi házunk. | Most Párizsban lakom ...” Ez a második kötet egyébként sokkal „balassagyarma- tibb”, mint az első. Csaknem minden versében említést tesz a „szülőfaluról”, úgyhogy nem csodálkoznánk azon, ha a Fo- lieg Bergeres-ben egyszer egy „nógrádi” revüt látnánk viszont. (Az egyik versében például azt írja: Nem múlik egy nap, hogy ne töprengjek azon, milyen jó is lenne Balassagyarmaton. ..) ' Szinte „kultúrtörténet” az a verse, amelyben az 1924-es „színházi állapotot” írja meg vers formájában. Ebből is idézünk egy versszakot: ..Megjöttek a komédiások, Ma végre láthatom Micsoda boldogság A színház Gyarmaton.. Bánk bán, Csárdáskirálynő, A .falu rossza, Liliom. . . ezeket a színműveket látta Gyar- mathv Balassagyarmaton és úgy látszik, jó hatást tettek a gyermek Gyarmathyra az akkori előadások, mert — az ő szavaival élve —: „Színház, színház... csodás színház Most nyugodtan elmondhatom Eljegyeztem ott örökre magam A színházzal... Gyarmaton.” . Zsoldos László a csőbe, vagy mert éppen olyan kedve van. Előfordult már az is, hogy valaki két- három nap is elfelejt hazamenni. Idegen utak. A többiek ilyenkor a titkárt kérdezik, hol a srác, mi van vele, mivel lehetne rajta segíteni. Szóval ez egy olyan minitársadalom. Egy zri, ennyi az egész. A dolog úgy történt, hogy elszóltam magam" a srácok előtt, nem megyek nyaralni. Az apám jó fej, valamiért már előre beígérte, hogy nem megyek. Az öreg szövege persze nem komoly, attól még leléphetek a nyáron, de ha már egyszer eljárt a szám, vállalom az ügyet... Ha már az apám úgy nyilatkozott, sehova nem utazol a nyáron, maradsz a lakásban, sok a betörő. Nálunk nem valami komplikált buli a szavazás. Szóval azon veszem észre magam, hogy már meg is választottak Nagyon jól tudom én, hogy mivel jár ez az egész titkárság. Ott rohadok egész nyáron, kiakasztgm a cégtáblát a padra, KLUB. Tartom az insoekciót, haverságból. Tudja, mit mondtam, amikor megválasztottak? Nem sokat. Nálunk nem divat a sok szöveg. ^Ezt a hallgatást, ezt nagyon ‘'bírom. Persze, nem akkor, ha a suliról van szó. A tanárnő, aki a mateköt tanítja, szúr engem. Van egy lánya, a csaj nem tudom miért, de hasonlít az anj'jára. Kár érte, de miniszoknyában valahogy mégis mutat. Rájöttem, hogy jól tud járni. Szóval, észrevette rajtam, hogy jó nálam. Biztos elmondta az anyjának, azért szűr engem a spiné. Ronda az élet. Elvittek sörözni, ez volt a titkárság ára. A Bánickinak volt egy százasa. Állítólag trógerolásért kapta, vagyis melózott. A bátyja sofőr, hogy meg ne sértődjön, gépkocsivezető. Feketefuvarokat csinál. Haverok előtt ugyebár nincs titok. A feketefuvarért ragadt hozzá a százas. Az apám megérezte rajtam a sörszagot. Lehelj rám. Háromszor Is leheltetett. állati pipa volt, nagyon tudja hergelni magát. Jól van már. jól. van, mondta az anyám, meddig lehelteted még azt agyereket?! Ez úgy van, ha az anyám szövegel valamiért, az apám előbb-utóbb rászól. Jól van már, azt hiszed süket az a gyerek: éz az apám szövege. Értik ugye, ha egyik elővesz, a másik leinti. Ehhez nagyon értenek. Okos család, jó házasság. Soha nincsenek egy véleményen. Az öreg nagyon tudja hergelni magát, de legjobban az anyám ellen. Az mindig nagy szám. Aztán mindig oda lyukad ki... Na, hagyjuk ezt. Jön a Lakinger. Ezzel van a legtöbb baj. Vele vagy ez történik, vagy az, máris ott köröz a pad körül. Ul a nyakamon, én pedig figyelek ra, mint illetékesek a lakosság panaszaira. A Lakinger miatt egyszer még egy randira sem tudtam elmenni. Csak ült a pádon, és engem figyelt, mint titkos szolgálat a nyilvános próbán. Pofára esett, a hölgy eljött az irodámhoz. Éjfélig ültünk a pádon, a Lakinger hülye pofát vág, úgy fest ott, mint rendőrség a karneválon. Persze megunja és lelép. Semmi kedvem most írni erről az ügyről. Az illető hölgyet már rég hintára tettem. Remélem, értjük egymást. Egyáltalán rájöttem, hogy az írás egy nagy favágás. Már rég abba js hagytam volna, ha nem magamnak írom. Deltát magamnak írom. az utókornak, úgyis mondhatnám, művelt családomnak. Nem aktualizálom a mát. az embernek hamar ki keü nyif- íauni. hogy gyorsan elismerjék. (Folytatjuk)
