Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-17 / 14. szám

\ Szeptember 16—IS: népfrontkongresszus Menekülnek a szakadárok A Parlament Vadásztermében ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A TASZSZ luandai jelen­tése szerint vaz Angolai Népi Köztársaság fegyveres erői az ország északnyugati részén megközelítették a szakadárok utolsó erősségét, Santo Anto­nio do Zaire kikötővárost. Az FNLA és a külföldi zsoldosok egységei fejvesztetten mene­külnek a zairei határ felé. Holden Roberto, az FNLA vezetője elhagyta csapatait és sietve Kinshasába, Zaire fő­városába repült. Az angolai népi hadsereg vezérkarának közleménye ar­ról számolt be, hogy az el­lenség súlyos veszteségeket szenvedett emberekben és ha­dianyagban egyaránt. A he­ves harcokban majdnem tel­jesen felszabadították az or­szág északi részét. A lakos­ság örömmel fogadta az An­golai Népi Köztársaság had­seregének harcosait. Az északi fronton végrehaj­tott támadással egyidejűleg az angolai népi hadsereg egy­ségei ' a keleti és a központi fronton is csapásokat mérnek a dél-afrikai reguláris csa­patok, a fehér zsoldosok és a lázadók egyesített erőire. Ezek az erők délre szorulnak vissza Benguela, Silva Porto és Huambo (Nova Lisboa) ! (Folytatás a 1. oldalról) területén — szögezte le Sar­lós István, s hozzátette: mun­kánk továbbfejlesztése érde­kében azonban állandóan fel kell frissítenünk módszerein­ket, új cselekvési területeket kell fölfednünk, s el kell jut­nunk mindenhová, hogy le­hetőséget nyújtsunk állam­polgárainknak a közügyek in­tézésében való részvételre. Kerülni kell minden öncélú- ságot, arra kell törekedni, hogy az emberek érezzék: célja, értelme van társadalmi tevékenységünknek. Az Országos Tanács főtitká­ra végezetül indítványozta: szeptember 16—18-ra az Or­szágos Tanács hívja össae a mozgalom VI. kongresszusát. A kongresszus tűzze napi­rendjére az Országos Tanács beszámolóját az 1972. óta vég­zett munkáról, a kongresszus ,;állásfoglalás”-át, válassza meg az Országos Tanácsot, s a szervezetek megerősödése; a mozgalom kiterebélyesedése miatt egészítse ki a működési szabályzatot. Hatalmazza fel az Országos Tanács a titkár­ságot útmutató kiadására, amelyet a népfrontbizottságok megválasztásánál hasznosíthat­nak, állásfoglalás-tervezet készítésére, s a két kongresz- szus közötti munkát össze­foglaló jelentés összeállításá­ra. A küldöttértekezletekre, s a kongresszusra való felké­szülés megkönnyítésére mun­kaanyagokat adnak ki a szo­cialista demokráciáról, a szö­vetségi politikáról és a nem­zeti egység kérdéseiről, a nép­front közjogi, művelődéspoli­tikai. illetőleg gazdaságpoliti­kai tevékenységéről. A kong­resszus előkészítésének me­netrendje: február 15. és már­cius 31. között újjáválasztják a Hazafias Népfront bizottsá­gait; májusban kerül sor a népfront városi, kiemelt nagyközségi és budapesti, kerületi bizottságainak meg­választására, s júniusban tart­ják meg a budapesti, illetve a megyei küldöttértekezlete­ket. Az előterjesztést követő vi­tában Gulyás Sándor, Heves megyei tsz-elnök hangsúlyoz­ta: a tömegpolitika munkabá­zisai megyéjében is a nép­frontbizottságok, amelyek nemcsak a célok ismertetésé­re. hanem a feladatok elvég­zésére való mozgósításra is nagy figyelmet fordítanak. Dr. Balogh Ágnes, kaposvári főorvos az idős korúakkal va­ló fokozottabb törődést sür­gette felszólalásában. Hatalmas erőforrás a megértés és a támogatás Á következő felszólaló Ká­dár János volt. A Központi Bizottság első titkára elöljá­róban kijelentette: egyetért a népfront VI. kongresszusá­nak összehívására, a népfront­bizottságok újjáválasztására tett javaslattal. A Hazafias Népfront kongresszusa — mondotta —, nemcsak a moz­galom életének, szervezeti rendjének időszerűvé vált ak­tusa, társadalmunknak is nagy fontosságú eseménye. Ez összefügg társadalmunk jelen­legi helyzetével és azokkal a feladatokkal, amelyek népünk előtt állnak. A tennivalók is­mertek, megfogalmazódtak a párt XI. kongresszusának ha­tározataiban, a népfront vá­lasztási felhívásában, legutóbb pedig az országgyűlés decem­beri ülésszakán, amikor jóvá­hagyták népgazdaságunk V. ötéves tervét, s az 1976-os ál­lami költségvetést. Joggal mondhatjuk — húzta alá Ká­dár János —, hogy a párt ha­tározatai, a népfront céljai, azaz a párt és a népfront politikája a tömegek részéről megértésre és támogatásra ta­lál. Ez a megértés és támoga­tás hatalmas erőforrásunk, talán a legfontosabb minden közül, amivel terveink végre­hajtásához hozzáfogunk. Kádár János a továbbiak­ban arról szólt, hogy társa­dalmunk politikailag egységes és összeforrott. A szocialista nemzeti egység további erő­sítéséért azonban nagyon ko­molyan kell dolgozni. Ebben a Hazafias Népfrontnak is nélkülözhetetlen és pótolha­tatlan szerepe van. Tervein­ket a dolgozó emberek nagy többsége helyesli; támogatják azok a száz- és százezrek, akik becsületesen dolgoznak, akik a kötelezőnél is többet adnak társadalmunknak. A jó érzésű, becsületesen dolgozó emberekre kell támasz­kodnunk, az ő segítsé­gükkel kell intenzívebb, szer­vezettebb munkát végeznünk az idén és a következő esz­tendőkben Í6. A Hazafias Népfront kong­resszusa, a kongresszusra va­ló készülődés is pozitív szere­pet játszhat az ország politi­kai, társadalmi; gazdasági és kulturális fejlődésének elő­mozdításában. Hatalmas, élő erő ez, hiszen társadalmun­kat a politikai aktivitás nagy­fokú növekedése jellemzi. Meggyőződésem — mondotta végezetül a Központi Bizott­ság első titkára —, hogy ered­ményes kongresszusi kampány elé nézünk, s sikeres, nagyon hasznos lesz a Hazafias Nép­front VI. kongresszusa. Nemzeti egység, közgondolkodás Horváth Endre, a Mecseki Szénbányák ‘ Pécs—Vasas I- es üzemének dolgozója egye­bek között az ifjúság társadal­mi helyzetéről, közéleti tevé­kenységéről beszélt, s arról a sokrétű együttműködésről, amely üzemének KlSZ-szer- vezete, s a helyi népfrontbi­zottság között megvalósult. Rácz Gyöngyi, budapesti ag­rármérnök annak a közel­múltban megalakult népfront- bizottságnak feladatait ele­2 NÓGRÁD - 1976. január 17., szombat mezte, amely a cigányság tár­sadalmi problémáival foglal­kozik, dr. Polgár Tibor, buda­pesti történész, tudományos kutató pedig a lakóhelyi de- mekrácia fejlesztésének mód­jait vázolta. Kovács Gyuláné, vasasi szakszövetkezeti elnök, 6zűkebb lakóhelye fejlődésé­ről, dr. Bakos Lajos, reformá­tus püspök, pedig az egyház­nak a népfront keretében megvalósuló békemunkájáról szólt. Dr. Murányi Klára, a Hajdú-Bihar megyei Tanács kórházának igazgató főorvo­sa felvetette: célszerű lenne olyan népfrontfórumokat ki­alakítani, amelyeken a külön­böző tájegységek népfront­aktívái cserélhetnék ki moz­galmi tapasztalataikat. Czine Mihály, irodalomtörténész a közgondolkodás fejlesztésének fontosságáról beszélt, arról, amit ez a tevékenység a szocialista nemzeti egység erő­sítésében betölt. Dr. Gervai Béla, a Kisiparosok Országos Szervezetének nyugalmazott elnöke úgy vélte,, hogy az ál­lásfoglalás-tervezetnek hang­súlyozottabban kell foglalkoz­nia a kisiparosok egyre nö­vekvő közösségi aktivitásával. Végül Izsáki Mihály, a Komá­rom megyei oktatási központ igazgatója szorgalmazta: a népfrontmozgalom ösztönözze az állampolgárokat a helyi közéletben való aktívabb részvételre. A vitában elhangzott indít­ványokra, javaslatokra Sar­lós István válaszolt, majd az Országos Tanács jóváhagyta a referátumban körvonalazotta­kat. Az Országos Tanács — amelynek ülése Kállai Gyula zárszavával ért véget — arról is határozott, hogy a . kong­resszus állásfoglalás-terveze­tét — az időközben megszü­letett javaslatokkal módosítva — későbbi időpontban hozzák nyilvánosságra. (MTI) városok felé, annak ellenére, hogy újabb nagy amerikai nehézfegyver-szállítmányokat és friss dél-afrikai erősítése­ket kaptak. (MTI) Le kell leplezni a jobboldalt Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára csütörtökön este beszédet mondott egy Camaxideben, Lisszaban egyik külvárosában megrendezett tömeggyűlésen. Megállapította, hogy Portugá­liában ma is megvannak a szabadságért, a demokráciá­ért, a nemzeti függetlenség­ért és a szocializmusért ví­vott harc' sikerének alapvető feltételei. Bár a portugál for­radalom nagy nehézségek kö­zepette fejlődik. Cunhal figyelmeztetett rá, hogy még mindig reális a fasizmus Portugáliába tör­ténő visszatérésének veszé­lye. Ez a veszély az utóbbi időben még csak nőtt. Le kell leplezni a jobboldali saj­tónak a baloldali erők, külö­nösen a kommunista párt el­len irányuló támadásait és harcolni kell a szélsőbalolda­li megnyilvánulások ellen is, mivel ezek csupán a jobbol­dalnak kedveznek — szö­gezte le a PKP főtitkára. Alvaro Cunhal támogatta azt a javaslatot, hogy tart­sanak szabad, törvényhozó nemzetgyűlési választásokat. Portugália gazdasági ne­hézségeiről szólva hangsú­lyozta, hogy a kommunisták részéről a kormány gazda­ságpolitikájával szemben el­hangzott bírálatok nem jelen­tenek a hatodik ideiglenes kormány lemondására irá­nyuló követelést. (MTI) Karamanlisz kérése Konsztantin Karamanlisz lemond a ciprusi görög kö­görög miniszterelnök szemé- zösség tárgyaló küldöttségé­, , .. ,, , , , nek vezetéséről, maradjon lyes üzenetben kerte Blav- _ _ , ... .’ .. , meg továbbra is e tisztsege­kosz Klerideszt: álljon el at- ben, mert lemondása „árthat tói az elhatározásától, hogy a nemzeti ügynek”. (MTI) Támogatást kapott Moro Magyar Péter, az MTI tu­dósítója jelenti: Aldo Moro kijelölt minisz­terelnök pénteken beszámolt a kereszténydemokrata párt vezetőségének kormányala­kítási tárgyalásai első fordu­lójáról. A vezetőség jóvá­hagyta eddigi tevékenységét, teljes támogatásáról biztosí­totta, s felkérte, folytassa erő­feszítéseit az új kormány megalakítására. Moro a jövő héten így újabb megbeszélé­seket tart a pártok vezetői­vel. Kereszténydemokrata részről úgy ítélik meg, még van esély megegyezésre jutni a szocialista párttal a gazdasá­gi programra vonatkozóan, s ezen az alapon rendezni a kor­mány összetételére vonatkozó nézetkülönbségeket is. Római politikai körökben viszont egyre borúlátóbban ítélik meg a kormányválság megoldásának kilátásait. Jól­lehet mindegyik párt azt han­goztatja, nem kívánja a par­lament feloszlatását, a látha­táron egyre inkább körvona­lazódik ez az eshetőség. (MTI) Közlemény a KGST végrehajtó bizottságának 74. ülésszakáról Hazaérkezett dr. Szekér Gyula Moszkvában január 13—16- án megtartotta 74. ülésszakát a KGST végrehajtó bizott­sága. Az ülésszakon a tagállamok miniszterelnök-helyettesei vettek részt. A Bolgár Nép- köztársaság részéről Kirill Zarev, a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság részéről Ru­dolf Rohlicek, a Kubai Köz­társaság részéről — Flavio Bravo Pardo, a Lengyel Nép- köztársaság részéről — Kazi- mierz Olszewski, a Magyar Népköztársaság részéről — dr. Szekér Gyula, a Mongol Nép- köztársaság részéről — Dam- dingijn Gombozsav, a Német Demokratikus Köztársaság ré­széről — Gerhard Weiss, a Román Szocialista Köztár­saság részéről Mihai Marines- cu, a Szovjetunió részéről — Mihail Leszecsko. A végrehajtó bizottság ülés­szakán részt vett Nyikola) Faggyejev, a KGST titkára is. A KGST és a jugoszláv kormány közötti megállapo­dás értelmében a végrehajtó bizottság ülésszakának mun­kájában részt vett Sz. Gligo- rievics, a Jugoszláv Szövetsé­gi Végrehajtó Tanács tagja. Az ülésszakon Gerhard Weiss, ’ az NDK képviselője elnökölt. Dr. Szekér Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, ha­zánk állandó KGST-képvise- lője pénteken hazaérkezett Moszkvából, ahol részt vett a KGST végrehajtó bizottságá­nak 74. ülésén. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren meg­jelent dr. Polinszky Károly oktatási, Rödönyi Károly köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete is. (MTI) II katonai enyhülés esélyei A politikai enyhülést kato­nai enyhülésnek kell követnie. A szovjet politika vezetői legmagasabb szinten világosan és ismételten leszögezték ezt, s a pártkongresszus közeled’ tével a szovjet sajtó mérték­adó cikkeiben ez a gondolat gyakran és erőteljesen hangot kap. Melnyikov, a Pravda kommentátora például a bécsi haderőcsökkentési tárgyalá­sokkal foglalkozó cikkében a katonai enyhülés lehetőségei­ről általánosságban szólva azt írja: „Minden eddiginél szi­lárdabb alapokra helyezte e tárgyalásokat az, hogy az eu­rópai biztonsági konferencia sikeres befejezése előmozdít­ja az enyhülés folyamatának dinamikussá és visszafordít­hatatlanná válását”. A történelmi irányzat tehát kétségkívül az, hogy katonai vonatkozásban is újabb lépé­seknek kell következniük az enyhülés irányában. Mindez természetesen nem változtat azon hogy, miképpen a Hel­sinkiben tartott politikai csúcshoz is hosszú és kemény küzdelem vezetett —a katonai enyhülés ösvényei is csapdák­kal vannak kirakva. Jelenleg két döntő fóruma van a katonai tárgyalások­nak. Az egyik a stratégiai atomfegyverek szintjén folyik. A dolog természeténél fogva két résztvevője van: a Szov­jetunió ég az Egyesült Álla­mok. Ez a fórum (a stratégiai fegyverkorlátozásokról szóló megbeszélések angol nevének rövidítéséről) a SALT nevet kapta és 1969. óta működik. A második tárgyalási keret: a Bécsben 1973. óta tartó közép­európai haderőcsökkentési tárgyalások. Ez sokká; széle­sebb: 17 európai ország, va­lamint az USA és Kanada vesz részt a megbeszéléseken. Haderőcsökkentést a két né­met állam, a három Benelux- onszág, továbbá Csehszlovákia és Lengyelország területén, ■kell végrehajtani. Ami a SALT ügyét, tehát a stratégiai fegyverek korlátozá­sát illeti, 1972-ben már létre­jött egy ideiglenes egyezmény, Ez korlátozta a szovjet és amerikai védelmi rakéták (tehát a rakéták ellen hasz­nált, ugyancsak rakétákat al­kalmazó védelmi rendszerek) számát. Ezt kiegészítette egy ideiglenes egyezmény, amely 1977. július l’ig egy adott szinten befagyasztotta a kü­lönböző típusú interkontinen­tális rakéták gyártását. Végül harmadszor: 1974. novembe­rében a vlagyivosztoki Brezs- nyev—Ford találkozón meg­állapodtak, hogy 1985-ig mindkét fél 2400-ra korlátoz­za azoknak az „eszközöknek” (tehát interkontinentális, bal­lisztikus rakétáknak és stra­tégiai bombázógépeknek) a számát, amelyek nukleáris töltet célba juttatására al­kalmazhatók. Ezek közül csak 1320 hordozhat egyszerre több robbantófejet. (Ez utóbbi tí­pust nevezik rövidítve MIRV. rakétának.) A vlagyivosztoki megegye­zés volt a SALT-tárgyalások eddigi legeredményteljesebb szakaszának lezárása. Reális lehetőség nyílott ugyanis ar­ra, hogy még az első SALT- egyezményben megállapított ;,befagyasztási határidő”, te­hát 1977. közepe előtt olyan szerződés szülessék, amely hoszabb időre, 1985-ig korlá­tozza a stratégiai atomfegy- verkezést. Sajnos, az tapasztalható, hogy Helsinki ellenére az utóbbi hónapokban az ameri­kaiak a korábbinál negatívabb magatartást tanúsítanak a SALT-megbeszéléseken. E ma­gatartás lényege az, hogy csak szavakban akarják elismerni az egyenlő biztonság elvét, amely pedig minden megálla­podás; feltétele. Gyakorlatban sorra tesznek kísérletet arra, hogy egyes szovjet fegyver- hordozókat (például közép- hatósugarú bombázógépeket) indokolatlanul bevonjanak a SALT-korlátozás keretei közé. Közben új típusú amerikai fegyverhordozókat, például a technológiailag legfejlettebb, rakéták egy részét igyekeznek kivonni a korlátozó kontingens köréből. Gyökeresen más körülmé­nyek között, de hasonló tak­tika jellemzi az amerikai magatartást a bécsi haderő­csökkentési tárgyalásokon. Itt az úgynevezett , .asszimmet- rifcus csökkentés” módszerét szeretnék alkalmazni. Magya­rán szólva tehát azt, hogy az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország területén a nemzeti és a szovjet haderők jóval nagyobb mértékben csökkenjenek, mint az ame­rikai, angol, francia, kanadai és nemzeti haderők a másik oldalon. (A legutóbb szándé­kosan kiszivárogtatott ame­rikai javaslat például 1000 amerikai harcászati atomrob­banófej és 29 000 amerikai ka­tona kivonásával szemben mintegy 1700 szovjet harkocsi és 68 000 katona kivonását óhajtotta volna, a Pravda né­hány nappal a javaslat be­nyújtása után a bécsi tárgya­lásokkal foglalkozva azt ír­ta: „Sajnálatos módon a nyu­gati delegációk nem tettek le arról a szándékukról, hogy a szocialista országok biztonsági érdekeinek kárára egyoldalú katonai fölényhez jussanak.”) Bécsben január 26-án kez­dődik meg — egyhónapos té­li szünet után — a haderő­csökkentési tárgyálások új szakasza. Az ottani amerikai megnyilatkozásokból majd általános következtetéseket lehet levonni Washington ál­talános politikájára, s ezen belül a SALT-megbeszélése­ken várható magatartására is. —í —e Luns közvetít Joseph Luns NATO-főtit- kár, aki közvetíteni próbál a Nagy-Britannia és Izland kö­zött kirobbant úgynevezett „tőkehalháborúban”, pénteken befejezte reykjaviki látogatá­sait és visszarepült Brüsszel­be. Egyeztető tárgyalásait hétfőn folytatja Londonban James Callaghan brit külügy­miniszterrel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom