Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)
1976-01-17 / 14. szám
NegyfMÍPZPzatf a szövetkezeti mozgalomban Aranygyűrű a hűségért A pásztói ÁFÉSZ osztályvezetőjével találkoztam a közelmúltban. Szabó István sokat*, mondón ütött a zsebére, majd szerény kis csomagot vett elő belőle. — Kincset rejt ez a papíros — m-ondta —, s kicsomagolt belőle nyolc darab, aranyból készített pecsétgyűrűt. Azóta már ünnepélyesen átadták, tulajdonosaik pedig ujjúkra húzták a hűség jutalmát. A kitüntetettek különböző munkahelyeken, más-más beosztásban dolgoznak, csupán egyetlen dolog közös bennük: valamennyien kerek 25 esztendeje dolgoznak a szövetkezeti mozgalomban. Név szerint: Balogh Klára Tar községben egységvezető, Becze Mária Pásztón titkárnő, Cseri Erzsébet, az ÁFÉSZ-áru- ház osztályvezetője, Jancsó Lajos Jobbágyi községben építő- és tüzelőanyag telepvezető, Mezővári Béla a központban csoportvezető, Szir* csák János ugyanott főelőadó. Vojtek Gáborné Szurdokpüspökiben egységvezető-helyettes, a nyolcadik kitüntetett pedig Zeke Gábor, aki Pász- tón élelmiszerbolt-vezető. X Jobbágyi vasútállomása mellett rendezett telep, á falu és a környező községek lakossága itt vásárolja a tüzelőszert és az építőanyag nagy részét. Munkahelyén beszélgettünk Jaincsó Lajossal, az elmúlt negyedszázadról, a szövetkezeti mozgalom kezdeti alakulásáról. Az aranygyűrűvel jutalmazott telepvezető ötvennyolc éves, négy. felnőtt lány apja. — A faluban 1948-ban alakult meg a Földművesszövetkezet, s a következő esztendőben kerültem ide, ügyvezetőként. Az egész hálózatunk — emlékezik mosolyogva — egyetlen üzletecskéből állt. Régi szatócsboltban rendeztük be, árultunk ott méterárut, kenyeret, lisztet, patkószeget. Az ijodát meg — a zsebben hordtuk. A kis boltocska később megszűnt. Ahogy erősödött a Földművesszövetkezet, úgy nyitották a szemre is mutatósabb üzleteket. A régiből csak az emlékek és a rekvdzitumok maradtak meg. Az egyik éppen Jancsó Lajos jelenlegi íróasztala. Valamikor a vegyes boltban állt, fiókjaiból lisztet, cukrot, sót mértek. Ügyvezető, anyagbeszerző, egy személy volt annak, idején, s igen sokat kellett talpalni, hogy az árucikkek a László Sarolta 1974. óta dolgozik a Kötőipari Szövetkezet salgótarjáni telepének egyik síkkötő gépén. Ide kerülése óta tagja a Kilián György KISZ-alapszervezetnek, és társaival már sok kedves meglepetést okozott az általuk támogatott Mártírok úti óvoda apróságainak. Fél éve tagja a Braun Éva KISZ-brigádnak. Idén a szocialista brigád címet szeretnék elnyerni. Szabad idejében szívesen sportol, a Kötő Spartacus kézilabda-',sapatának játékosa. Tervei között első helyen a tanulás áll, szeretne érettségizni. (Marcsó felv.) boltba kerüljenek. Erre így emlékezik a telepvezető: — Állandóan úton voltunk, a hátunkon hordtuk az üzletbe a beszerzett árut. Italért demizsonokkal jártam Salgótarjánba, a bort pedig lovaskocsival hoztuk Gyöngyöspa- táról. De nemcsak az áruellátással foglalkoztunk, a mi gondunk volt az elhagyott ku- lákföldek, az úgynevezett tartalékföldek megművelése is. Igavonó jószág nélkül dolgoztunk, föld mégsem maradt parlagon. Pedig még később is előfordult, hogy lóhátról, a „hó tetejére” vetettünk. Ma már ez szinte hihetetlenül hangzik: akkor jobbára mindezt társadalmi munkában csináltuk, hébe-hóba osztottunk valami terményt. A múltat idézve gondolataiba merül Jancsó Lajos, s kisvártatva sorolja tovább az akkori tennivalókat. Az „univerzális” szövetkezet gondja volt a terményfelvásárlás, de még a rendszeres vasgyűjtés megszervezése is gyarapította a mindennapi munkát. Később az FMSZ egyesült a szurdok- püspökivel és egy.re jövedelmezőbben gazdálkodtak. Nem Sok idővel előtte pedig: — Nem kellett pénztárost tartanunk, mert... pénz sem volt — idézi megint a kezdetet Jancsó Lajos. — A könyvelési .munkát is elvégezte egy vándorkönyvelő. Sok faluja volt, egyszer-egyszer betoppant, elvégezte az adminisztrációt, utána megint nem láttuk hónapokig. A Földművesszövetkezet 1954-ben átvette a TÜZÉP- től a kis tüzelőanyag-telepet, azóta ennek a vezetője, a szövetkezeti mozgalom veteránja. Innen szeretne nyugdíjba menni is — két év múlva. — Az első szövetkezeti tüzelőanyag-telep akkora volt, hogy egy lovas kocsi sem tudott megfordulni az udvarán. Akkor kezdődött itt az élet, amikor lehetett rendelni négy —öt darab ablakot is. Nehéz idő volt. Az építőanyag árusításának kezdetén előfordult, hogy a cementre várók a megkapott vásárlási, jegyzékkel az ablakon mentek ki a parányi irodából. Odakint ugyanis olyan nagy volt a tömeg, a tülekedés. X Napjainkra ez a telep is felnőtt, ma mar, nyolcmilliós forgalmat bonyolít le. Elsősorban építőanyagból, a tüzelő , ;részesedése” pedig harminc százalék. Akárcsak szerte az országban, Jobbágyiban s a környező községekben is, rengeteg új ház épült, s épül. Szinte valamennyiben benne van az immár aranygyűrűs Jancsó Lajos, s a szövetkezet munkája is. Kelemen Gábor Mai kommentárunk Készen a számadásra GONDOS, körültekintő, szerteágazó előkészületek után elérkezett a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek zárszámadási közgyűlésének az ideje. Több mint egy hónapon keresztül az egyik legfontosabb eseménye lesz fal- vainknak. De nem szűkül csupán a községekre, mert nagyobb a jelentősége annak, hogy a mezőgazdaság dolgozói leülnek tanácskozni, az elvégzett munkát mérlegre tenni, a jövőbe vezető utat megjelölni. Ennek oly nagy a jelentősége, hogy odafigyel rá a város, odafigyelnek a gyárak, bányák, üzemek; a hivatalok dolgozói, tehát az egész ország. Nincs ezen mit csodálni. A mezőgazdaság a népgazdaság egyik legfontosabb ágazata. Hogy ebben a termelési ágazatban mi történik, az érdekli az egész országot. Kifejeződött abban is: az előkészületek során a legmagasabb szintű vezetők mondtak véleményt, adtak okos tanácsot a zárszámadás legésszerűbb lebonyolításához. Most már ara van szükség, hogy a tsz-tagság a közgyűlésen éljen türvényad'ta jogaival, alkosson véleményt a munkáról, tegye mérlegre a vezetők tevékenységét, vizsgálja meg önmaga viszonyát a közös gazdasághoz, és jelölje meg az utat, amelyiket a legjobbnak t^rt arra, hogy minél magasabb szinten, a lehetőségek legjobb kihasználásával gazdagon termelhessen maga és a népgazdaság javára. Sok éves tapasztalatból merítve gondoljuk meg, a közgyűlésen a termelőszövetkezetek tagjai tanácskoznak. Ennek a tanácskozásnak a zavartalanságát minden körülmények között biztosítani kell, méghozzá úgy, hogy különböző — kioktató — felszólalásokkal senki se zavarja meg. A tsz-ek tagjai felnőttek már arra. hogy maguk vitassák meg a saját dolgaikat. Az más kérdés, amikor a vita folyását okos, politikus tanáccsal abba a mederbe tereli valaki, aki erre hivatott —, ha szükségeltetik —, amely az ország, az egész nép, a termelőszövetkezet érdekeit szolgálja. Az ilyen felszólalásokat még mindig szívesen fogadták a termelőszövetkezeti tagok a közgyűlésen. Az idei zárszámadó közgyűléseknek minőségileg tehát másnak kell lenni, mint voltak az előző években. Alkotóbbnak, az élet minden részletét alaposan vizsgálóbbnak. nyíltnak, őszintének. Igazi munkaértekezletnek, és ez az, ami a legfontosabb ahhoz, hogy valóban alkotó legyen. A termelőszövetkezetek gazdája a tsz-tagság, a zárszámadás idején fehér aszffel mellé is szokott ülni, hogy a szokásoknak megfelelően vigadjon is, munkájának eredménye ismeretében. Ez ellen mi kifogása lehet bánkinek is, ha nem a vigaszság a legfontosabb a zárszámadáskor, és nem lépi túl a körülményekhez méltó kereteket? Milyen visszás, amikor egy üzem nehéz gazdasági körülmények között vészeli át az évet. és ilyenkor hetedhé*orc"'ágra szóló dínom-danomba kezd. Számvetés és útmutatás ■T’.slelősségteljes tanácskozások sora zaj- *■ lik ezekben a napokban a pártalap- szervezetekben. Amint a XI. pártkongresszuson jóváhagyott Szervezeti Szabályzat előírja: .rd vezetőségi köteles évenként beszámoló taggyűlést tartani, ezen a párttagság értékeli a vezetőség, a pártalapszervezet egész éves tevékenységét, valamint a vezetőségek előterjesztése alapján a párttagok munkáját, a pártmegbízatások teljesítését". Az alapszervezetek egy .részében, többek között a nagybátonyi gépüzemben, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben, a bányaüzemeknél, néhány nagyközségben és termelőszövetkezetben túl vannak az évet záró. a következő hónapok tennivalóit megjelölő taggyűléseken. A megye több mint hatszáz alapszervezetének többségében még ezek után kerül sor a kommunisták tanácskozására. A tapasztalatok egészen frissek, nincs is belőlük annyi, hogy átfogó elemzés alapját adják. Néhány figyelemre méltó következtetés azonban már megvonható. Mindenekelőtt az, hogy a megye lakosságának politikai hangulata kedvező, a párttaggyűlések jó politikai légkörben folynak. A pártalapszer- vezetek nagy felelősséggel készültek a szám- vetésre. A beszámolók többsége a vezetőség gondos, körültekintő, kollektív munkáját tükrözi. Elkészítésénél felhasználták azokat a tapasztalatokat, amelyeket a taggyűléseket megelőző pártcsoport-beszélgetéseken gyűjtöttek. A legtöbb alapszervezetben arról sem feledkeztek meg, hogy már a beszámoló elkészítéséhez kérjék, igényeljék a gazdasági vezetők, a társadalmi szervek képviselőinek véleményét. A beszámolók így konkrétabbak lettek, reálisabb értékelést adtak az éves munkáról. Jó alapul szolgáltak a kibontakozó, általában élénk vitához. A párttagok észrevételei kiegészítették a vezetőség értékelését, hasznos javaslatokat, útmutatást adtak a további munkához. A végzett munka politikai tapasztalatainak elemzése során valamennyi kommunista közösségnek van miről számot adnia. A legtöbb taggyűlésen azt állapították meg a kommunisták, hogy a XI. pártkongresszust követően az alapszervezeti munka tartalmasabbá, gazdagabbá, tervszerűbbé vált. Jelentős előrelépés történt a határozatok ismertetésében, a helyi tennivalók kimunkálásában, a végrehajtás megszervezésében, s az ellenőrzésben. Élénkebb lett a pártcsoportok tevékenysége. Egyre több alapszervezetben válik gyakorlattá, hogy a taggyűlések előtt megbeszélik a pártcsoportok a beszámolót. Az évzáró taggyűlést megelőző pártcsoport-beszélgetéseken pedig kritikusan, nyíltan szóltak a párttagok az alapszervezet, a pártvezetőség munkájáról is. A nyíltság, az őszinteség, a demokratikus légkör jellemzi a most folyó taggyűléseket. Ilyen körülmények között nemcsak általában esik szó az alapszervezet, a vezetőség, a kommunisták munkájáról. A nagyüzemi pártszervezetekben — többek között a salgótarjáni síküveggyárban és a kohászati üzemekben — a beszámolóban, a vitában tág teret kaptak a gazdaságpolitikai kérdések. Nem csupán arról ejtettek szót, hogy a Központi Bizottság 1974. decemberi határoz:-:iának végrehajtásáért "jól, vagy rosszul dobozott az alapszervezet, a gazdasági vezet >s. Felelősségteljesen vitatták, hogy a határozat végrehajtásáért személy' szerint mit tét1 ok a kommunisták. Bírálták azokat, akik szavakban ugyan egyetértenek a határozat il, de végrehajtását magukra nézve aligha tekintik kötelezőnek, munkahelyükön fegyelmezetlenek, vagy eltűrik a fegyelmeze l n, szervezetlen munkát. A pártcsoportok munkája, a párttag >k megbízatásának értékelése ugyancsak a taggyűlések napirendjén szerepel. Az alaosxr- vezeteij többségében .ugyanis, éppen az eddig végzett munka tapasztalatai alapján jól látják a pártcsoportok a. pártmegbízatás k „értékét”. Felismerték, hogy az alapszervezet jó, vagy kevésbé eredményes munkája végső soron azon múlik, hogyan dolgoznak, hogyan tesznek eleget megbízatásuknak a párttagok. Noha az elmúlt évben a legtöbb alapszervezetben tovább tökéletesítették a pártmegbízatások rendszerét, gond azért így is akad. A taggyűlések jelentős része tükrözte a megyei tapasztalatot, hogy a párttagság hetven—nyolcvan százaléka rendelkezik ug'yan állandó pártmegbízatással, de ez a párttagok egy részénél nem jelent rendszeres pártmunkát. Ám, ezért nemcsak a megbízatást elhanyagoló párttagot marasztalták el, hanem a vezetőséget is, amiért nem ellenőrzi folyamatosan, s nem kéri számon a párttagoktól a megbízatások teljesítését. tíasznára válik az alapszervezetnek, ha *"*■ a vezetőség a legfontosabb tennivalók meghatározása mellett arra is gondol, miképpen tarthatja „ébren” a párttagok most tapasztalt aktivitását, felelősségérzetét a politikáért, a határozatok következetes végrehajtásáért. Az évet záró taggyűléseken ugyanis szólnak az idei esztendő nagy fontosságú politikai eseményéről, a fagkönyv- cseréről, a tagkönyvcserét megelőző elvtársi beszélgetésekről. Nagyon lényeges, hogy a megnyilvánuló aktivitás, nyíltság, őszinteség akkor is megmaradjon, amikor a párt politikája, s ebből adódóan az alapszervezet, a párttag munkája, közéleti tevékenysége kerül szóba. A 2IM salgótarjáni gyárában a pártbizottság azt tartja, hogy a beszélgetések jó politikai és szervezeti előkészítése biztosíthatja: valamennyi párttag'jól értse a Központi Bizottság határozatának lényegét. Hogy a tagkönyvcsere nem adminisztratív munka elsősorban, s a lebonyolítására készített, a taggyűléseken jóváhagyott intézkedési terv sem egyszerű eseménynaptár. Éppen a tagokkal folytatott nyílt, őszinte véleménycsere „emeli" a fontos politikai események sorába. A beszélgetések mindegyike hoz valamilyen hasznosítható javaslatot az alapszérvezétek munkájának továbbfejlesztéséhez, a párttagok eszmei-politikai neveléséhez, a párt egységének, vezető szerepének további erősítéséhez. Vincze Istvánné Ünnep Bercelen A napokban véradó ünnepséget tartottak Bercelen, a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet és az Ipari Műszergyár Vöröskereszt szervezetének rendezésében. Az ünnepségen dr. Zeke Lajos főorvos, a járási Vöröskereszt elnöke emlékplaketteket és ajándékokat nyújtott át azoknak a véradóknak, akik tízszer, vagy többször adtak vért az -elmúlt időben. Molnár Imre, Attkári Vilmos és Vizdák István tizenötszörös véradásért vette át az elismerő okmányt. Nem, ez méltó a dolgozó termelőszövetkezeti parasztságunk felfogásához! Az sem szívderítő látvány, ba a vezetők letudva mindent, ami a zárszámadás során rájuk hárult, vendégeikkel elvonulva, ünneplésbe kezdenek. Nem arról van szó, hogy valaki is azt kívánja, minden hagyományt dobjanak félre, öltsenek aszkéta ábrázatot és a közgyűlés lefolytatása után vonuljanak el haza. Aki így cselekszik, a másik végletbe esik, erre sincs szükség. A józan ész, a gazdasági körülményeink intenek arra: túlzásba nem szabad esnünk! Még nem zárja ki, hogy megengedett kereteinknek megfelelően ne koccanjanak össze , a poharak, jó egészséget kívánva az elkövetkező feladatok valóra váltásához. A MEZŐGAZDASÁG dolgozói nagy- és felelősségteljes munka előtt állnak. Feladatuknak megfelelően, sokoldalúan, megfontoltan, a közösség, a népgazdaság érdekeit szem előtt tartva végezzék el kötelességüket a zárszámadó közgyűlésen. — B — T ti rr I ■ * rr r • Jovonk jelzőszámai A nemzeti jövedelem növekedése és felhasználása NÓGRÁD - 1976. január 17., szómba! j I >
