Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)
1976-01-01 / 1. szám
Lapok a brigádnaplóból Í///////,'//////.' ' ''/ss/sss//ss/ssss//sssss/sssssss//sssssssss//sssssssssssy/ssssssssssssssssssssss//ssssssssssssssssssssss//ssss. Mennyivel masabb tártál- varon, az étterem bejárata maval, formájában ez a mos- előtt, a strandon. Mosoly az tani brigádnapló, mint a arcokon, a picikén és a feikét-három évvel ezelőttiek, nőitekén egyaránt CsodálaHol vannak már a kisiskola- tosan szép volt a találkozás sok füzeteire emlékeztető díszes cirádák, a kínos gondossággal húzott egyenesek, az összeszorított tógáknál gömbölyített kacskaringók, a kifestőkönyvek lapjaira emlékeztető színes rajzocskák? Hol vannak már? Elhagyta őket a szaladó idő. — Akkor azt hittük, hogy az a jó, ha a napló minél cifrább — mondja a brigád- vezető. — Persze a brieádvállalá- snk értékelésénél akkor sokat számított — jegyzi meg szelíd iróniával Zólvomi For«-'* a művezető. — A tartalommal keveset törődtünk. mindannyiuknak. — Látod, mondta otthon az asszony, aki bizony néha nem nézi olyan béketüréssel a s í elmaradást, brigádelfoglaltságot, most igazán őrülő*. Jobb célra, mint a gyerekekre, nem is költhettétek volna a pénzt. — így egyszerű. — Ha az ember megtalálja velük a hangot! Azt kell megjegyezni mindenkinek, hogy a mások önérzetet nem szabad megsérteni soha Abból csak nemakarás, széthúzás származik. A naplóban olvashatjuk: Részt vettek a városi képtár megnyitásán, író-olvasó taA brigád utoljára december lálkozón. Rekemcsuk és Parcsinszkajte szovjet írók jegyezték be a naplóba a találkozó alkalmával: ..A szovjet kultúra napjainak emlékezetére, Magyarországon. Legyenek boldogok!” — Mindig a kulturális elején fordult meg Horn?- cson: Télapó-csomagokat vittek a gyerekeknek. Üjabb bejegyzések: A Dózsa György úti Általános Is- vállalásokkal volt a legtöbb kola diákjaival 100 mázsa al- problémánk — mondja a brimát szedtek a Magyarnándo- ri Állami Gazdaságban. — Társadalmi munkában tantermet parkettázta1- a? Hiú??* úti Általános Iskolában. A gvár és a társadalmi ünnepeket szervező iroda névadót rendezett; a nyék közül az ódesppla a brigádban dolgozik. — Pothoricki Éva és L^avszki Pál br'g-Wr «toknak segít»*t°k a házépítésben Luká-s A balassagyarmati Ipoly Bútorgyár Komarov Szocialista Brigádjának a naplója most is szép, gondosan vezetett. csak éppen ma már a tartalma az érdekes, az a munka, amely életük, tevékenységük színvonalát jelzi. • Elevenítünk fel néhány bejegyzést! Az egyik lapon az alábbiakat olvashatjuk: „A Komarov Szocialista Brigád maradandó élményt nyújtott gyermekeinknek, amikor egész napos programot szervezett részükre.” Aláírás: a hornénsi pv»-meknevelő otthon mozgatója. — Tizenhat állami gondozott kisgyermeket láttunk vendégül a nyáron — meséli Urban Tibor brisádvezető. — Negyedik osztályba járnak. Megmutattuk nekik a gyárat, a helyet, ahol dolgozunk a várost, ahol élünk. Lélekbemarkoló, leírhatatlan az _ Látom, öröm és ragaszkodás, amit értenek... ezek a tízéves kis csemeték — Tapintattal, meggyő- éreztek. zéssel. Az a tizenhat ember, A fényképezőgép lencséje aki a brigádban van. l?g- obiekt.ív tárgyilagossággal, alább tizenhat féle egyéniörökítette meg a kirándulás ség, de mind segíteni akar, eseményeit. Gyerekek és ven- mert tudja, segítenek rajta déglátóik együtt a gyárad- is. Jánosné úi lakásában az előszobát tették rendbe. — Az ilinyi iskola számára nadokat, íróasztalokat festettek. — Nem vállalnak-e erőn felül? — kérdezem e sok minden láttán. — Csak amennyit teljesíteni tudunk. Nem szó' ' "'k ígérgetni senkinek, cselekszünk. Az ilinyi iskolából is gádvezető. — Az utóbbi években azonban sikerült előbbre lépnünk. Most már mondhatjuk. hogy nincs a városban olyan nagyobb rendezvény. amelyen ne lenne ott ötös valaki közülünk, sokszor ha- kicsi- tan-nyolcan is — Kötelességből, vagy érdeklődésből? — Nem lehet mmdenH esetében szétválasztani, de elvre inkább érdeklődésből. Igaz. sokszor még jobban izgat benünket. hogv kik lesznek ott rajtunk kívül, mint maga a látnivaló, de már jelen vagyunk. — S ez elég? — Nyilvánvalóan, nem. De az előzőekhez képest már haladé«. — És hogyan lehetne gyorsabban haladni? — Tanulással, és nagvon CSAK GYULA: Űri és hölgy fodrászat jött az igazgató és segítséget - - . , „ . . kért. Nem mondhattunk neki ' y,feszi e,' semmi biztosat: meg kell sekre ke#zlet« versenytársunk először egymás között beszélni... rendszerint szót lenne. Egy brigádnak mindig újat kell hozni, ezért vállaltuk például a horpácsi gyerekek segítését. Más brigádokkal . versenyben szeretnénk újítani. Mi mást kívánhatnék ezek után az új esztendőre a Komarov Szocialista Brigádnak, mint azt: mielőbb taláüák meg igazi verseny társaikat! Sulyok László Kálói Judit: A kiitéllámo., t-ÍŰGRÁD - 1976. január 1., csütörtök. Mai tévéajánlatunk 16.20: ANDRÁS KOVÁCS KIRÁLYSÁGA Közvetlenül a háború után Pestre jöttem a falumból, hogy szerencsét próbáljakÉppen befejeztem a négy polgárit és az lett volna a szerencse, ha Pesten továbbtanulhatok. mivel otthon erre nem volt lehetőség, azaz: pénz. Tervem azonban nem sikerült és jó ideig alkalmi munkákat végeztem, hogv ha már a jövőmet nem is tudtam, legalább a jelenemet biztosítsam. Hányattatásaim során többféle ipari szakmával i6 próbálkoztam, magyarán inas- kodtam, mert ehhez kosztot, kvártélyt is kaptam. Egyebek közö.t úr} és hölgyfodrászatot is tanultam néhány hónapig, s az elmúlt napokban kedvem támadt, hogy felkeressem azt a külvárosi üzletet, s elmerengjek a múltakonAz üzlet azonban sehol sincs, mert az egész környéket szanálták. Csak azt tehettem, hogy képzeletben építettem meg a régi, rozzant, földszintes bárházat. benne az üzletet, s vele együtt akkori életem egy darabját.. A tulajdonosnő, akinél újsághirdetés alapján jelentkeztem. hatalmas termetű, dús keblű, bogárfekete nő volt, s igen barátságosnak mutatkozott. Első pillanattól magázott, és azt mondta: „Ügy szeretném kvázi, ha jól együttműködnénk-.. Ez igen tetszett nekem. Az is tetszett, hogy bőbeszédű volt a nagyNem mondta meg: miért kell vigyáznom, ellenben igen trágár módon szidalmazni kezdte a főnökasszonyt. Látszott, hogy nagyon gyűlöli. — A naccságának nem megmondani, hogy odaát vagyok! — emelte fel ismét komikus mutatóujját. Ügy zajlott minden, ahogy Józsi úr előírta. Mikor jött a vendég udvariasan köszöntem. — Józsi úr megmutatta, hogyan kell meghajolnom és „Van szerencsém, jó napot kívánok” — aztán beterítettem a vendéget, majd szappanozni kezdtem. Mikor éreztem, hogy most már fokhagymaszagú, aktulajdonosnő libbent be, még agyi rendetlenségben. Saját házában volt az üzlet, s pongyolában osont elő a Tiátsó bejáraton. A fejéről lebontott kendő alól óriási, fekete kóc- tömeg tűnt elő. A tükör e’é állt. és hosszasan nézegette magát. — Józsi úr? — kérdezte a tükörből. — Beteg — rebegtem ijedten és imádkoztam, hogy csak most ne jöjjön férfivendég. — Elment a patikába... . — Szegény — mondta az asszony, de éreztem, hogv máson jár az esze. — Maga, hogy halad? összébb húzta a pongyolája övét, miálta] előre feszültek kor átkopogtam. Józsi úr jött és majdnem felrobbantak óri- frissen, derűsen, s már fente ási keblei.. a kést. sercegtette a szakállat. — Na, Gyula úr — szólt, miután a maradék szőrt lekaparta — lemosni, kóláit, púdert a vendégúrnak, s mehet az esküvőre. Alászolgája, viszontlátás... Ismét elvonult a szomszédba. ahol egy piszkos kis italmérés állt. Nem mondhatom, hogy iszákos volt Józsi úr, azt hiszem, csak szeretett odaát lenni. Színesebb volt az élet, nagyobb volt a mozgás, és persze el-elkortyolt naponta öt—hat ho6Szúlópést is-. — Nekem ez a fenővíz — magyarázta egyszer. — Jobban fog tőle a borotva. Estefelé rendszerint kivörösödött a képe és vizenyőssé lett a tekintete. Szótdobálta — Kipróbáljuk, mennyit haladt, jó? Lesz szíves a fejemet megmosni, igen? Rákvörös voltam, és nem mertem ránézni. Ügy ugrottam, mint akit farba rúgtak, hogy előkészítsem az edényeket. A fejmosókagylóhoz igazította tarkóját," és legyező alakban szétterítette a haját. — Ne féljen tőle, dörzsölje csak jól. ... Hátranyúlt a feje fölé; megfogta a csuklómat és mutatta, hogy milyen erővel dörzsöljem. Közben folyton kaca- rászott. — Erősen csavarja ki belőle a vizet, legyen szíves. .. Gyakran láttam otthon; hogy miképpen csavarja kezére a haját anyám fejmosás magáról a köpenyt, a kitapo- után és hasonlóképpen csele- sott cipőket, s ezeket nekem kedtem. Csakhogy nekem__..____ _ össze kellett szedni és egy kérges, széles, erős markom " ass^onT- Sokat kerdezge- mentöládikóba hajtogatni. Ut- volt,- s amint, tekertem egyet < e t, s gyakran felkacagott cai holmikba öltözött Józsi úr, a kezemre hurkolt hajfonaés távozás előtt csokomyak- ton, menten elvissantotta makendőt kötött. Kilépvén, szi- gát az asszony. A kezemhez: vart is dugott a szájába, és kapott és féiájultan ejtette égre fújta a füstöt. fejét a kagyló gumiperemé— Le a rolóval! — mond- re. ta, aztán az égről a cipőjére — Hagyja, — intett bégyad- is- — A segédhez fordította tekintetét. Én nem tan — majd én. Ügy látom; — Magyarázza el, mertem odanézni, mert min- nem megy er még magának: Szentes Regináid zenés játéka az Egri Várszínház előadásában. A kedves, mulatságos iskoladráma a 18. században] alól. játszódik. András kovács derék, becsületes mester, akinek egy hibája van: sokszor és sokat1 önt fel a garatra. Egy alkalommal annyit iszik, hogy eszméletlenül terül el a sárban. Arra jár a Király és kísérete, s hirtelen támadt ötletből a saját és udvara víg,ságára — a részeg embert kimosdattatja, felöltöztetted és a királyi trónra ültetteti. András kovács tiszavirágéletű királyoskodása a komédia alapja. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Agárdi Gábor, Maros Gábor, Kránitz Lajos, Blaskó Péter. szavaimon— Józsi úr majd bevezeti magát — mondta befejezésül- — Előbb a férfirészlegben érjen el némi haladást, aztán, próbálkozhat a hölgyfodrá szatban fordult: Józsi úr, amit kell, igen? — dig röhöghetnékem támadt, Pedig azt gondoltam, hogy ha Ezután kezet nyújtott, s azt valahányszor Józsi úr túlzót- maga betanult, Józsi urat kimondta: — Viszontlátásra, tan kifelé álló lábfejére esett rúgom..; Gyula úr! pillantásom. — Kísérjen el, —Azt tetszett mondani; Józsi úr nem szólt közbe.- ha ráér —. ajánlotta, — nem hogy... Egy karosszéknek támaszkod- árt, ha üsmerkedik kicsit az — Jó-jó. Nincsen semmi va állt, egyik lábát keresztbe élettel. baj— Menjen át a kocsmába tette, a másik előtt és a fogát Megszerettem Józsi urat, Józsi úrért, igen? És máskot; piszkálta, ötven év körülinek mert nem élt vissza a ha tál- ne hazudjon nekem, igen? látszott, s rendkívül hosszú- mával. Noszogatás helyett in- Olyan ügyefogyottan álldoa kás, két oldalt összenyomott kább lassú munkára ösztökélt, gáltam, annyira csepegett ró- feje volt. Arra gondoltam: „A munka mindig megvárja lám a kétségbeesés, hogy úgy néz ki, mint egy disznó- az embert. Nem medve, hogy megszánt az asszony, sajt, amikor kiveszik a prés elszaladjon. Mit ugrál? Nem —Különben maradjon. ismeri a közmondást, hogy a Hozza ide a csipeszesdobozt. Amint a tulajdonosnő távo- munka nem esik jól?... Azt Pattantam és úgy liyújtot- zott, azonnal megélénkült Józsi hiszi, megvan ez magának fi- tam át a kért holmit, mint- úr. Ellökte magát a széktől, s zetve? Csak a naccságát gya- ha a szívemet nyújtanám, járkálni kezdett, akár egy rapítja! A jogaira ügyeljen in- — Hát ez még nem megy töprengő professzor- kább, és ne hagyja magát ki- magának — mondta később — Jó dolga lesz itt magé- zsákmányolni. Hallom. fát enyhültebben. — Azt hiszem, nak, meglátja — magyarázta, vágott tegnap a naccságánál.. nehéz a keze. Miért nem kré— Télen melegben, nyáron Látszik magán, hogy paraszt mezi? hűvösben és mindig tisztán, r— volt. Olyan süketen él, mint Megrázta magán a fehér kö- tetű a matrac alatt. Nyílhat- ★ na már egv kicsit a csipája. Sose lesz magából rendes ember. ha így ugrál a tulajok előtt”. penyt. — Nem cserélném el egv főorvoséval...! Magának csak az a dolga, hogy amikor jön a vendég, beteríti, szappanozza. aztán átkooog itt a falon- így... — Anélkül, hogy a fa'hoz ért volna, mutatta a kopogás mikéntiét. Aztán felemelte nagyon fehér, hosszú m"! tóu'j-V: — Csak a nacs- cságávai vigyázzon! Néhány hét elmúltával, egyik regse'en. szokása szerint áHénkedett Józsi úr az italmérésbe. Alia tűnt el. a Vörösmorfy Mihály : Meréngőhöz Laurának (Résziéi-) Hová merült el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Tán a jövőnek holdas fátyolában Ijesztő képek réme jár feléd, S nem bízhatol sorsodnak jóslatában, Mert egyszer azt csal úton kereséd? Nézd a világot: annyi milliója, S köztük valódi boldog oly kevés. Ábrándozás az élet megrontója. Mely, kanosaiul, festett egekbe néz. Mi az, mi embert boldoggá lehetne? Kinc*? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kinek virág kell, nem hord rózsaberket; A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget: Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy, s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk; Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Józsi úr úgy röhögött, hogy majd kiesett a nadrágjából. — Hallom, üsmerkedett a hölgyfodrászattal. .. Bosszantott az öröme, ezért megjegyeztem: — A naccságos asszony, tudja, hogy Józsi úr a kocsmába jár. — 'Persze, hogy tudja -—bólintott a segéd, továbbra is vigysrogva. — Pedig látja, masát . is idehozta, hogy engem. kirúgjon. Pedis nekem nagv családom van. öt o'.yan gyermekem van, mint masa. Csakhogy engem, nem tud nélkülözni. Nem olyan könnyű ebben . a háborús időben ió szakembert kapni. Masát akarta, de maga lenyúzta a fejbőrét! Megtépte, mint a libát szokták a parasztok. Paraszt maga. hallja, hiába üsmerkedik itt a városi élettel. Gvőzelemittasult volt és tánc1 éotökkel lejtett végig az üzl-ten. Hirtelen megsajnáltam. Nekem aztán nem kell az ő kenyere. gondottam. Azért, hogv még jobb kedvet csináljak neki. én is elvigyorodtam és azt mondtam: — Me"téolem a naccságát, m>nt a libát... örü' lem hogy örömet okozhattam a vihánco’ő Jón?] úrnak. Ké'őb-b a7Onban félrevonultam és sir-togálni kezdtem, mert magamat is megsajnáltam.
