Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-24 / 20. szám

A jó kezdet fél siker Döntő feladatokat a cselekvési programba interjú a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjével Korábban közöltük, hogy a megyei pártbizottság kibő­vített ülésen megtárgyalta és elfogadta az 1976. évi cselek­vési programot. Megkértük Húszak Artúrt, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetőjét, vála­szoljon ezzel kapcsolatos kérdéseinkre. — Mi az alap^ a cselekvési programnak? — A Központi Bizottság határozata és a nemrég elfo­gadott V. ötéves terv megyei irányelvei. A cselekvési prog­ram összegezi az előttünk álló konkrét tennivalókat, az új tervciklus első, döntő évének legfontosabb feladatait, amelyek egyúttal kihatással vannak V. ötéves tervünkre. Jelenti a megye erőforrásainak az eddiginél következete­sebb összpontosítását, a gazdasági fejlődés gyorsítását, a hatékonyság javítását, a munka termelékenységének eme­lését, a takarékosságot az anyag- és energiafelhasználás­ban, az önköltség. csökkentését, a versenyképes, korszerű és gazdaságosan előállítható termékek gyártásának növe­lését, a műszaki fejlesztés gyorsítását, az elavult, gazda­ságtalan termelés erőteljesebb visszaszorítását, illetve meg­szüntetését, az ésszerű munkaerő-gazdálkodást, a mun­kaerő célszerű átcsoportosítását, a munkaidő jobb kihasz­nálását, a beruházási tevékenység színvonalának emelését, gazdaságosságának fokozását. A cselekvési program jó elkészítése két okból is dön­tő fontosságú. Először: elősegíti a hatékonyabb gazdálkodást, és ily módon hozzájárul a népgazdaságunkat ért negatív ha­tások leküzdéséhez. Másodszor: jó kiindulási lendületet ad üzemeinknek, a kidolgozásra kerülő ötéves tervükhöz. A megyei pártbizottság cselekvési programja tartalmaz­za az éves tennivalók döntő elemeit az iparban, a mező- gazdaságban, a területfejlesztésben stb. Érzékelteti, hogy megyénkben jelenleg a hatékonyabb munka, ezen belül a termelékenység gyors ütemű növelése jelenti a fő felada­tot. Segítséget ad az egységes értelmezéshez és cselekvés­hez. — Hallhatnánk erről részletesebben? — Az ipari fejlődésben az V. ötéves terv irányelveinek megfelelően ebben az évben is három irányban kívánjuk biztosítani az előrelépést. Oly módon, hogy a termelési szerkezetben elsősorban olyan gyártmányok, termékek elő­állítása kerüljön előtérbe, amelyeket minden piacon jól és gyorsan el tudunk adni. Ennek megfelelően először azokat az üzemeket fejlesztjük, bővítjük, amelyeknek hosszabb távon van jövőjük, tisztázódtak fejlesztési elképzeléseik, eh­hez megvan a szükséges pénz, összhangban vannak az or­szágos elképzelésekkel. A dinamikus szinten tartás érdeké­ben szorgalmazzuk azokat a rekonstrukciókat, ahol lét­számemelés nélkül tudjuk növelni a termelést, a hatékony­ságot. Ezekben az üzemekben a termelési, illetve gyárt­mányszerkezet korszerűsítésére van szükség. Lesznek olyan üzemeink, amelyeket csak a mostani színvonalukon kívá­nunk tartani. Azt akarjuk, hogy ezeknek az üzemeknek termékstruktúrája jobban igazodjon a megnövekedett kö­vetelményekhez. Ezeknél létszámemelést nem tervezünk, nö­vekvő feladataikat jobb munkaszervezéssel, műszaki fej­lesztéssel oldják meg. Ebben a kategóriában lesznek olyan kisebb üzemek, amelyeket az alacsony hatékonyság miatt nem szabad működtetni, fenntartani. Az itt levő létszámot más, nagyobb hatékonysággal dolgozó üzemekbe kell át­irányítani. Á mezőgazdaságban a hatékonyság sokoldalú növelése a központi feladat. Ennek érdekében jobban ki kell hasz­nálni a meglevő lehetőségeket, növelni a hozamokat, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. — Äz elmondottak milyen formában jelentkeznek, ha iparágakra bontjuk őket? ______________________________ — Az üveg- és kerámiaipar beruházásai alapvetően termelési szerkezetváltozást tesznek lehetővé. Ezért olyan létszámgazdálkodást kell megvalósítanunk, hogy ezeknek az üzemeknek a megnövekvő és megváltozott termelési szerke­zetükhöz szükséges létszám meglegyen. Ezt szolgálja a töb­bi között az állásfoglalás: a szövetkezetekben gátat kell vet­ni annak, hogy a segéd- és melléküzemek fejlesztése során újabb munkaerőt igénylő, vagy á meglevőt alacsony ha­tékonysággal foglalkoztató textil- és vasipari üzemek kös­sék le. A textilipar néhány üzemében nincs kihasználva a meglevő kapacitás. Ezek további fejlesztése helyett a termelés növelése a cél, a rendelkezésre álló kapacitást kell leterhelni. Ezek között említhetjük a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységét, a Budapesti Finomkötöttárugyár ba­lassagyarmati gyárát, a Nógrád megyei- Textilipari Válla­latot, a pásztói Közlekedési Nyomdát, a Páva Női Fehér­neműgyár jánosaknai telepét. A gépiparban és a kohászatban, valamint az alumínium- iparban a rekonstrukció folytatása mellett a feldolgozói bá­zisok kiépítését szorgalmazza a megyei cselekvési prog­ram. A bányászatban a meglevő négy akna gépesítésére, műszaki fejlesztésére és a termelékenység emelésére kell intézkedéseket tenni. Létszámnövelésre kerül sor a szolgál­tatás különböző ágaiban. Differenciált fejlesztési elképzeléseinkből egyértelműen kiviláglik, hogy mit,Imiért, és hogyan támogatunk. Elkép­zeléseink összhangban vannak az országos tendenciákkal, megvalósításuk esetén biztosítják a termelés kívánt ütemű növekedését, a termelékenység és hatékonyság ,kedvező ala­kulását. — Milyen követelményeket állít a cselekvési program a mezőgazdaságban dolgozók elé? — Megvizsgáltuk, hogy a mezőgazdasági üzemekre miként hat az új szabályozó rendszer. Olyan megállapításra jutottunk, hogy semmi sem indokol alapvető változtatást. A megyének van távlati mezőgazdasági terve, és érvényes párthatározata, amely jól meghatározza a tennivalókat. Esetleg néhány helyen szorul kisebb módosításra, az új kö­vetelményeknek megfelelően. Ügy látjuk, hogy az adottságainknak megfelelő terme­lési szerkezet átalakítása mellett az üzemek gazdálkodásá­ban meglevő indokolatlan különbségek felszámolása a fő cél. A közös gazdaságoknak kell eldönteni, hogy ennek ér­dekében milyen lépéseket tesznek, miként igazodnak az élenjáró gazdaságokhoz. Különösen fontosnak tartjuk az ál­lattenyésztésben, a meglevő lehetőségek jobb kihasználá­sai. A megyei cselekvési program előirányozza, hogy a sza­kosított szarvasmarhatelepek 95—96, a áertéstenyésztő-te- lepek hízóférőhelyei 80—85 százalékában Hegyenek kihasz­nálva, a tejtermelés pedig jelentősen emelkedjen. Ehhez az szükséges, hogy a takarmánytermelés minid mennyiségben, mind minőségben megfeleljen a követelményeknek, össz­hangban legyen az állatállomány fejlődésével. Mindezek megvalósítása a gazdaságoktól konkrét, egyértelmű és vi­lágos intézkedéseket követel. Továbbra is fontosnak tartjuk a háztáji és kisegítő gazdaságokban rejlő lehetőségek jobb kihasználását, hogy ily módon- nagyobb mértékben járuljanak hozzá a lakosság hús-, zöldség- és gyümölcsellátásához. — Az előbbiekből kitűnik, hogy a cselekvési program­ban alapvetően a termelési célok elérését, a hozzá vezető utakat, módszereket szükséges megjelölni. Ez bizonyára nem jelenti, hogy a beruházásban nincsenek konkrét ten­nivalók. — Valóban. A IV. ötéves tervben megyénk építőipara, különösen a tervidőszak második felében fejlődésében el­maradt a követelményektől. Mivel az építőknek kulcsszere­pük van különböző fejlesztési céljaink megvalósításában, ezért az V. ötéves tervben olyan feladatot tűztünk ki elé­jük, hogy érjék el az országos átlagot. Ezt kell tükrözniük a cselekvési programjaiknak is. A megyei cselekvési prog­ram ebben az évben az építőipari szervezeteknek 5—6 szá­zalékos fejlődést ír elő. / El tudják érni, mert a jelentős beruházások már tisz­tázottak. Vonatkozik ez az üveg- és kerámiaiparra, a ko­hászatra, a lakás- és kommunális építkezésekre. Ezeknek a nagy feladatoknak az ellátására kell felkészülni a beruhá­zásban érdekelt vállalatoknak és szerveknek. Gyorsan el kell dönteni és rangsorolni, hogy melyik kivitelező, mire vállalkozik, mikor kezdi az új beruházást, milyen techno­lógiát alkalmaz, a határidő betartása érdekében. E mun­ka során végre kell hajtani a hatékonyságot és termelé­kenységet segítő technikai, technológiai változtatást is. Ez csak akkor lehetséges, ha megvalósul az előkészítő munka. Mindez kevés a sikerhez. Szükség van arra is. hogy az épí­tőipar rendet teremtsen sáját háza táján az üzem- és mun­kaszervezésben, a munkafegyelem megszilárdításában, a vezetés, irányítás hatékonyságának növelésében. Fontos, hogy a beruházásban érdekelt szervek kooperációs együttműködési tevékenysége javuljon. Annak a helyes elvnek a megvaló­sítására kell törekednünk, hogy az érdekeltek mindig az ügyet előrevivő módszereket keressék, ne pedig azt, ami hát­ráltatja a munkát, aminek következtében hátrányos hely­zetbe kerülhet valamelyik fél. Az V. ötéves tervi koncep­ció e területen is csak akkor valósul meg, ha az építőipari szervezeteket irányító felügyeleti hatóságok olyan progra­mot állítanak össze, amely az előbbi célok elérését szol­gálja, és ezeket következetesen végre is hajtják. — Szükség van-e rangsorolásra a beruházásoknál? — Igen. Felméréseink szerint a beruházások megva­lósításában sok még a tennivaló. Ezért első helyre a bő­vítésre kerülő üzemek, illetve a rekonstrukciók, valamint a lakásépítkezések komplex megoldása kerül. — Az operativitást, rangsorolást indokolja más ok is? — Fontos ez az esztendő abból a szempontból is, hogy 1976-ban és a jövő év első felében kell teljesen „felfuttat­ni” az V. ötéves terv második felében „belépő” üzemeket, melyek tevékenysége gyors ütemben elősegíti a hatékony­ság növelését, és a termelékenység emelését. Ugyanakkor elő kell készíteni az V. ötéves terv további fejlesztését, mert ez szükséges ahhoz, hogy a tervidőszak második fe­lében kiegyensúlyozott beruházási, fejlesztési és termelés­politikát tudjunk biztosítani. Mindezek előkészítéséhez már ebben az évben hozzá kell kezdeni. — Érintettük a gazdálkodás két alapvető követelmé­nyét, a hatékonyságot és termelékenységet. Kérem, beszél jen róluk, kissé részletesebben! — A megye V. ötéves tervének irányelveiből a megyei pártbizottság erre épülő cselekvési programjából is jól ér­zékelhető, hogy a gazdálkodás javításában előbbre kell lépni, mert ez a terv megvalósításának döntő feltétele. El­sősorban saját lehetőségeink kihasználásában van -a leg­nagyobb tartalékunk. A hatékonyság és termelékenység emelése megkíván­ja, hogy a cselekvési programokban kiemelkedő helyet fog­laljon el a munka- és üzemszervezés nagyobb ütemű, át­gondoltabb folytatása. Előbbre kell lépni a tartalékok fel­tárásában, a műszaki fejlesztés gyorsításában, az üzem- és munkaszervezés javításában elsősorban a ZIM-ben, a Nóg­rád megyei Állami Építőipari Vállalatnál, az ELZETT-nél, a kábelgyárban, a Váci Kötöttárugyárnál, az Ipoly Bútor­gyárban. A gazdálkodás hatékonyságának növelése külö­nösen fontos feladat a VEGYÉÉSZER-nél, a Fémipari Vál­lalatnál, a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál, a rétsági TÖVÁLL-nál, a ZIM salgótarjáni gyárában,'a sík­üveggyárban, a lucfalvi, kazári tsz-ekben éS a SERKÖV- nél. — Mondana néhány szót a hatékonyabb munkaerő-gaz­dálkodás követelményeiről? — A terv megalapozottsága és végrehajtása az eddigi­nél jobban megköveteli a hatékonyabb munkaerő-gazdál­kodást. Fejlesztési céljaink sikeres megvalósítása átgondol­tabb létszámpolitikát kíván megyei szinted, de a vállalatok­tól is. A megyei cselekvési program konkrét feladatokat határoz meg. A kormány és a megyei párt-végrehajtóbizott­ság határozatainak figyelembevételével intézkedést kell ten­ni a munkaerő-gazdálkodás javítására, elsősorban a FÜTÖ- BER nagybátonyi gyárában, a Nógrádi Szénbánya Válla­latnál, és az ipari szövetkezetekben. Ennek alapján kell a vállalati cselekvési programokban konkrétan meghatároz­ni az üzemek ezzel kapcsolatos saját feladatait. A munka­erő-gazdálkodáson belül az indokolt létszám-átcsoportosí­tásokra, továbbá az alkalmazotti létszám, a táppénzes ál­lomány, és a társadalmi rendezvények miatti munkaidő-ki­esés csökkentésére, a munkafegyelem megszilárdítására kell a figyelmet fordítani. A gazdálkodás költségeinek csökkentésében meghatá­rozó szerepe van az anyag- és energiagazdálkodásnak. Az ilyen természetű költségcsökkentést azzal lehet a legjob­ban elősegíteni, ha a vállalatok megváltoztatják termék- szerkezetüket, ily módon mérséklik a fajlagos anyag- és energiaköltségeket. — Mit szükséges még figyelembe venni a gazdálkodás hatékonyságának kialakításáról? — Hogy a szabályozó rend szer bizonyos módosítása, a közgazdasági környezet bizonyos változásai következtében ebben az évben a vállalatokat ért hatása miatt, tevé­kenységüket sok vonatkozásban át kell rendezni. Ezzel reá­lisan ; számolnunk kell. Vállalataink többsége nem önálló, hanem gyáregység. Ebből adódik, hogy közvetlenül és átfo­góan csak a vállalatok központjában tudjuk vizsgálni a szabályozók gyáregységeinket érintő hatását. Ez azonban nem ment fel egyetlen gazdasági vezetőt sem attól, hogy saját területén, a központi követelmények ismeretében kri­tikusan vizsgálja tevékenységét, es ennek megfelelően döntsön. A szabályozók változása alapvetően a Központi Bi­zottság azon törekvését szolgálja, hogy vállalatainkkal job­ban érzékeltesse azokat a külső hatásokat, amelyek a nép­gazdaságot érték, hogy bizonyos változásokat idézzenek elő a költségvetési kapcsolatban, melynek eredményeképpen javul a népgazdaság helyzete, az ország pénzügyi egyensú­lya. Az előbbiek arra ösztönzik vállalatainkat, hogy időben eldöntsék, kijelöljék azokat a társadalmi és szociálpolitikai feladatokat, amelyek a kollektívát érintik. Ezt természete­sen a termelés növekedésének és hatékonyságának össze­függésében kell megtenni. A jövedelmek emelésénél tovább­ra is alapvető követelmény a végzett munka mennyisége és minősége. Az eddigiekből kitűnik, hogy a gazdasági vezetőknek irányítási módszereiken is változtatni kell. — Természetesen. A gazdasági vezetőknek! az éves tervek kidolgozásakor meg kell határozniuk, hogy milyen tervezési és vezetési intézkedéseket tesznek a kitűzött gaz­dasági célok eléréséért. Fel kell tüntetni azokat a terüle­teket, ahol a vezetést erősítik. Utalni kell arra. hogy a vezetői munka hatékonyságának növelése érdekében hol vizsgálják felül a vezető beosztásúak munkaszervezését, -módszeréh leterheltségét. Hogy az irányításuk alatt te­vékenykedő osztály dolgozói milyen hatékonyan látják el feladataikat, hol van szükség átcsoportosításra az egyenletesebb és színvonalasabb vezetői munka érdeké­ben. — Miben foglalná össze a pártszervek, pártszerveze­tek és -alapszervezetek tevékenységének lényegét? — A cselekvési programok városi, járási, és üzemi szin­ten, a nagyfokú önállóság jegyében készülnek, s a gazdál­kodás hatékonyságának növelését elősegítő legfontosabb feladatokra koncentrálnak. A pártalapszervezeteknek az a feladatuk, hogy segítsenek a konkrét tervek elfogadásá­ban, mozgósítsanak a benne foglaltak maradéktalan végre­hajtására, és dolgozzák ki saját cselekvési programjaikat. Ebből is látszik, hogy tevékenységüket a döntő célok eléré­sére összpontosítják. A megvalósítás segítését jelenti, ami­kor a pártalapszervezetek, pártszervek rendszeresen és fo­lyamatosan figyelemmel kísérik az elképzelések teljesítését, s ennek ismeretében jelölik ki újabb feladataikat, tesznek javaslatot a gazdasági vezetőknek a jelentkező tennivalók elvégzésére. A pártszervezetek saját gazdálkodási egységü­ket konkrétan vizsgálják, ennek során ügyelnek arra, hogy ne vegyék át a gazdasági vezetők felelősségét, ne csorbít­sák önálló intézkedési, döntési jogkörüket. Ellenkezőleg, kez­deményezésekre, új, életrevaló ötletek kidolgozására, gyor­sabb kivitelezésre, valamint az akadályok elhárításá­ra ösztönzik őket — fejezte be nyilatkozatát Huszák Ar­túr. Venesz Károly NÓGRÁD — 1976. január 24,, szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom