Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

) Munkaprogram öt esztendőre 1. A gazdasági növekedés üteme Két táskával érkeztünk AZ ÖTÖDIK ötéves terv a nemzeti jövedelem 30—32 szá­zalékos növekedését irányoz­za elő. Ez megegyezik az elő- ző ötéves terv előirányzatá­val és némileg elmarad a gazdasági növekedés tényle­gesen megvalósult ütemétől. A nemzeti jövedelem bel­földi felhasználása 23—25 százalékkal növekedhet öt esztendő alatt. Más szóval: nem fogyaszthatjuk el mind­azt, amit megtermelünk! A termelés és a felhasználás közötti hétszázalékos kü­lönbség lehetővé teszi, hogy a közgazdasági veszteségek, a cserearányromlás miatt ta­valy és tavalyelőtt keletke­zett fizetési mérleghiány év­ről évre csökkenjen s 1980- ban megszűnjön. Így az egyensúlyjavítás ötéves prog­ramjának végrehajtását kö­vetően 1981-től megkezdőd­het a gazdasági egyensúly teljes helyreállítása, az 1974 —1979. évi többletfelhaszná­lás miatt felvett hitelek visz- szafizetése. Az új ötéves terv kapcsán joggal szóba kerülhet: a gaz­dasági növekedés ütemének jelentős felgyorsításával nem lehetnénk-e hamarabb úrrá egyensúlyi gondjainkon? A tervező szakemberek elemez­ték sok más közt ezt. a meg­oldási módozatot is, de el kel­lett vetniök. A gazdasági nö­vekedés — a tervezettet meg­haladó — gyorsításának for­rásai ugyanis rendkívül kor­látozottak. A munkaerő- helyzet például közismert: a bárhol és bármikor igényel­hető tartalékok kimerülése következtében a tervezett nemzeti jövedelemnöveke­dés teljes egészét a termelé­kenység emelésével kell el­érni. (Az iparban — optimis­tán számítva — a meglévő, a mezőgazdaságban 120—130 ezer dolgozóval kevesebb lét­számmal növelik az eddigiek­hez közel azonos ütemben a termelést.) Ugyanakkor ter­melőberuházásokra — az erő­műveket, a bányászatot és a kohászatot kivéve — csupán annyit költhetünk, mint az előző öt évben A NÖVEKEDÉSI ütem fel- gyorsítása jelentősen gyara- píthatná a beruházási forrá­sokat, s így a termelékeny­ség még lendületesebb eme­lésére nyílna lehetőség — hallhatjuk tovább az érve­lést. Csakhogy a többletter­melés nyersanyag- és ener­giaforrásai is korlátozottak. A baráti országokkal kötött ötesztendős megállapodáson kétségtelenül nagy bizton­ságot nyújtanak terveink megalapozásához. A Szovjet­unió például saját termelését és felhasználását meghaladó mértékben, 60 százalékkal nö­veli öt év alatt energiaszál­lításait. Növekvő szükségle­teink kielégítése' így is még bizonyos fokú, nyugati ener­giahordozó- és nyersanyag­importot igényel. A növeke­dési ütem felgyorsítása szá­mottevően tovább növelné te­hát az ilyen célú dollárkiadá- sainkat. Ha a többletterme­lés a fokozott export révén ennél nagyobb arányban nö­velné dollárbevételeinket, akkor az ütemnövekedés nem rontaná, hanem javíta­ná népgazdaságunk egyensú­lyi helyzetét. A kör itt bezárul. Az új ötéves terv az egyensúlyja­vítás lehetőségeivel maximá­lisan számol, s már az elő­irányzott tőkéskivitel eltéré­se is szokatlanul nehéz fel-, adat, az 1976—1980-as idő­szak kulcsproblémája. Ha túlteljesítésre netán reális lehetőség nyílik, akkor a gazdasági növekedés lendü­letesre tervezett üteme to­vább gyorsítható. Persze, a tervezett gazda­sági növekedés elérése sem elsősorban mennyiségi, ha­nem döntően minőségi fel­adat. Az egyensúlyi helyzet javítása egyrészt feltételezi a versenyképes, a számunkra fontos piacokon jól értéke­síthető termékek arányának növelését. Másrészt ezzel együtt olyan szerkezeti át­gazdasági gépet, különböző üzemi berendezést és felsze­relést, gépkocsit, hányféle árucikket szállított már ez a hajó a Szovjetunióból a bol­gár népgazdaságnak. A hajó és a burgaszi ki­kötő kollektívája között köl­csönös segélynyújtási szerző­dés jött létre. Ennek nyomán a ki- és berakodás a legrövi­debb időn belül történik. A Szovjetunió és Bulgária között 1976-tól 1980-ig az árucsere-forgalom 50 százalék­kal növekszik. Különös je­lentőségű tehát a hajók állás­idejének csökkentése, a hajó­fordulók számának növelése. zonyára hallott már Gecse Dezsőről, a homokterenyei nyugdíjas bányászról. Ha más­ként nem. akkor a hihetet­len szívósságáról, ami szikár testében van. Kisteleken dol­gozott valaha a telepesekkel. Azoknak a szénfejtés volt a dolguk, és ha letelt a munka­idő, pihentek. Dolgozni na­gyon tudtak. Gecse Dezső ezekkel dolgozott, de egy cen­tivel el nem maradva mö­göttük. Pedig amikor kijött a bányából, az öregapja már fogta a lovakat a kocsi elé, Gecse pedig megmarkolta a pálinkásüveget, jól meghúzta, aztán fel a kocsira, a lovak közé csapott és estig a föl-- deken dolgozott. Amikor ha­zament, nem feküdt, hanem beleroskadt az ágyba. De reg­gel már ott talpalt a telepe­sek mögött lefelé a bányá­ba. Ilyen kemény ember volt Gecse Dezső mindig. A kö­rülmények hajszolták a mun­kában. A bányában a telepe­sek, otthon a nyakába sza­kadt föld, mert Berze Ist­vánná Aranyos Kanadába ment a férje után. Rokonfé­le volt, és Gecsére bízta az alakításra, fejlesztési irány­váltásra van szükség, amely lehetővé teszi a munkaerő, a nyersanyagok és az energia- hordozók jobb hatásfokú hasznosítását. Tehát olyan intenzív gazdasági növeke­dés kívánatos, amelyben a termelés értékgyarapodása nem igényel több munkaerőt, energiát és nyersanyagot, s nem teszi szükségessé az ál­ló- és forgóeszközök lénye­ges növelését. Az ésszerű, a takarékos munka tartalékai­nak feltárásán túl a haté­konyság fokozásának döntő eleme a termelés szerkezeti, átalakítása: a korszerű és ér­tékes termékek arányának növelése. E minőségi köve­telmények teljesítése rang­sorolja majd az iparágakat, vállalatokat, üzemeket, dif­ferenciálja fejlődésüket. Az ipar termelése például átlagosan 33—35 százalék­kal növekszik öt év alatt. De bizonyos iparágak és vállala­tok — így a közútijármű- és részegységgyártás, a szer­számgépek, a számítástech­nikai, valamint az automati­kai eszközök termelésének fejlődési üteme mintegy két­szeresen, az elektronikus al­katrészek és vákuumtechni­kai termékek előállításáé pe­dig csaknem négyszeresen meghaladja az ipari terme­lés növekedésének átlagát. EGYES termékcsoportok, ágazatok kiugró növekedé­se másutt az átlagnál szeré­nyebb haladási ütemet, stag­nálást, sőt, visszafejlődést feltételez. Vagyis a változó, növekvő követelmények ese­tenként létszámcsoportosí­tást, profilváltoztatást igé­nyelnek. Ha a vállalat az új, szigorúbb feltételek közt, nem képes elegendő belső tartalé­kok mozgósítására, életképes­ségének bizonyítására, akkor termelési erőforrásait a ha­tékony népgazdásági célok elérésének szolgálatába állít­ják. Kovács József (Következik: Helyünk a vi­lágban) A Szovjetunióban körülbe­lül 100 ezer hektár, az „ipari agresszió” áldozatául esett földet juttattak már vissza a mezőgazdaságnak. A földhasz­nosítási törvényben előírt új­rahasznosítást tudományos alapon, állami erőből végzik. Azokat, az úgynevezett „hold­béli tájakat”, amelyek a bá­nyanyitásnál keletkeznek, nagy teljesítményű gépekkel alakítják vissza a mezőgaz­daságban hasznosítható terü­letté. Ahol szántók kialakí­tása nem megoldható, erdő­ket, gyümölcsösöket telepíte­nek, vagy vízmedencéket lé­tesítenek. A világon első ízben a Szov­jetunióban készítettek orszá­gos méretű, 10—15 éves föld­hasznosítási ' tervet. ingatlanját. Igaz, Gecsét sem kellett .nagyon szorongatni, hogy gazdálkodjon, mert egész famíliája a bányászkodás mellett földet is művelt. Az­tán a lovak. Még ma is tűz­be jön, ha meglátja, hát még akkor, amikor fiatalabb volt, és parádézhatott is velük! így került a közösbe Gecse Dezső Homokterenyén ko­csisnak. Foglalkoznak a tsz- ben fóliatasak-készítéssel, szép summát keresve rajta. A fóliások keze alá dolgozott Gecse egy időben. Bálákban hordta a házakhoz a fóliate­kercseket. Megpakolta a ko­csit, hogy recsegett a súlya alatt, de soha baja nem tör­tént sem magának, sem a lovaknak, még a szekérnek sem. — És ha történt volna? — önérzeted a hangja. Ezermester. Otthon minden szerszámja van Kiíaragja a lőcsöt, a kocsirudat, még a nyújtót is a kocsi alá, pedig ez már centizőmunka. Kun András, a hivatásos bognár elismerte: Gecse kifogástala­nul tudja csinálni! Persze, hogy a tsz Gecse után ka­Kézfogása kemény, szin­te férfias. Ennek ellent­mond félhosszú,, barna ha­ja, zölddel színezett sze­me. Farmernadrág, kék kö­peny, amit visel. Íróasztala a hatalmas, polcokkal, szekrényekkel, asztalokkal elválasztott, sok kis részre osztott te­rem egyik csücskében van. Az ablak előtt, amelyen keresztül az udvarra, lát­ni. Közben zúg a levegőtisz­tító, írógép kopog, embe­rek jönnek-mennek. A szép mázas kerámiapadlóra jó nagy területen mindenféle színes lapok egymás mellé rakva. — Csak nyugodtan lép­jen rá, mi is azon járunk. Mintának tettük »da... X Nesztor Béláné, a romhá- nyi Építés Kerámiagyár technológiai osztályának ve­zetője. Fiatalasszony, ve­gyészmérnök. Veszprémben végzett, a vegyipari egyete­men. — Még az általános isko­lában egyik társunk beju­tott a vegyipari technikum­ba. ahová nagyon nehéz volt bekerülni. Elhatároztam, tö­rik, vagy szakad, én is ott tanulok. így kezdődött. Ez ad­ta az első lökést — akármi­lyen furcsán is hangzik, hogy vegyész legyek. Hol jeles, hol kitűnő tanuló voltam. Érettségi előtt a Kőbányai Gyógyszerárugyárban töltöt­tem a kötelező gyakorlati időt. Az akkori főnököm be­szélt rá az egyetemre: — „Ha maga nem tanul to­vább, az halálos vétek lesz...” X Veszprémben vegyipari fo­lyamatszabályozási ágon vég- zétt. Magyarul annyit jelent, hogy van például egy ké­miai berendezés, ehhez ma­tematikailag számítják ki, miként kell beállítani a be­rendezéseket, hogy azok a le­hető leggazdaságosabban mű­ködjenek. A kémiának egé­szen speciális ága. X — Nagyon szerettem diák lenni. Kollégiumban laktam, sokat olvastam, jártam ide- oda. 1968-ban küldöttként részt vettem a szófiai világ­ifjúsági találkozón. Negyed­éves voltam, amikor a má­sik sorsdöntő fordulat követ­kezett. Férjhez mentem. A férjem ugyancsak a vegyipa­ri egyetemen tanult, szilikál- vegy észként. pott, ő peéig becsületből alá is írta a belépési nyilatkoza­tot, tagja lett a közösnek. Már tsz-tagi minőségben ne­vezték ki a felsőmajorba gaz­dának. De nem ám akármi­lyennek, hanem a telep fele­lősének. Most is, amikor ta­lálkoztunk, homlokára rántott szemöldökkel jelezte monda­nivalójának fontosságát. — Amikor itt tartózkodom, akkor mindenért, ami a ma­jorban történik, én felelek. .. Ezt nagyon komolyan is gondolja Gecse Dezső. Ahol fűtöget, abban a kis melege­dőben, a fogatos brigádvezető megkopott íróasztalának tár­saságában, ott egy rajzszöggel a falra erősített, géppel tele­írt papírra mutatott: — Azt olvassa el... Azon a papíron valóban Szigorúan megfogalmazták, mi mindenért felelős Gecse De­zső, a homokterenyei felső­major vigyázója. Nem is ve­szik tőle rossznéven sem a kocsisok, sem a tehenészek, ha rendre utasítja őket. Mert rendnek kell lenni egy gaz­daságban, de még inkább egy majorban, ahol értékek van­nak. Most egy kicsivel több Pesten akartunk elhelyez­kedni. Mind a kettőnknek volt helye, ötödévesek vol­tunk, amikor az egyik évfo­lyamtársunk felvetette, hal­lottuk-e hírét Romhánynak. X — Busszal utaztunk elő­ször ! .Romhányba. Átszállá­sok, hosszú döcögés után végre délután kettőre megér­keztünk. Azt hittem, hogy a világ végén vagyunk. Az igazgatói irodában várakoz­tunk, amikor megjelent egy kék köpenyes fiatalember, ö volt az igazgató. Elmond­ta, nézzük meg mi újság a gyárban, miként és mit dol­goznak. De nem ez az érde­kes, hanem ami lesz. Telje­sen új termékeket gyártanak. Falburkoló csempéket, és padlóburkoló lapokat. Nagy a kereslet, mert kevés van az országban. Azt is megmu­tatta, hol épülnek a szolgála­ti lakások. Akkoriban ké­szültek el az alapok ... Ami talán a legjobban tetszett, úgy láttuk, teljesen fiatal a gárda, itt sok mindent lehet csinálni. Épülő gyárban dol­gozni egy frissen végzett egyetemistának, nagyszerű kezdést jelent. X Lényegében a fiatalasszony­nak kellett érdemben dön­tenie. Anyaggal, mázakkal, kerámiával kellett foglal­koznia. Egészen mást tanult az egyetemen. Gyakorlatilag újra kezdett mindent. Vál­lalta! Ügy érezte, itt mind­kettőjük számára lehetőség nyílik a bizonyításra. Arra, hogy valóban alkossanak. Bújta a szakkönyveket, a gyakorlatban tanulta meg a vegyészeinek ezt az ágát. X — Két táskával érkeztünk meg Romhányba 1971-ben, s diplomával a zsebünkben. Otthon volt egy szekrény könyvünk. Lakást kaptunk, berendeztük. Megszületett a két gyerek. Az egyik három­éves, a másik kilenchóna- pos. A nagyobb már óvodá­ba jár, de bölcsőde nincs a községben. A kicsire egy né­ni vigyáz. A nagyobb is gyakran beteg, ilyenkor sza­badságot veszek ki. Nagy sze­rencsém, hogy a nagymamák segítenek, és jönnek, ha szük­ség van rájuk. Bár a férjem sok mindent magára vállal a háztartás nehezebb része mégis rámhárul. Rossz az el­látás. Ezen sokat bosszan­kodom. Az, hogy három évig otthonmaradjak, meg sem fordult a fejemben. Nem­csak azért, mert a munka hiányozna, hanem, mert a három év kiesés behozhatat­lan hátrány lenne a mi szak­mánkban. Nagyon le lehet a gondja Gecse Dezsőnek. Két pár igásról is gondoskodnia kell, mert megrokkantak a gazdáik. Pedig, ha hallgatnak rám, talán elkerülhették vol­na a bajt. Igaz, az egyiknek, aki este a sok. téli pacuhát rakva magáról, a tüzes dob­kályhára esett, nem sokat tu­dott volna segíteni. De a má­siknak igen, mert lebeszélte volna, hogy Mátraszelénél az út megrövidítésére levágja az útkanyart, mert ez lett a vesz­te. A patakon keltek át, a lo­vak megugrottak, a hajtónak pedig eltörött a lába, amikor lecsúszott az ülésről. Csúnya, nyílt törése van, kórházban kezelik. Gecse látja el a lo­vakat, csak hajtani nincs em­ber, pedig szükség lenne a fo­gatra. Dohog magában. — A KÖNNYELMŰSÉGBŐL, látja, milyen kár keletkezik? Odakint az udvaron esni kezdett a hó. Lustán, nagy pelyhekben. A bóklászó csi­kók fedél alá húzódtak. Csend volt, csak a kukoricamorzso­ló gép zúgása hallatszott. Ge­cse Dezső felvette a prémes kabátot, és elindult arra­felé, mert mindent látnia, mindenről tudnia kell. Ez a kötelessége. maradni! Még az öt hónap szülési szabadság is sok volt. Azzal birkózom, hogy utol­érjem magam. A gyerekek, a háztartás, a falu. nem sza­bad, hogy visszahúzzon. Csak annak hátrány, aki hagyja magát. X — Mi a szép ebben a munkában? — Hogy produkálni le­het! Mi az osztályon közö­sen örülünk, ha sikerül va­lami új, a régit, a beváltat pedig tartani tudjuk. Ez a munkánk. X — Megint tanulok. Vég­zem az épületkerámiai szakot. Jó a szakmai könyv­tár, az üzemi KISZ-klub, időnként összejövünk egy­két házaspárral. Elég gyak­ran járunk haza a szüléink­hez Pestre. Nyáron kül­földre. Ami nehéz, hogy az időmmel nem rendelke­zem olyan szabadon, mint egy férfi osztályvezető. Nekem fontos, hogy fél öt­kor hazamenjek, mert vár­nak a gyerekek, az otthoni munka. Ilyenkor viszem ha­za a pakkot. Nő-voltom okozott e nehézséget? Ügy érzem, eddig még nem. Sok függ, persze, a környezet­től, a gyári légkörtől. Mi kollégák vagyunk, nem pe­dig férfi, vagy női vezető. Hiszem, ez így helyes. Csatai Erzsébet--------------------------------j----­J övőnk jelzőszámai . A fjbonjlrrmelét *1 fctgéff : 50 -I q/k* lévty üUgtan) 4 *** < 40­/ 1 lit 4 10­»­O O _ ___ í __ V (emelteiéi) 15 I# y. WMß I4I9>. íj ily. tÄ f: V-& s. ill m III S q E I J > jJJ row*. Tények és adatok a népgaz­daság V. ötéves tervéből. Mc- mezögazdaság. Integráció — együttműködés A „barátság vonala" Átalakítás Bulgária és a Szovjetunió közötti áruforgalomnak több mint egyharmada — a tenge­ren — Burgoszon keresztül bonyolódik le. A kikötőváros forgalma különösen azután nőtt, hogy megindult a feke- te-engeri bolgár—szovjet ál­landó hajóforgalom, melyet a „barátság vonalának”neveztek el. Ez a vonal 12 évvel ez­előtt nyílt meg: az első hajó, mely a „barátság vonalát” járta, az „Orjol” volt. öt év­vel ezelőtt helyezték forga­lomba a „Bogdán Hmeljnyic- kij” nevű óriás hajót. Nehéz lenne megszámolni, hogy mennyi építőipari és mező­A majorgazda... A FALU ELEJÉN, az út­tól balra, a mélyedésben van egy kis majorja a homokte- rehyei közös gazdaságnak. Né­hány szekér az udvarán, és a frissen hullott hóba egy traktor nyoma, ahogy megke­rülte a középső épületet. A gépnek már hűlt helye. A ku- koricagóré körül a galambok lakmároztak. A falu felőli épület tájékán néhány nö­vendékcsikó bóklászott. A kö­zépső épület valamikor te­hénistálló lehetett, méghoz­zá betonjászolos, de most magtárnak használják. Tö­mött zsákok, magtisztító gé­pek és csend. A hidegben mintha rhinden megdermedt volna. A léptek is olyan ke­ményen kongottak. És akkor egy erélyes hang. — Ki az, aki itt jár? Egy alacsony, szőrös képű kis ember, fülvédős sapká­ban. megviselt prémes ka­bátjában. Hangfogó gumicsiz­májában máris ott áll az is­tálló közepén, szigorú tekin­tettel, és méregeti az embert tetőtől talpig. Megtartva a tisztes távolságot mondja, hogy idegennek nincs keresniva­lója a majorban. De néhány szó után már békülékenyebb a hangja. — Ismerjük-e egymást? Aki ezen a bányaszagú vi­dékén sűrűbben forgott, bi­Bobál Gyula NÓGRÁD - 1976. január 20., kedd Ü

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom