Nógrád. 1976. január (32. évfolyam. 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

Képernyő előtt Á némák világa liliíl i A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat budapesti, Barabás utcai szoboröntödéjébcn két új szobor öntésével, illetve összeállításával foglalkoznak. Kiss Sándor Partizántemetés című alkotását és Fekete Tamás Devecseri Gábor síremlékét az idén helyezik el. Képünkön Devecseri Gábor készülő síremléke látható. Előtérben a pályaválasztás X családi otthonokban, az Iskolákban, az üzemekben és az ifjúsági szervezetekben egyre sűrűbben hangzik' fel e napokban a szó: pályavá­lasztás! Erről vitatkoznak a végzős tanulók az őrsi fog­lalkozáson, a KISZ-gyűlésen és otthon. Szüleiknek pedig a szülői értekezletek órái hoz­zák el a témát. A pedagógu­sok nem várják készületlenül a tanácsért hozzájuk forduló mamákat, papákat, hiszen tudják, ezek a beszélgetések, viták sokaknál a döntés előt­ti utolsó „fórumot” jelentik. Hogyan készülnek a „pá­lyaválasztási dömpingre” az érintett intézmények és szer­vek — e kérdést tettük fel néhány illetékesnek. A Nógrád megyei Pálya- választási Tanácsadó Intézet­ben elmondták, ezen a héten megkezdődik „a munka dan­dárja” az iskolai csoport tag­jainak. Szinte minden napra jut meghívás valamelyik is­kolába, ahol vagy összevon­tan (7—8. osztályosok szülei­nek) vagy önálló összejövete­len segítik az alapos tájéko­zódást. Hétfőtől Salgótarján több iskolájában és másütt is (Balassagyarmaton, Kazá­ron) részt vesznek ilyen ren­dezvényeken. Mindenhová nem juthatnak el, de a pá­lyaválasztási felelősök mun­kaközösségeinek vezetői — a negyedévenkénti továbbképző előadásokat hasznosítva — maguk és a járásukban, vá­rosukban levő iskolák pálya- választási felelőseivel együtt­működve, szintén biztosítják a sokoldalú tájékoztatást és tanácsadást, hogy a 2863 nyolcadikos és a 895 negye­dikes középiskolás jól dönt­hessen. A továbbképzési kabinet a pályaválasztási felelősök to­vábbképzésének biztosításán kívül több formában segíti a pályaválasztási munkát. A következő igazgatói komplex továbbképzésen — amelyen részt vesz a megye minden általános és középfokú isko­lájának igazgatója — fontos helyet kap a pályaválasztás témaköre, ugyanígy az osz­tályfőnöki munkaközösségek összejövetelein. A megyei úttörőszövetség lehetőségként ajánlotta a já­rási úttörőelnököknek, hogy az úttörővezetők továbbkép­zésein szerepeljen a pálya- választás segítésének témája. Járási szinten és a városi út­törőházakban a csapatvezetők és a csapatok pályaválasztá­si felelőseinek részvételével tartanak (több helyen) tanács­kozást. Elsők között még e hónapban Balassagyarmaton. Serpenyőbe téve a televí­zió múlt heti műsorát, ösz- szegezve, átlagosnak mond­hatjuk. Volt abban sorozat. (A császár kémje), ismétlés (A Tenkes kapitánya), volt film, amelyben oroszlán volt az egyik főszereplő, volt Nyi­tott könyv, benne nem a leg­jobb és meglehetősen gyen­gén adaptált Sarkadi-novel­lákkal, volt bolgár est. volt vetélkedő Vitrai szellemes já­tékvezetésével, volt műkor­csolya Európa-bainokság, Gyulai István immár hagyo­mányosan bugyuta kommen­tálásában fa közönség egy része felháborító merénylet­nek. a tévé vezetősége kis- szerűségének tartja a „nem tom”-os kommentárt, amire az idézett „nem t' om” való­ban jellemző!). volt anti­fasiszta bo’gír filmsorozat. (Az utolsó ellenőrzés) és igaz­ságkereső. krimipótló társa­dalmi filmdráma (A Mein- berg_eset\ volt riportf'lm- sorozat Amerikáról, megleoő találékonysággal és őszinte­séggel. s volt egy Önök kér­ték műsor, amelynél senki­ben sem támadhatott olyan gyanú, hogy a műsorhoz ke­resték volna a kérelmet, a tömeges kérésekhez a műsor- számokat. Mindent egybevetve: lehe­tett válogatni, feltehetőleg mindenki jól szórakozott, leg­feljebb a műkorcsolya-bajnok­ság ide;én kellett levenni a hangot, hogy teljes legyen a műélvezet. S ha mégis valamely főese­ményt keresünk a múlt hét műsorában, valószínűleg so­kan tennék le voksukat a si­keres, csütörtöki bolgár est­re. Elsősorban azért, mert a bolgár televízió estje, amit Dora Dobreva, a várnai te­levízió bemondónője és ma­gyar részről Kovács P. József konferált, társaihoz, a ha­sonló sorozatokhoz képest roppant változatosságával tűnt ki. Láttunk rövidfilmet (Szmoljan), amelyben . képet kaphattunk Bulgáriáról, az ország kialakulásától napja­inkig. Egy képzőművészeti, negyedórás film a trák mű­vészet kincseivel ismertetett meg bennünket, egy másik rövidfilm pedig a jellegzetes erdős (kő és fa) építkezésre terelte a figyelmünket, s a kőcsipkék, fafaragások igazi művészi meglepetésekkel szol­gáltak. S még három kisfilm szerepelt a műsorop az Esti meséig, amiben ugyancsak bolgár bábfilmet vetítettek (A hat pingvin), ez a három pe­dig: A rodopei vízléocsók. A ‘ barátság távlatai, Bulgária ma. Érdemes megjegyezni, hogy ezek a 15—20 perces jól megkomponált filmek, ame­lyekben ahol csak mód nyílt rá, a természet szépsége do­minált, s a kiváló operatőri munka keltett művészi ha­tást, nálunk is .követendő pél­dák lehetnének. Az ilyen fil­mek sokkal inkább tévésze- rűek és fi gyelemlekötőek. mint a nálunk divatbajött in- terjújellegű „riportfilm’’, amelyben hosszú perceken át csupán fejeket látunk, mint­hogy ezekben rendszerint két ember beszé’gel, nem is min­dig figyelmet keltő, izgalmas kérdésekről. Beszámítva a húszperces Vivaldi-hangversenyt, vala­mint Margarita Hranova és a Tonika együttes könnyűzenei műsorát is, az est legnagyobb érdekességét a főműsor, A fe­hér kéz című bolgár film szolgáltatta, amit Rumen Pet­rov és Blagoj Sztratev írt, M'aden Kolev fényképezett és Sztratev rendező valósított meg. Az ötvenötperces műsor érdekessége, mondhatnánk szenzációja az volt, hogy per- getése egész ideje alatt (55 nerc) egyetlen egyszer hal­latszott emberi hang. akkor is csak a magyar nézők ked­véért fordítottak le bolgárból egy börtönfeliratot. S a tör­téntekre való utalásnak szá­mít az a néhány hang, ami ígv csonkán is a moszkvai rádió szünetjelét idézte. Itt mindent a kénből kellett megítélni, forgatókönyvírók és a rendező nem éltek a han­gosfilm adta lehetőségekkel. Mégis be kell vallanunk, hogy a filpi cselekménye félreért­hetetlen volt, s a szokatlan némaság mintegy a tárgya, tartalma szimbólumának fog­ható föl. Olyan világ volt ak­kor, amikor megnémultak az emberek és a szavak helyét az öklök, a bikacsökök, a fegyverek töltötték be. Min­den szónál kifejezőbb tudott lenni a kép: Gondoljunk csak arra, amikor a jóságos idős asszony az árva kisfiúnak egy szelet kenyeret és kenyérre­valót nyújtott át, s akkor jött a sánta egyenruhás, s a fiú riadtan visszaadta az áhí­tott ételt, s a jószívű asszony­nak nem volt hozzá bátorsá­ga, hogy ne vegye v’ssza ajándékát. hanem ráerősza­kolta a kis éhesre. Mélyen emberi vezérfonala a fűmnek az a börtönablakon át biz­tató, bátorító karintés, amiről végül is megtudjuk, hogy egy idő múltán már csak a bör­töntársak szolidaritása tartot­ta fenn ezt az életben tartó, a fájdalom eltűréséhez erőt adó mozdulatot. A világon nem az első kí­sérlet ez. hoev a hangosfilm, a technika feüerisége idő­szakában némafilmet készít­senek. a bolgároknak ennél a filmnél, sikerült megteremte­ni azt a szituációt, amely nemcsak eltűri, hanem ki­várna ezt a némaságot. Ha­sonló próbálkozásba nálunk csak a zsánerszerű riportf’’- mek esetében emlékezem. ígv többek között a szénülő. éoü- lő Salgótarjánról is készült egy ilyen. csunán zenével magyarázott rövidfilm. , Solv- már József és András Ida fiimforgaiókönvve is ide so­rolható (Oj Gilgames), amelv ugyan nem némafilm, de a szöveget igyekszik minimális­ra csökkenteni. Elmondhat­juk, a kritika annak idején nem fogadta kitörő lelkese­déssel ezt a filmszerű igyeke­zetei. (b. t.) Kivéve a felvilágosítást. Er­ről senki nem szövegel ma­gyarán. Ábra nincs, mármint- hogy ilyen ábra, pedig fran­kón az se csúnyább, mint a háború. A könyveket dugják. Az ember hall valamit, su- mákolnak innen-onnan. Az újságok írják, mindenkit fel kell világosítani. Én mondom, nincs itt nagy szava az új­ságnak, senki nem hallgat rá­juk, hiába írnak. Kivéve a napidíjak emelését. Legyen nekik, mert ami van, azt leg­alább kapják. De az ember csak lopja az ilyen-olyan könyvet. Cserélgetjük. A legjobb könyvet mégis a nénémtől fújtam meg. Mi ugyanis elhatároztuk, nem nö­vünk fel tudatlanságban. Ugyanis vannak közöttünk tehetségek. Kár volna el­kallódnunk. Líviával, már szikra is alig volt bennem. Tisztelem az ilyen Lívi-féle csajok háztáji gazdaságát, nem irigylem tő­lük a többletkeresetet, de az én jövedelmem nem bírja a nagy jövést-menést. Két nap alatt háromszor akart mozi­ba menni. Számlámra írha­tó, egyszer se sikerült neki. Matekból hármast kaptam, a legjobbkor, a babának erre vettem egy fagyit. Legyen ne­ki is. Májusban ez a primőr. Hűvös napon senki nem eszi, örüljön, hogy így kivételezek vele. A presszó zenés volt, míg ette. meghallgattunk két számot, olyan kis billentyű­pasas ült a zongoránál. A Livi szorongatta a kezem, az is lehet, hogy én az övét. Már nem emlékszem. Töröm a fejem, hogyan tudnék üzen­ni a Mandeínak, hogy amit 4 NÓGRÁD - 1976. január 20., kedd megőrzésre átvettem, most visszaadom. A telefonkábe­lek beáztak. Az ilyen zuhés napok nem tesznek jót a sza­badtéri játékoknak. A múlt héten nyaralni készültünk, most meg a sarkkörön túl vagyunk. Azt mondja a tv, a hideget egyenesen az északi sarkról importáljuk. Még jó, hogy ehhez is nem kell valu­ta. Másnap már azt mondták, hogy melegebb légáramlat közeledik. Grönland felől. Hallgatok a meteorológiára, komoly tudomány. Kinézek a parkra, szomorú az egész táj, mint négyesdömping a lot­tón. Egyik este mondom a né- némnek, megyünk a Szigetre. Hátha ráharap, velem jön, és én is kimaradhatok. Olyan pofákat vág, ami egyáltalán nem illik a városképbe. Be­látom, magamnak kell elin­dulni, bár nem vagyok nagy tisztelőié az ilyen magánvál­lalkozásnak, ami tőke nélkül ugyanis nem kivitelezhető. Senki nem hatódik meg, öt percig sajnálom magam, az­tán újra kezdem. Az öregnél végre leesik a tantusz. Költ­ségvetésre hivatkozva, az a véleménye. hogy fejlődésen^ mai szakaszában, elég, ha Pestről megyek Pestre. Ma­gyarán, a maga részéről nem kívánja, hogy megjelenjek a Szigeten. Csak néz az ajtóra. Az anyám rávágja, mert ilyenkor az öreget nem lehet elviselni. A menet az enyém, a néném e'merül a vicclap­ban, nem mer komoly lapot olvasni, nehogy elröhögje ma­gát. Ilyenkor is izzad. Kivo­nul a fürdőszobába. Drága, külföldi dezodort használ. Va­lami bűzlik ebben a házban. Nem ártana egy kis moz­gás, az öreg is arra vár, majd csak megmoccanok, és hálá­ból behozom neki a feketét. Szemüveggel frankón hason­lít a Mastroiannira. Főleg a szemüveg. Már mozdulnék, amikor megszólal a telefon. Engem keresnek, úgy kell ez most, mint olvadás a téli olim­pián. A Lakinger hív, van-e nemzetközi menetrendem, mert arra kíváncsi, mikor indul a busz a végállomásról a Szi­getre? Ügy érzem magam, mint egy megfúrt alagút. Az öreg csak legyint, én pedig a Lakingert elküldöm valami trópusi éghajlatra. Pontosan 13 óra 10-kor indul a busz, mondom neki. 50 százalék kedvezmény, csökkent szel­lemi képességűeknek. Olcsón utazhat. Alvás előtt, ilyen mély gondolatokkal világítom meg magamnak a nap törté­netét. Ügy vonulunk végig a Szi­geten. mint a flotta a Föld­közi-tengeren. Fűre lépni ti­los. Többfelé volt tekintélyes vihar, végül is mindenkinek leesett otthon a stex. Leg­alább egy ötvenes. Jól össze­jöttünk. Sok a nép, nagy a nyomor, a vendéglátóipar za­varban. A Bánicki kevésbé. Két idegen hölgynek be is mutatkozik. Gróf Bánicki. (Folytatjuk) J YYE A Kossuth Könyvkiadó leg­utóbb , megjelent kiadványai közül politikai jelentőségével is kiemelkedik Marx és En­gels Válogatott Műveinek há­rom kötete, amely a korábbi váltogatásnál jóval bővebb, s egyebek közt a két nagy teo­retikus levelezéséből is bősé­gesebb válogatást ad. Úttörő jelentőségű Borsi Emil mun­kája. Az európai népi de­mokratikus forradalmak; a könyv sorra veszi az európai szocialista országok felszaba­dulásának történelmi és po­litikai körülményeit, s ismer­teti eddigi fejlődésüket. Ko­runk nemzeti felszabadító forradalmai címmel látott napvilágot Karen Ny. Bru- tyenc filozófiai-történeti mun­káin. Az Európa Könyvkiadó új­donságai közt találjuk Mák­szem. Gorkij elbeszéléseinek kötetét; ez Az áruló és a Malva című műveket tartal­mazza. A Napjaink költészete sorozatban került a könyves­boltokba Jevgenyij Vinoku­rov verseskötete, a Tilalmas kékség. Platon Pardau regé­nye a Reggeli órák. Most je­lentette meg a kiadó Jósé Eustasio Rivera nagyszabású realista regényét, amely Ör­vény címmel látott napvilá­got, Vaszil Sztefanik elbeszé­léseinek kötete a Régidők; a kötet anyagát Kárig Sára vá­logatta. (A könyv az ung­vári Kárpáti Kiadóval közös gondozásban jelent meg). A klasszikus angol költő, Byron válogatott művei kétkötetes kiadásban kerülnek az olva­sóhoz. A kötetek verseket, szatírákat, elbeszélő költemé­nyeket. drámákat közölnek, valamint a Don Juan című verses regényét. Chilei elbe­szélések antológiája A Fla­mingo: a kitűnő válogatás Benyhe János érdeme. A ma­gyar—csehszlovák közös könyvkiadás keretében jelent meg — a pozsonyi Madách Kiadóval együttes gondozás­ban — Emilé Zola egyik leg­híresebb regénye, A patkány- fogó. A Gondolat Könyvkiadó is több jelentős kiadvánnyal je­lentkezett. A Napóleonról szó­ló könyvek már szinte átte­kinthetetlen tömege egy ki­tűnő monográfiával gazdago­dott, szerzője Georges Le- febvre. Megjelent Franz Füh- mann regénye, A Nibelungok, amely tulajdonképpen az ősi germán eposz prózai feldol­gozása, kiváló irodalmi szín­vonalon. A művészet törté­nete. Ernst Gombfich igényes munkája ez alkalommal már 2. kiadásban jelent meg. Két új kötettel gazdagodott a Gondolat zsebkönyvek nép­szerű sorozata: a Helmut Lindneré Atomenergia, a Horst Rastté A Föld napló­jából címmel látott napvilá­got. A nemrég indult Szem­től szemben sorozat legújabb kötete a kiváló lengyel film­rendezőt, Andrzej Wajdát mutatja be érdekesen, sokol­dalúan; a monográfia szerző­je J3ikácsy Gergely. A ter­mészetkedvelőknek szerez nagy örömet Tildy Zoltán fo­tóalbuma, a Pro natura. Zen- tai János válogatott cikkeit és tanulmányait tartalmazza A rádió műhelyéből. A Corvina újdonságai kö­zül ez alkalommal említsük meg Marosi Ernő munkáját;- a jó illusztrációkkal kísért építészeti tanulmányok ma­gyar falusi templomokkal is­mertetnek meg. Rangos kép­zőművészeti album A nő az ókori Keleten, szerzője Ilse Seibert. A Remekművek ma­gyarországi gyűjteményekben sorozat legfrissebb kötete a Francia 'festmények a XVII—1 XVIII. századból, Szigethi Ág­nes értő kalauzolásával. A velencei festészet fénykorát hozza közel az érdeklődőkhöz Giuseppe de Logu és Mario Abis közös munkája, melyet beragasztott színes képek il­lusztrálnak. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gazdag termésé­ből említést érdemel A világ és az ember című képes gyermekenciklopédia; Alekszej Tolsztoj gyermekregénye, az ungvári Kárpáti Kiadóval kö­zösen megjelentetett Aranv- kulcsocska, avagy Bursttino kalandjai: Karin Michael's kitűnő ifjúsági regénye, A nagy vengédség, továbbá A deszkevári királyfi címmel megielent magyar . népmese­gyűjtemény, amelynek feldol­gozását Benedek Eleknek és Illyés Gyulának köszönhet­jük. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom