Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
Jövőt alapozó eszmecsere A varsói Kultúra és Tudomány Palotájában öt napon át, gyakran az éjszakai órákig tanácskozott a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusa. Megvonta az eltelt öt esztendő mérlegét, s felvázolta Lengyelország társadalmi-gazdasági fejlődésének útját a következő öt esztendőre. Mit hozott a kongresszus ? A várakozásoknak megfelelően szenzációkat nem. Viszont alkotó, nyílt vitát igen. A csaknem két és fél millió párttagot képviselő 1811 küldött közül százak mondták el véleményüket, tolmácsolták az elvtársaiktól kapott útravalót, az ország, egy-egy fontos munkaterület,; vagy éppen gyáróriás helyzetéről, a dolgos mindennapokról. A kongresszus sajátos léngyel tükörképpel szolgált. Bemutatva a méltán csillogó felületeket, a sok küszködéssel és fáradsággal elért eredményeket, nem takargatva a homályos foltokat, jól tudván, hogy a gondok megmutatása, a megoldatlan problémák feltárása az erőt bizonyítja és egyben — a lengyel tapasztalatok is tanúsítják —, a továbblépés nélkülözhetetlen feltételei. Ilyen háttér előtt nyugodtan nevezhetjük reálisnak Edward Giereknek, a párt újraválasztott főtitkárának szavait: „mostani kongresszusunk a népi Lengyelország három évtizedes történetének legeredményesebb öt évéről adhat számot.” Aki Lengyelországban járt, és az öt évvel ezelőtti helyzethez hasonlít, méltán lepődik meg a látványos változásokon. Akkor, 1971. decemberében n LEMP VI. kongresszusán az előző aránytalanságokat, társadalmi feszültségeket szülő és robbanásig kiélező politikát olyan program váltotta fel, amelyet Varsóban leggyakrabban „az új perspektívák politikája” kifejezéssel, a szocializmus építése az emberekkel, az emberekért jelszóval jellemeztek. E program lényege volt: a gazdaság elengedhetetlen korszerűsítése, az életszínvonal sürgős és számottevő emelése, a munkásosztály és pártja vezető szerepének erősítése, a szövetségi kapcsolatok újraértékelése és a politikai párbeszéd megkezdése. Vagyis akkoriban méltán beszéltek korszakváltásról Lengyelország életében. Az ugrásszerű fejlődést jelzik a VII. kongresszus elé terjesztett beszámoló adatai is. A nemzeti jövedelem a tervezett 38 százalék helyett 62 százalékkal növekedett. A belső és külső forrásokból végrehajtott hatalmas beruházási program nyomán legalább 3 millió fiatal lépett munkába, s ezzel feloldották azt a társadalmi feszültséget, amelyet a demográfiai robbanás miatt foglalkoztatási gondok okoztak. A reálbérek csaknem 40 százalékkal nőttek, felemelték a legalacsonyabb béreket, s példásan bővült a fogyasztási cikkekkel való ellátottság. Több mint egymillió új lakást adtak át. E gazdasági és szociális fejlődés aligha érthető meg az egész társadalmat átható „nyílt párbeszéd” légköre nélkül. Csak így válik világossá, hogy — a nehézségek idején is — miért találtak visszhangra a párt- és állami vezetés felhívásai. „Ezekben az években — mondta o kongresszuson Edward Gierek —, gyakran fordultunk a munkásosztályhoz, a parasztsághoz és az értelmiséghez segítségért és támogatásért. Társadalmunk sohasem hagyott cserben.” Erre a támogatásra számít és épít a VII. kongresszuson elfogadott program is. Az alapelvek nem változtak, de a program új belső és nemzetközi követelményeket, feltételeket vesz figyelembe. Megfogalmazódott. hogy Lengyel- ország— éppen az eltelt években — a fejlődés új történelmi szakaszába lépett: már a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodik. A társadalomban, a gazdaságban egyaránt a minőség, a hatékonyság, a korszerűség kategóriái kerülnek előtérbe. Erre késztet, ösztönöz a belső adottságok módosulása, például az extenzív iparfejlesztés lehetőségeinek csökkenése, és a külső körülmények, nevezetesen a Lengyelországot is gyakran hátrányosan érintő világgazdasági változások. Ide sorolhatjuk azt a fontos feladatot, hogy a növekvő szükségletek kielégítésére fejleszteni kell a mezőgazdaságot és ez nyilván hatással lesz a még döntően kisparaszti tulajdonviszonyokra. Változatlanul fontos célnak tekintik a lakosság életszínvonalának emelését, szociális biztonságának megszilárdítását, s az egyre növekvő fogyasztási igények kielégítését. A fejlődés szerves részének tekintik a gazdaság irányításának korszerűsítését — a központi irányítás erősítésével párhuzamosan kiszélesítik a gazdasági tervek önálló döntéshozatali jogát és felelősségét. Lengyel barátaink valós célokat határoztak meg kongresszusukon. A múlt időszak kedvező mérlege, a valósághű helyzetértékelés és a továbbfejlesztett irányvonal — így együtt kínálja immár a fejlett szocializmus építése jövőbeni sikereinek biztosítékát. így látja a hetei komm"ntátO'unk. TE'ti Ervin: Ifarsó és Brüsszel A spanyol kormány eskütétele " Ellenzik n demokráciát Az új életre keltett spanyol monarchia első kormánya szombaton letette a hivatali esküt. A miniszterek előbb az uralkodónak esküdtek hűséget, majd a falangista mozgalom elveinek, végül a királyság törvényeinek betartására tettek ígéretet. Kötelezték egyúttal magukat arra, hogy titokban tartják a minisztertanácsi vitákat. Az új kormány tagjai délután foglalták el hivatalukat, Simon Sanchez Montero, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a L'Humanite madridi tudósítójának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az új spanyol kormány megalakítása az ultrák kudarcának tekinthető. E kormányban olyan személyiségek is helyet foglalnak, akik nyilvánosan állást- foglaltak amellett, hogy néhány lépést kell tenni az ország demokratizálása felé. „De hozzá kell tenni, hogy ez a kormány nem fogja megvalósítani a demokráciát Spanyolországban — hangsúlyozta Montero —, hiszen annak olyanok is tagjai, akik nem demokraták és nem a hívei a nyitásnak. A kormány fő törekvése az lesz, hogy megakadályozza a legaktívabb demokratikus erőket a szabad j cselekvésben, vagyis egy szorosan ellenőrzött és fokozatós demokratizálást valósítson meg. Lényegében — kis módosításokkal —- a jelenlegi helyzetet akarja fenn- tartni, s meg akarja akadályozni az igazi demokráciát. A demokratikus ellenzék tehát folytatja erőfeszítéseit a tömegek mozgósítására, hogy igazi demokratikus rendszert hozzanak létre, minden korlátozás és kizárás nélkül.” Mag y ar—j ugass láv megállapodás Tordai Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes és Alek- szandar Drljacsa szövetségi külkereskedelmi titkárhelyettes Belgrádban aláírták a két ország 1976-ra szóló külkereskedelmi megállapodását, amelynek előirányzatai meghaladják az 1975. évit. A jövő évi magyar—jugoszláv forgalomban elsősorban gépek és berendezések kölcsönös szállítása, a kishatár- menti áruforgalom növelése, szállítmányozás és egyéb szolgáltatások szerepelnek. Az 1976-os áruforgalomról folytatott tanácskozásokon a két fél arra törekedett, hogy az árucsere tükrözze azokat a feltételeket, amelyek az 1,976— 80-as évekre szóló megállapodáshoz szükségesek. Ez a megállapodás az áruforgalom kölcsönös és tervszerű fejlesztését és az eddiginél nagyobb áruválasztékot tartalmaz. A közelgő ünnepek hangulata egyelőre nem érződik a nemzetközi porondon, sőt, ha lehet, még sűrűsödtek is az események. A hét európai fejleményei ezúttal két kulcsszíntér, Varsó és Brüsszel köré csoportosultak, s a két fővárosban zajló tanácskozásokon egy harmadikra, Helsinkire utaltak vissza A lengyel pártkongresszus mérleget készített az ország eredményeiről és problémáiról, de egyúttal lehetőséget adott hét szocialista ország pártvezetőinek találkozójára, közöttük hat olyan főtitkár, illetve első titkár volt, akik maguk is aláírták az EBK záróokmányát. A belga fővárosban a NATO szokásos téli minisztertanácsi ülésén a résztvevők hangsúlyozták: az atlanti tömb első ízben tartott megbeszéléseket az európai csúcs óta. E párhuzamos tanácskozások ismét megerősíthették, hogy Helsinki ígéretes kezdet volt. de az úton tovább kell haladni! A lengyel fővárosban Kádár János és más pártvezetők nyomatékosan hangsúlyozták a katonai enyhülés szükségességét, amire sajnos, egy cseppet sem „rímelt” a brüsszeli visszhang: az atlanti vezetők többsége mind ez idáig nem mutatott konstruktív érdeklődést a fegyverkezési hajsza igazi csökkentésére. Erősödött a polémia a százoldalas zöld könyvvel, a természetesen kompromisszumos záródokumentummal kapcsolatosan is. A NATO részéről ugyanis egyre erősebb törekvés nyilvánul meg az okmány * „kimazsolázására”, sajátos értelmezésére és félreértelmezésére. Ezért figyelmeztetett Vasóban Leonyid Brezsnvev arra, hogy a Finlandia-paíota hosszú asztalánál egységes egészként fogadták el a záró- dokumentumba foglaltakat, így is kell megvalósítani őket. Mindezek a kérdések, s különösképpen a katonai enyhülés, a SAL’T témája szóba kerülnek a szovjet—amerikai párbeszédek során is. Ezért keltett nagy érdeklődést a korántsem diplomáciai rutin- hír, hogy Ford elnök ázsiai körútjáról hazatérvén talál- ikozobt Dobrinyin szovjet nagykövettel. Minden jel arra mutat, hogy Kissinger külügyminiszter a közeli hetekben Moszkvába utazik, ahol a szovjet vezetőkkel áttekinti a két ország kapcsolatait érintő legfontosabb problémákat. Kontinensünk „forró félszigetén”, az Ibériáin változatlanul felfokozottan zajlik az élet. Üj kormányt alakítottak Madridban és új kofmányt várnak Lisszabonban. Miközben Spanyolországban nagy tömegek vesznek részt a haladó ellenzék egységes sztrájkmozgalmában, a hatóságok részben erőszakos eszközökhöz nyúlnak, részben reformígéretekkel próbálkoznak. Az új kormányban 16 új miniszter foglal helyet, s nyugati lapvélemények szerint a kevésbé kompromittált kabinet a NATO, s a Közös Piac felé akarja vezetni az országot. Portugáliában a* katonai baloldal különféle árnyalatainak kiiktatása után (eddig 123 tisztet tartóztattak le) az MFA-t, a Fegyveres Erők Mozgalmát szeretnék teljesen „depolitizálni”, meg akarják szüntetni- forradalmi jellegű szereoét. Folytatódik a jobbratolódás, ugyanakkor a kormány jobbszérnyán, a demokratikus néppártban váratlan szakadás történt. Úgy tűnik, újjáalakul a kormánv alapvetően az eddigi erők. így a kommunisták részvételével. akiknek közreműködését Antunes szocialista párti külügyminiszter is nélkülözhetetlennek tekinti. Füstbe burkolóztak a bejrúti tengerpart híres szállodái: nincs már védett negyed a libanoni fővárosban. Újabb tűzszünetek — és ismét folytatódnak a harcok. Az ellenségeskedéseket az robbantotta ki, hogy a jobboldal sorra megszegte a megállapodásokat. politikai gyilkosságokat követett el. s a muzulmán népi erők ellen- támadásba mentek át. Első ízben fontolgatták a hadsereg bevetését — a biztonsági alakulatok ugyanis gyakorlatilag tehetetlenek —. ám fennáll a fegyveres erők teljes megoszlásának veszélye, ami visszavonhatatlanná tenné a polgárháborút. Dörögnek a fegyverek egy volt, s egy még hivatalosan ma is portugál gyarmaton. Angolában, a népi köztársaság hadereje sikeresen nyomul előre északon, nagy mennyiségű külföldi hadianyagot zsákmányolt és zsoldosokat ejtett foglyul. Az ország déli felében nehezebb a hadihelyzet,' s ott különösképpen számolni kell a dél- afrikai csapatok behatolásával. Kedvező mozzanat, hogy mind több afrikai ország ismeri el Agostinho Neto kormányát Angola egyetlen törvényes vezető szerveként, A földrajzilag az Indonéz-szigetvilághoz tartozó Kelet-Ti- moron az indonézbarát erőle (nyugati tudósítók szerint maguk az indonéz csapatok) elfoglalták a fővárost, a mi nyelvünkben furcsán hangzó Dilit, s Baucaut, a második legnagyobb települést. A helvzet meglehetősen ’ áttekinthetetlen, a lényeg azonban, hogy egyelőre jogilag érvényben van még a novemberi, római indonéz—portugál megállapodás, amely tárgyalásos rendezést irányozott elő — eddig kevés foganattal. Ami a jövő heti előrejelzéseket illeti, a legfontosabb esemény várhatóan a szerdán kezdődő kubai pártkongresszus lesz: a kubai kommunisták első ízben tanácskoznak majd ilyen szinten a forradalom győzelme óta. Párizsban nagyszabású nemzetközi gazdasági konferenciát tartanak a fejlett tőkés-. az olajexportáló, illetve a fejlődő országok képviselői. Valószínűleg a hét vesén ül össze az Afrikai Egységszer- vezet Angolával foglalkozó ülésszaka: az ENSZ Biztonsági Tanácsában a ciprusi probléma kerül terítékre. A magas szintű látogatások közül szót érdemel Giscard egyiptomi útjának befejeződése, s nyilván a hírek keltezésében változatlanul sokat szerepel majd az Ibériaifélsziget két országa, valamint Bejrút, Timor és Nyu- gat-Szahara is. Újabb per Corvalan ellen A chilei jobboldali junta újabb pert készít elő Luis Corvalán ellen — jelentette ki az Unsere Zeit szombati számának adott interjújában Orlando Millas, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. Millas felhívással fordult a haladó közvéleményhez, hogy akadályozza meg a per megindítását és harcoljon a Chilei Kommunista Párt vezetőjének szabadon bocsátásáért. Elmondotta, hogy Corvalánt jelenleg a Tress Alamos-i koncentrációs táborban őrzik. A foglyokkal a junta pribékjei kegyetlenkednek, napirenden vannak a kínzások. A bebörtönzött antifasisztáknak sikerült a táborból egy dokumentumot kicsempészniük és ebből bizonyosra megállapítható, hogy Corva- lánt is ebben a táborban tartják fogva. A tábor Santiagó- ban a San Miguel kerületben van. Az első per — amelyet titokban tartottak meg — októberben ért véget. A nyolc- kötetes (3200 oldalas) vádiratban Lufs Corvalánt és társait a rezsim megdöntésére irányuló szervezkedéssel vádolták. Az ügyész a bírósági komédia első szakaszának végén három ítélet kiszabását követelte Corvalánra: kétszer életfogytig és egyszer 79 évig terjedő fegyházbüntetést. A hadbíróság egyik tagja december 5-én közölte a vádlottak ügyvédjével, hogy a per második szakasza január 15-én nyílik meg Justiano tengernagy elnökletével. A per — mondotta Millas — nem egyéb bírósági komédiánál. Nem igazságszolgáltatásról van szó, hanem a junta népellenes bosszújáról, mert a lakosság tovább harcol és nem hajlandó behódolni a fasizmusnak. ()nrcnd<> !h ezési Kelőt- Timoriicih A Moncada-laktanya a kubai forradalom jelképe. A Batista- ben ma „Július 26-a” elnevezéssel iskola működik. Tetej ti lobogóit lengeti a kellemes tengerparti szél. rezsim egykori erődítményé- én a szocialista Kuba nemzeAz ENSZ-közgyűlés pénteken 72 szavazattal, 10 ellenében, 43 tartózkodás mellett megerősítette a gyámság! bizottság által csütörtökön elfogadott, I’ortugál-Tímorra vonatkozó határozatot. A dokumentum felszólítja az államokat, hogy tartsák tiszteletben Kclct-Timor jogát az önrcdclkezésrc, szabadságra és függetlenségre, valamint arra vonatkozólag, hogy jövőbeni politikai státusát önállóan határozza meg. összhangban az ENSZ alapokmányának elveivel és a gyarmati népek függetlenségének megadását kimondó nyilatkozattal. A határozat felszólítja Indonéziát, hogy vessen véget Kelet-Timor területi integritása megsértésének és haladéktalanul vonjá ki onnan fegyveres erőit. A dokumentum ajánlja a Biztonsági Tanácsnak. hogy hozzon sürgős intézkedéseket a terület és népe jogainak védelmében. A kelct-timori kérdés megvitatására pénteken a késő esti órákra összehívták a Biztonsági Tanács ülését, amelyet azonban később, újabb időpont kitűzése nélkül, elnapoltak. ENSZ-források valószínűnek tartják, hogy a BT a kérdésben hamarosan összeül.
