Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-14 / 293. szám
Kél évtizedünk az ENSZ-ben Húsz esztendeje eppen, hogy 1955 december 14-én újra az ENSZ New York-i palotájának nagytermében új tagok jelentek meg, közöttük Magyarország képviselői is. Sok esztendő következetes és határozott politikai támogatása kellett a Szovjetunió részéről ahhoz, hogy hazánk is elfoglalhassa helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az ENSZ-hez ugyanis már 1947. április 22-én elment az a levél — az akkori magyar külügyminiszter írta aa ENSZ1 főtitkárának, — amelyben az ország bejelentette: kormányunk elfogadja az ENSZ alapokmányában foglalt kötelezettségeket, aláírta a békeszerződést és kéri, vegyék fel az ENSZ tasiai sorába.. . A magyar jelenlét a világszervezetben mindig a béke, a megértés, a problémáknak tárgyalások útján való megoldása gondolatát szolgálta. Ha valaki végigpillant az ENSZ elmúlt húsz évének történetén, esztendőről esztendőre megtalálja a magyar külpolitika aktivitásának jeleit. 1963-ban Magyarország képviselőjét választották meg az I. számú politikai bizottság alelnöki tisztére: 1965ben hazánk képviselője ugyanennek a bizottságnak elnöke lett. 1966-ban a magyar küldöttség tagját választották a közgyűlés egyik alelnökévé, 1968-ban és 1969- ben hazánk is tagja volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának. Felsorolni is alig lehet azokat a javasiátokat, tervezeteket. amelyeknek kezdeményezői vagy társszerzői voltunk. Két évtized fordulója táján, az ENSZ-közgyülés jubileumi ülésszakán külügyminiszterünk, Púja Frigyes joggal emlékeztethetett arra, hogy az enyhülés, a békés egymás mellett élés térhódításában a szocialista országok sorában hazánknak is szerepe volt. ,.A Magyar Népköztársaság kormánya rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít mind az európai biztonsági értekezletnek, mind az ott elfogadott záróokmánynak. Az a véleményünk, hogy az aláíró országoknak az elkövetkező hónapokban és években mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a záróokmány rendelkezéseit átültessük az életbe” — mondotta a többi között a magyar külügyminiszter és ezen a jubileumi ülésszakon beszélt az ENSZ-alapokmány elveinek tiszteletben tartásáról. hangoztatta, hogy az ENSZ alapokmánya most is alkalmas a világszervezet céljainak és elveinek érvényre juttatására, ezért felülvizsgálására nincs szükség. Ma is az a lényeg — hangzik hazánk álláspontja, — hogy a tagállamok olyan politikát folytassanak, amely összhangban van az alapokmány minden ENSZ-tag‘ által elfogadott elveivel G. M. Boldogít-e a munka? Igen, azt hiszem, láttam a boldogságot, vagy — ha úgy tetszik, redukáljuk lejjebb — az örömöt. A munka örömét. A kínnal keserves, a hol kimondott, hol meg csak belül gondolt káromkodásokkal kísért, gyöngyöző homlokkal és kemény kezek szorításával végzett munka örömét. Voltam szemtanúja már az arcélek és kemény tekintetek el- lágyulásának, amit a ridegen hűvös fém „azzá formálom, amivé akarom” változása idézett elő. Láttam mogorva, zárkózott, sohasem szólok egy felesleges szót sem típusú embereket mosolyogni. Nem emberre: mérethű, csillogó munkadarabra. És láttam már munkást könnyezni is, idézem még fel emlékezetemben, mert régen történt már... Utolsó, csak amolyan félig- meddig hivatalos munkanapja volt már az öregnek, mondták is neki, tegye félre a dolgot, volt elég belőle életében. Csak nem piszkítja össze a kezét? — kérdezték, s biz- tatgatták is a semmittevésre. Nem úgy van az — komoro- dott el —; csak holnaptól szól a nyugdíj. Az öltözőszekrénybe zárta egyetlen sötét ruháját, a frissen vasait fehér inget, amihez nyakkendő is került a délutáni, ünnepélyes búcsúztatásra — mert kell ez, mondta otthon felesége, hogy nézel ki nélküle... — és beöltözött és dolgozott. Akkor akartam . megszólaltatni, közvetlen a munkaidő letelte előtt, amikor levette az esztergáról az utolsó munkadarabot. S hogy mégsem tettem? Okom volt rá: sovány könnycseppek gördültek alá olajos arcán. . És kérdeztem egy fiatalt, húsz sem volt még talán: — Boldogít téged a munka? — Boldogít? — nézett rám visz- sza, félig-meddig önmagának szóló hangsúllyal. — Hát nem is tudom. Gondolkodnom kellene rajta... És választ vártam egy negyven év körülitől: — Boldogság, öröm... Azt hiszi, van nekünk időnk munka közben vagy utána azon gondolkodni, éreztem-e valami szépet? Tudja, mi jár általában az eszemben? Hogy ha itt végzek, mihez fogjak otthon, a „második műszakban.” De azért tudja, hogy most töprengek egy kevéskét rajta, elmondhatom: ha valamit nagyon jól sikerül megcsinálni, az bizony jó dolog. És tényleg van az emberben valamilyen megmagyarázhatatlan érzés, aminek megfogalmazásán én sohasem fáradoztam; de tudom, van bennem, hogy is mondjam?, olyan feldobó hangulat, amikor leállítom a gépet, s mutatom a művezetőnek az excentrikus tengelyt méretűden, pontosan elkészítve, amire ő kért meg. hogy nagyon vigyázzak rá. Mondom, ilyenkor van bennem valami, nem mindig jelentkező érzés. Öröm? Boldogság? Isten bizony, nem tudom... És kérdeztem egy másik munkást is, aki botladozó nyelvvel formálta a szavakat, nem, nem azért, mert részeg volt, csak 6 ilyen, mint mondta: rosszul beszélő. A munka kényszer — fejtegétte —, kell csinálni, mert különben felkerül a káemkások — közveszélyes munkakerülők — listájára az ember. Hogy őszinte legyek — akadozott a nyelve a bajusza alatt — én szívesen meglennék nélküle, de hát kell a pénz, nagyon. Azt meg ugye, csak úgy, ingyen nem adják. így vagyok én ezzel. .. És láttam káromkodva üvöltő embert — ami egyébként nem nagyon illett hozzá —, mert beosztottai sikertelenül próbáltak síkba kalapálni ötkilós kalapácsaikkal egy hatalmas lemezt. Ott voltam, amikor kék irodai köpenyét a földredobta és ő, hat ember keményen viilózó szemsugarúnak kereszttüzében, mutatta meg, hova kell ütni. És fél óra múltán, amikor újra visz- szatért. s vonal egyenesen feküdt a lemez a hatalmas egyengetőasztalon, elmosolyodott. Csak úgy, önmagában, senkire sem tekintve. És megszorította a közelében álló kezét. Tudom, egyrészt naiv, másként nagyon is reális kérdés: boldogít-e a muhka? És azt is érzem, feleslegesen erőltetett a kemény választóvonallal elhatárolt érdeklődés, ami két részre bontva így formálódna: Csak az idős dolgozók érzik a munka örömét? Nincs meg ez az érzés az ifjú nemzedékben? Valószínűtlen, igaztalan lenne csupán az egyik igenlés: helyette tagadjuk első kérdésünket: nem csak az idős munkások érzik a jól végzett munka örömét! És ez: tény. Egyáltalán nem sajátságos fejtegetést hallottam a minap ismerősömtől, s bár eleddig más ezt ugyanígy még nem mondta el nekem, de vallom: a munka iránti ars poeticája általánosítható is. Huszonkét éves szerelő egyébként, akit hallgattam: — Arra tanított apám, szegény, hogy sose csináljak rossz, vagy hibás munkát... Mert azután ítélik meg az embert, a végzett munka után. Magyarázta is: — Tudod, mit mondanak majd rólad, ha már szériában elszúrsz valamit? Hogy fegyelmezetlen, hogy figyelmetlen, hogy trehány és buta vagy. Szóval, rossz munkás. — Én ehhez tartom magam — folytatta a fiatalember. — Pontosan, szépen dolgozni. És tudod, milyen jó érzéssel távozom haza mindennap a munkahelyemről? És hidd el, kedvvel is megyek be... és kiegyensúlyozott vagyok, és lehet, furcsán hangzik egy fiatal szájából, de boldognak érzem magam. Szeret-e — hiszen ez adna választ a címben is jelzett kérdésünkre — mindenki dolgozni? Ez is tény: nem, nem mindenki. Magyarázzuk? Felesleges. De aki egyszer belekóstolt abba az elképzelt tálba, amelyik csordultig telve kínálja azt a bizonyos ..megmagyarázhatatlan érzést”, amit igen-igen kevesen fogalmaznak nevén, az másodszor is vágyik utána. És harmadszor is. és sokszor. Talán világéletében. . Karácsony György 'J izeuuégy uapifi Olcsóbb a konfekció A Nógrád megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalat hétfőtől karácsonyig egyes kon- íekciós terméket 20—50 százalékkal olcsóbban kínál á vásárlóknak. Döntésében az ajándékozás megkönnyítése mellett az is közrejátszott, hogy jövő évben a konfekciónál bővítik a méretállásokat. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi öt méretállás folyamatosan 16-ra növekszik. , A változás azt is jelenti, hogy az ipar az eddiginél jobban figyelembe veszi a különböző testtípusokat, ezen belül a testmagasságot, a mell-, a derék-, illetve a csipöbőséget, s ennek ismeretében bővíti a választékot. Amennyiben az elképzelések megvalósulnak, akkor 1980-ra a lakosság 85 százaléka tud testének megfelelő konfekciós ruhát vásárolni. A kedvezményes akció a vállalat minden üzletében, áruházában bonyolódik. Salgótarjánon kívül Balassagyarmaton, Kisterenj'én és Nagy bá tony ban Amennyiben a felkínált árumennyiség gazdára talál, akkor a vásárlók egymilliószázezer forintot takarítanak meg. Manak és a jövőnek A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben közel négyezer ember dolgozik. Közülük ezerkétszáz a fiatal, a harminc éven aluli. Úgyis mondhatnám: a KISZ-korosztályú. ★ Szilágyi Dezsővel, a nagyüzemi pártbizottság titkárával beszélgetünk: — Hosszú haj, szűkre szabott farmernadrág... Ezek a fiatalok? — Mar régen nem azt nézik az idősebb munkások, a párttagok. Sokkal inkább a munkát, amit a fiatalok velük együtt végeznek. Azt, hogy a vállalat háromszázmílliónyi nyereségében ott van a fiatalok munkája is. Nem lehet azt úgy szétválasztani, hogy azt a pénzt a fiatalok, azt meg az idősebbek termelték. A munka, minden azon múlik. A gyár meg az emberek sorsa — dolga is. ★ A gyárban hallom, hogy az idősebb szakmunkások a hideghengerműben pártfeladatnak is kapják: tanítsák meg a fiatalokat dolgozni. Kohászmódra, amúgy igazából. De jó tanító maga a közösség is, ahová a fiatal, most induló munkás kerül. A szocialista brigádokban félezer fiatal dolgozik, tanul. És próbália jól csinálni ezt is, azt is. De van tizenhét ifibrigád. Ismerik őket a gyárkapun kívül is. A Malinovszkij úti iskolában gondosan, pontosan számolják: hányszor javították a villamos vezetéket, az elhasználódott padokat, a rokkant kerítést. Társadalmi munkában. ★ Mert nemcsak az a munka alkot értéket, amiért pénzt kap az ember. Az a fajta is, amelyet a hivatalos időn túl, egy egész közösség javára tesz a fiatal. Nem árt itt segítségül hívni a statisztikát. A nagyüzemi pártbizottságba hét fiatalt küldtek a pártalapszerveze- tek. A pártvezetőségekben tízen dolgoznak. A szakszervezeti tanácsban, szakszervezeti bizottságokban húsz a számuk. Számolnak velük itt is, ott is. Mert semmiképpen sem lehet az rossz dolog, ha a fiatalok ott vannak mindenütt, ahol a gyárról, róluk esik szó. A munkáról, a bérről, az ösztöndíjról, az egyetemi előkészítővel birkózó fizikai munkásokról, a lakásvásárlás támogatásáról, a félmilliós ifjúsági klubról. Hammer Pál négy éve végzett az egyetemen. Második éve, hogy tagja a pártnak. A Gyego KlSZ-alapszervezeté- nek titkára, a nagyüzemi KISZ-vb tagja: — A dolgunk nem kevés, és a felelősségünk sem. . . A KISZ-ben kell felkészíteni a fiatalokat az aktívabb munkára. .. Arra, hogy szóljanak, ha róluk van szó. A KISZ kongresszusra készül. A kongresszusi készülődés jegyében zajlik a nagyüzemi KlSZ-végrehajtóbizott- ság ülése. Az intézkedési tervet vitatják, de ez nem csupán a tennivalók sorakozta- tása. A lényeg: hogy a kongresszusi készülődés a fiatalok szakmai, politikai gyarapodását segítse. A KlSZ-alap- szervezetek tevékenységét erősítse. Rudinszky László, a KISZ- bizottság titkára magyarázza: — Minden az alapszervezeten múlik. Az alapszervezetek vezetőségét ezért tehetséges fizikai munkásfiatalokkal erősítjük. .. Közvetlenebb, és minden bizonnyal hatékonyabb is lesz a kapcsolatunk, ha a KISZ-bizottság legalább fele az alapszervezetekben dolgozik, alapszervezetet irányít. .. A kohászati üzemekben nem egészen hatszáz tagja van a KISZ-nek. A fiatalok tizenhat alapszervezetben dolgoznak. Hogyan segíthetik, segítsék a pártalapszervezetek a KISZ munkáját? Tarján András két esztendeje párttag. A KISZ végrehajtó bizottságának is tagja, ez a pártmegbízatása: — Talán több fiatal kaphatná feladatul a pártalap- szervezetben, hogy segítse a KISZ-munkát. Tulajdonképpen a tapasztalatok jók, a ■fiatal kommunisták többsége tevékenyen részt vesz a K1SZ- alapszervezet életében, munkájában. . . Azért tavaly is volt olyan KISZ-alapszervezetünk, amelyet elmarasztaltunk, mert a fiatalok nem dolgoztak. Pedig ebben az alapszervezetben volt a legtöbb párttag. . . * Szilágyi Dezső, ä valóságot viszonyokra, lehetőségekre alapozva beszél: — Van-e még olyan fiatal, aki a fizetéséért sem teszi meg a dolgát? Bizonyára... De a többségük becsülettel dolgozik, számukra több lakás kellene, és vannak, akik elégedetlenek a bérrel, a jutalommal is... S azt hiszem, a munkahelyi demokrácia körül is van még tennivaló. A pártalapszervezetek pontosan ezért törekszenek arra, hogy segítsenek a KISZ-nek a fiatalok nevelésében. A jól felkészült fiatalok munkája eredményesebb, s a közéletben is jobban megállják helyüket. A KISZ-ben végzett munkát pártmunkaként értékeljük. A most sorra kerülő pártcsoport- értekezleteken minden alapszervezet elszámoltatja a kommunistákat, hogy mit végeztek. Azt is felmérjük, mit vállaltunk a KISZ-ért, mire jutottunk, és mit kell tennünk a továbbiakban. Így aztán. ami. kor a KISZ-munkát értékeljük, a magunk tevékenységével is számot vetünk..." A cél nem kevesebb, min* hogy a pártalapszervezetek n* kampányfeladatnak. hanem a mindennapi munka szerves részének nézzék a KISZ- alapszer vezetek támogatását. S ebben a nagyüzemi párt- bizottság, végrehajtó bizottság jár elöl jó példával. Az elmúlt hónapokban az ifjúság- politikai határozat mellett a KISZ akcióprogramjának. a program végrehajtásának tapasztalatait is elemezték. Mint mondják, a gondoskodás egyaránt szól a mának, a jövőnek. Az idén 31 új tagot vettek fel a pártba. Közülük 19 fiatal volt. Ajánlójuk pedig a KISZ-alapszervezet. Vinczc Istvánná A IV. ötéves terv egyik fontos szociálpolitikai célja a lakásépítési program teljesítése volt. A terv, 1970 és 1975 között 400 000 lakás felépítését írta elő. A tervezettnél 30 ezerrel több lakás készült cl és mintegy 1,5 millió ember jutott új lakáshoz. Képünk a 8 ezresre tervezett győri lakótelep építését ábrázolja. Zajártalom i A környezetvédelem egyik lényeges területével, a zajártalommal összefüggő kérdésekről tanácskoztak Budapesten ezekben a napokban a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a szovjet és a hazai szakemberek. Elemezték a KGST-n belüli közös munkát. megállapították, hogy az 1971-ben indult együttműködés eredményes volt. Az elkövetkező öt évre — a most aláírt jegyzőkönyv tanúsága szerint — még szorosabb együttműködést határoztak el. Közös kutatásokat végeznek több városban. Moszkvában, Prágában, Varsóban és Budapesten különböző helyeken zajvizsgálatokat végeznek, és az ott élő embereket kérdőívekkel „interjúvolják" meg a környezetükben jelentkező zajov; hatásairól. Ez azért lényeges, mert a szakemberek ennek nyomán állapítják meg az utcán, munkahelyen és másutt betartandó határértékeket. A zajártalommal foglalkozó szakemberek az Országos Közegészségügyi Intézet rendezésében egyhetes téli iskolán vettek részt. A szemináriumon az egyes országok képviselői beszámoltak a zajnak és más fizikai tényezőknek emberre igyakorolt hatásáról. és a környezeti zajártalmak vizsgálati módszereiről.
