Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

Dinamikusan fejlődőit az utób )i esztendőkben Balassagyarmaton a Magyar Kábel Müvek gyára. Ebben mindenekelőtt a jó szervezésnek, a piaci lehetőségek jó kihasználásának a korszerű gépeknek, s nem utolsósorban a kiváló szaké nbergárdának van jelentős szerepe. A fiatalok megtalált ik itt számításukat. Munkájuk mellett szakmát tanulhat­tak. s jó kereseti lehetőséghez jutottak. Poroszka Imre és a többiek elégedettek mun­kahelyükkel — k.i — Faragóin a Luca székét. .** EpiliiU SxécHény&öl A felemeli lervel i« íHi^üik Sokan még most is TÖ­VÁLL-nak nevezik őket. Pe­dig három éve új cégtáblát tettek ki: Építőipari Szerelő- ipari Szövetkezeti Közös Vál­lalat. Szácscny. Természete­sen nem a név a fontos, ha­nem az, amit csinálnak, és ahogyan dolgoznak Tegyük hozzá, hogy a névváltozás nem formaság. Gyakorlatilag azt jelentette, hogy nemcsak mezögazdsági építkezést vá’- laUlatnak. hanem különböző éoftőinari és szerelőipari ■munkát mindazoktól. akik­kel szerződést kötnek. Tízrrrl' ós többlet Amikor Baf'acki Imrénétől, az alapszervezet titkárá'ól azt kérdeztük. hogy a kollektíva az idén mire lehet büszke, határozott választ • kaptunk. Sok és nehéz feladatot vál­laltak a szécsényi építők. Az adatok még nem véglegesek, de az már biztos. hogy a megemelt tervet is teljesítik. Az idei terme'ési többlet 10 millió forint. Ez azt is jelen­ti. hoev a negyedik ötéves tervvel sem maradnak adó­sak. Ami tőlük telt, azt be­csülettel teljesítették. Ebben az évben már nem sok munkanno adódik, de a szőgsényi építők jól kibasz- ná’pak mind°n lehetőségek Sréesényhen megkezdték a ?1 lakásos épület műszaki át­adását Varsápvhan az óvo­dát adiák át. Pilinvben a juhtd**s'jtas építkezésén dol­goznak. Nem is kel! azt rész­letezni, hogy Nógrádban mi­lyen fontos a juhtenyésztés feltételeinek megteremtése. A közös célért együtt dol­goznak a tsz-szel. A famun­ka már kész, a helyszíni sze­relést kezdik. A szécsénvr gabonatárolónál a fémsilók a’aojait és a kiszolgálóléte­sítményeket építették, Moho- rán a tsz.-bekötőúton dolgoz­tak Télen is lo'ytatjik Balassagyarmaton az 54 lakásos épület második üte­mét téliesítettek, olyan mun­kafeltételeket igyekszenek teremteni, hogy télen is fo'y- tathassák a munkát. Itt egy­más mellett dolgozik az álla­mi., a tanácsi és a szécsénvi szövetkezeti építőipar. Még nem nyílta»,. csak úgy titok­ban. egvmást fisvelve verse­nyez a három építőipari szer­vezet. hoev melyik tarMn pontosabban a határidő*, roe'vik dolgozik jobban. Akármelyik győz. á lakosság lesz az igazi nyertes Széesénvben most adják át az egyik 21 lakásos épületet, másik 21 lakáson is dolgoz­nak a télen. Zagyvapálfalván iskolát építenek. A belső m-iriVákVal akkor is halad­hatnak, ha hideg tél köszönt rá-k. Müven feladatokra számí­tanak? Balassagyarmat to­vábbi lakásépítés felől ér­deklődik. Szécsényb°n szövet­kezeti áruház és újabb laká­sok építése következik Sal­gótarjánban sem fogynak ki a munkából, a Malinovszkij úton a kohászoknak lakáso­kat építenek. Mű-yaki ép technikai erő íte­A felemelt tervet is telje­sítse. Rugalmasan és megle­hetősen gyorsan alkalmaz­kodnak a megye építési, sze­relési igényeihez. Kisebb lét­számuk és szerényebb gépe­sítésük miatt nem tudnak annyit építeni mint az álla­mi építőipar. De az utóbbi években egyenletesen fej­lődtek. egyre nagyobb fel­adatokat teljesítenek me­gyénk beruházási terveiből. A szécsénvi építők gondot fordítanak szervezetük fej­lesztésére. Ösztöndíjat adnak, a. korábbi évekhez. kénest jobban képzett szakemberek­kel rende1 köznek. de azt “ti t'tko’iák. hogv további jól képzett és megfelelő gya- 1-0-1 att-i rendelkező műszaki dolgozókra van szükségük. Az idén iái lakatosműhelvt építettek, bővítették a szoci­ális létesítményeket. Teher­gépkocsikat, autóbuszt vásá­roltak. több génét felúiítot- tak. Td Szakonként ugvan n°nzü°vi nehézség jelentke­zik. de eredm°nves. jó évet zárnak a szécsényi építők, és nvusodt körülmények között készülnek a még nagyobb feladatokra. F. L. Hát ez hallatlan! Klub — Seprős boszorkány. Is­ten bizony! Ment a fehér kutya’ rlszálta a fenekét... Leesett a kerékpárlánc. Juj, de félelmetes! A boszor­kánynak mindegy volt, hogy kit ront meg... — Boszorka? Na ne vic­celjen ! — Volt az- isten bizony, hogy volt. Brrr.,.4 ★ — Tudatlan fehérnép! Mindent képzelődnek. Bo­szorkányok, babonák? Ne­vetnem keli! A haver- Paty- kó Pista is akarta látni a megrontót. Csinálta a Luca- széket. Beült a templomba az éjféli misére, a szentelt­víztartó alá. tgv beszélik, hogy oda kell ülni. No, ücsörgött ott magának- jön­■nek a népek. Pista meg csak figyel, figyel. Oldaibabök: — Te te látsz valamit? Én semmit. Hát te? Én se. Men­jünk innen haver, ne tölt­sük a drága időt hiába! Így történt no. A tudatlan fehérnép meg csak fújja a magáét. ★ Hiedelmek, babonák- né­pi mondókák: csodálatos, színes mesevilág. — Adj isten. Mihály bá­csi! Mi lesz ebből? — Ülj le- fiam. ide mel­lém! Faragom a Luca szé­két. Fejőszék lesz annak neve, sok legyen a tehén teje. Puhuljon rajta az asz- szony feneke...! Hahaha! — Volt abban valami­higgye el! December 13-án Luca napján kezdték csinál­ni a Luca-széket. Minden nap csak egyet vágtak be­le. Karácsony böjtjcYe aztán teljesen elkészült. Aki arra ráült- biz’ isten meglátta a boszorkát. Mert az háttal jött ki a templomajtón, ak­kora orra volt... A fonó; a nagy vígságok, huncutságok háza. Ott is megjátszották a Lucát. Be­öltöztek hárman. Az egyik a konyhát meszelte- a másik a masinát vasporozta, a har­madik meg tollseprűvel sö­pört. Jó- vidám móka volt. — Luca-nap előtti este már nem fontunk. Másnap meg annál szaporábban. Mert úgy volt a mondás, hogy a, Luca a kéményből lehányja az üres orsót- oszt addig nem szabad lefeküd­ni, amíg tele nem fonjuk. — idézgeti a múltat Nagy Lászlóné- Emerenci néni, kazári asszony. Szeme elé kapja a kezét, úgy nevet. — Az se volt igaz. semmi nem volt.... — Az a seprű ott cirok- jával felfelé állítva takar­ja a kulcslyukat! — Takarja az.. Nehogy a boszorka beférkőzzön a kulcslyukon. — Már meging az a bo­szorka ! — A kakasnak sok fok­hagymát kellett adni, hogy verekedés legyen. December 13-án minden babona előjött. A csirkéknek abroncsban , adtak enni- hogy mindig együtt menje^ nek tojni. Fiaskukoricával etették a jószágot, hogy sok fia legyen. A szomszédok, meg egyre csak kiáltoztak egymásra; ,-Az én tyúkom to jogál jón, a tied meg kot- kodáljon!” ★ Főztük a Luca-haluskát, olyan csíknak való tésztát. Gombócot csináltunk belő- le-% mindegyikbe beraktunk egy papírra írott fiúnevet. Amelyik a 13 gombóc közül legelőre feljött, az lesz a férjünk. így tartották a né­pek — Emerenci néni na- gyott nevet. ■A Körbeüljük az asztalt a kazári házban. Mondják, mondják a történeteket a főkötős asszonyok. Valaki felkiált: — Ö egek! Csak nem pont 13-an vagyunk? Nem kell megijedni! A boszorka ide nem teszi be a lábát. Miért? Tán csak nem fok­hagymával csináltak keresz­tet az ajtóra? Hát ez hallatlan! — vkm — Szól a zene, villognak a zöld-sárga fények, táncolnak a párok. Váradi László, a lemezgazda jó munkát vé­gez. — Szuperprogram ez szte- reováltozatban — mondja Buda László, a salgótarjáni nyomda KISZ szervező tit­kára, s egyben a klub veze­tője, mindenese. Arról fagga­tom, hogyan is jött létre ilyen csendben, szinte észre­vétlenül ez a klub. — A nyomdai fiatalok már régóta foglalkoztak a gondo­lattal: a nyomda salgótarjáni telepén az alagsorban levő termet rendbe hozzák, ottho­nossá teszik, hpgv itt tölt­hessék szabad idejükét. A terv azonban sokáig csa-k terv ma­radt. Sokszor elkezdtük, de abba is hagytuk a munkát. De most novemberben, egy évi hosszú vajúdás után, el­készült. Igaz, sokan már egész otthonosan mozgunk az asz­talos- és lakatosmunkába, hi­szen hosszú hetekig csak fes­tettünk. fűrészeltünk, fúrtunk- faragtunk, de átadtuk a klu­edves meghívásnak tet- tem eleget. A 2600 la­kosú Tar, a megye egyik je­lentős települése. Ezekben a napokban ünnepli felszaba­dulásának 31. évfordulóját. Csépe Géza, a községi ta­nács elnöke Invitált: tegyünk sétát a faluban, nézzük meg, mit változott három évtized alatt! Az 1242 munkaképes dolgo­zóból 1062 kijár a faluból. Megtalálni őket a vasútnál, az építkezéseken, Salgótarján csaknem valamennyi gyárá­ban és üzemében, a bányák­nál, s — érdekes — a leg­több hivatásos tűzoltó is eb­ből a községből kerül ki. Taron mindenki büszke ar­ra, hogy a felszabadulás óta a községben minden megvál­tozott! Ezt hangsúlyozta a tanácselnök, a nyugdíjas, a vasutas, az üzletvezető és so­kan mások. Több mint 400 új lakás épült a felszabadu­lás óta. Az átalakítások is je­lentősek. Gazdagodott a köz­intézmény-hálózat. A kultúr- ház, az orvosi lakás, az egyre korszerűbbé váló út önmagá­ért beszél. Csépe Géza: — Abban, hogy a községben nagy változás ment végbe, jelentős szere­pük van a kommunistáknak. Párttagjaink száma 49. az alapszervezetet héttagú veze­tőség irányítja. Ez már az át­szervezés következménye. Alanszervezeti munkánkat a párt határozatainak megfele­lően végeztük és végezzük. Minden megváltozott Utcai találkozások Taggyűléseinket munkaterv alapján tartjuk meg. A párt­élet fellendítésére öt pártcso­portot hoztunk létre. Közsé­günk KISZ-szervezetének 31 tagja van. Fiataljaink élnek a KISZ-szervezet részére biz­tosított lehetőségekkel. Anya­gi támogatást a községi ta­nácstól kapnak. Jól műkö­dő ifjúsági klubunk van. A KISZ-szervezet betölti hivatá­sát. Ennyit elöljáróban, indul­junk a sétára. Az első asszony, akivel ta­lálkozunk Pranda Józsefné, az ÁFÉSZ felvásárlója. Kérdé­sünkre, hogyan látja a köz­ség változását, tömören vá­laszolt. — Nézzék meg a lakásokat! Csak így az utcafrontról, ön­magukért beszélnek. Ha be­lépnek egy-egy otthonba, lát­hatják a korszerű, modern bútorokat, gépeket. Személy­autó szinte minden tizedik házban található. Nagyobb a jövedelem, több a pénz. Jól mondtam? Biztos, mert én erről már meggyőződtem. — Változás történt az em­berek gondolkodásában, fel­fogásában is. Én olt vagyok számos társadalmi ünnepen. Egvre több a társadalmi név-t adó. az esküvő és — sajnos, haláleset is van. Kísérőmtől tudom, hogy a községben 1973-ban született 22 gyermek közül 12-nek, a tavaly született 19 gyermek közül 10-nek, ebben az évben a 35 újszülött közül 22-nek volt társadalmi névadója. Számuk talán több is, mert az üzemek, intézmények kü­lön rendeznek névadó ünnep­séget. Balogh László vasutas­sal is beszélgettünk. Leánya és fia mellett 1973-ban a 24 esküvő közül 14 volt társa­dalmi, tavaly a 20 közül 13, az idén eddig megrendezett 23 házasságkötés közül 15 társadalmi jellegű. — Ha valaki végigmegy Tar főutcáján, egészen mást lát, mint 30 éve — mondja Balogh László vasutas, aki kijáró, a salgótarjáni külső pályaudvaron dolgozik. — Üj házak, szép kultúrotthon, kor­szerű orvosi rendelő, aminek nagyon örül a falu. Hallot­tam miről beszélgettek az el­nökkel. Ügy igaz, ahogy fo­galmazott! Nemcsak az anya­gi jólét. A fejekben is na­gyon sok változás ■ történt. Mondják, hogy eszmei-politi­kai munka. Én úgy fogal­mazok, hogy az emberek rá­döbbennek a ma politikájára, amit támogatnak is. Séta közben mondja a ta­a város közepén bot. A mi munkánk van a klubban, és szeretettel vá­runk minden fiatalt, „kívül­ről” is, akiket érdekelnek programjaink. — Hetente két alkalom­mal, hétvégeken lemezlovas van, keddi napon a moziüze­mi vállalat jóvoltából film­klub, utána a látottak megbe­szélése, vitakör. A filmklub programját is mi állítjuk össze. Elkezdte munkáját az irodalmi klub. Fő feladatának tekinti a magyar és külföldi irodalommal való elmélyült megismerkedést. Hamarosan megindul a fotószakkör, és ja fantasztikus Irodalmat kedvelők tevékenysége is. — Ha csak egy pillantást vetünk az új klubra, akkor ris megállapíthatjuk: van egyéni íze, hangulata, roman­tikája. valódi pinceklub. De milyen a technikai felszerelt­sége? — Tavaly még ha nem Is volt klubunk, de az eszközeink megvoltak. Van tévénk, rádió, magnó, sztereo lemezjátszó, mozigép, ez utóbbit a mozi­üzemtől kaptuk. Szeretnénk más eszközöket is beszerez-’ ni, például diavetítőt. Ehhez azonban pénzre is szüksé- . günk van. Pénz... ez az egy dolog, ami még rejtély. Ügy érzem, tartalmas klubélet kialakításához az anyagi tá­mogatás nélkülözhetetlen. Vagy előbb bizonyítani kell? Lehet, hogy így igaz. Jó munkával fogunk is bizonyí­tani ! Egy klub a város közepén. Hangulatos berendezésével, felszereltségével, a nyomdász­fiatalok jó munkáját dicséri. Az egyhónapos munkáról aligha tudnánk valamilyen következtetés levonni. A körülményeket, a klubélet le­hetőségeit megteremtették. Most már csak aktív fiata­lokra van szükség. akik megtöltik- tartalommal a sok szép tervet. Biztosítják a klub életét, továbbviszik azt. Hi­szen Buda László is azt mon­dotta: szeretnénk ha a klub minden fiatalé lenne. Cs. Szabó Gyula Taron nácselnök, hogy jelentős a fejlődés a munkásművelődés­ben. Elkezdték az esti tagozo- tú 80 órás tanítást. Az elmúlt évben 21-en végezték el a kü­lönböző osztályt. Jelentősnek értékelhető a mozi látogatott­sága. Legtöbbjük a fiatalok köréből kerül ki. Kerékpáron közeledik Sán­dor Imre, a ZIM nyugdíjasa. — Mi a változás? Kérem, menjen ki a temetőbe, ott nézzen szét! Furcsa, hogy az életszínvonalat ezzel hozom párhuzamba. De egy-egy sír­emlékmű 15 ezren alul biz­tos, hogy nincs. Szóval furcsa a példa, de elmondom, hogy régen a lakás egy udvarában többen laktak. Most? Külön­mennek a fiatalok. A lányom 20 éves, most ment férjhez, társadalmi esküvőt szervez­tünk. Velünk laknak, de mé­gis külön. Van saját bútoruk, sőt! Ha akarnák, a gépko­csit máris megvehetnék. Egymásra néztünk a ta­nácselnökkel. Ez az ember na­gyon őszinte. Csakúgy, mint Balogh Lajos, a termelőszö­vetkezet tagja, a Szondy ut­cából, aki a múltban kilenc- holdas kisparaszt volt. — Sokkal nyugodtabban; jobban élek. A gépparkban dolgozom, fixfizetésem van. Mit akar egy ember már ilyenkor? Az biztos, hogy a régit soha többé. Egy község életéről, meg­változott viszonyáról hű ké­pet adhat a kereskedelem is. Tóth Istvánná, a község bolt­vezetője — ahol textilt, élel­miszert, vasárut értékesíte­nek — azt mondja, hogy a várható évi hétmillió forin­tos forgalorp önmagáért be­szél. Igényesek a vevők. íz . óra előtt elcsendese­dett a község. Mintha mindenki befejezte volna a vásárlást. Akik munkából mentek haza, azok délelőtti pihenőre tértek. Csépe Gézá­val még szót váltottunk. Sok érdekeset mondott. A Kovács­patak medrét egymillió fo­rintért korszerűsítették. Kije­lölték az új gyógyszertár he­lyét, a tervezés megkezdődött Bővítették az óvodát. A kul­turális fejlődést bizonyítja, hogy a községbe érkező napi­lapok száma meghaladja a négyszázat. Sokat lehetne még a község­ről feljegyezni. De az elmon­dottak is bizonyítják, hogy Taron valóban minden gyö­keresen megváltozott.! Somogyvári László NÓGRÁD - 1975. december 13., szombat 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom