Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

Műhely ti tho1; Harsánvi Gábor előadóestje A FIATAL színésznemze­dék egyik iegegyénibo nan- gú. legeredetibb tehetségével ismerkedhettünk • meg csü­törtökön — ezúttal személye­sen — Salgótarjánban, a Jó­zsef Attila megyei Művelődé­si Központ színpadán. Har- sányi Gábor 1967 óta. amióta, még főiskolai hallgatóként, filmezni , kezdett, a magyar filmgyártás és a televízió jó­voltából az ismerősünk, s mondh''tni barátunk, de iga­zán közvjetlenné, személyessé ez a kapcsolat csak mod vált. Harsányiról edd'g is tudtuk, hogy kitűnő színész, most végérvényesen meggyő­ződhettünk róla. Van szemé- Ives mondandója. humora, komolysága. mindene, ami ehhez a művészethez, a szí­nészi mesterséghez szüksé- geit°t'k. Elég. ha csak megjelenik a színnadnn. és máris feltör a taos. Szereti őt a közönség. Láng Vincét. vagv K“kuk Marcit szereti benne, meg a többi filmhőst. melyeket megszemélyesített? Nem mondhattuk. Kinek ez. kinek az a legemlékezetesebb. a másik felett álló. mágis mindben e?v a lénveg: Hnr- sányi az. aki a maga kivéte­les színészi képességével, in­tuitív és tudatos alakfomnn- h-'sával élő. hús-vér emberré lénve°íti az író által terem­tett figurát. Harsánviban te­hát a néző masát Harsánvit szedeti, aki olvan kivétel“? vonzóerővel rendelkezik, amelv minden szerepében — legyen az akár negatív hős, mint a Jó estét nvár, jó es­tét szerelem című regény­adaptáció „kis görög’-je — szimpatikussá emeli. Külsőre oiyart, mint bár­melyik mai fiatalember. * Se nem szép, se nem csúnya — erre szokták mondani, tizen­kettő belőle egy tucat. S ha népszerűségének, személyisé­gének varázsát keressük, ak­kor azt hiszem, hogy annak éppen ez a lényege, a h 't- köznapi egyszerűsége és köz­vetlensége, az a természetes­ség, ami a t'szta emberből árad, amiről az emberek ma­gukra ismernek HARSÄNYI gABOR Mű­helytitkok című előadóes jc a budapesti Korona cukrászda pódiumsorozatának, amely­ből Salgótarjánban eddig Darvas Iván és Bessenyei Fe­renc műsorát láttuk, egyik sikeres darabja. A fiatal szí­nész — még csak harminc­éves — valamennyi műfaj­ban, versben, prózában, drá­mában és énekben bemutat­ja tehetségét, miközben — anélkül, hogv külön felhívná rá a figyelmet: most hallgas­satok. mert titkot árulok el — a színészi alkotómunka rejtelmeibe enged bepillanta­ni, megéreztetve ennek a vonzó és nagyon látványos pályának a sok töprengéssé', belső vívódással és külcő harccal tarkított nehézségeit. Milyen meggyőzően. hátbor­zongató egyszerűséggel és kuncogtató komolysággal ad­ta elő Szorítóban című saját írását amelv a főiskolai évek élményét idéz.i. A Film Szín­ház. Muzs'kában megie'ent írás a tollforgató Harsánvi Ügyességéről is meggyőz. S nem egyedülálló jelenség ez a magyar ezínészvilágban, Gábor Miklós is ért nemcsak a színészethez, hanem a be­tűvetéshez is. Harsányi Gábor előadóest­jén, mint a Korona-pódium valamennyi előadásán, Mikes Lilla előadóművész é3 Hajdú Júlia zeneszerző működött közre. Nern egyszerűen csak a művész kiszolgálói voltak, hanem a játék aktív, önálló résztvevői. Mikes Lilla prózát adott élő. Hajdú Júlia példá­ul Gershwin-egyveleget zon­gorázott őszinte átéléssel. Az előadással kapcsolatban — s ez a három előadás után most már világosan látszik — egv elgondolkodtató ro’g- jegyzést tennénk Az, előadó­estek személyes, intim han­gulata nem órvénvesül kelő­képpen a színpadon. Miért? Mert ezeket a műsorokat a Korona cukrászda pódiumára tervezték, nem ped'g nagy­színpadra. Más a levegő.i“ — ez nv'lvánvaló — egv cuk­rászdának. mint egv a kö- 7n“sé“tnl árokkal e1 vá'asv+ott színpadnak A hangulat köz­vetlensége. emberi melegsége megtörik a távo'sá“ban. ne­gédes csevegéssé silányul, s eV)V»r* bo1 «'V»r»-v'7r)nrr n -7 AZ EDDIG látott előadá­soknak éppen ezek a részei voltak a leggyengébbek; nem azért, mert önmagukban n“m értékesek. hanem azért, mert ehhez a környezethez illetlenek Mégis érdemes megrendezni ezeket az elő­adóesteket. mert ritka alkal­mat teremtenek élvonalbeli színészeink me“ ism "résére — s láttukon csak azt samá!- juk. hog\j nekünk nincs ilven műsorok fogadására alkalmas Korona cukrászdánk. Pénzszerzés vagy önmegvalósítás? Akaratom ellenére lettem tanúja a két hosszú hajú fia­talember beszélgetésének. A vonaton egymás mellett ülve utaztunk. — Hol dolgozol? — kérdez­te a zömök, erősebb testi felépítésű a másikat. — Tanítok az egyik általá­nos iskolában. — És mennyit keresel? — hangzott az újabb kérdés, a régen találkozott ismerősök között mindenkor biztosan elhangzó. — Kétezer körül. Kapok te­rületi pótlékot, mert kis fa­luban tanítok, és egy-két túl­órám is akad. A másik csak hümmög a válaszon — Mondtam ugye, hogy nem érdemes tanulni. Mit értél el a főiskoláddal? Kétezer forin­tot. És mit értem el én? A nyolcadik után, sose szeret­tem tanulni, elmentem se­gédmunkásnak. aztán betaní­tott munkás lettem. Havonta megkeresem a három és felet. Igaz, gürizni kell, nagyon me­leg van a kemencék mellett, de mégiscsak van pénzem. — És mid van azon kívül? — kíváncsiskodik leplezetlen éllel a tanár — Ruhám táskarádióm, magnetofonom. . . — Én könyveket, folyóirato­kat is vásárolok. Jól felhasz­nálhatom a tanításban... Ol­vastad az új Aczél-könyvet, az Egy elmaradt vita helyett című interiűkötetet? — Nem. Nem olvastam. Mi­nek is olvastam volna... Aztán folyt tovább a be­szélgetés. Mindegyik fél a maga . igazát védte, az egyik a tanulás, a tudás fontosságát, a másik a feleslegességét, ha nem járul magasabb fize­téssel Nem kétséges, hogy kinek van igaza. A zömök fiatal­ember szemléletét, noha nem­egyszer nap mint nap szem­betalálkozunk még vele, tu­lajdonképpen túlhaladta az idő. Emberek százai, ezrei ta­nulnak. A dolgozók gimnáziu- maiftak és szakközépiskolái­nak adatai bizonyítják, hogy évről évre emelkedik a szer­vezett állami oktatásban részt vevő felnőttek száma. Okát rendkívül sok. személyen­ként el-eltérő motívum ma­gyarázza Az esztergályos azért tanul, mert munkáját akarja jobban végezni, az asz­talos a fia tanulását kívánja segíteni, a segédmunkás szak­mát szeretne tanulni, a bolti eladó főiskolára menne. Egyik sem kimondottan a nagyobb anyagi lehetőségek elérésé­ért törekszik a többet tudás­ra, hanem önmaga személyi­ségének kiteljesítéséért, aka­ratának és vágyainak megva­lósításáért dolgozik. Önnön becsülése, nagyobb embersé­ge a cél. Vajon miért tanult az a 30— 40 év körüli három cigány­ember, akikkel egy másik alkalommal utaztam együtt? Tiszta, sötét ruha feszült mindegyiken. Azt hittem, elő­ször az évszázados beidegző­dések, néhány személyes ta­pasztalás után, hogy lakodal­mas házhoz muzsikálni men­nek. Nagyot tévedtem. Mert az egyik nem hegedűt húzott ki a hóna alól, hanem egy számtankönyvet, és azt mond­ta a többieknek: „Nézzük már meg még egyszer ezeket a példákat, mielőtt bemennénlc vizsgázni, hátha nem lesz ha­szontalan.” És a három bar­na arc a könyv fölé bonilt. Nem tudom, hogyan sikerült a vizsgájuk, de biztosan nem vallottak szégyent. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben ebben az évben 225 dolgozó járt a 80 órás magánvizsgára előkészítő tan­folyamra, s közülük 58 szer­zett általános iskolai végbi­zonyítványt. A kohászati üze­mekben évek óta eredménye­sen folyik a felnőttoktatás. Egy-egy tanfolyam kezdetekor 110—120 dolgozót iskoláztat­nak be. Az egyes gyárrész­legek már-már egymással versenyeznek. A kovácsoló­gyár példáját az idén követte a huzalmű, s két tanfolyami osztályt szerveztek. . Egyre többen ismerik fel tehát a tanulás fontosságát. Társadalmi igény és egyéni törekvés, az egyes ember érettségének, öntudatának mértéke lett a tanulás. Csak sajnálhatjuk azt, aki puszta pénzszerzésnek tart­ja. (-ok) tyidám vetélkedő Teadélután a lialassagvarmati szociálin otthonban Igazi vetélkedés hangulat fogadott minap a balassagyar­mati új szociális otthonban. Hídvégi Aíldrásné, az intéz­mény igazgatónője mutatta fel az egybegyűlteknek azt a nagy csokoládétortát, ame­lyet erre az alkalomra készí­tettek a konyha dolgozói, fő­nyereményként, majd elmond­ta: Piatrik Sándorné könyv­táros. a Madách Imre járási és városi Könyvtár munka­társa, a szociális otthon régi patronálom vetélkedőt áhított össze a gondozottak részére és a legjobb versenyző kap­ja a tortát, a több’ek könyv­jutalomban részesülnek. Hét négyszemélyes asztal mellett foglaltak helyet a bát­rabbak, a könyvbarátok, új­ságot rendszeresen olvasó öre­gek. Ott láttam az otthon la­kói közül azokat is, akik nem restelltek életük alkonyán sem tanulni, ismereteket szerez­ni, ők voltak a szurkolók. A mozgássérültek közül is töb­ben beneveztek és tolókocsik­ban ü've látszottak jóked­vűen és okosan Ha' isak voltak a gondozot­tak, s meghívott öregek ■ is nagyon élvezték ezt a játékos fe’törős dé'utánt. A vetélke­dőben r ászt vevők különösen. J. László nyerte az óriás tor­tát és Dumas: Emlékeim cf­mű könyvét. Könyvet és ben­ne kis elismerő leve'et nyer­tek még többen. Megérde­melten kaptak sok tapsot és gratulációt a jelenlevőktől és a rendezőségtől. A vetélkedőt uzsonna követi te, melyet a városi Vöröske­reszt-szervezet ajándékozott. Jólesett az „édes figyelem”, akárcsak az is. hogy hozzájuk is belátogatott a Mikulás, egy virgonc krampusz társaságá­ban. Több száz Mikulás-cso­magot osztott szét a gondozot­tak és a meghívott vendégek között. E. E. 4 barlanoliutalas mánia Irta: Wolfgang Dorge Sokáig tartott- amíg a bar­langkutatásból tudomány lelt. Az ősember által lakott bar­langoknak a középkorban csupán kultikus jelentőségük volt. 1750 körül, Josef Nagel, osztrák matematikus kezdett először módszeres barlangku­tatással foglalkozni. Két né­met kutatónak- Esoernek és Rosenmüllernek. akik a fran­cia Svájc barlangjait vizsgál­ták, negyven évvel később- már s'került tudományos ér­tékelést adni az ott talált csontmaradványokról. Az eddig ismert legnagyobb bárlangrendszer, a kentucky-i (Egyesült Államok) mam- mutbarlangok feltárását 1850'ben kezdték meg. A bar­langok többszintesek. teljes hosszuk 233 kilométer. Az első barlangtudományi egyesületet Franz Kraus ala­pította meg 1879-ben, Bécs- ben. 1888-ban a francia Edou- ard-Alfred Martel vívta ki, hogy a barlangkutatást egzakt tudománynak ismerjék el. Norvégia és Portugália között a Rocky Mountains és a Kau­kázus között, több, mint 1500 barlangban végzett kutatáso­kat. és munkájáról húsz köny­vet írt. Napjaink egyik legjelentő­sebb barlangkutató munká­ját Böckli, svájci professzor végezte Schwyz kantonban, a Hölloch-barlangban. amely 121 kilométer hosszú, és Eu­rópa leghosszabb barlangja­ként ismert. A tudomásunk szerint leg­mélyebb barlangrendszer a francia-spanyol határon hú­zódó Pierre Saint Martin-bar­lang. A barlangászok 1360 mé­ter mélységben végeztek ku­tatásokat. Az NDK-ban nyolc bar­langkutató csoport működik. Negyedévenként megjelenő szaklapjuk a ..Der Höhlen forcher” (A barlangkutató) Mai iévéciánlatunk Jelenet a „HÁROMSZÖG” című örmény filmből. Decem« bér 13. — Szombat. — 22.15 óra 20.00: Szombat este. A szombat este változatos műsorából a 21.40 perckor kezdődő Lord Byron levele című Tennessee Williams-mű- re hívjuk fel figyelmüket. Tennessee Williams, a világ­szerte ismert amerikai drá­maíró ezúttal ritkán tapasz­talt humorát csillantja fel, A jelenet, amelynek felvételei most folynak, egyetlen ötlet­re épül: két idős hölgy abból él, hogy érdeklődőknek Lord Byron szerelmes leveleit mu­togatják némi anyagi juttatás ellenében. Idős házaspár a látogatójuk, akik nemcsak a levelet láthatják, hanem az egykori szerelmesidill törté­netét is meghallgatják, mégis fizetés nélkül távoznak... A szereplők: Törőcsik Mari, Temessy Hédi, Makay Margit és a végig némaszerepet játszó Képessy József. Josephine Baker visszatér Film készül Josephine Ba­kerről, a „fekete Vénusz”- ról, aki a húszas években valósággal sokkolta a közön­séget, amikor meztelen csí­pőit csupán egy banánfüzér­rel övezve jelent meg a szín­padon. hogy szédületes tánc* és énekprodukcióval elkáp­ráztassa a világot. A művésznő ez év áprilisá­ban halt meg 69 éves korá­ban, a szó szoros értelmében munka közben. A revű címe, amelyben utoljára fellépett, egyetlen szóból állt; de annál többet mondott: „Josephine”. Zenei krónika Igen nagy érdeklődés mel­lett tartotta meg az Országos Filharmónia a közelmúltban idei első bérleti hangverse­nyét. Nem véletlen, hogy a közönség évről évre egyre na­gyobb figyelemmel fordul a salgótarjáni koncertélet felé, hisz kitűnő programokat biz­tosítanak a zenekedvelő ér­deklődők számára. A Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola, mely az elműTt évtizedekben a hegedűsök képzésének eredményeivel vonta magára a figyelmet, az utóbbi években a kitűnő zon­goristák szériáját bocsátotta szárnyra. Ebben a névsorban előkeld helyet foglal el Ránki Dezső, aki a salgótarjáni kö­zönségnek most mutatkozott be, bár híre, neve megelőzte érkezését. Műsorát Händel É-dúr szvitjével indította, amelynek különösen az utolsó, variá­ciós tételével nyerte meg ma­gának a szépszámú hallgató­4 NÓGRÁD — 1975. december 13., szombat ságot. A koncert gerincét Mo­zart ismert D-dúr szonátája alkotta. Talán ebben a mű­ben mutatta meg igazán a fiatal művész kiváló muzi­kalitását, formálókészségét, zenei. kvalitásait. (Csak saj­nálhatjuk, hogy épp ennek a műnek az előadását nem él­vezhettük zavartalanul a „lel­kes” fotóriporter miatt. A s£u- net utáni Schubert-darabok csak növelték Ránki Dezső si­kerét, olyannyira, hogy a kö­zönség tapsára egy-egy Cho­pin-, Scarlatti- és Debussy-rá- adással toldotta meg a szép hangversenyt. X Szolnokon rendezték meg az elmúlt napokban — a város 900 éves fennállásának ün­nepségsorozata keretében — a Friss Antal országos gordonka- versenyt, a zeneiskolai gor­donka szakos növendékek szá­mára. Néhány szót a verseny méreteiről: a különböző elő­döntők után az ország 128 zeneiskolájának mintegy 3000 növendéke közül 34 iskola, 55 tanulója jutott a háromnapos országos versenyre, melyet két fordulóban rendeztek meg. Nógrád megyét mindössze egy tanuló képviselte, Fekete Anita, a Salgótarjáni Állami Zeneiskola 2. osztályos nö­vendéke. Kitűnő játékával be­jutott a döntő legjobb 15 résztvevője közé, ahol ha he­lyezést nem is ért el, szép kö­zönségsikert aratott, meg­nyerve a szakemberek tetszé­sét is. 1955. december 7-én nyílt meg hivatalosan a Salgótarjá­ni Állami Zeneiskola, á régi városi kultúrházban. Erről emlékezett meg az intézmény a megnyitás 20. évfordulóján, december 7-én a Salgótarjáni József Attila megyei Művelő­dési Központban. Virág Lász­ló igazgató megnyitójában em­lékezett az elmúlt 20 év mun­kájára, nehéz körülményeire, eredményeire. A délelőtti hangverseny műsorában az iskola tanulói és tanárai rövid frappáns mű­sorral ünnepelték a jubiláló iskolát. A növendékek műso­rából talán érdemes kiemelni Matúz Csilla zongora-, illetve Miklós Ágnes hegedüjátékát, sikeres volt a három gitáros együttesének játéka, (Ispán Judit, Papp Edit. Torják Ma­rianna) és Jármay Paula—Ko­vács Nelli közös muzsikálása. A zeneiskolai tanárok sorát Sándor László és Deák Pálma Händel G-moll szonátájának érett előadásával nyitotta meg. Guthy Éva (Torják Vilmosné zongorakíséretével) két opera­áriát, adott elő igen stílusosan. Deákx Pálma külön zongora­szólistaként is szerepelt, Schu­mann C-dúr arabesquejének előadásával aratott megérde­melt sikert. Torják Vilmos (hegedű) és Torják Vilmosné (zongora) Sosztakovics- és Pro- kofjev-darabokat játszott, majd a műsor befejezéseként Pétervári Tamás—Somogyi Zoltánné zongorakíséretével — Weiner Leó igen igényes Hangszertudást. helyenként virtuozitást követelő Peregi verbunkját játszotta nagy közönségsikerrel. Volt férje> a francia Joe Bouillon röviddel ezelőtt kö­zölte' hogy szerződést kötött két amerikai filmessel. Joe Bouillon így nyilatkozott el­gondolásáról: . Ha film ké­szül Josephine-ről, azt szeret­ném' olyannak mutassa őt, amilyen volt, ahogy élt — ne csak az egyik oldalt, a re­vü világát a banánövvel és egyéb tartozékaival, hanem az emberi oldalát is. Azt, ami­ben hitt. amiért élt”. Tizenkét örökbe fogadott- különböző nemzetiségű árva- gverek, anyjaként balt meg. A 'egfiatálabb. most 11 éves. a 'egidősebb 23. „Josephine min­dig harcolt a fajgyűlölet és a nacionalizmus ellen. Amikor a maga módján családot alát oított az erre a célra vásárolt kastélyban, példát akart mu­tatni a fajok és nemzetiségek közötti harmónia lehetőségé­re. Egész életében a jobb jö­vőért harcolt Ez volt a leg­nagyszerűbb benne. Egész én- lét annak a feladatnak szen­telte. amiben hitt”. Ford.: Tihanyi Vera Két hír a filmvilágból Sidney Poitier és Harrj1 Belafonte jöhet számításba annak a filmnek a főszerplőr jeként. amely a nagy néger muzsikus, a múlt évben el­hunyt Duke Ellington életét, és elsősorban szerelmeit örö­kíti meg. X Az 56 éves amerikai filmszí­nész. Kirk Douglas elérkezett századik filmjéhez. Az ese­mény megünneplése alkalmá­val kijelentette, hogy követ­kező. aktuális témákat fel­dolgozó westernfilmjében ön­magát fogja rendezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom