Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

Sötétből st gépek közé fi EZÓ Ifi UK Sötét és csend. A megszo­kottnál jóval nagyobb csend volt az elmúl napokban a GanrMAVAG mátranováki gyáregységének tanműhelyé" ben: kísérletképpen filmvetí­tő-berendezés szórta fénycsó­váit a vászonra- az oktató szavai helyett. ,Űj rendszerű oktatás kezdődött? — Korántsem — válaszolt kérdésünkre Forgó Elemér, a tanműhely vezetője. — 1974- ben már kaptunk két oktató­gépet a szakmunkástanulók képzéséhez, amelyek szemlé­letesebbé- közérthetőbbé te­szik egyes anyagok elsajátí­tását. Tapasztalataink szerint sokkal nagyobb a tanulók ér­deklődése, több ismeret rög­ződik meg ily módon bennük, mintha hagyományos módsze­rek szerint oktatnánk. Ezt a formát tartjuk továbbra is célszerűnek- s eredményeink a gváreavség vezetőségét is arra ösztönözték: újabb okta­tógépet szerezzenek be. Mint­egy ráadásként. 16 milliméte­Épült a IV. ötéves tervi rés filmvetítő gépet is vásárol­tak az ipari tanulók eredmé­nyesebb oktatásához. — Tény — mondja Matesán Péter szakoktató —. hogy a megismerés sokrétű fajtája növeli a tanulók gyakorlati teljesítményét. s a formai változás, a gépek használata,' megkönnyíti a mi munkkán- kat is. Fokozott lehetőséget biztosítanak a szakmairajz- és ismeretek, a munkavédelem és egyéb tárgyak jobb elsa­játításához. s az elméleti tárgyak iránti nagyobb figye­lemre is késztetnek. A fejlettebb oktatási formá­ra nagy szüksége van a gyár­nak- hiszen az itt végzett munka hozzáértő szakembere­ket kíván. Nemcsak fiatalo­kat, — akik köztil negyven­nyolcán, az ipari tanulók nyolcvannégy százaléka a gyár ösztöndíjasa — hanem idősebbeket is, akik között még mindig magas a betaní­tott dolgozók aránya. — Pedig az a további cél; hogy mind több és több szak­munkásunk legyen, és ennek érdekében tartjuk szükséges­nek új formák- új módszerek, új eszközök bevezetését. Fo­kozatosan korszerűsítjük gép­parkunkat. új szemléltetőesz­közöket, filmeket szerzünk be- s különös figyelmet for­dítunk a felnőttoktatásra. Fő­leg olyan témáknál adunk segítséget — ezt el is várják tőlünk a vizsgára készülők —, amelyek gyakorlására a ta- nulpüzernkben nincs lehető­ség — mondja az üzemvezető. A Ganz^MÁVAG tanműhe­lyében, már eddig is jelentős eredményeket értek el: a MŰM 209. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet oktatói- hak segítségével az utóbbi években százhatvan tanulót, és hatvanöt betanított mun­kást neveltek szakmunkássá. A feladatok azonban még mindig naavok- de az útkere­sés. a hatékonyabb oktatási formák kísérletezése meghoz­za gyümölcsét. Danyi István Síküveggyár Orosházán MOST lenne 70 éves, de már 19 éve ha­lott. Testi-lelki erejének teljében ölte meg az ellenforradalmárok golyója. Korai halála azoktól az évektől fosztotta meg, amelyek­ben szocialista hazája gazdasági, politikai, kulturális virágzásának és ebben saját mun­kája, harcai gyümölcsének örülhetett volna. Mégsem mondhatjuk, hogy élete csonka ma­radt, mert amit gyermekkorától, ifjúévei­ben és férfikorában tett, kimeríti a teljes élet fogalmát. Életútján rendkívüli akaratereje, bátorsá­ga és optimizmusa vezette, oly biztonsággal, hogy soha nem tévesztett irányt és meg se torpant semmilyen nehézség előtt. Akarat­ereje győzedelmeskedett, amikor tizenhat éves korában, cselédsorban tanult meg írni- olvasni, amikor a szabómesterségben segéd­levelet szerzett, amikor emigráns létére Bel­giumban nyelveket és marxizmust tanult; amikor kifejlesztette szervezői képességeit, mert szükség volt rá, hogy a kivándorolt magyar munkásokat tanulásra összefogja. De a spanyol szabadságharc lett nagy is­kolája. Ez edzette meg bátorságát, tette ren­díthetetlenné a kommunizmusba vetett hitét és ott tanulta meg a nemzetközi brigádok proletár internacionalizmusának elméletét és gyakorlatát. Ott tűnt ki a különböző fron­tokon bátorságával, és bizakodó optimizmu­sával, amelyből juttatni tudott mindazoknak,, akik mellette harcoltak. Mező Imre a spanyol frontokon többször is megsebesült, majd egy dél-franciaországi koncentrációs tábor viszontagságait is ki kel­lett bírnia. Mégis, ezek után új feladatokat vállalt. A Franéia Kommunista Párt hívá­sára részt vett azokban a harcokban, ame­lyeket 1943—44-ben a francia hazafiak olda* Ián a volt „spanyolosok” Franciaország tel­jes felszabadításáért, a Hitler-csapatok ki­űzéséért folytattak. Mező Imre nemcsak baftor partizán, de kiváló agitátor és propagandista is volt. A ma még élő volt harcostársai közül bárki elmondhatja, hogy megnyerő egyénisége utat nyitott számára mindazok szívéhez, akikhez szólt. Mindenkivel ügyes-bajos dolgáról a sa­ját nyelvén, saját stílusában beszélgetett. Eljött végre az idő, amikor a sokat küz­dött harcosok hazájukba térhettek vissza. Mező Imre az elsők között indult útnak, hogy itthon, 18 évi távoliét után, részt vegyen az új, szocialista Magyarország építésében. Nagy feladatok előtt állt az alig negyven­éves, szerény kommunista. Képességeit fel­ismerve, a budapesti pártbizottság titkárává választották és a nagyüzemi pártszervezetek irányítását bízták rá. Tanította, nevelte munkatársait... Magya­rázta nekik, hogy okosan, megértőén és tü­relmesen foglalkozzanak a munkásokkal. Életének végső, drámai szakaszában, 1956-ban hősi halált halt a Köztársaság téri pártház védelmében. „Mező Imre — írta Kádár János elvtárs a Mező-életrajzhoz fűzött előszavában —, eszével, szívével, két kezével vette ki részét népünk szocialista vívmányainak létrehozá­sából és azpk védelméért adta életét”. ÉLETE bővelkedik tanulságokban a mai nemzedék számára. De ne csak nemes éle­téből okuljunk, hanem halála okainak felis­meréséből is. Korúját Irén Ez év októberében avatták fel az orosházi síküveggyá­rat. amelynek építése másfél milliárd forintba került. Az üvegipar tizenkettedik gyára, a salgótarjáni síküveggyár testvérpárja. A két gyár ter­vezett évi termelése 10—10 millió négyzetméter tábla­üveg. Az idősebb testvér gyártja a vékony, az orosházi 4—12 mm vastag építészeti, .jármű- és bútorüveget. Együttes termelésük 4—5 millió négyzetméterrel meg­haladja majd a hazai szük­ségletet, s értékben együtte­sen eléri a másik tíz üveg­gyárét. Az orosházi síküveggyár terveit, berendezéseit a Szov­jetunóiban készítették, 50 dolgozó tanulta a szakmát szovjet üzemekben. A kor­szerű új létesítmény méretei lénvűgözőek. Csupán a ke­mence építéséhez 10 ezer vagon tűzálló anyagot, vas- szerkezetet használtak fel. Most már több mint kétezer tonna üvegmassza hévül ben­ne T300—1500 C hőfokon. A húzógép a 650 négyzetméter felületű kemencéből 14 mé­ter széles üvegfüggönyt emel ki, amit gépek szállítható táblákra vágnak szét. Csupán az üvegtáblák csomagolásán hoz évi 15 ezer köbméter fát használnak fel. Pedig az autóbuszüveget máris konté­nerekben szállítják Salgótar­jánba. ahol azt edzik és ra­gasztják. Az egykoron ..legnagyobb magyar falu” Orosháza gyors fejlődését jelzi, hogy a sík­üveggyár segédmunkáshi­ánnyal küszködik. A létszám- hiány e korszerű létesítmény­ben is fokozott gépesítést igé­nyel. Mindez arra figyelmez­tet, hogy az ötödik ötéves tervben már új üzemeket Senki nem végzi el nelyettük „Változatlanul szükség van — elsősorban a szolgáltatás területén — a főként saját munkán és a családtagok te­vékenységén alapuló kisáxu- termelésre. A párt XI. kong­resszusának határozatában szerepel ez a mondat, s ez a gondolat szabta meg a kis­iparosok december 5—6-i or­szágos küldöttgyűlésének ten­nivalóit is. Ez az állásfogla­lás kifejezésre juttatta, hogy a magánkisipar tevékenysé­gére a jövőben is számítani kell a javítás-szolgáltatás, az export segítésében, a válasz­tékot bővítő, vagy hiányzó cikkek előállításában. A tár­sadalom érdekében meg kell szüntetni azokat a kötöttsé­geket, melyek akadályozzák a javító-szolgáltató tevékeny­ség fejlődését. A magánkis­ipar legfontosabb feladata az egyre növekvő lakossági igé­nyek kielégítése, a kis mun­kák, javítások elvégzése. Tennivaló tehát van bőven, s elsősorban vidéken, a kis településeken Köztudott pél­dául. hogy a községekben, apróbb falvakban a javító­szolgáltató tevékenység nem megoldott, különösen nem az a hagyományos szakmákban. A lakáskarbantartás', a csn- aládiház-építési. a bőr-, szőr­me- és textilruházati mun­kákat elsősorban a helyi kis­marosoknak kell elvégezni­ük. Ezt pedig csakis úgv le­het megoldani, ha mindenütt akad ennek értőié, mestere. Ahhoz viszont, hogy lesven. van bőven tennivaló. Néhány példa. Szükséges lenne, hogv a kisebb településeken, a vá­rosok külső, ellátatlanabb te­rületein munkát kezdő kis­maros alapítás' és működési támogatást kapjon berendez­kedésre. anyagvásárlásra. Munkája során ezt törleszte­ne. Nagy gond a megfelelő he- l',!s4g megszerzése. A közsé- gevhen ehhez a tanácsok „ nyújtanak segítséget, a lakó­telepeken pgdig a többnyire kihasználatlanul álló szuíe- rénhelyiségeket kellene a kisiparosnak bérbe adni. Ez a lakosság érdekeivel is megegyezik. Szükség lenne arra is, hogy a javítómunka végzésére három-négy szak­mára jogosító működési en­gedélyt adjanak ki a helyi tanácsok. Az apró napi mun­kák csakis így lennének kifi­zetődők a vállalkozó számá­ra. Hasznos és szükséges lenne vidéken az AFÉSZ-ekkel és az állami kereskedelmi há­lózattal a közös érdekeken alapuló kapcsolatok elmé­lyítése, javítása. A megfelelő anyagellátás például létkér­dés egy-egy településen. Ugyanez a helyzet a szerszá­mokkal is. Nem lehet kö­zömbös tehát, hogy a szolgál­tatást végző kismaros mennyi munkát tud elvállalni, elvé­gezni. Az is az igazsághoz tartozik, hogv jelenleg még nagyon bürokratikus az anvag- és szerszámellátás. A szükségesek beszerzése néha több napnyi időt rabol el. felesleges utazásra kényszeríti a dolgozni akaró kisinarost. Helyes az a már kialakuló­ban levő ÁFÉSZ-kezdemé- zés. hogv a településeket körbejáró tehergépkocsik házhoz szállítják a szükséges dolgokat, s esvben felveszik az újabb rendelést is. Nincs minden rendben a helyi hivatalos szemlélettel sem. A kisiparos szót itt-ott valamiféle furcsa mellékzön- gével ejtik. Különösen igaz­ságtalan ez a szolgáltatásban részt, vevő, mindennapi meg­élhetéséért keménven és be­csületesen megdolgozó kis­iparossal szemben. Utóbbia­kat minden lehető módon támogatni kell. hiszen tevé­kenységük fontos, mondhatni nélkülözhetetlen. Nem leszó- lás. hanem megbecsülés illeti tehát őket. vidéken is többnyire csak úgy szabad építeni, ha az el­avult munkahelyek megszün­tetésével, illetve korszerűsí­tésével megteremtik a mun­kaerő-feltételeket. Minden beruházás a ma ál­dozata, lemondása, takarék- betétje a holnap megalapozá­sáért. Az orosházi síküveg­gyár 1971 januárjában már épült, 1974. januárjában gyújtották be a kemencét. (Gázfogyasztása négyszerese a városénak.) És termelése csak 1976. közepén éri el a tervezett évi 10 millió négy­zetméteres kapacitást. Vagyis még ló fél esztendő szüksé­ges ahhoz, hogy Orosházán a tervek szerint teljes erővel törleszthessék a másfél mil­liárdos befektetést. S a más­fél milliárd szerény, ponto- ,san ‘360-ad része annak a ha­talmas összegnek (570 milli­árd forintnak), amit a ma- "gyar népgazdaság a szocialis­ta állóaiapok bővítésére köl­tött 1971—73-ben. Ezek a be­fektetések immár valameny- nviünket gvarspítanak: a növekvő feladató* és igények »ellenére javítják az üzemek, az építkezések, a lakosság el­lássál, gyarapítják az, or­szág termelőerejét, infra­struktúráját. segítik, megala­pozzák az ötödik ötéves terv célratörő törekvéseinek el­érését. Kovács József Fia végigmegy a műhelye­ken, mindig talál valamit, ami miatt meg kell állnia. Figyelmét semmi nem kerüli el, ha szabálytalanságot lót, vagy éppen veszélyforrást. Munkavédelmi felelős Pirók Gyula, a nagybátonyi gép­üzemben és társadalmi mun­kavédelmi felügyelő is egy- személyben. Azt mondják ró­la, hogy munkáját nemcsak kötelességből, hanem inkább hivatásszeretetből végzi. Övni mások testi épségét, egészségét nem is olyan egy­szerű feladat. Van ebben gond, bosszúság éppen elég, de öröm is. Minden egyes veszélyfor­rás és emberi gyengeség, fi­gyelmetlenség a munkában, gondot, bosszúságot okoz. A hiba kijavítása, a veszély el­hárítása, a baleset megelőzé­se örömet jelent. Mikor jegyezte el magát a munkavédelemmel ? — Tulajdonképpen már na­gyon régen. Itt az üzemnél. Mondhatnám úgy is, ebben az egy udvarban, már 25 éve dolgozom. Előtte voltam cse­léd, községi szerződéses ko­vács. Dolgoztam az útfenntar­tó, kotróvállalatnál, mint gépészkovács. Itt mint sze­mélyzetis, illetve oktatási fe­lelős még 1952-ben kerültem kqzelebb a munkavédelmi fel­adatokhoz. Később műszaki beosztásban1 szintén a felada­taim közé tartozott ez is. Már nyolc éve. hogy csak a mun­kavédelem a feladatom. A változás a szeme láttára történt, sőt részese annak. Mi­A Nógrád megyei . Tanácsi Építőipari Vállalat legnagyobb beruházása a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium szomszédságában épülő 512 férőhelyes diákotthon. Az új léte­sítmény első két épiiletszárnyaa középiskolásoknak, míg a harmadik a főiskolás fiataloknak biztosít modern és korszerű lehetőséget a tanulásra és pihenésre. Az épület szerkezeti át­adása december közepére várható. A belső szerelési munkákat folyamatosan végzi a vállalat, így jövő év szeptemberében már elfoglalhatják helyüket a kollégisták. — fotó: Marcsó — Hivatása: A munkavédelem lyen most a munkavédelmi, biztonsági helyzet az üzemnél? Kétségtelen évről évre so­kat fejlődött, és erre jelentős anyagi áldozatot fordítanak a vállalatnál. A munkavédelmi felszerelések, védőeszközök megvannak. A feltételek sokat javultak, de ebben nincs meg­állás. Az automtizálással csökken a veszély. Folyamat­ban van az osztályozón a porártalom csökkentése. A zajszintcsökkentés is feladat. Rövidesen a műhelyből kike­rülnek a hegesztődinamók, és ezzel is csendesedik a munka­hely. — Az oktatás is korszerűsö­dik. Az általános szabályok mellett mindinkább a helyi sajátosságoknak megfelelővé igyekszünk tenni az oktatást. Már hosszabb idő óta van film­vetítés, amit én végzek. Most újabban audiovizuális felsze­relést kaptunk, magnót, dia­vetítőt. Ezzel is javul a mun­kánk. Egyébként az oktatás két helyen folyik, és külön foglalkoznak a szakmunkás- tanulókkal. Az üzemi hangos­híradót is felhasználjuk, ét­kezési időben oktatóműsort sugárzunk — mondjá a mun­kavédelmi felelős. Jelentős erőfeszítések ezek, bizonyára sikerre is vezetnek. Milyen a megtett intézkedé­sek, az oktatás hatékonysága. azt úgy gondolom a balesetek alakulásából lehet érzékelni. — Sajnos, nem lehetünk elé­gedettek az eredményekkel. Sokat gondolkozom ezen, és valahogy a szemlélet változá­sában nehezen jutunk előre. Az elmúlt 10 éves statisztikát elemeztük most is. A legrosz- szabb helyzet 1968-ban volt, amikor ezer műszakra öt és fél baleseti műszak jutott. Azóta fokozatosan csökkent az arány, de az elmúlt 10 hónap alatt 54 baleset fordult elő-, emiatt 1463 műszak kiesett a termelésből. Erre az sem ad magyarázatot, hogy nagyszer­kezetek készülnek, kicsiny a hely, zsúfoltság tapasztalha­tó. Nagyobb elővigyázattal, odafigyeléssel elkerülhetők a balesetek. A szállítópályákon, osztályozón történt a balese­tek 60 ^zázaléka. Tárgyak le­esése. elcsúszása okozta a sé­rülések 70 százalékát. Nem véletlenül említettem, hogy most már a szemléletválto­zás a legfontosabb. A balese­tek 43 százalékánál szabály- sértés, 26 százalékánál fi­gyelmetlenség volt megállapít­ható. Sok múlik tehát , az em­bereken. Emiatt az idén 6 dolgozót fegyelmileg kellett felelősségre vonni, és egy sza­bálysértési eljárás is volt. So­kat kell még tennünk a jövő­ben, hogy változzon a hely­zet. — Kikre gondol még? — Elsősorban az 50 mun­kavédelmi őrre, akik nagyon sokat segítenek a munkánk­ban. Észrevételeket tesznek, bejegyzésekkel kérik az intéz­kedést. Rajtuk kívül a mun­kahelyi vezetők is sokat te­hetnek, és a dolgozók egymás figyelmeztetésével, mert el­kerülhető a baleset. — A munkavédelmi felügye­lő szenvedett-e már valamikor balesetet? — Igen, még a hatvanas évek elején tötrént. Egy autó feldöntötte a vasrakást, és akkor megütöttem a lábam. Nem volt súlyos, szerencsére három napon belül gyógyult. — Úgy gondolom, akkor sa­ját példájával is tud érvelni a többiek előtt? — Nekünk mindent el kell követni a balesetek megelő­zése érdekében; szép szóval és szigorúsággal. Ezért sokat le­het tenni, de eleget talán so­ha — mondta befejezésül Pi­rók Gyula. Legutóbb jubileumi tanács­kozást tartottak Nagybátony- ban abból az alkalomból, hogy 25 éves a szakszervezeti munkavédelem, és 15 éves a munkavédelmi őrmazgalom. A kitüntetettek között volt Pirók Gyulg is. B. J. NÓGRÁD — 1975. december 13., szombat 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom