Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)

1975-12-31 / 305. szám

f i»s%n pillant ás — clíiretehintéit Bizakodó, tettre kész hangulatban! Visszapillantani az elmúlt évre, előre tekinteni a követ­kező esztendőre, az óév utolsó napjaiban régi, kedves hagyományaink közé tartozik. Ebben a miliőben eltörpül­nek az évközi gondok, kellemetlenségek, elfeledkezünk a kisebb sérelmekről, a sokszor feleslegesnek tűnő vitákról, s nem marad más hátra, mint a sokatmondó, önmagukért beszélő tények, melyekből újabb erőt merítünk az új esztendő szebb, nagyobb feladataihoz, egyéni és közösségi ♦érveink, elképzeléseink való ra váltásához. Az üvegfúvó mester: ÚJRA AZ tése alatt álló műszaki gárda 1975-ben kitett magáért. Meg­-------- — oldották a szántóvasgyártás A RANYKOSZORÜS CÍMÉRT zárt ciklusú rendszerét, és ki­dolgozták az automata élkö­szörülés technikai kivitelezé­sét. Mindezek félmillió fo­rint megtakarítást jelentettek a vállalatiak. ugyanakkor elősegítették több új gyárt­mány bevezetését, a technoló­giák módosításával pedig hozzájárultak a ' szocialista brigádok által tett anyag- és energiatakarékosság megvaló­sításához. Az új esztendőben a ko­rábbinál nagyobb feladatok elvégzését tervezik, A mun­kát a lengyel exportfogaske­rék kísérleti gyártásával kez­dik. A másik nagy téma, amelyen szintén az év elejé­től kezdve munkálkodnak a műszaki brigád tagjai, a győ­ri mezőgépgyár részére készí­tendő hornyos csűklóvilla technológiájának előkészítése. Ebből a termékből az első ne- Györi Ottó, üvegfúvó mes- gyedévben 33 ezer darabot tér 33 éve dolgozik a sál- szeretnének gyártani. Az év gótarjáni öblösüveggyárban, végéig 100 ezer darab előál­ö ,mondja: lítását tervezik. a gabonafélék szállítását, ra­kodását gépesítették már elég becsületesen, de ott van még a burgonya. Sok bajunk van vele, cipekedünk, emelgetünk még eleget. így hát várom a további gépesítést, ami nem­csak nekem, nekünk könnyí­ti meg a munkánkat, hanem jobb lesz a téesznek is: gyor­sabban megy a munka; ke­vesebb időt töltünk el ha­szontalanul. És ez, az idő, nagy szó a mezőgazdaságban. Hát ezt várom én 1976-tól; hogy befejezzük a házat, _ s legyen erő. egészség is a töb­bi dolog megoldásához. ! Az igazgatóhelyettes: t BIZAKODVA NÉZEK A JÖVŐBE — Nem panaszkodhatok, jó évet zártam, terveim mind megvalósultak. A fiam a szakmunkásképzőben fém- és szerkezetlakatos szakmát ta­nul. A szokásos évi üdülésem is lezajlott Hévízen. Nem je­lentett gondot egy-egy diva­tos ruha, kabát vagy egyéb holmi megvásárlása. Lakás­gondom sincs, , mert egyedül lakom. Számításom szerint eddigi eredményeink feljogo­sítanak arra, hogy bizakod­junk a szocialista brigád arahy fokozat elnyerésében. 1976 évre még nem készítet­tem tervet. Előzőleg csak annyit mondhatok, hogy va­lószínű a régi szobabútort újra cserélem. 1976-ban is szeretnék melegvizes, illetve gyógyüdülőben pihenni. A kollektíva tagjaival újra meg­célozzuk a szocialista brigád arany fokozatának elérését. Ezért persze többet és haté­konyabban kell dolgozni, mint eddig. Elképzeléseink szerint a termelést újabb 1—2 száza­lékkal szükséges emelni, a sc- lejtet pedig 1 százalékkal csökkenteni. Remélem, hogy ezzel az új feladattal is meg­birkózunk. Erre garanciát lá­tok a jó kollektívában. Én magam ió egészségnek örven- tlek, több mint tíz éve nem voltam betegállományban. Bí­zunk abban, hogy eikéozelé- seinkhez minden feltételt biztosítanak vezetőink. Ez fel­tétele annak, hogy egyéni ter­veim is megvalósuljanak. Az osztályvezető: EJ GYÁRTMÁNYOKAT Kovács László, a Salgótar­jáni Kohászati Üzemek ko­vácsoló gyárrészleg műszáki osztályának vezetője. A veze­A párt- és kormányhatáro­zatoknak megfelelően szeret­nék segíteni a takarékos gaz­dálkodást. Az eddig lefolyta­tott széles körű kutatások ered­ményeként 1976-ban különbö­ző műszaki intézkedések és technológiai módosítások ré­vén 150 tonna anyagot kí­vánnak megtakarítani. Ennek egy részét, mint hulladékot teljes értékű anyagként dol­gozzák fel. A termelőszövetkezeti dol­gozó: AZ ÜJ ÉV IS ILYEN LEGYEN Áll a háza előtt a vado­natúj, nagy téglaház előtt Király Béla, a varsányi Üj Kalász Termelőszövetkezet ra­kodómunkása és visszakérdez: — Hogy mit várok az 1976- os esztendőtől? Nem tudok én olyan jól beszélni, hát csak annyit mondok: legyen az új év is ilyen, mint a mostani volt — Sok örömöt hozott a ti­zenkét hónap? , — Igen! Nézze, Üt van ez a szép nagy ház! Idén kezd­tük el építeni, három nagy szoba van benne, meg a vi­zet is bevezettük. • Hát ez nagy boldogság. . . Aztán, meg jól ment a téeszben is, gon­dolom, jó évet zárunk, meg­lesz most is a háromezer-két­száz forintos átlagbérem, s ezt azért is remélem, mert az idén emelték a bére­ket. Szóvá!, nincs nekem semmi bajom. Van két na­gyobbacska gyerekem, egy ti­zenkét éves fiú és egy évvel fiatalabb lány. megvagyunk szépen. De a munka. .. Ab­ban kívánnák javulást! Igaz, — Elég sok gondunk volt ebben az évben — mondja Skotnyár Ottó, a balassa­gyarmati Szántó Kovács Já­nos Szakközépiskola igazgató- helyettese —, de gond nélkül nemigen múlnak el napok. Egyébként is, az ember tisz­tában van a nehézségekkel, hiszen velejárói a fejlődés­nek. Mert fejlődünk mi is.. Az 1975 76-os tanévben ti­zenkettőről tizenhatra nőtt az osztályok száma, s az idén először bocsátunk ki óvónő­ket is, az egészségügyi és a gépészeti szerelőosztályok mellett. Képzésük új rend­szert, más módszereket köve­telt. Kíváncsian várjuk, ered­ményes munkát végeztünk-e? — De egyébként is várako­zással tekintünk az új évbe, az új ötéves terv elé, hiszen nemcsak a gyári munkásokat, hanem minket is erőteljesen foglalkoztat. Szakembereket képezünk, nekünk is lépést kell tartani — és egyre in­kább — az élet valamennyi rezdülésével, s az iskolapa­dok között is érzékenyen keli reagálni a gazdasági élet változásaira. Mert fejlődünk, rohamosan, s olyan színvona­lú már a technika, hogy eredményeink akkor lesznek igazán nagyok, ha sikerül ez a bizonyos lépéstartás. — Mit kívánok magamnak? Olyan különös, nagy tervem nincs. Mindenesetre remélem, a nyáron sikerül nyélbeütni egy külföldi utat a család­dal. Bízom benne. S bízom az új évben. A IvISZ-fiatal NAGY FELADATOK ELŐTT Igazítsuk óraiiikai! Bolygónk időtlen pályáján ismét leírt egy kört a Nap körül. A Gergely naptár kor­rigálja előző késéseit és szökőévet jelez 1976- ban. Egy nappal hosszabb lesz a február. A halandók véges emberi léptékével ara­szoljuk a végtelen időt. Igaz, hogy ilyenkor a fordulóknál legalább is gondolatban, le­körözzük a csillagokat — előre tekintünk és vissza. Ezúttal méghozzá a szocialista világ egyeztetett népgazdasági naptárához igazod­va nem is egy, hanem öt esztendőt fordí­tunk az idő kerekén. Hazánk még' nem zárt ilyen eredményes öt évet, mint most. Teljesítményeinket, a megtett utat akár a tervelőirányzatokhoz, az előző időszakhoz, vagy a világ fejlődéséhez hasonlítjuk, az eredmények egyaránt ked­vezőek. Közösségünk és magánéletünk ered­ményeinek, sikereinek értékét csak növeli, hogy ugyanakkor a fejlett és gazdag tőkés­világ az utóbbi évtizedek legnagyobb krízi­sét éli át. Az infláció magasba csapó hul­lámai, a tömeges munkanélküliség, a terme­lés stagnálása és visszaesése a válság kísérő jegyei. A tőkésvilág belső ellentmondásait rendkívüli módon kiélezte a gyarmati rend­szer felszámolásának kései gazdasági követ­kezménye: az energiahordozók és nyers­anyagok árrobbanása. Eredményeink; töretlen gazdasági fej­lődésünk azt a látszatot keltia, mintna füg­getleníthetnénk magunkat a világban végbe­menő objektív folyamatoktól. Valójában pe­dig szó sincs erről. Szocialista tervgazdál­kodásunk a KGST-országok fejlődő együtt­működésére támaszkodva elhárította ugyan, hogy a tőkésgazdaság világméretű rengése tV/dalmas megrázkódtatást okozzon hazánk­nak. Azért így is jelentős gazdasági veszte­segeink keletkeztek. Az import energiahor­dozók és nyersanyagok ugrásszerű drágulá­sának ugyanis csupán töredékét ellensúlyoz­hattuk exportált termékeink árának ki­sebb emelkedésével, a hatékonyság fokozá­sával. Végeredményben romlott népgazda­ságunk nemzetközi mércével mért gazdasá­gossága, világpiaci versenyképessége. Mindez a költségvetés növekvő importártámogatásá- ban, a külkereskedelmi mérleg fokozódó egyensúlyhiányában lecsapódott milliárd fo­rintokban és dollármilliókban is érzékelhe­tővé válik. Az V. ötéves terv fő feladata tehát a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítá­sa. A nemzeti jövedelem hasonló ütemű 30—32 százalékos növekedését irányozzuk elő, mint az előző ötéves időszakban. A nem­zeti jövedelem felhasználása (a fogyasztás és a felhalmozás együtt) azonban ennél kisebb mértékben, legfeljebb 23—25 százalékkal nö­vekedhet. így évről évr,e mind kisebb ősz- szeggel gyarapodik hazánk külföldi adóssá­ga, s terveink teljesítésével 1980-ban áz adott esztendő már egyensúllyal zárulhat. A népgazdaság egyensúlyi helyzetének megteremtése tehát hosszú távú feladat. Mert a kiváltó okokat, a világpiaci veszteségeket nem szüntetnetjük meg máról holnapra, ha­nem csak kitartó, következetes munkával, a hatékonyság fokozásával. A törvényerőre emelt V. ötéves terv átlagosan évi 5,5—6 százalékos nemzeti jö­vedelem és, 6 százalékos ipari termelésnöve­kedést irányoz elő. Ez látszólag egyszerű fel­adat lenne, ha a többlettermeléshez lenne több energiahordozó és nyersanyag, munka­erő és beruházási eszköz. De a fejlesztés pótlólagos erőforrásainak bővülésére ‘ nem számíthatunk. A munkaerő-tartalékok kime­rültek, az iparban dolgozók száma 1980-ban valószínűleg kisebb lesz a jelenleginél. Nyersanyag- és energiaszükségletünk zömét a baráti országok öt évre előre egyeztetett szállításai fedezik. De ezek a számunkra nagy biztonságot nyújtó források nem bő­víthetők korlátlanul. A tőkésbeszerzések növelését pedig a népgazdaság egyensúlyi gondjai nem teszik lehetővé. A meglevő munkaerő-, nyersanyag- és energiaforrások ésszerűbb, takarékosabb, ha­tékonyabb felhasználása tehát létszükséglet. Mindenekelőtt a korszerűbb, az értékesebb, a legigényesebb -piacokon is versenyképes termékek arányának növelése a feladat. Nem­csak a termék egységre jutó fajlagos élő- és holtmunka-felhasználás csökkentése, a ha­tékonyság fokozása feltételezi a határozott szerkezeti változásokat, hanem az ország egyensúlyi helyzetének javítása is. A beliöl* di értékesítés 23—25, a szocialista export 46, a tőkés kivitel pedig 60 százalékkal kell, hogy növekedjék öt esztendő alatt. A' tela- datok növekvő nehézségi foka tehát nem a szokásos mennyiségi, hanem a szokatlan mi­nőségi követelményekben rejlik. S a gazdálkodás bonyolultságát, nehéz­ségi fokát tovább növeli, hogy a term T-rS mélyreható szerkezeti átalakításához a beru­házások igen szűkre szabottak, ivem a .... . 3 i szervek szubjektív döntése, hanem az oj ... . t lehetőségek miatt. A beruházások korább ­aknál szerényebb mérvű növekményét részt felemészti a. távolabbi jövő mega'a - zása: az 1980-as évtized hazai energia- . s nyersanyagbázisának bővítése. Százhalom­batta és Tiszapalkonya után nem építhető í további olajfűtésű erőműveket. A szén- -s atomerőművek beruházási költsége pedig i —4-szer nagyobb az olajtüzelésűeknel. Az érc- és ásványbányászat, a vaskohászat fej­lesztése szintén sok időt és eszközt igényel, mégsem mondhatunk le róla. Végül is a szer­kezeti átalakításokban érdekelt feldolgozó- ipar fejlesztésére alig jut több beruházás, mint a IV. ötéves terv időszakában. Az igé­nyek rangsorolása, a beruházások hatékony­ságának fokozása sokat segíthet: növelheti az egységnyi hozamot, csökkentheti a meg-. térülési időt. De mindenképpen szükség lesz a meglevő korszerű állóeszközök jobb ki­használására is. Ilyen- helyzetben különösen nagyra ér­tékelhetjük, hogy a lakásépítésre fordítható központi eszközök és támogatások nem csök­kennek, sőt növekednek 1976—1980-ban. S a lakosság életszínvonala is tovább eme1 dik. Igaz 1976—77-ben viszonylag szolid mértékben, de a következő években, ha jjj és hatékonyabb, szervezetibb és fegyelme­zettebb munkával megalapozzuk a már el­ért szintet, gyorsulhat a tempó. A jobb élet alapja a jobb munka. Sok­szor elmondtuk ezt már. Most mégis némi­leg előre szaladtunk, persze nem a munká­ban. hanem az életvitelben. Nem annyira az eredeti tervekhez, hanem inkább a világgaz­dasági változások által felfokozott követel­ményekhez, a korlátozottabb lehetőségekhez képest. A következő öt esztendő a felzárkó­zás időszaka. S nem számíthatunk a világ­gazdasági változások számunkra az eddigi­eknél lényegesen kedvezőbb irányzataira, csak saját munkánkra. Igaz a tőkés világ­piacon a esélyarányok néhány százalékos ja­vulására számítunk. De a KGST-országok nyersanyag- és energiaárai évről évre emel­kednek majd, fokozatosan közelítve a reális világpiaci szinthez. A világgazdasági változások anyagi kö­vetkezményeit szocialista államunk egyre kevésbé vállalhatja magára. A köztehervi­selés jegyében. 1976-tól a bérterhek emelése, a devizaszorzók módosítása révén átlagosan 30—35 százalékkal csökken a vállalatok nye­resége. De okkal remélhető, hogy a szigorú feltételrendszer nagyobb erőfeszítésre, több kezdeményezésre, hatékony munkára készteti a vállalatokat, s belső tartalékaik mozgósí­tásával viszonylag gyorsan felzárkóznak az új követelményekhez és a nyereségben is utolérik a korábbi színvonalat. A Gergely , naptár 1976-ban korrigálja az előző három esztendő késéseit. A népgaz­daság naptarában néni órák, vagy naook; hanem sok milliárdos túlköltekezés jelzi az utóbbi évek ..késéseit”. Mégis az idő a leg­nagyobb érték, ami ha elmúlik, nem lehet pótolni. Igazítsak hát most össze az órákat a népgazdaságéval minden vállalatnál, szö­vetkezeinél, gazdálkodó egységnél: 1976-ot írunk! Ui ötéves tervidőszak kezdődött, s a nagy feladatok egységes értelmezéséhez van törvényben foglalt ötéves tervünk és módosított szabályozó rendszer. Legyen a cselekvésnek mindenütt helyileg is világos vezérfonala, távlata, olyan ötéves terve, amely képes a napi munka, a gazdálkodás, a fejlesztés, a vezetés eddigi menetirányát, ha kell érdemben módosítani. Olyan terve, amely összegezi az egész kollektíva tapasz­talatait, kezdeményezéseit, tenniakarását. Hogy milliók együttes, összehangolt cselek­vésével^ közelebb kerüljünk népünk nagy és lelkesítő céljához, a fejlett szocialista társa­dalom felépítéséhez. Kovács Józsi* Czelleng Erzsébet, a KISZ balassagyarmati járási bizott­ságának munkatársa mondja: — Jelentős változást hozott az év a munkámban. Gazda­sági vezető vagyok, sikerült ennyi idő alatt megfelelő gya­korlatra, szakmai ismeretre szert tennem. Remélem ez­után már könnyebb lesz. Nyu- godtabb vagyok, felkészültebb, s ez kell is, mert nagy fel­adatok előtt állunk. Készü­lünk a KISZ kongresszusára. Felelősségteljes munkát kö­vetel mindannyiunktól, s azon leszünk, hogy a követelmé­nyeknek eleget tegyünk. —1 Most könyvelői tanfo­lyamra járok. Szeretném ta­nulmányaimat sikeresen be­fejezni, s ha végzek, úgy ter­vezem: beiratkozom a marxis­ta—leninista középiskolába. Mit is várok még az 1976-os évtől? Hát sok örömöt, bol­dogságot és egy szép nyári külföldi utazást. Remélem, minden kívánságom teljesül.., U| tcawlatok Január elsejével Zala me­gye két nagy bútorgyára, a Zala és a Kanizsa Bútor­gyár —, amelyek évente együttesen több mint egy- milliárd forint értékű mo­dern bútort állítanak elő —, a Zala megyei Tanács irányí­tása alól, a Könnyűipari Mi­nisztérium felügyelete alá kerül. A minisztériumi felügyelet alá helyezés a két gyár to­vábbfejlődésének egyik ’ lép­csőfokát jelenti, s egyben új lehetőségeket; köztük a nemzetközi munkamegosz­tásba való aktívabb .bekap­csolódás útját nyitja meg előttük. Szabad jegy a l alánnál A Volán Tröszt végrehaj­tási utasítása szerint janu­ár 1-től 93 ezer dolgozó in­gyen utazhat minden olyan autóbuszjáraton, amely ab­ban a megyében közlekedik, ahol vállalata működik. A Volán 1- sz. Vállalat dolgozói például Pest megyére érvé­nyes szabadjegyet kapnak. Azoknak a dolgozóknak, akik tartósan kihelyezett részlegnél, telepnél teljesí­tenek szolgálatot, az adott megyére is érvényes szabad­jegyet adnak. NÓGRÁD - 1975, december 31., szerda íi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom