Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
'kíárfU Ságok Balzac híres francia regényíró íűnek-fának tartozott, hitelezői elől a szobájából nyíló pincébe bújt el. Karácsonykor kopogtak az ajtaján,, mire leosont a pincébe. Fogalma sem volt arról, hogy egyik tisztelője karácsonyi csomaggal lepi meg. A belépő azüres szobában kiabálni kezdett, de mert választ nem kapott, a csomagot letette az asztalra és eltávozott. Az ajtó csukódá- sára Balzac e'.őmerészkedett a pincéből, s amikor meglátta a csomagot, a fejéhez kapott: — Üristen. megőrültek a hitelezőim! Jövőre kitől fogok kölcsönt kérni?! X Dumas, szintén francia író karácsonykor levelet kapott kiadójától. Meglepetésére a levélben er er frank volt elhelyezve, mellette néhány soros írás: „Fogadja szeretettel a — Jézuskától V* Néhány hónap múlva a nagy fró beszállította elkészült regényét a kiadónak. Az elszámolásnál, az előleglistán egy 1000 frankos tétel is szerepelt. — Ml ez? — mutatott az író csodálkozva a tételre. — Hát az ezer frank, amit karácsonykor küldtem előlegül — Válaszolta a kiadó. Dumas felkapta a fejét: — Micsoda? Né bolondozzon velem, kérem. Azt nem ön küldte, hanem a Jézuska. S az előleget a nagy író már- csak elvből sem ismerte el, pörlekedés is Jett belőle, amit Dumas nyert meg. A bíróság bizonyítékként elfogadta a dokumentumot, amely szerint az összeget nem a kiadó, hanem a „Jézuska” küldte. x Kossuth Lajos a-z egyik karácsonyt falun, töltötte. A ház előtt éppen a falu híres cigányprímásának, Angyal Tó- ninak a gyerekei készülődtek, hogy bemenjenek falusi szokás szerint Betlehemet játszani. Amikor Kossuth kilépett a házból, abban a pillanatban felhangzott az ének: „Mennyből az angyal...” — Hát oszt hol van az angyal? — szakította félbe Kossuth az éneket, keresgélve a rongyból, fából készített figurák között a kis szárnyas angyalkát. A legkisebb gyerek apjára, az öreg Angyalra gondolva ráfelelt: — A fene a pofáját, bent vedeli már fél napja idesapám a bort a kocsmában! X Gárdonyi Géza: „Az egri csillagok" című regény írója egy karácsonyi ünnep után elbeszélgetett az egyik gyerekkel: — Aztán mondd, Jancsi, nagy örömöd volt az ünnepen? — Nekem, nem, csak a szüleimnek! — mormogta a fiú. — Hogyan? — csodálkozott el Gárdonyi. — Nem kaptál ajándékot talán? — Hogyne kaptam volna... Nos, az író bácfeinak elárulom. Tetszik tudni, papáék azt hiszik, hogy én az angyaloktól várok ajándékot, de nem tudják. hogv én már mindent tudok. Viszont nem árulom el nekik, hadd legyenek ők is egyszer, legalább karácsonykor, boldogok. Dénes Géza gyűjtése Karácsonyi népszokások A NÉPHAGYOMÁNYBAN a karácsonyi ünnepkör Luca- naptól (december 13) újévig tart. A legtöbb szokás és hiedelem ehhez az ünnepkörhöz kapcsolódik, amelyek történetükben a kereszténység kialakulásáig, sőt egyes elemei a pogánykorba vezethetők visz- sza. Az ekkor kialakult szokások és hiedelmek az elmúlt századok során nem változatlanul éltek a nép körében. Mindig követői voltak a gazdasági, társadalmi élet mozgásának, a közösségek differenciáltságának, az egyes korosztályok ismereteinek, élet- szemléletének. Megyénk parasztságánál a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó, az itt élő emberek életviszonyaihoz, gondolkodásához igazodó népszokások és hiedelmek a legutóbbi évtizedekig éltek. Fennmaradásának okát a megye szegénységével, az életforma, a gondolkodásmód lassú változásával indokolhatjuk. Alábbiakban azokat a karácsonyi népszokásokat mutatjuk be, amelyeket az idősebbek még emlékezetükben őriznek, néhány évtizeddel ezelőtt az ünnepkör hagyományaiként éltek. A Luca-nap (december 13.) legismertebb szokása a Luca- szék készítése volt. Ezen a napon kellett elkezdeni a szék készítését, de csak karácsonyböjtjén (december 24.) lehetett befejezni. Addig mindennap kellett valamit csinálni rajta. Erre állva, az éjféli misén megláthatták, hogy a templomba jövők közül ki a boszorkány. Nagy szarvuk miatt a boszorkányok csak féloldalt tudtak a templomba bemenni, ezt a Luca székről lehetett látni. A Luca széket, a múlt század nyolcvanas éveiben megszűnt szokás szerint, a mise után össze kellett törni, mert készítőjének soha nem lett volna nyugtal a boszorkányoktól. A néphit szerint Luca éjjelén volt a legnagyobb hatalmuk a boszorkányoknak: macska képében elvihették a tehén hasznát, megronthatták akire haragudtak. Ezért Luca estéjén mindenki megevett egy gerezd fokhagymát. Az ajtókra, ablakokra, emberek és állatok homlokára keresztet rajzoltak ugyancsak fokhagymával a rossz szellemek ellen. A MEGYE NYUGATI részén a lányok derelyét főztek Luca estéjén Mindegyikbe egy-egy férfinevet tartalmazó papírdarabot tettek bele. Főzés közben, amelyik derelye elsőnek jött fel a víz színére, azt kézzel kikapták, a benne levő papírról leolvashatták milyen nevű lesz a férjük. Az első világháborúig általánosan elterjedt szokás volt a gyermekek Luca-napi köszöntése. A rokonokat, ismerősöket kulcsokat, fazekakat zörgetve látogatták végig, mindenütt rövid köszöntőt mondva. A vers elmondása után almát, diót, süteményt, pénzt kaptak. A karácsonyi ünnepkör leggazdagabb szokásanyaga karácsony böjtjéhez (december 24.) kapcsolódik. Bár az egyház e napot nem tartotta ünnepnek, szinte napjainkig minden vidéken, minden községben. sőt még az egyes családokon belül is kialakult rendje volt ennek a napnak. A legtöbb faluban csak este ettek először, amikor fehér abrosszal leterített asztalhoz ültek. A vacsora előtt a gazda kis csomó szénát, szakajtóban minden terményből egy keveset az asztal alá helyezett, hogy ezekből a következő esztendőben bő termés legyen. A karácsonyi vacsorának hagyományos étrendje volt: leves, káposzta, gubó. Minden ételből egy keveset az asztal sarkára tettek, vacsora után zacskóba összegyűjtötték. Ezzel a karácsonyi morzsával füstölték meg a beteg embert, vagy állatot. A vacsora alma- és dióevéssel zárult. A gazda egy almát annyi szeletre vágott fel, ahányan voltak a családban: ezzel emlékeztette a családtagokat, hogy a következő karácsonyt is együtt töltsék. Az ekkor feltört első dióból következtetni lehetett, hogy az új esztendőben egészségesek, vagy betegek lesznek-e. Ogy tartották, hogy aki ép belsejű diót tör fel elsőnek, az egész évben egészséges lesz. A pásztorok ezen a napon jártak „aprószenteket” hordani. A fűzfavesszőt nevezték aprószenteknek, amelyet a pásztorok csomóba kötve vittek a házakhoz. Minden háznál a gazdasszony annyi fűzfavesszőt húzott ki a pásztor hóna alatt tartott csomóból, ahány állatot a pásztor elé hajtott. Ügyelni kellett arra, hogy a vesszőt kötényével visszakézből húzza ki, mert különben a keze kisebesedett volna. A kihúzott vesszővel a pásztort jelképesen megverték, akinek eközben ugrálnia kellett, hogy az állatok frissek legyenek. A köszöntő után bort, kalácsot, kenyeret, babot és pénzt adtak a pásztornak. A vesz- szőt a konyha sarkában helyezték el, tavasszal ezzel hajtották ki először az állatokat a legelőre. A karácsonyfa állításának szokása csak a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben kezdett elterjedni parasztságunknál. A kis méretű, néhány gallyacskából álló fenyőfát színes papírral, apró süteménnyel, papírba csomagolt kockacukorral, pattogatott kukoricával díszítették. A napjainkban elterjedt családon belüli ajándékozás szokása nem volt ismert. A gazdagabb családok élelmet ajándékoztak a náluk dolgozó napszámosoknak, aratóknak. A családtagok, közeli rokonok megajándékozása csak az utóbbi évtizedekben terjedt el. A KARÁCSONY hangulatához hozzá tartozott a gyermekek betlehemes játéka, amely a pogánytfori regölés- ből, később a keresztény kán- tálásból feilődött ki. A falusi házaknál előadott betlehemes játékra az első adatunk megyénkből való, melyet 1684. körül Liptay István ecsegi plébános jegyzett fel. Dr. Zólyomi József Láng Etelka: Pisti piros almája Pisti, ma nagyon siet haza az iskolából. Nem lóbázza ráérősen a táskáját, mint máskor. Szaporán szedegeti vadonatúj cipőbe bújtatott lábát. Hogyne iparkodna, otthon gombóc várja. — Milyen nehezen fogynak •az utcasarkok — gondolja —, úgy tűnik, mintha megnyúlt volna reggel óta. Végre ott a gesztenyefán túl feltűnik az ő házuk! Akkor az egyik házból Juli néni lép ki, krumplival púpozott kosárral, amit mindjárt le is zökkent a fal mellé. Juli néni az elmúlt napokban jött ki a kórházból, még nincs meg a régi ereje. Meg is áll a tele kosár előtt és az egvik kezéből a másikba próbálgatja, így is csak lassacskán, toporogva indul vele. Pisti látja mindezt, de lelassít, hogy Juli néni haladjon, csak túl az ő házuk előtt, akkor aztán uccu neki, behozza ezt a kis lemaradást. Egy hosszú percig csigatrappban lépked előre és úgy figyeli Juli néni küszködését. Azt is látja, hogv háromnégy krumpli bukfencet vet a kosárból és gurul a fal mellett, mintha a saját lábán akarna hazaérni. A kosár megint a földre kerül és az a pár krumpli is abbahagyja a futást. Akkor Pisti gondol egyet és ott terem Juli néni mellett, köszön és így szól: — Tessék csak megfogni az én táskámat, az nem olyan nehéz. Pisti megmarkolja a kosár fülét és lódul vele. A nehézkedés törvényét erősen érzi Pisti, mert az mindenáron a földre akarja húzni a kosarat, de a fiú, most fülönfog- ja a nehézkedést is. Otthon édesanyja már várta. Mikor meglátja a kipirult gyereket, megtörli a homlokát és úgy mondja közben: — Máskor ne loholj ennyire ! Egészen megizzadtál! Pisti mosolyog és a tálból kandikáló gombócokat nézi. Akkor lépked befelé Juli néni és egy nagy piros alma van a kezében. — Ezt Pistinek hoztam. Igazán olyan jó volt, hogy a kosár krumplit hazáig segítette. Anyu erre megsimogatja Pistit. Pisti szorgalmasan eszi a gombócot. Juli néni helyet foglal egy kis beszélgetésre. Az asztalon a piros almától, mind a hármuk szívébe belefészkelődik egy kis piros öröm. A vacsora már a vége felé járt, amikor belépett az inas .és. jelentette a ház asszonyának: , — Szenyóra, egy tolvaj lo- pózott a házba. A könyvtár- szobában van. Halálos csönd támadt. Elsőnek Gomez úr tért magához: — Disznósági Ezen az éjszakán... — Hihetetlen, hogy karácsony szent éjjelén valaki otthagyja az otthonát és betör egy idegen házba! — prüszkölt Felita Pierredos, — Igen, drágám. Azonnal tisztázni kell, miért nem tölti ez az ember a karácsonyt a családjával. — Igaza van! — kiáltott fel Tostaflo úr. — Gyerünk, kérdezzük meg! Mindnyájan felkerekedtek a könyvtárszobába. A páncélszekrénnyel babráló tolva) hátrafordította a fejét és elégedetlen arckifejezéssel pillantott a váratlan jövevényekre. Mintha csak azt akarta volna mondani: „Amíg maAntonio Mingote (Mexikó): Karácsonyi mese guk szórakoznak, én Itt dolgozok mint egy állat,” Valamennyien a betörő köré sereglettek, és mivel senkinek sem volt gyakorlata a bűnözőkkel való érintkezésben, Gomez úr, akárcsak egy karmester, felemelte a kezét és dalra fakadt: Mennyből az angyal... A többiek is dúdolni kezdtek és lábukkal ütötték a taktust. A betörő abbahagyta a munkát és ekkor valamennyien meglátták, hogy egy könnycsepp gördült le az arcán. De nem szólt egy szót sem. — Az a fő. hogy jól érezze magát a körürkúen — mondta a ház asszonya. — Ha már nincs otthona, ahol a karácsonyt tölthetné, mi azon leszünk, hogy minél kellemesebbé tegyük az ittlétét. — Ki mondta maguknak, hogy nincs otthonom? — szólalt meg sértődötten a tolvaj, és kabátujjával megtörölte az orrát. — Ilyenkor mindenki otthon van... Ügy gondoltuk... A betörő félre tette a szerszámait és így szólt: — A meló mindenekelőtt, uraim. Holnap is vigadhatok. — Azért talán iszik egy pohárkával? — Attól félek, hogy nem. Minimum három órára van szükségem, hogy kinyissam ezt a mackót. — Ne gondoljon most erre. Ü-liön le egy kicsit közénk, utána majd megmondom, h-gy kell kinyitni — fordult hozzá a ház asszonya Negyedóra múltán a háziasszony saját kezűlen nyitotta ki a széfet és az ékszereket is elővette. A betörő villámgyorsan belegyömöszölte . a zsebébe. Ezután eldúdoltak még néhány dalt, majd a tolvaj hálásan megköszönte a vendéglátást, kinyitotta az ablakot és kiugrott az utcára. — Értesítem a rendőrséget — emelte fel a kagylót a ház asszonya. A vendégek megborzongtak. Képes lenne feladni azt az embert, aki velük töltötte a karácsonyestet?! — Rendőrség?... Ellopták az ékszereimet... A tettes?... Magas, sovány, szőke... — Rákacsintott a vendégeire, akik alig tudták visszafojtani nevetésüket. A lettes alacsony, kövér, fekete férfi volt! A háziasszony visszatette a kagylót a villára, aztán mosolyogva mondta: — Va'amennyi ékszer hamis volt. A valódiakat a bankban tartom... Fordította: ZAHEMSZKY LÁSZLÓ ŰJ ÓVODA SZLOVÁK SZÓVAL Jó hallani az ilyesmit: nincs zsúfoltság az óvodában, az 50 férőhelyen mindössze 36-an osztoznak a banki gyerekek. A november 7-e tiszteletére felavatott gyermekintézmény a legkorszerűbb elvek szerint épült, s Bánkon, a nemzetiségi községben szlovák nyelvű foglalkozásokat is beiktattak a kisgyermekek napi programjai közé. Ivanics Jánosné saját anyanyelvcn tanítgatja már a legkisebbeket is, akik örömmel, játékosan ismerik meg a szüleik által is beszélt nyelvet. Korszerűtlen volt már a régi vendégfogadóból átalakított óvoda. Az igény azonban kevés, ha nincs mellette tenni- akarás! Bánkon szinte kivétel nélkül, minden család, szabad idejét, erejét áldozva segített az építésben, hogy mielőbb elkészüljön a csöppségeknek a szép új létesítmény, melyben a foglalkoztatókon kívül az impozáns, ragyogó mosdó is valamennyiük öröme. S aztán amikor eljön a mese Ideje, Varga Mónika, Adámi Zoli, Dunavölgyi Karcsi és a többiek ámult szemekkel hallgatják a történeteket. Varga Jánosné óvónő vezetésével biztosított a napköziben a kellemes program, me!y érthetően sok-sok közösségi foglalkozással tarkított. Kulcsár József képriportja NÓGRÁD - 1975. december 25., csütörtök 13
