Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
(Czinke Ferenc grafikája) Áprily Lajos: TÉLI REGGEL Ködben ember haladt. Páncélos hó harsant a súly alatt Szakadt a fátyol: hegytetőre ért. Nap világította bükkcserjén a dért. Gallyak hóbarlangjába cinke szállt, fény szédítette s egy napos titok, s dermedt rügy-csipkerózsikák között dalolt: — Nyitni fog ,— nyitni fog, — nyitni fog!..: Feje felett azur-kék szajkó-toll csillant a fán s hókristályos lett kalap és kabát: a rikoltozva rebbenő madár leverte rá a cifra bükk havát. S amerre járt: hegyek ontották rá a napsugárt * hó-szikra kápráztatta, — milliárd!... Köd váéta lent. A ködbe visszament s házába tért derült aszkétaként Két szemben a csodálkozás kigyúlt: 7— Sötét ember, honnan hozol ma fényt? József Attila: betlehem A gyolcs ködökbe puha varjak ülnek, csüggedt borókán fészkel a homály. Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király. Az asszony leszáll a kamrai létián, — Mennyből az angyal! — zeng öt atyafi. Az öreg kapás az óiban ganét hány, kántálva sírnak lompos tyúkjai. Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komoru a zsupp s fodor leveske szaga áraszt vigaszt, mely a danával "mennyezetre fut. Jézus, kinek szállása sárga irka, heverő papírbarmok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül. ÍV ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol az úri szél és gőzlik a magyar s a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakai. V arjú Péter, a tanya* fenító már ősz óta töprengett azon, hogy karácsonykor milyen ajándékkal lepje meg a húgát. ^ Ezek Budapesten laktak. Egyre több szívességet tettek neki, s ő az ajándékkal ki akarta fejezni mennyire szereti őket, milyen nagyra tartja rokoni kedvességüket. Két évvel ezelőtt vitt nekik egy söröskészletet — kancsót és poharakat —, ta- vaiy meg egy kínaezüst cigarettatárcát, melynek födelén egy ló ágaskodott. Mit vásároljon az idén? Nehéz volt ezt eldönteni. Voltaképpen kevés dologgal lehet meglepni az embereket. Arra gondolt, hogy majd vesz még egy söröskészletet vagy még egy cigarettatárcát, végre kettő is elfér a háznál, de erről a tervről letett. Az ünnepek előtt pár napnap fölutazott Budapestre. Sorra járta az üzleteket, keresett valami megfelelő ajándékot, de nem talált. A kereskedők telebeszélték a fejét, ide-oda ráncigálták, körülhízelegték és lemosolyogták, ő azonban csak állt a sok holmi között, soványan, mint a piszkafa, garádicsosan nyírt, fölfelé fésült hajával, tűnődött, nem tudott választani, bocsánatot kért és egy másik üzletbe nyitott. így csetlett- botlott, határozatlanul. A karácsony előtti napon délután, amint a Rákóczi úton kóválygott, a kirakatokat bámulva, egy izmos, tagbaszakadt ,,behúzó”, aki télikabátban leste künn az utcán a vevőket, észrevette ezt a cingár, tétova vidéki emberkét, s szelíd erőszakkal betuszkolta a boltba. Ott egy gipszangyalt mutatott neki. — Gyönyörű! — kiáltotta a tanító, az önkéntelen elragadtatás hangján. Aztán föltette csíptetőjét is és úgy nézegette a gipszangyalt. A gipszangyal nagy volt, akkora, mint egy tízéves leánykar, kezeit imára kulcsolta, szemét az égre fordította és mosolygott, oly’ édesen mosolygott, mintha nem is gipszből, hanem süvegcukor- bol faragták volna ki. A tanító a szűk homlokát ráncolgatva visszamosolygott rá. A kereskedő és a segédek is mosolyogtak, hogy a gipszangyal, mely már régóta a nyakukon porosodott, s a tanító, ily’ szerencsésen egymásra talált Huszonöt pengőre tartották. — Nem lesz drága? — kérdezte. A kereskedő és a segédek viharosan tiltakoztak. Máris csomagolták, hogy hazaküldjék. A tanító sietve fizetett — szeretett hamarosan túlesni a kellemetlen dolgokon —, de minthogy nem bízott a pesti emberekben, inkább maga vitte haza. Kebléhez ölelte a gipszangyalt, és úgy botladozott vele a népes utcákon, közben pedig álla'ndóan reszketett, hátha összetörik a szobor. De ' nem történt semmi baja Szállójában kicsomagolta, letette a padlóra, és hosszan bámulta a homályos villanyfényben, A gipszangyal most is mosolygott, szirupédesen és émejyítően, de a mosolyával egytftt valami nagy-nagy szomorúságot is árasztott, mint az ízléstelen gyári holmik, melyek a művészekét akarják utánozni. A tanító elszomorodott. Félt, hogy túlfizette és becsapták. Félt, hogy sógorának meg a húgának nem "fog tetszeni. Félt hogy nem tudják majd hova tenni, hiszen lakásuk telistele van csecsebecsékkel, tavaly egy szobrot is vettek, igaz, hogy az csak egy öreg szakácsnőt ábrázol és sokkal kisebb, mint ez. Egyelőre a gipszangyalt letakarta az ágyterítővei. hogy ne is lássa. Ez volt az ő rendszere. Nem szeretett arra gondolni, ami kellemetlen. Magára se igen gondolt, csak fölkelt és lefeküdt, dolgozott és pihent, élt. Nyáron valami mérges bibircsók nőtt az álián. Akkor hetekig nen« nézett a — Az a szép rajta — szólt a tanító zavartan —, hogy olyan édesen mosolyog. ‘Gyászos hangulatban vacsorázott. A villanyok szikráztak körötte, a fánk párája összeölelkezett a fenyőfa, s a csepegő viaszgyertyák szagával, a poharakban topázszínű és rúbinvörös borok csöpögtek, de ő csak hallgatott, gondolkozott és ivott, egyre többet ivott. Nézegette a sógora nyakkendőjét, s az jutott eszébe, hogy ő sohase tudna ilyet kiválasztani. Amit magára vesz, az nem áll jól neki. Bútoraik is milyen furcsák és mégis finomak, fogalma sincsen, hogy miért. Éjfél felé, mikor asztalt bontottak és átmentek a másik szobába, oda, ahol a karácsonyfa alatt a gipszangyal állt, a bortól egyszerre megoldódott a nyelve. Kosztolányi Dezső: A tükörbe, mindaddig, míg a bibircsók le nem száradt, s szentül meg volt győződve, hogy a bibircsók azért múlt el, mert figyelemre se méltatta. A gipszangyal azonban nyugtalanította. Hol levette róla az ágyterítót, hol megint ráborította. Egyszer tetszett neki, másszor nem tetszett. Még éjszaka álmából is fölkelt, hogy megtekintse. Akkor megint nem tetszett neki. Reggel azonban kisütött a nap. Akkor megint tetszett neki. — Ha nem mosolyogna — mondogatta magában —, akkor nem érne ennyit De mo-. solyog. Olyan édesen mosolyog. Ebbe aztán meg is nyugodott Karácsony estéjén maga vitte rokonaihoz, titokban, anélkül, hogy látták volna előzőleg, a karácsonyfa alá állította. Amint sógora meg a húga megpillantotta az ajándékot, kissé elmosolyodott de kissé meg is döbbent. — Milyen kedves vagy — mondogatták. — Köszönjük, nagyon köszönjük. De miért vered magad ilyen költségbe. — Tetszik? — kérdezte a tanító. — Nagyon szép — biztat- gatták. de nem néztek a gipszangyalra, mely a maga gyári ízléstelenségévei, mintha ; elsötétítette volna a karácsonyi gyertyák vidám lobo- gását. — Nézd sógor — mondotta kötekedve. — Én szeretem az egyenes embereket. Miért nem vagy hozzám őszinte. Érzem, hogy te lenézel engem. Igenis megvetsz engem, te is, a húgom is. Sógora tiltakozni próbált, de ő nem engedte. — Hallgass! — folytatta emeltebb hangon. — Vacsoráztunk. Jól van. A vacsora pompás volt. Megöleltél, amikor idejöttem, szívesek vagytok mind a ketten, tenyereteken hordoztok. A vacsoránál sört ittunk. Hol a söröskészletem ? Lásd, már nem is emlékszel rá. Két évvel ezelőtt hoztam nektek egy söröskészletet, poharakat meg egy kancsót, arany betűkkel volt ráírva: Emlék. Hová tettétek ? Az üvegszekrényben sem látom. Kidobtátok a szemétre. Megkínáltál cigarettával is. A cigarettatárcámat, azt a szép cigarettatárcát se hordod. Szégyelled. Valid be, hogy szégyelled. — Részeg vagy — mondta a sógor. — Nem vagyok részeg — kiabálta a tanító — Én már napok óta nem tudok aludni, mert érzem, hogy ti gyűlöltök engem, igenis, gyűlöltök engem, csak azt nem tudom, hogy miért? Mit vétettem én nektek? Miért nem jók az én ajándékaim? Ezen is mosolyogtatok. Ne tagadd, mosolyogtatok rajta. Legjobban szeretném összetörni az öklömmel ezt az angyalt, ezt a szegény, szép fehér angyalkát, mely azt mondja nektek, hogy szeretlek benneteket... Föl !s kelt és karjait fölemelte a karácsonyfa felé tántorgott, hogy összezúzza a gipszangyalt Csak a húga tartóztatta föl. — Részeg vagy — ismételgette a sógora — Részeg. — Nem vagyok részeg — rikácsolta a tanító és sírva fa-, kadt. — Csak fáj, nagyon fáj, itt — és a szívére mutatott. — Rátapostatok. Vizet, feketét itattak vele, lassan ki is józanodott és elcsitult Akkor egy kocsiba rakták, hazavitték szállójába, ott lefektették. Megígérte nekik, hogy másnap meglátogatja majd őket, de a hajnali vonattal hazautazott, a tanyára. Pár nap múlva levelet kaptak tőle, abban bocsánatot kért, mentegette magát a „karácsonyi botrány” miatt, azt írta, hogy nagyon ideges. Otthon a szünidő alatt, komoran járkált föl-alá kis szobájában. Abbahagyta a P'pázást is. Elővette hegedűjét, próbált valamit játszani ketségbeesetten tette vissza tokjába. Nem tudott jól hegedülni. Izgalmát mégis legjobban csillapította a " bor Részegen feküdt le, és regge- lenként sápadtan, borostás állal ébredt. Januárban valami gazdához volt híva disznótorra. Akkor is sokat ivott. Egyedül ballagott haza a végtelen pusztán. Sűrű hó esett. A hóra vékony jégréteg fagyott. Ment-mendegélt a fehér éjszakában, lógatva sovány fejét. Gémeskutakat látott, behavazott boglyákat, kukorica- górékat, pajtákat és istállókat. Közben elfáradt. Leült egy fatörzsre. Akkor egyszerre valami elérzékenyülés fogta el es sírni kezdett. Köny- nye lecsurgott és azonnal megfagyott De jólesett sírnia. Szürcsölte az édes szomorúságot. Eszébe jutott a soröskészlet, a kancsó, melyre aranybetűvel van ráírva: Emlék, a kínaezüst cigarettatárca az ágaskodó lóval, s a gipszangyal is, mely’ oly’édesen mosolygott. Az is eszébe Jutott, hogy valaha a képzőben tanult Michelangelóról, aki haragos és gyönyörű, erős es bajnoki angyalokat faragott, es hogy vannak da- lok is, melyek teljesen el tudjak mondani, hogy mi fáj a szívunk mélyén, siratta életét és kies^égét Megsiratta a szűk homlokát, garádicsosan nyírt haját, kitérdelt nadrág- jat, szemét, mely mindig vak volt és nem látta a titkos szépségét, s megsiratta a gipszangyalt is, az olcsó és ízléstelen gipszangyalt, mely ° szomorú és igénytelen volt, mint ő. Édes zsibbadtság bizsergette tagjait, és lassan elálmosodott. Álmában a gipszangyalt látta, aki fehéren, mint a hó, feléje mosolygott, és egyre kötekedett, egyre nőtt, eleinte csak akkora volt, mint egy ember, később azonban akkora lett, mint egy ház és egy hegység. A gipszangyal szelíden karjaiba fogta, és ő boldogan hanyatlott oda, engedte, hogy magához szorítsa, fölemelje a fatörzsről és vigye-vigye, fölfelé. Ragyogó hóba bo- _ . _ rult a kis falu Gyönyörű karácsony este volt. Az égen rettentő csillag Móricz ZsiRmond Karácsonyi ének volt. AZ egen reutriu-u l&u.öo, mint amikor tavaszi hajnalon nincs a munka, kópia ja mHHH , — Nem kértek pénzt, csak réten a fűszálak hegyén Csizmát akartak fejeltetni a egy kis kenyeret, csillog a harmat. A kis falu kántálási pénzből, mert most a két fiatal legény elvörö- megbújt, és a parányi házak- csak úgy szotyogott a hóié a södött a sötétben, s úgy kul- ban boldogtalan, szegény nép lábukon. Meg egy üveg bort lógtak ki az udvarról, mint a i«' vinnének haza az édesnek, megvert kutyák, hogy legalább hadd érezzék, A cigányok már megint egy tanyázott. Jaj. fiaim, szegények vagyunk az idén. Szegény a világ. Nagyon le voltak törve,« nagyon szégyellették magukat. Hogy ezek a cigányok... Már látszott, hogy itt az idén nincs aratás. Nincs most De két legénynek ez az es- ““““ ........ „ „ v olt a szüretje Páva Sajó Rt jár az Isten angyala, házzal tovább énekeltek. idén nincs aratás. Nincs most ... ...--------.-V „ De ahogy elindultak az éne- Hallgattak sötéten, szédülve, karácsony. Meghalta Krisztus. v olt az egyik, a másik Balog. , -.7 - . ... - , sok éven át, kisiskolás „ néhány hazzal _ Mék h t , oWt.ib- pros haneolc fuiták a — A Buga. .. — Jól van. A nyáron is elvállalt tőlem egy fairtást egy kis kenyérért. Csak voníts. Azért még bementek a következő házba. Ott\is rákezd- ték. Sok :----: „ .. . , * eiOUUK Cl 00 k oruk óta ok voltak, a kara~ karácsonyi zsolozsmát csonyesti kantalok. Olyan , _ — Ki lehet az — döbbent a két leg íny. Mikor az első ház eresze alá csonyesti hangjuk volt, mint az ércsíp, s náluk nélkül nem is volt karácsonyeste a kis kálvinista faluban. Még aratáskor is em- beállítottak s rázendítették, legették, hogy az a karácsony, hogy Mennyből az angyal... amikor Páva Sajó, meg, a Ba- kijöt a gazda ingújjban a tor- log rázendítik, hogy: Menny- nácra s azt mondta: ,ból az angyal. — Nohát. ti is itt vagytok? Az idén. nehezen is várták, Rt jártak már a cigányok, mert ez az év, nemcsak a gaz- megvolt a karácsony. Elvitték dagokra rossz, hanem a sze- a kenyeret, gényekre is. Ha a gazdának — Milyen kenyeret? Kijött a gazdasszony. — Ki az?... Tik vagytok. Páva Sajó... Ej. ej... Jól van na. Lassan kullogva mentek előre a hóban. Szédül a fejük, és most elkezdték érezni, hogy a hóié hidegedik a lábukon. Már a kapca fagyni -kezdett. Ha nincs meleg az ember szívében. a fagy is kifog rajta. A cigányok meg csak vonítottak valahol, hogy: mennyből az angyal. Bementek a kocsmába, egy- egy pohár pálinkát ittak a 10 NÓGRÁD - 1975. december 25., csütörtök Nem híjta be, mint tavaly harminc fillérjükön, amit ma őket. h<^v megkínálja mézes kerestek. Ez eev kicsit felfris- borral ps fonott ka’áccsaí. És sítetíe a vérüket, s megoko- nem adott pengőt, csak egy- sította a fejüket, egy tízfillérest nyomott a — Na, próbáljuk meg még- markukba. eccer. Nagy portára mentek. Nagy tölgj'fakaput nyitottak be. S a kutyák majd lehúzták őket... Mennyből az angyal... Eljött hozzátok... — Már megint itt vannak azok a cigányok? — nyitott ki a gazda. —Vagy tik vagytok Páva Sajó? — Mink vagyunk gazd- uram. A gazdasszony azonban kiszólt. . — Hogy nem szégyellik ilyen nagy legények. Nem való a mán csak a cigányoknak. A két legény meg volt halva. Birtokháborítás történt. A vérük kigyúlt. Utána a cigányoknak. Éppen jöttek ki sustorogva egy udvarból, mikor elérték őket. Marakodva számolták a kapott alamizsnát. — Hé — kiáltotta Sajó Pista. A vezető cigánylegény, a Buga, hetvenkedve mondta: — Nekünk is eljött az angyal! — Nohát. ha eljött, el in visz! — ragadta torkon Páva Sajó. Én is ember vagyok, értem is maghalt a Krisztus. — Hát akkor te is meghalsz érte, büdös cigány. Te eszed el a faluban a mi kenyerünket! Volt ott egy sövénykeríté«; abból, egy karó törött a Páva Sajó kezébe. — Én is tudok énekelni, karácsony éccakáján — rikácsolt a cigány. — Meg is fogsz dögleni, karácsony éccakáján. Q n Láf legény u Ad agyonverte a két cigányt, s azok ott maradlak a szép, fehér hóban, a csillagok ragyogó koronája alatt, karácsony éccakáján. (1931.) /
