Nógrád. 1975. december (31. évfolyam. 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
Egy munkás művelődési kísérlet tapasztalatai A szocialista brigádok kulturális vállalásairól különösen sok szó esett az utóbbi néhány esztendőben. A véleményt nyilvánítók általában a negatív jelenségekre hívták fel a figyelmet; a kulturális vállalások rendszerint formálisak és sematikusak, végrehajtásuk hiányos, és a vállalati ellenőrzés sem áll feladata magaslatán. Most haszontalan lenne azon meditálnunk, miért történt mindez úgy, ahogyan történt, hiszen az okok és okozatok összefüggéseinek feltárását már két- három évvel ezelőtt megtették a pártszervek, a szakszervezeti bizottságok és a gazdasági vezetés bevonásával. Új rendszer A Kulturális Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ központi bizottsága és a Népművelési Intézet közösen dolgozta ki a szocialista brigádok művelődési tevékenységének űj rendszerét., melyet az idén az ország húsz gyárában vezettek be. kísérletképpen. .Egyelőre tehát kísérletről van szói Kísérletről, amelynek célja', hogy a kulturális vállalásokat az élet, a szocia- 1 sta építés megkövetelte szilárd és termékeny alapokra h- 'yczze. a szocialista brigád- i/tozga'om hármas követelményét egy szintre hozza. Hiszen a gazdasági, termelési, vállalásokat nem lehet — és főképpen nem szabad — a kulturális vállalásoktól mereven elkülöníteni. Fel kell mindenkinek ismernie a kultúra és a gazdaság szoros kölcsönhatását, egymás nélkül yaló létezhetetlenségét. A munka gyakorlata, az egyes ember tapasztalata naponta ezt bizonyítja. A műveltebb, n szélesebb látókörű ember kevesebb fizikai erőkifejtéssel. tehát könnyebben, találékonyabban és gyorsabban végzi el a rábízott feladatot, mint társa. A kísérleti rendszer irányelvei a szocialista brigádmozgalom alapelveivel azonosak. Ugyanolyan követelményeket támaszt az általános, a szakmai és a politikai műveltség terén, ugyanúgy követelményként tartalmazza a kulturált életmód, a munkahelyi közvélemény alakítását, formálását. Mégis mi akkor az új benne, miért kell kikísérletezni? Mindenekelőtt azért, mert az eddigiektől eltérő, más szemlélettel közelíti meg a vállalásokat. Nem alkot sémát, melyet bármikor, bárhol, akárki tetszés szerint egy-egy brigádra húzhat. Ez természetes, hiszen éppen ennek megszüntetése a célja. Az új vállalási rendszer ember- és közösségközpontú, meghatározóként veszi figyelembe a brigádok sajátos helyzetét, a brigádok tagjainak egyéni képzettségét, műveltségét, szokásait. Nálunk a ZIM-ben Megyénk gyárai, vállalatai közül a ZIM salgótarjáni gyára kapta a megbízatást a kísérlet lebonyolítására. (Itt jegyezzük meg, hogy országosan három formában folyik a a kísérlet, ebből az egyik forma Salgótarjánban.) Az ügyek intézésére öttagú operatív bizottság alakult. Az illetékes szervek, a SZOT és a Népművelési Intézet is megbízta a maga területén dolgozó megyei szakembereit a kísérletben való közreműködéssel, segítéssel. A gyár tájékoztatókat, nyomtatott segédanyagokat kapott. S a kísérlet szervezői és irányítói szóban is megbeszélték a feladatokat. A munka annak rendje és módja szerint elkezdődött. Lássuk a gyakorlati intézkedéseket! A kísérletben való részvételre hat-hat, szakmunkásokból és betanított, illetve segédmunkásokból álló brigádot jelöltek ki. Ez tükrözi a gyár munkásállományáriak az ösz- szetételét, és lehetővé teszi a szerzett tapasztalatok alapján a kísérletnek az egész gyárra történő kiterjesztését. A brigádok élére a mérnökök, technikusok, gazdasági vezetők közül támogatókat neveztek ki, akiknek fe’ada- ta az egész kísérlet szellemi irányítása, a vállalások megtételétől a végrehajtásig. A vállalásokat előzőleg kitöltött kérdőívek alapján, egyenként . tették a brigád tagjai. Az felső problémák ekkor jelentkeztek. A kérdőíveket a résztvevőknek csupán tíz százaléka töltötte ki egészében, a többi részlegesen, sőt húsz százalék még így sem. Az egyéni vállalások megtételét elmulasztotta két betanított és segédmunkásokból álló brigád. Közben elmaradt a megbízott megyei szakemberek segítsége is, éppúgy, mint a központi szervé, a Népművelési Intézeté. Ezekről a hiányosságokról szeptemberben, amikor a vállalások közvetlenül gyakorlati megvalósításuk szakaszába érkeztek, szóltunk, abban a reményben, hogy intézkedés történik és pótolják — mert még idő és mód lett vplna rá — a mulasztásokat. Nem így történt! Továbbra sem aktivizálták magukat, a központi szervek és a megyei megbízottak. A kísérlet folyik úgy, ahogyan a gyári operatív bizottság tagjai — megjegyzem, nem szakemberekről van szó — a lehető legjobb belátásuk szerint gondolják. Tanulságok Egyaránt vonatkozik az irányítókra. szervezőkre; egy olyan nagy fontosságú kísérletet, mint amilyenről beszélünk, nem szabad csakis mélyen átérzett felelősséggel elvégezni. A ZIM-beli eset nem erről tanúskodik. Elvben mindenki egyetért: igenis csinálni kell, de a gyakorlatban mindenki a másikra vár. A Népművelési Intézet nem érdeklődik, a megyei megbízottak közül a József Attila megyei Művelődési Központ munkatársa nem teljesíti az általa ígérteket, pedig a brigádok nagyon várták, vállalásaik közé is vették az irodalmi délutánokat, író-olvasó találkozókat. Az SZMT szakszervezeti iskolára távozott megbízottját sem helyettesítették senkivel. Egyáltalán most már az is kérdés: ki veszi komolyan a kísérletet? A gyárbeli támogató^ az operatív bizottság is követ-' tek el mulasztásokat; nem kísérték kellő figyelemmel az egész folyamatot, s nem intézkedtek időben és határozottan. Erősítésre szorul a brigádok és a segítők kapcsolata is. Éppen ezért a gyár párt-végrehajtóbizottsága egy hónappal ezelőtt, látva a nehézségeket, napirendre tűzte a kérdést és elfogadta a szakszervezet feladattervét a kísérlet sikeres befejezésére vonatkozóan. S ha januárban1 valóban általánosítható tapasztalatokról tudnak számot adni, akkor az nem kis részben ennek tulajdonítható. Mindenesetre az már most is látszik, hogy a művelődési tevékenység új rendszere a korábbinál jobban szolgálja a szocialista brigádmozgalom hármas célkitűzését, hogy a brigádok és tagjaik aktívabban vesznek részt a művelődésben. Ezek a tapasztalatok már általánosíthatók — csak ez a végrehajtási gyakorlat ne váljon általánossá! (ok) SZÖNYI GYULA: ANYA GYERMEKÉVEL (grafika) SZELLEMI KÖVETEINK I destova negyedszázada írta Illyés Gyula : „A vendég- és. szabadságszerető, a lovaglás és deli helyett Nyugaton ma a magyar név: nagyot- rnondó és hatalmaskodó, kérkedő és műveletlen népegyveleget idéz.” Cikkének összegezése tulajdonképpen írásának círrte vis: „Hírünk a világban riasztó”. Azóta — mint mondani szokás — sok víz lefolyt a Dunán. Egy világ választ el bennünket a 30-as, 40-es évek pöfíetegségeitől. Immár csakugyan nem ,,egy kicsit parádésan, egy kicsit kérkedőn” állunk ki a világ tekintete elé. Korántsem csak Rákóczit, Kossuthot emlegetjük, hanem inkább köznapjainkba igyekszünk beavatni a határainkon kívül élőt. Lehetőleg tárgyilagosan. kérkedéstől, rózsaszí- nűségektől mentesen. Önmagunk józan megítélése nem ritkán mégsem találkozik hasonló tárgyilagossággal. A hazánkba látogató idegen naiv rácsodálkozása éppen úgy tanúskodik erről, mint a külföldet járó magyart körülfogó kiváncsiskodás olykor meglepő tájékozatlansága. Mindez persze, érthető. Hiszen mi is csak az utóbbi években döbbentünk rá mulasztásainkra. Erről a többi között a következő adatok tanúskodnak: még 1962-ben sem érte el a határainkon kívülre szállított könyvek értéke a hazai forgalom 1 százalékát. Ám három évvel később a 778 millió forintos évi forgalom 7 százaléka már a külföldre jutott kötetekből származott. Egy év múlva újabb 1,5 százalékos forgalomnövekedés történt, s a 70-es évektől kezdve a magyar könyvekre költött pénz minden 100 forintjából mint- eav 10—12 a határainkon kívüli olvasó kezébe kerülő kötetek ára. önelégültségre u- gyan semmi okunk, de az tagadhatatlan. hogv az idéz°!t adatok jól érzékeltetik szellemi horizontunk fokozatos ki- szélesedését. A Kulidra. Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat a megmondhatója: évről évre örvendetes gyorsasággal növekszik '— különösképpen ünnepek előtt — a külföldre feladott könyvek száma. (S ez csak a forgalom egy része; igen sok magyar kötet a jugoszláviai, csehszlovákiai, romániai és a kárpát-ukrajnai kiadókkal kialakított közös könyvkiadás keretében indul útra Budapestről Újvidékre. Pozsonyba, Erdélybe, és Kárpátaljára, örvendetesen gazdagítva- az ottani könyvesboltok választékát. S ne feledkezzünk meg a szintén évröl- évre terebélyesedő idegennyelvű könyvkiadásról sm: tavaly például már csaknem 700 kötet több mint 2,5 millió angol, francia, német, orosz nyelvű példánya' hagyta el nyomdáinkat; ezek a könyvek az előbbieknél javarészt jóval- hosszabb utat tesznek me" hírt adva ró!un;< azokon a távoli földrészeken is, ahol mostanáig azt sem' igen tudták, hogv a világon 'vagyunk. Hiba volna azonban a könyvek hatását túlbecsülni. Rajtuk kívül is vannak szép számmal szellemi követeink a nagyvilágban. Szinte lehetetlen megállapítani közülük, melyek hatása a legszámottevőbb. De annyi bizonyos: aki némileg alaposabban akar tájékozódni felőlünk, nem nélkülözheti az olvasnivalót. Másrészt az ízléses, jó könyv íül is kelti az érdeklődést irántunk Erről tanúskodik a többi között az ősszel Belgrád- ban rendezett nemzetközi könyvkiállítás sajtóvisszhangja: „Magyarország, kicsinységét megcáfoló könyvnagyhatalom — írta a jugoszláv fővárosban látottak alapján ä nyugatnémet Frankfurter Allge- menie Zeitung. — Nagy kár, hogy ezt időnként újra és újra föl kell fedeznünk. Magyar könyvekkel ugyanis csak nemzetközi könyvbemutatókon lehet találkozni. Pedig jó volna máskor is...” Csakugyan jó. Ámbár ez sem kizárólag «n.itunk múlik. Éonen Aczél György, az MSZMP Politikai BizottsagáMeg felelni a követelményeknek Balassagyarmat középtávú művelődési terve A D„|„„ ___________„i., városi Tanács ülése a köD alassagyarmari zeimúitban vitatta meg és fogadta el a városnak az 1976—1980. közötti időszakra szóló középtávú művelődési tervét, amely az elért eredmények gondos, körültekintő felmérése alapján, a város gazdasági és társadalmi helyzetében a jövőben várhatóan bekövetkező változásokat is figyelembe véve határozta meg a közoktatás és a közművelődés területén szükséges tennivalókat. Köztudomású, hogy a fejlett szocialista társadalom építése fokozott követelményeket támaszt a kultúra irányítását és gyakorlati megvalósítását végző szervekkel, intézményekkel szemben. A gazdasági és a társadalmi élet ütemes, tervszerű fejlődése, a tudomány és a technika előrehaladása szükségszerűen állítja a művelődési munka középpontjába a kulturális ágazatok dinamikus fejlesztését, ideológiai, világnézeti tevékenységének, az iskolai és az általános nevelő munkának a javítását. Az oktató-nevelő munka tartalmi fejlesztésének feladatai sorában fontos hely illeti meg az oktatás demokratizmusának a növelését. Az oktatás., demokratizmusa társadalmunkban a tanuláshoz való egyenlő jogot és egyenlő lehetőséget is jelenti. Az utóbbi évek kedvezőtlen tapasztalatait figyelembe véve, a városi tanács alapvető célként határozta meg annak elérését, hogy minden gyermek tanköteles korban végezze el az alapozó, általános iskolát. Megvalósításához természetesen számos intézkedésre, a feltételek megteremtésére van szükség. Többek között gondoskodni kell a gyermekeknek a tankötelezettséget megelőző intenzív iskola-előkészítésről, elsősorban az óvodákban, de — mert mindenkire kiterjedően objektív okoknál fogva nem lehetséges — az iskolákban szervezett tanfolyamok formájában is. Feladat az általános iskolák között ma még meglevő színvonalbeli különbségek felszámolása. Balassagyarmaton a becslések szerint 1980-ra — a népesedéspolitikai határozat • hatására — várhatóan 20—25 százalékkal növekszik a tanköteles, illetve óvodás korú gyermekek száma. Oktatásuk és nevelésük személyi és tárgyi‘feltételeinek biztosítására már most fel kell készülni, mert enélkül illuzórikussá válnának a munka tartalmi oldalára vonatkozó határozatok, s lehetetlenné válna maradéktalan teljesítésük. A város középtávú művelődési terve részletesen szól a tanulóifjúság szocialista tudatának erősítéséről, világnézetének céltudatos, tervszerű és folyamatos formálásáról, a szocialista erkölcs kérdéseiről. Ezeknek a feladatoknak a sikeres végrehajtása fejleszti az önálló, alkotó gondolkodást, a vitakészséget, s képessé teszi a tanulókat a különböző ideológiai hatások közötti eligazodásra, elmélyíti a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus érzését, megszeretteti a munkát, mint minden emberi érték forrását. Az elfogadott terv — a központi, illetve helyi párt- és állami szervek által a közművelődésre vonatkozóan megfogalmazott határozatainak szellemében — széles alapokra helyezte a közművelődési munkát. A közművelődés politikai tartalmának erősítése, a köz- művelődés aktív, közösségi formáinak kiterjesztése, a munkásművelődés, a szocialista brigádmozgalom kultúrális tevékenységének segítése összefügg a munkásosztály vezető szerepének érvényesítésével, s egyre fokozott jelentőséggel bír. Ennek a munkának az eredményei már mutatkoznak Balassagyarmaton, de még további céltudatos, átgondoltabb tevékenységre van szükség. A közoktatási és közművelődési intézményhálózat anyagi és tárgyi fejlesztésére a gazdasági fejlődéssel összhangban kerül sor. Az anyagi eszközöket — figyelembe véve a népgazdaság nyújtotta lehetőségeket, a társadalom- és művelődéspolitikai szükségszerűségeket — az V. ötéves terv során elsősorban az alsó fokú, valamint a szakmunkásképzés területén koncentrálják. a rerviaoszakoan dai hálózatot, s nyoIc.nyolc tanteremmel gyarapítják a Dózsa György úti Általános Iskolát és a Balassi Bálint Gimnáziumot. Több oktatási intézmény részbeni felújítását is tervezik, így például a pat- varci óvodáét, a Petőfi Sándor és a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskoláét, az ipolyszögi iskolaét, a fiúdiákotthonét, a Balassi Gimnáziumét és a Szántó Kovács János' Szakközépiskoláét. A megyei fejlesztési koncepciónak megfelelően fejlődik a város és vonzáskörzetének kulturálisintézmény- hálózati ellátottsága. Ebben a tervidőszakban alakítják ki a komplex, funkciójú művelődési központot, s a peremkerületekben és az új lakótelepeken klubkönyvtárakat hoznak létre. Balassagyarmat középtávú művelődési terve jogos társadalmi, közösségi és egyéni igényeket fogalmazott meg, S. L. nak tagja mondta el a párizsi Le Monde-ban nemrég megjelent nyilatkozatában : „Nekem például különösen szívügyem volna. ha híven mutatnák be fFránciaország- ban a magyar kultúrát. 1974- ben Magyarországon 71 francia művet adtunk ki. Francia- országban pedig csak három magyar könyv jelent meg,” S tegyük tüstént hozzá: jó- néhány más országban Is hasonló a helyzet. Hogyan lehetne változtatni rajta? Szinte közhelyszámba illő módon: hatásosabb propagandával. sokrétűbb tájékoztatással, átgondoltabb kereskedelempolitikával. Egyebek között jobban ki kellene használni azt a lehetőséget, amelyet a „második” Mágvar- prszág megtestesít. A határainkon kívül, szétszóródva a világban- hozzávetőlegesen tízmillió magyar él. Minden bizonnyal túlnyomó részüket mindvégig rokonszenv tűzi az óhazához, s csak az elenyésző kisebbség nem hajlandó megbékélni szocialista rendünkkel. A többség azonban kapva kap a többi között azokon a könyveken, amelyeket címükre ezekben a napokban-he........ - - —--------< t ekben indít útnak a posta. Vajon ésszerűen választották-e ki a nékik szánt köteteket az ajándékozó rokonok, ismerősök? Csakugyan azokat küldik-e el, amelyek az ő ízlésük szerint valók, az ő kíváncsiságukat elégítik ki? S gondolnak-e például az itteniek arra, hogy nemcsaK klasszikus alkotásokkal szerezhetnek örömet, hanem az új magyar irodalom, az új magyar művészet könyveivel is? Sőt, népszerű-tudományos, ismeret törj esz.ő művekkel vagy éppen világszerte megcsodált gyermekkönyveinkkel is? Fölhívja-e valaki a figyelmüket rá: történelmünk fordulópontjainak — például a honfoglalásnak. Mohácsnak — újszerű értékeléséről szóló műveink mennyit segíthetnek a külföldön élő magva- rok világszemléletének. , magyarságtudatának formálásában” E zekre a kérdésekre nemigen tudunk válaszolni. De már az sem haszontalan, ha eszünkbe villannak, amikor szellemi követeinket útjukra bocsátjuk. Veszprémi Miklós
