Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)
1975-11-26 / 277. szám
/ Á gazdálkodás erkölcse T I van a fejünk lomtárba való böl■ csességekkel. Mint amilyen az a — tipikusan kapitalista, s ott sem mindig igaz — okoskodás, hogy az üzlet, az üzlet. S ha gondolataink némely ösvényét megjárhatja, akkor azon sem csodálkozhatunk, hogy olykor tetté formálódik, tényeken válik lemérhetővé. Így például azon sem akadhatunk fel, hogy a tavaly és az idén végrehajtott árhatósági ellenőrzések minden harmadik gazdálkodóegységnél szabálytalanságra leltek. Ezek nagyobb része ugyan csekély jelentőségű — figyelmeztetéssel vagy szabálysértési eljárással lezárt — ügy. de több esetben már a fegyelmi felelősségre vonást kellett alkalmazni, s történt bűnvádi feljelentés is. Anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulajdonítanánk az előbbieknek, bátran megkérdezhetjük: vajon mi lehet a szóban forgó vezetők véleménye a gazdálkodás erkölcséről? Ügy hiszik, a vállalati eredmény — s ezen belül a nyereség — felmentést ad téves lépéseikre? Ez csak egyetlen dolog. Hozzá hasonlóan sorolhatjuk a vállalatok közötti kooperációtörvények, rendeletek mezőit átugró sakkhúzásait, a silány árut nagy hangon reklámozókat, a termékük javításához alkatrészt nem gyártókat, mindazokat, akik vígan sétálgatnak írott jog és íratlan erkölcsi szabályok mezsgyéjén. Az időnként és helyenként elhangzó dörgedelemre persze, rögtön kész a válasz: kérem, mi —, s e mi alatt néhány ember éppúgy értendő, mint a vállalati közösség, az irányító szerv valamennyi tagja —, semmiféle jogszabályt nem sértettünk meg. Való igaz: a tételes jog előírásainak durva áthágása ritkaság a gazdálkodásban, mert hisz’ törvényes következményei súlyosak. Ám, eltűrhetőnek tarthatjuk-e az olyasfajta finomabb lavirozásokat, mint — a bevezetőben idézett esethez visszatérve — az árvetésig bejelentési kötelezettség elfeledése? Vagy azt, hogy vállalatok, szövetkezetek az ármeghatározásnál a legmagasabb anyagárral számolnak, s indokolatlanul szerepeltetnek az árban különböző improduktív költségeket? Az árvetést nem egyetlen tisztviselő készíti: átmegy az a különböző vezetők kezén, s nem veszik észre, hol, mi sérti meg a gazdálkodás erkölcsének határát? Vagy azt hiszik, ha nem ütközik a jogba, akkor minden rendben? Közhely, de úgy látszik, figyelmen kívül hagyott hétköznapi igazság: nem lehet mindenre írott szabályt — törvény, rendelet, utasítás, irányelv formájában — alkotni vagy fabrikálni. A vállalatok közötti kooperációnak vannak kötött keretei, így a szerződési, visszaigazolási stb. kötelezettség bizonyos területeken. E kötött kereteken belül azonban az történhet, amit a vállalat jónak lát, amit a maga részéről hasznosnak ítél? Szónoki kérdés, de nem annyira, hogy fölösleges föltenni! Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a vállalatok némelyike hajlik így értelmezni a viszonyokat, s „rugalmasságának'’ nem állít gátat az erkölcs, hanem csak nagy sokára a felsőbb szervek — óhatatlanul kései, szabálytalanságok halmazát feltáró — vizsgálata. Ilyen esetek láttán, hallatán szinte mindig elhangzik a kérdés: miért vártak eddig? Holott meggyőződésünk, nem ez az elsődleges probléma. Hanem az, miért nem működött az érintett személyeknél vagy közösségeknél az erkölcsi önellenőrzés, miért nem fedezték fel — vagy ha meglátták, miért hányták be a szemüket —, hogy a gazdálkodás erkölcsének sorozatos megsértése előbb vagy utóbb törvényszerűen magával hozza a gazdálkodás írott szabályainak félretolását, esetleg felrúgását? Feltehető, azért, mert úgy okoskodtak, hogy a cél szentesíti az eszközt. Akik így gondolkoznak, így cselekszenek, forintokra vagy apró előnyökre váltják fel a vállalat szavahihetőségét, megbízhatóságát, az üzleti életben fontos jelzőként szereplő korrektséget, s megdöbbennek, amikor egy idő után már nincs mit felváltaniuk...! Veszélyes — szűkebb és tágabb körben egyaránt súlyos — következményekkel járhat tehát, ha árnyék borul a gazdálkodás erkölcsére. Az írott jog, a szabályozó rendszer sokféle eleme sem képes arra. hogy a gazdálkodás szüntelenül változó körülményei közepette, minden új helyzetre, átalakulásra megbízható, betűről betűre követhető útmutatást adjon. ALíL mindenre szabályt szeretnének MKIK fabrikálni, akik bármilyen változás esetén a felsőbbség állásfoglalását sürgetik, akik csak paragrafusok közé gyömöszölve tudják formálni, befolyásolni a valóságot, azok arról feledkeznek el, ami a vezérlő elvek közül a legfontosabb. S ez — a gazdálkodásban éppúgy, mint bármilyen más közös tevékenységben — írott és íratlan jogok, kötelmek egysége, az a hol kézbevehető, hol csak megérezhető erkölcsi kódex, melyet legtalálóbban úgy nevezhetünk: a gazdálkodás tisztessége. Mészáros Ottó Tért hódít a metró Elképzelhető napjaink nagyvárosa közlekedési dugók nélkül? 'Nos, igen. Hamarosan így lesz Moszkvában ^s a többi nagyvárosban, ahol metró közlekedik. A szovjet főváros lakosai immár 40 éve tartják a legkényelmesebb közlekedési eszköznek a metrót. Megszokták, hogy a szerelvények fennakadás nélkül naponta töob mint 5 millió utast szállítanak. Csúcs- forgalomban a szerelvények 80 másodpercenként követik egymást. A moszkvaiak nagy többsége 30 perc alatt eléri munkahelyét. Ezt csak a metró tudja biztosítani. A metró olcsó, gyors, még a gépkocsitulajdonosok is előnyben részesítik. A moszkvaiak számára a metró nem csak nélkülözhetetlen, hanem büszkeség tárgya is. A főváros vendégeinek külön programja a metró megtekintése. A negyven évvel ezelőtt épült állomások is megfelelnek a korszerű műszaki- és esztétikai követelményeknek. Mindegyik egy-egy építészeti remekmű, szobrok, mozaikok, kovácsoltvas és rézveretek díszítik, a falakat márvány, ,vagy gránit burkolja. Az elmúlt 40 év időszakában változtak az irányzatok az építészetben és a művészetben. Ez tükröződik az új állomások építésében is. Üj vonalak és állomások épülnek, még a II. világháború sem állította meg ezt a folyamatot. A nagyarányú lakásépítés — évente 120 ezer új lakást adnak át rendeltetésének — feltétlenül szükségessé teszi, a metró bővítését. 2000-re a moszkvai metróvonalak hossza megduplázódik és eléri a 320 kilométert — mondta Tatjána Fjodorova, a moszkvai metróépítő váilalat igazgatóhelyettese. A szovjet metróépítés külön iparággá vált, amelynek tapasztalatait külföldön is széles körben felhasználják. Francia, finn, magyar, indiai, koreai, jugoszláv, bolgár szakemberek építettek hazájukban metrót szovjet közreműködéssel és technikával. Maja Sebentova Meg se kottyan Cipésznek. asztalosnak mindegy, tél van-e vagy nyár. Az építőknek azonban minden évben komoly megpróbáltatást jelent a hideg idő. Salgótarjánban, az Arany János úti lakásépítkezéseken dolgozik Saját Nándor szerkezeti ácsbrigádja. Serfőző Tibor általános művezető mondja róluk: — Jól összeszokott közösség. Bronzkoszorús szocialista brigád. Lehet rájuk számítani. Ha szükség van a munkájukra, nem gondolnak semmivel. elvégzik, amit kell. A brigádvezető 52 esztendős, halk szavú ember. Mosolyog, mikor látja, hogy a háztetőn a metsző szélben összehúzom magamon a kabátot. — Ez még nem hideg' meg 6e kottyan. Mostanában nincs 6ok bajunk a téllel, mert az u'óbbi egy-két évben enyhe volf. Bezzeg, amikor, annak ide'én a hatvanas években a kői házat építettük! Húsz centis hó hullott, s alig, hogy letakarítottuk. újra be hordta a szintet a szél. Aztán, mindjárt lefagyott. Mínusz 15 fok lett! Megcsúsztam, eltörött a bokám. Az idős ácsmester 25 éve dolgozik a Nógrád megyei Áljaim Építőipari Vállalatnál. Ez alatt változott az ácsmunka. A tetőszerkezetek készítése, a gerendák összeeresztése helyett a daruval beemelt szerkezeteket támasztják ki addig, ameddig megköt a beton — közvetlenül a munkaszint alatt egy-két emeleten az ember szinte erdőben érzi magát a sok beállított függőleges gerenda között. Az ácsok készítik a zsaluzatot a betonfalak számára, s a brigádnak vassal dolgozó tagjai is vannak. akik a vasbeton vázat készítik. Molnár József hat éve a bányát hagyta ott. hogy építeni jöjjön. — Nem könnyű a munka, mikor hideg van. Akad ugyan kesztyűnk, hogy a kezünk ne faggyon a vashoz, de a finom munkát, a drótozást nem le-, hét kesztyűben csinálni. A kötözőszálak összefagynak, olyankor, tűzön melegítjük a drótot a vasat. Egy kicsit meg a fogót is, de a munka nem állhat meg. Elég nehéz akkor is ha nem fúj a szél és nincs hideg. Csak hajolgatni ne kellene annyit. Megérzi az ember dereka nagyon. Miközben mondja, végignéz a már elkészült vasvázon, és széles mosolyra derül az arca. — Látja- ezért szeretem. Az ember látja a munkáját, széo télen, nváron. Jó tudni, hogy sok család jut otthonhoz a kezünk nyomán. Megyénk egyik legkorszerűbb, legnagyobb gyára épült fel néhány esztendővel ezelőtt Nagybátonyban. A FÜ- TÖBER gyáregységében azóta is növelik a kibocsátott termékek választékát, mennyiségét. Így várhatóan 1980-ban már 500 millió forint értékű áru kerül ki az üzemből. Lakások, intézmények, ipari létesítmények fűtésére alkalmas berendezéseket, melegvíz-termelő egységeket, tetőventillátorokat, olajtároló edényeket, a Szovjetunió részére olajhűtőket készítenek, hogy csak a legfontosabbakat említsük a termékskálából. Napjainkban 900 dolgozót foglalkoztatnak a nagybátonyi FÜTÖBER-nél, de 1980-ra már 1200 munkás elhelyezkedését tudják biztosítani. Gyorsított szakmunkásképzés, % tankönyvek, tandíjak költségeinek üzemi átvállalása, mind-mind igazolja a szakmunkásjelöltek kedvező helyzetét. Képünkön: a gyár üzemcsarnoka. ahol hatalmas tartályokat készítenek. — kulcsár — Összefogás Mai kommentárunk Cser hátszélt ti ván on Lassan itt a tél, csökkennek az útfelújítási, -építési munkák. Ám, még mindig vannak hasznos, sikeres kezdeményezések. Cserhátszent- ivánon, a Szabadság utcát építették újjá a lakók. Meg- únták az áldatlan állapotot: az örökös sártengert, a rendezetlen, elhanyagolt út képét. Levelet küldtek a tanácsnak — a lakók aláírásával —, melyben vállalták, ha a tanács anyagot biztosít, rendbe hozzák az utat, társadalmi munkában. A lakók levelére az alsótol- di tanács gyorsan reagált. Hamar megrendelte az anyagot, amit másfél hét után a helyszínre küldtek. A lakókor» volt a sor, s bizonyítottak is. A lakók. Cserkúti Gyuláék, Sándor Józsefék, meg a többiek négy nap alatt végeztek a munkával. Igaz, még nincs leszurkozva, de az utca így is rendezett lett. Eltűnt a sár, az esővíz-mosta sok-sok gödör. A község lakói közül sokan elárulták, hogy ez csak a kezdet. Jövő tavaszra szeretnék a kultúrház udvarát csinosítani, parkosítani, egyszóval szebbé tenni a falut. — Cs. Szabó — — A kőművesek munkáját téliesítik, ha nagy a hideg, ők már fedett helyen dolgoznak ezeken az épületeken. Az ablakot beüvegezik, vagy befóliázza a vállalat, mi azonban ilyenkor is a szabad ég alatt vagyunk — veszi át a szót a brigádvezető. — Annyi a változás, hogy október elejétől téli a munkarend. Egy műszak van, reggel héttől délután négyig. Legfeljebb ány- nyit segíthetünk magunkon, hogy rakunk egy kis tüzet. Jó megmelegíteni az elgémberedett kezet. Kopog a szekerce, herseg a fűrész. A vázszerkezet szerelője kezéből szálúmként fogy a kötöződrót, és közben a. novemberi napsütést felváltja a borulás. Az ólmos. szürke felhők nyomán havat lát ka- vaíognj a szem. A Saját Nándor brigád tagjainak már piros az arca a hidegtől, de megállás nélkül dolgoznak. Gáspár Imre A téti gépjavítás A szántóföldeken már csupán az őszi mélyszántást végző gépek dolgoznak. Az őszi munka zömét ugyanis befejezték a mezőgazdasági üzemek. A gépek többsége javítóműhelyekbe került, hogy elvégezzék rajta a szokásos téli nagyjavítást. A mezőgazdaságban ma már a jól karbantartott gépek játszák a főszerepet. Ha jók a gépek akkor eredményesen dolgozhatnak, ha rosszak a gépek akkor kínlódás a földművelés. Ezért van tehát nagy jelentősége annak, hogy most az egész évben igénybe vett traktorok, szállítójárművek és munkagépek tüzetes vizsgálat alá kerüljenek. Amikor a téli gépjavításról beszélünk, nem jelenti, hogy csak valamikor az elmúlt télen volt a szerelők kezében a gép. Ma már a mezőgazdaságban nem így foglalkoznak a gépekkel. Állandóan szem előtt tartják, javítják, ha kell. Ezek csupán kisebb hibák elhárítását teszik lehetővé. A téli nagyjavítás alapos, a gépek egészen apró részletekig történő átvizsgálását jelenti. Ecsegen egy traktoros a termelőszövetkezetben azt mondta: A téli nagyjavítás annyira szükséges a gépek számára, mint az embernek az éves szabadság. A hasonlaton érdemes elgondolkodni. amikor kezdődik a műszakiak nagyobb munkája. Igen ez a munka a műszakiak feladata, még akor is, ha a nagyjavítások idejére bevonják a javítási feladatokba a gép vezetőjét is Cserhátsurányban a szerelő- műhely vezetője mondta, esztendővel ezelőtt, hogy a gépjárművezető, aki a gondjaira bízott gép nagyjavításában részt vesz, tudja igazán megbecsülni járművet, de egyúttal kijavítani is, ha kisebb javításra szorul. Természetesen a javítást elsősorban a hivatásos gépszerelők végzik, mert nagy szaktudást, lelkiismeretes munkát, felelősséget jelent. A kijavított gépeket műszaki vizsgára viszik, ahol kiváló szakembere^ bírálják el, elvégezték-e rajta a szükséges javítást. Felületesség ebben a munkában a legcsekélyebb sem lehet. A járműre emberek ülnek, azok életét is veszélyezteti a rosz- szul elvégzett javítás. Ezen túl, mint említettük, hasznavehetetlen géppel csak szenvedés a munka, nem pedig hasznot hajtó. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a mezőgazdaságban a korszerű gazdálkodási viszonyok közepette csakis minőségileg magas szintű munkát szabad végezni Ez viszont kizárólag csak jó karban levő géppel lehetséges. Nagy felelősség hárul tehát a téli gépjavítás kezdetekor mezőgazdasági üzemeink gépszerelőire. A gépek tehertételnek voltak kitéve úgyszólván egész esztendőben. Megviselt a géppark jelentős része. De nincs más választás, amíg az anyagi erő nem éri el azt a szintet, hogy újakkal cseréljék ki a régieket, ezeket kell használni. Es hasznavehetők is. ha megfelelően karbantartják. Kiváló felkészültségű szerelők dolgoznak ma már a tsz-ekben. Nagv hozzáértéssel végzik munkájukat. Bíznak is bennük. Jó hírnevüket öregbítsék azzal, hogv az idén is kiváló munkát végez1 nek a gépeken mindan^-hmk javára. —B— Új gépsor az SKÜ-ben A Salgótarjáni Kohászati cégtől modern, automatikus Üzemek jelenleg évi 1500 ton- vezérlésű, nagy termelékenyr na széndioxid-védőgázas he- ségű gépsort vásárolt, gesztéshez alkalmas he- A gépek üzembe helyezése gesztőhuzalt gyárt. A hazai lehetővé teszi, hogy már jö- szükséglet azonban ennek Vőre 3500 tonna. 1977-ben pe- sokszorosa. A többletet a nép- dig — a jelenlegi mennyiség gazdaság egyelőre importból négyszeresét —, évi 6000 ton- fedezi. Ezért a Salgótarjáni na védőgázas hegesztőhuzalt. Kohászati Üzemek egy svéd gyártsanak. NÓGRAD — 1975. november 26., szerda
