Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-22 / 274. szám

az íifiMfgyesííísníl %á ró k özl e iái ó n 11 itlíiís <ák «zóló Saigonban pénteken befe­jezte munkáját a Vietnam új­raegyesítésével foglalkozó po­litikai konzultációs konferen­cia. A záróülésen a VDK kül­döttségének vezetője, Truong Cliinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a VDK nemzetgyűlése állandó bizottságának elnöke, valamint a dél-vietnami fél vezetője, Pham Hung, a VDP Politikai Bizottságának tagja, a VDP dél-vietnami iro­dájának titkára aláírták a Vietnam újraegyesítésével foglalkozó konzultációs kon­ferencia záróközleményét. A történelmi jelentőségű konferencia befejezése alkal­mából Nguyen Huu Tho, a DNFF KB elnökségének elnö­ke üdvözölte a konferencia résztvevőit Magyar-indiai kereskedelmi megállapodás A Magyar Népköztársaság és az Indiai Köztársaság kor­mányának képviselői, dr. Merve Zsigmond külkereske­delmi minisztériumi főosz­tályvezető és Prem Kumar, az Indiai Köztársaság keres­kedelemügyi minisztériumá­nak főosztályvezetője, novem­ber 20-án Üj-Delhiben aláírta a két ország 1976. évre szóló árucsereforgalmi megállapo­dását. Az aláírásnál jelen volt — többek között — dr. Túri Ferenc indiai magyar nagykövet. A tárgyalások a teljes egyetértés jegyében, baráti es szívélyes légkörben folytak, a közös érdekek elismerése, a kölcsönösség figyelembe­vételével. A megállapodás alapján Magyarország acélt, vegyi és gyógyszeripari alapanyago­kat. mikrohullámú berende­zéseket. lámpagyártáshoz és vízi erőművekhez szükséges gépeket, szerszámgépeket és műszereket szállít. Indiától földimogyorót és gyapot- magdarát, jutát, bőrt külön­böző fűszereket, ipari készter­mékeket és fogyasztási cikke­ket vásárolunk. A tárgyalófe­lek megvizsgálták a további együttműködés reális lehető­ségeit. különös tekintettel a harmadik piacokon való együttműködésre, valamint az árucsereforgalom kölcsö­nös diverzifikálására. Megvitatták azokat a keres­kedelemmel összefüggő pénz­ügyi kérdéseket, amelyek a forgalom stabilizálását és növelését célozzák. Veuu.-z —9, Vénusz—10 A bolygók munkaprogramja kifogástalan A Szovjetunió kozmikus távközlési központjából jelen­tik: A Vénusz—9 és a Vénusz— 10 szovjet automatikus űrál­lomások folytatják útjukat a Vénusz bolygó mesterséges holdjainak pályáin. November 21- ig az űrállomások 15, illet­ve 13 fordulatot tettek meg a Vénusz bolygó körül. Október 22- től november 21-ig a Vé­nusz bolygó 33,5 millió kilo­méterrel távolodott el a Föld­től és jelenleg a két bolygó között 119 millió kilométer a távolság. Ez alatt az idő alatt a Vénusz—9 űrállomással 40, a Vénusz—10-zel pedig 35 esetben létesítettek rádióösz- szeköttetést. Ezek során a két űrállomás berendezései adato­kat sugároztak a Földre a Vénusz bolygó felső rétege és a bolygó körüli térség felhő­rétegének sajátosságairól. Pa­noráma-felvételeket is kaptak a Vénusz felhőzetéről. A francia szakértőkkel együttesen kidolgozott és el­készített ibolyántúli színkép­mérő segítségével először kap­tak adatokat a Vénusz felső légrétegének hőmérsékletéről. Előzetes értékelés szerint a hőmérséklet magasabb az ed­digi feltételezéseknél. A Vénusz mesterséges hold­jainak pályáján végzett méré­sek lehetővé teszik azt is, hogy értékeljék a hidrogén és a deutérium mennyiségét a felső légrétegben. Az űrállomások berendezé­se az előírásoknak megfelelő­en működik. Az érkező tudo­mányos adatokat feldolgozzák és elemzik a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia intézeteiben. Sikeresen folyik a Vénusz bolygó mesterséges holdjainak tervbe vett munkaprogramja. Bumedien nyilatkozata Nyugat-Szakara ügyében ) c»$ő búcsú lányi Sarolt ától Pénteken a Farkasréti te­mető ravatalozójában nagy részvéttel búcsúztak Lányi Sarolta kétszeres József Atti- la-díjas, a Munka Vörö3 Zászló Érdemrenddel ki­tüntetett írónőtől családtagjai, írótársai, barátai és tisztelői. Koszorúkkal övezett ravata­lánál a magyar írók szövetsé­ge nevében Molnár Zoltán író méltatta a kommunista költő életútját, költészetét. Arra az igaz emberre emléke­zett, aki sok küzdelem köze­pette is kitartóan alkotott, s mindig hű maradt a haladás eszméihez. A barátok és volt munka­társak nevében Máriássy Ju­dit búcsúzott Lányi Saroltá­tól. Bumedien algériai elnök nyilatkozatot adott a l’Huma- nité különtudósítójának, s ab­ban hangsúlyozta: Nyugat­Szahara lakosainak biztosíta­ni kell azt a jogot, hogy ma­guk dönthessenek jövőjük­ről. „Algéria, mint forradal­mi állam, kötelességének tart­ja, hogy támogassa a Szaha­ra: hazafiak küzdelmét, s nem fogjuk megengedni, hogy kiirtsák őket” — mondotta az elnök. Az algériai államfő arra is rámutatott, hogy a szaharai válság kiélezése mögött az imperialista erőknek Algéria elszigetelésére „az algériai forradalom korlátok közé szo­rítására” irányuló manővere rejlik. Bumedien elnök ezután ki­tért arra, hogy az utóbbi idő­ben megromlottak a gazdasá­gi kapcsolatok Algéria és Franciaország között, így az ERAP francia olajtársaság megszegte az algériai olajtár­sasággal kötött szerződését, s nem hajlandó az abban meg­szabott áron olajat vásárolni Algériától. Bumedien arra célzott, hogy Franciaország e maga­tartással nyomást akar gya- Korolni Algériára. E maga­tartásnak mindenesetre most az a következménye, hogy a Renault-művek helyett a svéd Volvo-cég fog gépkocsi­gyárat építeni Algériában. „Párizs most meggyorsítot­ta a Marokkóba irányuló fegyverszállításait. Mi ezt ba­rátságtalan cselekedetnek te­kintjük”. Andrej Gromiko. szovjet külügyminiszter és Mariano Rumor , olasz külügyminiszter 1975. november 20-án a Kremlben aláírta a szovjet—olasz deklarációt, amely megjelöli a két ország közötti együttműködés továbbfejlődésének útjait Landler- emlékülés Kiút a zsákutcából Landler Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából tudományos emlékülést ren­dezett pénteken az MSZMP KB Párttörténeti Intézete és a Magyar Történelmi Társu­lat. A Pórttörténeti Intézet Alkotmány utcai épületében tartott ülésen részt vett Ne­mes Dezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora, Szörényi Sándor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága titkárságának, tagja, ott vol­tak Landler Jenő hozzátarto­zói, s számosán a magyar kommunista mozgalom vete­ránjai közül. Vasé Henrik, a Párttörténeti Intézet igazga­tója, a Magyar Történelmi Társulat alelnöke mondott megnyitót, majd Szabó Agnes kandidátus tartott előadást •.Landler Jenő helye a magyar forradalmi munkásmozgalom­ban” címmel. Ezután korre­ferátumok hangzottak el Land­ler Jenőnek, a vasutasmozga­lomban és a Tanácsköztársa­ság védelmében betöltött sze­repéről, ügyvédi tevékenysé­géről. Az ülés Vass Henrik zárszavával ért véget. Ismét új szakaszába lépett — ki tudná megmondani, há­nyadikba! — a portugál vál­ság. Miután a kormány csütör­tökön ideiglenesen felfüggesz­tette működését, az amúgy is rendkívül feszült belpolitikai helyzet szinte a végsőkig éle­ződött. A hatodik ideiglenes kormány, Azevedo tengernagy nehéz körülmények között megalakított — és azóta is szinte akcióképtelen — kabi­netje valószínűleg átalakul, ha ez ugyan egyáltalán némileg lecsillapítja a túlhevült lisz- szaboni kedélyeket. Már csütörtök este több tízezer baloldali tüntető vette körül Costa Gomes elnöki pa­lotáját. Közben ülésezett az MFA Legfelsőbb Forradalmi Tanácsa, amely ismét marato­ni vitát folytatott; csütörtök délutántól péntek reggelig tar­tott az eszmecsere, s a szokás­tól eltérően csak délben adtak ki róla hivatalos közleményt. Ennek hangjából arra lehet következtetni, hogy Portugá­lia legfelsőbb államhatalmi szervében, a forradalmi ta­nácsban világosan látják: a zsákutcából csak a pártok közötti újabb és haladéktala­nul megkezdendő tárgyalás vezethet ki. Ügy tűnik, a jó­zan ész, pontosabban az MFA Romes Csandra szovjet kitüntetése A béke megszilárdításáért és a népek közötti barátság el­mélyítéséért, a békeszerető erők együttműködéséért kifej­tett tevékenysége elismerésé­ül, a Népek Barátsága szovjet érdemrenddel tüntették ki szerdán Romes Csandrát, a Béke-világtanács főtitkárát, a szervezet fennállása 25. év­fordulója alkalmából. A világtanács létrehozásá­nak kezdetétől Romes Csandra aktív tevékenységet folytat. A szervezet főtitkára­ként nagy szerepe volt a kü­lönböző fontos nemzetközi fó­rumok létrehozásában. Romes Csandrát korábban ..a népek közötti béke erősí­téséért” nemzetközi Lenin-bé- kedíjjal tüntették ki. balszárnyát képviselő erők mondták ki az ülésen a végső szót. A közlemény ugyanis a többi között úgy fogalmaz, hogy a kompromisszumos meg­oldás a legcélravezetőbb, ami „kielégítheti a dolgozó töme­gek jogos követeléseit”. A megállapodás hozzájárulhatna „a kormány célszerű átalakí­tásához” — mondja a közle­mény. Nos, ezt a csakugyan kívá­natos átalakítást a Portugál Kommunista Párt már régóta sürgeti. Mindenekelőtt olyan­módon, hogy az ellenforradal­mi puccskísérletekben komp­romittálódott, a demokratikus vívmányok ellen nyíltan uszító PPD-t, a Demokratikus Nép­pártot zárják ki a kormány­zatból. Ugyancsak biztató jel, hogy Carvalho tábornok pozíciója a forradalmi tanács ülésén szem­mel láthatóan megerősödött. Igaz, hogy a lisszaboni kato­nai körzet élén az Antunes- csoporthoz tartozó, nagyhite­len dandártábornokká előlép­tetett Vasco Lourenco száza­dos került a helyére, de a Copcon parancsnokának ha­táskörét bővítették. Fontos döntés az is, hogy azonnali hatállyal feloszlatták a Lísz- szabonban a jobboldal bizton­sági szolgálatának tekintett intervenciós katonai csopor­tot, az Ami nevű rohamosz­tagot. Cunhal, a Portugál Kommu­nista Párt főtitkára — haza­térve a néhány szocialista or­szágban, köztük hazánkban tett látogatásáról — Lissza­bonban kijelentette: a kom­munisták politikai megoldás­ra és nem konfrontációra tö­rekednek. A forradalmi tanács — a jelekből ítélve — ugyan­csak ezt a megoldást támo­gatja. Az Elnöki Tanác* elnökével Szomáliában és Dél-Jemenben AZ EGYENLÍTŐN ÁT (IV.) Kisimayo kikötőváros az Inűiai-ócean partján, az or­szág délnyugati részén, kö­rülbelül 500 kilométernyire a fővárostól, és hatvan kilomé­terre az Egyenlítő alatt. így hát odafelé a helikopter átre­pülte az Egyenlítőt, a déli féltekén haladtunk Kisimayo- ig. amely a Juha folyó alsó szakaszánál elterülő közigaz­gatási körzet központja, és az ország legtermékenyebb része. Hatalmas banánültetvények, rizsföldek. cukornádültetvé­nyek zöld foltja teszi a tájat sárga sivatagi vagy a fehér- poros-szavannás terület után vonzóvá. Csakhamar a város nagy forgalmú repülőterére érke­zünk, az ország légiközlekedé­sének egyik központjába. Itt is vidáman ünneplő tíz­ezres tömeg, rengeteg gyerek fogadja a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nökét. A tízperces autóúton a vendégházig hamisítatlan egyenlítői Afrikát látunk, pont olyan, amilyennek ol­vasmányaink megírták. Most is nagy a rohanás. A ven­dégházban épp hogy ki­fújjuk magunkat, már indu­lunk is az Egyenlítőhöz, egy banánültetvényre, ahol ebé­delni fogunk. Az Egyenlítőnél fehérre meszelt, hatalmas obeliszk közepén fekete vonal, rajta felírás: „Equator”, és két ol­dalt Észak, illetve Dél jelzé­se. Ide-odalépegetünk, mint a gyerekek, ízlelgetjük, mit je­lent egyszerre állni mind a két féltekén. Semmi különös, a nap éppoly’ mereven tűz felülről, mint száz kilométer­rel odébb. Egy ilyen banánültetvény olyan mint az őserdő. Zsúfolt, hatalmas levelek, nagy zöld fürtökben a gyümölcs, s a keskeny, földúton, ahová au­tóink befordulnak, mindenfé­le egyéb fa, kókusz-, papa­lya-, mangó szegélyezi utun­kat. Sűrű lombú fák alatt te­rítettek ebédre. Nem aszta­lokra, székek sincsenek. Vas­tag, a mi gyékényünkhöz ha­sonló nádlevélfonatból ké­szült hatalmas szőnyegeken van az étel. A szőnyegek szé­lén illedelmesen levetjük ci­pőinket, és úgy fekszünk be a rizshalmok köré. Nem tud­juk, mi a neve annak, amit eszünk, fűszerezett rizs, főtt birkahússal. Kapunk hozzá tálban, erős — talán — pap­rikamártást, inni mangó­dzsúzt kapunk. Sűrű, sárga krém, utána dinnyét, papa- lyát (olyan, mint a mi sárga­dinnyénk, össze is tévesztet­tük az elején, de tömöttebb húsú, és citromot facsarnak rá, úgy eszik.) Az ebéd vé­gért mindenki kap egy — tízkilós görögdinnyének meg­felelő — kókuszdiót, s abból ihatta a friss kókusztejet, amelyet meglehetősen ízet­lennek találtunk, desztillált víz jellege volt. Ebéd közben a környező banánültetvények — minden tulajdonformáció előfordult: van állami gazda­2 NÓGRAD - 1975. november 22., szombat ság, szövetkezet, magántulaj­don, — munkásai adtak mű­sort. Népdalokat énekeltek, táncoltak, tüzes, mindnyá­junkat megmozgató ritmusú melódiákat. Ebéd után vendéglátóink a környék egyik legjelentősebb ipari üzembe, nagy telje­sítményű papírgyárba visznek el, ahol a banánexporthoz szükséges kartondobozgyár­tás mellett műanyag cikkeket is, zacskókat, tokokat, cso­magolástechnikai anyagokat készítenek. A nagyrészt auto­matizált üzem pillanatnyilag kielégíti a környező ültetvé­nyek dobozigényét. jén az Elnöki Tanács elnöke és kísérete megismerhette en­nek a távoli afrikai ország­nak életét, munkáját, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a természettel vívott harcban társadalmi problémáinak megoldásáért vív. A sok száz kilométeres vidéki látogatás alkalmával az ország külön­böző tájain láthattuk ezeknek az embereknek nagyszerű küzdelmét, tapasztalhattuk, hogyan igyekeznek megsza­badulni a gyarmati múlt örökségeitől, hogyan vívják a szegénység, a tudatlanság el­leni harcot, hogyan próbálják megszervezni az új, magasabo rendszerű termelőmunkát, és miként szeretnék termékeit igazságosan elosztani. Van egy régi-régi keleti mondás: „Ha barátod éhezik, s van egy halad, akkor add neki a halad felét. De ha meg akarod menteni az éhhalál­tól, akkor tanítsd meg halász­ni”. S ők halászni tanulnak!’ Következik: Mesés Arábiú* ban. Szalontay Mihály Visszatérünk a vendégház­ba, megbámuljuk a kert ha­talmas struccait. Este részt veszünk a kisimayo-i stadion­ban rendezett tömeggyűlésen, ahol Losonczi Pál és Sziad Barre elnök beszédet mon­dott. Másnap az Elnöki Ta­nács elnöke nevelőintézeteket, állami gazdaságokat, mező- gazdasági tudományos köz­pontot, vadrezervátumot lá­togatott meg, majd délután visszatért az ország fővárosá­ba, ahol az eredményes tár­gyalások befejezéseképpen dokumentumokat írtak alá a két baráti ország kapcsolatai­nak fejlesztéséről. A négynapos látogatás ide­Kisimayo, a vendégház hatalmas struccai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom