Nógrád. 1975. november (31. évfolyam. 257-281. szám)

1975-11-21 / 273. szám

Színházi esték Kulcskeresők Furcsa játékra invitál ben­nünket legújabb színdarabjá­ban Örkény István. Egy mo­dern lakótelepi lakás elkalló­dott kulcsát keresteti meg szereplőivel, s közben kul­csot ad a néző kezébe is, hogy ki-ki érzékenysége eS tapasztalatai szerint nyissa ki magának a színdarab rejtett zárját, fejtse ki a reális és abszurd helyzetek kavalkád- jából az író izgalmasan idő­szerű. nekünk szánt mondan­dóját. Örkényről lévén szó, hangsúlyoznom sem kell, hogy szívesen belemegyünk a játékba. Örkény István, a Szolnoki Szigligeti Színliázban már- már olyan házíszerzőnek számít, mint a Pécsi Nemzeti Színház esetében Illyés Gyu­la, vagy Hernádi Miklós. Egyik korábbi világsikerű drámája. a Tóték alapozta meg az író és a színház ba­rátságát. Székely Gábor egyé­ni felfogású rendezése olyannyira megtetszett az írónak, hogy következő da­rabjának. a különös hangvé­telű Macskajáték című tra­gikomédiának az ősbemutató­ját a szolnoki művészekre bízta, s a mű éppen innen, a Tisza-parti városból indult külföldi hódító útjára. Szé­kely Gábort pedig meghívták a budapesti Vígszínházba, Szegedre, s még Prágába is, hogy az ottani színházakban rendezze rrieg az előadást. Megkockáztatom kijelente­ni, hogy ennek az .Örkény- darabnak is alighanem ha­sonló lesz az életútja, mint az előző kettőnek volt, noha azok feszesebb, egyenesebb vonalú drámáknak tűnnek a mostaninál. Örkény egy hosszú évekig várt családi eseményt, az új lakásba valb beköltözés szé­dítő boldogságát használja fel arra, hogy önvizsgálatra, az önmagunkkal való illúzióktól megtisztított, nyílt és őszinte szembenézésre inspiráljon bennünket. A reális alaphely­zetből az eltűnt lakáskulcs egy csapásra abszurd helyze­tet teremt. A lakásba jöttek — ha tetszik, ha nem — belül- maradásra kényszerülnek. s minden a feje tetejére áll. Az emberek egymáshoz való vi­szonya megváltozik, a morá­lis értékek rendje a visszájá­ra fordul. Ebben a felfordu­lásban kellene rendet csi­nálni a bennlevőknek, akik — a darab szerint — erre képtelenek. Marad tehát a rendteremtés nekünk, nézők­nek, akik a kívülről látók el­fogulatlan érzelmeivel, az ösz- szefüggések szintézisét meg­teremtve ítélkezhetünk. Talán lesznek olyanok, akik szerint Örkény pesszi­mista hangvételű komédiát írt, de bármennyire is így látszik, mégsincs igazuk. A dráma a sűrítés művészete, mint a vers. Felfokoz, kiél.ez gondolatokat, érzelmeket, hangulatokat. A dolgokra való ráismerés ezáltal lesz meg­döbbentő, katartikus — mint a Kulcskeresők esetében is. Az elveszett kulcs problémá­ja túlhő a szereplők szűk mikrovilágán, általánosítható értelmet kap: mindenki ke­resse meg saját helyzetének kulcsát, amely boldogulásá­nak és boldogságának kapuját nyitja. Örkény tisztánlátása figyelmeztet bennünket a mindenkori cselekvés felelősségére és vál­lalására. Örkény István komédiáját a 900 éves Szolnok tiszteleté­re írta, így előadása eredeti bemutatónak számít. Székely Gábor, az előadás rendezője nagy rutinnal és mély Ör- kény-ismerettel állította színpadra a Kulcskeresőket. Megtalálta azokat a sajátos színpadi formákat, amelyek jól illenek Örkény sallang­mentes, intellektuális stílu­sához, groteszk — a gúnytól és az iróniától sem mentes — humorát, megcsillogtatják. Hogy mégis, mintha egy ki­csit szájbarágónak tűnne a vége, nem az ő hibája. Sok­kal inkább írói rövidzárlat, amely a Nobel-díjas tudóssal verbálisán is megfogalmazza a tanulságokat. A színészek egytől egyig ki­tűnő teljesítményt nyújtottak. A groteszk hangot legjobban Tímár Éva találta el. Az ö megformálásában éreztük tel­jességgel eranek az örökös aggleányságra kárhozódott nőnek a belső „mozgolódása­it”. Polgár Géza mackós, su­ta bájjal formálta meg a fe- ledékenységet hibával meg­fejelő „ezermester" szerelő alakját. Papp Zoltán egyre érettebb teljesítményt nyújt. Színészi kelléktára évről évre gazdagodik, játéka világosan érthető, egyszerűvé és tiszta vá nemesedik. Élményszerűen játszik el egy folyamatot: hogyan lesz egy szimpatikus segítő szándékú ember fárad hatatlan igyekezetében az alapvető probléma előidézője. Csomós Mari ezúttal mint­ha színtelenebb lenne a meg­szokottnál. Különösen a da­rab elején. Hasonlót mond­hatunk a férj szerepét alakí­tó Piróth Gyuláról is, annyi különbséggel, hogy nála kiej­tési nehézségekkel is talál­koztunk. Andai Kati kelle­mes lezserségű mai fiatai. Varsa Mátyás a másik véglet. Lengyel Istvánt. Benyovszky Bélát és id. Tatár Endrét lát-1 tűk még egy-egy villanásnyi jelenetben. Székely László díszletei nagyszerű játéklehetőségei biztosítottak a színészek szá-l mára. Vágó Nelly jelmezei találóak. Sulyok László ^Győzteseik Verseny után# választás előtt A Turisták és az új njagnó. Megyeszerte (ezekben a he­tekben) több művelődési ház ad otthont pályaválasztási kiállításnak, szülők fórumá­nak, pályaválasztási szakem­berek. pedagógusok és szülők találkozóinak. A tablókon fel­vonul mindaz a lehetőség, amit egy nógrádi gyereknek ma jó ismernie döntés előtt, he­tedikes, nyolcadikos korában vagy a középiskola felsőbb osztályaiban. Az egyes nagy­üzemek és iskolák bemutat­kozása ezeken a vándorkiállí­tásokon. . remélhetőleg nem kerüli el a választásban, a döntésben fontos szerepet játszó szülők, felnőtt roko­nok figyelmét 6em. Másfajta bemutatkozás volt 1— de talán még életközelibb — az idei megyei pályavá­lasztási hetek legnagyobb eseménye, a Mesterségünk címere pályaválasztási rá- diósvetélkedó. E bemutatko­zás csnk viszonylag volt szűkkörű: bár csak két alap­szakmát (gépszerelő én szer­számkészítő) tett ismertté több száz gyerek előtt, köz­ben talán ennél is fontosabb feladatot teljesített. Szakmá­jukat hivatásnak tekintő em­berekkel. egy nagyüzem szer­teágazó lehetőségeivel, a mun­ka szépségével, értelmével is­merkedhetett és barátkozha­tott meg au. SKÜ-be látogató, az ipari szakmunkásképzőt felkereső, a szakmákról, az üzemről szóló tudósításokat, könyveket fellapozó közel hatszáz gyerek. A végső győzelemben szere­pet kapott a szerencse is. Már az albumok elbírálása nehéz helyzet elé állította a zsűrit, Olyan egyenletes, jó teljesítményt tükrözött szin­te mindegyik, hogy tíz őrs helyett tizenegy került az elődöntőbe. Ott pedig csak holtverseny döntötte el, ki kerüljön a hármas döntőbe. A szerencse a Bartók Béla Jelenet az első felvonásból Fotó: Kulcsár József Mai tévéajánlatunk 21.05: A TRAGÉDIA PRÓ. BÁJA Richard Sheridan komédiá­ja. Szirtes Tamás, a vígjáték rendezője mondja „Sheridan műve egy főpróbán játszódik, 1779-ben a Drury Lane szín­házban. Ma is meglevő, üze­melő színház ez Londonban. S arról nevezetes' hogy már Sheridan korában divatos színház volt. Tehát egy szín­házi főpróbán vagyunk, ünne­pelt és divatos drámaíró. She­ridan valamelyik — feltehe­tően sikeres — kortársa da­rabjának főpróbája folyik. Ez az a bizonyos feszültségektől fűtött főpróba, amikor a szer­ző először van jelen. A darab időtartama a próba időtarta­ma. A próba alapkonfliktusa a színészek és a szerző állan­dó nézeteltérése, nevezetesen az. hogy a színészek más fel­fogásban és megrövidítve játsszák el a szerző jelenete­it és mondatait. ..A tragédia próbájá”-ban benne van min­den, ami ma is megtörténhet egy színházi próbán, művészi és emberi, vélt és túlzott sé­relmekkel — ironikus és mu­latságos formában". P. V. II 1/(1 \ V) IhOJ NEVEIK AZ EMLÉP (Üukumenlirás) 1,... Egy felrobbant ellen­séges akna szilánkjától az ön fia súlyos fejsérülést szenve­dett. Jellemző, hogy a szi­lánk halántékát érte, ugyan­azon a helyen, ahol az ön fia ezt megelőzően is — meg­sebesült. ..” (Az alakulat pa­rancsnokának A. A. Kaszim- cev kapitány apjához irt le­veléből.) Valóban a véletlenek szo­katlan összeesése, de itt hi­bás az ember emlékezőte­hetsége: hajlamos csak azt meglátni, ami egyezik, s el­siklani amellett, ami „nem jellegzetes”. Kaszimcev kapi­tány többször megsebesült, de nem a halántékán. Bizonyít­ja ezt a hadikórház fénykép­felvétele, amelynek kelte: 1942. III. 9. Sztálingrád. Ak­kor nem a halántékán sebe­sült meg. íme az 1945. II. 17- én kelt levele, s abból egy mondat: „Habár a sérülés a kezemen még nem gyógyult be, kezem jól tudom már használni, most is azzal írok levelet. . .” Igaz, előtte van egy említés a negyedik (?) egyezésről: ..Kissé megsebe­sültem. a halántékomon. de NOGRAD - 1975. november 21., péntek már levették a kötést a fe­jemről. . A Gellérthegyi Felszabadu­lási Emlékművön ez áll: A. A. Kaszimcev kapitány. A háború alatt elesett tisz­tek között csak egy ilyen ne- \'ü van. Andrej Alekszeje- vics 1919-ben született, párt­tag, az 56. jasszi Vörös Zász- 1 órendes gépkocsizó lövész- dandár zászlóaljparancsnoka, elese't. az 1945. március 26-i harcokban. „Az egyesítés pa­rancsnoksága — olvassuk a Kaszimcev apjához írt levél­ben, — tekintettel az ön fiá­nak a Hon\'édő Háborúban szerzett óriási érdemeire, pa­rancsot adott, hogy Budapes­ten, annak az államnak a fővárosában temessék el, amelynek felszabadításáért az ön fia az életét áldozta. Ka­szimcev kapitányt katonai díszpompával temették el az alakulat és az egyesítés pa­rancsnoksága képviselőinek jelenlétében." A koporsó előtt vitt dísz­párnán két Vörös Zászló Ér­demrend. a Szuvorov Érdem­rend III. fokozata, a Honvé­dő Háború Érdemrend II. fo­kozata ős Sztálingrád védel­méért Érdemérem feküdt... Alig valamivel több mint egy hónappal azelőtt, 1945. február 17-én a frontújság a következőket írta: „A Duna jobb partján feje­ződött be a magyar fővá­rosért. Budapestért vívott ha­talmas ütközet. Ebben a gi­gászi csatában a maga teljes nagyságában megmutatkozott tábornokaink és tisztjeink hadvezér! tehetsége, az altisz­tek és közlegények magas fo­kú katonai tudása és bátor­sága. ... Rendkívüli hőstettet haj­tott végre a Budapestért ví­vott ütközetben az az alegy­ség. amelynek parancsnoka Kaszimcev tiszt.” Az újság a továbbiakban részletesen leírja a harcokat .. Válogatott náci alaku­latok veszett iramban törtek Buda felé, hogy segítséget nyújtsanak az ott bekerített csoportosításnak. 11 német harckocsi, 6 páncélkocsi és nagy tömeg géppisztolyos ka­tona rohamozta többször a maroknyi szovjet harcost, akik között ott volt Kaszim­cev kapitány is. Még akkor sem tört meg a tapasztalt szovjet katonák és tisztek szí­vós ellenállása, amikor az el­lenséges tankok rátörtek a lövészárkokra. Pankov közle­gény 17 sebből vérzett. De folytatta a harcot, s akárcsak előtte, teljes erejével és tu­dásával verte vissza a roha­mokat. Kaszimcev kapitány többször egymás után kézigrá­nátokkal védelmezte magát... Amikor a hősök saját akna- vetőtüzet kértek magukra, az ellenség nem bírta tovább. . . A szovjet harcosok csoport­ja 8 órán keresztül állta a harcot a számbeli túlerőben levő ellenséggel szemben.” „Kaszimcev tiszt és harco­sainak hőstette méltó helyre kerül a történelemben” — ír­ta egy másik frontújság ugyanazokban a napokban. Kaszimcev kapitány levelei nagyon szűkszavúak, keveset ír harcairól. De a szűkszavú sorokból kisugárzik ennek a tisztnek erős akarata és cél- tudatossága. amely már ak­kor kitűnt, amikor még nem vonult be katonának. 1939 előtt, a Volgográd-területi Kn- tovszk-járási burluki falusi is­kolájának tanulmányi veze­tőjeként. Olykor nagyon nehéz. . . íme néhány idézet (Kaszim­cev kapitány) levele:ből, ame­lyeket apjának és anyjánál: írt az ugyanazon a vidéken fekvő Krasznij Jár faluban. (Folytatjuk) (Gugi László felv.) úti iskola őrsével szemben a Gagarin útihoz szegődött. A véletlen, a szerencse köz­rejátszott a Csizmadia úti Tu­rista őrs végső győzelmében is. hiszen többször hatosra perdült a dobókocka, több kérdést kaptak Vajek Róbert játékvezetőtől, az ügyes do­bósért. Persze, ez nem lett volna elég a győzelemhez. A legfia­talabb, hetedikesekből álló csapat igen alaposan készült is. Az örömmámor kitörése, a narancsszínű műbőrrel be­vont táskamagnó átvétele után az előzményekről be­szélgettünk az eredményjelző tábla tövében. — Az iskolánkat egyedül tni képviseltük. Ezért is nagy öröm, hogy ilyen jól sikerült, nyolcadikosokat is megelőz­tünk — mondja Eged Gabri­ella őrsvezető, a legmagasabb pontszámot elért öntöde; rá­diós riport egyik szerzője. — Az album készítése kinek a kezét dicséri ? — Közös munka! Talán a kivitelezésben Letovai Zsu­zsa tett a legtöbbet. — Kuris Jutka írta a két riportot hozzá. Akkor mag­nónk sem volt. fejben kellett megjegyezni, amit leírni nem sikerült. — Amikor elhatároztuk, megpróbálkozunk ezzel a ve­télkedővel, először az egész osztály ellátogatott együtt a Salgótarjáni Kohászati Üze­mekbe. később az őrs tagjai újra ’elmentek. Még az al­bumkészítés előtt, jártunk a 211-es Szakmunkásképző In­tézetben is. Nagyon sokat jelentett a készülésben. — Melyik szakma tetszett legjobban a megismertek kö­zül? — A kovács.. . az öntő. .. Amikor az öntödében a rioor- tot készítettük, az egyik munkás mondta: „Szép szak­ma a miénk, olyan mint a szobrászat”. — Igaz, még csak hetedi­kesek vagytok — de gondol­tatok-e már a Pályaválasztás­ra? Ott is spkat jelent. az alapos készülés. tájékozódás. Nyolcán válaszolnak. Hár­man vözgazdasági, hárman kereskedelmi pályák iránt ér­deklődnek. A fiúk az er­dész- és építészmérnöki, az állatorvosi hivatalást említik. Más szakmák — esetleg ép­pen a vasasszakmák közül? Ag osztályban, az iskolában úgv tudják, van érdeklődés... Juhás-z Pálné tanárnő reá- ’mnak tartja a gyermekek el­képzeléseit. A tanulás, a kö­zössé"! munka területén egy­aránt iól dolgoztak eddig. — Ha engem kérdez, hogv mi tetszett a legjobban a 'é'ék, a vetélkedő során, azt k°ll mondanom: a oajtások * -.se. lelki!-nmretes­;'ge. Szint« nagyobb övörrv’t "■kozott, mint masa a szép si­ker. .. G. K. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom