Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-16 / 243. szám

Novoje Vremja A moszkvai Kremlben folynak a tárgyalások a Valéry G is card d'Estaing köztársasági elnök vezette francia küldöttség (bal oldalt) és a Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vezette szovjet küldöttség között Kádár János Szombathelyen ' (Folytatás az 1. oldalról) Kádár János megköszönte a szívélyes fogadtatást, s visz- szaemlékezve korábbi látoga­tásaira — elismeréssel szólt a megye fejlődéséről, érintve a további előrehaladás főbb tennivalóit is. A pártbizottsági találkozót követően a Központi Bizott­ság első titkára Szombathely név eze t essé geiv el ismerked ett, közvetlenül is képet kapva a városban folyó nagyarányú építőmunkáról Járt a Szom­bathely testvérvárosáról. a Mari ASZSZK fővárosáról Joskar Óláról elnevezett vá­rosrészben és Szombathely szülöttéről, a nagy szocialista festőről, Derkovits Gyuláról elnevezett városrészben, A városban egyébként a IV. ötéves terv időszakában 5300 lakás építését tervezték. ezt teljesítik, sőt néhány százzal túl is teljesítik. Az építkezéseknél járva Kádár János — Pölöskei László igazgató kalauzolásá­val — megtekintette az új vásárcsarnokot is. Fölkeresték a vendégek a Berzsenyi Dániel megyei Könyvtárat is. ahol Takács Miklós igazgató fogadta és kalauzolta őket. A városnéző út következő állomása a felszabadulási em­lékmű volt. ahonnan megka- póan szép kilátás nyílik Szom­bathely régi és új épületeire. Az emlékműhöz Kalinyin- ból, a hős városból, Kapos­vár testvérvárosából jött szov­jet túristacsoport érkezett, amelynek tagjaival Kádár Já­nos barátságosan elbeszélge­tett. A városnéző út befejezése­ként Kádár János tölgyfát ül­tetett a Népek Barátsága parkjában. Kádár János találkozott a szocialista brigádok és a me­gye értelmiségének képviselői­vel. (MTI) Giscard d’Estaing programja szerdán Látogatás Tulában, sajtóértekezlet Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Lev Tolsztoj egykori birto­kára, Jasznaja Poljanába lá­togatott szerdán délelőtt szov­jetunióbeli hivatalos látoga­tásának második napján Va­léry Giscard d’Estaing fran­cia államfő és kísérete. A fő­várostól délre fekvő Tuláig az elnök repülőgéppel tette meg az utat, majd onnan gép­kocsival foiytatta útját. A tu- lai repülőtéren, amelyet ez alkalomból szovjet és francia zászlókkal díszítettek fel, a híres orosz szamovárok mes­tereiről nevezetes város párt­ós tanácsi vezetői fogadták a francia vendégeket és a kísé­retükben levő szovjet sze­mélyiségeket. Tolsztoj-múzeumban A Tolsztoj-múzeum meg­tekintése után a kora délutá­ni órákban az elnök vissza­tért a fővárosba, majd ebéd után folytatta az ismerkedést Moszkva környékének törté­nelmi nevezetességeivel. Meg­tekintette az 1812-es borogyi- nói csata színhelyét. (A boro- gyinói ütközet Napóleon oroszországi hadjáratának utolsó nagy csatája volt, mely­ben a Kutuzov vezette orosz hadak visszavonultak ugyan a francia sereg elől, de hő­sies ellenállásukkal közben oly mértékben meggyengí­tették az ellenséget, hogy Napóleon Borogyinó után kénytelen volt lemondani a hadjárat folytatásáról.) Az eddigi tárgyalásokat eredményeseknek minősítet­te Dzsermen Gvisianyi, a mű­szaki-tudományos állami bi­zottság elnökhelyettese szer­da délelőtt megtartott nem­zetközi sajtóértekezletén. Ki­jelentette, hogy a szovjet köz­vélemény óriási érdeklődést tanúsít a Giscard d’Estaing látogatása iránt, s a kedd esti fogadáson elhangzott beszé­dek híven tükrözik a látoga­tás és a szovjet—francia kap­csolatok szellemét. Kölcsönös megértés A . kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kulcskérdéseit érintve Gvisianyi hangoztat­ta: teljes és kölcsönös meg­értés van a felek között a kereskedelmi forgalom ki­egyensúlyozásának szüksé­gességéről. Ennek érdekében jelenleg azt kutatják, miként lehetne növelni a szovjet ex­portot, mégpedig nemcsak a hagyományos nyersanyagok kivitelét, hanem a gépek és berendezések értékesítését is. Vszevolod Szofinszkij, a szov­jet külügyminisztérium saj­tóosztályának vezetője, aki ugyancsak jelen volt a dél­előtti sajtóértekezleten, hoz­zátette: erről a témáról gyü­mölcsöző megbeszélés folyt kedden Giscard d’Estaing és a szovjet vezetők között is. Francia részről jelezték, hogy készek keresni a szovjet gé­pek és berendezések nagyobb arányú vásárlásának lehető­ségeit. Gvisianyi közölte, hogy a szovjet—francia kereskedel­mi forgalom 1970 és 1974 kö­zött megkétszereződött, s most arra számítanak, hogy 1980-ig az árucsere ismét megduplázódik, esetleg meg­háromszorozódik. Az 1975- ben eddig létrejött kereske­delmi és gazdasági együttmű­ködési megállapodások érté­ke máris elérte a másfél mil­liárd rubelt, s ez jóval több, mint az előző években. A két ország tudományos­műszaki együttműködésének újabb eredményeiről szólva 3% állami bizottság elnökhe­lyettese megemlékezett arról, hogy már most folynak a kö­zös fejlesztési munkák és kí­sérletek a francia eredetű közös, színes televíziós rend­szer tökéletesítéséről, egye­bek között az 1980-as olim­pia nagy távolságra való szí­nes közvetítéseinek jó minő­ségét biztosító intézkedések kidolgozása céljából. Egy ültműködés kutatásban Részletesen beszélt Gvisia­nyi a kozmikus kutatásban, a-z elemi részecskék kutatá­sában, a földrengés-előrejel­zésben, a repüléstechnikában és más területeken folyta­tott kiterjedt együttműködés gyümölcseiről, s arról, hogy a tudományos-műszaki kap­csolatok ezeken a területeken a konkrét gazdasági együtt­működésre is kedvezően hat­nak. így például a pénteken aláírásra kerülő repülőgép­ipari együttműködési megál­lapodás a legkülönbözőbb föl­di és fedélzeti repüléstech­nikai berendezések közös ki- fejlesztését irányozza elő. Szó van utassszállító gépek kö­zös tervezéséről, a szuper­szonikus utasszáliítás terüle­tén megszervezendő infor­mációcseréről és olyan konk­rét tervekről is, mint a Se- remetyevói repülőtér új csar­nokának francia közremű­ködéssel való felépítése — mondotta az elnökhelyettes. (MTI) Franco és támaszpontjai „Határozottan kínos: Kis­singer Cortinával teázik, mi­közben a spanyol kivégző­osztagok a fegyverüket pu­colják” — bánkódott a State Department egyik vezető tisztviselője. . Pedro Cortina Mauri spanyol külügyminisz­ter éppen akkor fejezte be sikerrel a washingtoni tár­gyalásait, amikor világszerte nemhogy teázni nem ülnek le a madridi rezsim diplomatái­val, hanem legalábbis „bi­zonytalan időre” előszobáz- tatják őket, avagy éppen aj­tót mutatnak nekik. Amikor Nyugat-Európa nagyvárosai­ban tízezrek tüntetnek a franeóista terror ellen, a kormányok nem maradhattak süketek. Természetesen azért az Egyesült Államokban, még a hata’om környezetében (főleg a demokrata ellenzék padso­raiban) is szót emeltek mind a terror éllen. mind amiatt, hogy a kormány forró kása­ként kerülgette az állásfog­lalást. Néhány alacsonyabb rangú külügyi tisztviselő is e’suttogta a State Department folyosóin fülelő hírlapírók­nak, hogy talán mégsem he­lyes dolog az a „teázás”: Washington most megnyerte Franco kegyét, de vajon nem veszti-e el éppen emiatt be­folyását a Franco utáni rendszerre? Vajon nem a ré­gi hibát ismételjük-e meg: kiállunk egy népszerűtlen diktatúra mellett, és ezzel szinte „garantáljuk”, hogy később kirobbanjanak az Amerika-ellenes érzületek? — emlékeztek az aggályos- kodók a görög ezredesekkel kapcsolatos washingtoni „re­álpolitika” következményeire (no, meg az elmúlt évtizedek számos más példájára, a sai- gonit sem feledve.) Mert a State Department hetedik emeletén most megint a „reálpolitika követelményei­vel” mentegetik a Francóval „elvben” megkötött új tá­maszpontegyezményt. „Elv­ben”: a kínos helyzetben el­álltak az új spanyol—ameri­kai megállapodás látványos meghirdetésétől csak „csend­ben” tudatták a hírt. Kétsé­ges, hogy a nemzetközi köz­vélemény elég fogékony-e az effajta diplomáciai fünomsá- gokra... És még azzal is di­csekszenek, hogy sikerült le­szerelni a madridi „irreál- politikát”: a spanyol—ameri­kai tárgyalások' első szaka­szaiban Franco a NATO-tag- ságot, a rég áhítozott polgári szalonképességet követelte cserében a támaszpontszer­ződés megújításáért. Utóbb már alább adta: megelége­dett volna az USA és Spa­nyolország „biztonsági szer­ződésével”, amilyennel Japán vagy Dél-Korea rendelkezik. Ám ha az európai tüntetések hangját nem hallani is a State Department hetedik emeletén, az újabb külföldi „elkötelezettségtől” Indokína óta ideges kongresszus mor- golódását csak meghallották: pénzért és tankért lehet bér­letmegújítást kötni a támasz­pontokra, de már az állam­közi szerződéshez nélkülözhe­tetlen a kongresszusi jóváha­gyás. S persze Washington ugyan maga is szeretné Mad- ridot a NATO kebelén belül látni, de „finnyásabb” nyu­gat-európai szövetségesei mindenképpen meg akarják várni az agg diktátor távozá­sát. Ám a hetedik emeleten a portugál helyzettel, az olasz, görög „bizonytalansági té­nyezőkkel”, a törökök dacos­kodásával érvelnek, a NATO déli szárnyának „létérdekei­vel”; s azzal is, hogy egy esetleges közel-keleti konf­liktusban csak a spanyol tá­maszpontok biztosítják az amerikai—izraeli légihíd „pilléreit”. No, meg: az in­dokínai meghátrálás, a „pa­namai probléma”, a török támaszpontok kétségessé vá­lása után „nem engedhetjük meg az amerikai katonai je­lenlét további zsugorodását” — vágják ki a fő adut. Így esett, hogy a presztízspolitika a támaszpontok kedvéért megint feláldozta Amerika tekintélyét. Avar János 6 NÓGRÁD - 1975. G&tóber 16., csütörtök Eurojini kommunista pártok értekezlete A Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap legfrissebb számában a kom­munisták nemzetközi fórumá­nak előkészítéséhez vezető újabb lépésnek nevezi az eu­rópai kommunista és mun­káspártok értekezlete szer­kesztőségi bizottsága munka- csoportjának október 9—10- én Berlinben tartott harma­dik ülését. A hetilap emlékeztet arra, hogy ennek az értekezletnek az összehívását a Lengyel Egyesült Munkáspárt és az Olasz Kommunista Párt kezdeményezte és támogatták Európa többi testvérpártjai, majd megállapítja: a mun­kacsoport ülésén a vita, mint a záróközlemény hangsúlyozta a testvéri kommunista együtt­működés és a konstruktív, demokratikus eszmecsere lég­körében zajlott le. A Novoje Vremja rámutat, hogy a kommunisták hűsége a proletár interancionalizmus elveihez többek között meg­nyilvánult az ülés résztvevő­inek a spanyol és a chilei antifasisztákkal és demokra­tákkal való szolidaritásáról szóló határozatok egyhangú elfogadásában. Az értekezlet összehívásá­nak elhatározása óta az eu­rópai helyzet dinamikusan fejlődött — állapítja meg a hetilap. — Jelenleg az a kér­dés. hogyan erősítsük meg az eddig elérteket, hogyan küzd­jük le azokat az akadályokat,' amelyek még fennállnak Eu­rópának a tartós béke és a haladó fejlődés földrészévé változtatása útján, hogyan határozzuk meg az ehhez szüskéges harci célokat és terjesszük azokat a kontinens néptömegei elé. Európa marxista—leninista pártjai amelyeket áthat nemzeti és internacionalista felelősségük érzése, minden bizonnyal vi­lágos és pontos választ adnak ezekre a kérdésekre — hang­súlyozza a Novoje Vremja. Győztek a portói nehéztüzérek Visszaveszik a haladó tiszteket Carlos Fabiao tábornok, a portugál szárazföldi erők fő- parancsnoka is részt vett a portói nehéztüzérségi ezred (RASP) katonáinak kedden megtartott gyűlésén. Ennek az ezrednek a katonái — mint emlékezetes — néhány nappal ezelőtt forradalmi ka­tonatanácsot alakítottak és vörös zászlót tűztek ki lakta­nyájukra. Akciójukkal sike­rült kíharcplniok, hogy visz- szávonják az északi katonai körzet parancsnokának azt a parancsát, amellyel feloszüa- tott egy portói kiképzőköz­pontot. Előzőleg a központ katonái megtagadták a pa­rancsot és szembefordultak a körzet parancsnokával, mert haladó tiszteket és katonákat távolított el laktanyájukból. Fabiao tábornok Veloso dan­dártábornokkal, az északi ka­tonai körzet parancsnokával folytatott tanácskozása után közölte a gyűlés résztvevői­vel hogy hatálytalanítják a kiképzőközpont haladó gon­dolkodású tisztjeinek és kato­náinak „fegyelmezetlenség” címén történt átirányítását. A kiképzőközpontot ismét meg"- nyitiák és „Április 25. osztag” néven operatív egységgé ala­kítják át. A gyűlés után Fabiao tá-: bomok közölte, hogy bízik a „portugál szocialista forrada­lom” megvalósításának lehe­tőségében és egy újságíró kér­désére válaszolva kijelentette: az a baloldali nézetéiről is­mert Corvacho dandártábor­nok. akit Veloso dandártábor­nokkal váltottak fel az északi katonai körzet élén. fontos beosztást kap. (MTI) Ford autój'a összeütközött Vizsgálják: szándékos vagy véletlen? A Connecticut állambeli Hartford belvárosában egy útkereszteződésnél kedden es­te belerohant egy gépkocsi Ford elnök Limousime-jába. Az elnök nem sérült meg és egy perc múlva folytatta út­ját a repülőtér felé. Ford a republikánus párt választási pénzalapgyújtő va­csoráján mondott beszédet és a baleset az épülettől "kétut- cányira történt. Az elnöki gépkocsi piros jelzésen haladt át egy útkereszteződésnél, amikor egy világos színű au­tó. a zöld jelzés láttán to­vábbhaladva belerohant. Az elnöki, kocsiban tartózkodó biztonsági emberek azonnal az ülés alá nyomták Fordot. a kísérő biztosító kocsikból kiugró testőrök pedig revol­verrel a kezükben rögtön kö­rülvették a balesetet okozó gépkocsit. Utasait, 3 fiatal­embert és 2 leányt, őrizetbe vették és a hartfordii rendőr­ség hallgatja ki őket, hogy kiderítse, szándékos, vagy vé­letlen összeütközés történt-e. Az elnök golyóbizfos és pán­célozott Limousine-ja csupán az első sárhányónál sérült meg. Hírügynökségek az össze­ütközéssel kapcsolatban emlé­keztetnek arra. hogy Ford el­nöknek jelenlegi országjáró körútja során rövid időn be­lül ez volt a harmadik inci­dense. Mint ismeretesr szep­tember 5-én Sacramentóban egy fiatal leány -fegyvert fo­gott rá. szeptember 22-én pe­dig San Franciscóban rálőt­tek. (MTI) A hajdúsámsoni szerencsétlenség 13 sérültjét ápolják a debreceni klinikán A hajdúsámsoni tragikus közlekedési szerencsétlenség 13 sérültjét ápolják a deb- réceni klinikán. A sérültek közül két személyt életveszé­lyes állapotban szállítottak a Debreceni Orvostudományi Egyetem 1. sz. sebészeti klini" kájára. Egyszerre mind a há­rom műtőben dolgoztak az or­vosok, sőté a járóbeteg-rende­lésnél és más klinikákon dol­gozó orvosok is segítettek. A gyors közbeavatkozás után a gondos gyógyítás és a fel­ügyelet azóta sem szünetel. Szerdán délben dr. Kunkll Ferenc, a klinika ügyeletes adjunktusa a sérültek álla­potáról a következőket mon­dotta: A két életveszélyesen sé­rült asszonynál a súlyossági fokon még most sem tudtunk enyhíteni. A többieknél biz­tató javulás következett be. Ez értendő természetesen a klinikán' fekvő és sérült gyer­mekekre is. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom