Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-12 / 240. szám

ÍRJ

Ä R CB T I

a kulturális alap körül

/

KULTURÁLIS ALAP. Napvon sok szó esett róla a közművelődési párthatározat születését közvetlen megelőző, majd követő idő- szakban a legkülönbözőbb fórumokon. ..Divatját” mindenekelőtt az az általános tapasztalat élesztette, hogy a művelődésre. a kulturális tevékenységre tervezett

pénzügyi keretek nagyon sok gyár, üzem. szövetkezet esetében. nem a rendeltetésüknek megfelelően. tervszerűén és tudatosan kerültek felhasználásra. Akkoriban néhány már-már közhely számba illő. elrettentő példát is gyakran emlegettek. Ezek közé tartoztak például az egri buszkirándűlások. amelyek többsége — olykor nem is leplezett céllal — egyenesen a borospincéiről híres Szépasszony völgyébe irányulnak, s ugyanakkor az egész közösség számára nagyon is magától értetődő, természetes módon a kulturális költségek számláját terheltékAz ilyenfajta kirándulásokat ma már a legtöbb gyárban. a szocialista brigádban ellenzik- A határozatok és a tömegpolitikai oktató-nevelő. felvilágosító munka nyomán szükségszerűen és széles körben változtak, finomodtak a formák. A kulturális összegek egyre inkább valóban a közművelődést, a közösségi célokat szolgálják.

X

A szakszervezeti kulturális alap felhasználásának jelenlegi gyakorlatával ismerkedtünk Pásztón. az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyárában.

— Szakszervezeti bizottságunk 112 ezer forinttal gazdálkodik — újságolta Zrupkó István titkár. — A központ ennyit engedélyezett a számunkra. De azt hiszem, hogy ez az összeg az idén is kevés lesz. éppúgy, mint tavaly. Időközben ugyanis növekedett a létszámunk és a feladataink szaporodtak. A múlt évben 140 ezer forintot használtunk fel. mert az engedélyezett összegből nem tudtunk kijönni.

— A többletkiadásokat milyen forrásokból tudják fedezni ?

— RENDELKEZÜNK tartalékalappal és költhetünk a nálunk maradó tagdíjakból is. 150 ezer forintot használunk fel az idén. A különbözeiét már a taggyűlés is MegszavaztaA szociális, kulturális és sportalap egy összeget jelent. A legtöbbet szociális juttatá- sokra- étkezésre, segélyezésre. üdülésre költenek. Sporttámogatásra 20 ezer, művelődésre 30 ezer forintot használnak fel. Ebből az alapból nyújtanak támogatást a KISZ-szervezetnek. Legutóbb például a fiatalok kétnapos budapesti városnéző, színházlátogató kirándulását teljesen a szakszervezet finanszírozta.

A kulturális alap összegét, a 30 ezer forintot nagyon sok mindenre felhasználják- Lapok. folyóiratok, propagandaanyagok vásárlására- jutalmazásra. De főként az üzemi letéti könyvtár, a színház- és mozilátogatás, a szakmai és általános műveltséget emelő szellemi vetélkedők és a fotószakkör támogatására fordítják.

Ezek sorában a könyvtár

és fotószakkör anyagi ellátottságára figyeltünk fel leginkább. A legtöbb megoldásra váró — és könnyen megoldható — dolgot ugyanis itt tapasztaltuk- A 2500 forintos könyvtári támogatás például összegét nézve, nem kevés- Dé, ha azt látja az ember- hogy ebből csak 500 forint szolgál beszerzésre, a többi könyvtárosi tiszteletdíj, akkor már elgondolkodik. Nem beszélve arról- hogy a könyvtár a rossz fekvés (gyáron kívül, az üzem háta mögött), az erőtlen propaganda miatt, nagyon gyéren látogatott. Változást az

üj gyári bejárat megépülte után várnak. amikor már

mindenkinek, aki itt' dolgozik, ha tetszik, ha nem, az útjába esik a könyvtár épülete. Mert más bejárat nem lesz.

De elkészültéig még 1—2 évet várni kell. És addig mi lesz?

A fotószakkörnek csak névleg találjuk nyomát. Valójában nem létezik! Van

ugyan a gyárnak egy felszerelt fotólaborja, de ez önmagában még nem szakkör. Vezető kellene hozzá, szervezett program. Mert így csak néhány lelkes, jószándékú amatőr magánakcióiról beszélhetünk.

EGYIK SZEMÜNK sír- a másik me§ neveti Mindenesetre tiszteletre méltó, hogy többet költenek a kultúrára a pásztói üzemben, jobban foglalkoznak vele, mint eddig —• de úgy érezzük, nem ártana még tudatosabban, szervezettebben munkálkodni. Akkor a könyv'-írat is többen látogathatnák és a szakkör is valódi szakkör lenne.

— ok —

Csanádi Imre:

Szántásrögön remeg a dér Megindul az ördögszekér.

Ördögsz ekér

Áll élete halmán a vért, lát évet év hátán.hegyén.

A Nyár után, a fény után, a Tél elől nyargal sután.

"Egy-gomolyban, egyszerre lát,, egyetlen Ős Komédiát.

Méláz talán a fiatal,

Száján fakó, tétova dal.

Hanem a vén hallgat, köhint; helehasít: ősz van megint.

Mért minden ősz megannyi Jel, értelme van: remegni kell.

Aranykaszák villámait rebbenti szét liget, csalit.

Hogy Tél, Tavasz, Nyár, ősz vadul, egymást szüli, egymásra hull.

Hogy az idő, mint a bolond, épít.leront, épit-leront.

Tél, Tavasz, Nyár, ősz, újra Tél — iramlik az ördögszekér.

Négy vaskerék forog-dörög Négy Évszak a csontok fölött.

Mikkel Tavasz, Nyár kérkedett, omolnak talmi díszletek.

Tekeri föl, se hall, se lát, az élet póknyál-fonalát.

> % ii

A képzőművészeti világhét központi eseményeként nyílt meg a budapesti Műcsarnokban a III. Nemzetközi Kisplasztikái Biennálé. A kiállításon (november közepéig) huszonnyolc európai és tengerentúli ország száz alkotójának több mint ötszáz művével ismerkedhetnek a tárlatlátogatók. Képünkön: R. MURIEDAS: Három nővér (Spanyolország)

Á Szovjet Irodalom októberi szamáról

A Szovjet Irodalom októberi száma ezúttal is sokoldalú és gazdag anyaggal lepi meg olvasótáborát. Az anyagból kiemelkedik jfazu Alijeva dagesztáni írónő A források a hegyekben születnek című kisregénye, illetőleg ennek többoldalú, értékelő kritikája. A regény főhőse Szidrat. a Dagesztán hegyei között élő asszony- aki —, mint az írónő kisregénye előszavában írja korsóval a vállán a forrásra vízért megy, vagy a szagga- tóan hideg patakvízben ruhát öblöget. Ennek a hegyekben született asszonynak a sorsáról írtam ezt az elbeszélést. És azt szeretném kedves Olvasó- ha Szidráttal együtt az országot —. ahol ő fölnöveked^tt, — megszeretnéd.” A regényről Bárdos

Pál értékelését is közli a folyóirat.

Hogyan.látja a sokgyermekes családok és édesanyák szerepét, helyzetét. örömeit, és gondjait a Szovjetunióban egy, a Hős Anya kitüntetést viselő asszony? A Lityera- turnaja Gazeta legutóbbi számában Büszkeségem és sérelmem címmel levél jelent meg. amelyet egy tízgyermekes anya írt. A levelet és az erre érkezett reagálásokat közli a Szovjet Irodalom isA Líra rovatban Avetik Iszahakjan örmény költő remek verseit olvashatja a versszerető olvasó Bede Anna. Lothár László, Bíró András. Csorba Győző és Tando- ri Dezső fordításaiban. Novella Matyejeva költőnő verseit pedig Kiss Dénes, Já' nosy István és Apáti Miklós fordításaiban olvashatjuk.

A moszkvai Szovremeny- nyik Színház novemberben a szovjet kulturális napok alkalmából magyarországi

Vendégszereplésre érkezik. Az érdekes és eredeti szemléletű együttes először látogat Magyarországra- A színház igazgatója és egyik vezető színésze Oleg Tabakov beszél társulatukról- színházi problémákról. művészi hitvallás ukróL

A Két nyelven rovatban Pausztovszkij A zenész című elbeszélése olvasható.

Kajszin Kulijev és a Robert Merle közti levélváltás anyagához szól Mesterházi Lajos, az Ifjúság, világ, mesterségünk című írásában; amely a parányi kabard-bal- kár nép költőjének és a világszerte ismert baloldali francia író párbeszédét olvasva született.

mrtiiirtiiintifitiitiiiwminfiiiiiiiitmiiiitmmilfminmmrmmmnritiiimttTfiimmiffTiftimiiimmimitiiirrtniiiiitiefiintifmfim

T

agok a színház alapításától ... Czéh Gitta színésznő..- Szántó Margit színésznő. Tapasztó János színész — olvasom az impozáns jubileumi kiadványban, melyét az Állami Színházi Intézet az Állami Déryné Színház működésének 25. évfordulója alkalmából jelentetett meg. De az 1974—75-ös színi évad társulati névsorában az alapítók közül még ott olvashatjuk Fenyvesi Balázs, Kassai Ilona, Tapasztó János nevét. is. Közülük négyen Jászai-, illetve Kossuth-díjasok.

Hogyan is volt a kezdet? Az akkor még Állami Faluszínház kezdete. Az egyik

alapító, a nyomdászból lett sz-ínész. Fenyvesi Balázs az első. a tízesztendős jubileum napjaiban Mátrai Józseffel, az alapító igazgatóval való

első találkozását idézve:

— Mátrai elvtácsat keresem.

— tessék, én vagyok — mondia kíváncsian, szemüvegé mögül fél csillanó tekintettel a szobából kilépő két beszélgető közül az alacsonyabb termetű.

— Fenyvesi Balázs vagyok. A fővárosi tanács színjátszó-rendező tanfolyamát végeztem. Szeretnék az induló színházhoz kerülni.

— Sajnos, betelt a színész- státus.

— De nekem megígérték. Én számítottam érré.

— Tudja mit — szólt közbe a másik, ugyancsak szemüveges. de Mátrainál egy gondol atnvíval magasabb termetű férfi, aki köny4 NÓGRÁD - 1975.

ÖT ÉV THÄLIA

eredményeket oldalakat tenne ki, s ugyan, ki tudná megmondani azt a kilométerszámot, melyet Thália, azaz a Déryné Színház ikaruszai az eltelt 25 év során, keresz- tül-kasul a hazán érdemes szolgálatra megtettek!?

vekkel a kezében kissé oldalt várakozott —, jöjjön el társulat vezetőnek.

— Igaza van Äscher elvtársnak, néhány társulatve- zetőre még feltétlenül szükségünk van — erősítette' Mátrai. — De ha vár néhány napot, talán lé tudunk még valamit faragni a költségvetésből.

— Várok, feltétlenül várok.

— Akkor hát megegyeztünk. «

A színházalapító gondolat megszületésétől, 1951 májusától a . színházteremtés kezdetéig kevés idő jut a tíz kicsi társulatnak, Kora reggeltől élszakákig húzódó próbák kezdődne^ a Madách téri színházépületben. A műsor arculata még nagyobbára tisztázatlan: énekszámok,

csasztuskák, jelenetek, egy- felvonáSosok, versek. De Mátrai igazgató és Ascher födrämatürg egyet már bizonyosra tudnak: nem olyan színházat akarnak létrehívni- amely mindössze annyiban különbözik a többitől, hogy nincs állandó hajléka, s íav estéről estére változó körülmények között kell játszania. A cél. hogy olyan helyekre is elvigyék a kultúrát, ahová azelőtt még sohasem jutott el. De valahogyan mégiscsak el kell kezdeni, és lehetőleg

október 12., vasárnap

mihamarabb, mert a társulatot fűti az egészséges türelmetlenség.

Az ország sok ezernyi települése közül nem könnyű az első játszóhelyek kiválasztása sem. Végül első hatalmas gazdasági beruházásunk színhelyére, Dunapentelére, továbbá Határgárdosra, Mindszentre és Kunhegyesre esik a választás.

Az egykorú krónika így ad számot a színháztörténeti jelentőségű napról: „Duna- pentelén 1951. augusztus 20- án, az alkotmány ünnepén délután az általános iskola udvarán, este pedig az építkezések színhelyén emelt szabadtéri színpadon mutatták be az első műsort. Versek, jelenetek kerültek színre.”

Ez, és a további három, a ha'ár«árdosi- a mindszenti, valamint a kunhegyesi előadás adta az első értékelhető tapasztalatokat a színház vezetőinek. Mátrai igazgatónak például a következőket: az esztrádrfiűsor-koncepció nem vált be... Már az első napokban olyan nehézségekkel találkoztunk, amelyekre azelőtt gondolni sem mertünk volna. Kitűnt, hogy az a tapasztalat, amelyért az állandó, egyhelyben játszó színházaknál szereztünk, ebben az esetben hasznavehetetlen. A legnagyobb hiba az volt, hogy nem ismertük eléggé a falut és sajátos kérdéseit. .. A nézők határozottan követelték a teljes értékű, magas művészi színvonalú előadásokat. Nem maradt más hátra, mint belátni tévedésünket és eleget tenni a kívánságoknak.

Ezt az igényt erősíti az a közönség is, melyet a színház akkoriban Nógrád helységeiben gyakorta és szívesen látogat. Az országos „ráhatás” eredménye, hogy 1953 végére a műsorpolítikából kiszorulnak az egyfelvonasosok, s a továbbiaktól csak „szabályos” művek jelentkeznek az előadási programokban. Ámbár ilyen jellegű törekvésekben a színház kezdetétől sem volt hiány Az esztrádokkal szinte egyidejűleg kezdte el Moliere Tartüffe-jének próbáit, s a darabból 1951 szeptemberében már hatalmas sikerű bemutatót tartott Csepelen. De a „fordulat évét” mégiscsak 1954 hozta meg e téren, olyan dolgokban is, hogy lényegesen javítani lehetett a feladatokat segítő működési feltételeket. Sikerült például Salgótarján- Baglyasalján, Székesfehérvárott és Szombath ilyen központi szállásokat kialakítani, ezzel az „üres” kilométerek ezreit takaríthatták meg.

Hogy az 1956-tól Állami Déryné Színház nevet viselp Faluszínház milyen felbecsül" hetetlen szolgálatot tett negyedszázad alatt a közművelődés, a színházkultúra ügyének, azt világirodalmi és magyar klasszikusok, szovjét,

népi demokratikus, és haladó nyugati művek szinte megszámlálhatatlan soka, és szériasorozata igazolja. S természetesen, az a közönség mely a televízióval vetekvő nézőszámban ezeket az előadásokat látogatta, s látogatja napjainkban is.

Mi, nógrádiak szintén büszkén válthatjuk magunkénak a Déryné Színházat, mely az eltelt negyedszázad során az emberek ezreit és ezreit ismertette meg az egyetemes irodalom olyan remekléseivel, mint a Tar- tuffe, melyet 750 esten játszott szerte az országban, vagy A fösvény, a Botcsinálta doktor, a Dandin György, SMkesneare-től az Ahogy tetszik, A makrancos hölgy, a Rómeó és Júlia, a Hamlet, az Othello, a Szentivánéji á'om, Beaumarchaistól A sevillai borbély, Goldonitól a Két úr szolgája, Lope de Vegától A kertész kutyája, Machiavellitől a Mandragora, Osztrovszkijtól az Erdő, a Karrier, a Vihar, Schiljer, Szophoklész művel. De a Déryné Színház színpadán volt sikert jelentő szériaszámokkal Katona Bánk bánja, Vörösmarty Csongor és Tündéje, Madách Tragédiája, s nagv előszeretettel Madách, Jókai számos művének színpadi adaptációja. Az ősbemutatók hosszú sorából múlhatatlan érdemként Illyés Bolhabá! című népi komédiáiénak ízes előadása. Tovább sorolni az

örülünk, hogy a Déryné Színház jószolgálati munkájának lapunk, a NÓGRÁD is segítő bírálója, és elismertje volt az évek során mindenkor. Egy 1965-ös diós.ienői bemutató, a Bakonyi történet ankétja, közönség-színész találkozója kapcsán a jubileumi album megemlíti: a riporter a Nógrád című lan- ban megírta, mégha elnagyoltan vázolta is a darab a felvetett erkölcsi problémákat, de a vita mégsem haszontalanul folyt. „Az eleven, mai élet bontakozó, friss erkölcsi normái hadakoznak a múlt poros Ítélkezéseivel, a család. az embert együttélés dolgairól, azt a fontos tapasztalást nyújtón, hogv már a falusi világ is tisztultahb társadalmi magaslatról tekinti be életünk bonyodalmait.. szembenézésre késztet olyan kérdésekkel, amelyekre a múltban leginkább álszemérmes szemforgatás, farizeus- kodó háborgás volt a válasz^' valláserkölcsi dogma az ítélet. .. Jó léoést tett e’cre a színház a társadalmi, emberi közösségeket fog’alkortató kérdések együttes megválaszolására. .

A színház e jó lépéseit kívánjuk támogatni a negyedszázados jubileumot követő ú.iabb években. — évtizedekben. Hiszen a Déryné változatlanul a mi színházunk is.

Barna Tibor ]