Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
Beszélgetés er Ftilócföldről Az alkotói légkör meg terem léséért Tíliiáhcr'ipn Múzeumi és műemléki hónap Beszélgetésünk alatt is töb-i ben nyitnak be ide az. Arany’ Jáncs utcai meghitt hangulatúi szerkesztőségi szobába. Sok-, szór cseng a telefon, Végi t Miklós fő-zerkesz.őt keresik. 'A könyvespolcokon folyóiratok friss számai, köztük test-- vérmegyénk, a Szovjetunióban Kemerovo irodalmi, művészeti folyóirata újabb pél' dányai, kemerovói albumok,, könyvek. (Vé,h Miklós, a Pa- lócfötd főszerkesztője maga isi fordít, kemerovói. költőket is. Műfordításaival legutóbb a. Találkozás című orosz—magyar nyelvű antológiában ta- lá'kozhatnak az olva-ók.) Salgótarjánnak ez az utcája szintén épül, változik. Ebben, az újjáalakuló utcában „széke!” a Palócfőid, társadalompolitikai, irodalmi, művészeti folyóiratunk. Főszerkesztője Végh Miklós, a közelmúltban kapta meg a Szocialista kultúráért kitüntető címet X — Ha az embert egy ilyen megbecsülés éri, örül — jegyzi meg elgondolkodva, majd. hozzáteszi — Természetesen, úgy hiszem, ilyen esetben mindig egv kollektívát is megbecsülnek a kitüntetéssel. Ez a kollektíva most a Palócföld szerkesztőségének kollektívája, tágab-b értelemben a szerzők kollektívája is. Tehát a személy mögött mindig egy közösség húzódik. folytatva a gondolatot, Vé?h Miklós egy beszélgetésre emlékezik: — Valahol egv beszélgetés kapcsán merült fel nemrég a gon do’at: nem lehetne-e a Szocialista kultúráért kitüntetéseket kollektíváknak is adni. Én azt hiszem, lehetne. Például akadhat olyan szocialista brigád, amely megér- •demd ezt a kitüntetést, tagjai szocialista módon végzik munkájukat, alakítják életformájukat, gyarapítják politikai, szakmai és általános műveltségüket és példájuk erejével más közönségeket is ■erre ösztönöznek. X — Mit jelent egy kitüntetés? — Azt mondhatom, egy ilyen kitüntetés nem változtat az ember életmenetén — mondja Végh Miklós. Aztán hozzáteszi — persze, hogy változtat. Az ember átgondolja: miért kapta, megszolgálta-e. Én úgy vetem fel önmagámnak a kérdést: a Palócföld megszolgálta-e — Itt egyik szemem sír, a másik nevet. Ha azt nézem, hogy honnan indultunk — s vehetek alapul a Palócföldnél több dátumot is —, akkor a lap iránti olvasói és szakmai érdeklődés számokban is kimutatható növekedése azt bizonyítja, hogy sokat tettünk. Ha a szerzők számának növekedését veszem figyelembe, s az új. mindenekelőtt társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó témaköröket, akkor is elégedettnek kell lennünk. Ugyanakkor ott bujkál az elégedetlenség is bennünk, mert messze vagyunk álmaink l»eteljesütésétől. Ezután arról kérdezem \tégh Miklós főszerkesztőt: véleménye szerint hogyan kell tovább lépni a szerkesztőségi Psrunkában? A kérdés azért is fontos lehet, mert hiszen mindez kicsit egész művészeti. irodalmi, tágabb értelemben szellemi életünkkel is összefügg. — Két úton kell tovább lépnünk a szerkesztőségi munkában — hangzik a válasz. — A la,p jellegénél fogva nemcsak az irodalmi-művészeti érdeklődésű é. tilmiségnek, hanem az értelmiség más szféráinak is (orvos, mérnök, stb.) olyan központjává szeretne válni, amelyben mi lehetünk az erjesztő ereje az alkotói légkör megteremtésének. Ezen az alkotói légkörön azt értem, hogy nem alkalmankénti találkozások, nem az önmutogatás kedvéért, hanem a magunk és az egymás iránt érzett felelősség kényszere miatt dolgozunk. Azért é’ünk társadalomban, hogy egymással, egymásért éljünk. Ügy hiszem, nem mindik állunk jól a magunk iránt érzett felelőséggel, különösképpen nem az egymásért érzett felelősséggel,. Az alkotó légkör megteremtésével függ ösz- sze, hogy rendszeresebben, többet kell találkoznunk az emberekkel. Praktikusnak látsz'' k olvan évenkénti, vasv más időközönkénti találkozók megszervezése, amikor különböző fajta alkotóműhelyek tagjait hívjuk meg beszélgetésre, a tapasztalatok kicserélésébe. A továbbiéoés másik útia nedig az., hogy a lao szerzőgárdájával még rendszeresebben kell találkozni, köztiig pz értelmiség különböző csoportjaival. Arról is szó lehet továbbá, hogy a tíz kiérné1 t megyei üzem egv-eev szocialista brigádjával rendszeres kapcsolatot alakítsunk- ki, például talá’kozók rendszerének formájában. Hiszen a Palócföldben közölt írások jórésze munkásművelő’iéesrt foglalkozik. Az ezzel össz.eftiggő problémákat pedig nekünk szembesítenünk kell a leai’letékesebbekkel, a munkásokkal és — persze — magunkkal. T. E. Mai tévéajánlatunk 20.00: János király. Dürrenmatt, Shakespeare nyomán írt drámája, a János király, a Budapesti Művészeti Hetek programján kerül bemutatásra. Régi irodalmi „játék”, hogy világirodalmi jelentőségű műveket egy-egy későbbi kor drámaírója újraértelmez, újraír. Különös előszeretettel fordulnak a drámaírók a görög tragédiákhoz, gondoljunk csak az Élektra-téma vándorlására Euripidésztől Gyurkó Lászlóig. Dürrenmatt nem a görög írókhoz nyúl vissza, sokkal inkább a drámatörténet klasz- szikus vagy éppen huszadik századi alakjaihoz. (Nagy sikerrel játssza például a Katona József Színház Strindberg: Haláltáncának Dürrenmatt átiratát.) Ebben az évben tizenhetedszer rendezzük meg országosan a múzeumi és műemléki hónapot. Haladó hagyományaink rangjára eme'- kedett tehát a múzeumok tudományos tevékenységének bemutatása, közkinccsá tétele. A megyei múzeumi szervezet évről évre hozzájárul ehhez a programhoz: széles körben tárja nyilvánosság elé a legújabb kutatások eredményeit A múzeumok látogatóinak száma — országosan és megyénkben is j— évről évre : növekszik, A múzeumi kiál- ilítások aktualitása közvet- I lenül a mához szóló monda- i nivalója az a vonzerő, mely | tízmilliós nagyságrendben | vonzza a látogatókat. Az I óriási igényt természetesen csak nehéz, jól tervezettszervezett, cé’tudatos munkával lehet kielégíteni. Jó lenne, ha ezt az arányt mielőbb tapasztalhatnánk megyénkben is. A múzeumi hálózat szépen fejlődött az elmúlt években. Szécsény- ben, a felújított kastélyban pár hónappal ezelőtt nyitottuk meg új kiállításainkat, s ezidáig húszezren tekintették meg azokat. A balassagvar- I mati Palóc Múzeum új állan- j dó kiállításai a jövő év e’e- I jétől várják a. látogatókét 'Reméljük, hogv az 1978. évi | múzeumi és műemléki hónapot már az úi salgótarjáni múzeumban nyitjuk meg. Lehetőségeinkhez viszonyítva most is sok tudomány- területet mutatunk be kiállításainkon az érdeklődőknek. A salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban „A felszabadult Nógrád megye 30 éve” című kiállításon megyénk fejlődésének dokumentumait, tárgyi emlékeit mutatjuk be. Szécsányben öt kiállítást láthat az érdeklődő a község történetéből, a megye régészetéből, idős Szabó István válogatott alkotásait, továbbá bemutatunk egy bejáró munkásenteriőrt, valamint a szécsényi Háziipari Szövetkezet terméktörténeti anyagát. A felújítás alatt levő Palóc Múzeumban a Keresztelő, lakodalom, temetés a nógrádi néphagyományok- jban című kiállításon megismerkedhetünk a sok helyen még ma is élő népszokásokkal. umok megközelítése, de az érdeklődés kielégítése fontos feladatunk. Természetesen ezek a kiállítások csak ízelítőt adhatnak a múzeumi munkából, de remélhető, hogy ezek megtekintése további kíváncsiságot ébreszt a nézőkben. Népművészetünk remekeit színes fotók ' illusztrálják. -Néprajzom munkatársaink ismeretterjesztő előadásokat tartanak — kiegészítésképpen. Az ásatástól a restaurálásig című kiállításon lehetőséget teremtünk arra. hogv a látogató maga is összeállíthasson. kiegészíthessen ásatásokból származó edényeket, töredékeket. Valóban érdekessé válhat ez a kiállítási formánk. A következő vándoranyagunk a megye író- ’-Vöt* v vei foglalkozik, s áttekintést ad szőkébb pát- riánkk/iz kapcsolódó B*oda- loontörténeti vonatkozásokról. A múzeumi és műemléki hónap ünnepélyes megnyitására október 4-én kerül sor a szécsényi múzeumban. Gulyás Jánosné, ‘ a megyei művelődésügyi osztály vezetője nyitja meg a rendhzvény- sohozatot, dr Horváth István, a múzeumi szervezet igazgatója értékeli az országos és meevei pályázatba beérkezett dolgozatokat, és adja át a díjakat. Ért követően a csesztvei Madách Imre F.m’ ;kháznál koszorúzás! ünnepséget rendezünk a Balas- sagvarmati városi Tanáccsal közösen. Műemlékeink építészeti, néprajzi értékeiről, a helyre- állítás szükségességéről és szépségéről emlékezünk meg Hollókőn, amikor a legutóbbi időkben rekonstruált épületeket adjuk át használatra. Az ünnepséget október 12-én 11 órakor rendezzük meg a községben. Szeretnénk segítséget nyújtani az ismeretterjesztő előadók részére is, s ezért előadói konferenciát rendezünk, melynek alkalmával a megye felszabadítása óta eltelt időszak legfontosabb eseményeiről, műem’ íkvéd'l- münkről és régészeti eredményeinkről adunk tájékoztatást Természetesen emlék- és falumúzeumaink, állandó kiállításaink ebben a hónapban is várják a látogatókat. Néhány helyrn átalakítást, bővítést végeztünk, hogy szélesebb ismeretanyaggal állhassunk a látogatók rendelkezéTovább folytattuk a munkásmozgalmi dokumentumok gyűjtését, feldolgozását. Ennek eredményeként jelenik meg októberben a következő kötetünk, amely a-z 19t8— 1919-es évek eseményeirő1, a munkásság harcairól ad áttekintő képet. Ugvancsak mesielenik a múzeumi szervezet 1974-es évkönyve, melyben helyet kapott a Régészeti éc Művészettörténeti Társulat Salgótariában rendezett vándorgyűlésén elhangzott előadások szövege; tudományos munkatársaink. számot adnak kutatásaikról, éc természetesen tájékoztatjuk az olvasót a múzeumok he’vzetá-ől. íves tevékenységéről. Mindkét kiadvány jól használható mind az iskolai nevel őmupkában, mind a közművelődés egyes formáiban, ágazataiban. Reméljük, hogy gazdagnak ígérkező programunkkal sokirányú érdeklődést tudunk kiváltani, s kiállításaink, rendezvényeink megnyerik a látogatók tetszését. Domokos Alajos igazgatóhelyettes Vándorkiállításainkat azokra a helyekre juttatjuk eh ahonnan nehezebb a múzeAZ ÖREG OTT ALL a ha. talmas deszkapádimenlum tetejének garádicsán. Kezében véső és fakalapács, azokkal munkálkodik egy, a falat csaknem betöltő fakorong felületén. A kis műteremben. De ez a kis műterem is akkora, hogy bőségesen elfér az említett falon a három méter és negyven centiméteres átmérőjű munkadarab. Ott áll, és serénykedik a deszkápádimentum tetején, oly’ elmélyültén, hogy észre sem veszi az érkezőt. — Itt lakik a „legeslegif- jabb” Szabó István? Megfordul a tréfálkozó szó. ra, s tömzsi kis alakja visszatérül a szorgoskodásból. Arca felenged a munka feszültségéből. s szíves vendégfogadásra nyilik. — No csak?! Te is megfordulsz nálam? Jó néhány éve, hogy nem voltam Pista bácsinál. Azaz: id. Szabó Istvánnál, Nógrád valamennyiünk Pista bácsijánál, a Kossu*h-díjas, híresneves szobrászművésznél. Az alakuló beszélgetés is — miközben nehézkesen lelépeget a munkaemelvényről. ezzel kapcsolatos szemrehányás: — Utóbb nagyon elfeledkeztetek rólam. Még olyasmi-/ ről sem írtok, amiről a televízió, meg a pesti újságok számot adnak. A lobbanásnak azonban pillanatokon belül vége, és Pisla bácsi szívélyes vendéglátóként várja a kérdéseket. MINDNYÁJUNK E,„3 lel Szabó István legújabb remeklései — Láttuk nemrég a televízióban egy csodálatos hordófenékremekedet. Akik nem látták, csakugyan a fafaragó szobrászművészet egyedi darabjának látványával lettek szegényebbek. De mit mond róla az alkotó? — Egyévi munkám van benne. Persze, közben egyéb műveken is dolgoztam, de lényegében egy teljes év kellett hozzá. A Borgazdasági Vállalatok Trösztje megbízásából készítettem. Tessék, ebből az albumból mindenre választ kaphatsz — s elém rak egy díszes kötésű, képekkel, adatokkal bővelkedő mappát. A tizennyolc négyzetméter felületű hordóvégfaragvány pompás szüreti hangulatot áraszt a maga sajátos mozgalmasságában. És a mappában sorakoznak a világ eddig legnagyobb fahordójának adatai is: hossza: 6 méter 14 Centiméter. Fenéká tmérő je: 4 méter 70 centiméter. Hasszélessége: 5 méter 80 centiméter. Abroncssúlya: 40 mázsa. Az űrtartalma pedig 1014 hektoliter. — És most? A következő munka? — Nagyon elköteleztem magam két irányba, is. Az egyik NÓGRÁD - 1975. október 1., szerda a Badacsonyvidéki Pincegazdaság balatonfüredi pincészete. Ez, amin most dolgozom. Három méter negyven centi- méteres hordófenékfelület lesz átmérőjében. — S mikorra készül el? — Nem vállaltam határidőt. A határidő-nélküliség azonban nem hagy megnyugvást id. Szabó Istvánnak. A szemben lévő falfelületen egy az egy méretben az elgondolás pontos rajza látható. Ennek alapján dolgozik fáradhatatlan szorgalommal. Az anyagfelület, a szikrá- zóan kemény tölgykorong bah alsó negyedében a születés realitásból és költészetből egybeötvözött mozzanatai bontakoznak elénk. De mi tölti majd be a teljes felületet? A kérdésre így felel az alkotó: — Kedves nekem ez a mostani téma. Három részre tagolt: születés, házasság, temetés. Ez a három nagy sorsforduló az életben, amikor az ember örömében vagy bánatában borospohárért nvúl. Most Egerbe is kérnek tőlem egy hordófaragást. — Es a másik elkötelezettség? — Még 1983-ban elkészítettem a misko'ci ÉM ASZ-székház belső díszítéseit. A leleplezési ünnepségen az Országos Villamossági Központ felkért, hogy épülő budapesti székházába vállaljam el a belső díszítést. Itt sem vállaltam határidőt, s itt is türelmesen várnak, míg elkészülök a különböző domborművekkel, körplasztikákkal. Hogy id. Szabó István nem mindennapi munkabírással dicsekedhet, bizonysága az a mű, amelyet a műteremben szemlélhetünk, s villanyoszlopra mászó szerelőt ábrázol. — Mindez nekem több esztendős feladat — jegyzi meg —, mert azért egyéb dolgokkal is foglalkozom. A szobrászat általában energiaigényes művészet, s bizony, Pista bácsi túl van a hányadik ikszen is? . .. — A hetvenharmadik évemet taposom. Az alkotói fantáziám, szellemi frisseségem, úgy érzem, változatlan, de a fizikai erőm lanyhul. — Korábban hajnali négyöt órakor láttál munkához. Most? — Ügy hét óra tájon. — És meddig? — Ameddig látni lehet... Olvan nagyon sokáig mem dolgozom már, magától értetődő dolog. Tíz esztendő az ember életében semmi. Most mondd meg: mit tudok csinálni nvolcvanhárom éves koromban?! SZERENCSÉRE, csak szónoki kérdés ez, amire senki nem adhat válasz.t, mert Pis*a bácsi most még ereie javában alkot nap nar> után. A'kot mindnyájunk örömére és gyönyörűségére. Barna Tibor „Fekete gyémántok“ A Déryné Színház október 1-én mutatja be Jóka! Mór: „Fekete gyémántok” című színmüvét. Rendező: Latina László. Képünkön: Miskolczy Ottó és Réz Edit. (MTI fotó — Hor- vát Éva íeiv.)
