Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-04 / 233. szám

Féiiieic az iskolától? A salgótarjáni garzonház földszintjén működő Patyolat- szalon hatalmas színes üveg­tábláival, nagybetűs reklám- íXirr. aival kívülről is tetsze­tős. Ha közelebb hajolunk a csillogó üvegfalhoz és bete­kintünk modem mosó, vegy­tisztító és vasaló automatagé­peket láthatunk. Mellettük fiatal lányok és asszonyok dolgoznak. A József Attila Ifjúsági Szocialista Brigád tagjai. Hogy ezek az automa­ták jól működjenek és minél tökéletesebb legyen a lakos­sági szolgáltatás a dolgozók­nak szakmai képzésre van szükségük. A felvevő asztal mögött szorgalmasan végzi feladatát Bodor Jutka. Munkatársai és kollégái szeretik, szívesen fordulnak hozzá panaszaikkal, mert ha tud segít és minden­kihez kedves. Alig múlt 18 éves. es már szalonvezető­helyettes. Tavaly végezte a kelmefestő és vegytisztító szakmunkásiskolát, idén két­éves művezetői tanfolyamra jár Budapestre. Szeretné el­végezni a gimnáziumot, hogy a szakmai képzés mellett az általános műveltségét is gya­rapítsa. Vannak olyanok a brigád­ban. akik már régóta a válla­latnál dolgoznak. Ilyen Hart­mann Józsefné is. aki az álta­lános iskola 8. osztályát vé­gezte el. Később szakmai to­vábbképző tanfolyamon vett részt. Most a szalon vasalógé- pén dolgozik. — Az elvégzett tanfolyam egyenértékű a szakmunkás- vizsgával ? — Nem! De nem is akarok továbbtanulni. A férjem isko­lába jár. és a családban elég, ha egy ember tanul. — Szerintem is — szólt köz­be Molnár Pálné. — Én sem akarok tanulni. A 8 általános elvégzése után kerültem a vállalathoz. a fizetésemmel elégedett vagyok, akkor miért tanuljak?! Az otthoni munka nagyon sok időt vesz el — magyarázta. — Elégségesnek tartják szakmai képzettségüket mun­kájuk elvégzéséhez? — ér­deklődtem A válasz: néma hallgatás. A tanulásra lehetőségük van, mert a szakmunkáskép­ző intézetben felnőttoktatás is folyik. — A többiek miért nem kö­vetik példáját — fordultam Bodor Jutkához. — Félnek az iskolától. Pe­dig még ők is fiatalok. Ha belső igényük nincs is a ta­nulásra. az új berendezések és technológiák megkövetelik a szakmai tudást. Erről sze­retnénk a következő brigádér­tekezleten beszélgetni — vá­laszolta. Érdemes lenne! (b. zs.) Továbbtanuló szakmunkások „Ha valaki itt az üzemben, f. gépek mellett megszerzi a gyakorlatot, az irodában is másként látja aztán a ter­melést” — tartják Pásztón, az Üveg mari Művek szer­szám- és készülékgyárában a vezetők, fizikai dolgozók egyaránt. Támogatják is min­dig a szakmunkások kérését, amikor azok szakmailag to­vább akarják magukat képez­ni. Sulyok Mária is azok közé a fiatalok közé tartozik, akik tudásukat tovább akarják gag'í''°'>tápi Most gépi forgá­csoló szakmában dolgozik a pásztói üzemben, s elhatároz­ta, hogy középiskolában foly-. tatja tanulmányait. „Ha jól sikerül az érettségim, akkor technikusi vizsgát szeretnék tenni!” — bizakodik a szor­galmas kislány, s párttitkára erősíti is elhatározásában: Van. már nálunk olyan. aki itt az esztergákon kezdett: Bagyinszki István és Sándor József. Aztán Kerekes Sanyi­ból még üzemmérnök is lett!” „Munkámért rajongok. Le­het. hogy nem lányoknak va­ló. amikor azonban látom, hogy a szögletes, formátlan vasdarabokból finom alkatré­szek alakulnak ki. mindig öröm fog el” — s újra a gép fölé hajol. — kulcsár — Az író házassága 4 fíSIC-bcn Ki minek mestere? Az ifjúmunkásnapok ren­dezvényeként a BRG KISZ- osúcsvezetősége és a városi KISZ-bizottság Ki minek mestere címmel egész napos vetélkedőt tart ma a BRG- ben. A résztvevők a híradás- technikai és műszerész szak­munkások legjobbjai lesznek. A meghívottak sorában sze­repelnek a GELKA, a Vegyes­ipari Javító Vállalat, a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek if­júmunkásai, akik a vendég­látókkal mérik össze tudásu­kat. Jubileum Társadal ombiztosításunk' szakszervezeti irányításának 25 évét ünnepséggel köszön­tötte Nógrád megyei igaz­gatósága. A tegnap délután tartott» jubileumi emlékezésre meghívták a megye párt- és tanácsi vezetőit. Részt vett az ünnepségen Kecskés Sándor — a SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóság képviselő­je —, aki emléklapokat és ju­talmakat adott át. . Kiváló dol­gozói címet hatan értek el, torzigárdatagságban 14 dolgo­zó részesült. A régi törzsgár- datagok közül ketten érde­melték ki másodszor a meg­tisztelő címet. Alföldi lábbelik Egymillió pár cipővel növe­li termelését 1976-ban az Al­földi Cipőgyár. Ettől kezdve a kecskeméti központtal, kis­kunfélegyházi és tatai telep­pel működő gyárból évente hárommillió pár lábbeli ke­rül a hazai üzletekbe, illetve exportra. Ennek arányában bővül a választék is. A gyár 1976-ra már 200 modellt kí­nál a kereskedelemnek A jövő évi üzletkötések már megkezdődtek. Az eddi-' gi megrendelések igazolják, hogy keresettek a kényelmes, tetszetős alföldi lábbelik, Csak a külföldi, a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, a hol­land, az osztrák és az NSZK-beli cégek egymillió párat igényeltek a tavaszi modellekből a jövő év első felére. M időn kiapadt amúgy is gyér témáinak forrása, az író úgy fogta föl a dolgot, hogy mindez csak a túlhajtás, a kimerültség következmé­nye, amin az intenzív pihenés feltétlenül segít. Elhatározta tehát, hogy inkognitóban az egyik meghitt vidéki városba utazik, ahol kipihenheti fára­dalmait és friss, új témákat szakíthat a gyümölcsökkel ter­hes fákról. Mert nyár vége volt, a nap sugarai telhetetle- nül izzottak a cserfák poros levelein. Elfoglalta helyét az idegen- forgalmiban kiváltott szobá­ban, majd első útja a hegyek­től és erdőktől övezett strand­ra vezetett. Petyhüdt teste vágyta a nap forró sugaraiból áradó D-vitamint. Elnyúlt az izzó homokon és pigmenjeit forgatta a sugarak lángján, mint útkaparó a nyársra tű­zött szalonnát. Élvezte, hogy senki sem sejti meztelen kör­nyezetéből, hogy mellettük a neves prózaíró, Poszpisil Be­nő fürdeti a fényben fonnyadt testét, miközben vizsla szemmel keresi a témát, amely a föl­dön hever, s amit hetek óta még szemüveggel sem sikerül megtalálnia. Tizenegy óra tájban elfog­ta a kínzó éhség. Hasfala saj­góit, kilúgozott gyomrában fájdalmat okozott az üresség. Node sebaj, azért van a strand­vendéglő! Pénztárcát raga­dott és ment az éhezők óvhe- lye felé. A teraszon mindössze egy fehér köpenyes nő ült, aki láthatóan számadásokat vég­zett, egyébként üres volt a környék. Mindenki a vizes medence körül szorongott. Amikor a nő észrevette, fa­kutya hangján fölkacagott: — Tán enni és inni akar? — Arra vágyom, asszo-’ nyom. — Akkor fáradjon be a te­rembe. Bár ma csoportokat fogadunk, aligha kap enni, vi­szont jó borravalóért egy üveg sört kikunyerálhat a pincér­től. A hideg teremben foga úgy vacogott, hogy ßzavai érthe­tetlenné váltak. — Éhkkkkes vakkkk- gyokkkk! A hölgy, aki a pincéri teen­dőket végezte, ráripakodott. — Mit háborgat bennünket a vendég! Ma csoportokat ét- kezte*tink. Menjen a büfébe. — Ott kkkkapok enni? — Hogy képzeli. Enni csak nálunk lehet. Végül is az üzletvezető ha. jítóttá ki az izgága vendéget, aki zavarja a csoportok za­vartalan kiszolgálását. H árom nap óta éhezett már, amikor végre a harmadik napon őt is been­gedték az étterembe. Egy őszü­lő hajú bibircsókos férfi tele­pedett az asztalához, akivel megosztották a vacogás kel­lemetlenségét. — Mért nem lehet a terasz­ra ülni, a napra? — kérdezte az író. — Mert az ésszerű lenne — mondta az őszülő hajú. — Itt legalább nyáron is lehet inf­luenzát szerezni. Amellett bosszankodik is a kedves ven­dég. Tovább őrölheti munka­helyen tönkrement idegeit. Hátha még az ételeket meg­kóstolja. Az egyik sületlen, a másik kozmás! Előre borsó­zik a hátam. — Mért nem jelentik a ta­nácselnöknek? Az őszülő hajú bizalmasan a közelébe hajolt-' — Ne szóljon senkinek, én vagyok a tanácselnök. Újabb három napig győzte a vendéglátóipar bosszantásait, mígnem a hatodik napon, amikor már három órája ült egyhelyben, s a pincérek még csak szóra se méltatták, kitört belőle egy befejezetlen hét elfojtott dühe. Amikor sörös­üvegekkel kezdte ágyúzni a hatalmas ablakokat, miköz­ben teli torokból azt ordítoz­ta, hogy „éhes vagyok”, végre előkerült az egyik pincér, és fejcsóváivá így szólt: — Jáj, de türelmetlen a kedves vendég! Ettél a békés megjegyzéstől Poszpisil újabb sokkot kapott, s mire a rendőr, a mentő és az üzletvezető a helyszínre ért, már a raktár mélyén el­dugott téliszalámival seperte le a traubiszódát a pult szélé­ről, miközben a kenyereskosa­rakat fölrugdosta a csillár kar. jaira. A kórházban, valahányszor ételről és vendéglátóiparról esett szó, Poszpisil Benő ideg- Kt-o kaoott. A főorvos meg is bízta Keserű Jusztinja ápo- iújij., nogy xaiisa ahanöoan szem előtt az írót, amit az aggleány túl is teljesített. Élete javát az író ágya szélén töltötte, miközben' elmesélte, ki lett öngyilkos és influenzás a Török utcában, ki verte meg a feleségét, kit hagyott hely­ben a felesége, ki részegedet! le a sárga földig, ki nem része, gedett le a sárga földig, s hogy ő már hányszor férjhez me­hetett volna, de ő mind a mai igazit. Mert Keserű Jusztinja úgy tudott ru csalni, hogy Andersenné kismiskáné hozzá képest. Az író pedig lejegyezte a történe­teket és elhaimozta a főváro­si lapokat friss és életszagú novellákkal. Esküvő után még néhány hetet a kisvárosban marad­tak. Egy ízben a strandra is kimentek, sőt, a s'randvendég- lőbe is bemerészkedtek. S noha, két napig a személyzet közül senki sem szólt hozzá- V»k P'-rrö-xíV; ez fői sem tűnt, mert Jusztínia szüntelen me­se’ t. S ha majd Poszpisil Be- r nő befejezi alkotásban gazdag pályafutását, már elő­re figyelmeztetek, el ne fe­ledjenek márványtáblát il­leszteni a strandvendéglő falá­ba : „Itt élte aranykorát a nagy író”. Jusztínia pedig majd elme­séli. hogyan is történt az egész... Halmai Albert Balatoni gyorsmérleg Végleges statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre az 1S75. évi balatoni szezonról, a már elké­szített gyorsmérlegből azonban máris nyilvánvaló, hogy az idén ismét növekedett a magyar ten­ger vidékének idegenforgalma. A tó északi partján működő Balaton Tourist az elmúlt évűhez képest 101,4 százalékos forgalmat bonyolított le, s különösen ör­vendetes, hogy körülbelül 5 szá­zalékkal nőtt a vendégek átlagos tartózkodási ideje. A tó déli part­ján még az előbbinél is nagyobb — átlagosan 10 százalékos — for­galomnövekedést könyvelt el a Siotour. Különösen nagy arányban növekedett a Szovjetunióból és Bulgáriából érkezők száma. A nyugati országokat tekintve fő­képpen a svájci, az olasz és a holland turisták tanúsítottak a nuilt évinél nagyobb érdeklődést a Balaton iránt. Az üdülő házak vendégeinek szá­ma meghaladta a 400 ezret, s e hatalmas vendégsereg tíz turnus­ban pihent a magyar tenger part­ján. Az egy-két napra kirándulók vagy a fürdőjáratokkal érkező víkendezők száma alkalmanként a 200 ezret is meghaladta, fgy au­gusztusban előfordult, hogy egy­idejűleg 450—500 ezer ember , tar­tózkodott a tópart 40 nyaralóte­lepén. A balatoni hajók az idén jóval több mint 2 millió utast szállítottak. A kereskedelem és a vendéglá­tóipar a nagy forgaiomhullámzás és az ismert tárolási nehézségeik ellenére kielégítően oldotta meg a feladatát. A már évek óta ta­pasztalható gondok még az idén is kísértettek: az éttermekben gyakran lassú volt a kiszolgálás, a büféknél szinte állandóan hosz- szú sorban álltak a vásárlók. asiiaiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiimiiiiiiitii t iiminiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiniiiii líiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiniimiiiiiiiiimiiiiiiitiiiitiitiiiiwimiiiiKiimiiimiiitiiiiii i:(»iiMiiiiiiiiiiiiiifiiMiiiiii»si« íiiiiiiui Fagyc« volt a környék, be­fagytak a nemzetközi kap­csolatok is 1951 telén. Javá­ban dühöngött a hideghábo­rú, minden hátrányos követ­kezményével. A megyei párt­konferencián 1951 januárjá­ban állapították meg, hogy fel kell készülni egy esetle­ges háborúra. Az MDP II. kongresszusa 1951 február 25. március 2. között ülése­zett Budapesten. Irreáls gaz­daságpolitikai elképzelések nyomán felemelték az első ötéves terv amúgv is feszített előirányzatait. Rákosi ekkori­ban hangoztatta: a beszolgál­tatás felér egy népszavazás­sal ! A termelőszövetkezetek megerősítése érdekében ener­gikus tagszervezés kezdődött 1951 tavaszán. Ám a parasz­tok a csereföldet nem na­gyon akarták megművelni. Karancsságon 1951. január 9-én á végrehajtó bizottság ülésén Kiss János tanácsel­nök joggal panaszkodott: „Nagyon nehezen megy a szerződések kötése.” Csoda­szer nem állt rendelkezésre, ám megoldást keltett keresni. Behívatni és felvilágosítani a gazdákat a tanácsházán — így szólt az utasítás. De a rábeszélő szó nem mindig’ járt eredménnyel. A túlzott iparosítás a mezőgazdaság elhanyagolásához vezetett a beruházási politikában. A kelleténél kevesebb volt az alapvető éle’miszer. Többen nem je’entették be a faluban a sertésvágást és az fekete­vágásnak minősült. Ezért szigorú eljárásokat kezde­ményeztek. ..Az egf'z ország területén hatalmas építkezé­Mozaik egy tanács történetéből (4) Csodaszer és pénz nélkül sek folynak, így a nemzetnek tertanácsi rendeletét \ nem minden egyes fillérre szűk- tartotta be Király József vb- sége van” — jegyezte fel titkár, valamint a pénzügyi Király József vb-titkár. és általános igazgatási fel­A testületek továbbra is adatait felületesen látta el, rendszeresen tanácskoztak, ezért irodakezelővé hívta 1951. január 15-én vb-ülésen vissza, alacsonyabb illet- áliapították mag, hogy a be- ménnyel.” szolgá.Ratásban lemaradás ta­pasztalható. Vágás után 8 napon beiül nem adják be a zsírt, szorgalmazni szüksé­ges a békekölcsön-hátralékok csökkentését. Vékony fagy borította a földeket, -zért állapították meg, hogy a mélyszántásban tapasztalha­tó lemaradást tél végéig be lehet hozni. Kevés volt a pénz a köz-, ség kasszájában. „Ebadót, szervezni, fűbért kell beszedni, mert a sége lesz ként Barta Lajos kezdte el. Július 2-án a kulákok ért­hettek a szóból: ha nem tesznek eleget tojás- és ba­romfibeadási tervüknek, ak­kor könnyen a gyarmati „gömbölyűbe” kerülnek! Rendes havi tanácsülést tartottak 1951. december 9-én. Beszámolót hallgattak meg a vb munkájáról, a be­gyűjtésről és egyéb helyi kérdésekről. „Az állami fe­gyelem teljesen meglazult...” — állapították meg. mivel a , . . , , ,...., begyűjtés terén 60 gazda hét a dologban, állapítottak hátralékban volt. A végrehajtó bizottság két­kedett. Személyi bosszú le­meg, és újabb kivizsgálást kértek. Nem hiába, mivel áprilisban Király Józsefet visszahelyezték beosztásá­ba! A tavaszi munkák lassan ha'adtak „ . . .Éberség szem pontjáéból bizottságot kell amelynek köteles- a határt járni, és pásztort nem tudják kifizet- a helyszínen meggyőződni, ni.” Jánosik Istváné kíné- hogy mindenben megfejelő Az első karancssági vb- titkár — Király József — most Nógrádmegyerbtn él. A titkári funkcióból 1952. szeptember 13-án leváltot­ták. De miként lett vb-tit­kár? „A járási pártbizottságon mondták, hogy jól tudok anyakönyvelni, Karancsság- ra helyeztek. Szolgálati la­kást kaptam. Ülések után én vezték fásítási felelősinek, adatokat jelentenek-e." Az készítettem e! a jegyzőköny­veké!. F.-nőkből, titkárból, begyűjtőből állt az appará­tus. Jártuk a falut — meg­győzni a parasztokat. N°m panteon ment a begvűités. Adó. beadás, szerződések — is gondot okozott, hogy a ezek voltak akkor a vissza- cigányok lovai és kecskéi ki­térő témák a testüleM ü'ése- jártak a mezőre és lelegelték ken. Nem bántak kesztvűs a vetést. 1951. április 9-én kézzel a kulákokkal. „Most Kiss János tanácselnök álla- a kulákság helyszíni cl'/.á- pította meg: sok gyerek nem mit tehettem. Engem okoltak mól tatása folvík .. .Megyeri jár iskolába, és ebben a érte.” Sándor cséplőgép-tulajdonos- helybeli plébános befo’vása nál 83 kiló elrejtett búzát tükröződik. Májusban a fém­találtak a padláson a széná- gyűjtési hét sikere érdeké­ben.” — olvasható az 1951. ben albizottságot alak’tot- február 12-i Jegyzőkönyvben, tak. Akc’ót kezdeményeztek 5 parlagfeltörésre. megkezdődött az aratás. a Ezen a februáron fegyelmi csáplés. A tanács meg^zervez- kérdésse! is foglalkozott a te a tűzfigve’ő szolgálatot, tanács. Idézünk a járási ta- Az őszi árpa aratását első- nács fegyelmi határozatából „A termrnybogvűités fokozá­sa erdőkében kiadott minlsz­Júniusban ember, aki emlékezik. Egyik kapcsolatából iisv kerekedett N óará dime a ve - v e, Vte.ő’-'h Ne■» vbárkánvba he­lyezték. Ma köpcös, tré­fálkozó, szivarozó 55 "vés sok mindenre ff nlytatvilr\ Szabó Gyula NÓGRÁD - 1975. október 4., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom