Nógrád. 1975. október (31. évfolyam. 230-256. szám)

1975-10-03 / 232. szám

ZIM-íralén*» Somoskői Ödön kiállítása Közisma arten nem aazdag megyénk galériákban. Ba- lassagyan na ton, a városi művelődé si központ Horváth Hődre G al ériája évek óta íredimény -esen tölti be a tép,'.öműi /észeti ismeretter- ieszt,\sbei í, az esztétikai ne" /elésben reá háruló szere­sei. Kiállításainak sora mind nagyobb közönséget vonz. örvendetesnek tarthatjuk, logy rna már egyre inkább i város in ári üzemeinek dol­gozói, min» lenekelőtt a szoci" ilisía brim'dók tagjai, vala­mint a város ifjúsága láto­gatja a tárlatokat. A műve­lődési központ úgyn evezett ajánlásokkal is segítségére siet a szocialista brigádok­nak kulturális vállalásaik teljesítéséhez, s ezen aján­lásokban rendszeres eni szere­pelnek a galéria képzőművé­szeti kálHtáeai, a művész­közönség találkozók, tárlat- vezetékek. Salgótarjániban, a Bolyai Gimnázium Dwrkovite Gyulá­ról elnevezett Jskolíi galériája vonrz mind szélesebb közön­séget. A galéria éwől évre gazdag kiállítási programot nyújt mindenekelőtt a kö­Somoskői Ödön: Ablakok zépiskolás diákifjúság szá­mára. Az utóbbi időben az iskoiagaléria kisugárzó sze­reppel is bír, állandó gyűjte­ményéből vándorkiállítást állítottak össze, s ez a me­gye középfokú intézményei­ben, járásokban, községek­ben tekinthető meg. x Örömmel jegyezzük meg, hogy a galériák sorában ma mór egy üzemi galériáról is beszámolhatunk. A Lampart ZIM salgótarjáni gyára adott otthont e galériának, amely már több sikeres kép­zőművészeti kiállítás szín­helye volt az elmúlt időszak­ban. A szocialista emberre jellemző vonások kialakítá­sa, ideértve a modern ízr lés, esztétikai igény, s ezál­tal a tudat formálását is — nem könnyű feladat. Gondol­kodásunk, ízlésünk, az új esztétikai ideál megteremté­se harc útján formálódik. Ez a gyáron belül működő galéria mindeme tevékenysé­gében nagy szerepet látsz­hat, elsősorban ebben van' a jelentősége is. A képzőművészeti világhét eseményeinek sorában ép­pen ezért jelentős volt Sal* Jobb információrendszert Az elektronikus számítógé­iek felhasználása, szeles körű 1 terjesztése a - gazdaságirá. lyitasban elsőrendű érdek. Az ibben rejlő óriási lehetősége­let azonban még megközelí- őleg sem használjuk ki, s ez :vi atlagban milliárdos vesz- eségeket jelent. Dr. Kádas Halmán, a Budapesti Műsza- :i Egyetem közlekedés- és vál- alatgazdasagi tanszékénekve- etője erről a következőket nondotta: — Népgazdaságunk létérde- :e, hogy a számítógépes gaz- laságirányítás minél előbb és ninél nagyobb területen tért lódítson. Ennek számos fon- os feltétele közül az egyik eglényegesebb az, hogy a ’egbemenő gazdasági foga­natokról lehetőleg pontos, negbízható és az irányítás zámára alkalmas információ­dat nyerjünk. Ennek hiányá- >an ugyanis a kibernetika íyújtotta előnyöket nem tud- uk kellőképpen kihasználni. — Eddig végzett elemző űzsgálataink azt mutatják, logy feladataink nagyon ösz- izetettek. Először is informá­lórendszerünket kell töké- etesebbé tennünk, jobban negalapoznunk, rohamosan éjlődő gazdálkodási rendsze- ■ünk ugyanis — a múlttal el- eniétben — ma már nem elég- izik meg kevés és pontatlan idattal. — Ennek tudatában egyik egidőszerűbb feladatunk egész íépgazdaságunk vonatkozásá­ban — beleértve az államigaz­gatást is — az információ- ■endszer jobbá és megbízha- nbbá tétele. Közgazdasági éle- ünk valamennyi munkásá­nak arra kell törekednie, hogy íz elsődleges termelési, szál- ítási, anyagfelhasználási, rak- árkészleli. munkaidő- és jgyéb természetű adatok pon­tosabban és felhasználhatóbb módon rendelkezésre állja­nak. — Ezen a téren számos, nem jelentéktelen hiányossá­got kell rövid időn belül megr szüntetni. Többek között azt, hogy a bizonylatok ne ellen­őrzés nélkül készüljenek, mert ez gazdálkodásunk rendjét zavarja. Az adatok felvételét is meg kell szigorítani, s itt is fokozottabb ellenőrzés kell. A jelentkező hibák okát min­denekelőtt abban látjuk, hogy ezeknek a valóban lényeges, a teimelés szempontjából nem közömbös adatoknak nyilván­tartása szinte kizárólag a leg­alacsonyabb munkakörben dol­gozók feladata. Ezen feltétle­nül változtatni kell. Ennek érdekében javasoljuk, hogy a minisztériumok és főhatósá­gok időnként rendezzenek rö- videbb ideig tartó szaktanfo­lyamokat. Ilyen jellegű képzés már most is van, az azonban sem mennyiségi, sem minő­ségi szempontból nem kielégí­tő. El kell érnünk, hogy a ma­gasan képzett szakemberek aránya a gépek számának nö­vekedésével és alkalmazásuk kiterjedésével egyaránt lépést tartson. Kádas professzor szerint nagy gond a számítógépes gazdaságirányításhoz szüksé­ges modellek és programok megfelelő szintű és mennyisé­gű kidolgozása is. — A gazdasági élet gyakor­lati vezetői — mondotta vé­gül — állandóan panaszol­ják, hogy nincs kellő számú programozó, de ugyanakkor modellező sincs. Indítványoz­zuk, hogv a szükséges számí­tástechnikai ismereteket már a középiskolában is a kellő hatásfokkal és színvonnlon ok­tassák. Ebbe az irányba szin­tén tettünk lépéseket. NÖGRÄD - 1975. október 3., péntek gótarjánban, a ZIMggalériá- ban megnyíló képzőművészeti kiállítás. A tárlat azóta is nagy közönséget vonz. A vendégkönyvben a szocialista brigádtagok bejegyzései. a dolgozók megjegyzései mutat­ják, hogy a gyár munkásai körében ima már esetenként beszédtémát is jelentenek a képzőművészeti alkotások. Somoskői Ödön kiállítása a ZIM-galér iában olyan fiatal művész alkotásaival ismer­teti meg a látogatókat, aki mondandóját és formai meg­oldásait tekintve közel áll a munkás^ a tevékenykedő emberhez. Olajképei. akva- relljei és rajzai a tevékeny hétköznapok világát emelik művészi alkotássá. Elsősorban lírai alkat So­moskői Ödön. Ezen mit sem változtat például az olajiké- pein kitünően érzékelhető szigorú szerkezeti megoldás­ra való törekvés. Línaisága mindenekelőtt abban áll, hogy az emberhez kíván mind közelebb férkőzni, az ember öröméhez és szomorú­ságához. Az embert elsősor­ban dolgos, munkás ember­ként érzékeli. Így jelenik •meg művészetében a lóápoló, az arató, a marokszedő. a burgonyaisaedő. Vagy éppen a váróterem képe. Ügy hisz- szüik, e képek világa isme­rősen köszöntheti a látogatót ebben a gyári galériában is. Mint ahogyan a Vörösőr cí­mű nagyméretű olaj kép is jól isimert történelmi ie’en- tőségű mondanivaló hordo­zója. De megjelenik Somoskői Ödön művein az embert kö­rülölelő táj is, a természeti és a tárgyi világ. Ez a vi­lág a nógrádi dombok, he­gvek világa, vagy éppen az ablakok szerkezete. Az ab­lak több alkotáson is fősze­repet játszik. Olajikéoeken és rajzokon is találkozunk vele. Akvarelljein tengerpart, folyópart, nyári fények meg­annyi hasábja, a csend tű­nik fel. Több látogató tet­szését megnyerték ezek az akvarellek. Somoskői Ödön tárlata még október 12-ig látható a ZlM-galériában. (tóth) ,, Hogyan segíthetün k A fiatalember riporteralkat, tagozaton tanuló diákok se- alapszervezet fiataljainak ar­Azonnal megtöri a pillanat­nyi kényszeredett csendet kérdéseivel. — Miért végzitek levelezőn? Tudásvágy, vagy valami más az indíték? Hogyan, mikor, mennyit tanultok? A vállalat­nál nem tudnak segíteni? Az építőipari szakközépis­kola esti tagozatának elsős hallgatói sem hívei a köntör­falazásnak, őszintén válaszol- gatnak. — „Olyan beosztásban dol­gozom, hogy kimondottan kell az építőipari szakma. Érett­ségim már van .. — „Gépírónő vagyok. Az hajt előre, hogy érzem, töre­kedni kell, kibontakoztatni, mit tudok. Meg azt is el kell mondanom, hogy az én szak­mámban a jövőre is gondol mindenki: egy idő után már elnehezednek az ujjaink a billentyűkön. Egyébként építőipari szakma tetszik.1 — „Kiforrott tanulási mód­szerünk nincs még. Viszonylag könnyű a helyzetünk, mind­ketten egyedülálló lányok va­gyunk — délután, este (mi­kor hogy alakul a túlórázás) bemegyünk a szállóba, és le­ülünk a könyvek mellé, ké­szítjük a rajzokat. Éjjel óra is volt már, amikor készültem a munkával...” — „A miénk nem tervező-, hanem éoítővállalat, így nem sokat tudnak segíteni — talán a rajzok készítésében...” X gítsék a tanulásban azokat, cán a csodálkozás, amikor akik munka mellett szánták el, megtudják, hány nap isasza­magukat az iskolavégzésre, kezdték el idén a gimnáziu­mi, vagy szakközépiskolai ta­nulmányaikat. De a megvaló­sítás módja, útja homályos­nak látszott: hiszen oly’ sok minden fut „szocialista szer­ződés” elnevezés alatt... Mindaddig, amíg nem rajzoló- me...” dik elő a gyakorlata, bizo- Ahogy múlik az idő, badság. Többen rákérdeznek: „Akkor hogyan is tudnánk segíteni? Adjuk meg szemé­lyenként a címünket, vagy ná­latok, a szálláson lehet tanulni együtt? Nem? — akkor az is­kola lenne a legjobb, és a kö. zelben lakók, a telefonosok cí­nyára az akcióba bekapcso­lódók is hasonló érzéseket táplálnak ezzel kapcsolatban. A szervező intézmények egyikében, a Madách Gimná­zium és Szakközépiskolában a tanulók nagy többsége, 74— 76 százaléka fizikai dolgozó gyermeke. Az iskola levelező tagozatának hallgatói, nagy­részt — az építőipari osz'ály- ban szinte száz százalékban — fizikai munka mellett, a az szakmunkás-bizonyítvány meg­szerzése után jöttek ide. Nincs általában nagy különbség az életkorban sem — az utóbbi években a felnőttoktatás középiskolai formáiban egyre több a fiatal. Ami viszont nagy különbség, az a frázisszerűen, gyakran hangoztatott tény: a nappalisok egyetlen mim. egy kaja a tanulás... Mint min­él- den közhely, ez is igazságot hordoz. X „Ha most, az elején elen­gedjük magunkat, ez később megbosszulja magát, higgyé­tek el. Bár felemelték a ta­Bevallom, erős gyanakvás nulmányi szabadság idejét, volt bennem az akció sikerét illetően, amikor először hal­lottam a tervezett munkás­diák találkozókról. Az ifjú­munkásnapok rendezvényso­rozatába tartozó összejövete­lek célja világos: a nappali így is kevés, bevésés nem a gyakorlás, a pótolható. Ne egyre közvetlenebb hangulatú, őszin­tébb a beszélgetés. A segíteni- akarás vágya mellett ott a megismerésé is. A diákokat az életmód, a szabad idő el­töltése, a munkahelyi KISZ- szervezet programja és prog­ramnélkülisége egyaránt ér­dekli. Itt is kirajzolódik a kö­zös élményekkel, a diákélet eseményeivel összekötő kö­zösségek előnye, a szétszórt munkahelyeken dolgozó éoi- tőipari munkásfiatalok lazább kollektívájával, szűkebb le­hetőségű mozgalmi életével szemben. Egy-két közös prog­ram érdekes, hasznos lehetne — veti fel valaki. Csak elkeli indulni. .. X Bizonyára a Stromfeld Au­rél Szakközépiskolában, a közgazdasági szakközépiskolá­ban, vagy a balassagyarmati Balassiban is voltak hasonló percek, hasonló elképzelé­sek. Ha igazán kétoldalúvá válnak ezek a kapcsolatok, és többen bekapcsolódnak az érdekelt munkásfiatalok kö­zül. sok haszonnal járhat mindkét részről az akció. Ta­lán jövőre nem születnek már vegyétek nagyképűségnek, ha olyan negatív rekordok, mint azt mondom, én ezt jól tu- amikor egy.egy osztálvból csak dóm: levelezőn végeztem a minden nyolcadik, kilencedik gimnáziumot is ...” ember végzett sikeresen. A Kos Károly nevét viselő G. Kiss Magdolna Salgótarjáni szakmunkástanulók országos sikere Mestermunkák nyomába szegődtünk geiv gyűltek össze a díjak ju- — Egy évvel ezelőtt tizenöt tál mák kiosztására. tagú kollektívával kezdtük el Kecsmár Ilona köszöntője- a gép készítését. A géplaka- ben az Alkotó Ifjúság pályá- fosok a munkafolyamat so- ipari Minisztérium Technika zat első szakaszának sikerei- rán a gépi forgácsolókkal Háza előtt. Minek szólt a ről, a szakmunkástanulók vannak legközvetlenebb kan- nagy érdeklődés, mi vonzotta szép munkáiról szólt. „Szí- csolatban, erre voit szükség ek- alatt a 35 ezer nek, anyagok, formák gondo- kor is. Egymásra utaltak va- latok gazdagsága ragadja meg gyünk — de ha szereti vala- az embert, ahogy belép a kiál- ki a szakmáját, ez nem hát­Mint szeptember 24. óta mind/- n.nap, szerdán is hatal­mas tömeg várakozott „bebo- csá Itatásra” a Kohó- és Gép­idé egy hét látogatót? A szocialista szak­munkásképzés 25 éves jubi­leuma tiszteletére rendezett lításra. A fiatalok felkészült- rány, haiiem előny. Emiatt is kiállítás, a nemzetközi és or­szágos eredményekről, mun­káról való tárgyak, tablók. A földszinten, szemközt a ségét, tenniakarását, tehetsé- értékes a munkánk. Hegy mi gét dicséri a sok hasznos és kellett ehhez az eredmény­szép tárgy.” hez? Először is komoly elha­A jutalmak átadásakor há- tarozás, hiszen egyáltalán széles lépcsőjű bejárattal, köz- romszor is említették a 211-es nem látványos és könnyű do­ponti helyen látható az első számú salgótarjáni intézetet. log. Másodszor sok-sok óra. Az első díjas, 10 ezer forint- Mindent helyben, az SKÜ tál és emlékplakettel jutalma- tanműhelyében csináltunk: a zott esztergagép mellett, az legkisebb fogaskereket, a ten­mú Szakmunkásképző Intézet üvegfúvással készített kollek- gelyt, a borítólemezt. Az esz­tanulóinak műve. Működő cióért dicséretet és kétezer közöket, a gépparkot az üzem forintot kapott. Dancsó János, biztosította. Hogy szeretik-e a tavaly végzett asztalos szak- fiatalok a szakmájukat? Ne­münk ás miniatűr palócszo- hét, hogy néhányan most bájáért dicséretet és egyezer ízlelték meg igazán milyen le­forimot vett át. hetőségek vannak benne, de — Gratulálok az iskolának úgy látom, jó munkás lesz a szép eredményekhez! A mindegyikükből, érz;k az díjat elért alkotás — nyűgöd' tan nevezhetjük . alkotásnak —, a salgótarjáni 211-es szá­esztergagép, tartozékokkal — mindazt mutatja, amit a „fel­nőtt méretű”. Az üvegkalitká­ban forgó, ügyes gépet állan­dóan körülveszik a fiatalok. Vanak talán mutatósabb tár­gyak ennél, de egy valamiben kevés alkotás szárnyalja túl: szakmai versenyek után az al­kotásban is szerepelte^ a két, meg nem érdemelten mostoha szakma dicséretét hordozza; a géplakatosokét és mondta az elismerő a gépi forgácsolókét, eszterga- lyosokét. sy A díjkiosztó ünnepségre lónak, zsúfolásig megtelt a Technika Háza. A díjazottak, a jutal­mazott iskolák, kisebb közös­ségek képviselői, és a vendé" kiemelkedően diákok! — k°zszo­anyag formálásának örömét. Dancsó János asztalos-szak­munkás a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál. rítás mellé Pápai Béla Mii.M. Pályamunkáját még tanuló főosztályvezető, az iskola korában, három hét alatt ké- ieazgztójának, Horváth Lász- szítette el. A­Az ünnepség rrk születéséről beszélgettünk. Kálmán József szakoktató: Mai tévéajánlatunk 20.05: Az egyezkedő. A fiatat* Marosi Gyula első kötetéből való ez a novella — Az egyezkedő —, amelynek té­véváltozatát ma, a budapesti művészeti hetek programjá­ban mutatja be a televízió. Az író maga is fiatal, hő­seinek kortársa. A tévéjáték két főhőse: Józsi és Gromek, jó baráfok, bár a társadalom két különböző rétegébe tar­toznak. Józsi édesapjának műhelye van, lakatos. Nem azért ma­radt annak idején kisiparos, „maszek”, hogy megszedje magát és villát építsen a Ró­zsadombon, hanem, mert min­denképpen önálló akart len. ni. Gromek szülei a mozga­lomban nőttek fel, ma vezető állású emberek, családi ház­zal, kocsival. A fiúk barátságának tulaj- donképp'en az az alapja, hogy egyikük sem ért egyet a szü­lőkkel, mindegyik a maga út­ját szeretné járni, kitapasz­talni, hogy csak sajátmaga, a munkája mit ér. Ezért „lelép­nek”, és egy építkezésre men­nek el, segédmunkásnak. Józsi és Gromek keresik a helyüket az életben; nagyon megint itt érzékenyek a hazugságra, a ! — Csak felnőttek, a szüleik következet- jlássa: nem lenségére. Józsi: Cserhalmi György, Gromek: Felföldy László. Ren­dező: Nemere László. mór — Ismertesse röviden a karrierjét. — összebarátkoztam egy gazdag emberrel. Neki pénze vo;t, nekem tapasztalataim. — És most? — Most nekem van pénzem és neki tapasztalatai. X — Ember! vasárnap kerek perec megmondtam hosynem adok kölcsön pénzt és ma van?! azt akarom, hogy vagyok sértődős. — Ismered Dante Poklát? — Nem. De már kétszer nősültem! A faipar minden terüle­te érdekel, a faesztergályozás, után a sike- a kerékgyártás, a kádár mun­kája, a fafaragás. Intarziát általános iskolás korom óta csinálok. Sokat kódorogtam a különböző műhelyekben. Cso­dás anyag a fa. ezernyi for­mát ölthet! Sok örömet talá­lok az otthoni barkácsolás­ban, maconkai. házi műhe­lyemben fúrok-faragok. sza­bad ó~áimban. Szedetném, ha a mindennapi munkám sorén is több igényes famunkát ké­szíthetnék, mint jelenleg. ☆ Génlakatos, esztergálvos, üvegfúvó, asztalos — sokan nem is tudták mii ven falada­tokat. lehetőségeket ho~doz- nak eziek a szakmák! Nem­es ~k meste-munkák alkotásá­ból áll, az igaz. De a jól vég­zett mimka öröm« nem csu­pán a pályázatna készü’és és a sikeres jzereTVés vel?>á”ó- ia: mi-den sz-kváiét szántó, ör «lovával szemben jeénves s7."km"nká!'tanu,ó elé"het;. A 211-es. számú intézet s'k^reit hallva erre gondol”-tunk' G. K. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom