Nógrád. 1975. szeptember (31. évfolyam. 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

/ A decemberi határozat nyomában (1.) Miért „verik az üveggyáriak? 99 Tulajdonképpen jól dolgoz­tak. Tálán meg azt is meg­kockáztathatom, hogy legjoo- ban a sajgótarjáni üzemek között. Megtermeltek az el­múlt fél evben 217 millió­nyi üvegárut. Ehhez az ér­tékhez 860 ezer forint körül tett egy-egy munkás. Az üvegből 98 milliós értéket külföldre szállítottak. Ta­valy, ez idő tájt 10 millióval kevesebb volt a gyár ex­portja. De nemcsak a tava­lyinál volt szaporább, ered­ményesebb a munka, hanem annál is, ahogy erre a mosta­ni esztendőre tervezték. Ezért aztán úgy mondják az üveggyáriak, hogy a nyeresé­get megtoldják még néhány millióval a következő hóna­pokban. Ha elkezdték, hát fejezzék is be tisztessége­sen. Mert valahogy így le­het majd a mostaninál jobb körülményeket teremteni a munkához és jobban fizetni a munkásokat is. Éjszakai ellenőrzés Azt mondta Varga Gyula, az öblösüveggyár igazgató­ja: — Ugye, most arra gondol, ha minden rendben van, akkor „miért verik a port” a gyári kommunisták, miért „pörög be” az igazgató, ami­kor a decemberi párthatá­rozat végrehajtását vitatja a gyári pártbizottság, vagy valamelyik partalapszerve- zet? A magyarázatot a pártbi­zottsági ülés, a kommunisták megfontolt, okos, felelősség­teljes tanácskozása szolgál­tatta. Az igazgató nyíltan, kri­tikusan beszélt: — Májusban, júniusban és júliusban elmaradtunk a ter­meléssel. A tervezett 110 millióból 8 millió hiányzott. Augusztusban már valamit „hoztunk”, de szeptember megint csak „meleg” hónap­nak ígérkezik... S ehhe2 még odakívánko- zik, hogy a munka minősége sem volt mindig, mindenütt kifogástalan. Mert igaz ugyan, hogy gyári méretekben egyre kevesebb a selejt. A négyes kemence azonban ez alól kivétel. A nagy teljesítmé­nyű P—10-es és IS automata gépek soha nem látott mére­tekben termelik a selejtüve- get. Őrlik Gyula, a négyes ke­mence alapszervezeti titká­ra magyarázkodott: — Nehéz olyan formával dolgozni, amelyik már elko­pott. Nem termelhet az mást, csak selejtet... Tisztításuk? Hiábavaló fá­radozás, Talán az első tíz pohár, ha lejön hibátlanul. Aztán ott vannak az új gé­pek. Azokat sem szokják meg egykönnyen az emberek. De a legnagyobb gondként még­iscsak a munkaerőhiányt em­lítette. Őrlik Gyula: — Elmennek, mert a mun­ka sok, a pénz meg kevés... Az Olivottóra — nagy telje­sítményű automata gép — legalább hat ember kelle­ne. Jó, ha négy-öt akad. Be- hordóból is gyakran csak egy van a három helyett. Mit tehet ilyenkor a csoport- vezető, vagy a művezető? Ma­ga is beáll hordani. Mert a gépek, az emberek nem áll­hatnak tétlenül... A munkából kiesett idő amúgy is sok. Betegség, fe­gyelmezetlenség, gondatlan­ság nem ismeretlen fogal­mak. Még csak a példáért sem kellett messzire menni. A gyár igazgatója maga szol­gáltatta: — Egyik éjszaka végig­jártam a gvárat... Kiderült, hogy az NDK csiszológép a műszak kezdete óta selejtet gyártott. Egyszerűen azért, mert nem volt a közelben olyan ember, aki értett a ke­zeléséhez. De olyan sem akadt, aki leállította volna a termelést. Megtettem én... Másnap az üzem vezetője sűrű bocsánat kérés közepette bizonygatta az igazgató iga­zát. Az árut piacra termelik De mindez aligha elég a zavartalan munkához. Ahhoz, hogv a gyár a mostaninál jobban dolgozzon anélkül, hogv milliókat költe-nének úi génekre, üzemrészekre, s tu­catszám vennének fel új, szakképzett munkásokat? Tudja azt Bohurát István, a szocialista csiszolóbrigád vezetője is, mégis háborgott: Mi megtettük, amit vártak tőlünk..- Nem mondom, nogv hibátlanul dolgoztunk-.. De egvszerűen nevetséges. hogv sublerrel mérik utánunk, elég nagyra csináljuk-e a mintát a vázán, tányéron.. Ősi törvénye a gazdálko­dásnak, hogy az árut piacra termelik- De, hogy gazdára talál-e valóban, az sok min­dentől függ. Varga Gyu-a. a ■jól tájékozott veZetö bizton­ságával sorolta a vásárió „követelményeit”, ahogv mondta. a versenyképesség feltételeit: — Megfelelő ár, ió minő­ség, időben végzett, pontos munka. Az így készült áru itthon és külföldön egyfor­mán jól eladható­S az export most különös jelentőséggel bír az öblös­üveggyárban. Szabó Aladár, a salgótarjáni városi pártbi­zottság titkára magyarázta: — A tőkésexport lehetősé­gei valamennyi üzemünk kö­zött talán itt a legjobbak- Érdemes ezt kihasználni? Mindenképpen, mert sok mil­lió forintot hozott eddig is a gyárnak. De a mostani hely­zetben országos gondot is enyhít az öblösüveggyár. ha t;öbb árut szállít külföldre.-. Az export és a minőség kapcsolata itt aligha szorul -bővebb magyarázatra. Mert amíg a belföldi piacon emel­kedett az idén az 'üveg ára, addig •&' tőkéspiacon csak 15 —20 százalékos árcsökkenés­sel tudták értékesíteni- S nem minden üveget! Csupán néhány munkaigényes, a leg­kényesebb igényeket is kielé­gítő szép terméket, Ki-ki a maga dolgát Az ilyen munkára töreked­ni sokféleképpen lehet. Ügy \is, mint ahogy a négyes ke­mence és _a feldolgozóüzem teszi- Jó ideje már, . hogy áldatlan vita dúl közöttük: ki a felelős a sok selejtért. Pedig többre mennének, ha a felelősség ide-oda dobása helyett ki-ki tenné a maga dolgát. A négyes is, a feldol­gozó is rendet teremtene a saját portáján! Valahogy olyanformán, ahogy Gordos János csiszoló gondolta: — Úgy látom, a ió munka nemcsak bér kérdése. bár most magam ellen beszélem mert én. is szeretem a pénzt..- A fizetésért is ml kell dolgozni- Nemcsak ak­kor. ha különpénzt ka­punk..- Mert felelősség is van a világon! A kommunisták felelőssé­ge- Okos észrevételek, javas­latok egész sora gyűlt össze a pártbizottság ülésén. de azt megelőzően is. Csak né­hányat sorolnék a tennivalók sűrűjéből. Folyamatossá tenni a nagy teljesítményű gének munkáját, az emberi erő ésszerű átcsoportosításával- A termékek olyan korszerű és széles választékát termelni, hogy a bel- és a külföldi pi­acon egyaránt eladhatók le­gyenek. S még valamit: ame­lyet a tanácskozáson sem győztek eléggé hangsúlyozni az üvegsyáriak. A megfelelő ösztönzési rendszerrel párhu­zamosan felelősségre vonni mindazokat, akik elhanyagol­ják munkájukat- Még akkor is, ha közöttük akadnak majd olyanok, akiket sért a figyelmeztetés, a fegyelmi íe- lelősségrevonás, s elmennek az öblösből. Ki tudja, talán, a munkának és a szorgalma­san dolgozó munkásoknak is hasznukra válna ez. Pförtner István, a párt­végrehajtóbizottság szervező titkára, amikor az intézkedé­si tervet ismertette, nem ha­gyott kétséget afelől: nehéz hónapok, évek következnek, amikor mindenkinek hve2 kell tennie becsülettel a dolgát­— Mért nemcsak az ü zenv vezetők, az osztályvezetők, a vállalat vezetőinek ügye. högv a terv valóság legyen. A gyár, kommunista kollektí­vájának, valamennyi dolgo­zójának gondja, dolga. Az meg az alapsaervezeteké, a kommunistáké, hog'v szót értsenek az emberekkel-.. Vincze Istvánné Következik: Taggyűlés a tmk-ban. Tovább tart a kongresszusi verseny Keviczki Gyula „varrja” a csille fenekét. Azért, hogy a szén a föld mélyéből a felszínre kerüljön és eljussorí rendeltetési helyé­re, sok ember, több szakma összehangolt jó munkájára van szükség. Nagy bátony ban a négy aknaüzem termelése kötélpályán, csillékben teszi meg az utat az osztályozóra. Azért, hogy a kötélpálya munkája zavartalan legyen, elsősorban a Mező Imre, aranyjelvényes szocialista karbantartó brigád a felelős. — Jó brigád ez — mondta Simon Zoltán, a külszíni üzemrész vezetője. — Jelen­tősen csökkent az utóbbi idő­ben a kötélpályái üzemzava­rok száma, ami elsősorban Fejes Paliéknak köszönhető. Volt üzemzavar, de nem a tmk-brigád hibájából. Amit a kongresszus tiszteletére vál­laltak, azt teljesítik. — Itt a műhelyben végez­zük el a javításokat. A kötél­pályái csillekerekek felhe- gesztését, beszabályozását. Az úgynevezett T-csapok besza­bályozása, szerelése, a futó­művek. köíéllakatok javítása, a csillefüggesztékek. -karok egyengetése, szegecselése is itt történik. Vannak csilleszek­rények, amelyek a sok hasz- nálat'.ól kilyukadtak már. Ezeket meg.énekelj ük, mert oldallemezük még sokat ki­bír. Így olcsóbb, mintha új szekrénnyel cserélnénk ki. Csak az kerüljön selejtbe, ami már nem javítható — magyarázza Fejes Pál,' a bri- gádivezető. — Mi a jó tmk titka? — E’sősorban az, hogy le- gyen elegendő tartalék alkat­rész. Ekkor lehet gyorsan cserélni. Ne akkor keljen ja­vítani, amikor már áll a pá­lya. A most folyó munka is mind ezt a célt szolgálja. A csilleszekrények javítása is. Van most elég a kötélpá­lyán, és ha,a szállítás megkí­vánja. többet is munkába ál­líthatunk. Van megfelelő tar­talékunk a javításokból, ezért nincs kapkodás — kapom a választ. Sorban állnak már a kija­vított függesztékek. Négyen végzik a javítást. Egyik mele­gít. a másik ellen-tart, ketten kalapáccsal fejezik az izzó szegecset. László János, Nagybakos Ferenc, Zimmer­man István, Dancsok István dolgoznak itt a szín alatt. Bent Reviczki Gyula ,.varrja” hegesztővel a csillefeneket. Gerendái József erősítőlemezt hegeszt,. Versenyben vannak. Mit tűztek célul a kongresz­Gerentlai József erősílőle- mezt hegeszt. szusi felajánlásban-? Mi va­lósult meg az ígéretből? — Az üzemzavarok megelő­zése érdekében vállaltuk, hogy a javítási tervünket 104 százalékra teljesítjük. Vissza­térő munkákról van szó, nor­mában dolgozunk, tehát mér hető az eredmény. Az első ne­gyedévben n6, a másodikban 118 százalékos volt a teljesít-, ménvünk, de ez a negyedév sem lehet gyengébb. A kong­resszusi és felszabadulási ver­seny nem fejeződött be az ünneppel. — Újítást is vállaltunk. Az első fél évben kettő volt, most már öt van, amit elfogadtak. Azt is ígértük, hogy az idén 20 ezer forint értékű anyagot az újrafelhasználással megta­karítunk. Fél év alatt 18 ezer forint volt az igazolt megta­karítás. A kötélpályái szállí­tógépek felett is védnöksé­get vállaltunk. — A gazdasági felajánlások mellett tgj’spd.almi munka is. szerepel. Már az egész évre szóló ígéretet, megvalósítot­tuk, de lesz még társadalmi munkánk. Korábban egy osz­tályozni dolgozónk halálos baleset áldozata lett. Az ár­váit rendszeresen segítjük. — Jó az összetétel a bri­gádnál. Kettő technikumi, egy gimnáziumi érettségivel rendelkezik. Van, aki most végzi a szakközépiskolát. Több az idős i dolgozó közöt­tünk, de a 8 általánost, vala­mennyien megszerezték. A politikai oktatás is rendsze­res. Ezt azért mondom, hogv- nemes Mr a gazdasági Ígérete­ket valósítjuk meg, hanem a töHbit is — mondja Fejes Pál. Serény munka fo'yik a mű­helyben. Szaporodnak a kija­vított és bármelyik pillanat­ban beszerelhető alkatrészek. Hat kovács, nyolc lakatos,, egy műszerész, ’ hegesztő dől- parik itt. Van aki kőműves- sznikmát tanult, de itt ma már e--ermest»rként tisztelik. Ré­giből készítenek újat. A csil­lekerekek felhegesztéséhez sem elektródát, hanem az el­használódott és ‘ kiselejtezett sodronykötél acélszálait hasz­nálták fél. Sdnt« hulladékból dolgoznak'. Esfv újítás, a kö­télpályái vizsgálatokhoz szük­ség“« lassítóberendezés is ké­szül. Fontos láncszem a kötélpá­lyái tmk-brigád munkája is a széntermelésben. Örhelvü- kön becsülettel helytállnak, és ez a jellemzőink a jubi­leumi versenyszakaszbam. Bodó János Simon Zoltán üzemrészveze­tő és Fejes Pál brigádvezetö & kísérleti futóművet tanul­mányozzák. fotó: Bábel Örhalmi lakodalomban saj- Öf Ildi Ilii nCtpJÓ nos még nem voltam, nem ** éltem át ebben a faluban a nyüzsgő, eleven ünnepi soka- daimak őrömét, megható szo­morúságát, mely egyrészről az új család születésének fel­emelő pillanatához kapcsoló­dik, más részről a kiszakadás­hoz, eltávozáshoz, egy-egy sok gpnddal, örömmel felne­velt gyermek, egy megszo­kott jó barát életforma, élet­mód változásához társul. 5. Ha eljön a nap Az őrhalmi házassági szoká­sokról, a párválasztásról, je­gyességről, lakodalomról, az új otthonról nem is igen kel­lett itt kérdezősködnöm, akár­milyen beszélgetések vége, fe­hérasztal mellett, vagy haun- ka közben, úgyis ide kanya­rodott. Boldog-e az egykori faluszépe a mérnökférj mel­lett, miért a csúnya lányt ve­szi el, akinek szép szeretője volt, hány lepedőt számoltak meg a holnaputáni menyasz- szony fehérneműs szekrényé­ben, nem korai-e még udvar­lót tartani az utcavégi gim­nazista lánynak, elkészült-e a fürdőszoba az ifjú pár új otthonában? Mintha ebben a faluban mindenki minden­kiről, mindent tudna! Pedig hol van már az a világ, ami­kor félfalunyi rokonság ta­nácskozott, döntött, intézke­dett egy-egy házasság össze- kalapálásában. Akkor érthe­tő volt, hogy „tudott dolog lett” rövidesen a megállapo­dás, s minden részlet beszéd­téma a faluban, de ma nem­igen avatják be a nagyszülő­ket a fiatalok a párválasztás gondjaiba, nemigen van mód a liúk helyett dönteni, lányt kérni, a lány helyett igent mondani. Az egykori sorozatos érdek- házasságok falujában - neve­tést, kinevetést, elutasítást vált ki minden kísérlet, mely új körülmények között a vagyon, a pénz, a presztízs árnyéká­ban, művi úton teremtene kapcsolatokat. A mai tizen­nyolc-húsz éves lány elsül­lyedne szégyenében, vagy el­futna a háztól, ha anyja aján­dékokkal megrakottan meg­jelenne az általa kiszemelt fiú házánál, s bejelentené a fiúnak, a fiú szüleinek, hogv szerinte egymáshoz való voi na a két fiatal, lehet-e sr. házasságról? Tíz-tizenöt év? még néhány anakronisztikus gondolkodású mama megpró­bálta így eltávolítani a gö­röngyöket egyetlen lánya pár- keresésének útjából, de ki­derült, hogy sem a fiúk, sem a lányok nem elég engedel­mesek manapság ahhoz, hogv a szülők választása szerint szeressenek, udvaroljanak, há­zasodjanak. Vagy ha mégis akadna ilyen engedelmes gye­rek, az saját kárán kénytelen megtanulni, hogy saját éle­téről. szerelméről, boldogsá­gáról magának kell döntenie, és sem belenyugvásból, sem vagány kodásból nem lehet tar­tósan együtt maradni. Akkor sem, ha a csinos fiú vagány- kodásának di.ia esetleg a gép­kocsi, amit a lányos szülők áldoznak a kjházasítás oltá­rán; esetleg városi örökla­kás, balatoni nyaraló az ag­godalmaskodva beleegyező lány leszerelésére. A fiatalok többsége dolgo­zik, tanul, gazdag kapcsola­tokban él. Nemigen van ma már a tiszta szoba ablakában könyöklő, kérőre váró haja­don a faluban, vagy ha vol­na, alighanem hiába vár: a mai húsz-, huszonöt éveseket" nemigen lebet „hozzákomen- dálni”. Nem, mert ezek együtt járnak már egy-egy lánnyal, -kit maguk választottak a lankahelyükön, a klubban, a álban, együtt járnak kirán­dulni, szórakozni, strandra, meccsre, moziba, együtt ké­szülnek egy közös közeli-tá­voli életre. A hajdani lánykérés cere­móniái is eltűntek már, a fia­talok egyszerűen bejelentik, hogy szeretik egymást, össze­házasodnak, megveszik a,jegy­gyűrűt. Nemigen divat a hosz- szú jegyesség, néhány héttel, hónappal előzi meg a gyűrű­váltás a lakodalmat. Eljegy­zést sem mindenütt tartanak, a közeli lagzira koncentrál­nak inkább. Meghívót is ké­szíttetnek a nyomdában, de személyeden is meg kell hív­ni mindenkit, akinek a jelen­léte fontos a lakodalomban. Közeli idős rokonok aligha­nem meg Is sértődnének, ha személyes hívogatás nélkül, csak nyomtatott me;: .v.ival invitálnák őket az esküvőre. Gyakori, hogy 150—200 ven­dég is részt vesz egy-egy es­küvőn; ennyi vendég ellátá­sához alapos előkészületekre van szükség mind a lányos, mind a fiús háznál. Mindkét udvaron sátrat építenek, de a lányos háznál már az esküvőt megelőző napokban nagy a vendégjárás. Közeli-távoli ro­konok, ismerősök, néha idege­nek jönnek el megnézni a menyasszony bútorait, kinyi­tott szekrényeit, strafírung- ját. Egy szempillantással fel­méri egy-egy értő asszony, van-e 30 lepedő a lepedőcso­móban, 12 párnahuzat, 6 pap­lanhuzat, dunnahuzat az ágy­neműtartóban, új-e vagy ré­gi-e a menyasszonynak ké­szített lcét-három bútorgar­nitúra, megcsináltatták-e az évek óta üresen álló fürdő­szobát a szülők az ifjú pár­nak? Az érdeklődőket, néze- lődőket itallal, pogácsával kí­nálják, szívesen látják a lá­nyos háznál. Hozzátartozik ma is ez a megmutatás a há­zasságkötéshez, megmaradt hagyomány a sok közül, me­lyek viszont eltűntek, a színes, szép, érdekes népi hagyomá­nyok köréből. Nem viszik már, nem építgetik sok párnából a menyasszony> ágyát, nem sütnek öröm-kalácsot, nem búcsúznak érdekes ceremó­niával, tánccal a lánybarátok. A templomi, esetleg évente egy-egy tanácsi, társadalmi es­küvő után a lakodalmas nép, a fiús háznál állatában ebé­den, uzsonnán, a lányos ház­nál káprázatos ételválaszté­kú vacsorán vesz részt. A sü­temények, torták mellett nem ritka a hatfogásos vacsora (egy .menü például: húsleves, leveshús tormával, tejfölös paprikás, nokedli, székely- vágy töltött káposzta, kirán­tott hús, fasírozott), .amelyet még éjfélkor általában, d’sznó- toros követ. S nincs hiány sörben, borban, rövid italok­ban sem: a kapu mellé pél­dául két-három láda sört lesz­nek, hogy az utcán - járó-ke­lőket kínálják, hogy jó szív­vel igyanak ők is az ifjú pár egészségére. Hogy mindez mibe kerül, az valahogy nem kerül szóba. Ha mégis rákér­dez az ember, kitérő a vá­lasz: akkor a pénz arra van szánva, a legboldogabb nap az életünkben. S éjfélkor színes menyecs­keruhában ropja a táncot az új asszony. Eljött a nagy nao. elmúlt, végére jár, vajon bol­dog leszek-e? Tudok-e majd örülni, örömöt adni? Gyere­ket szülni, felnevelni? A tánc kavarog, a menyasszonynak könnyes a szeme. Örömköny- nyek: — hajolnak egyetértő­én suttogva egymáshoz az örömanyák... Erdős István NÖGRÁD — 1975. szeptember 3., szerda f> c i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom