Nógrád. 1975. augusztus (31. évfolyam. 179-204. szám)

1975-08-12 / 188. szám

népe^nyü el3If ibokumettiuMiilmek Ismét nem csalódtunk a mű- •orhétben. Azt nyújtotta, amit kánikulai napokban a legszí­vesebben elfogad a nézők leg­nagyobb hányada: a könnyed szórakozást, a problémamen­tes kikapcsolódást az ilyenkor ernyedlebb figyelemnek. Azért néhány igényesebb produkcióban is volt részünk, s ez témaváltozatosságban is jó egyensúlyi helyzetet terem­tett; akadt, válogatnia valóia kinek-kinek kedve, gusztusa szerint. Kedden este újból jelentke­zett a képernyőn a közismert és népszerű francia bűnügyi tévéfilmsorozat, az Arséne Lupin. Az újabb kaland, Mau­rice Lablanc regénye alapján, alatta maradt várakozásunk­nak; a sorozat korábban meg­szokott szellemes bonyolításá­nak. A megoldást egy „vak­véletlenre” bízza, melyet a szerző meglehetősen hajánál fosva ráncigái elő, a teljes előkészitetlenségből. Voltak azonban ennek a napnak olyan igényes műsor- eseményei is. mint például a Mementó című dokumentum- film-sorozat első része, a Bi­zonyságtétel, a Magyarorszá­gon élő görög politikai emig­ránsok sorsáról, vagy a Moni­tor műsorában az 1945. augusz­tus 6-i hirosimai atomtáma- dásról nyújtott, ma is megrá­zó hatású dokumentumfilm- összeállítás. A hetet egyébként is ural­ták a jó színvonalú doltu- mentumfilmek. mint. példá­ul csütörtökön látott A1 Ahram, mely a piramisok földjére kalauzolt el bennün­ket. Ezt jól egészítette ki a tartalmas válogatású Zenés nyári krónika. E napon je.ent- kezelt a Balzac nagy szerel­me című lengyel—francia filmsorozat harmadik részé is. a megelőzőeklől immár vala­mivel érdekdúsabb mesebonyo- lí iással. Jó tíz éve mutatta be a bu­dapesti Nemzeti Színház Sza- konyi Károly: Életem, Zsóka című első drámáját. A mű ak­koriban méltán keltett nagy visszhangot a színházbarátok körében, mert tulajdonkép­pen egy rendkívül őszinte írói önvallomást kaptak a szerző­től. Ezúttal a dráma tévéjá­ték-változatával ismerkedhet­tünk meg Esztergályos Ká­roly kitűnő rendezésében. a főszerepekben Bálint András­sal. Bodnár Erikával, Orbán Tiborral, Tordy Gézával, Ba­lázs Péterrel. Igen sokak figyelmére tar­tott számot még az esten a Szojuz—Apollo műsor. Ipper Pál műsora, mely a világra­szóló űrvállalkozás eredmé­nyeit értékelte kiváló szak­emberek közreműködésével, s számtalan közönséglevélre, kíváncsiságra is részletes vá­laszt adott. A szombati nap bővelke­dett a műsoresemények ' vá­lasztékában. A népszerű Fiú­som futamot mélvültebb téma váltotta Az ..összeesküvők” című NDK tévéfilmsorozat el­ső részével. Az esti műsor ge­rincét három produkció alkot­ta. Elsőnek az ..Én” — meg­rendelésre című, fantasztikus témájú filmet borzonghat- tuk és mulathattuk végig, maid Lehár: A mosoly országa című nagyoperettjének máso­dik részét élvezhet.ük a Fő­városi Operettszínház; oroduk- ctojáoan. a főszerepben a ré­gebbi évek táncdkllfesztivái-j jainak annyiszor vitatott sze-j mélyiségével. a kózt'vnségsza-! vázatokkal döntőbe segíiet;! Kovács Józseffel. Ma hallgat­ni: óriási élvezet. Ragyogói énekkultúra, hang'fekwés-biz- tonság, remek vivőerő. Tenor­jának tónusa és szán-nyalása* leginkább Sim.ándy Józsefére- emlékeztető. Nem véletlen, hogy az idei Szegedi Szabad­tári Játékok Bánk bán pro-' dukciójánál immár Oltó szere­pében i£ reá esett a válaaz-| tás — többek között éppenjj Simándv partnereként. Az est befejező részében a| veszprémi találkozó egyikj díjnyertes alkotása. Császár/ István: Gyilkosok című tévé-1 játéka került képernyőre is­métlésként. Szemes Mari. Horváth Sándor, és Mádi Sza­bó Gábor megrázó alakítfea bizonyított, hogy a praduk'íió méltán került Veszprémben a legjobbak kategóriájába, A vasárnapi műsorból m eg- emliteném a Ketten a jégen című érdekes, élvezetes szov­jet rövidfilmet, a jég művé­szeinek életéről, felkészít éjé­ről. Közvetlenül is érintett bennünket az a kerekas r.tal- beszélgetés és dokumen tum- film. melv „szomszédunk” Eger város műemléki rekonstruk­ciós problémáit és törekvéseit tárta elénk. Nagy figycäem- mel kísértük az őst; müsr«rban Nagy István, a kiváló erdélyi író ősz'nte és tanulságos ön­vallomását. <b.U.) Jó k&zdeményez az ELZETT-b — a pályakezdés, a beilleszkedés támogatására Meglepett kissé a hír: pe­dagógiai tárgyú beszélgetése­ket hívnak össze az elkövet­kező hetekben az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyárá- nak szécsény-i gyáregységé­ben. A téma: a fiatal, pályakez­dő dolgozók beilleszkedésé­nek segítése, az ehhez kap­csol ódó problémák. Aki a véleménycserét ve­zeti és a kérdésekre válaszol: Begai V ilmosné. hivatásos oatrónus a saécsénvi és a pásztói járásiban, a salgóbá- nyai Gyermek- és. Ifjúságvé­dő Intézet munkatársa. Akik részt vesznek a be­szélgetésekben : munkahelyi vezetők. X Pedig ebben az üzemben ez csupán része egy folyamat­nak. melvet szeretnének egv- re következetesebben végig­vinni: a dolgozókkal való foglalkozás, 'a pályaválasztás segítése a céljuk. Ezért fej­lesztik a személyzeti mun­kát: eddig a pályaválasztási üzemi megbízott az egvík munkaügyi dolgozó volt nemrégiben a függetlenített szakoktató vette át ezt a fel­adatkört. Nem késeit soká az első komoly feladata sem: az iskolákkal való kapcsolat- tartás felü iítása. a készülő oá- 1 va választási vándorkiállí t ás szervezési munkája. Ebbe a sorba illeszkedik be az a feladatterv is. me­lyet a pályakezdő fiatalok m unkah elvi bei 11 eszkedésé nek segítése érdekében állítottak össze. Érdemes idézni néhány gondolatot ebből. ..A gyáregység sajátos helyzetéből kiindulva (az ösz- szes foglalkoztatott dolgozó Ofl százaléka 30 éven aluli), ki­emelt és mindennapi felada­tot jelent a fiatalokkal való sokirányú törődés és foglal­kozás. Ennek szükségességét támasztja alá az a tény. hogv az elmúlt néav év a‘- lasát tekintve a fiatalok -i’ százaléka távozott a gyár­egységtől. A viszonylag ma­gas számú kilépések indokol­ják. hogv a munkahelyi ve­zetők és kollektívák az eddi­ginél hatékonyabb és ered­ményesebb tevékenységet vé­gezzenek a fiatalok pályavá­lasztásának segítésében és a munkahelyi béiíleszkedés megkönnyítésében. Az eddig kifejtett munkánkra az út- és a módszerkeresés volt a jel­lemző. Tevékenységünkből, eredményeinkből egyértelmű­en következik, hogy munkán­kat tervszerűbbé, céltudato­sabbá kell tenni az említett két fő feladat vonatkozásá­ban.” X Vógh Ferenc személyzeti előadótól azt kérdeztük meg, mit várnak az augusztus so­rán összehívott pedagógiai té­mái ú eszmecseréktől. — Beszélgetésekre. véle­ménycserékre gondoltunk mi is, nem előadásokra. A szű­kebben vett Ifjúságvédelem szempontjából a mi üzemünk nem „kiemelt”, hiszen éven­te csupán egy-két utógondo­zóit fiatal kerül hozzánk. De ha a közvetlen munkahelyi vezetők elmondják a fiatalok beilleszkedése folyamán ta­pasztalt problémákat, a nem utógondozóit, de nehéz hely­zetben élő. avagv nehezen irányítható, a közösségtől el­húzódó kezdőkkel kaocsola- tos „nevelési” gondokat a nagy pedagógiai tapasztalattal rendelkező hivatásos patró- nusnak. és mindezt közösen megvitatják, sok mindent lob­ban tudnak csinálni a min­dennapos munkájukban. Leg­fontosabb számunkra a kö­tődés kialakítása, a munka, a munkahely megszerettetése. Ez a tevékenység, melvet a munkaterv is rögzít, plusz­munkát jelent a közvetlen vezetőknek, mégsem volt el­utasító, ellenálló vélekedés, amikor szóba került. Említet­tem. hogv kevés nálunk az utógondozott. A hivatásos patronussal való együttműkö­dés. a munkahelyi közössé­gek segítségével szinte min­degyikük élete sínre került. Szocialista brigádban dolgozik, ma már családanya az egyik valamikori patronált. Egv má­sik fiatalember tanfolvamot végzett, megbecsült, kedvelt ember a munkatársai között. X — Más okból jó az üzem­nek, más okból nekem, illet­ve a hivatásos patron usi munkámnak — mondja Begai Vilmosné — de. hogv nem haszontalan a hasonló véle­ménycsere, az biztos. Két évvel ezelőtt Pásztori, a Kéz­műipari Vállalat telepén szer­veztünk ilyet: nagyon ered­ményesnek találták. Ősszel folytatni szeretném ezt egy­két beszélgetéssel a Váci Kö­töttárugyár pásztói gyáregy­ségében és a pásztói Közle­kedési Nyomdában. Ami kö­zös a gyárak és az én cél­kitűzésemben: a megelőzés! Ahogy ők a fluktuációt, úgv én a veszélyeztetett helyzet kialakulását szeretném meg­előzni. G. Kiss Magdolna ízlik a finom ebed a zagyvapálfalvi óvodásoknak- kj ­Az olvasás iskoláin A „szórakoztató" könyv Nemcsak szórakoztató könyvről, de még „szórakoz­tató irodalomról” is beszélünk néha, eléggé pontatlanul, mert míg a szórakoztató ipar egyértelmű, a „“szórakoztató könyv” felettébb összetett jelentéssel bíró fogalom. Könyvet ugyanis önként, sza­bad választással, magam jó­szántából veszek a kezembe: nyilvánvaló tehát, hogy, ha érdekel, szórakoztat is. A szórakoztató olvasmá­nyok igen sokfélék. Marad­junk ezúttal a szépirodalom területén. Hiszen itt még ta­pasztalatunk is van: hány­szor hallhat iuk könyvtárak­ban a kezdő olvasó kérését: — tessék valami jó könyvet adni! A könyvtárosnak ilyenkor nem könnyű a dolga. Nem boldogulhat csupán szocioló­giai ismereteivel, sem azzal, hogy begyömöszöli a kérdezőt a társadalmi rétegek vala­melyik kategóriájába (nem életkor, iskolázottság, foglal­kozás stb. alapján). Mindez csak kiindulási pont. lehet, mert könyvet ajánlani csak annak tudunk, akinek sze­mélyét jól ismerjük, s annas is csak az általunk jól is­mert könyvek közül. Persze, aki már nern kezdő, akinek már kipuhatoltuk a vonzal­mait, azt könnyű a könyvek közi kalauzolni, s az előbb- utóbb íróra-tárgyra vonatko­zó konkrét igényekkel jön. Sokkal nehezebb a kezdőnél eldönteni, hogy mi lesz az. ami megragadja, ami ráka- patia majd az olvasásra. Kezdetben mindenkit a tör­ténet, a „story” vonz, örök gyermekek vagyunk, szeret­jük a Kínát, a meglepőt, a szokatlant, a rendkívülit. (Még, ha . oletykázunk” is: történetéhségünket csillapít­juk, adomákat, érdekes ese­teket is ezért hallgatunk.) Az örök gyennek szólal meg bennünk akkor is, ami. kor emlékiratokat, naplókat, író leveleket juttatunk előny­höz a regénnyel szemben: „igaz történetre” vágyunk fikció helyett. Ilyenkor nem gondolunk arra, hogy a fikció esetleg igazabb, mint a me­moár; a kitalált — ám hite­les. mert a korra jellemző — történet jól megformált sze­replőkkel esetleg hűségeseb­ben tükrözi a kort, vagy leg­alább annyira, mint a napió- levél, emlékirat. Dérv Tibor mondja, hogy „az író mindig önéletrajzot ír”, mert bármi legyen is a történet témája, csak az általa ismert figurá­kat mozgatja benne, és a ma­ga tapasztalatait variálja. Érdekes kettősség lakik bennünk, akár a gyermekek­ben: igaz is legyen a történet, meg meseszerű, rendkívüli, csodálatos is. hol egyik, hol másik kívánságunk kerül elő­térbe. Egy dologban azonban erősen különbözik a kezdő felnőítolvasó a gyermektői: utóbbinak, ha el nem rontják, jobb az ízlése, és több a tü­relme. A gyermek szereti (ha tetszik neki. mert szép) több­ször hallani ugyanazt a me. sét. történetet. Ugyanezt lát­hatjuk a népi kultúrában: a mesélő öregembert, -asszonyt fosztókban, fonóban száz­szor is kérik, mesélje cl újra Tündérílonát, pedig a történe­tet régesrég betéve tudja mindenki. Az olvasáshoz is ez a tőre* lem. elmélyedés. részletek figyelése, nyelvi szépségek íz­lelése. töprengés, gondolko­dás kell; az a lelki készség, ami tisztán megvan a gyer­mekben es az egészen egysze­rű emberekben, de amit meg­ront a fél- és negyedművelt­ség, a rohanás, türelmetlen­ség, a tokozott izgalom vá­gya. Akinek csak a story kell, idegborzolónak, c.z nem tudja élvezni a jól formált figurák életízű jellemzését, a stílus szépségét, a regény, novella formai erényeit. Az igazi irodalom minden, esetben gondolkodásra kész­tet: a fejlett ízlésű ember nemcsak arra kíváncsi, hogy mi lesz a történet vége, ha­nem annak örül. hogy az ol­vasmány gondolatokat éb­reszt benne és esztétikai érté­keivel gyönyörködteti. (Ezért is szereti újraolvasni a ked­velt műveket.) Hogy mégsem kedveli — a legfejlettebb ízlésű sem — a világirodalom minden remek­művét? Való igaz, hogy egyé­niségünk. lelkialkatunk sze­rint találunk lélekrokont az Írók között, s annak a köny­vét szeretjük, akinek világá­ban otthonosan mozgunk, ha az a környezet és azok a fi­gurák érdekesek, vonzók szá­munkra. Bozóky Éva Mai tévéajánlatunk 21.30: Maeyar színházi napok az NDK-ban» I. rész. Tavalv novemberben az NDK városaiban tiznanos eseményso­rozat reprezentálta a nia^var színházkultúrát. Maevar művek szólaltak mc£ 50 NDK-bcli szín­házban, sok helyütt marvnr ren­dezők, színészek közreműködési­vel. A televízió stábja is ott volt a magvar színház ünnepén, s kétrészes filmet készítettek az eseményről. Az első rész a drez­dai (inneni meenvitóról ad hírtj s részleteket Sarkad! Imre: Elve­szett naradicsom; G.yurkó Eász’ó: Szerelmem Elektra című színmű­veiből : és Bartók: A kékszakállú herceg várának előadásából. A műsorban — amelv a Szín­házi Album különkiadása — inter­júkat, beszélgetéseket hallunk színészekkel, rendezőkkel. az NDK kulturális életének neves személyiségeivel. A II. részt 14-én. csütörtököt« 21.25-kor sugározza a televízió. NÓGRÁD - 1975. augusztus 12., kedd Pásztor Ferenc FIÚK A LESHEGYEN Regény 45. ka, vagy más vad kapott be­le. Már sebesülten éncezett — Főhadnagy elvtárs, je­lentem, látom már Takácsu­kat! Valamit mutatnak a jel­zőrendszer mellett. Benn van­nak a nyomsáv belső olda­lán. — Én is látom már őket, gyerünk egy kicsit szaporáb­ban — kapja kengyelbe a lo­vat a főhadnagy. Hamarosan szaporán ügetnek a friss, ma­gas fűben. Ezt szeretik a >o- vak. Ilyen terepen akár a vi­lág veséig is ellovagolnának. Valóban a jelzőrendszer dróthálói között matatnak. — Takács Lajos tizede-, jelentkezem. Jelentem. eg.v buta őz nekirontott az osz­lopnak. Az js lehet, hogy ró­ide. Nagyon belegubancTo- dott a vezetékbe. Távbesse- lön már beszóltam az őrsre, hogy ne riadózzanak. Pa vé­letlenül jelezne a rendszer. Golubicssal szépen kiszedtük a vadtetem maradékát. — Kár ezért a szegény őzi­kéért! Olyan szép kis jószág, lehetett — sopánkodik Go’.u- bics. Sután kaparássza a nyomsáv talaját, egy rbvid nyelű gereblyével. — Észrevettétek, hogy ra­gadozó madár is belekóstolt már az őzbe? — kérdi a fő­hadnagy. — Igen. láttam — felel Ta­kács. és kidobália az utolsó maradékokat is a vezetékek közül. — Ittmaradtak az áruló tollak. De róka is járt itt, mert felfedeztük a nyo­mait a homokban. Azért tisz­títom meg teljesen a marad­ványoktól, mert, ha ittmarad­na egy-egy bűzlő csonk, hús­cafat, akkor rácsapnának a .ragadozó madarak, megérez- nék a szagot a rókák, vagy görények, szépen idevágtat­nának. mi pedig futhatnánk a riasztásra. — Mit gondol, Takács elv­társ, sok szántanivaló lesz? Nagyon’ köves, nagyon ke­mény a talaj? — Van egy ötletem, ami­vel sok időt, munkát es pénzt lehet megtakarítani. Körül­néztem most azokon a helye­ken, ahol a legkopottabb a nyomsáv. Majdnem minden helyen egészen közel találha­tó porlékony homokkő, vagy laza, agyagmentes erdei föld. Sokkal könnyebb lenne ezt kitermelni, azzal leborítani a kritikus helyeken. Olyan nyomsávot nyerhetünk, »min még a légynyomok is felfe­dezhetők. — Majd meggondoljuk, be­szélünk róla. aztán rábízzuk az őrnagy elvtársra, döntsön! — Mi pedig menjünk már, mert szikrázik a szemem, ka­rikákat látok magam előtt, zöld tyúkok úsznak előttem a levegőbeír, a torkom úgy kiszáradt, mint a Szahara. En­nek a Takácsnak az a hepp- je, hogy hajtja magát, mint­ha aranyásó lenne, vagy gyé- mántkutató Jakutföldön. Én még ilyen nagy bolondot éle­temben nem láttam. A lelkes­ségnek is van halára. Az em­ber csak lohol utána. akár egy robotgép, ő pedig akkor sem fáradt, ha már a másik félhottan rogy össze. — Mit pusmogsz már me­gint? — szól feléje Takács. Nem zavarja az sem, hogy a főhadnagy hallja. — Azt pusmogom, hogy egy órája lejárt a szolgála­tunk, én már kiszákkadtam, mint egy nadrágszíj, száraz a gégém, a gyomrom, szik­kadt az agyam, szeretnék már visszatérni az emberi kö­zösségbe — mosolygott Golu- bics. mert tudja, hogy nem gondolhatja ezt nagyon ko­molyan. Takács lehordana, mint a tolvait. — Béla, aki sír, attól elkeli venni. (F olylatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom