Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-12 / 162. szám

WW3

Önművelődéssel — a közművelődésért

„A szocialista közművelődés egyik alapvető feltétele az Önművelés fontosságának felismerése, lehetőségeinek bővítése. Megfelelő feltételek útján el kell érni, hogy aa emberek képesek legyenek önmaguk is választani a kulturális er- 1 tekek között. . MSZMP ív 15 19"74. március 19—20-i ülésének határozata a Közművelődés fejlesztésének feladatáról.

Művelődési témák kapcsán sokszor eltűnődtem: miként lehetne az egyén és a köz művelődésének összhangját megteremteni, a kettőt egymáshoz minél jobban közelíteni. Eredményt hoz-e a műveltség túlzott terjesztése, erőltetése? Nem fog-e ez vajon kampány-jellegű közösségi művelődési formákat ölteni (mint például korábban a szocialista brigádok kulturális vállalásai, vagy az olvasómozgalom), s végül a mennyiségi mutatók papírformáiba fulladni? Egyáltalán: hogyan kell értelmezni az önművelődést?

Az önművelődésnek —■ úgy vélem — elsősorban is a kulturált magatartás, az emberibb, szocialista életforma iránti igényt kell jelentenie. Nem a másokat okoló, elégedetlenkedő követelözést. hanem életünk szebbé, belsőleg gazdagabbá, tartalmasabbá tételét. Az igénynek tehát belülről kell fakadnia (hiszen a jó, a szép iránti igény természettől fogva adott is az emberben), s először is emberhez méltó viselkedésre, magasabb erkölcsiségre, kulturáltabb magatartásformákra kellene irányulnia. .

„A művelődés nem valamire jó, hanem önmagában jó. Olyan mint a szerelem. Ahogyan a fajfenntartás is többet ér a szerelemmel, mint nélküle, úgy a mindennapi élet is többet ér műveltséggel, mint anélkül” — írja Benedek István a közelmúltban megjelent „Pusztába kiáltott szó" című könyvében. „Dialógus a műveltségről” címmel.

Tovább visszük a párhuzamot: a szerelem, a fajfenntartás csak a család milliőjében teljes, ott kap igazi megvalósulási formát. S ahogyan a családok meghittebb, bensőségesebb sajátos élete alkotja a nagy közösséget, a társadalmat, ugyanígy a különböző területekben elmélyülő egyén belső igénye nélkül nem építhetők tovább a közösségi művelődés formái sem.

Korunk műveltsége rendkívül bőséges választékot kínál és ez fokozza az egyéni választás felelősségét. Kinek-kinek alapképzettségei megszerzett, s alkalmazott ismeretanyaga, egyéni érdeklődése, hiányosságainak kritikus feltérképezése alapján kell eldönteni, mi szükséges ahhoz, hogy önálló, biztonságos ízlése, határozott ítélőképessége alakuljon ki. Erőltetni a művelődés iránti igényt nem lehet. Ismét Benedek - István szavaival: „Akit csak szakmája érdekel, minek kény- szerítsük általános műveltségre? Akit szakmája sem érdekel, sohasem lesz belőle művelt ember".

De térjünk vissza a művelődni vágyó munkásemberhez, akinek jobbára a szakmai ismeretek megszerzésével, a munkába állás prózaibb, keményebb gondjaival múlt el a legfogékonyabb időszaka, s aki korunk információ-áradatában nem is igen látja, hol kellene nekirugaszkodnia a műveltségszerzésnek.

Először is nem elkezdenie, „nekirugaszkodnia” kell, hanem folytatnia, hiszen az elmúlt 30 év alatt értünk el olyan eredményeket a kultúrában is. melyben neki, a kétkezi munkásembernek komoly feladat jutott. Ezt számba venni, felmérni, s ehhez kapcsolódva tovább fejleszteni — a felada- , tunk. És itt jön a családot a társadalommal, az" önművelődést pedig közművelődéssel összekötő híd: a kis közösségek, a munkahelyi' kollektívák, a szocialista brigádok, művelődési intézmények szerepe. Segítséget nyújtani a munkásoknak az egyéni művelődés lehetőségeinek, formáinak kiválasztásához, kialakításához, a kultúrát közvetítő eszközök helyes differenciálásával. Hiszen minden termelő közösség másféle, sajátos közvetítőeszközt, művelődési formát kíván meg, s mindenütt olyanokat kell alkalmazni, amelyek a legközelebb állnak életmódban, szokásrendszerben is a dolgozókhoz. Ezért fontos a nem formális elemek szaporítása: a felmérések. beszélgetések életformáról, napi problémákról, továbbtanulásról; ankét közéleti emberekkel, vállalatvezetőkkel; közös, előkészített színház-, vagy olvasmányélmény; munkás- akadémia; szocialista brigádklub. ..

A munkások a 14—18 éves korban elmulasztottakat pótolhatják: a felnőttoktatás, általános és szakmai továbbképzés különböző lehetőségei állnak rendelkezésükre, hogy bővítsék, rendszerezzék ismereteiket.

Az iskolában megalapozott, vagy a munka mellett megszerzett ismeretanyag akkor válik korszerű műveltséggé, azaz önálló ízlés- és ítélet-alkotás képességévé, ha ki-ki folyamatosan, belső igényből fejleszti azt tovább. Az együttélés hétköznapjaiban mindenkinek igénye az aktívabb részvétel, az intimebb élmény, a tevékenység, a sikerélmény, önművelődés például a zenehallgatás, modellezés, amatőr képzőművészet,, verstanulás, a különböző hobbyk, vagy a barkácsolás is. hoav csak néhány példát említsünk, hiszen bel-‘ ső, önmegvalósító, embert gazdagító szórakozások. Ezekhez a kis közösségek, kultúrcsooortok, brigádklubok, szakkörök kiváló lehetőséget nyújtanak...

Hr körülnézünk, láthatjuk, van tehát mit tennünk közművelődési feladataink megvalósításáért. De legfontosabb ehhez saiát helyünk ismerete, megtalálása a közművelődés rendszerében, saját felelősségünk érzete közös társadalmi, ideológiai emberi céljainkért.

S ha önmagunkba nézünk, láthatjuk, bőven akad (és mindig akad) tennivalónk önművelődésünkért ..

Jurányi Anna

13ARANYI FERENC:

Ball

a

a

Erdő mélyén van egy ló, van egy tó, tiszta volt és csillogó, csillogó.

Lány Jutott a vize mellé, hogy bánatát vízbe vetné, de a bánat egy volt véle: lányt is rántva hullt a mélybe.

Ott maradt a lány: a bánat, karjaiban a hínárnak, ringatták ölelő zöldek, amíg süllyedt egyre följebb, föl a mélybe, föl a mélybe, tükrözött, vízmélyi égbe.

Erdő mél yen van egy ló,

van egy ló,

már a medre koporsó,

koporsó.

O Hétvége O

Dávid József',

Apa és fia a vádlottak padján

A

V-i termelőszövetkezetben is tarthatatlanná vált a helyzet a szertelen italozások miatt. Nagyobb baj ugyan még nem esett, de intő példa volt eip- pen elegendő a szomszédos gazdaságokban, ahol italozás miatt halálos baleset is történt. Ma már a mezőgazdasági üzemek is tele, vannak különböző gépekkel. ahol még a józan életű embert is ezernyi veszély fenyegeti, hát még, ha valaki ittas. így hát a téesz vezetősége úgy határozott, hogy akit ezentúl munkaközben italozáson kap az ellenőrzés, az szigorú fegyelmi büntetésben részesül.

A-/ emberek —. vagyis a munkaközijén is ivósak — nemigen vették komolyan a határozatot, de amikor néhány — visszaeső bűnösnek — ötszáz forint büntetést is a nyakába sóztak, kezdtek megjuhászkodni. Egy fél év után úgy látszott, hogy a V-í- téeszben sikerült az embereket leszoktatni a munka közbeni italozásról. Csupán egyetlen tehenészbrigád akadt, amely nem akart tudomást venni továbbra sem a szigorú határozatról. De nehezen is lehetett rajtakaipni őket, mert részegségig soha nem ittak, s náluk alkoholszondázást sem végezhettek, mint például a traktorosoknál, mert a hajnalok hajnalán kelő tehenész azért ' megihat éhomra egy kupica pálinkát. Ettől még a munkáját remekül ellátja, figyelmét nem zavarja egv kis alkoholfogyasztás. Dehát n~m is erről volt szó. A Bíró János veaelte öttagú tehenészbrigád három-négy üveg bort is be- nyakált munka közben, csak éppen bizonyítani nem lehetett.

— Na. persze — mondogatták a szomjazó szesztestvérek —. mert ugye a tehenészbri- gádb=n dolgozik az elnök fia is Hát, hogy kapnák rajt’ ók°t?

Suránvi Jánost igen bántotta ez a dolog, mert hát a

fülébe jutottak neki is a vit- riojps megjegyzések, s elhatározta, hogy saját maga leplezi le a fiát, 8 a fegyelmi bizottsággal olyan példát statuálhat, hogy belekonyul a büdös kölyök füle, s ezzel a sugdolózásoknak is véget vet.

Na. de ez a leleplezés nem ment olyan könnyen. Az elnök hiába kelt fel több alkalommal is hajnalok hajnalán, sose tudott úgy az istállóba lépi, bogy italozáson kapta volna a brigádot. Hiába kutatott a bekészített szénakupacok alatt, s más rejtekhelyeken, sehol egy fia üveget sem tudott előkaparni. Sík- Szőr érezte, hogy a brigád —, amely egyébként jól végezte a feladatát, s kitűnő eredményeket ért el — élükön édes gyermekével összekuncog a háta mögött, s bizonyára mondják is: megint megetettük az öreget. Kopog a szeme az álmatlanságtól, meg a méregtől, de nem tudja kiütni a kezünkből az üveget.

— No, csak várjatok —

dü.nnyögött az elnök, s résen volt azon a bizonyos hajnalon is. amikor —fia—, aki abia portáján lakott k's családiával a ház utoai részén — szatyrában üvegek koccantak, ahogy az istállóba, indult. ,

Amint a fiatal tehenész maga után húzta a kaput, Surá- nyi is kiugrott az ágyból. Gyorsan felöltözött, s fél óra múlva a főállattenyésztőt is riasztotta, mert — morfondírozott magában — ez a, korhely banda, amilyen jól ösz- szetart egyszem tanú ellen — mégha az az elnök is —• képes letagadni a tettenérést.

Az elnök így a \ főállattenyésztőt is riasztotta, s másodmagával indult a téesz istállójához.

— Te az egyik ajtón, én meg a másikon. Csak csöndben — suttogta az elnök, amikor a majorba értek. — Nehogy megneszeljenek minket. A kezükből akarom ki- vem; az üveget.

Nahát ez nem ment olyan

egyszerűen, ahogy az elnök elképzelte, mert, amikor rajtaütésszerűen beléptek az istállóba a tehenészek ugyan meghökkentek, de látva, hogy most. már úgyis hiába dug- dossák az üveget, — amit ep- pen egymás kezébe adogattak

— Inkább zavart heherészve fogadták a szigorú ellenőrzést.

— Mi van itt? — rikkantott rájuk az elnök, ahogy a közélükbe ért.

— Mi volna — tekergette a nyakát a fia, s a Világ legtermészetesebb hangján bejelentette, hogy az év utolsó napján — lévén épp szilveszter — csak megihat egy korty bort.

— És a határozat? •— lépett fenyegetően közelebb a méregtől majd szétpukkadó elnök, de a fia erre is megadta a választ:

— A határozatot emberek csinálták, tehát nem szentírás. Különben is...

— Tartsd a szád kölyök — vágott a fiú szavába az apja, s már ütötte is ki kezéből az üveget, amely a betonpadlón csörömpölve hullt darabokra.

Egy pillanatra talán még a tehenek is abbahagyták a szénázóst, de aztán mintha szíven szúrták volna az ifjabb Surányit, a*kkorát ordított, hogy még a szigorú apja is magrezzent.

— Miért tesz így csúffá apám ?!

— Mert a fegyelem rád kétszeresen is vonatkozik, az apád jóistenit! Te... Te... — és mondta csak mondta az elnpk vérben forgó szemekkel a »vitkokát. ahogy csak a száján kifért.

— Hagyja már — kérlelte valamelyik tehenész, de a hangba volt valami kötözkö- dés is, amitől az elnök még jobban méregbe lendü’t.

— Még szájon is váglak, te csipás. Azért, hogy már kót gyereked is van. az apád vagyok én. Az apád — emede feljebb az elnök a hangját.

— És neked is elnököd, a keserves...

— Ujuj... Aztán talán.; Még szájon is verne, — lepett egész közel és kihívóan apjához a fiú, s az elnök ekkorra má.r nem tudta fékezni magát: elcsattant az apai pofon.

Az új esztendőben először ez eset miatt ült össze a it- gyelmi bizottság. De a vádlottak padján nemcsak a tehenészbrigád tagjai ültek, hanem — a pofozkodás miatt — maga az elnök is. Közben persze eltelt egy hét, s a méreg már elpárolgott az emberekből. Még mosolyogtak is az eseten, csupán a fejenkénti pénzbüntetés miatt szívták a fogukat.

Az elnök —, aki megrovást kapott — elismerte, hogy még a fiával szemben sem lett volna szabad így elragadtatnia magát, dehát mit csináljon, ha a saját kölykit csak így tudta mófesra tanítani.

A fiú tartja a haragot. Kerülgeti az-apját, s fogadko- zik, hogy ő meg akkor üti ki az elnök keizéből a poharat, amikor az az irodán reprezentál. De aiTe — mármint az elkerülhetetlen reprezentációra — az elnöknek a vezetőség által engedélyezett joga van. Hanem mondják, hogy az eset óta az elnök, se reprezentáció ürügyén, se munkaidő után, de még . csak otthon se vett kezébe bürökpoharat.

A Pal.j fiával szeretne koociantani, egy este, amikor az már a munkáját józanul elvégezte. Már üzengetett >is a nagyobbik unokájával, de a gyerek apja — állítólag — azj. mondta a kicsinek. Hogy csak tejet igyák az a hörcsög nagyapád, hogy szét ne pukkadjon.

De az elnök már mosolyog ezen és büszkén já'i-kel a tagok között, akik tudják, hogy az elnökük nem kukon- cázik komoly, közérdekű dolgokban s ha kell a sógort, komát is ]eparancsolja a cseresznyefáról.

Harminc évvel ezelőtt mindnyájan felkaptuk a leckét: merőben új történelmi helyzet addig soha nem ismert csillagállásai között kellett megtalálnunk önmagunk helyét, életpályáját szű" kebb-tágiabb közösségünkben, s íav megvalósítanunk önmagunkat, megteremtve nemzeti létezésünk új közösségi formáit. Az önmegvalósításnak és közös ségteremtésnek ebben a kemény munkát adó korszakában társunk volt- es társunk ma is az irodalom.

Minden megújuló, sejtjeiben átépülő társadalom, nemzeti közösség igemii az irodalmat. Szükség van a művekben megfogalmazott érzelmi-értelmi integrációra: — nem csupán tudományos és erkölcsi eligazítás kell, hanem sokkal több: az eddig megismert világ emberbe yetítödött kénének érzékletes mása. iAzt igényeljük, hogv az írók éppen úav megraizol- ják egyéni életünk és közösségünk mozgásának pályaívét. ahogy a csillagászati térképeken ott van a bolygóké, holdaké és üstökösöké, vagy a történelmi atlaszokban a hadak, kalmárok és felfedezők útvonala.

A század első felének egvik n.agv francia fizikusától kívánkozik ide idézet. Paul Langevim-től, aki — többek között — felfedezte az ultrahangot, s már az I. világháború ideién használta a tengeralattjárók felkutatására, akiről a mágnesesség egvik — .Toliot'Curie-vel közösen felfedezett — új törvényét nevezték el, s aki korunknak nemcsak természettudományát. hanem marxista műve- lödésnolitikáiáit is .gazdagította felismeréseivel.

Fábián Zoltán

Kútfő és szerszám: az irodalom

A következőt irta Paul Langevin a műveltségről: „Azt mondhatnánk, hogy az általános műveltség, az ami lehetővé teszi az eevénnek. hoav teljességgel átélje a többi emberrel való összetartozását a térben és az időben, a saját nemzedékével csakúgy, mint az előző nemzedékekkel és az eliövendők- kel. Műveltnek lenni tehát annyi, mint ismerni és eavre inkább megismerni az emberi tevékenység legkülönbözőbb formáit, függetlenül az embernek a saját szakmájától. oly’ módon, hogy kapcsolatban. közösségben élhessen a többi emberrel.”

Századunk a forrongó, viharos változások százada: har maciik negyedének utolsó évét taposva, meggyőződéssel mondhatjuk. Nemzeti történelmünk lépésváltásai is bi-. zonyítják ezt. he mindjárt hozzáilleszthetjük szűkebb világunk képsorához az afrikai, ázsiai, önállóságuktól évszázadokon át megfosztott néoek felszabadító harcának történelmi tablóját, s köré még egész Földünknek a tudomá- nyos'tecbnikai forradalom főn-óságában szüntelenül változó. lüktető képeit.

Elődeink is megsejtették, felismerték a közelgő jövőt, a viharos vá>teásokat ígérő XX. század elemi követelményét. Érdemes felidéznünk ennek egvik kevéssé ismert dokumentumát, lötjíbbem jelent meg először a „Tvpog- raphia” című szaklap, amelyet „a pest-budai könyv- nyomdászok önkéDzőegvle- te” adott ki. Ennek beköszöntő. Műtársainkhoz!” szóló írásában, többek között ez áll:

„Igen. itt a kikelet! mert megértve az előrehaladó kor intő szavát, kezdünk száguldani azon lobogó alá. melyen „Műveltség!” áll felírva, mint jelszó. Harmadik éve. hogv a pest-budai könyvnyomdászok — követve külföldi műtársak példáját — „önképző egyletet” alapítottak. elismervén, hogv anyagi helyzetük valódi javítása csakis úgv leend lehetséges, ha szellemi kiképzésünket -állítjuk előtérbe.”

Ma. száz évvel később, harminc évvel azután, hosv a magyar munkásság vette kezébe a nemzet irányítását, nyugodtan magunkénak vall- hatiuk a hajdani nyomdász műtársak önképző egyletének törekvéseit. Századunk forrongó, viharos változásai mindnyájunk számára kötelezővé tették, hogv az eddiginél sokkal sebesebben szá- guldjunk a „lobogó alá. melyen „Műveltség! áll" ielszó- ként, mert mind a magunk, mind az egész ország anvagi helyzetének valódi javítása „csakis ígv leend lehetséges.”

A szocialista magyar társadalom létkérdése, hoav minden dolgozó elérje a kor megkövetelte tudás-szintet, s ennek ismereteivel éljen.

munkálkodjék, „tz előrehaladó kor intő szava” mind .nagyobb és nagyobb követelményeket ró mindnyájunkra. A kötelező alapismereték évről évre gyarapszanak. ma már az induláskor jóval több tudásról kell bizonyságot tenni, mint kellett száz — de akárcsak tíz — évvel ezelőtt. A kor szédítő irama megköveteli, hogv szakadatlanul és szívósan tágítsuk

ismereteink körét, mert aki ezt nem teszi, az végzetesen leniarad. s a lemaradozók a maguk szűkebb-tágabb* közösségének. az egész nemze'neK a haladását is hátráltatják.

Fábry Zoltán — a pár évvel ezelőtt meghalt szlovákiai magyar író —1 fél évszázada. a fasizmus felfakadá- sának ijesztő éviben fogalmazta újjá a „vox humana” követelményeit, erkölcsi létünket meghatározó törvényeit, amelvek nélkül nincs igazi irodalom. Ezt írta:

„A szív: hús. Lüktetése: vér. Ritmusa: lélek. Esvütt: éiet. Hús-vér valósága, lélek" rltmus valósága. Mi az irodalom? Ennek a szívlüktetésnek lélek és szellem által való újjáteremtése. Az irodalom: a szív hús-vér valóságának -L emberi öntiidattá teremtett igazsága.”

Mi mást tehetünk többet

— szabad-e kevesebbet tennünk! —, mint: újból és újból fel ragvog talmi ezt az erkölcsi-művészi törvénnyé fogalmazott igazságot?! írónak. éljen bárhol a világon

— de most szűkebbre rajzolva a kört: éljen éonen itt. Kelet-Közép-Európának ebben a szocializmust terem,lő-foi" 'máló fészkében, s ezen belül Mag vér őrs zág <vn — nem lehet más fontosabb dolga.