Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

De mulat juh". Bar ifi Lídiát Feltámasztott formák Barth Lídia nádtetős, fehér falú parasztházban lakik Ti­hanyban. A műhely a lakás szomszédsásában van a fa­zekasházban. Az elektromos kemence ajtaja nvitva. előtte frissen égetett agvaaedénvek. Melegek még. mintha élné­nek: beszédesek, hallgatagok, komorak és vidámak. A tá­nyérok szétterült mosolyok, 'magas, vagy mély hangú ne­vetések a műhely falán. A nagv vázák csöndben álldo­gálnak a munkaasztalokon, a polcokon, az ablakmélvedé- sekben. A kis bokálvok bő­rén, öltöztetésre várnak, ki­csit türelmetlenül. A mázzal bevontak mintha jobban rá­érnének. A korong előtt ön­tudatlan agyaghalmok. — Ezek a kötelező házi feladatok — mutat körbe Barth Lídia a nagyanyáinkat idéző edényekre. — Tihanyi vállalásom a Balaton-felvidék régi cserépedényeinek a•* új­bóli megmintázása. Bújtam a megve múzeumait és ezeket találtam. A balatoni útikönyv ezt így mondja el: ..Barth Lídia felújította és korszerű nyel­ven fejezi ki a Balaton-fel­vidék elhalt népi cseréokul- túrájának ■hagyományait”. S talán az első nők között van Magyarországon, aki a mesterségek között a legősibb férfi mun kát, a fazekasságot választotta. Az agyag meg­munkálása nehéz, már az elő­készítése is komoly fizikumot igényel. A nők évezredek óta csak a kész edények díszíté­sére vállalkoznak. Ö a mun­ka minden fázisát egymaga végzi, s a legjobban koron- golni szeret. A habánkerámiát a kapos­vári fazekasszövetkezet élesz­tette föl több évszázados tetszhalálából — másfél év­tizede. A XVI. század óke­resztényeinek (vagy későbbi nevükön: habánoknak) ná­lunk múzeumok őrzik nemes egyszerűséggel díszített edé­nyeiket. Lídia szövetkezetben töltött tanulóévei szerencsé­sen egybeestek a habán- élesztgetéssel. A motívum­kincset megismerte itthon és tanulmányozta Csehszlováki­ában is. ahol napjainkig to­vább élt és él a habán. Meg­tanulta és egyéniségével, női- ségével sajátosan újrafogal­mazta. Több ezer darabja közül nincs két egyforma, de valamennyiben hűséges ma­rad a hagyományokhoz. A fiatal népi iparművésznek egyes korszakai erőteljesen elkülöníthetők, a jellegzete­sebbeket színekkel jelölném: sárga-, barna-, zöld-, vörös- és kékkorszak. Kísérletező­kedvű fazekas, egy-egy új máz létrehozása nemcsak új színt jelent nála. hanem újabb motívumokat és úiabb formákat. Vörös például a síkfel ülebbe rézdrót­tal ágyazott emberpárja. Ugyanakkor fél méter átmé­rőjű vörös tálját. egyetlen fekete hullámvonal-variáció­val borítja be. Figurális da­rabjainak egyike: fehér tá­nyér közepén város, széles De­remén kis és nagy embere'; t .ir­ka áradata unos-untalan körbe­jár. Ez a szép munka már túllépi a fazekasság kategó­riáját, ez már művészet. — A fazekasok néhány, legfeljebb 20—30-féle formát ismételnek egész életükben. Mivel magyarázható, hogy minden új darabja más for­májú, mint az előzőek? — kérdezem. — Már az ősember szinte mindent kitalált, amire az agyag képes, úiat tehát eb­ben a műfaiban nem lehet produkálni, legfeljebb úi fel­fogságban. A minták végtelen variációs lehetősége ad úi le­hetőségeket. Bizonygatom is magamnak, hogy sokfélét tu­dok rajzolni. Az ember soha nem lehet elégedett önmagá­val: vigaszt, megnyugvást az sem nyújt, ha esetleg iól korongok Ahogy percek alatt úiabb és újabb edényeket vesz le Lídia a korongról, meggyő­ződöm arról, hogy ez a mun­ka a-/, egyik legeredménye­sebb megvalósítás. Vagy te­remtés? Hát, ha Ádám agvag- ból gyúratott, s azt teremtés­nek hiszi a legenda — ezek a szép edények is meggyőz­nek arról, — hirtelen lett konkrét valóságukkal. — hogy most teremtődtek. Talán azért is kedveljük őket olvarunvha. — minden gyári terméknél százszor inkább — mert ma­gukon viselik s a szobánk­ba hozzák a-z ember tenyeré­nek melegét. ő. É. Erdős István: Ne menj a tengerpartra — TETSZEM? — Igen. — Vegyél virágot, nevetett a lány gúnyosan a fiú táma­dó — álmélkodisra tásult szemébe és látványosan há­tat fordított. — Kis hülve. in­gatta mosolyogva a fejét, úgv mereszted rám a szemed, hogv becsinálnék az ijedtség­től, hogy ha úgy lennék ti­zenhét éves, mint ahogy nem vagvok, viszont azt is durva sértésnek tekinteném. ha most kontra te is hátat for­dítanál. feladnád az elképzelt közeli-távoli etikai vitánk le­hetőségét. arról, hogvan él­jünk. ha egyszer felnőttünk, milyen értékrendhez, miiven normákhoz igazítsuk szexuá­lis gyakorlatunkat. A fiú pillanatnyi zavarában zsebre dugta a kezét, kifeje­zetten kínosan érezte magát, már-már visszalépett csomag­ja mellé, amikor targonca gördült el me'etle, a vezetnie káromkodott mint a záporeső a figvelmetlen utasokra. A lánv hangosan kacagott az ízes ió humorú durvaságon. A fiú fáradt szemmel olyannak hatott, mint aki napok óta nem aludt, sápadtság ütött át fénytelen bőrén, együtt pró­bált nevetni a lánnval. Eny- nyi szőke haj. ennyi kékség egy szempárban, ilven két maroknak kevés karcsúság, ilyen feszülő blúz látványo­sabb leégés kockázatát in­dokolja. Még egy nekifutás kötelező. Döntött, s már újra a lady mögött állt. Mélv lé­legzetet vett, a lánv már érezte közelségét, féloldalt fordult, ahogy moccant a nyaka, válla a szalmasárga haizuhatag úgy dőlt eavik válláról a másikra mim ga- bonakéve omlik szét. Gvere te szamár, mondta volna bá­torítóan. De mosolyogva hall­gatott, várt a kedves banali­tásra, amellyel a fiú maid újrakezdi a körüljárását: oon- tosidő-ügyben, vagy' valami kérdés a tengerparti expressz késéséről, esetleg másféle, kalauzokra tartozó érdeklődés szövegében elbújva ' k nem vagvok túl merev, riasz­tó készülék, nézett magán vé­gig a lány. — Hallottad ezeket a kiál­tásokat érintette meg a fiú a karját. — Micsoda kiáltásokat, for­dult felé csodálkozva, a hor­dárt? — Dehogy, nevetett a fiú, nem ismered tel az öree gőz­mozdonyok sípoló hahót..1 t. én alig tudok meglenni nél­külük így nyár végén... — ÉN IS ÍGY vagvok -’ele, komolyodott el a lánv. Nyár végén alig bírom a kiáltozáV suk nélkül. Akkor ió. mond­ta a fiú. és csomagját a szom­széd lámpaoszloptól a ’-nv bőröndje mellé röpítette. Ho­vá mégy, kérdezte és igyeke­zett olyan lezsernek, közvet­lennek látszani, ahovv esv éjszakái utazás kellős köze­pén egyáltalán még lehetsé­ges. Nagyot szívott a 'óízű augusztusi pályaudvari leve­gőből, az utasok nvüzsaése. csaknem megszűnt körülöt­tük. mindenki letelepedett már valahová az A és B vágány között. — Tengerpartra, válaszolt a lány, és mintha kis kerek kavicsokat koccantott volna össze a markában, úira ieg- csendült a nevetése. A fiú úgy érezte, húsz fokkal hide­gebb lenne az éjszaka, ha nem mosolyogna rá ez a lánv. Nem tudott megnvikkamni. Istenem, milyen furcsa is. gondolta, járunk-kelünk két süket vasúti sínpár ke ott. meglátunk egy szőke akárkit, tátott szájjal körbeiáriuk, mit lehetne kezdeni unalom­űzőnek, kedvesen-gorom­bán a francba küld. alig hull le néhány másodperc, fontos lesz, hogy létezik, hogv szá­ja körül ellobbamnak kis su­ta lángok, a Hívás fénvei. az elutasítás árnyékai, hogv vál­la. nyaka, háta ígv és így viszonyul egymáshoz, és ab­ból a viszonyból olvan tar­tós fejtartás alakul éoo. ami kis csoda, annyira természe­tes, mégis olyan rafináltam nőnies. bájos, egyszeri-széD. — Igyunk meg valamit —. mondta, és bátortalanul nyúlt a csomagjáért, s hogv a lánv bólintott, felemelte a tenyér­nyi sárga bőröndöt is. Az étterem zsúfolt volt, csak úgv tudtak leülni, hogv egy szakállas öregúr asztalá­nál kértek helyet. Kávé^ ren­deltek és limonádét. Az öreg- úr szeretettel mosolygott rá­juk. meghatottan tépdeste sűrű, -szakáitát. láthatóan is­merkedni, beszélgetni készült 8 NÖGRÁD — 1975. július 19., szombat A Gondolat Könyvkiadó újdonságai között két érde­kes antológiát is találunk. Az egyik „A Bauhaus” cím­mel jelent meg, s a mozga­lom dokumentumaiból tartal­maz válogatást. A másik an­tológia, „A kubizmus”, szán­tén a mozgalom dokumentu­maiból ad válogatást. Sok hasznos ismeretet közöl a csillagok világáról, s ezek megismerésének legkorsze­rűbb tudományos módszerei­ről „A távcső világa”. A kötetet Kulin Gvörgv és Ró­ka Gedeon szerkesztette. A Szépirodalmi Könyvkia­dó megjelentette — Balázs Béla munkáinak sorozatában — ..A vándor énekel” című kötetet, amely a sokoldalú, kiváló művész verseit és no­velláit tartalmazza. A kiadó miniatűr kiadványa az Am.b- ruskó Károly fametszeteit tartalmazó kis kötet, amely Pápát ismerteti meg a-» ér­deklődővel. A Népszerű He­likon Csillagok sorozat leg­újabb kötete az .,Én angyal­kám, szép madárkám”, régi magyar szerelmes verseket közöl. Az Európa Könyvkiadó is több érdekes művet jelente­tett meg. Az Európa Zseb­könyvek sorozatban látott napvilágot Simone de Beau­voir híres önéletraizi regénve, az „Egy jó* házból való úri- lánv emlékei”. Megjelent Walter Scott izgalmas regé­nye. a ,-Nigel jussa”. A Nap­jaink költészete sorozat új kötete Francesco Masala. a híres szardíniái költő versei­ből ad válogatást. A Modem Könyvtár soro­zat legújabb kötete ,.A lát- hahatablan express”: ez Ewa Lach elbeszéléseiből közöl válogatást. A Corvina Könyvkiadó A művészet kiskönyvtára soro­zatban megjelentette a Nico­las Shöffer modern mCr é -e- tét bemutató kö'etét. ame'v- hez Aknai Tamás írt beve­zető tanulmányt. Ismét k: i- ható a ..Budapest fo,óalb>’m”, melynek képleírásai a ma­gyaron kívül angol, német, francia, olasz, orosz, lengyel, cseh és szlovák nyelvűek. A római kori Pécset mutatja be sok illusztrációval Fülen Ferenc könyve, a ..Sopianae”. Az építészet világa sorozat hatodik köteteként ielent meg az „Itália építészete”. Pogány Frigyes tollából, sok illusztrációval, ez alkalommal második kiadásban. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó mesje'entrtte Dusán Baranin ■ történelmi regényét, amely ..A bujdosóit vára” címmel látott napvi­lágot. A népszerű így élt..? sorozatban je’ént meg Geren­csér Miklós Táncsics Mihély- ról írt életrajzi ismertetője. Gazdag Erzsi szép gyermek­verseinek kötete ..Ringató" címmel. Reich Károly illuszt­rációival került a könyves­boltokba. A Kozmosz Szer­kesztőség gondozásában látott naovi’ágot — A magyar iro­dalom gyöngyszemei sorozat­ban — Balassi Bálint váloga­tott verseinek kötete. A Koz­mosz fantasztikus könyvek sorozatában jelent meg Mes­terházi Lajos fantasztikus el­beszéléseméit kötete, a ,.Sem- pitermin”. A Galaktika című tudományos-fantasztikus ' an­tológia 12. köte'e is napvilá­got látott. Ez a kötet a ro­mán sci-fi írókkal ismerteti meg az effajta irodalom ná­lunk is egyre bővülő táborát Lázár Tibor: Nyári zivatar A délutáni nap csókolja a szemem, ! s perzselő aranya szétfolyik testemen, kaszák hegyén táncol, kévébe hull a fény, két marokkal szedem, s mezőket gyújtok én. Emésztő tűz lobog, kocsi nyoma fordul, lehunyt szemű pipacs szél-szerelmet koldul, mire észreveszem villant az ég alja, aki fel sem néz, az csak a dörgést hallja. Sistereg a felhő, forr a föld alattam, olyan most a mező, mint a forró katlan. Aztán nem esik már, nem hajol a szél sem, szivárványkor gurul , s az ég óceánján felh foszló eső-hajból a ns velük, de a fiú szorosan a lány vállához bújt, jelenték­telen kérdésekre válaszolva magyarázott szenvedélyesen. Néhány száz év múlva, ha lesznek még mesék egyálta­lán. a legtöbbjük úgy fog kezdődni, hogy ment. mende- gélt a legkisebb fiú az úton. szembejött vele az elvará­zsolt ez meg az. megkérdi a vándort, hát te hová mégv ilven sehogyse. És feleli a vándor: nem tudom, iól van. mondja az elvarázsolt, akkor menjünk együtt, maid csak 'esz valahogyan, és azzal együtt indulnak tovább. Na. mit szólsz, élénkült mee a fiú hangja és várakozóan be- leszürcsölt a túl édesre cuk­rozott kávéjába. A lány az öregembert néz­te, aztán bólintot a fiú felé, de rögtön meg is bánta. Csak semmi engedékenység min­denféle rögtönzések, kitaláci- ók ügyében, húzta össze szi­gorúan a szemöldökét, a me­sék nem fognak ígv kezdőd­ni, mondta határozottan, sőt egyáltalán, ezek a mesék el fognak tűnni a forgalomból, amelyekben ment-mendegélt féle fordulatok vannak. A fiú nem válaszolt, érez­te. hogv a lány nem veszi komolyan az ellentmondást, csak kötekedásnek szánja, ab­ba meg minek beleugrani. inkább hallgatott. Hátradőlt széles támláié székében, ösz- szeszűkül.t szeme árnyékain át nézte a lány barnára sült arcát, szabályos száiát. rövid orrát, s a haját, melynek lát­azúrkék keréken, ö tarajokon p glóriát fon. »«•.1 MU MM ■■■• RI ványával nem tudott betelni; Gyönyörű, gyönyörű, gyönyö­rű, motyogta volna maga e'é,' de a lány várakozó arccal fordult a lassú, fáradt gesz­tussal előrehajló öregember felé. így csak összeharapta a száiaszélét, Az öregember ne­hézkes mondataira nróbált figyelni, de képtelen volt felfogni halk szavai értelmét, újra elmerült a váratlan cso^ da hullámaiban és már bizo­nyos volt benne, hogv ezt a lányt megpróbálja maga mel­leit tartani, bármi áron. is. Neki valóan izgalmas ember, aki majd ha szeretni fogia, akivel ha majd szeretni r' ’- ják egymást, túllépnek min­den-minden mai. tegnapi, az­előtti élményen, kapcsolaton, zűrzavaron, és végtelenül nyugodt egyszerű, áttekinthe­tő lesz minden. Pokolba kívánta a masva- rázgatásba belemelegedet.t öregembert, ismerősnek, már egyszer átéltnek érezte ezt a konkrét ellenszenvet a semle­ges harmadik iránt, akire ud­variasságból. kényelemből oda kell figyelni, akinek válaszol- gatn.i kell legalább igennel; nemmel. tőmondattal, aki iszonyatos ide'g kénes vissza­élni a bekebelezett hallgató türelmével s ami a legbor­zasztóbb, ez a lánv úgv fi­gyel rá. mintha prófétát hall­gatna. Néz'e a lányt és átél­te kezdődő szerelmük örömét. Feltétlenül rábeszéli a lányt, hogy a tengerpart helvett a fővárosba menjen vele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom