Nógrád. 1975. július (31. évfolyam. 152-178. szám)

1975-07-19 / 168. szám

René ScWachofer

Hölderlin Tübingben Virágot, füvet tépdes önfeledten Ütféleken, skandál Az asztalos toronyszobájában Versre vers, —

Az emberektől

Távol, szelíd bölcsességgel

Telve még.

X

Tavasz Goethénél Fölötted két nap,

Bennem kihunyt csillag —

Előtted új kapuk nyílnak meg egyre; Én bolyongok számkivetve.

X

Petőfi Sándor sírjára Hurrádtól messze dőlt Arcodra rá a föld.

Ö izzó láng Honodnak kardja, te

örökké őriz már Szabad néped szíve.

X

Lenin fejfájára Tekintete Belénk hallgat —

A szívverése még Világunk rengeti

Fordította: ár. Szabó Károly

Nógrády Andor: Búba, búza,.;

EGYÜTT állnak maid az ablak előtt a vonatban, vál- luk összeér, néha cipőjük is. később átfogta a lénv derekát, úgy nézik a virradatot, a sötétségből kibontakozó kisvárosokat. koráin kelő autósokat, munkába siető embereket.

Hat óra körül zuhoghat rájuk a víz, a garzonban, ahová hálistennek kollégáia. akivel együtt bérelik havi ezerötszázért, csak egy hét múlva fog visszatérni, nagy rumli lesz a kégliben, de rendet raknak fél óra alatt, és roston alszanak egyet, nem. nem semmiképpen sem szabad azt erőltetnie, hogv e«v utazással eltöltött. fáradt- nyűgös éjszaka után szeressék egymást, nem. inkább délben, majd ébredéskor, délben egymásra csodálkoznak, hát te ki vagv — nevetés, így lesz íze, öröme a szerelemnek, a szeretkezésnek és délután ki lehet robogni a strandra. Kétszáz méterre sincs a kéglitől, lehet úszni, úszni egvütt órákon át a nasv medence iég'hideg vizében és elkezdődhet eav, sohasem volt 6zéo szerelem, amiért még az is megéri, hogv morogjanak odabenn, mert természetesen nem megy be holnapután az intézetbe, legalább eav hét szabit kiprésel még a csoportvezetőből egy te'efonnal és bizonyosan a iánv számára is oké lesz maid ez a hét. hiszen olvan mir>degv. a tengerparton lebeg egv hetet,

vagy vele úszik naponta a strandon.

Van alibije, apja, anyja felé. nyugodt lehet, bár egyáltalán, aki tudja van-e apja, anyja, akiknek számadással tartozhat, akiket kellőképp rühellhet merevségükért, hátha egyedül van, az sem kizárt, hogy egv térinek tartozik számadással, mindegy egy a fontos, hogy összefutottak ezen az éjszakán, s egvütt kell maradni, s jó együtt maradni...

A lány rágyújtani készült, mielőtt ő gyufáért nyúlhatott volna, a szakállas öregember tüzet adott mosolyogva és folytatta litániáját: — csak azért nem mént hozzá, mert én szerettem azt a gyereket, meg is mondta őszintén, azért nem kell ez a srác apa. mert te oda vagv érte. ami neked jó egy férjjelöltben, az nekem csak rossz lehet, így mondta, és kirúgta a fiút, pedig a két család kiegyezett rég szavak nélkül is ebben a házasságban és a kicsilányom hozzáment ahhoz a dilihez, a másikhoz, aki soha nem tehette b° a lábát a házunkba. Nyomorognak valahol egv albérletben, holott ennek a fiúnak háromszobás öröklakása volt már. kocsija, nvaralóia, ami kell...

A LÁNY belekortvolt a limonádéba. aztán kisimította homlokából a ha iát: és azt is megmondta őszintén a lá- nva, hogv magát sem szereti? — kérdezte. Az öregemEz valami olyan mozaik; melynek színes kockái nem csupán a városi forgatagról, napfényes vagy zivatarban úszó negyedekről adnak képet, hanem arról is, ami nem vehető ki szemmel: a köznapi ember szellemiségéről, Párizs belső világáról.

Például Joliról, amit különben Zsolinak ejtenek, erről a kusza frizurájú, barna, sovány fiúról, aki abban az iskolában dologzik, ahol valaha én is dolgoztam, s ahol mo6t az anyanyelvi oktatást tanulmányozom néhány hétig. Zsoli, mert a továbbiakban csak nevezzük így, nem az a

egy kis kávézó áll, ferdén ételien ben egy pék is, illatos, finom süteményekkel a polcon, és délután már igazán jólesik egy szendvics, amit akár ülve, akár állva fogyaszthat el az ember a bárpultnál, még sohasem láttam Zsolit ilyen helyzetben. Az ebédet a.z iskolai kantinban eszi, délután meg előveszi kis nylonszatyrát é6 kicsomagolja azt a szendvicset, amelyet a felesége készített el otthon.

Különben vidám fickó, még sohasem hallottam panaszkodni. De mire is panaszkodott volna? Hogy az élet nem valami könnyű, azt a kollégák

Járni kis problémája. 'A kert* bői kijutva betértünk egv igen keskeny kis utcába, talán a Eue Garanciere—e. melyben csaknem összeér a két szembenső házsor. De azért helvet kér magának az egyik oldalon, félig a ián í" ra kúszva egv sor kocsi is. s az embernek hátra kell egészen hajtania a nyakát. ha fel akar nézni a házak felső emeletére.

De az emberek általában nem akarnak. Mindenki az utat nézi. még az egvegv elúszó kirakatra sem ügyel. Bizony mi sem. De .azért egv

nek, mert különben dugóké” letkezik. De balesetet. én legalábbis, csak egyszer láttam, két kocsi egymásnak koccant. Amikor a járókelők lelépnek a járdáról, már a* hol nincs ielzőlámoa. akkor a kocsik lefékeznek. A lábak megszokták, hogy ríemcsak a gázpedálra kell tudni taposni. mert hait az idő. hanem a fékre is. még gyorsabban, még kíméletlenebből.

Cigarettára vadászom. Ez a kifejezés furcsán hangzik, hi" szén Cigarettát az ember a trafikban veszi és nem vadászik rá. Kivált én. semmiféle vadásszon vedé1 v

nem él. S most mégis -vadászok, a helyzet kényszerít rá.

Örvös Lajos:

Párizsi

A A A

hódító jelenség, nem jár olyan választékos öltözékben, s ha külsejéről ítélnénk meg. n í- lunk afféle frissen felszabadult szakmunkás fiatalemib''’-- nek nézhetnénk, aki maid most szerez be magának egv jól szabott, finomabb öltönyt, egv hozzávaló nyákkendőt, s majd most rendezi be gondosabban szerteálló haiát is.

Pedig Zsoli már családapa. Fiatal felesége és kislánya van. Párizson kívül laknak egy kertes házban. Nap mint nap úgy jár az iskolába és úgy megy haza késő délután, hogy Párizs egyik déli kapujáig közlekedik csak metróval, hisz ott a végállomása. Ott aztán kiáll a nemzetközi útra, felmutatja egyik ujját, és várja, hogy felvegye egy autó és letegye az úton, ahol lakik.

is tudják. És mintha Zsoli még ezen is mosolyogni tudna.

Egy délután, úgy öt óra felé, amikor befejeződik az iskola, egyszavasak odafordult egyik kollégájához, és azt mondta neki: „Te, nem tudsz valami pénzt kölcsönözni két napra?”

A másik szó nélkül benyúlt pénztárcájába és átnyújtott neki egy százfrankost. De nem kérdezett tőle semmit. Mit kérdezzen egy ilyen sovány kollégától, akinek felesége, kislánya van, s vagy huszonöt kilométerre lakik Párizstól, ahová autóstoppal jut el minden áldott nap.

— Köszönöm! — mormolta Zsoli, aztán felém fordult — Én is az Odeon tér felé megyek, mehetünk együtt.

kis cukrázdánál megállunk. Görög cukrászda. És megiszunk egy mentolos teát, ezt nagyon szereti Zsoli. és az én kedvemért ión be. Viaskodunk. hogv ki fizessen, de nem enged a huszonegyből.

S akkor tovább lépegetünk, s elérünk a Rue Mazarin'be, ahol már megsokasodnak a kirakatok. Divatbolt, kávézó, trafik egy egész sor. De Zsoli egyikre sem hederít még a fűszerboltokat sem látja. Míg aztán mégis megtorpan az egyik előtt, és afféle fontos mosoly önti el ay arcát.

— Ez egy keleti könyvesbolt. Itt még ritkaságok is kaphatók. Ide jöttem. Menjünk bé.

Kicsit csodálkozva lépek be utána. Nemcsak a polcok,

Sztrájkolnak a dohányipari raktárak munkatársai, nincs felszállítás. Már a második trafikban olvasom a kiírást, hogy elfogyott a cigaretta. A harmadikban mégis találok vagv három fajtát. Két csomaggal veszek és kint az Vicán tüstént rárgyújtok. Elégedetten nézem a hömpölygő autóforgalmat. úgy cigarettám kékes füstjében.

S akkor hirtelen megtorpannak a kocsik, két útszakasz közt. s üres tér keletkezik előttünk, ami Parisban elég ritka látvány hétköznap.

Mi történt? Valami baleset? Nem, csak megálltak a kocsik. Elfáradtak tán’ a váltakozó lassú kúszásban. és rohanásban? Nem. Kerékpárosok jönnek. Nem kettő, nem öt, nem tíz, hanem egv egész sereg. Maskarába öltözve, a fiúk arca pirosra festve, rí” koltozva, fütyülve.

Vidám karnevál? Az önfeledt fiatalság játéka itt a zsúfolt forgalom közepén.

Nem, A vidám, feste*!, arcok tiltakoznak. Tiltakoznak a levegő erős szennyezettsége ellen, melyet a vasárnapi sétálók éppúgy éreznek, mint a hétköznap munkába, dobok után sietők, vagy a gyerekkocsit toló asszonyok.

A látvány rendkívül derűs; A turisták előkapják fényképezőgépüket.. De a párizsiak nem mosolyognak.

★

Szeretem Zsolit és örültem a közös kis útnak. Gondoltam, közben ennivalót vásárol, amit majd hazavisz örömmel és leteszi az asz- szony elé. Vagy valami ervéb hasznos holmit, amire rzükde még a pultok is telis-tele könyvekkel. Én ezt-azt nézegetni kezdek, ő beljebb lépked a kisasszony felé és kér tőle valamit.

A kisasszony felmászik egv kis létrán, hogy a felső oolHabár busz is közlekedik arrafelé, de a busz drága kissé ennek a fiatal, francia értelmiséginek. És megesik, hogy felesége és kislánya már ott áll estefelé az út szélén, ahol Zsoli majd kiszáll egy fényes Peugeot-ból, egy nagy Citroenből, vagy egy öreg Simca kocsiból, ahogy a sors hozza.

Persze, Zsolinak is megvan azért a maga szenvedélye. Zeneszerzést tanul, az köti le maradék szabad idejét. S noha az iskola környékén nem

bér összeráncolta a homlokát, nem,, azt sose mordta, sőt... Pedig azzal kellett volna kezdenie a kicsi-lánvnak, mondta élesen, elutasítón a lány. Csend támadt. A fiú kifizette a kávét, limonádét, az öregember újabb ma"va- rázgatásra készült, de a lánv felállt, viszontlátásra, mondta és elindult a kijárat felé, mielőtt a fiú csomagjaikat összegyű l the tte volna.

Furcsa vagv, mondta a fiú. amikor utólérte. hallgatod a vén szamarat, mint egv oró- fétáty aztán rákiabálsz, otthagyod a dumája kellős közepén. A lány nem válaszolt, belekarolt a fiúba, úgv lépkedett lefelé a lépcsőn mellette. mintha számára is fontos volna ez az egvüttlét. A f:ú boldognak érezte magát, beszélni készült terveiről, a következő néhány napról, mikor a hangosbemondó recsegve közölte, hogv az A vágánvra begördül a tengerparti expressz. a lány azonnal felgyorsította lépteit.

A fiú megállította. Vári! Ne menj a tengerpartra! Menjünk együtt a fővárosba, egv. csodálatos hetet... * lánv hangosan nevetett. Kiragadta kis sárga bőrömdiét a fiú kezéből, ne hülvéskedi. mondta, még lekések és egv leve- göouszit súgott a fiú arcára, szia

Az expressz egv percig állt, a lánv nem hajolt ki az ablakon. nem integetett könv- nves szemmel. A fiú azzal ví-"' gaszlalta magát, zsúfolt a voségük vám, hiszen az ember nem kér kölcsön akármire pénzt. Kivált Zsoli. Mert mosolygós képe ellenére is igen komoly fiúnak ismertem.

Vidáman ballagtunk át a Luxembourg-kertan és szinte éreztem, hogy örül. mint akinek megoldódott most vanat, örül hogy ülőhely jutott neki. nem hogy ablak is. hogv integessen, hogv Ívhassa könnyeit.

Fél óra múlva lassú személyvonaton döcögött a főváros felé. jegyzetfüzetébe levelet írt a lánynak. Ügv írt, mintha két hét telt volna el. Természetesen csak két hét elteltével fogom feladni, "ondói ta. amikor újra olvasta a megrendítőinak szánt levelet.

Élek. nem élek, mindennap hajótörött, tanulom szépen, amit kell, nélküled, a víz alatt aknát erősítenek a hajótestre. de a robbanófejet lelegeli egv cápa, felrobban, a hajó lebeg tovább reménytelenül. semmi sem érdekel rajtad kívül, felforrhat, itt kő, vas. lángolhat délben az égén hold, moccanásaid a fák. a mező virágai, a nélküled — napok görcsös száraz ágak. belém szúrnak, égnek. bár velük éghetnék, de te dobogsz bennem. Gyere akárhonnan, szorítsd a homlokomra kezed, megmenkülhetek.

HÜLYE levél, nyújtózkodott görcsösen. Hol van az a lánv. gondolta az ablakhoz 1" ve, aki egyórás ismeretség után elhiszi nekem ezeket a sületlenségeket. összegyűrte a levelet. Sőt a címét, nevét se tudom ráadásul, hoavan írhatnék neki levelet, nevelett keserűn és az összegyűrt le- vél-galacsint nyitott tenyeréről átenaedle a szembecsaoó- dó hideg szélnek.

cok/at is elérje. S ott keresgél hosszasan. Aztán elégedett arccal jön lefelé, s egy könyvet nyújt át a láthatóan izgalommal várakozó Zsolinak. aki nem tudta, hogv megvan- e még az a könyv, melyet úgy szeretné.

A könyv nem olcsó mulatság Párizsban. De Zsoli nem sokat törődik ezzel, s csontos. sovány kezével átadia a sízázf rankest, amiből aztán visszaad neki a kisasszony.

— Idenézz! — súgja nekem, s kinyitja a könyv első oldalát.

„Naszreddin Hodzsa történetei”.

Forgatom kezemben a könyvet, s amikor kilépünk a boltból, úgy oldalvást Zsoli boldog arcát látom, még akkor is. amikor már elváltunk egymástól az Odeon utca sarkán.

Neki sietnie kell. Varia otthon a család. Egv sovánv, helyes kis asszony, meg a kislánya. Metróra kell szállnia az Odeon téren, s Párizs egyik déli kapujánál ki kell állnia az útra. fel kell mutatnia egyik u.iiát. hogv megálljon és felvegye egv kocsi, míg másik kezében örömmel szorongatja ..Naszreddin Hodzsa történetei”-t, amit mégis sikerült megvennie a keleti könyvesboltban.

A párisi utcákon nariv a forgalom. A legkülönbözőbb kocsik futnak. A legnagyobbaktól a legkisebbekig. A legúiabbaktól a legrégibbekig. Közben el-suhan t^rpe-. vagv dongó-, vagv nagv motorján egy-egv bukósisakos, hajmeresztő ügyességgel, az igen sovánv térközt nvúitó kocsik közt. A közlekedési rendőr hajtja a kocsikat, hogv menjenek már. siesseVanmak olcsó helyek is Párizsban, csak ismerni kell őket.

Az iskola közelében fut a Montparnasse körút nagy kávéház-éttermeivél, divat- boltjaival, s rohanó autósoraival. De a kis mellékutcákban,. néhány méterrel odébb, a pékbolt mellett megvan a kis rőfösbolt is, őhozzá is betérnek a környékiek. a suszter és a bougnat is. A bougnat — Auvergneri táj- szólásban — azt a kis szén- kereskedőt jelenti. akinek pincéje felett egy parányi helyiségben kávét és italt is mérnek. Általában félhomály üli meg a két asztalkával és néhány székkel berendezett kávézót, mert a vendég a félhomályban is megtalálja a száját, beszélgetni. vasrv hallgatni is lehet, a villany pedig drága. Viszont az árak itt a drágaság ellenére sem magasak. A vendég nem azért jár a Bougnat-hoz. hogv elköltse a pénzét, hanem, hogy igvon valamit, elüldögéljen kicsit, mint egv árnyas fa alatt itt a város közepén. Mert olyan vidékies itt a hangulat, mint egv egész kicsi faluban, s annak is valami szegényesebb zugában.

Míg néhány méterrel arrébb, a Montparnasse'on. három frankot is elkérnek egv feketéért, itt nem többet egy franknál.

Betérek. A barázdált arcú. síldes sapkás ember megismer, megszorongatja a kezem, s már hozza is a híg kávét. De meleg. Kérdez rám, felidézi, amikor hozzá iár- tam egy "egy kollégámmal, aztán elmondja, hoav bizonv. nem könnyű a helyset, mert minden egvre drágul.

Amikor ki akarom fiyotni a kávémért az egv frankot, csodálkozva rémnéz és legyint.

— Ugyan! Maga az én vendégem!

És barna, paraszt arcán, öröm, büszkeség csillan..

NÓGRÁD — 1975. július 19., szombat &